Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-03 / 101. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. május 3. Magyar filmbemutatók májusban 60 éve történt Május elseje a Jászkunságban Hat évtizeddel ezelőtt, 1913-ban feszült hangulatban éb- redt az ország május 1. napjára. Háborús veszély viharfelhői sötétítették el az eget. Az Osztrák—Magyar Monarchia fegyveres támadással fenyegetőzött a délszláv államok ellen. Kardcsörtetése komoly felháborodást keltett. Hazánkban április végén és május elején háborúellenes tiltakozó mozgalom bontakozott ki. „Háborús hírek téptek ki nyugalmunkból, féltettük ... veszedelmeitől véreinket” — a JÁSZBERÉNY c. hetilap e megállapítása jól fejezte ki a Jászkunság népének aggodalmait. A haladó közvélemény békét kívánt ebben a megyében is. Április végén itt is nagy mértékben bontakozott ki a háborúellenes agitáció. A munkásszervezetek a Jászkunságban is — akárcsak az egész országban — elhatározták: a hagyományos május 1-i ünnepségeket béketüntetésekké változtatják át. Ennek érdekében nagyarányú előkészítő és szervező munka folyt. Eljött a nagy nap. Szolnok városában május 1-én délelőtt került sor az ünnepségre. Az Otthon kávéház kerthelyiségében történt. Veres József elnökölt. Rózsa József volt az ünnepi szónok. A hagyományos témák: a proletár nemzetköziség és a szocialista politikai célok mellett most a háborús veszély Volt beszédének fő témája. Rózsa József szavai közben gyakran harsant fel a tömeg soraiban a „Le a háborúval!” „Éljen a világbéke!” kiáltás. A gyűlés után tüntető felvonulásra került sor. Mintegy ezerfőnyi sokaság járta be Szolnok főbb útvonalait. Háborúellenes kiáltásaik betöltötték az egész várost. A sikeres tüntetés után a tömeg a Munkásotthon előtt oszlott szét. (Az esti órákban pedig népünnepélyre került sor a ,Víg-féle vendéglőben.) Jászberényben május 1-én a kora délutáni órákban került sor népgyűlésre. A vásártéren ezerfőnyi tömeg jelent meg. Már a gyülekezés is színpompás látványt nyújtott. „Virággal, piros szalagokkal díszített kerékpárosok, jelzőtáblák körül csoportosuló piros jelvényes munkások tarkították a vásártérhez vezető utat” — írta a JÁSZBERÉNY tudósítója. Dr. Hajdú Árpád volt a gyűlés elnöke. Angyal József mondott beszédet, melyben élesen elítélte a hatalmon lévők bélés külpolitikáját. A gyűlés után tüntető felvonulás következett. A tömeg — imponáló fegyelmezettséggel — négyes sorokba tömörült, ötvenbagú, pi-. ros karszalagos rendezőség irányította a felvonulást A menetet a feldíszített kerékpárosok nyitották meg. Utánuk a famunkások, a cipészek, majd egyéb szakmák következtek. A menet végén mintegy háromszáz földmunkás haladt. A tömeg mozgalmi dalait és háborúellenes jelszavait sokan hallgatták a járdákról és a házak ablakaiból. A sokaság a Városliget felé haladt. Oda megérkezve, megkezdték a kulturális programot. A dalárda éneke és különböző szavalatok után jól sikerült mulatságra került sor. („Semmi duhajkodás, semmi torzsol- kodás” — így jellemezte a helyi sajtó a munkások szórakozását.) Túrkevén május 1-én délelőtt mintegy kétezer proletár vett részt a megmozduláson. A tömeg a vásártérre vonult. Rónáik Jánost választották meg az ünnepség elnökévé. Kerbolt fővárosi kiküldött mondott beszédet. Közben a jelenlévők izgatottsága egyre növekedett; a háborús veszély elleni kiáltások egyre gyakoribbak lettek. Megijedt ettől a rendőr-alkapi- tány. Ezért délj 12-kor nem engedte meg a gyűlés folytatását. Hatósági erőszak oszlatta fel a túrkevei munkásság