Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-06 / 80. szám

1973. április 6. \ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A G. falusi körzet jelöltje A kétéves ciklus utolsó ülését tartja a városi tanács Törökszentmiklóson. A szó­noki emelvényen alacsony, sovány fiatalember beszél. Társai megbízásából ad szá­mot a város öt megyei ta­nácstagjának munkájáról. Az előző napirendek miatt az ülés elhúzódott, a tanács tagjai mégis odafigyelnek Karsai Sándor tájékoztatójá­ra. Kíváncsiak rá, hogyan dolgoztak, s miként képvi­selték a város érdekeit. A megyei tanácstagok részt vettek a különböző bizottsá­gokban, ő a műszaki és kommunális bizottságban te­vékenykedett. A tanács vé­gül is elfogadta a beszámo­lót, melyből kitűnt: megbí­zatásuknak igyekeztek be­csülettel eleget tenni. Karsai Sándort a G. falusi körzet lakossága 1971-ben jelölte, s választotta meg városi tanácstaggá a KISZ javaslatára. Az új telepü­lés a Mezőtúri út mentén, a vasúton túl épült az utób­bi tíz évben. Lakói munká­sok, főként termelőszövetke­zeti tagok. Mint minden új településen itt-is sok a gond. Több utcában nincs járda, hiányzik a villany és elkel­ne az ivóvíz. Az új tanácstagnak nem csak a település gondjaival kellett megküzdenie. Egye­sek nyíltan kimondták: „Olyan fiatal még, hogy nem érzi át a körzet gond­jait. A kezdeti bizalmatlan­ságot tettekkel igyekezett el­oszlatni. Mindig megtartotta tanácstagi beszámolóit, a választók gyakran keresték fel ügyes-bajos dolgaikkal. Örült, ha valamit sikerült elintéznie. — Néhány utca villanyt, járdát és vizet kapott, — mondja. — Nyolc cigányház épült tavaly, ezeket is köz- müvesítették. Varga Sándor országgyűlési képviselő se­gítségével fénysorompó léte­sült a vasúti átjáróval. Most már nem kell félórákat vár­ni az átkeléskor. A vízmű rekonstrukciójára készülünk, A mi körzetünkben épül fel az új víztorony. Szervezzük a környezet csinosítását, tár­sadalmi munkában gömb­akácot és hársfát ültetünk. Munkáscsalád sarja. Apja és felesége a Finommechani­kai Vállalatnál dolgozik. Karsai Sándor a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár tö­rökszentmiklósi gyárában kezdte munkáséveit — vas­esztergályos tanulóként. Há­rom év múlva szerzett szak­munkás bizonyítványt. Ak­kor nyomban beiratkozott a szolnoki gépipari technikum­ba. Levelező hallgatóként 1970-ben szerzett technikusi oklevelet. Közben két évig tényleges katonai szolgála­tot teljesített. Egykori mun­kahelyén — a forgácsoló üzemben lett műszaki ellen­őr. Most 26 éves. 3 Az ifjúsági szövetségben kapott először társadalmi munkát, majd 1969-től az egyik KISZ-alapszervezet titkára lett. Ott figyeltek fel a tehetséges technikus mun­kájára. öthónapoa KISZ-is- kolába küldték, majd a tan­folyam elvégzése után meg­választották a százhatvan- négytagú KISZ-szervezet csúcstitkárának. A gépgyár­ban négy KlSZ-alapszerve- zet működik. A jó munka elismeréseként két évvel ezelőtt a pártba is felvet­ték. Március 21-én a KISZ Központi Bizottsága „Kiváló Ifjúsági Vezető” éremmel tüntette ki. — A gyári párt- és gaz­daságvezetők sok segítséget adnak — mondja — igény­lik a KISZ és a fiatalok vé­leményét, s a munkában is számítanak ránk. — És a KISZ hogyan se­gíti a termelőmunkát? — Bekapcsolódtunk a Dol­gozz hibátlanul mozgalom­ba, s fiatal tervezőink bevo­násával védnökséget vállal­tunk a gyártmányfejlesztés felett. — A KISZ csúcstitkári funkció és a műszaki ellen­őri beosztás nem ütköződ ik esetenként? — Sajnos van rá példa. Egyes fiatal, kezdő szakmun­kások hibás munkadarabo­kat is gyártanak. Ezeket persze nem szabad átvenni. Személyes beszélgetéskor és Hoksári János névéi vették fel Szolnok legfiatalabb álta­lános iskolájában, a Mátyás király úti általános iskolában úttörőcsapat névadóünnep­séget tartottak. Névadójuk­nak Hoksári Jánost válasz­tották, aki a szolnoki MÁV Fűtőház munkása volt. Te­vékenyen részt vett a KMP szolnoki szervezetének meg­alakításában, a Tanácsköz­társaság idején tagja volt a városi tanácsának. 1920-ban egy ellenforradalmi különít­mény meggyilkolta. KISZ-taggyűléseinken is so­kat foglalkozunk a lelkiis­meretesebb munkával. Hang­súlyozzuk: a KISZ-istáknak kötelességük a selejtmentes munka. A fiatalokra mégsem a hanyagság a jellemző. Gyár­egységünk most az élüzem és a szocialista munka cím­re is számít. Ügy tudjuk, nem reménytelenül. S ebben benne van a fiatalok jó munkája is. Karsai Sándort a G. falusi körzet választói újból jelöl­ték a városi tanácsba. A je­lölőgyűlés résztvevői most is sürgették a kommunális lé­tesítmények fejlesztését. Ta­lán jobban is, mint arra a városi tanács fedezetéből futná. A jelölt komolyan veszi megbízatását, szívvel lélek­kel akarja képviselni meg­bízóit a tanácsban. Szeret­ne többet tenni választóiért. — Csak azt kérem, hogy a tanács vezetői is jobban figyeljék a fiatal tanácsta­gok munkáját és jobban se­gítsenek bennünket. Fiatalember. Ügy látszik, az átlagosnál jobban elhal­mozták társadalmi megbíza­tásokkal. Ezért is kérdeztem: — Hogyan tudja egyeztet­ni sokrétű elfoglaltságát? — Nem nyolcórát dolgo­zom. Tavaly esküdtünk, az asszony néha zsörtölődik, hogy későn' járok haza. Ke­vés idő marad a magánélet­re, de emiatt nem panasz­kodom. * Április 15-én járulnak ur­nához a választópolgárok. Karsai Sándort is bizonyára újjáválasztják. De a tanács alakulóüléséről hiányozni fog. Nem lesz ott a mező- gazdasági gépgyár megala­kulása 125. évfordulójának ünnepségén sem. A tarta­lékos tizedest április 24-éveI katonai szolgálatra, tovább­képzésre szólították.— m. L Az iskola tanulói hóna­pokig tartó munkával fel­kutatták névadójuk életé­nek emlékeit, és összegyűj­tötték a vele kapcsolatos hagyományokat. Találkoztak Szolnokon élő özvegyével, és felkeresték Hoksári János egykori munkatársait is. Az összegyűjtött dokumentu­mokból, képekből kiállítást rendeztek. Az ünnepségen jelen voltak az iskolát pat­ronáló szocialista brigádok tagjai és Hoksári János öz­vegye is. • • Önzetlen seggítsévpel Bensőséges ünnepség részt­vevői voltak tegnap délután a szolnoki Varga Katalin Gimnázium nevelői szobájá­ban a 7-es VOLÁN Vállalat és a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat szocialista brigád­jainak tagjai, akik társadal­mi munkában aszfalttal bo­rították be az iskola addig sáros, testnevelésre alkal­matlan udvarát. Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese az ok­tatási intézmények nevében mondott köszönetét a mint­egy 96 ezer forint értékű társadalmi munkáért. — Megyénk az elmúlt négy évben 15.8 millió forin­tot költött az iskolák fej­lesztésére, szemléltetőeszkö­zök vásárlására — mondotta. — A társadalmi segítség kü­lönösen nagy mértékben nö­vekedett a IV. ötéves terv idején. Az elmúlt két év­ben 20 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek oktatási intézményeinkben. Vállalatok, intézmények és szülői munkaközösségek ki- sebb-nagyobb társadalmi munkával segítették az ok­tatás intézményeit. Ezt az aszfaltozást is a szülői mun­kaközösség kezdeményezte, és az 6 kérésükre a 7-es VOLÁN Vállalat és a Nagy­alföldi Kőolajtermelő Válla­lat szocialista brigádjait hó­napokon át délutánokat és estéket fordítottak az udvar rend behozására. Sipos Károly köszöntő sza­vai után Kerekes Ferenc, a 7-es VOLÁN igazgatója, Var­ga Béla, a Kőolajtermelő Vállalat igazgatója, a szo­cialista brigádok vezetői és tagjai kötetlen baráti be­szélgetést folytattak az is­kola igazgatójával és taná­raival. Majd megtekintették együtt az épületet és a már futballkapukkaL, teniszhálók­kal „felszerelt” tiszta udvart: munkájuk eredményét. A baráti beszélgetés aján­dékozással ért véget. Az igazgató emlékül batik térí­tőkét — a tanulók munkáit — nyújtotta át a brigádta- gofcnak. A Varga Katalin Gimnáziumban már szép ha­gyományai vannak a szülői összefogásnak és a társadal­mi segítségnek: ez a mostani is újabb bizonyítéka as ön­zetlen segítségnek. Esküt tettek a szavazaíszedó bizottságok Tegnap országszerte meg­alakultak az áprlis 15-re ki­tűzött választás szavazatsze­dő bizottságai, s a bizottsá­gok tagjai esküt tettek a he­lyi tanácsok elnökei előtt. A 67114 helyi tanácstag meg­választására a városokban és a falvakban csaknem 12 ezer szavazókört alakítottak ki. ezek mindegyikében sza­vazatszedő bizottság tevé­kenykedik majd a választás napján. A szavazókörök ha­tárát úgy vonták meg hogy egyre-egyre 600—700 válasz­tópolgár jusson, ügyeltek azonban arra is, hogy min­den község önálló szavazó­kört alkosson akkyr is. ha választóinak száma ennél kevesebb. . A szavazatszedő bizottsá­gok megalakulásával újabb 80 ezer társadalmi munkás kapcsolódott be a választás előkészületeibe. ' Az utcákon egyébként újabb választási hirdetmények jelentek meg. A plakátok tá­jékoztatják a lakosságot szavazókörök helyéről, terü­leti beosztásáról, valamint arról, hogy a helyi választó- kerületben kit, kiket ielöltek tanácstagnak, a Hazafias Népfront választási plakátja a szavazás mikéntjéről, mód. járói tájékoztatja a válasz­tópolgárokat Megjelent a Jászkunság Jókora késéssel jelent meg ismét a TIT megyei szerve­zetének folyóirata, a Jász­kunság. Az 1972-es decem­beri szám a napokban ke­rült ki a nyomdából. Négy hosszabb cikk, ta­nulmány alkotja a folyóirat gerincét. Dr. Selmeczi Lász­ló A Tanácsköztársaság szol­noki mártírjainak emlékeze­te címmel adja közre az abonyi Vigyázó-kastély már­tír emlékművének avatása­kor tartott előadását. Az előadás az eddig végzett ku­tatások alapos szintézisét ad­ja. Szabó István Szolnok me­gye munkássága struktúrá­jának alakulásáról és mobi­litásának néhány jellemző vonásáról értekezik. Figye­lemreméltó elemzés ez a munka, annál is inkább, mert szűkebb hazánkban út­törő vállalkozás a téma ilyen jellegű feldolgozása. Az ér­tekezésen azonban érződik, hogy hosszabb tanulmány része, — a téma és a feldol­gozás aránya így nem ki­egyensúlyozott: a vállalko­zás nagysága és eredménye terjedelmesebb közlést érde­melt volna. A Szolnok megye városai­nak vonzáskörzete című ta­nulmány, Makula Márta munkája, úgy véljük túllép az ismeretterjesztő folyóirat igényén, inkább szakmai publikációs fórumokra kí­vánkozik. kerekes íme­3a Este tíz után Befelé tartok a réten át, az országúttól és a temető­től egyre távolabb. Vannak még üres helyek. Mire tartogatják ezt a rétet, nem tudom Állat nem legel itt, fel nem szán­tották, építkezni se akar­nak, mert még csak egy cöveket se vertek be, hogy valamit kijelöljenek. Fát se ültettek, az alacsony bokrok is csak maguktól nőttek itt-ott szétszórtan, távol egymástól. Ürge az van. Évekig jártam körül a gyárat, de ezt sose tudtam, hogy itt a réten ürge is van. A kiserdő szép. Nincsen benne semmi különös, csak szép. A fák lombjait, ahogy elnézem nem nyesték, a lombok alatt, ami véd a aaptól, megnőtt a fű. Lete- ■en mindegy az, hogy az ember hol fekszik. Itt aztán ér­zem hogy magam vagyok. Mert csak hiszik, hogy az éjjeliőr éjszaka egyedül ma­rad. Aki nem próbálta, az úgysem érti. hogy hiába van a csend, és hiába vannak az éjszakák, amiket nem le­het leírni. Mert igaz, hogy semmi se moccan a sötét kerítésoldalon, még a szá­raz füvek se mocorognak, nem dörzsölik egymáshoz sovány oldalukat és hiába van az a csend, mert men­nél nagyobb, annál jobban árad az éjszakán át az üzem egésznapos kattogá­sa, zörgése, az emberek csapkodása, a mucusok sí­rása, a sok beszéd. És men­nél csendesebb az éjszaka, mindez annál jobban átvo­nul az emberen és mind­ezt meg kell szenvedni. És az ember hiába tud­ja ezt, mert másnap újra nekiindul az éjszakának, mert szeretné tudni, hogy miben különbözik egyik éjszaka a másiktól. És új­ra hekiindul, bármennyire is tudja, hogy a következő éjszaka ^e árul el magáról többet, mint az előző és te­le van olyasmivel, amiről még csak nem is álmo­dunk. A nappalok egyformák. Hátonfekve el lehet itt gondolkozni, hogy miért kék az ég. Többre nem ér­demes gondolni. A nappal nem mutat magáról többet, mint ami. Aztán így, a kiserdő lombjai közt az eget néz­ve és a gyárkerítésre gon­dolva, a szemem sarkából észre vettem, hogy abból az irányból, amerröl én jöttem, egy másik ember közeleg. Hogy milyen, azt már nem tudnám megmon­dani. Az emberről, magá­ról semmit nem tudnék mondani. Csak annyit lát­tam. hogy a kezét hátravé­tette és nagyon elgondol­kozva jár. Mint aki vala­mi nagyon fontos dolog előtt, vagy után elhatároz­za, hogy jár egyet. így járt a réten, de nem jött a kiserdőig, csak addig, hogy jól lássam. Amikor ebben már biztos volt, éles szög­ben • hirtelen megfordult, egy ideig így lépett, aztán újra éles szöget vett és ezt tette még kétszer, tehát összesen négyszer, mint­hogy így szabályos tégla­lap alakban járt körül egy síkot, ahol nem volt más, csak rét. száraz fű és ^íég fák se voltak, még bokrok se. És így járt, anélkül, hogy csapás vezette volna, de mégi t; pontosan azon az úton, ahogy először meg­lépte a négyszöget. Pedig nem vezette semmi, s* iránytű, se égő csipkebo­kor. se rövidhullámú adó­vevő. ameiv mutatta, vagy mondta volna neki, hogv hol fordul ion szögbe és hol menjen tovább egyenesen. Senki nem zavarta ígv az űtián. talán észre sem vették, vagv nem is akar­ták észrevenni t)ár ott a névvszöafin túl effv bizo­nyos távolságban világosan látszott, hogy a haverok ügetnek a mucusok után, a mucusok meghúzzák a lé­pést, hogy jobban mutas­son a lábuk, a Richter úr pedig befordul az utcába, de nem jön, hanem egy őriás halom sörösüvegen lovagolva tart hazafelé. Vajda úr, a KÖZÉRT-es kiszáll egy taxiból és anél­kül, hogy fizetne, lepkehá­lót vesz elé és a levegőben röpködő konzervdobozokat, sajtokat és szalámidarabo­kat akarja elfogni. Erdélyi úr. (a festő, modell nélkül érkezik, ám ecset van a kezében és vászon helyett a levegőbe festi figuráit, amelyek megmaradnak ugyan és színeiket is meg­őrzik, de olyan bizonytala­nul tartják magukat, mint­ha leitatták volna őket. Csupán Slezákné viselke­dik úgy. mintha őt meg lehetne érteni. Egy sámlin ül a ház előtt, ahol lakik, felét a tenyerébe hajtja, mintha aludni készülne és mivel számára már lement a nan. azon gondolkozik, hogv miben különbözik ez az éj, a többi éjjelektől,- ÜL /ueí&hn­Zsebrádiószínház Mi is ez az új rádiós mű­faj? Talán rádiónovellának nevezhetnénk, hiszen mind­össze egy-egy ötlet megva­lósítására ad lehetőséget a néhány percre szabott mű­soridő. Mégis több, mint ap­ró ötletek megelevenítése, önálló műfaj, mely nemcsak hogy megállja a helyét, de szinte már-már hiányt pó­tol. Lehetővé teszi, hogy az eddig szinte megmerevedett hang játék annyi időt vegyen igénybe, amennyit a válasz­tott téma valóban megérde­mel. Ugyanis az eddig hal­lott hangjátékok — mintha valami szabvány előírná — kevés kivétellel ötven per­cig tartottak. Reméljük, hogy e Zsebrádiószínház, túlélve kísérleti korszakát valóban polgárjogot nyer. Ez azzal lesz egyenlő, hogy eltűnik az unalom, hogy egy hangjáték valóban addig fog tartani, ameddig még érde­kes, izgalmas, oda tudunk figyelni. (Legalábbis ezt re­méljük.) Törvényen kívül Jókai Anna hangjátéka ér­dekes társadalmi problémát vet fel, amely azonban ne­hezen általánosítható. Egy középkorú asszony azért van magányra ítélve, mert <s hozzá közeledő férfiak, mi­kor megtudják, hogy magas beosztású vezető (egy külke­reskedelmi vállalat vezér- iagzgatója,) megijednek, el­fordulnak tőle. Az írónő érdekesen ötvö­zi a dialógusok közé az asz- szony és a férfi belső mono­lógját. Semmiféle technikai trükkel nem tesz különbsé­get, mégis a szavak logiká­jából, a mondanivalóból érezzük, ki, mikor, kihez be­szél — partneréhez vagy saját magához. Ez az egy­szerű, de érzékletes megol­dás sokat segített abban, hogy a rövid hangjáték — a nem éppen általános tár­sadalmi probléma ellenére — érdekes, izgalmas legyen. Igazmondó játék Míg Jókai Anna hangjá­téka valóban a Zsebrádió- színház produkciói közé va­ló, Szántó Erika sajnos csak érzékeltetni tudja azt a problémakört, melynek bő­vebb kifejtésére ez a forma nem ad lehetőséget. Pedig az apa és fia közti nemze­déki ellentét, a Kölyök igaz­sága csak az ellentmondá­sok okainak felületét karcol­ja meg, nem tud elgondol­kodtatni, nem tud hatni. Ha a nemzedéki ellentét okai közül csupán egy-két jellemzőt ragadott volna ki, jobban illett volna a néhány perces hangjátékok sorába. Négyszög A bemutatott három játék közül ez volt a legjobb. Rá- kosy Gergely valóban egyet­len apró szituációt ragad meg erős drámaisággal, so­katmondó egyszerűséggel. Az elvált apa a szombati látogatáson immáron ne­gyedszer és végleg képtelen megmondani fiának azt, amit új feleségével kitervel­tek: szeretnék a gyereket magukhoz venni. A férfi rá­döbben árra, hogy nincs jo­ga fiát volt feleségétől elsza­kítani, hiszen az magányos, egyedül él, s a gyerek ra­gaszkodik hozzá. Mindez, a darab gondolati drámaisága a könnyed, szin­te felszínesen fogalmazott szavak mögött zajlik. Ez ad különleges, intellektuális iz­galmat a frappánsan rövid keményen csattanó játéknak. A szerző mellett Varga Géza kitűnő rendezői mun­káját, és a három főszerep­lő (Sztankay István, Sólyom Ildikó és a kisgyerek: Ince Feri) alakítását illeti dicsé­ret, t> . J'. § «r3mb8ezfe ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom