Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

1973. május 13. SZOLNOK MEGYEI NftPLAY 9 Az északi fény karátjai Tréfálkozva mondogatják, hogy amikor az Isten végig­repült a Jakutföld fölött, a fagy megcsípte a kezét és minden kincsét elejtette. A Szovjetunió északkeleti részén több mint 3 millió négyzetkilométert elfoglaló Jakut Auto­nóm Köztársaság területén a geológusok találtak aranyat, ónt, vasércet, kokszolható szenet, gázt és más hasznos ásvá­nyokat. Jakutföld nyugati részén ősi gyémántlelőhelyekre bukkantak. Itt alakult ki a Szovjetunió gyémántkitermelő iparának központja és megszületett egy modern város: Mimij. Reggelente robbanásokra ébred a város. Már meg­szokták, akárcsak az éb­resztőórát. A közeli „Béke” külszíni fejtésen lazítják a fagyban megdermedt kim- berlit-kőzetet, készítik az „eleséget” a gyémántkiter­melő vállalatok számára. A helyi múzeumban, amely egy kis házban, a város első lakóépületében kapott helyet, érdekes fel­vételt láttam. A tajgai nyi­ladékban fenyötörzsre tű­zött táblán ez a szöveg ol­vasható: „Leningrádszkij proszpekt”. A táblát a le- ningrádi fiatalok festették és tűzték ide, akik elsők között érkeztek á gyémánt- országba. Ma ezen a helyen sokemeletes házakkal beépí­tett sugárutat találunk. E sugárútra merőlegesen hú­zódik a város fő útvonala, a Lenin utca, amely a moszkvaiak által vágott taj­gai rés helyén keletkezett. — Mimij az immár több mint ötven éve megalakult Szovjetunió népeit összefűző barátság egyik ragyogó pél­dája — mondotta Gavriil Jeíremov, a városi tanács elnöke. — A lennigrádiak és a moszkvaiak nyomában Ukrajnából, az Uraiból, a Kaukázusból, a Baltikumból és Közép-Ázsiából érkeztek hozzánk ifjú önkéntesek. Észak az emberi tulajdon­ságok ellenőrzésének nagy­szerű iskolája. Felszínre kerülnek itt az erős jelle­mek, és lemorzsolódik a „meddő kőzet”. Az ifjúság a nehézségek ellen folyta­tott küzdelemben edződött meg, s hamar alkalmat ta­lált képességeinek kifejté­sére. Mimij a Szovjetunió egyetlen olyan városa, ahol nincsenek nyugdíjasok. Gyé­mántország fővárosának je­lenleg több mint 20 ezer lakosa van. A Lenin-díjas Jurij Ha- bargyin, a Béke-lelőhely felfedezője kísért el a gyé­mánt-bányába. Amikor 1955 tavaszán a jakut tajgáról kiindulva az egész világot bejárta a hír, hogy Jurij Habargyin ősi gyémántlelő­helyet fedezett fel, egyes nyugati lapok igen szkepti­kusan reagáltak: „Az orosz gyémántok merőben hozzá­férhetetlen helyeken rejle­nek. Se négylábú vad, se madár nem képes eljutni a kimberlit-kürtőkig, se télen, se nyáron”! „Nincsenek utak az orosz gyémánthoz!” „A szovjet gyémánt csak a XXI. században kerülhet el a viláffoiacra”. Mégis, két év múlva, 1957-ben már áramiani kez­arnely ki tudja, honnan ke­rült ide a tajga tengerébe. A földalatti tartályból szé­les szállítószalagon árad a kék kimberlit-folyam a za­jos műhelycsarnokba, ahol óriási zúzódobok őrlik apró­ra a kimberlit-darabokat. Innen az ércet frakciókra osztva osztályozó berende­zéseken bocsátják keresztül. Végül a dúsított koneentrá- tum az előtisztító műhelybe kerül. Itt láttam először embe­reket. A készülékek hosz- szú sorát három nő kezelte. Az egyik készülék mellett ismerkedtem meg Marija Konyenkinával. Ennek az orosz asszonynak a nevét jól ismerik a „Szovjetunió gyémántalapja” moszkvai kiállítás látogatói. Ott mu­tatják be a „Marija” nevű, Fiatalok a gyémantlelő vidéken. dett a jakut gyémánt a Szovjetunió kincstárába. Jelenelg a Béke kürtő külszíni fejtőhelye hatalmas kráterre emlékeztet. Mintha csak az égbolt zuhant vol­na bele, olyan kék színe van a kimberlitnek. A fejtő­helyről sorra gördülnek ki a 25 és 40 tonnás billenő­tehergépkocsik. Az ércszállító útvonal a dúsítókombinát egyik gyár­egységébe vezet. Ezt a gyár­egységet alumínium pane­lekből szerelték össze és tá ­volról jéghegynek tűnik. 105.8 karátos ékkövet, ame­lyet Konyenkina emelt ki a berendezésből. ...A gyárban a finomtisz­tító műhely a szentek szent­je. Az éles lámpafényben sima asztalokon folynak át az ékkő-erecskék. Mintha magukba szívták volna az északi fény szépségét és a jakut fagyok keménységét. A finomtisztító műhelyből a gyémántok útja az ország ékszergyáraiba vezet, ahol, mint harmatcseppek, drága foglalatba kerülnek. A gyé­mántok másik része az ipar- vállalatokhoz kerül. A kubai oktatásügy forradalma Tükrözi az új valóságot Kuba évente több mint ötszáz millió pesót (1 peso = 1 ameriki dollár) fektet be az oktatásügybe. Az ok­tatás az általános iskolától egészen az egyetemig in­gyenes. Felmérni is nehéz, milyen óriási erőfeszítésbe kerül ez a fejlődő ország­nak. Húsz évvel ezelőtt más volt a helyzet. A közigazga­tásban eluralkodott a kor­rupció, az ország gazdasági­lag az Egyesült Államoktól függött. Az állami iskolák elhanyagolt állapotban vol­tak. 120 000 diák látogatta a fényűzően felszerelt ma­gániskolákat, 000 000 gyer­mek azonban egyáltalán nem járt iskolába; egymil­lió volt az analfabéták szá­ma, az állásnélküli pedagó­gusoké pedig 10 000. Röviden így festett a ku­bai oktatásügy, amikor fia­tal forradalmárok egy cso­portja, élükön Fidel Castró- val, megostromolta a Mon- cada-laktanyát és ezzel kez­detét vette a Kuba nemzeti felszabadításáért folyó harc. A művelt nép ereje Fidel Castro már a július 26-i santiagói felkelést kö­vetően a bíróság előtt ki­jelentette: „...egy foi-radal- mi kormány azonnal hozzá­fogna oktatásügyi rendsze­rünk teljes megreformálá­sához, hogy megfelelő kép­zést kapjon az a nemzedék, amely majd egy boldogabb hazában fog élni ” Nem ok nélkül idézte ugyanak­kor Fidel Castro Jósé Marti szavait, hogy „a művelt nép erősebb és szabadabb” Ebben a védőbeszédben, amelyet ma „A történelem igazságot szolgáltat nekem” címen ismerünk, Fidel Cast­ro leleplezte az oktatásügyi rendszer torz jellegét és azt a fogyatékosságát, hogy míg a latin-ameriai országok­ban a lakosság nagyobb ré­sze a mezőgazdaságból él, az oktatási rendszer kizáró­lag a városi életmódot veszi figyelembe és elhanyagolja a falusi életet. „Bármely kis európai or­szágban — hangsúlyozta Fidel Casro — legalább 200 szakiskola és ipari iskola működik. Kubában az ilyen iskolák száma mindössze 6 és azok, akik elvégzik, sem kapnak állást. A kis falusi iskolákba a gyermekek me­zítláb, félmeztelenül és rosszultápláltan járnak. Sok esetben a tanító saját pén­zéből maga szerzi be a szükséges tanulmányi se­gédeszközöket. Lehet-e így hazát építeni?” Iskolává átalakított laktanya Volt, aki romantikusnak nevezte Fidel Castrót, ami­kor a kubai vezető kiadta a jelszót: rendezzenek be is­kolákat a kubai laktanyák­ban, állomáshelyeken. Ez a döntés azonban összhangban állt a kubai fejlődés 6ürgős igényéivel. Az oktatásügy a forradalmi kormány egyik elsőrendű problémája volt. Meg kellett teremteni az oktatáshoz szükséges felté­teleket. Egy év alatt több mint tízezer új iskolát lé­tesítettek. A havannai Columbia laktanyában állították fel 1959 végén az első forra­dalmi középiskolát. Több­ezer ösztöndíjas kezdte meg itt tanulmányait, melyhez minden szükséges anyagi fel­tételt biztosítottak. Maga a santiagói Moncada is már 1960 első hónapjában átala­kult a „Július 26.” diákvá­rossá. Az életkor és a vallás A belgrádi közvélemény- kutató intézet nemrég befe­jezett felmérése szerint Belgrádban és környékén a lakosságnak 68 százaléka vallotta magát ateistának, s Görög diákok ébredése „A karnevál miatt az egyetem március 12-ig zár­va”. Az athéni egyetemis­ták nevetésben törtek ki, amikor a fakultás ajtaján felfedezték ezt a kiírást. Aztán csoportokra szaka­dozva elözönlötték az utcá­kat „szabadságot”’ és „de­mokráciát” követelő kiáltá­sokkal. Ez az állítólagos „karnevál” ugyanis a való­ságban az első olyan meg­nyilvánulás, amely elszán­tan kihívást intéz az ezre­desek hat évvel ezelőtt Gö­rögországra rákényszerített diktatúrájával szemben. mozgalomnak, amely két hónap alatt átterjed a jogi főiskolára, az orvosokra, el­éri Szalomkit és Patrast..,i A görög fiatalok választott képviselőket, véleményalko­tási jogot és szólásszabad­ságot követelnek. Ismét fel­fedezik a demokrácia ábé­céjét. Röplapjaik a „szabad­ság vagy halál”! jelszót ki­vittek Athén utcáira. A rendőrség megszállta a/, egyetemet Besúgók, civiiruhás rendőrök Ezek a görög diákok egyébként elég félénknek és óvatosnak látszottak. Minden egyes tanári tanács­ban egy nyugalmazott tiszt, gyakran tábornok, továbbí- totat a kormány utasításait. Minden egyes egyetemi elő­adóteremben besúgók cso­portja tartotta szemmel a diákokat, jelentette fel azo­kat a tanárokat, akiknek eszméi számukra liberális­nak hatottak. Minden egyes fakultáson a rendszer által kinevezett szélsőjobboldali aktivisták irányították a diákgyűléseket. Minden egyetemen civilruhás rend­őrök őrködtek azon, hogy az ezredesek páncélozott rend­je uralkodhassék. A katonai rend azonban fejetlenséget jelez, A múlt év tavaszán az egyetemis­ták Sztilianos Pattakosz ez­redesnél, a miniszterelnök első helyettesénél tiltakoz­tak: „Néhány hét van hát­ra a vizsgákig, s velünk még mindig nem ismertet­ték a programot.” Az egye­temi ügyekben nemigen já­ratos ezredes így vágott vissza: „Programok, progra­mok! Maguknak mindent meg kell tanulnátok!” Egy mérnök képzéséhez öt év kell. Ez túl sok, vélekednek a sietős ezredesek s elhatá­rozzák, hogy két év alatt megadják a diplomát. A műszaki főiskola mérnök- hallgatói ez ellen a leszál­lított áru oktatás ellen lá­zadnak. Tiltakozásuk kez­dete egy cűyap tiltakozó Az ezredesek reagáltak. Szalonikiben gumibotos rendőrök támadtak a diá­kokra az egyetem kijáratá­nál: három hallgató súlyo­san megsérült (egyikük ké­sőbb, február 23-án meg is halt), Athénben, ahol egyéb­ként a diákjaikkal szolida­ritást vállaló professzorok között már korábban „tisz­togatást” hajtottak végre, a rendőrség erőszakkal meg­szállta az egyetemet. Feb­ruár 14-én a diákokra ve­tették magukat, ütlegelték őket, majd a menekülőket követve behatoltak abba a terembe is, ahol a profesz- szorok üléseztek. Ötven diá­kot letartóztattak, többen pedig eltűntek. A biztonsá­gi szolgálat fényképészei minden tüntetésen fényké­peztek. A fiatalokat meg­figyelés alatt tartják, be­idézik a rendőrségre, le­tartóztatják őket. A felté­telezett vezetőket mozgó­sítják. A kormány által február 12-én elfogadott rendelet értelmében 88 diáknak be kellett vonulnia a Tripodi gamizonba. Pelo- ponézosz). öt ügyvédet, aki el merte vállalni az egye­temisták védelmét, letartóz­tattak. A fenyegetés Az ezredesek nagy megle­petésére a mozgalom ellen­áll és kitart. A tüntetése­ken a tömeg „szégyen”-t kiált a gumibotot lóbáló rendőrökre. A háziasszo­nyok a feketepiac és az ár­emelkedések miatt panasz­kodnak. Sűrűn lehet hallani ilyen kijelentéseket az / ez­redesek címére: „Hat év ez már sok!” A gyárosok ma­gukévá tették a diákok ügyét: megfelelő tudomá­nyos képzettséggel rendel­kező szakemberekre van szükségünk. A kormányla­pok azonban ezt közlik: „Jelentős esemény várható a közeli napokban”. Papa- dopulosz, akinek júliusban a legkeményebb tisztekkel kell kiegyeznie, újból had­serege fenyegetésével agitál. csak 26 százalékuk válaszol­ta azt, hogy hisz valamely vallás tanaiban. Egy 20 év­vel ezelőtti körkérdés ada­tai szerint a fővárosban és környékén a lakosságnak még mindössze 8,3 százalé­ka jelentette ki, hogy is­tentagadó. A jugoszláv férfiak ke­vésbé vallásosak, mint a nők. Az előbbiek közül csak minden ötödik, az utóbbiak közül minden har­madik hisz istenben. A köz­véleménykutató intézet mun­katársai szerint ez főképp azzal magyarázható, hogy a férfiak átlagos képzettsége magasabb, többen vannak munkaviszonyban, és na­gyobb arányban kapcsolód­tak be a közéletbe. A hívők túlnyomó része (57 százaléka) 56 éven fe­lüli. A legfiatalabbak cso­portja a hívők táborában mindössze 15 százalék. A vallásosak nagyobb ré­sze falust Ez érthető is, mert a hagyományok és a szokások falun élnek a leg­tovább, s a falusi lakosság függőbb viszonyban van a természeti feltételektől. • Helyesnek bizonyult az a feltevés, hogy a magasabb fokú képzettség és iskolá­zottság fordított arányban áll a vallásossággal. Az egyetemi végzettségű polgá­rok közül csak 6 százalék vallotta magát vallásosnak, az írástudatlanoknak azon­ban 75 százaléka. A foglalkozás és a vallás között is érdekes összefüg­gések vannak: míg a szak­embereknek csak 3 száza­léka hisz istenben, a föld­műveseknek 68 százaléka jár templomba. Igen sok az istenhívő (37 százalék) azok közt, akik nem tagjai egy társadalmi-politikai szerve­zetnek sem. — - i Ezzel egyidejűleg Kubá­ban hozzáfogtak az analfa­bétizmus felszámolásához. (Az írástudatlan kubaiak száma egymillió volt!) Az 1961-es nagy nemzeti kam­pány sikerei közismertek. Kuba az első olyan latin- amerikai ország, ahol meg­szűnt az analfabétizmus. A megvalósult program Jelenleg mintegy 200 000 kubai diák végzi tanulmá­nyait olyan iskolaközpon­tokban, ahol egyben elhe­lyezéséről is gondoskodtok. Csaknem ugyanannyi ösz­töndíjas látogatja a nappali iskolákat (félig bennlakásos rendszerű iskolák). Az ok­tatásügyi minisztérium, amely idén több mint száz­ezer új ösztöndíjat adott, természetesen elsőbbségben részesíti a sürgős igényeket kielégítő képzési irányokat: az általános iskolai pedagó­gusok képzését, a műszaki területeken folyó képzést és a szabadban működő erdei iskolákat Idén 61 középiskola épí­tését kezdik meg, ahol 5 ezer diák tanulhat tovább; 8 tanítóképzőt, 3 tudomány- egyetemet, 17 műszaki fő­iskolát és 5 technológiai in­tézetet építenek. A figyelem középpontjá­ban áll az elmélet és a gya­korlat, az oktatás és az élet szerves kapcsolata. E törek­vések már megtalálhatók voltak annak a forradalmi fiatalságnak a programjá­ban, amely a Moncadát megrohamozta. A Moncada- program értelmében az egyetemi diákság bekapcso­lódik az iparközpontokban folyó termelőmunkába, ugyanakkor a munkások számára is lehetővé teszik azt, hogy egyetemi tanul­mányokat folytassanak (a havannai egyetemen 6000 munkás kezdte meg tanul­mányait). Sok fiatal tanul szabadtéri (erdei) középis­kolában (1973-ban számuk már 25 000 volt.) Így való­sul meg az oktatásügynek az a reformja, amelyről Fi­del Castro már 1953-ban beszélt a Moncada-laktanyát megrohamozó fiatal forra­dalmárok programjával kapcsolatban. Az oktatásügy is tükrözi tehát azt az új valóságot, amelyben Kuba él és amely megfelel az ország igényei­nek. Húsz évvel a forrada­lom első nagy haditette után a kubai oktatásügy eredményei és távlatúi a legjobb bizonyítékkal szol­gálnak arra, mire képes a forradalom. A forradalom, amely minden áldozatra hajlandó azért, hogy a sza­bad Kuba fejlődő országból sokoldalúan képzett embe­rek fejlett országává váljék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom