Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-06 / 104. szám
Már a kőkorszakban is-? nrr / — Ne a találmányaidon törd a fejed, hanem a megélhetésen! V (A Weltwoche-ból) Aforizmák Ha bálványimádó lennék, szobrot, állítanék az energiának és térdenállva imádnám. Mark Twain A jó könyvek egyetlen hibája az, hogy hatásukra többnyire sok-sok rossz könyv keletkezik. Lichtenberg Áldott legyen az ember, akinek ha nincs mondanivalója, ezt nem próbálja szavakkal bizonyítani. George Eliot Nincsenek rossz házasságok, Csak rossz házastársak. Raehilde ' A tévé-korszákban (A Polish Weekly-ből) Kőtelező olvasmány (Kiss Béla rajza) Nyugalom — Árvíz van. Az optimista a háztetőn ül és nézi a ház körül hullámzó vizet. A szomszédja csónakon odaevez és így szól: — Az egész baromfiudvart elmosta a víz. — Nem baj, a libák é> a kacsák tudnak úszi. — A kert is tönkrement. — Annyi baj legyen, úgyis gyenge volt az idei gyümölcstermés. — A víz elérte a ház ablakait. — Úgyis le kellett már mosni okét. Oi tornál — Egy borzalmas tényt kell közölnöm... ön allergiás a tolira! (A Weltwoche-ból) Adom Krecsmar: Rövid, de tanulságos történetek 1. Tudja, hogy történt a dolog? Ült a parton a bottal és pecázott. Fogott egy dé- vérkeszeget. Nos, előfordul. Aztán fogott egy pontyot. Rendben van. Aztán — egy csukát. Ügy látszik, ma szerencsés napja volt. Mikor egy bálnál kapott horogra, kellemesen csodálkozott. Aztán egy kissé nagyobb bálna kezdett kapni... Nem is gondolná. A „Báthory” óceánjáró akadt a horgára. Na és mit gondol, mit csinált? Természetesen leakasztotta a horogról és visszadobta a vízbe. Az igaz', hogy szép a siker, de néha a becsületet is kell tudni. __ 2. i i Tudják-e, hogy történt a dolog? Egy ismerősöm ujjúval kopogott a saját fején, így ni: tűk, tűk, tűk... És tudják, mi történt? Valaki onnan bentről így szólt: „Szabad, nyitva vari’, A mi barátunk azonban nem lépett be: ki tudja, kivel találkozhat- odabent az ember. Nem árt néha, ha az ember taktikusan le tud lépni. 3. Hát azt tudják-e, hogy mi történt egyszer? Ment egy ember az utcán és a kezével csapkodott. „Mit csinál?” — kérdezték tőle, „Repülők”, felelte. „Szegény”, — mondták neki azonnal. Aztán valaki segíteni akart neki és így szólt hozzá: „Uram, ön egyáltalán nem repül, A szilárd és gyönyörű földön jár”. „Mit beszél?’-. .— csodálkozott a repülő ember, abbahagyta kezének csapkodását, leesett és halálra zúzta magát. Ilyen nagy a képzelet erejeMolnár Sándor fordítása Senki többet Könnyelmű életmódom miatt nemrégiben válságos anyagi helyzetbe kerültem. A kétségbeesés határán ácso- rogtam, amikor eszembe jutott, hogy fejlett Bizományi Bolt-hálózattal rendelkező ország vagyunk. Hónom aló csaptam hát tartalékos állományban lévő lódenkabáto- mat, hogy pénzzé tegyem. A lakásomhoz legközelebb eső felvevőhelyen jóságos arcú becsüs kartársnő fogadott, Szakértő szemmel végigmustrálta a kabátomat, majd kihirdette: — Kopottas. zöld lódén. Száznyolcvan forint készpénz.. Más halandó boldogan rohant volna a pénztárhoz, de nekem ördöge sugallta gondolatom támadt: hátha a becsüs kartársnő lebecsülte az én ruházati cikkemet? Lehet, hogy reggel bal lábbal kelt fel, vagy elhagyta, akit szeretett. Haragszik az emberiségre, és ez okból nekem is csalódást akar okozni. Valamit mormoltam, hogy a területi egyeztető bizottsággal még meg kell beszélnem az ügyet, s elrohantam a' Népszínház utcai felvevőhelyre. A becsüs rövid betekintés után lágy hangon fuvolázta felém: — Ócska, használt (ódén. Tudok adni érte 150 forintot. Mélyen belenéztem macskazöld szemébe: — Uram, ezért a kabátért egy másik fiókban már száznyolcvanat ígértek. — Kétlem — mondotta hitetlenül. •— De vigye oda, ha akarja — s ezzel a másik oldalára fordult. Magamhoz szorítottam szívem lódenjét, s autóbuszra szálltam. Igv jutottam el a harmadik felvevőhelyre. A becsüs egy perc alatt kihirdette ítéletét: használt lódén, a kopások elég jó állapotban. Kétszáz forint. Nem adtam oda. Nem és nem! El vittem a kabátot a negyedik helyre. Itt kétszáz- húszra értékelték. Az ötödiken kétszázharmincat ígértek érte. A hatodikon százhatvanra taksálták. Csak a legtöbbet ígérőnek adom — határoztam el fanatikusan. Pénzre volt szükségem. Ilyen esetben nem számít nálam a pénz/ Vettem tehát egy vasúti jegyet és elutaztam a miskolci BÁV-fiók- hoz. Százkilencvenet ígértek a kabátért! Távirati úton előleget kértem a munkahelyemről, és átmentem a veszprémi felvevőhelyre. Kétszázhúszra értékelték. Bácsalmáson — ez gazdagabb vidék — kétszáznegyvenért már átvették volna. Kecskeméten száznegyvent ígértek, Szombathelyen kilencvenet. Végül is a nagykanizsai bizományi felvevőhely rekordáron, kétszázötven forint és negyven fillérért megvette szeretett lódenkabútomat. Senki többet, először, másodszor, harmadszor! Két napja el vagyok keseredve. Most tudtam meg a házmesteremtől, hogy a Ló uteai bizományiban van egy végtelen jó szívű, kiegyensúlyozott lelki életet élő becsüs, aki minden bizonnyal kétszázhetven forintot Is megadott volna a lódeno- mért. Galambos Szil veszt *»r Sajátcs szemszögből — A mini szoknya, szerintem sokkal nőiesebb... (A. Weltwoche-ból) írom a levelem — A kiváló ünnepségre meghívót kell küldeni a miniszternek, az ösz- szes miniszterhelyettesnek, azonkívül a szakszervezet elnökségének. El ne feledjük a fővárosi testvérvállalatot, valamint a külkereskedőket. Az igazgató még reggel kiadta a titkárságnak, a munkát, Címezte is a borítékokat a sok gépírólány napestig. Akkor a postázóba vitték, s ki-ki a dolgára. Másnap reggel korán keresték az igazgatót telefonon. Beszéltek vele vagy7 öt percig. Aztán nyílt az aitaja. s munkaköpenyesen kilépett a főnök. A szemében valami irdatlan nagy méreg lángolt. A titkársági lányok ilyenkor elsápadnak a festék alatt, s várják. mikor robban a bomba. Egyikük még az ünnepi beszéd gépelésében is megállt nagy ijedten. Az igazgató végignézett rajtuk. Aztán nem bírta tovább. Nagyot csapott egy íróasztalivá, s névetett, majd beléfúlt, — Gyerekek, ion vissza minden meghívó az árgyé- lusát. Bélyeg nélkül adták fel, még csak bélyegzőt se tettek rá! — Most mi lesz — kockáztatta meg a legbátrabb. — Mi lenne? Egy kocsi elindul azonnal Pestre. És úgy lön.. 1 — Lassanként le kelt majd szoktatni a gyereket aa ilyen csínyekről... (A Weltwoche-ból)
