Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-16 / 112. szám
1973. május 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Budapest hullámhosszán Riport — Kommentár A riporteri munkával, a rádió-kommentátor felelősségével szeretnék ezúttal foglalkozni. Az Ifjúsági Randevú műsorában Botos Andrásról, a válogatott ökölvívóról volt szó, áld bár kiemelkedő tehetség, mégis meg aJcar válni a kerettől. Egyesületének, a Budapesti Honvédnak szakvezetőit kereste fel a riporter. Ök elmondták, mindent elkövettek azért, hogy Botos András náluk maradjon. Budapesti lakást ígértek neki, azonban Salgótarjánban élő, szívbeteg és most gyereket váró felesége nem akart a fővárosba költözni. — Botos András elhatározását azzal indokolta. — hogy felesége most olyan állapotban van, hogy mellette kell lennie. — Ezért inkább lemond a válogatottságról. Azt, hogy a Honvéd szakvezetői mindent elkövettek, örömmel hallottam. — Azt is megértem, noha nem értek vele egyet, hogy az illetékes szakvezetők Botos Andrást hibáztatják, hogy az élsportolót nemzeti közkincsnek tekintik, s nem akarják megérteni a személyes problémáit. Azt már viszont nem értettem, hogy miért hibáztatja Botos Andrást a riportot kommentálva a Rádió munkatársa. Olyan érveket hoz fel. — például —, hogy Botos András ebben a riportban — véleményem szerint szerényen — azt mondta: A 3 ezer forintos fizetés neki az adott körülmények között nem elég. Meg tudom érteni, hiszen nem követelőző szándékkal mondta mindezt, csupán elhatározása indoklásául. Mindabból, amit közöltek velem egyetlen dolgot értettem: Botos András családi körülményei az adott helyzet ismeretében — embermódra akar cselekedni. De ezt nem vették észre a műsor többi szereplői. A rádió műsoraiban természetesen jószerével és szépszámmal akadnak értékes, kitűnő kommentárok is. A héten a 168 óra ismét foglalkozott az Állami Bábszínház egyik művészének fegyelmi ügyével. Az illető egy társulati ülésen keményen, állítólag sértegető módon mondta el véleményét. Most a színház vezetősége kért és kapott szót, majd Ipper Pál, a műsor szerkesztője kommentálta az eddig hallottakat. — Korrekt véleményt mondott mindazt, hogy az eddigiek sem győzték meg arról, hogy ebben az ügyben minden rendben folyik. A lényegre tapintott rá, ezért volt oly jó a kommentárja. (trömböczky) Néptá ne fesztivál Szolnokon, Kor társ-est Töröhszentmiklóson Ezékben a hetekben a Népművelési Intézet jóvoltából gazdag rendezvénysorozatban válogathatnak a művelődési otthonok, művelődési házak látogatói. A hét végén kerül sor Szolnokon a negyedik Alföldi Néptáncfesztiválra. — Ugyancsak május 19—20-án zajlik Szombathelyen az immár hagyományos Savaria nemzetközi társastáncverseny és magyar bajnokság. Május 26—27-én Budapesten, a VIII. kerület, Kerepesi út 17. szám alatt lesz a Taurus nemzetközi csapattáncver- seny. A vidéken, tekintettel a könyvhétre, elsősorban irodalmi esteket, összeállításokat rendeznek. Pécsett május 20-án kerül sor a dolgozó faitalok Petőfi szavalóversenyére. - Oroszlányban május 28-án ünnepi könyvkiállítás nyílik. Törökszen t- miklóson a megyei művelődési központban május 21-én rendezik meg a Kortárs című folyóirat estjét. Újszerű kezdeményezéssel jelentkezik a következő hetekben Salgótarján: a József Attila Művelődési Központban május 27-től június 9-ig Vietnam támogatására képaukciót rendeznek. EX LIBRIS MARTFŰ Látogatás a gyár könyvtárában Érettségi, érettségizők A kunszentmártoni gimnáziumban az idén Kilencvennyolc tanuló érettségizik. Közülük hatvanketten jelentkeztek továbbtanulásra. Az óvónőképző. a tanítóképző intézetek és a tanárképző főiskolák a legnépszerűbbek a diákok körében. Van a gimnáziumban egy negyedikes kémia-fizika tagozatos osztály, amelynek huszonkilenc tanulója közül huszonnyolcán kérték felvételüket felsőoktatási intézményekbe. A 4.1-es osztályátlag alapján remélhető, hogy sokuknak sikerül is a felvételi. Két tanulót máris felvettek külföldi egyetemre, a Szovjetunióba, — illetve az NDK-ba. Az írásbeli érettségik befejezése után, június 7. és 21. között tartják a szóbeli vizsgákat. A Martfűre először érkezőnek a gyár után mindjárt a művelődési központ épülete tűnik fel. A képzettársítás akaratlanul is a Nemzeti Múzeumot idézi. Palota, valóságos palota ez a ház — mondogatják még a helybeliek is. A kultúra és a művelődés otthonául szánták ... A könyvtárban csend fogad. Reggel, alig néhány perccel nyitás után, még üres az olvasó. Egy gyors szemrevételezés, s máris fogalmazhatjuk az első tapasztalatokat: tágas, világos, barátságos a könyvtárhelyiség. — A könyvtár huszonöt- ezer kötettel rendelkezik — tájékoztat Orosz Attiláné könyvtárvezető. Ebből a gyermekirodalom háromezer, az ismeretterjesztő kilenc, míg a szépirodalom tizenháromezer kötet. Több mint ötven folyóirat olvasható rendszeresen könyvtárunkban. A beiratkozott olvasók száma meghaladja az ezernégyszázat. Nagy barátjai a könyvnek a gyermekek is, háromszázharminchatan- látogatnak bennünket rendszeresen. Mintha csak szavait akarnák bizonyítani, hangos, elnyújtott csókolommal egy egesz csapat gyerek tódul az olvasószobába. Ök a nap első vendégei. — A könyvtár nyitvatar- tását az üzem munkarendjéhez szabtuk — folyik a beszélgetés tovább, egy pillanatnyi szünet után. Naponta kilenc órát állunk az Délelőtt az olvasóteremben olvasók rendelkezésére, szombat kivételével, amikor hat órát kölcsönzünk. Gondot okoz viszont, hogy a gyár dolgozóinak több mint hatvan százaléka bejáró. A műszak befejezésekor indulnak a vonatok, az autóbuszok ... A bejáró dolgozók számára letéti könyvtárat nyitottak benn a gyárban, ezek egy részét a szocialista brigádok gondozzák. S, hogy velük nagyon gyümölcsöző a könyvtár kapcsolata, példázza, hogy a legutóbbi íróolvasó találkozó vendége, Jókai Anna az egyik szocialista brigád meghívására látogatott Martfűre. — Ez a találkozó az egyik legsikerültebb könyvtári rendezvény volt. Sokat segítettek a versbarátok köréből alakult könyvtári felolvasó színpad tagjai, ök ismertették az írónő „Fejünk felől a tetőt” című színművének részleteit, de ugyancsak ők működtek közre a Baranyl Ferenc esten, a vidám tavaszi műsor és a cipőgyár történetét feldolgozó „Tisza mozaik” összeállításában is. — A könyvtár ragaszkodik a gyárhoz... — És egyre inkább a gyár is a könyvtárhoz. Igaz, anyagi lehetőségeink még meglehetősen korlátozottak... Az éves könyvbeszerzési keret például alig 30 ezer forint s 1970-ben még az is gondot okozott, hogy elfogytak a polcok, de mégis... Érezzük, hogy az üzem dolgozói igényt tartanak a munkánkhoz, szeretik a könyvtárat, s ez erőt ad, lelkesedést csinál. A délelőtti nap fénye megcsillan a könyvespolcokon. Léptek hallatszanak, újabb családtagok érkeztek. A könyvtár számukra is terítve van. H. D. Váratlan betegség miatti halasztással, s egy vendégszereplő közreműködésével mutatta be hétfő este Szolnokon a Szegedi Nemzeti Színház operatársulata Verdi Traviata című operáját. Vámos Ágnes, a Budapesti Operaház magánénekese alakította a címszerepet, elkerülve a hirtelen beugrások okozta zökkenőket. Ez nemcsak a vendéget dicséri, hanem a szegedi társulatot is. Kár, hogy rossz szövegkiejtése lerontotta nagyszerű színpadi játékát, és megbízható énekes teljesítményét. Színpadi partnere, az Alfrédet alakító Réti Csaba nem tudta legutóbbi kitűnő szolnoki szereplését megismételni. Hangadottságának gyengeségei mellé ezúttal gyengébb intonálások is jáÖsszel három osztályban várhatóan nyolcvankilenc elsős kezdi meg a tanulást a gimnáziumbem. A harmincnégyes létszámmal induló kémia-fizika tagozatos osztály átlaga a nyolcadikos félévi eredmények alapján 4.64. Pedig, mint Görög József igazgató elmondotta, nem törekedtek kiugró átlageredmé- nyű tanulók összeválogatá- sára; csak az volt a fő szempont, hogy kémiából és fizikából jó jegyeik legyenek. rultak. Germond György szerepében Gyimesi Kálmán Liszt-díjas hangban is, játékban is megfelelt. Talán nem véletlen, hogy a népszerű áriája után ő kapta a legnagyobb tapsot. A népes énekesgárdából Gortva. Irént és Juhász Józsefet! kell megemlíteni még. A díszletekről semmi jót* nem mondhatunk, maradéktalanul és minden fenntartás nélkül kell dicsérni viszont a zenekart és a karmestert. Csala Benedek biztos kézzel és fiatal kora ellenére rutinnal vezényelt,, a zenekar pedig pompásan muzsikált. A Traviata szolnoki előadásán ők nyújtották a legmegbízhatóbb, a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt. K. J. Díszletszegény Traviata , — kitűnő zenekarral Tiszai Lajos; IV. Óriás született Az aranyásók, fent Alaszkában, a Colorádó kanyonjaiban, Pretoria forró ege alatt, vagy máshol, szerencsevadászok voltak. Kiraboltak, vagy ki akarták rabolni a földet. A kincs ott volt, csillogott, le kellett érte hajolni, összegyűjteni, — és gyorsan tovább, hogy senki se tudja meg, Jack vagy Joe aranyat talált... A kiskörei pionírok és utódaik fordítva csinálták. Az abádi. körei pusztaság cgv vérrögnvi aranyat se kínált, majd hogy értéktelen föld volt. Ide kellett hozni az aranyat, hogy felhalmozódjék és kincset adjon a jövőnek. Gazdag emberek jöttek ide, hozták az aranyukat: alkotó kedvüket, két kezű- kefc Kalandorok is szivárogtak, de ez a klíma nem nekik való. A művelt földben a gyom nem tud gyökeret ereszteni. A munka nagy vízválasztó, biztosabb a legpontosabb műszernél, megmutatja ki, mennyit ér. A munka a legerősebb iskola. Tanít, nevel. Értelmet követel és értelmet ad. A munka az értelmes __élet i tóasáa. Beviszi az erő az ércet a kohóba, összeolvasztja. Edd- zik a vasat, ahogy az idő az embert, és mindent bíró fényes acél lesz belőle. A környező falvak önmar gukat számkivetésre ítélt földtelen földművelőiből is munkást faragtak a közösségben töltött dolgos évek. Egy abádi ember gondolatsora tulajdonképpen ez a felismerés. Bakó Kálmán gépirányító azt mondta, Az abádi ember. Bakó Kálmán, aki olykor behunyja a szemét hogy annak igazi nagy csoda ez, ami itt történt, aki benne öt az itteni múltban. Lehunyom a szemem, mélázott el és látom ami volt, kinyitom a szemem és nézem ami van. Nemcsak arra gondolok, amit csináltunk, hanem azokra is, akik megcsinálták. Hány abádi, meg környékbeli ténfergő ember, a pesti építkezésekre vándorló, gyökerét szakította suttyó legény szerzett itt magának szakmát. Családot alapított és otthonra talált végre. Ezek maradnak, mert akiket jól megsütött itt egy- szerrkétszer a Nap. oszt’ az izzadságukból lett is valami, hát azt már sajnálnák feleslegesen elhagyni. Tudja, hogy mondják errefelé? „Hát te, hol dolgozol, komám? A Tisza keltőt csinálom”. Én különben a Jászsági Főcsatornát csináltam. A műszakiak ilyen prózain mondják: a főművek elkészültek. A kiskörei Tisza szakasz felelős .gazdája Be- rényi Árpád, a Középtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság mérnöke. Huszadik éve a Tiszával viaskodik, kétszer- háromszor találkoztam vele mindössze, de mindig a gáton, ahol baj volt. Mindig győzött még az árvíz ellen, de azt hiszem, végleg csak most, a vízlépcső segítségével. Tengernyi munkája van, egy merőben új, felelős szervezet — a kiskörei szakaszmérnökség — munkáját nem könnyű riányítani ... De úgy vettem észre, a nyilvános szereplést se igen szereti. Kapva kap az alkalmon, amikor azt mondom, hogy szeretném megismerni fiatal munkatársait. Máris lenyomja a „távrecsegő” gombját: Péter, Tiszai Jóska gyertek”. Két fiatalember kopogtat, „tessék Árpád bácsi, itt vagyunk”. Gyors bemutatás Lemyei Péter okleveles villamosmérnök, a főművek részlegvezetője és helyettese, Tiszai József okleveles villamosüzemmérnök. . Ketten alig vannak ötven évesek, — a duzzasztómű, a hajózsilip és a parti létesítmények gazdái, felelős vezetői. Huszár bajúszú — kell az efajta tekintély is! — csupa ideg. ízzóparázs fiatalember. Mindössze négy éve végezte a műszaki egyetemet, de azóta — Nyírgersén — felépített egy ezervago- nos modern hűtőházat. Szép munka volt mondja. Mégis otthagyta, évődöm vele, eljött ide, kevesebb fizetésért! Öh. neveti végig a szobát, a hűtőház kitűnően működött, igazán semmi dolgom nem volt már ott. A mechanikus rutinmunkát gyűlölöm. Nem akarok én még szellemi-pocakot ereszteni, sőt azt hiszem, erre sohsem is teszek képes, mondja. A nemes madarak mesz- sziről megérzik, mikor leselkedik rájuk veszély és felszállnak, fel, nagyon magasra ... Nem tudom megérti-e, néz a szemem közé, de nem Lcrnyel Péter: Sohsem fogok szellemi pocakot ereszteni azért tanultam, hogy belevesszek önmagam megelégedésébe. Az országban ilyen méretekben sehol sincsenek elektrohydraulikus berendezések, mint itt, hát ez engem érdekelt. Az egyetemen talán foglalkozott ezekkel a rendszerekkel, kérdezem. Különösebben nem, mondja, éppen ezért hozott ide a megismerés szándéka. Ezek a hydra- u! ilták hatezer tonnát mozgatnak, elektromos távvezérléssel. Az újat, a bonyolultat megismerni és jól működtetni, magyarázza, a legszebb feladat egy kezdő mérnöknek. Kinyit néhány szekrényt, a tervdokumentációk, műszaki leírások garmadát látom. Fél éve, hogy itt vagyok, de mintha tegnap jöttem volna, emlékezik. Talán azért, mert egybefolytak nappalok és éjszakáit. Keményebb volt a legrázósabb szigorlatnál is! Éjszaka Jóskával együtt tanultunk, nappal tanítottunk. A szakgárdán nagyon sok múlik. Tanfolyamot szerveztünk, meg kellett tanítani az embereket a műtárgy működtetésére. A duzzasztómű és a hajózsilip irányítása elég bonyolult munka. Sokat segítettek a lipcsei mérnökök, szerelők. Mindig körülöttük lábatlankodtam, mosolyogja meg önmagát, a legapróbb részletekig mindent meg akartam ismerni. Valahogy talán sikerült is. Jöjjön, megmutatom a duzzasztómű vezénylő szobáját. A megszállottak lelkesedésével, de Ohm törvényének egyszerűségével beszélt. Ha matematikus lennék, talán egyenletet tudnék felállítani mondókájábóL Mindössze huszonhat éves, és 6 a betonkolosszus pa- rancsolója. Akaratától füg- ■ gően duzzad és apad a Tisza. (Folytatjuk)