Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-22 / 117. szám
1973. május 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 flobbZÓft III. Ricliárd „Csakis úgy alkothatunk értékítéletet minden Shakes- peare-előadásról, ha azt kérdezzük, mennyi van benne Shakespeare-ből, és mennyi belőlünk” — írja Jan Kott a kiváló színikritikus és színháztudós. Ehhez szinte nincs Is mit hozzátenni. Ha a mű a mai embernek tud érdekeset, aktuálisat mondani, akkor a kor. a történelmi háttér csak másodlagos. ☆ Hatalmas vállalkozás volt a Rádiószínház bemutatója. Több mint két óra. szinte lényegtelen rövidítésekkel, az egész dráma. Bár a hosszú hangjátékok fárasztóak, most mégis azt kell mondani, hogy ez a III. Richard éppen tömör fogalmazása, aktualitása miatt végig lekötötte a figyelmet. Gáti József rendező minden felesleges sallangtól megtisztította a darabot, a politikai összetűzésre, a két párt közötti harcra koncentrál. Jól érzékelteti mindazt, ami Shakespeare drámájának lényege: az erkölcsi rend rombadől, ha a hatalomvágy mindenek fölött uralkodik. Ebben a darabban minden csupán látszat. A lelkesedés, a szerelem, a hűség, sőt még a gyűlölet is. A gaztett büntetlen marad, a szépség a rútsághoz pártol, s az emberi sorsok nem többek pusztán anyagnál, a történelmi fordulatok kedvük szerint alakítják. Shakespeare az egyszerű emberek vonásain keresztül mindig nagyobb tablót rajzol: magát a történelmet. A darab nem győztesek, vagy vesztesek drámája. Az ésszerűtlen, embertelen politikai harc, a hatalomvágy tragédiája. A dráma vége- felé III. Richard már nem a hadvezér király, csupán a menekülő ember. Mar csak az életét akarja menteni. „Lovat! Lovat! országomat egy lóért!” Ennyit jelentett a hatalom, ez az értéke. Már egy jó ló többet ér az egész királyságnál. Shakespeare ezzel foglalja össze mondanivalóját. Kulturális hetek Szolnokon A szolnoki fesztivál a néptánc új lehetőségeit bizonyítja A Vasasé a nacgydíj Ilyen is régen volt Szolnokon... A Szigligeti Színház épülete kicsinek, szűknek bizonyult a szombat esti és a vasárnap délelőtti gálára. A nézők valósággal megostromolták a pénztárakat, és talán nem túlzók, ha azt állítom, kevés hiányzott, hogy jegyüzér nem akadt. A város, a megye tett hitet a fesztivál mellett, ez utóbbit bizonyítja, hogy Öcsödről, Rákóczifalváról, Tiszaföldvárról is érkeztek vendégek. f Éneklő gála Zsúfolt nézőtér előtt került tehát sor a gálabemutatóra. Szombaton minden együttes pódiumra lépett. Afféle jutalomműsor volt ez, az együttesek versenyprogramjuk általuk legszebbnek, legsikerültebbnek ítélt darabját mutatták be, a verseny izgalmától megszabadulva derűsen, jókedvűen. Vasárnap délelőtt már csak a legjobbak szerepeltek, s hogy ez milyen rangot jelent, azt az is bizonyítja, hogy sem a KISZ együttesek két-két, míg az Ungaresca és a Vadrózsák egy-egy produkcióval szerepelt. Nyolc együttes küzdött a legjobbak között tehát, s akaratlanul is felvetődik a kérdés, ennyi nem lett volna elég a fesztivál egészére, a kevesebb nem lett volna ezúttal több? Ha valamit a VI. szolnoki néptáncfesztivál „számlájára” írhatunk az talán egyedül az hogy, a résztvevő együttesek között feltűnő színvonaleltérések mutatkoztak. A Vasas és a szekszárdi táncegyüttes, hogy a két végletet említsük, bizony nem egy „osztályba” tartozik... A fesztivál rendkívül ma- gasszinvonalú bemutatókat hozott, a vasárnapi gálaműsorban minden együttes felülmúlta versenyprogrami szereplését. S elérkezett a fesztivál legizgalmasabb pillanata — az eredményhirdetés. A zsűri véleményére várakozó közönség pedig mit is tehetett volna, táncra nem volt hely, énekelt tehát... Arra már bőven akadt példa, hogy egy-egy népszerű előadó „megénekeltette” hallgatóságát, de hogy a közönség magától, szinte egyszerbemutatott művek gondolat- gazdagságáért, kiemelkedően igényes megformálásáért és bemutatásáért a Vasas Központi Művész- együttes és koreográfusai, Györgyfalvay Katalin és Szigeti Károly nyerték. Első díjat és Szabó Iván vándordíját kapta a VDSZ. Bartók Béla táncegyüttese és koreográfusa Tímár Sándor. Ugyancsak elsődíjas a Magyarországi Nemzetiségek Központi Táncegyüttese és Kricskovics Antal koreográfus. A második hely birtokosa a HVDSZ. Bihari János táncegyüttese, koreográfus Novák Ferenc. A harmadik helyen a Zalai táncegyüttes és koreográfusa Orsovszky István végzett. A szolnoki Tisza Tánc- együttes a bemutatott művek magas előadói színvonaláért különdíjban részesült. Rábai Miklós véleménye Eredményhirdetés után Rábai Miklóst, az Állami Kitűnő választás volt III. Richard szerepére Sinkovits Imre. Finoman árnyalt játéka feledtette velünk, hogy alkatilag a vézna, nyomorék király szerencsére nem a legalkalmasabb. Lady Anna szerepében Andai Györgyi játéka tetszett, ahogy a végletek között is, jó arányérzékkel. mindig megtalálja azt a hangot, mely sohasem válik hamissá. A népes szereposztásból alig lehet rajtuk kívül bárkit kiemelni. Egyenletes, jó színészi teljesítmény és kitűnően értelmezett darabot hallhattunk. Előzetesek Mit hallunk? címmel a rádió minden vasárnap délelőtt érdekességeket mutat be a jövő hét műsorából. A válogatás a jelentősebb műsorok egy-egy jól választott részletével próbál hangulatot, kedvet csinálni a hallgatónak. Néha talán a választott részlet kicsit többet is mutat, mint amit kapunk — de ezt igazán megbocsáthatjuk a rádiónak. Azt már kevésbé, hogy néha erőltetett dolgok is előfordulnak. Ilyen volt vasárnap Gosztonyi János hangjátékának, a Kint is bárány, bent is farkas című darabnak az előzetese. A választott darabrészlet figyelemkeltő, de az a mód, ahogy a szerző a hallgatóval az éter hullámain keresztül bájolog, erőltetett, jópofás- kodó. — trömböcsEkjt ~ Novák: Leánykaláka — táncolja a HVDSZ Bihari János együttesének női kara Központi Művészegyüttes, sem a két jónevű debreceni vendég, összesen hat csoport, nem kapott „tánclehetőséget”. Nagy-nagy örömmel vettük tudomásul, hogy a Tisza Sajti—Draskóczy Három magyarországi eszkö- zös táncával bekerült a döntőbe, ahol a Vasas három, a Bartók, a Bihari, a Nemzetiségi és a Zalai táncre kezdjen nótázni, az egyedülálló. Ez is jellemzi a szolnoki fesztivál hangulatát... Különdíjas a Tisza A Szabó Iván szobrász- művész vezette zsűri tanácskozás után a következő eredményt hirdette: A fesztivál nagydíját és vándorserlegét a versenyen Filmjegyzet Látszólag ok nélkül A régi idők egyik közismert könyvkiadója állítólag aszerint fizette a bűnügyi történetek szerzőit, hogy hány gyilkosság fordul elő a könyv lapjain. Nos, filmünk szerzői alighanem valami hasonló díjazásban reménykedhettek. Ha emlékezetünk nem csal, hatan estek áldozatul alkotókedvüknek. Népes szereplő- gárda ide, népes szereplőgárda oda, húsz perc után már jogos az aggodalom: » film kihal... Igaz, fantáziájukat azért különösebben nem erőltették meg, a gyilkosságok módja, „egyszerű fejlövés”, csaknem mindvégig ugyanaz maradt. A film címe, „Látszólag ok nélkül”, már következtetni enged arra, hogy ezúttal na- gyonis okkal válunk meg a nizzai aranyifjak legjobbjai- tól. Az ok, a régi bevált módszer, a bosszú... S «anélkül, hogy-tómik elárulnánk a jóindulattal is csak középszerűnek minősíthető francia filmtörténetből, megmondjuk azt is, hogy abosz- szút féltékenység eredményezte. Természetesen (?) abnormális féltékenység. Hogy mi van még? Tulajdonképpen más semmi. A szokásos recept: csinos lányok, tenger, s néhány az átlagosnál színesebb autó. Ja és még valami, pontosabban valaki, a főszereplő, a lelkiző felügyelő... George Simenon úr jóvoltából már ismerjük a mélyérzésű bűnüldözőket, de a most is kitűnő Jean-Louis Trintignan által megformált csodafelügyelő alighanem még Maigret-en is túltesz. Csodafelügyelő mondom, csoda, hogy abban a nagy zűrzavarban életben maradt. A rendező Labro tucatfii- met készített tehát és sajnos a munkatársai sem akartak . többet. H. Dt Népi Együttes vezetőjét, a zsűri tagját arra kértük, foglalja össze a fesztivál legfontosabb szakmai tapasztalatait: — A fesztivál egészét egyenletesen magas színvonal jellemezte — mondta a népszerű szakember. — Ennek azért örülünk különösen, mert a néptánc új lehetőségeit bizonyítja. A néptánc pusztulóban levő kultúra, s mivel rendkívül értékesnek tekintjük, feladatunk nem lehet más, mint megkísérelni beépíteni megváltozott, modern életünkbe. Ez történik évről évre Szolnokon is. Ezen a fesztiválon egyesek díjat nyertek, mások nem, de hogy senki sem veszített, az biztos. — Mi a véleménye a Tisza táncegyüttes szerepléséről? — Az utóbbi két évben kompozíciós elképzelésük sokat egyszerűsödött, s ez az együttes előnyére vált. Saját anyanyelvűkkel, kifejezési eszközükkel biztonságosabban bánnak, mint az idegennel. Ezt az utat javaslom továbbra is. Nekem meggyőződésem, hogy ez a fiatal együttes, tapasztalatokkal megerősödve még sok örömet fog szerezni híveinek. — Mikor üdvözölhetjük legközelebb Szolnokon? — 1975-ben, a VII. néptáncfesztiválon bizonyosan, de remélem, hogy hamarabb is. — Viszontlátásra Szolnokon.» « ftérész Pécsett, a XIV-XV. században épült a belső vár védőfala. Az Országos Műemléki Felügyelőség feltárja és felújítja, ntajd parkot és sétányt alakít ki a régmúltat idéző várfal környékén A költségvetésnél kevesebbért Nyitás előtt a karcagi Nagykun Múzeumban Túlzás lenne azt állítani, hogy Bellon Tiborral, a karcagi múzeum igazgatójával madarat lehetne fogatni, de az vitathatatlan, hogy sokkal derűsebben szemléli a világot, mint az utóbbi években. Öröme megalapozott: sok évi huza-vona után végre elkészültek a múzeumépület átalakításával. Méghozzá nem is akár- • hogyan, hiszen a költségvetésnél kisebb összeg felhasználásával végezték a munkát, s tegyük sózza: kiváló minőségben. / Hogy mi ennek a nyitja, azt csak a helyi Városgazdálkodási Vállalat tudná megmondani, hiszen időközben jócskán „módosítottak” az építőipari árakon. Magyarázatként elfogadható a múzeumigazgató indoka: „Az átalakítás valósággal nemzeti ügy volt a városban”. Mostmár csak az épület külső tatarozása van hátra. Az viszont nem akadályozza az érdemi munkát, amiről így beszél Bellon Tibor: — Már várom a kiállításrendezőket. Néhány hét alatt elkészül az állandó kiállítás, a gazdag anyagot végre szemlélhetik a látogatók. Egymásba nyíló két teremben az időszaki kiállításokat rendezik meg. Ezernyi elképzelése van a múzeumigazgatónak. A múzeumi hónapban például nyomdatörténeti kiállítást nyitnak, — méghozzá nem is akármilyent, hanem Karcag nagymúltú nyomdaiparának termékeit mutatják be. Régebben ugyanis könyveket — tudományos munkákat és ponyvát egyaránt —■ is adtak ki Karcagon. Hangszertörténet bemutató, a Karcagról elszármazott művészek, valamint a Szolnokon élők műveinek tárlata szerepel többek között az időszaki kiállítási rész terveiben. Mindemellett figyelemreméltó és mindenképpen megvalósításra érdemes Bellon Tibornak az a terve, hogy a kiváló akusztikájú termeket kamara műsorok rendezésére is felhasználják. A város nem bővelkedik közművelődést szolgáló létesíményekberi, ilyen szempontból is jő lehetőséget kínál tehát a múzeum átalakított épületé. Nemcsak új színfoltot jelent egy-egy kamarajellegű műsor, hanem egyik bizonysága is lesz a közművelődési intézmények együttműködésének, az alapvető célt tekintve azonos rendeltetésű munkájának. 1968-ban az egyik filmrendező megörökítette a régi múzeumépület táblájának leszerelését. Mondogatta: milyen nagyszerű lesz, ha a filmen feltűnik majd ez a jelenet, azután a tábla új helye, meg az avatásra a múzeumba tolongó tömeg. Én inkább azt mondanám erre az avatás előtt, hogy inkább mutatós lesz, mint nagyszerű. A nagyszerű az lesz, ha minél több karcagi és környékbeli érzi szükségét annak, hogy rendszeresen felkeresse a múzeumot, alaposan így is megismerje szülővárosa jelene mellett a múltját. S nagyszerű lesz az is, ha a múzeum a múlt mellett minél többet bemutat a jelenből is, megteszi mindazt, amire már tágabb, jobb lehetősége van. S. B. Családi ünnepségek A karcagi Déryné Művelődési Központ évek óta foglalkozik a családi-társadalmi ünnepségek előkészítésével. 1967-ben temetési. 1969- ben esküvői kórust hoztak létre. Az irodalmi színpad a házasságkötések ünnepélyesebbé tételére állított össze műsort, a gyermekklub pedig a névadó ünnepségeket tette színesebbé. Az erőfeszítések és az elért eredmények adtak lehetőséget arra, hegy a művelődési központ önálló munkatárs beállításával legyen gazdája a családi és társa-: dalmi ünnepségeket szervező irodának. Legnagyobb gond a temetési szónokok biztosításai Felkészítésük segítésére szónokképző tanfolyamokat szerveznek. A családi és társadalmi ünnepségek szervezése, előkészítése, megfelelő színvonalon történő megrendezése a közművelődési intézmények közreműködését is igényli. Bizonyára ezen gondolat alapján született az elhatározás, hogy eltérő módon nem a városi tanács igazgatási osztálya az iroda működtetője, hanem a művelődési központ.