ünnepélyét. Mezőtúron már békésebb körülmények között zajlott le a május 1-i ünnepség. Itt a hatóság nem okvetetlenke- dett. Az itteni megmozdulásnak külön érdekessége volt mintegy 300 nőmunkás részvétele. Méltó módon képviselték a dolgozó asszonyok hangját, akik nem akarták, hpgy férjeik és fiaik a háború áldozatai legyenek. Tímár Szeréna fővárosi kiküldött beszédében főként a béke kérdésével foglalkozott. A megye más helyein is megemlékeztek május 1-ről. Törökszentmiklóson párszá- zan vettek részt a megmozduláson. Tüntető menet vonult végig a városon, hábo- r'úellenes jelszavakkal. A Városi Vigadóban tartották az ünnepi gyűlést, melyen Thurzó Ferdinand elnökölt. Pósz budapesti kiküldött mondott beszédet. Ebben leleplezte a Monarchia agresz- sziós előkészületeit. Kisújszálláson és Karcagon viszont a szociáldemokraták csak zárt körben emlékeztek meg május 1-ről. Ezeken a helyeken nyilvános gyűlésre nem került sor... Szerencsére az 1913. április-májusi külpolitikai válság nem vezetett háborúhoz. A Monarchia — felkészületlensége miatt — nem üzent hadat. Néhány héttel a május 1-i béketüntetések után bekövetkezett a nemzetközi feszültség enyhülése. Ezt Szolnok megye lakossága is megkönnyebbüléssel fogadta... Hat évtized telt el azóta. Hazánk szocialista ország, hol szabad a május. Ma is a nemzetközi békét követeljük május 1-én; szavunknak azonban döntő nyomatéket ad az, hogy a világon ma már az erőviszonyok a haladás híveinek kedveznek. Ennek tudatában ünnepük a Jászkunság dolgozói is a május 1-ét, s jogos büszkeséggel emlékezhetnek meg a hatvan esztendő előtti harcos májusra. Dr. Merényi László a történettudományok kandidátusa Viszonylag kisszámú hallgatóság előtt tartották meg hétfőn este Szolnokon a Szigligeti Színházban az Országos Filharmónia bérleti sorozatának évadzáró hangversenyét. Nem is az egyébként bőséges ünnepi program volt ennek az oka, hanem inkább a műsor, amelynek meghallgatása bizony már komolyabb zenei ismereteket igényel. Bartók Hegedűversenye és Brahms IV. szimfóniája igazán nem sorolható a nagy tömegeket vonzó hangversenydarabok közé, még akkor sem. ha Bartók műve a XX. század hegedűirodalmának egyik legjelentékenyebb alkotása, s az előadóművészek is szívesen vállalkoznak a mű eljátszására. A hegedűverseny szólistáját. Perényi Esztert nem először üdvözölhettük Szolnokon. 1968-ban Mozart. 1971-ben Bach-vers.enyművet játszott, most Bartókot. A három műsor egvmásutánia sokat elárul a fiatal művésznő fejlődéséről, előadói művészetének gazdagodásáról. Egyre nagyobb feladatokat, egyre kidolgozottab- ban, egyre érettebben tud megoldani Perénvi Eszter. Különösen a Bartók-mű második tételének indítása, valamint a két gyors tétel lágv melléktémáinak megformálása sikerült szénen. A kiélezett disszonanciájú főtémák és a kadenciák már kevésbé sikerültek, néhánv bizonytalan intonáció zavarTöbb új alkotással jelentkezik májusban a magyar filmművészet. Bacsó Péter újabb munkás témájú filmet készített. „A harmadik nekifutás” főszereplője, Ja- kus István vezérigazgató úgy érzi, nem képes tovább ellátni feladatát: Beadja lemondását és eredeti szakmájában, hegesztőként helyezkedik el. Egy szövőnő a főhőse Mészáros Márta „Szabad lélegzet” című alkotásának. A lány megszeret egy egyetemistát, s először nem vallia be neki a foglalkozását, mert attól tart, hogy esetleg lenézi őt. A film operatőre Koltai Lajos, zenéjét Szörényi Levente szerezte. Tersánszky Józsi Jenő kedves csavargó regényhősének, Kakuk Marcinak a kalandjai elevenednek meg a hasonló