Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-10 / 107. szám

1973. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Levelezők magnószalaggal A nyilvánosság inkább csak arról vesz tudomást: mi­lyen küzdelem alakul ki az egyetemekre való felvételért, azért, hogy az érettségizett fiatalok közül minél többen eljussanak a hőn áhított dip­lomáig. Arról már keveseb­bet tud a közvélemény; mi­lyen sokirányú kutatás fo­lyik, hogy minden diploma mögött értékesíthető képzett­ség, hasznos ismeret legyen. Vonatkozik ez különösen a nem nappali tagozaton szer­zett diplomákra. Kétségtelen tény, hogy sok­kal nehezebb munka mellett elsajátítani a felsőfokú is­mereteket, mint ha valaki­nek csak a tanulmányaival kell foglalkoznia. Az is ter­mészetes. hogy a szervezett, folyamatos oktatás színvona­la magasabb, mint ha a hall­gatókat csak a vizsgálton el­lenőrzik. A probléma ott van, hogy az alacsonyabb szintű képzés, a gyengébb képzett­ség — jelenleg — egyenérté­kű diplomával jár. Továbbtanulás telsőbb fokon Az ország korszerű kép­zettségű diplomás szakembe­rekből többet igényel, mint amennyit a nappali tagoza­tokról kibocsátanak. Tehát szükség van és még — vár­hatóan hosszabb távon — szükség lesz a munka mel­letti felsőbb fokú továbbta­nulási formára. A fentieket figyelembe vé­ve, a megoldás módszereinek vizsgálatára — témabizottság alakult a Felsőoktatási Pe­dagógiai Kutató Központban. Az eddigi felmérésekből megállapítható: — korábban elsősorban olyanok vettek részt a munka melletti fel­sőbb fokú képzésben, akiknek utólag vált szükségessé a dip­loma, akik már nagyrészt a szakmai tapasztalatok birto­kában láttak hozzá — igaz idősebb fejjel — a tanulás­hoz. Az utóbbi években a le­velezőknek jelentkezők kor­osztálya fiatalodik, és egyre több közöttük, aki — jobb híjján — mert nem vették fel a nappali tagozatra, va­lahogyan el akar jutni a dip­lomáig. A tapasztalatok sze­rint éppen ezen a „valaho­gyan” felfogáson és gyakor­laton kell változtatni. Magasabb mérce Ennek érdekében magasabb mércét kívánnak szabni a le­velező oktatásban résztvevők számára is. és az önálló ta­nuláshoz magas színvonalú segédeszközöket biztosítsanak. Néhány eredményes kísérlet­ről már be is számolhatunk. A magnószalagos kísérlet alkalmazásakor abból indul­tak ki: a mondott szó meg­győzőbb az írott betűnél. A módszer lényege: a téma leg­kiválóbbjainak előadását köl­csönözhető magnószalagon ha­zaviheti a levelezőhallgató, és otthon tanulási tempójának; megfelelően újra és újra meghallgathatja. Célravezetőnek ígérkezik az úgynevezet kooperatív képzés, — amellyel a xviarx Karoly Kozgazuasagi.uuoii.a- nyi Egyetemen kezaték. meg a kisenetet. Ennek során a naiigatok az évfolyamokat váltva, nappali és levelező ta­gozaton végzik. Ezzel egy­részt néhány evet nyernek, amit munkápan tölthetnek el, másrészt mégiscsak megis­merik a magasabb szintű koncentrált tanulási módsze­reket. Általános érvényű javulás­nak tekinthető, hogy az ed­dig nagyrészt csak formáli­san bonyolított konzultációkon az anyag problematikus ré­szeiről kapnak majd össze­foglaló előadást a levelezők. t Vj típusú útmutatók Alapvető fejlődést várnak a levelezők számára szer­kesztett, újtípusú útmutatók­tól is- Ezentúl nem egysze­rűen kötelező irodalmi jegy­zéket adnak majd a levele­zők kezébe, hanem olyan részletes tájékoztatót, amely magában foglal minden szük­séges információt és segít a nehezebb anyagrészek önálló feldolgozásában. Eddig már elkészült az önellenőrzéshez sok segítséget nyújtó segéd­könyv elektronikából és szer­kesztik a tudományos szocia­lizmus és a politikai gazda­ságtan segédkönyvét is. Remélhető, hogy ha sike­rül a felsőoktatásnak ezen a nehezebb útján is rendet te­remteni, aikkor a végcél — a diploma — nemcsak jól hangzó végzettséget, hanem korszerű elméleti tudást je­löl majd. P. M. Miért nincs Szolnokon antikvárium? A tény nem szorul külö­nösebb bizonyításra. Sem Szolnokon, sem a megyében nincs antikvárium. Szúkebb lakóhelyi környezetünkből hiányzik sokunk kedvelt szó­rakozása: búvárkodás régi könyvek között. S hogy nemcsak egyszerű szórako­zásról van szó, arra elég legyen annyit megemlíteni, hogy a vétel és az eladás az antikvár könyvek űjrafor- gását hivatott biztosítani, a cél nem más, mint egy-egy régebbi, a könyvesboltokból, sőt sokszor a könyvtárakból is hiányzó kiadásnak újabb és újabb híveket toborozni. A könyvesboltokhoz ha­sonló szerep tehát kiegészül, a szúkebb olvasótáboron kí­vül egy város, egy megye, annak kulturális intézmé­nyei, múzeumai, könyvtárai, iskolái profitálhatnak az an­tikváriumból. Miskolcon van. Kecskemé­ten, Szegeden, Debrecenben, Egerben és még sorolhatnám a vidéki városokat tovább, úgyszintén. Szolnokon nincs. Miért? Körkérdésünk er­re keres választ. Dr. Kardos Józsefné, a megyei könyvtár csoportve­zetője: Antikvárium? Egyetlen oka lehet, a helyhiány. Tu­lajdonképpen rendes köny­vesbolt sincsen. Pedig meny­nyire hiányzik egy jó an­tikvárium. Könyvtárunk pél­dául rendszeresen vásárol antikváriumokban, Pesten és más vidéki városokban... Jó helytörténeti gyűjtemény antikvárium nélkül elkép­zelhetetlen. Nagyon várjuk, nagyon bízunk benne, hogy előbb Vagy utóbb, de meg­valósul. Hangodi Jánosné, a Szig­ligeti Könyvesbolt üzletve­zető-helyettese : Néhány évvel ezelőtt könyvesboltunkban műkö­dött antikvár részleg. Nép- sstírá volt. saeretitek a vá­sárlók. Sajnos, a helyhiány arra kényszerített bennün­ket, hogy felszámoljuk. Pil­lanatnyilag saját állomá­nyunk elhelyezése is gondot jelent. A bővítés csali szép álom, a megvalósítás egyre távolabb kerül. Mit tehetünk így? Amire erőnkből futja, valamelyik vidéki antikvá­rium néhány napos vételt és eladást rendez üzletünkben. Az akcióra várhatóan a nyá­ri hónapok valamelyikében kerül sor. Paraj Istvánná, a „Tisza” Könyvesbolt üzletvezetője: Bizonyára neun mondok .újságot azzal, hogy jelenlegi 'üzlethelyiségünk kicsi és kor­szerűtlen. Augusztus 31-ig ráadásul innen is elköltö­zünk, megkezdődik a bontás. Ideiglenes üzletünk a Só­lyom utcában várhatóan másfél—két évig lesz ottho­nunk. Végleges helyünk majd a Petőfi utcában lesz, egy 190 négyzetméteres üzlethe­lyiség. Persze antikvár rész­legről nincs szó. A mi fel­adatunk az üzemi könyvter­jesztés biztosítása. Arról vi­szont tudok, hogy vállala­tunk, a Művelt Nép Könyv- terjesztő foglalkozik a szol­noki antikvárium sorsával, pontosabban szeretnének ön­álló antikváriumot létesíte­ni városunkban. A megvaló­sulás azonban, úgy vélem, csak a távolabbi jövőben képzelhető eL Káplár József, a Szolnok , városi Tanács V. B. művelő­désügyi osztályának vezetője: Az antikvámélküliség gondja évek óta foglalkoztat­ja a város vezetőit. Hét­nyolc évvel ezelőtt már tár­gyalások folytak antikvári­um létesítéséről. Sajnos, a város közismert kereskede­lem-hálózati gondjai, értem ezt a helyhiányra, megaka­dályozták a tervek megvaló­sulását. A központi antikvá­rium képviselői ugyanié »* gaszäkodtak hozzá, hogy az üzletet a főútvonalon, he­lyezzük eL Jelen pillanatban semmi biztatót néni tudok mondani, csupán azt, nem feledkezünk meg az antik­váriumról. Ügy érzem, né­hány éven, belül azért feltét­len megvalósul Addig is, a Szigligeti Könyvesbolt éven­ként megismétli népszerű an­tikvár akcióját. Valamit ta­lán ez is pótol. A nyilatkozatok szükségte­lenné teszik a kommentárt. Az olvasó, így az újságíró is, nem tehet mást, minit vár. És bizakodik, H. B. Iskolakombináttal gazdagodott a Csongrád megyei Hódmezővásárhely. A 12 tantermes iskola mellett diákottonis működik Ez a való világ Hat hónap, sok ezer résztvevő— Befejeződött a szovjet film-rejtvény játékpályázat Befejeződött az „Ez a való világ...” cünű rejtvényjáték és filmpályázat, amelyet — a Szovjetunió megalakulásá­nak 50. évfordulója tisztele­tére — fél esztendeje indított útnak az MSZBT, a Művelő­désügyi Minisztérium Filmfő­igazgatósága és a MOKÉP társadalmi és állami szervek támogatásával Máris meg­kezdődött a beküldött pálya­munkák értékelése: a zsűri­ben ismert kritikusok és filmesztéták is részt vesznek. Az ország minden részéből — egyénileg és csoportosan is — sokszázan válaszolták meg — a „Melyik a legkedve­sebb szovjet filmem és mi­ért?” című kérdést. A társa­dalmi érdeklődésre jellemző, hogy a 2—5 gépelt oldal ter­jedelmű munkák szerzői kö­zött egyaránt található villa­mosmérnök, nyugdíjas bá­nyász; óvónő, tanár. diák. isz- tag, szocialista brigád. . — MSZBT-tagcsoport és ifjúsá­gi klub isi Gén-bank és gén -rezervátum Tanácskozás a Hortobágy Nemzeti Parkról Tegnap délelőtt Debrecen­ben, a megyei pártbizottság tanácstermében a Hortobágy Nemzeti Park igazgatósága & az Országos Természetvé­delmi Hivatal közös szerve­zésében tájékoztatót tartot­tak a nemzeti parkkal ösz- szefüggő rendelkezésről, az eddig végrehajtott intézkedé­sekről és a jövő feladatairól. A tanácskozás vitaindító referátumát dr. Rakonczay Zoltán, az Országos Termé­szetvédelmi Hivatal elnöke tartotta. Elmondotta, hogy a természetvédelem, a nem­zeti értékek védelme és meg­őrzése a világon, de hazánk­ban is közel száz éve kezdő­dött intenzíven és többé ke­vésbé következetesen. Utalt arra, hogy ez idő alatt több törvény, rendelet és törvény- erejű rendelet látott napvi­lágot, és mintegy kétszáz olyan jogszabályt ismerünk, amelynek természetvédelmi vonatkozása van. Így természetes, hogy az OTVH — mondotta — nem tervez újabb jogszabályt, ha­nem inkább arra szeretné felhívni az illetékeseik és az érdekeltek figyelmét, hogy a meglévő jogszabályokban előírtakat következetesen tartsák és tartassák meg. Ki a legjobb Szolnokon Gyors- és gépírók több órás versenye TEGNAP, TÍZ ÓRA. Dél­előtt a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközép- iskolában. Két tanteremből hangos diktálás. — írógépek kattogása hallatsziK a folyo­sóra. Nem vizsga színhelye az iskola, a „Ki minek mes­tere” vetélkedő-sorozat újabb városi versenye zajlik a gyors- és gépíró szakmában, A X. Világifjúsági Talál- kizó tiszteletére a KISZ vá­rosi bizottsága hirdette meg a gyors- és gépíróversenyt. A város nagyobb üzemeiből, vállalataitól, intézményeiből hatvan fiatal jelentkezett a versenyre, amelyet ebben a szakmában először rendeztek meg a megyében. TIZENEGY ÓRA. A ter­mekben már nagy a mozgo­lódás. Lejárt az idő. be kell fejezni a munkát. Még egy utolsó leütés, tisztázás, és le lehet adni az anvaeot. Néhá- nyan az izgalomtól kimerül­tén ülnek le egv sarokba, mások kis csoportokban be­szélik meg a verseny esemé­nyeit. — Reggel nyolc órakor politikai teszttel kezdődött a verseny. Minden versenyző­nek tíz aktuális politikai kér­désre kellett válaszolnia. A kérdések között szerepelt, hogy ki a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, mi­kor volt a VIT Budapesten, ki a Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány elnöke. Ezt követte a gépíróverteny, majd néhány perces diktálás gyors­írásba, amelyet át kellett tenni gépbe — mondja egy fekete hajú, húsz év körüli lány, de már szalad is to­vább a többiek után. TIZENKÉT ÓRA. Lázas munkában a zsűri. Mindenki számok ellenőriz. Félórás ta­nácskozás után megszületik az eredmény. — A győztes gyorsírásban és gépírásban: Csapó Ferencné, a városi ta­nács dolgozója. A gépíróver­seny második helyezettje ■— Borsi Istvánná, a Regionális Vízmű, harmadik Kabáth Ti- horné, a megyei tanács dol­gozója. A gyorsírás második helyezettje ugyancsak Kabáth Tiborné, a harmadik pedig a VÍZIG dolgozója, Tóth Zsu­zsanna DÉLI EGY ÓRA. Nagy a zaj, de azért néhány szót tu­dunk váltani a verseny ab­szolút győztesével. Csapó Fe- r Yenen ével, — Mikor kezdte a szak­mát? — A gyors- és gépíróis­kolát 1959-ben végeztem el, tizenhat évesen, és rögtön a városi tanács titkárságára ke­rültem. Ennek már tizen­négy éve, és én azóta egy helyen vagyok. — Máskor is vett részt versenyen? — A megyei tanács ver­senyein kétszer, ilyen jó eredményt azonban egyiken se értem el. — Mennyi idő kellett, hogy felikészüljön? — Eleget gyakorolok én a ■napi nyolc órai munkában... A feladatok nem voltak ne­hezek. A szöveg, amelyet ír­ni kellett, megszokott szö­veg volt. sok hasonlóval ta­lálkoztam már. — Jutalma? — Két rádió. De azt mond­ták, hogy az egyiket vissza­cserélhetem, és válaszhatók, amire szükségem van. Dön­tés majd otthon, 5=3 3=S> Dr. Rakonczay Zoltán hangsúlyozta vitaindítójában, hogy a Hortobágy Nemzeti Park létrehozásával nem csali idegenforgalmi «objektumot hoztunk létre, hanem nagyon fontos és felbecsülhetetlen népgazdasági egységet is. Ha a nemzeti park feladatát úgy el tudja látni, ahogy azt sze­retnénk, mondotta, akkor lét­rejön hazánkban egy olyan terület, amely a népgazda­ság érdekeit alapvetően szol­gálhatja. A növényi és állati kultúrák megmentése és megtartása egyben gén-ban­kot és gén-rezervátumot is jelent. Ez pedig — nem kell bizonygatni — azt jelenti — mondotta —, hogy az adott esetben van hova nyúlni egy- egy faj vagy fajta megőrzé­se, felfrissítése érdekében. Az OTVH elnöke a nem­zeti park jövőjére utalva be­szélt arról a tervről, amely a tájrekonstrukció — nagy­jából a múlt század végi táj­jellegzetességek visszaállítá­sát jelenti —, az ország élő­állat-múzeumának létrehozá­sára irányul. Szólt arról a törekvésről, hogy a jelenleg meglévő tájidegen fasorok helyett, isimét őshonos fafaj- tákből a régi, hagyományos ligeteket hozzák létre. A nemzeti park kulturális, tájjellegű hagyománygazdag­ságának megőrzése és újbóli létrehozása érdekében bizo­nyos korlátok is létrejönnek a jövőben. Ilyen például az építkezési előírások, a házak tájjellege — külsőleg —- kö­telező lesz, a nemzeti park körül úgynevezett védőkör­zetet alakítanák ki. A Horfo- bágynak lesz olyan része, — amely feltétlenül védett lesz, tilalom alatt áll majd, aho­vá csak tudósok. kutatók mehetnek. A nemzeti park nagyobb része természetesen mindenki számára elérhető és hozzáférhető lesz. A tervek, amelyek a Hor­tobágy Nemzeti Park jövő­jére vonatkoznak, hosszútá­vú ak. Nem egvik napról a másikra valósulnak meg, megvalósításuk következetes munkát és törekvést igényel. S ez nem elsősorban az anyagi lehetőségek függvé­nye. hanem sokkal inkább' a szív, a szocialista hazafi- ság, az igaz és őszinte pat- riótizmus, a nemzeti öntu­dat függvénye mondotta nagy helyeslés közepette dr. Rakonczay Zoltán. A nagy érdeklődéssel hall­gatott vitaindító után a ta­nácskozás résztvevői megvi­tatták a terveket, a jelenlegi helyzetet és a lehetőségeket Szöllősv Tibii

Next

/
Oldalképek
Tartalom