Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-08 / 105. szám

1973. május 8. SZOLNOK MEGIEl NÉPLAP 5 Megkezdődött az Akadémia idei közgyűlésé Színpompás fúvósfesztivál Először rendezték meg Szolnokon a lúvószenekarok találkozóját Nyolc bányász és honvéd­ségi zenekar közel négyszáz zenésze ismerkedett egymás­sal és a vendéglátó várossal szombaton és vasárnap, az első szolnoki fúvószenekari találkozón, amely színpom­pás látványosságban és ze­nei eseményben egyaránt bő­velkedett. Szombaton kora délután Szolnok hét pontján csendült fel a muzsika. A résztvevő zenekarok a Vártemplomtól a Rékasi felüljáróig, a Szántó utcától a Várkonyi térig egy- időben kezdték játékukat, majd pattogó ritmusú mu­zsika hangjai mellett vonul­tak a közös talákozó színhe­lyére. a Lenin parkba. Tizen­hét órakor a Tisza Szálló tornyában felcsendülő fan­fárzene jelezte a találkozó hivatalos kezdetét. A részt­vevő együttesek megkoszo­rúzták a Lenin-szobrot, majd közösen eljátszották a Jász­nagykun indulót. A találkozó további szín­helye már a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ volt, mely otthont adott az esti és a vasárnap délelőtti bemutatónak. Kukri Bélának, a Szolnok városi Tanács el­nökhelyettesének megnyitó szavai után szombaton ka­rom. vasárnap pedig öt nekar lépett dobogóra. Kisiskolások öröme A hazánkban egyre jobban terebélyesedő patronálási mozgalomnak sok-sok meg­nyilvánulásával italálkozha- tunk nap mint nap. Óvoda bővül; könyvtárat kap egy iskola; megifjodik egy szo­ciális otthon — mindezért a patronáló üzemek, szövetke­zetek, intézmények dolgozó­it illeti köszönet. Az ilyen­fajta társadalmi segítség ér­téke pénzben aligha mérhető, jóilefltt, ki lehet számítani, mennyibe kerültek a köny­vek, az épületbővítéshez szükséges tégla, cement, mész. De nem számítható ki fo­rintban az az erkölcsi ér­tek, amely azt mutatja, hogy nálunk a közösség iránt ér­zett felelősség, segítőkészség éiő, mindennapos valóság. Mennyit ért például azok­nak a jászapáti kis cigány­gyerekeknek, áiogy megnéz­hették Budapesten, a Bartók Béla Színpadon a Koldus és királyfit. Nekik — a Beloian­nisz úti iskola kisegítő osz­tálya tanulóinak, akik kö­zű.. többen most jutottak elő­ször túl Jászapáti határán. — meg az általános iskolai diákotthon kis növendékei­nek. És azt a nagy eseményt meg azt, hogy autóbusszal végigkocsikázhattak Buda­pest utcáin, hogy megnéz­hették fővárosunk nevezetes­ségeit — a társadalom ösz- saeiogásának köszönhettek. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem harmadéves magyar—francia szakos ka­rának KISZ-alapszervezete megkereste a jászapáti Álta­lános Iskolai Diákotthont „miben segíthetünk” kérdés­sel. Dr. Székely Jánosné. az otthon igazgatója — amikor beszélgettünk — örömmel újságolta; az egyetemistáktól 250 kötetes ifjúsági „mini” könyvtárat kaptak, és \ a nagydiákoknak köszönhették a kisiskolások, hogy színház­ba mehettek. Az autóbusz- utat, a városnézést viszont a helyi mezőgazdasági szak­iskola vezetőségének, mert is­kolájuk járművét bocsátot­ták a gyerekek rendelkezé­sére. Nem nagy eset — mond­hatja bárki. Kétszázötven kö­tet könyv, egy színházi elő­adás, egy autóbusz-kirán­dulás. Akik számára mindez nem „nagy ügy”, gondolja­nak arra; lehet, hogy éppen ez a kirándulás ébresztette fél a minden iránt fogékony gyermekekben a kulturál­tabb, tartalmasabb, szebb, gazdagabb élet iránti igényt. Lehet, hogy ez az első szín­házi élményük, az otthonban elolvasott könyvek késztetik majd később őket arra, hogy ne elégedjenek meg azzal az életformával, amit a tanyai elzárkózottság, magányosság nyújt nekik, és másként, szo­cialista emberhez méltóan akarjanak élni. V. V. Múzeumi túra panorámabusszat A székesfehérvári István király Múzeum újdonsággal szolgál a kirándulóknak: múzeumi túrákat szervez a megye területén. A hetente háromszor induló panorá­ma-autóbuszok Martonvá- sárra, Kápolnásnyékre, Tácra és Csókakőre viszik a látogatókat. A múzeumi sé­tákat egyelőre a város szo­cialista brigádjainak, válla­latainak ajánlják, később a diákoknak is indítanak ha­sonló akciókat. A múzeum kirándulásain idegenveze­tők ismertetik meg a részt­vevőkkel a martonvásári Beethoven Múzeumot, a gorsiumi ásatásokat és a kápolnásnyéki Vörösmarty- emlékeket. Székesfehérvá­rott idén városismertető sé­tákat is szerveznek. A mik- robuszos utakon az ősi vá­ros legszebb részeit járhat­ják be a vendégek. Tegnap a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermé­ben megkezdődött az Akadé­mia ezévi közgyűlése, ame­lyen a hároméves ciklus le­jártával újraválasztják az Akadémia tudományos testü­letéinek tisztségviselőit és megválasztják az Akadémia új tagjait is. A közgyűlés azért is nagyjelentőségű, mert a tudománypoltikai irányel­vek kimunkálása, az akadé­miai reform bevezetése és az országos távlati tudományos kutatási terv elfogadása óta első ízben ad számot a köz­véleménynek összefoglaló módon az elmúlt három év­ben elért eredményekről, változásokról. Az ünnepélyes megnyitá­son többek között részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a Központi Bizottság titká­ra, Vályi Péter, a kormány elnökhelyettese. Az akadémi­kusokon, az akadémiai inté­zetek és a szakigazgatás ve­zetőin kívül ott volt a hazai tudományos élet sok más is­mert ' személyisége, egyetemi tanárok, intézetvezetők és kutatók. A közgyűlést Erdey Grúz Kivételes művészegyéniség­nek, a város neves szülöttje emlékének adóztak Jászbe­rényben tegnap, a Székely Mihály zenei napok megnyi­tó ünnepségén. Az ünnepségsorozat dél­után 3 órakor a Székely Mihály nevét viselő általá­nos iskola bejáratánál kez­dődött. A résztvevők — a város állami és társadalmi szerveinek képviselői, ün­neplőbe öltözött úttörők — megkoszorúzták az iskola homlokzatán elhelyezett, a neves operaénekest ábrázoló domborművet. Az ünnepi megemlékezést Dobos István, a Székely Mi­hály Emlékbizottság elnöke tartotta. Beszélt a világhírű művész életút járói, amely­nek során neve egybeforrt századunk magyar opera­éneklésével, történetével és ragyogásával. — Székely Mihálynak, — mondta többek között — számos külföldi sikere volt. Művészi élményekben gaz­dag évadot töltött Ameriká­ban, ragyogó sikerek kísér­ték nyugat-európai turnéján. Életpályája mégis Magyar- országhoz kötötte, itt érezte magát igazán elemében és Szegeden vasárnap meg­kezdődött a pedagógusjelöl­tek II. országos találkozója: 19 intézmény — tanárképző főiskolák, tanító- és óvónő­képző intézetek — mintegy 2000 hallgatójának részvéte­lével. A háromnapos ünnep­ségre delegáció érkezett a Szovjetunióból, Csehszlová­kiából, az NDK-ból és Ro­mániából. Délelőtt a Széchenyi téren ifjúsági nagygyűlés kezdő­dött. A díszemevényen fog­lalt helyet; Ilku Pál művelő­désügyi miniszter, dr. Gosz- tonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes, valamint a helyi párt- és állami veze­tők. A nagygyűlésen Ilku Pál mondott beszédet. A minisz­ter egyebek között hangsú­lyozta: — Jelentős ez a találkozó azért is, mert a pedagógusje­löltek az ország nyilvánossá­ga előtt mutatják fel érté­keiket. Örömmel regisztrál­hatjuk. hogy többsaáz tudó­Tibor elnök nyitotta meg, majd előterjesztette az el­nökségi beszámolót. A be­számolóból kitűnik, hogy a tudományos osztályok az egész ország területén igye­keztek áttekinteni a kutató­munkát, beleértve a nem aka­démiai kutatási feladatokat is. Ebben az Akadémia a szaktátcák által rendelkezés­re bocsátott széles körű in­formációkra támaszkodha­tott. Az alapkutatások jelenté­keny részét mind a termé­szet-, mind a társadalomtu­dományokban az Akadémia kutatóhelyei végezték. Igen jelentős az Akadémia testü­letéinek egyre fokozódó rész­vétele országos közéleti kér­dések megvitatásában. Köpeczi Béla főtitkár az akadémiai kutatóhálózat és szakigazgatás 1972. évi mun­kájáról adott számot beszá­molójában. A két beszámcöó után Vá­lyi Péter, a kormány elnök- helyettese lépett az előadói emelvényre, hogy tolmácsol­ja a Központi Bizottság és a kormány üdvözletét tudo­mányos életünk legmagasabb testületének. soha, még pályájának leg­magasabb csúcsán sem fe­ledkezett meg szülővárosá­ról, Jászberényről. A koszorúzás után az is­kola előcsarnokában újabb jelentős eseményre került sor. Horváth Ferenc két­szeres Kossuth-díjas érde­mes művész méltatta a zenei napok jelentőségét, majd leleplezte az ott elhelyezett Székely Mihály mellszobrot, Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotását. A szoboravatás után a Kodály Zoltán or­szágos énekverseny idei győztesei adtak ünnepi mű­sort. A zenei napok megnyitó ünnepsége este a Déryné Művelődési Központban ren­dezett kórushangversennyel folytatódott. A hangverse­nyen fellépett a város meg­hívására Jászberényben tar­tózkodó drezdai pedagógus szakszervezet Neuer-kórusa és a jászberényi Palotásy ösz-szövetkezeti énekkar. A kórusok Manfréd Wien- ter és Bakki József karnagy vezényletével a műsoron sze­replő kórusművek hív tol­mácsolásával maradandó művészi élményt nyújtottak. — illés — mányos dolgozatból három- százötven jutott el az orszá­gos bíráló bizottság elé, hogy 450 pedagógusjelölt mutatja be a kultúrális rendezvé­nyek során áz ének. a zene, a táncművészet terén pro­dukcióját, hogy ötszázan vesznek részt a spartakiád versenyeken, hogy száznyolc­van fotó- és képzőművészeti alkotást állítottak ki, és hogy szépszámú oktatási technikai eszközzel is jelentkeztek di­ákjaink. Mindez azt jelenti, hogy az önök eszménye az alkotó ember, legnagyobb értékének a tudást, a szelle­mi előrehaladást tartják, amit a szocialista Magyaror­szág műveltségi színvonalá­nak fejlesztése érdekében akarnak kamatoztatni; Délután az újszegedi liget szabadtéri színpadán mutat­kozik be pedagógusjelöltek művészeti csoportjai és ugyancsak újszegeden kelőit sor különböző sportvetélke­dőkre. Tegnap folytatódott és ma még tart a gazdag program­sorodat. Az utóbjpi néhány évben a cigány származású lakosság törekvései szerencsésen ta­lálkoztak a társadalom igé­nyeivel. A megye nagymérvű iparosítása és az ennek nyo­mán jelentkező munkaerő- igény megkönnyítette az el­helyezkedést. Ennek eredmé­nyeképpen körülbelül ezer­kétszázzal emelkedett is a munkavállaló cigányok szá­ma. elsősorban természetesen a városokban, ahová az ipar zöme települt. Törökszentmiklóson pél­dául 1972-ben hétszázhuszon­öt cigány származású lakos élt, az összlakosságnak kö­rülbelül három százaléka. Ál­landó munkaviszonya két­százharminchatnak volt, az­az a munkaképesek 66 száza­A szolnoki MHSZ—Olajbá­nyász zenekar, mint vendég­látó együttes volt az első szereplő. Lelkes, fegyelme­zett játékukkal bizonyították, hogy jó úton halad a fiatal zenekar, helyes célokat tű­zött az együttes elé vezető­jük, Kiss József karnagy, aki talán a legtöbbet tette a találkozó sikeréért. Hónapok óta fő szervezője, motorja volt az előkészítő munkának, összefogta, tanácsokkal se­gítette a rendezésben részt­vevő szervek és intézmények munkáját. A résztvevő zenekarok kö­zött a legidősebbnek, legpa- tinásabbnak számító együt­tes az 1889-ben alakult Do­rogi Bányász Fúvószenekar volt. Műsoruk az egyik leg­színesebb produkciónak bi­zonyult. Régi francia forra­dalmi daltól kezdve Sugár Rezső művének bemutatójáig minden fúvószenekari stílus­irányzatot megtalálhattunk az együttes műsorában. Az első nap programját a Hon­védelmi Minisztérium Köz­ponti Zenekarának műsora zárta. Ránki György Pomá- dé király új ruhája című szvitjének átirata és Dinieu Márciusi Hórája aratta a leg­nagyobb tapsot, majd- Farkas Antel jól ismert Gábor Áron katonanótájával megénekel­lékának. A nem dolgozók aránya 29, az alkalmi mun­kásoké csupán öt százalék volt. Más városokban a fenti arányok is módosulnak. Szol­nokon például az alkalmi munkásoké a legnagyobb cso­port (50 százalék). Mezőtúron pedig a nem dolgozóké (52 százalék). Vonzóbb az war Bizonyos jellegzetességek figyelhetők meg a cigány származású lakosság elhe­lyezkedésében. A mezőgaz­daság nem vonzó számára, a községekben is csupán az ál­landó munkaviszonnyal ren­delkezők 13 százaléka dolgo­zik a mezőgazdaságban Nem tették a közönséget is. Vasárnap reggel térzene éb­resztette a várost, délelőtt pedig folytatódtak a bemu­tatók. Még a zsűrit is meg­lepte a tatabányaiak kiváló szereplése, pontos, dinamikus játéka.-Kár, hogy műsorszer­kesztésük elmaradt pompás játékuktól. Az ózdi és az oroszlányi bányászzenekarok mellett ekkor lépett színpad­ra a Kilián Repülő Műszaki Főiskola és az egri helyőrség egyesített zenekara is. A kö­zös szereplés nagy sikert ho­zott. A két, viszonylag kis létszámú együttes közösen re­mek dolgot produkált. Ki­emelkedő volt Farkas Nép- dalrondójának előadása és a két vidám trombitásról szóló bravúrszám. A vasárnapi bemutatók után Káplár József, a Szol­nok városi Tanács művelő­désügyi osztályának vezető ja átadta a jutalmakat, serlege-, két és emlékplaketteket a résztvevő zenekaroknak. Az első fúvószenekari ta­lálkozó résztvevői jó benyo­másokkal. kellemes emlé­kekkel távoztak Szolnokról, és láthatóan már most öröm­mel vették a második szol­noki fúvószenekari fesztivál­ra szóló meghívást. szívesen végeznek továbbá nagy fegyelmet igénylő, vagy aprólékos, monoton munkát. Igen könnyen változtatnak munkahelyet, szívesen pró­bálkoznak az újonnan létesí­tett üzemekben. A megyében a cigány dolgozók 37 száza­léka csupán egy évig dolgo­zott ugyanazon a munkahe­lyen! Tíz évnél többet mind­össze öt százalékuk töltött egy helyen. Övék a legmeg­bízhatóbb, a társadalomba legjobban beilleszkedett cso­port. Talán az egykori életfor­ma visszahatása, hogy elő­szeretettel választanak olyan munkát, amely sok mozgás­sal. utazással jár (rakodás, útépítés, építkezés). Másrészt az is tény, hogy ezeken a munkaterületeken van szük­ség a legtöbb szakképzetten emberre. Az állandó munkaviszony önmagában is igen nagy, ta­lán a legnagyobb lépés a fel- emelkedés útján, de koránt­sem elegendő. Utána követ­kezik az általános és a szak­mai képzés, még ha ez bizo­nyos esetekben, az időseb­beknél nem is jelent többet, mint az írás—olvasás meg­tanulását. E feladatok megoldásából a helyi tanácsok igen nagy mértékben kivehetik és ki is veszik a részüket, jelentős előrelépés azonban csak a tanácsok, a termelő üzemek es valamennyi intézmény együttes erőfeszítésével ér­hető éL B. A. Faragó Laura Karcagon Szállt a dal a karcagi ifjú­sági klubban szombat dél­után. A népdalok színes vi­lágát hozta el Karcagra Fa­ragó Laura, akit a gimná­zium hívott meg. S hogy nagyon várták, bizonyítja a százötven főnyi hallgatóság. Faragó Laura a dalok meg­szólaltatásán túl kitűnő pe­dagógiai érzékkel mesélt a népdalok születéséről, arról a gazdag érzelmi világról, azokról az élményekről, ame­lyek egy-egy dal létrejötté­ben szerepet játszanak. A* előadást jól egészítette ki a művelődési központ nép: tánccsoportjának műsora. Székely Mihály zenei napok Szoboravatás, ünnepi kórushangverseny Jászberényben Országos találkozó Szegeden Mit tudnak a pedagógusjelöltek Kutas János Csak munká... A Magyarországon élő ci­gány származású lakosság­nak mintegy 6,5—7 százaléka Szolnok megyében él, s a megye népességének körül­belül négy százalékát adja. Tizennyolcezer emberről van szó, akik közűi több mint tízezer telepen él. Az ada­tok csupán megközelítően pontosak, mivel a nyilván­ul beilleszkedés útja A cigányság már nem alkot egységes tömeget. A régi., elzárt és elzárkózó kö­zösségek bomlásnak indultak, megkezdődött a rétegeződés. A cigány származású la­kosság döntő többsége azon­ban jóval az átlagos szociális és kulturális színvonal alatt él. Társadalmi helyzete sze­rint három csoportba oszt­ható. Az első csoportba az úgy­nevezett beilleszkedettek so­rolhatók, akiknek állandó munkájuk és lakásuk van, s minden szempontból elérték a környező lakosság átlagos színvonalát. Az e csoportba tartozók száma még viszony­lag alacsony. A következő csoportba az úgynevezett beilleszkedésben lévőket lehet sorolni. Hely­zetük átmeneti jellegű, de ez az átmenet időben olykor igen hosszúra nyúlik. Általá­ban alkalomszerűen vállal­nak munkát, vagy ha van is állandó munkahelyük, körül­ményeik rosszabbak, mint városuk, községük lakosságá­nak átlagos körülményei. Rendszerint még telepeken élnek. Összhangban a társadalmi igényekkel tartásban megkülönböztetést nem szabad tenni. A helyi tanácsok szakigazgatási szer­vei azonban, éppen a segít­ségnyújtás szándékától ve­zérelve, saját területükön fel­méréseket végeznek, s ezek eredménye alapján határoz­zák meg tennivalóikat. Az alábbi adataink e felméré­sekből származnak. Akik még el sem indultak a beilleszkedés útján, azok általában nem. vagy csak át­menetileg, rövid időre vál­lalnak munkát. Ók élnek a legalacsonyabb szociális, kul­turális színvonalon, igen sok közöttük az analfabéta. A szociológiai felmérések sze­rint a cigány származású la­kosságnak körülbelül egy- harmada sorolható ebbe a csoportba. A második és a harmadik csoportba tartozók helyzeté­nek javítása jelenti a legna­gyobb gondot. A tapasztala­tok azt igazolják, hogy a beilleszkedés legfontosabb feltétele az állandó munkavi­szony létesítése, s ezzel együtt a nagyobb anyagi biz­tonság elérése. A lakáshelv- zet, de a kulturális színvo­nal javítása is csak ennek következtében érhető el. Az állandó munkára való elhe­lyezésük azért is sürgető fel­adat; mert a korábbi hagyo­mányos kereseti források (vá­lyogvetés, teknővájás, kupec- kedés) egyre kevésbé bizto­sítják a nagy létszámú csa­ládok létfenntartását. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom