Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-23 / 118. szám
X973. május 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ifjúmunkások Martfűn A tanuló titkár Nagyüzemi burgonya - kisüzemi gondok Szelei Imre ugyancsak leckét kapott a vezetésből. Titkár a felsőrész-szabászok KISZ-alapszervezetében, és egy éve már segédművezető. Kora után nem is hinném, hogy már 1966. óta martfűi. Igaz, akkor tanulónak jött ide a közeli Ti- szakürtről. Azóta sokminden történt vele. Most a legfontosabbnak azt tartja, hogy letudta a katonaidőt, s újra ott folytatja, ahol abbahagyta. Budapestre jár, a cipőipari technikum levelező tagozatán tanul. Harmadikos. — Amíg az iskolát el nem végzem, szó se lehet nősülésről. Nemcsak azért, mert házas embernek nehezebb már a tanulás, hanem azért is, mert gyűjtök. Sokat láttam, úgy vagyok vele, hogy lakás nélkül a házasság mit sem ér, az csak elromolhat, ha nincs biztos fedél, a család feje felett. Rakom ezért a pénzt. Sok társadalmi munkám van, a tanulás se könnyű, de ha az életnek az a rendje, hogy fiatalon kell az alapokat lerakni, akkor ennek és így van értelme. Szelei Imre 1971-ben kiérdemelte a párttagságot is. A martfűi munkásfiatalok azt mondják, a X. kongresszus hozta a változást, nagy bizalmat adott a fiataloknak a párt. Ennek tudják be, hogy amíg 1970-ben a KISZ mindösze négy munkásfiatalt javasolt a pártba, addig ”71-ben már negyvenhárom fiatalt vettek fel KISZ-ajánlással. A KISZ három év alatt hetvenkét kommunistát nevelt, adott a pártalapszerveze- teknek. A fiatal párttagoktól elsősorban azt várják az alapszervezetek, hogy a KISZ munkáját segítsék, támogassák. így KISZ-titkár Szelei Imre még mindig. — Es tagja a vállalati ifjúsági bizottságnak is — mondja Nagy Eszter. Ez új dolog, jóformán munkához se kezdett még az új testület. Az ifjúsági törvény megjelenése után elolvasták, tanulmányozták a miniszterasszony utasítását, tanácsokat adtak a vezérigazgatónak a vállalati utasításhoz, s rövidesen a kész, vállalati törvény ismeretében dolgozni kezd a vállalati ifjúsági bizottság. Néhány fontos témában már előcsatározásokat is folytattak, győztek is. A legfontosabbnak azt tartják, hogy a katonaidő, illetve a szülési szabadság, gyermek- gondozási segély eltelte után a visszatérő munkás ne csak megbecsült tagja legyen a vállalati munkástár- sa/Jalomnak, hanem pénzben is érje el, amit közben, míg ő távol volt, társai elértek. Ez meglehetősen nagy szó Martfűn. Mert a munkabeosztás, a többműszakos rend bizony meggondolkoz- tat vezetőt, dolgozót, hogyan cselekedjen, A kismamáknak most új, egyműsza- kos tüződét szerveztek, hogy nyugodtan dolgozzanak, jó helyen tudják a bölcsődében, óvodában a gyereket. A vállalati ifjúsági bizottság még e hónapban arról is tárgyal, mi lesz a tanulmányaikat be nem fejezett fiatalok ügyében. Ügy gondolják, a tanulóknak adni kell egy sor kedvezményt. Például jutalomszabadságot, hogy készüljenek a vizsgákra, munkaídőkedvez- ményt, hogy a két műszak miatt ne hiányozzanak az órákról, s ha valaki becsületesen tanul, még egy kis pénzjutalmat is kaphat majd ezután. BNV, BNV, BNV 750 ezer rubeles szerződéskötés Tegnap a Budapesti Nemzetközi Vásáron ' megtartották a második szakmai napot. A műszeripar, a híradástechnika. az automatizálás, az iroda- és ügyvitelgépesítés szakemberei — hazaiak és külföldiek — adtak találkozót egymásnak. Folytatódott a sajtótájékoztatók sorozata is. Délelőtt több mint tíz helyre hívták meg a sajtó munkatársait. Ma nyitották meg a városligeti vásárvárosban a tizenharmadik -nemzetközi műszaki könyvkiállítást. A megnyitón Erdey-Grúz Tibor akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tartott tájékoztatót. Jelentős üzletkötésről Is hírt kaptunk. Ma délelőtt a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat 750 ezer rubel értékű szerződést írt alá a lengyel Universal Külkereskedelmi Vállalattal. A megállapodás értelmében a magyar fél tízezer 150 literes hűtőszekrényt szállít a baráti Lengyelországba. Kihirdették a Kiváló áruk fóruma élelmiszeripari pályázatának eredményeit is. A szigorú minőségi és esztétikai követelményeknek 13 vállalat 40 terméke felelt meg, ezeken a jövőben feltüntetik a Kiváló áruk fóruma háromszögletes megkülönböztető jelét. Kiváló termékké minősítették a többi között a Fővárosi Sütőipari Vállalat 9 féle száraztésztáját, az Albert kekszet, az Aranybonbon díszdobozt, az Oázis gyümölcsét, a tubusos Luculus mustárt és majonézt. Ismét sok hazai és külföldi vezető személyiség kereste fel a vásárt. A BNV-re látogatott Gerhard Nitzschke, az NDK külgazdasági miniszterhelyettese, aki budapesti látogatását felhasználva a Külkereskedelmi Minisztériumban a jövő évi őrucsereforgalmi jegyzőkönyv előkészítéséről tárgyal. A vásár tegnapi vendégei között voltak a megyei pártbizottságok gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkárai is, akik Kőbányán a Magyar Tudományos Akadémia, az OMFB. a mezőgépipar, a járműipar és az élelmiszer- ipar. a Városligetben pedig a könnyűipar, a kohó- és gépipar, a nehézipar kiállítását. végül a Szovjetunió pavilonját tekintették meg. A BNV-re látogatott Santiago Frayle, a kubai Béketanács főtitkára is. Anton Jaumann bajor gazdasági és közlekedésügyi államminiszter, aki a BNV alkalmából tartózkodik hazánkban, tegnap délelőtt a Magyar Kereskedelmi Kamarában tájékoztatta a magyar szakembereket az együttműködési lehetőségekről. Mint mondotta, a magyar—bajor áruforgalom dinamikusan nő. tavaly már túlhaladta a 400 millió márkát. Helyesnek tartaná, ha Bajorország nagyobb városaiban magyar heteket rendeznének, ez segíthetné az együttműködés további fokozását. Legújabb árusító automatasorát mutatta be tegnap sajtótájékoztatóján a BNV kőbányai kiállításán a dán Wittenborg cég, amelynek évek óta gyümölcsöző kapcsolatai vannak az Utasellátó Vállalattal. Bemutatták a dán cég újdonságát, az úgynevezett kombinált automatát is, amely egy karosszériába épftve hideg és meleg italok árusítására alkalmas. A sajtótájékoztatón elmondották, hogy az üzlethálózatot legegyszerűbben bővítő, az ellátást javító, a gyors és éjjel-nappaü vásárlási lehetőségeket nyújtó automata-kereskedelem hazai elterjesztéséhez nagyban hozzájárulnak a dán cég termékei. Az Utasellátó 320 automatá ja közül több mint 2Q0 a dán cég gyártmánya. Szelei Imre KISZ-titkári megbízatás, a cipőipari technikum harmadik osztályos tananyaga, a mindennapos munka mellett szívesen elvállalta ezt a megbízatást is. Nem azért, mert szeret szerepelni, gyűjti a funkciókat. Azért, mert ismeri a bajokat, megoldásra váró ifjúsági ügyeket. Kiváncsi voltam, mennyire őszinte ismerője a gyárnak. — Milyen a munkafegyelem? — Lehetne jobb is. — Például? — Van a felsőrész-szabászaton egy fiatal szakmunkás. Ügyes, érti a dolgát. Tudja, hogy nevezték el? Jó fiúnak. Az egésznek any- nyi a titka, hogy Sándor barátom betartja, de nagyon pontosan a munkaidőt. Délutáni műszakban negyed tizenegyig tart a munka. Akkor a szabászatról legtöbben már a fürdőben vannak, vagy oda igyekeznek. Erdei Sándor szabászgépe akkor üti az utolsót. Hát ezért a jó fiú elnevezés. — Csak egyedül ő tesz így? — Már van egy-két ifjú követője. Tényleg, a munkaidőt jobban ki kellene használni. Nem akarok én aszkétizmust, de nem jó az, ha a mosdó mindig tele dohányzó emberrel, s ha a munkaidő végén már csak egy-két jó fiú gépe jár. Beszélgettünk erről a gyerekekkel, a KISZ ifjúsági brigáddal is. Ok a jó fiú követői. Majd csak megértik, a több jó példából mások is. — Különben most, hogy kiváló vállalat lett a Tisza Cipőgyár, igen jó a hangulat. — Bárány Mihályné munkaverseny felelős csakúgy ragyog az örömtől. A gyárból jött, nap mint nap jelentkeznek új brigádok. Mert brigádban jobban megy a munka. Csak fiatalokból 38 brigád dolgozik a gyárban. Háromszázhuszonnyolc fiatal van ezekben. De ez a szám csalós. Most fiatalok nélkül szinte egy brigád sincs, így lehet, hogy ötvennyolc gyári brigádban fiatal a brigádvezető, s hogy a KISZ-munkaverseny mozgalmaiban évről évre nő a résztvevők és a győzők száma. Hanem ez, a KISZ versenymozgalma kicsit furcsa. Hét versenyformája van a gyári KISZ-nek. Nem ők találták ki, így van mindenütt. Külön versenymozgalmuk van az ifjúsági brigádoknak, az ifjú szakmunkásoknak, az ifjúmunkásoknak, a mérnököknek, technikusoknak, közgazdászoknak, azonkívül van a szakma ifjú mestere mozgalom, a szakma kiváló tanulója' verseny, s van országos pályázat is. A martfűi fiatalok közül évente több száz benevez erre a sok versenyre. A vállalat jutalmazza a legjobbakat. (Folyt, köv.) Sóskúti Júlia A fogyasztók számára kellemetlen hír: egyes piacokon már egyáltalán nem lehet burgonyát kapni. A régi elfogyott, az új még messze v£m. Afféle „két kenyér közötti állapot” ez. Csakhogy a búzánál s még egv sor terméknél már régen elszoktunk attól, hogy időszakos hiányokkal kelljen számolni. Mi az oka a burgonyahiánynak? A magyarázat eléggé ösz- szetett. Kezdődik azzal, hogy hagyományos és kedvelt fajtáink erősen leromlottak, — azonos tulajdonságúakból nem sikerült bőven termő, betegségeknek ellenálló fajtát nemesíteni.. A régi fajtákkal és a régi módszerekkel pedig igen a'acsonyaK nálunk a hozamok. Hektáronként 120 mázsa körüli termésünkkel az európai rangosrba bele se szólhatunk. Nálunk alacsonyabb hozamokat, csak a jugoszlá- voknál és a románoknál találunk. De a lengye'eknél, vagy az NDK-ban már 200 mázsa körüli az átlagtermés, a hollandok pedig igencsak a 400 mázsát ostromolják. A „krumpli” minálunk a mezőgazdasági termelésben afféle mentőöv volt. Ott termelték, — általában rossz homokokon — ahol a nemesebb növények nem termettek, a munkaerőt mégis foglalkoztatni akarták, és valami pénzhez szerettek volna jutni. Ez a szerep megszűnt. Korszerű megoldás híján hanyatlásnak indult a burgonyatermesztésünk. A rekordnak számító 1963-as évben még 47 ezer vagon burgonya termett hazánkban, tavaly már csak 24 ezer vagon. — Ezért van hiány. A búr gon vo fontos népélelmezési cikk. Tízezer vagonszám fogyasztjuk, tehát gondolni sem lehet arra, Környezetvédelmi tanácskozás Kedden a MTESZ Szabványügyi és Minőségügyi Bizottsága rendezésében környezetvédelmi tanácskozás kezdődött Balatonfüre- den. A mintegy 200 szakember részvételével megnyílt tanácskozáson a környezetvédelemmel kapcsolatos szabványosítási kérdéseket vitatják meg. A vitaindító előadást dr. Madas András, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe- lyetes, illetve dr. Sütő Kálmán, a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal elnökhelyettese tartotta. A kedden megnyílt háromnapos balatonfüredi ankéton mintegy 50 előadás foglalkozik a kérdésekkel. Ma: Anyákról, csecsemőkről, gyermekekről Ma délelőtt a megyei tanács nagytermében anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi munkaértekezletet hívott össze a megyei tanács vb egészségügyi és szociálpolitikai osztálya. Dr. Bene Zoltán, megyei szülész-nőgyógyászfőorvos, az elmúlt év terhesgondozási munkáját és a nővédelmi szaktanácsadóit tevékenységét értékeli. Dr. Katona János megyei gyermekgyógyász főorvos beszámolójának kiemelkedő témája a csecsemő-halandóság. Szolnok megye évek óta a legjobb eredményeket érte el ezen a téren. 1972-ben 6496 csecsemő közül 148 halt meg, ami azt jelenti, hogy a csecsemőknek csak 23 ezreléke nem maradt életben, az országos 33 ezrelékkel szemben. (Ezzel az eredménnyel Szolnok a megyék között a harmadik helyen szerepel.) Harmadik napirendi pontja a munkaértekezletnek a védőnők munkájának értékelése. negyedik pedig a megye 53 bölcsődéiéről és 2 csecsemőotthonáról szóló beszámoló lesz. Az értekezletre több neves szakembert, orvosprofesszort is várnak. hogy akkora mennyiséget rendszeresen külföldön vásároljunk meg. Egyébként is kényes termék, nem nagyon bírja a szállítást. — Idehaza kell tehát megtermelni, ami a lakosság ellátásához szükséges. Hogyan? Ügy tűnik, hogy a hazai vetőgumó nemesítésben, ellátásban nem bízhatunk. — Ezért külföldről vásárolunk nagy mennyiségű szaporítóanyagot, különösen a világpiacon előkelő helyen álló Desiree (holland) fajtát A termelést korszerűsíteni kell. Nagy adagé műtrágya, teljes gépesítés, vegyszeres növényvédelem és öntözés. Valamint legalább 150 hektáros termőterület egy gazdaságban. Ekkora darab földet már kifizetődőén gépesíteni lehet. Ez a folyamat el is kezdődött. Néhány állami gazdaság — Somogy, Baranya, Győr, Szabolcs megyében — már korszerűen termeszt, korszerű fajtákat. Lassanként kibontakozik a zárt rendszerű, vagyis a vetéstől a betakarításig gépesített burgonyatermesztés is. A terv az, hogy 1975-ig az állami gazdaságok mintegy 5 ezer, a kooperáló termelőszövetkezetek ugyancsak mintegy 5 ezer hektáron termeszszenek korszerű színvonalon burgonyát. Ez a mennyiség a központi készletek kétharmadát biztosítani tudná, tehát a piac szilárd alapokra támaszkodhatna. A szakemberek optimisták. Bíznak abban, hogy sikerül felvirágoztatni a korszerű nagyüzemi burgonyatermesztést. Ilymódon ugyanis egy hektár föld 70—80 ezer forint bruttó bevételt hozhat, ami azért egy modem gazdaságban sem megvetendő. Rögtön felvetődik azonban két kérdés. Mi lesz a burgonyatermesztő kisemberekkel (ma a burgonyavetések 60— 65 százaléka háztáji gazdaságokban, valamint kiskertekben díszlik) és mi lesz a burgonya hagyományos, rossz homokokon fekvő termelő Körzeteivel? A kisemberek krumplitermesztését az állam közvetlenül nem tudja segíteni. A támogatást nem lehet millió- felé elaprózni. Azonban, ha akarják, sokat tehetnek a mezőgazdasági nagyüzemek. Megszervezhetik például. — hogy a háztáji gazdaságok egy táblába, egymás mellé vessék a burgonyát. A nagyüzem ide már tud igényelni és adni műtrágyát, vegyszert, gépet, vetőgumót; — minden szükséges kelléket, és elláthatja szaktanácsokkal a kisembereket. A rossz homokokra aligha tér vissza valaha is a régi méretekben, vagy a régi termésmennyiség erejéig a burgonya. Ott valószínűleg kifizetődőbb lesz gyümölcsöt telepíteni, vagy a takarmánygazdálkodás—állattenyésztés valamilyen kombinációjára rátérni. De ha a nagyüzemi termesztés felfut és a kisembereken segítenek a gazdaságok, akkor a homokon bekövetkező kiesést a másutt várható terméshozam-növekedés pótolhatja. Persze, én nem állítom, hogy az új fajták pontosan ugyanolyan ízűek lesznek, — mint a rózsa-burgonya. De- hát a „gyári csirke” se pontosan olyan ízű, mint -valamikor volt az a tanya körül kapirgáló régi magyar baromfi. A fejlődés rengeteg előnnyel jár, de óhatatlanul magával hordoz bizonyos megalkuvásokat. Ha jól fog össze a hatóság, a termelő és a kereskedő, akkor sikerül megoldanunk a burgonyaproblémát és a lehető legsi- sebbre szorítani ezeket a bU zonyos hátrányokat. Földeák! Béla Ki a fillért nem becsüli... PsEB-vnsgálat a költséggazdálkodásról Hogy milyen eredményt ér el egy ipari üzem, az elsősorban attól függ: mennyi és milyen terméket állít elő, és milyen ráfordítással. Van azonban ennek egy másik összetevője is, amely szintén befolyásolhatja a vállalatok nyereségét, és ez az „általános költséggazdálkodás”. Nem mindegy ugyanis, hogy mennyi pénzt fordítanak egy-egy üzemben például a személygépkocsikra, reprezentációra, vagy nyomtatványok, irodaszerek beszerzésére, és sorolhatnánk még hosszasan. A szolnoki járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság néhány héttel ezelőtt négy üzemben, a Ganz Villamos- sági Művek Hegesztett Gépszerkezetek szolnoki gyáregységében a megyei tanács Építési és Szerelő- ipari Vállalatánál, a Tisza Bútorgyár 4. számú szolnoki gyáregységében és a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál vizsgálta az „általános költségek alakulását”. A vizsgálat tapasztalatai — sajnos — nem a legkedvezőbbek. Mint a tegnapi NEB-ülésen elhangzott, a „vállalatoknál a költséggazdálkodással szervezetten, tervszerűen nem foglalkoznak, önálló szervezeti egység, amely tervezné, ellenőrizné azt, sehol sincs”. Magyarán szólva először költenek, aztán később jönnek csak rá. hogy egy csomó pénzt feleslegesen dobtak ki az ablakon. A húsipari vállalatnál például 1969-ben 34 ezer forintot költöttek Parker ét Pax golyóstollakra. A vizsgálatkor az is kiderült, hogy „ajándékozásra” kellett a rengeteg toll. A Népi Ellenőrzési Bizottság egyik tagja viszont fölvetette — teljesen joggal — hogy miért kell egy olyan vállalatnak „ajándékokkal” csábítani a kereskedelmi partnereket, amelyik az igényeket sem tudja kielégíteni? Ugyanez a vállalat egy dolgozónak több mint ezer forintot fizetett ki taxira. Az útvonal Szolnok—Szeged —Szolnok volt. Kissé érthetetlen ez, hiszen a két város között közismerten jó az autóbusz- és a vonatközlekedés is. Reprezentációra szintén a húsipari vállalat költött a legtöbbet. A vizsgált négy üzem közül háromnál 1972- ben az erre fordított összeg a tízezer forintot sem érte el, a „húsosoknál” viszont majdnem százezer forint volt. összehasonlításként: a gazdasági mechanizmus reformja első évében mindössze háromezer forint kellett csupán jerre. A népi ellenőrök tapasztalata szerint a vállalatoknál évről évre növekednek az általános költségek, aminek fő oka, hogy költség- gazdálkodással szervezetten, tervszerűen nem foglalkoznak. Régi magyar közmondás szerint: „Ki a fillért nem becsüli, a forintot nem érdemli”. Ügy látszik, egyes üzemekben a forintot sem becsülik kellően—.- Z. Ai „ 4
