Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. május 20 JÓZSA JÁNOS: VILLAMSŰJTOTTA FA MINDENNAPOS ESETEK Orvosnál — Kérem a következőt! — szólt ki a rendelő ajtaján dr. Umberstock Imre. A redőzött homlokú, ötven év körüli férfi sápadtan ült le a fehér székre. — Tessék! Mi a panasza? ■— így az orvos. — Rövid leszek. A főnököm undok fráter, akinek nem tetszik a fülem, vagy a hajam színe, ezért tíz éve nem adott egy fillér fizetés- emelést sem. A házmesterünktől tudom: négy évet ült betöréses lopásért és egy csomag holland pipadohányért eltűri, hogy bárki udvaroljon a feleségének. A házbeli szomszédom reggel ötig üvöltő rádión hallgatja a világslágereket. Ötkor lezárja a rádiót és beindítja a villanyzongorát. A sógorom minden hétfő este felpofoz, mert nincs tévéműsor és unatkozik. Van egy hivatali kollegám, akárhányszor találkozom vele az utcán, csavar egyet az orromon. S én mindezt eltűröm, mert gyáva alak vagyok és félek: ha fülükbe jutna az illetőknek, hogy rosszakat mondtam róluk, kitekernék a nyakam. De mégis ki kellett valahol öntenem a keserűségemet. Ezért bátorkodtam idejönni a rendelésre. A doktor urat ugyanis köti az orvosi titoktartás. Nyugdíj Az idős asszony homlokon csókolta élettársát: — Szervusz, fiam. Mi volt odabent? A hajlotthátú ember fáradtan legyintett: — Mi volna? A főnököm megmondta, hogy nincs pardon. Túl vagyok a korhatáron. Az idén nyugdíjba megyek. Harminc évig egyetlen napot sem mulasztottam. Ültem a kasszában és ügyesen tapintatosan emeltem el a kisebb-na- gyobb összegeket. — Ilyen az élet. Eljárt az idő feletted — mondta ví- gasztalóan az asszony. — Igen — mondta szomorúan a férfi. Es most majd betesznek a helyemre valami zöldfülűt, aki azt sem tudja, mi a hűtlen kezelés!... Gyorsvonat A gyors dübörgése szuszo- gássá halkult. A szerelvény befutott az állomásra. Még mozgott a kocsisor, mikor a felszálló utasok bőröndökkel, csomagokkal elindultak az ajtók felé. Ám a mozdonyvezető vijjogó vészjelzést adott le, és az expressz, anélkül, hogy megállt volna, nekilódult a síneknek, s egyre gyorsuló mozgással eltűnt az álmélkodó utasok szeme elől. A mozdonyvezető, Tóth LXIV. János könnyebülten törölte le a verejtékes homlokát. Boldogan dünnyögte maga elé: — Ebben a hónapban egy fillér kosztpénzt sem adtam. Szerencsére az utolsó pillanatban észrevettem, hogy a peronon ott áll a feleségem ... Galambos Szilveszter Havas Ervin: Egyszerű dal a hazához Te vagy hazám, olvassz magadba! Tartományommá lettél. Perceimben se hagyj magamra, Szerelmeseddé tettél. Mit szégyellnem kell, nem előtted, Bizalmadba fogadtál, Idegeimmel megkötözlek Csak bennem megmaradjál. Ünnepi ruhám rádterltem. Öltözhetsz virágba kedves. Örömöm beléd menekítem, Hűségre magadhoz eskess! Hiúságomat tőre nyested, Nincs utam, vágyam se innen. Zsarnok vagy, gyöngém megkerested, Benned kell örökre hinnem. Világgá miért csavarognék? Kitartó törvény űzne: Kezem. szám, szemem, holt anyagként A földbe merevülne. Szűcs László: y Egy csésze tea Vettem egy öreg szamovárt (Készült a múlt század végén Tehát még Csehov idejében) Vettem egy öreg szamovárt Mert arra gondoltam Valaki egyszer feljöhet hozzám Aki nem szereti a presszó-kávét És akkor mivel kínálom meg? Valaki egyszer feljöhet hozzám Abból a neutron-szélből Abból a proton-havazásból Amelyben odalent csatangolunk Életünk mágneses terein Valaki egyszer feljöhet hozzám Meggémberedett éveivel Átázott emlékekben És akkor mivel kínálom meg? Vettem egy öreg szamóvárt Hogy mindig legyen nálam Egy kis melegség Egy csésze tea Régészeti kutatások a Tisza ti• vízlépcsőnél Miként a Nílus árja víz alá borította az Asszuáni Gát megépítésével Egyiptom évezredes művészetitörténeti emlékeit, s csak nemzetközi összefogással sikerült a legjelentősebbeket (pl. Abu-Szimbel sziklatemploma) áttelepíteni vagy megmenteni, úgy a Tisza II. vízlépcső és tározó egyhar- mad Balaton nagyságú víztükre alá süllyed örökre a Tiszavölgye Abádszalók, Kisköre, Tiszafüred és Poroszló között, ha a magyar régészeti kutatás egyik legjelentősebb vállalkozásával az 1964—1972. közötti években nem sikerül — öt évezred történetét átfogó, a kőkori és bronzkori telepek és temetők emlékanyagától kezdve az Árpád-kori falu települését templomával, temetőjével együtt hitelesen feltárt — jelentős régészeti leleteket a múzeumokba begyűjteni. A televízió, a sajtó az elmúlt hetekben rendszeresen hírt adott a Kiskörei Vízlépcső elkészültéről, a duzzasztás megindulásáról, a Nagykunsági Főcsatornába eljuttatott vízről, a műszaki és kétkezi dolgozók bámulatos teljesítményéről. Illő, hogy szót ejtsünk arról a régészeti, történeti kutatásokról, ásatásokról is. amelyek a Tisza II. nélkül nem születtek volna meg. Dr. Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum fő- igazgatóhelvettese irányításával megindult kutatások során megközelítően 60 000 négyzetméter területet tártak fel, mintegy 100 ezer köbméter földet forgattak meg, s a korai neolitikum- tól a későközépkorig térje- dő időszakból 3300 sír került napvilágra, számos teljes, illetőleg rész-település feltárásával.. A közel tíz évig tartó ásatási időszak hatalmas anyaggyarapodást jelentett elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeum, majd a szolnoki Damjanich Múzeum számára. A sikeres munka elvégzésében a régészeké a legfőbb érdem, akik együtt jelentek meg a terepen a vízierőművet tervező mérnökökkel, és ott voltak szinte az elárasztásig minden fontosabb mozzanatnál. A munkát teljes egészében magáénak érezte a szolnoki múzeum, ahol kezdetben a főhadiszállást ütöttük fel. A megyei tanács, a Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, a helyi szervek segítsége mind részese annak, hogy hazánkban első ízben történt meg a népgazdasági és régészeti tudományos munkák összehangolása és kitűzött céljainak megvalósítása. A munka első szakasza lezárult. A csatorna-hálózat fokozatos kiépítésével jelentkező további munkák a területileg illetékes szolnoki múzeum feladatai lesznek.” Dr. Korek József adataihoz, aki maga a kiskörei neolit telep feltárója, tegyük hozzá még, hogy 12 régész vett részt a munkában a Magyar Nemzeti Múzeum, a szolnoki, az egri és a miskolci múzeumok munkatársai közül 1593 ásatási nappal. Érdemes külön megemlítésre Garam Éva muzeológus a kiskörei és a tiszafüiedi avar temetők ásatója, aki 460 ásatási nappal a csúcsot tartja. Mellette még Horváth Béla és Kovács Tibor muzeológusok vezetnek, mindketten több, mint 400 napot dolgoztak a tiszaörvényi és tiszafüredi ásatásokon. Az ásatási munkákhoz szükséges költségeket először a Szolnok megyei Tanács biztosította. S az 1964. év végén Szolnokon tartott ásatási beszámolók (a kiskörei neolit és avar temető, a tiszafüredi bronzkori telep és temető szép kerámiái, 22 megvallatott lelőhely értékes régészeti leletei) azt bizonyították, hogy az eddig fehér foltnak ismert területen további szép eredmények várhatók. így a további kutatások költségeit a Művelődésügyi Miniszté/ rium tudományos kutatási és fejlesztési alapjából kaptuk: 1965—1972 között mintegy három millió forintot. Villantsunk fel most néhány mozzanatot a régészeti kutatásokból. 1964-ben az őszi sarakban bizony sokszor sóhajtották a muzeológusok Kiskörén, hogy „rövid a gumicsizma szára” befolyik rajta a víz, meg a sár. De a régészeti kutatásokra fordított összeg mellett jutott arra is, hogy ne egy hátizsákban legyen a régész minden felszerelése terep- bejáráskor. S a sátorlap heA Tisza II. vízlépcső lelőhelyei és feltárásai