című filmben. A színes magyar filmmusicalt a regényből Révész György írta és rendezte, a címszereplő Harsányi Gábor. ta a mű előadásának egységét. A Budapesti MÁV Szimfonikusok zenekarának könnyebb feladatot jelentett a hegedűverseny kísérése, mint a szimfónia előadása. Brahms: IV. e-moll szimfóniájának megszólaltatásából csak a második tétel emelhető ki. Az első tételben sokat rontott néhány ritmusbeli bizonytalanság, a hegedűk és a fafúvók részéről. S hogy ez nem a véletlen műve volt. azt az is bizonyította, hogy a visz- szatérésnél az úgynevezett reprizben pontosan ugyanazokat a hibákat követték el. Az est élményét a karmester Lukács Ervin jelentette. Talán kevesen tudiák róla, hogy karmesteri diplomáidnak megszerzése óta az Állami Operaház dirigense, de három éven át a Zeneművészeti Főiskola karmesterképző tanszakát is vezette. 1962-ben Rómában, egy nemzetközi karmester- versenyen I. díjat nyert. Mindezt azért írom le, mert hétfőn ilyen „nemzetközi” versenyformában vezényelt. Hallatlan intenzitás, határozott tempó és ritmika, rendkívül aprólékos beintések a szólamoknak mindez párosulva a művek telies kiér- leltségével. ez jellemezte Lukács Ervin vezénylését. Igv lett iő koncert. igazi művészi élmény a Filharmónia évadzáró bérleti hangversenye. Kutas János Évadzáró hangverseny Szolnokon És én mindenek ellenére optimista maradok. Szóban és írásban, televízióban és tudós konferenciákon kon- dítják a vészharangot a légkör és a környezet fokozódó szennyezettsége miatt. Az ember úgy él a természetben, környezetében, mint hal a vízben. Ez ugyan rossz hasonlat, de az aggasztó tény, hogy itt-ott a halak már nem jutnak elegendő oxigénhez. Azért szerintem a helyzet nem olyan vészes. Az 1584-es pestisjárvány az emberiség jövőjét illetően súlyosabban esett latba.. Es lám, a homo sapiens felülkerekedett. A kórokozókat hordozó patkányok végleg visszahúzódtak a csatornákba. Ma már a pestis szót jobbára jelképes értelemben használjuk. Átéltük, megemésztettük, vagy szenvedjük mindmáig a második világháborút, amikor ötvenmilliónyi emberi tetem szennyezte be terránkat. Az emlékek fakulnak, a szerves anyag bomlik, humusz lesz belőle. De mi történjék a milliónyi «lhajított műanyagpalackkal, mindenféle hasztalan nylon- kacattal, melyen nem fog az idő vasfoga? Ezzel az egész kérdéskomplexummal rajtam kívül az ENSZ és a tudósok légiói foglalkoznak. De míg én ártatlanul fáradozom, a tudomány és a tudósok ludasok benne, hogy ez a helyzet kialakult: mert nekik semmi sem volt elég! Mi tehát a teendő? Innen tekintve, ahová a Gyalui-havasok felől szüntelenül áramlik a friss, üdítő fuvallat, úgy látom: iparkodni kell, hogy az elmaradott területek mielőbb utolérjék a civilizáltabb vidékeket az egy főre Jutó szennyező anyagok tekintetében. Ha elmélyülten tanulmáSzíves Sándor: Viszonylagos aranykor A gőzgépet követte a robbanómotor; a szelíd léghajót turbólégcsavaros repülőerődök. Se szeri, se száma az olyan új találmánynak, amely valamilyen módon szennyezi bolygónkat. Az oxigént nem kellett feltalálni abból viszont egyre kevesebb van. Sok modern, fejlettnek tartott város még ma sem tud egyetlen becsületes közlekedési dugót produkálni. Máshol viszont forgalmas útkereszteződéseknél széndi- oxidmétgpzést lehet kapni. nyozzuk a világ térképét, földrésznyi őserdőket láthatunk. Állítólag élnek olyan elszigetelt törzsek, melyek mit sem tudnak a posztin- dusztrális társadalmak áldásairól. Márpedig a kőszerszámokkal, nyílvesszővel nem lehet eredményesen szeny- nyezni a természetet. Egy jövőkutatótól senki 6em várja el, hogy megjósolja a jövő heti zöldség- piaci árakat. De a légtöbb futurológus 2008-ra tippeli az aranykor eljöttét golyóbisunkon. Márpedig szabad légkör, tiszta környezet, harmatos természet nélkül nincsen aranykor. Nem közömbös ebből a szempontból a lélek mikroklímája sem: ott is van még helyretennivaló. De ha eljő az idő, kivonul majd az utca, a város, néhány milliárdnyi ember, és két egymást követő vasárnapon, önkéntes munkával — én így képzelem — tisztára sikáljuk a városokat, elégetünk minden giccses lomot, porszívók légiói működnek majd; a nők mossák, derítik. fehérítik a fellegeket... És akkor az ivóvíz újra hideg és édes lesz. a levegőég tiszta és áttetsző, a tenger sós és nyersolajmentes ... Hogy mi következik azután? Nos. világos, hogy az aranykor csak viszonylagos lehet. Márad még néhány megoldatlan probléma: gondoljunk csak a társbérletre és a tömegközlekedésre ... Reméljük, menetközben is felmerül néhány ellentmondás, hogy az emberiség zavartalanul fejlődhessen. (Az Utunkból) II ?J KÉPERNYŐJE ELŐTT A játékot, a játékos versengést a képernyőn a televízió legdemokratikusabb műfajának tartom. Benne ugyanis részt vehet bárki, akinek csak kedve telik, a képernyő előtt ülve is. A jó játék megadja rá mindig a lehetőséget. Ezért egy sikerült játékos versengés akár az ország közhangulatát is meghatározhatja — egy estére. Ezúttal a műfaj két képviselőjéről szólok valamivel részletesebben. Jó estét májusfa, jó estét gyerekek A kedd este látott televíziós Májusfa alapjában jó ötletnek bizonyult. Hangulatában, helyenként fiatalos tartalmában, lényegében megfelelt szórakoztató feladatának. Azzal pedig, hogy formájában visszanyúlt az úgynevezett körkapcsolásos műsorok, vetélkedők hagyományához, kitörve a stúdió falai közül, az ország különböző helyeit kapcsolva egybe, ismét megajándékozott a fizikailag lehetetlen varázslatával, a technika szárnyaival úgy röpködhettünk egyik helyről a másikra, akárcsak a mesében. Életre való gondolat volt három népes középiskola ifjúságát mozgósítani, hisz ők — mint beigazolódott — hajlandók mindenféle májusi bolondozásra, mókázás- ra. Mégis van, amit a játék ellen vetnék. Mindenekelőtt túlzottan eklektikus jellege. Olyan ötletek felmelegítése, amelyekkel itt-ott, más-más televíziós műsorban már találkoztunk. A játék szerzői és szervezői minthogyha nem bíztak volna eléggé a fiatalokban rejlő humor lehetőségeiben. Ezért is fordultak „kipróbált” ötletekhez. (Szójátékklub, lenge-tekézés, kerék- párosdi stb.) Máskor meg — érdekes mód — azt tapasztalhattuk, hogy a fiatalok játékába nem avatkoztak be bölcs értelemmel, és így például a májuskirály megválasztása túlságosan is „lengén” sikerült. Csak megjegyzem. eddig úgy tudtam, pünkösdkor választanak királyt. Létezett májuskirály is? Ha igen, erről akár többet is lehetett volna beszélni. Talán éppen ahelyett, hogy az iskolák „fejei”, a három diri háromszor meglengette a madzagon lógó golyóbist. Ebből a királyválasztásból ugyanis jószerivel akár a mai fiatalság ideálképe, eszményképe is kikerekedhetett volna. Egyébként ha lehetett volna mérni valamiféle módon a műsor szívverésének ritmusát, akkor az esetleges görbe egyértelműen lefelé mutatott volna. Nem csoda, hogy a még frissen induló, poénra vadászó Vitray Tamás is egyre többször kikikapcsolt a játék második részében, láthatóan nehezen birkózva a monstre feladattal járó pszichikai megterheléssel. Ismerős és nem új: a kevesebb — és egységesebb — itt is több lett volna. De ugyanez vonatkozik az egyébként nemes szándékú VIT-vetélkedő bemutatkozására is. Miért kell túlbonyolítani egy játékot? És főként abban az irányban, hogy a néző lássa kárát. A néző, aki szeret együtt játszani a vetélkedő „szenvedő” alanyaival. Sajnos, több feladatban is előfordult, hogy a versenyzők a választ csupán a zsűri fülébe súgták-búgták, vagy épp telefonba mondták, máskor meg, például a táncos feladványban már-már az lehetett az érzésünk, hogy a partnerek egymásnak gyónnak. Kikapcsolni a nézőt a játék folyamatából, egyenlő a játék halálával a képernyőn. És hogy lehetne javítani a vetélkedő tartalmán is, arra hacsak egy- egy villanásra is, de rávilágítottak az egyébként leg- bölcsebb zsűritag, a költő Garai Gábor megjegyzései is. Alighanem túlságosan az újat keresték az ifjúsági vetélkedő szellemi atyjai, s közben szem elől tévesztettek néhány alapvető televíziós szempontot. Remélhetően van rá lehetőség, hogy alakítsanak, finomítsanak a játék módján, a feladatok jellegén. Mert ha nem, több bosszúságot okozhatnak, semmint örömet szerezhetnek. Kár lenne. francia tanya Radó Gyula játékfilmje vizsgamunkaként készült, és jelest érdemel. Szakonyi Károly egyik legjobb, ha nem a legjobb nvellájából készített tévéfilmet. Elsősorban abban remekelt, ami a történetnek is lényege: a rendkívül feszült, sajátosan drámai atmoszféra képek nyelvén megvalósuló ábrázolásában. Ihletett módon közelít a témához, és láthatóan biztosan bánik a film sokrétű kifejező eszközeivel, és ami egyáltalán nem mellékes: rá mer hagyatkozni a kamera „szuggesztivitásá- ra”. Csak így sikerülhetett valóban lenyűgöző módon közvetítenie, illetve kifejeznie a Szakonyi-történet esz- szenciáját, azaz hogy van egy parancs, amely mindennél erősebb bennünk: a mieinkhez, a szülőföldhöz vgló ragaszkodás ősi parancsa. A nyugatra hurcolt és fogságba esett levente, csábította bár föld, tanya és egy fiatal nő szerelme, ösztöneit követve mégis hátat fordít a felkínált boldogságnak. A hazaszeretet általános megfogalmazásán túl Szakonyinak azonban van szava az emberi boldogságba belerontó háborúról is. Halk szava, a férfi nélkül maradt francia család szomorúságában fejezve ki a romboló erő hatását. Finom eszközökkel, a lélek rezdüléseiben megragadva a konfliktus lényegét. A tévéfilm ennek újrafogalmazásában is figyelemre méltót alkotott. Egyébként kivételes színészi alakításokkal is találkozhattunk a Francia tanya megfilmesítésében. Makay Margit nemes egyszerűséggel megformált Madame Bertin-je és Drahota Andrea egészen különös, balladaian tömör, némaságában is beszédes, kifejező fiatalasszonya, kivételesen emlékezetes pillanatokkal ajándékoztak meg bennünket. Radó Gyulától és Nemescsói Tamás operatőrtől soha ne lássunk ennél halványabb munkát. Kívánhatjuk nekik is, és magunknak, nézőknek is. Röviden A vasárnap este látott tv- játék, a Trónörökös, nemcsak mulatságul szolgált, hanem egyben egy letűnt kor osztályának kórképét is adta. Kolozsvári Grandpier- re Emil finom iróniája jól érvényesült Egri István rendezésében. Tökéletesen ütötte meg a szatirikus alaphangot a főszerepet játszó Tahi Tóth László. Egy estére voltunk hivatalosak Honthy Hannához, baráti társalgásra, könnyed csevegésre. Végigjárhattuk lakosztályának valamennyi termét, és bejárhattuk páratlanul gazdag és hosszú művészi pályájának állomásait. Impozáns „körút” volt. A titok azonban így is titok maradt. Az tudniillik, hogy az operett évtizedeken át első asszonyának. primadonnájának mi is az igazi varázsa. V. M.
