Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-27 / 122. szám

-L IvtSi május ZT. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 1 tiszafüredi jelölőqyűléseken hangzott el „Kérni fogjuk a városi rangot44 Tiszafüred a megye leggyorsabban fejlődő nagyközségei közé tartozik. Gyakran adnak át új létesítményeket, a helység külső képe is egyre szépül. A jelölőgyűléseken mégis összesen több mint háromszáz közérdekű kérdés hangzott el. Ezekről a kérdésekről, illetve a felvetett gondok megoldásáról, a javaslatok megvalósításáról beszél­gettem Rente Ferenc tanácselnökkel és Kovács Sándor tanácstitkárral. Ma délelőtt 11 órakor a Szolnoki Galériában dr. Majoros Károly, az MSZMP Szol­nok megyei Bizottságának titkára nyitja meg a hagyományos Nyári Tárlatot. Ké­pünkön részlet a kiállítás gazdag anyagából Kunhegyest változások ! Látogatás a művelődési házban — A sok közérdekű bejelentés, javaslat, ké­rés azt jelenti-e vajon, hogy sok még a gond ebben a nagyközségben, vagy azt, hogy a lakos­ság rendkívüli mérték­ben érdeklődik a köz­ügyek iránt? — Gondjaink is vannak még, bár a legsürgetőbbek örvendetesen fogynak, s helyettük olyanok keletkez­nek, amelyek már a fejlő­dés magasabb szintjét jel­zik. A közügyek iránti ér­deklődés egyébként igen élénk. Az emberek látják a fejlődést, s ez megmoz­gatja azokat is, akik koráb­ban talán kevésbé kísérték figyelemmel lakóhelyük gya­rapodását. A háromszáz köz­érdekű felszólalásban általá­ban olyan dolgok megvalósí­tását sürgették, amelyeket a ciklusprogram is tartal­mazza. Előfordult, hogy egy témát többen is felvetettek. A felszólalók részben a helyszínen, részben később írásban kapták meg a vá­laszt. — Melyek voltak a Í leggyakrabban szóvá tett kérdések? ' — A vízvezeték, a járda, a közvilágítás, a közlekedés, az óvoda és bölcsőde, a fog­lalkoztatottság. f — Mit tudtak vála- 1 szólni ezekre a kérdé­sekre? ' — Szerencsére szinte mindegyikre bíztató választ adhattunk. Jól állunk a víz­ellátásban. Augusztus 20-ra szeretnénk átadni az új víz­müvet, így az ellátottság 95 százalékos lesz a nagyköz­ségben. Ezzel párhuzamosan a csatornahálózat is gyara­podik, s lassanként megkö­zelíti a 25 százalékot. Az ötéves tervben megvalósul az a kívánság, hogy leg­alább az egyik oldalon min­den utcában legyen járda. A közvilágítás fejlesztésére az idén 350 ezer forintét fordítunk. Az összeg egy részét korszerűsítésre szán­juk, a városiasabb külső elérése érdekében. Felújít­tatunk körülbelül 5 kilomé­ternyi belterületi utat, el­készül a TÜZÉP-telep, már működik az idén épült új vendéglő, több tucatnyi la­kás építését tervezzük. A IV. ötéves tervben közpon­ti keretből 70 lakás készül. A sportkombinát 1975-re lesz kész, összesen 5 millió forintba kerül. Ez év végé­re 1,5—1,7 millió lesz az elvégzett munka értéke. S még nem is említettük a belvízlevezetést, a szolgálta­tások javítására épülő autó­szervizt, a rádió és tévé­javító szolgálat fejlődését. Javul a helyi közlekedés, új autóbusz-megállók létesül­nek. A Tiszafüredre vezető utak, a 33-as és a 34-es út felújítása, korszerűsítése is napirenden van. Ha ez meg­lesz, a nagyközség az ed­diginél jobban el fogja lát­ni központi jellegéből adódó feladatait. — A Tisza II. felépü­lésével kapott lehetősé­gekről is bizonyára sok szó esett. — Természetesen. A Tisza II. a jelölőgyűléseken, a ré­teggyűléseken, a választási nagygyűlésen is az ér­deklődés középpontjában állt. Ezzel kapcsolatban a lakosságot elsősorban az üdülőkörzet kialakítása és az üzemek letelepedése nyo­mán a foglalkoztatottság zöket, amelyek pénz- vagy könyvutalvány formájában gyarapítják majd az iskolai könyvtárakat. A felajánlott segítség a 235—90172—5507 szám alatti postai utalványon, vagy bo­rítékba helyezett könyvutal­vány formájában juttatható el a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának címére: 1360 Budapest. Pf. 6. kereink stb. ismertetésére, javaslom, hogy koccintsunk a két nép testvéri barátságá­ra. Mert nálunk ez a szokás. Proszit! A gyors pincérek harmad­szor is töltöttek a nemes konyakból, aztán negyedszer is. mert az igazgató szerint ez a szokás. Aztán tényleg elkezdte. Beszélt a kezdeti nehézsé­gekről. a gyors emelkedésről, a bázishoz, valamint a hold- fogyatkozáshoz viszonyított termelési értékről, tényszá- mokkal bizonyítva mindezt. Elmondta azt is, hogy miért híres az üzem. hoey mennyit javultak a dolgozók munka­körülményei, hogv rövidesen a vállalattól is harminctagú küldöttség utazik tapasztalat­cserére. Mindezt gyorsan ha­növekedése érdekelte. Egyébként a Magyar Hajó- és Darugyár és az Alumí­niumgyár itteni gyáregysé­gének bővülése, valamint a Váci Kötöttárugyár telepé­nek felépítése nagyon jó ha­tással lesz a foglalkoztatott­ság alakulására. Sok egyéb is összefügg ezzel. A mun­kások szállításához például fejleszteni kell a közleke­dést, az asszonyok munkába állításához a bölcsődei és az óvodai hálózatot... — Nem titok, hogy Tiszafüred lakosai sze­retnék, ha a nagyközség minél előbb elnyerné a városi rangot. — Igen, erről volt szó a választások előtt is. A vá­rosi rang elnyerése azonban nem csupán óhaj kérdése. Egy bizonyos fejlettségi szintet el kell érni, hogy reális legyen a kérésünk. Az út-, csatorna-, vízveze­ték-hálózat, a lakásépítés, a foglalkoztatottság, a szolgál­tatások színvonala mind szerepet játszik ebben. — Messze van-e még Tiszafüred ettől a szint­től? — Nincs túl messze. Csu­pán a szolgáltatásban van bizonyos lemaradásunk. Ami tőlünk telik, megtesszük a fejlesztés érdekében, de nem minden múlik rajtunk. Elegendő, ha például az út­építést említem. A lakosság sok áldozatra hajlandó a gyors fejlődés elősegítésére. Tavaly 1,3 millió forint volt az elvégzett társadalmi munka értéke. A várossá válás kérdését elsősorban nem érzelmi oldalról néz­zük. Tudjuk, hogy több vá­ros is van Magyarországon, amely Tiszafürednél alacso­nyabb színvonalon áll, 'de nem erre akarunk hivatkoz­ni. Terveink szerint 1975. végére elérjük a megfelelő szintet, s utána kéri a ta­nács az Elnöki Tanácstól a várossá nyilvánítást. Pol-beafesek találkozója A VIT dalosmozgalom és seregszemle keretében az Al­ba Regia napok jelentős ese­ménye Kezdődött meg teg­nap Székesfehérvárott: az ősi városban rendezték meg az ifjú dalosok találkozóját. A rendezvényre hat dunán­túli megyéből — tizenhat együttes érkezett. Valameny- nyi a városi „népzene’ — a pol-beat. a folk-beat és folk- rock műfajának legjobb ha­zai képviselői Közé tartozik. A találkozó befejezéseként ma szakmai megbeszélésekre kerül sor, . darta. Sietségének megvolt az oka, mert amint befejezte a tájékoztatót, rögtön követ­kezett a pantyampam. (Ez a delegációnál azt jelenti, — proszit). Nem szaporítom a szót. — Sűrűn hangzott el a pan- tyampam, meg a proszit az­tán megkezdődött a munka­ebéd. A pincérek akkora tá­lakkal sorakoztak föl. mint egy traktorkerék. Volt azo­kon minden, ami a szem- száinak ingere. Fél bárány­sült, egész malac, osztriga, kaviár, polippörkölt, szere­csendió, meg ki tudja még mi minden nem. Csörögtek a kanalak, vil­la K. kések, még svakrabban a serlegek. Csak mórt már az 1867-es évjáratú bordeaux-i Kunhegyes. Az Üj Ma­gyar Lexikon 1961-es ada­tai szerint, több mint tíz­ezer lakosú község, a kunhegyesi járás székhelye. Jelenleg, nagyközség „csu­pán”... A művelődési ház még já­rási központnak épült. Sze­repét később Törökszent- miklós vette át, azóta kizá­rólag községi feladatokat lát el. A kitűnő szakmai hírnév­nek örvendő intézmény az elmúlt év elején szóbeszéd tárgya lett, Egy váratlan pénzügyi revízió súlyos visz- szaéléseket fedett fel, s mint később kiderült, a műve­lődési ház pénzgazdálkodása kimerítette a bűncselekmény fogalmát. Néhány hónapnyi „rend­kívüli állapot” következett, majd az év közepén új igaz­gató és új művészeti előadó került Kunhegyesre. Hogy virágeső nem fogadta őket, azt úgy vélem, felesleges bizonyítani... Mi történt azóta? Látoga­tásunk erre keresett választ. „Mókaparádé” — tájékoz­tat a gyermeknap ünnepi műsoráról a művelődési ház hirdetőtáblája. Az előcsar­nokban néhány, az átlagos­nál hosszabb hajú fiatalem­ber billiárdozik. Zene szól, valami régi „Metró” sláger. Egyikük néhány bizonytalan tánclépést tesz, majd hirte­len, talán a vendégek miatt abbahagyja az egészet színezte a hangjukat. Lassan kiürültek a tálak, és tovább csengtek a serle­gek, amit csak néha tört meg egy-egy fácán távoli rikoltozása. — Kedves VendégeinKl — állt föl nagynehezen az igaz­gató — kérem, akinek van kérdése, az tegye fel. — Lehet ülve is, mert nem tudok fölállni? — kérdezte a delegáció egyik tagja, ter­mészetesen a tolmácson ke­resztül. — Hogyne, hogyne, leg­alább én is leülhetek. — A tájékoztatóban sok szépet hallottunk, de az igazgató elvtárs azt is mond­ta. hogy évek óta nem tud­tak nyereséget fizetni. Miért? Az igazgató homloka pilla­natok alatt hideg verítékbe burkolózott, és holtsápadtan nyögd Vsélte: — Uram. ne haragudjon, ezt én sem tudom. Pedig he­tente érkezik hozzá"k dele­gáció tapaszt'’1z+o'erére... Zámbó Ároád Asztalokkal zsúfolt iro­dában találjuk Kalydy Ist- vánnét, az igazgatót és Túsz Imrénét, a művészeti elő­adót. „Nőuralom” — gon­dolok egy pillanatra névte­len főtéri útbaigazítóm vé­leményére, de eszembe jut az is, hogy megjegyzése nem volt bántó... Egyébként ta­gadhatatlan, a művelődési ház mindkét főfoglalkozású munkatársa nő... — Lajosmizséről kerültem Kunhegyesre — kezdi a be­szélgetést Kalydyné. Eszter néhány hónapja már itt dol­gozott. Első munkahelye ez, főiskolai diplomáján még a tinta sem száradt meg, a kunhegyesi „nehéz örökség” már várta. Tulajdonképpen azt sem tudtuk, hogy mihez fogjunk. A ház szinte elnép­telenedett, másfél százezres költségvetési hiány fenye­getett háromnegyedévkor bennünket. — Ismerkedtünk minden­nel és mindenkivel — em­lékszik Túszné a kezdete­tekre. Igen, ismerkedtek. Járták az üzemeket, az iskolákat. Nem szegte kedvüket az sem, hogy volt igazgató, aki nem akarta fogadni őket, mások félvállról, aligodafi­gyelve beszélgettek a „hí­vatlan” vendégekkel. — Mégis, ha azt kérdezik tőlem — mondja az igaz­gatónő — kedvezőtlen volt-e a fogadtatás, azt kell vála­szoljam: nem. Vagy legalább is barcho-ba-módra nem jellemző. A népműve­lés annvit emlegetett társa­dalmi munkásai nem hagy­ták cserben a hivatásos nép­művelőket. ök segítették az indulást, ők vigyázták az első lépéseket, és sikerült. Azt mondják, sikerült... Elkészült a 45 községet magában foglaló Aggtelek— Jósvafő környéki Karsztvidék nemzeti parkká nyilvánításá­hoz szükséges tudományos feldolgozás. A tanulmány megközelítőleg kétszáz olyan természeti ritkaságot, nép­rajzi értéket és műemléket vett „leltárba”, amely szerve­zett védelmet érdemel. Java­solja Jósvafő szabadtéri nép­rajzi gyűjteményként történő megőrzését, mert ott nagy számban maradtak meg a tájra jellemző néprajzi-gaz­dasági- és ipartörténeti em­lékek. Az egyes létesítménye­Rövid néhány hónap alatt a ház szakmai munkája megszilárdult. Népszerű programok — vetélkedők, zenés rendezvények — kö­vették egymást, s szinte ész­revétlen, a ház újra látoga­tott lett. Jöttek a régi ven­dégek, és jöttek az újak is. Megalakult az ifjúsági klub és az irodalmi színpad. Si­kert sikerre halmozott a Rö­pülj páva kör, a szakkö­rök látogatottsága pedig már-mér helyiséggondokat okozott. Az őszi hónapokban beipdult a Szigligeti Színház 6 előadásból álló bérleti so­rozata, később pedig a szol­noki mintára szervezett pó­dium. S hogy teljes legyen a kunhegyesi fiatalok örö­me, a régi, hűtlenné vált zenekar helyett „Ex” néven egy új szerveződött. A más­félszázezres lemaradást terv­túlteljesítés követte. —- Gondok persze bőven maradtak — mentegetődzik a dicséretre Túszné. Isme­retterjesztő rendezvényeink száma és színvonala pél­dául erősen kifogásolható,’ hogy mindjárt a legnagyob­bat említsük... — És különben ts, a mun­ka java ezután következik..' A jó kezdés jó folytatást ígér, de az ígéreteket ne­künk kell beváltanunk —■ foglalja össze Kalydvné igaz­gatói pontosságai beszélge­tésünket. Csoda nem történt Kun­hegyesen. Az eredmény nem világraszóló. Mégis, vala­hogy jó elmesélni, az újra­kezdés ezúttal sikeres volt.­n. d. két eredeti, hagyományos vagy idegenforgalmi célokra lehetne hasznosítani. Aggte­lek térségében nagy tömeg fogadására alkalmas turisz­tikai központ- Jósvafön Klí­materápiás gyógyhely, a Bod- va völgyében pedig üdülési központ kialakítását javasolja a tanulmány. A vidék mint egyik lánc­szem csatlakozna ahhoz az övezethez, amely Csehszlová­kiából — a tátrai nemzeti parktól — indul s a hortobá­gyi nemzeti parKkal végző­dik. 1 ■ 1 A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa a gyermekek ünnepén felhívással fordul a felnőttekhez: — jó könyvet minden gyermek, kezébe. A tanács arra kéri a népfront­ba tömörülő társadalmi és tömegszervezeteket, hogy ka­rolják fel az olvasás népsze­rűsítését is szolgáló mozgal­mat. Teremtsék elő társadal­mi munkával és egyéb mó­don azokat az anyagi eszkö­A gyönyörűen feldíszített vadászterem mind a hat sarkában orchidea pom­pázott, a damaszt abroszok­kal leterített asztalokon ha­vasi gyopár ékeskedett. Min­denki előtt arany serlegben Courvoisier arany lőtt még sárgábban, de nem sokáig — Kedves Elvtársnői! — Kedves Elvtársak! — kezdte az igazgató. — Mielőtt to­vább beszélnék, indítványo­zom, hogy ízleljük meg a frwncia ipar e nemes ter­mekét. mert nálunk ez a 6Zokás. Egészségünkre! A serlegek még az asztal­hoz sem érkeztek, a fürge fehérruhás pincérek ismét telető1 lőtték őket. — Kedves Elvtársnők! — Kedves Elvtársak! — foly­tatta az igazgató, miután megtörölte a száját. Szere­tettel köszöntőm a hozzánk látogató delegációt akik tu- lajdonkénnen tapasztalatcse­re céliából érkeztek vállala­tiunkhoz. — Mielőtt rátérnék iwedmén^eink. munkánk, si­Bistey András Jó könyvet minden gyermek kezébe Hépfronl-otkcló Munkaebéd Aggtelek turisztikai központ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom