Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

A fenti képünkön a világcsúcsbeállítók — 600 m-es csoportos ug­rásban: Hüse, Varga, Janovich, Mészárovics Az ejtőernyőzés Szolnok megyében Az MSZHSZ-en belül 1949-ben kapcsolódtak be szolnoki fiatalok az ejtőernyős képzésbe. Az első ej­tőernyősök 1949-ben hajtottak végre ugrást Budapesten. Az első ugrók között volt Terenyei János, Dési Károly, Gyenge István és János, akik részt vettek a szabadsághar­cos szövetség budapesti összevont iskoláján. Az 1950-es évek elején a szolnoki ejtőernyősök Budapestre (Ferihegy) jártak végrehajtani ug­rásaikat. Az első szervezett ejtőernyős ug­rást Szolnokon 1952. január 14-én hajtották végre hatvannégy fiatal részvételével. Változást hozott a mozgalom történetében, amikor az MSZHSZ ejtőernyőseit a repülőklubhoz csa­tolták. 1953. január 1-től Mihálka László személyében függetlenített oktató foglalkozott az ejtőernyős képzés irányításával. Még abban az évben létrejött Jászberényben, Ceg­léden, Abonyban és Martfűn az ej­tőernyős klub. Sporteredményeink és minősítési szintjeink 1963 óta jelentősen növe­kedtek. Azóta a szolnoki ejtőernyő­sök szinte minden jelentősebb ha­zai versenyen képviseltették magu­kat, s rendre szép eredményeket ér­tek el: 1964-ben megnyerték a Kék Balaton Kupát; 1963 óta Hüse Ká­roly az ejtőernyős válogatott keret tagja, aki több magyar bajnokság első és második helyezettje, számos nemzetközi versenyen elért siker ré­szese. 1968-ban az MHSZ Országos Köz­pont lehetővé tette, hogy függetle­nített ejtőernyős oktató álljon munkába. Ez a tény a folyamatos kiképzési és sporttevékenységben változást hozott. A sorköteles nö­A szolnoki sportrepülés 25 éve A szolnoki sportrepülés csaknem 40 évre tekint vissza: 1935-ben emelkedett először, vitorlázógép Szolnokon a levegőbe. A második világháború teljesen elpusztította a szolnoki sportrepülők szegényes fel­szerelését, repülőgépeit, repülést ki­szolgáló eszközeit. Az út, amelyen a felszabadulás után a repülés Szol­nokon elindult, nem volt könnyű. Számtalan nehézséggel kellett fia­tal repülőgárdánknak megküzdenie. Egy lelkes kis csoport, már a felszabadulást követő hó­napokban hozzáfogott az újjáépí­téshez. Összegyűjtöttük a gépron­csokat, aggregátor alkatrészeket, ás féltő gondossággal biztonságba he­lyeztük a számunkra „kincset” érő vagyont. Három éven keresztül rendkívül kemény munkával, töret­len akarattal a szandai réten több ezer méter hosszúságú futó- és lö­vészárkot, száz bombatölcsért és egyéb háborús nyomot betemettünk, kézi erővel, társadalmi munkában. Az első nagyobb segítséget az 1948 tavaszán megalakult Országos Magyar Repülő Egyesülettől kap­tuk, mint az OMRE szolnoki repülő- klubbja. Kaptunk két Vöcsök típusú vitorlázógépet és segítséget az agg­regátor újjáépítéséhez. 1948. szep­tember 12-én végre levegőbe emel­kedett az első Vöcsök típusú repü­lőgép Szolnokon. Még abban az év­ben egy háromhetes repülőtábort rendeztünk. Sok néhézséget leküzd­ve, jól sikerült a tábor, 848 felszál­lást hajtottunk végre és 45 légi órát repültünk. A szolnoki repülőklub 1949-ben hatalmasat fejlődött. Társadalmi munkában — az OMRE anyagi tá­mogatásával — újjáépítettük az is­kolaépületet. Felépítettünk egy 18 X 18 méter alapterületű hangárt, további repülőgép-utánpótlást, gép­kocsit és csőrlőaggregátort kaptunk. Május 15-től július 15-ig hetven fia­tal részvételével repülőtábort ren­deztünk, majd kéthónapos motoros repülőtábor következett. Befejezése után harmincöt növendékünk bevo­nult tiszti iskolára, élethivatásnak vállalva a repülő pályát. Számosán közülük ma is a légierő magas be­osztású parancsnokai. A következő években tovább, fej­lődött a szolnoki repülés. Az OMRE 1951-ben nevet változtatott és meg­alakult a Magyar Repülő Szövetség; 1955-ben a Magyar Repülő Szövet­ség és a Magyar Szabadságharcos Szövetség egyesüléséből alakult meg a Magyar önkéntes Honvédel­mi Szövetség. Az 1956-os ellenforradalom ese­ményei visszavetették pár évre a repülést. Hamarosan áthidaltuk az anyagi gondokat. 1957-ben két ön­elszámoló egységet hoztunk létre: egy modellező boltot, egy repülő­gép-javító műhelyt. A műhely első feladata egy, az országos központtól lcapott, összetört P 0—2-es motoros­gép megjavítása, újjáépítése volt. A két önelszámoló egység évről évre örvendetesen gazdaságosan termelt, aminek következtében nem vissza­esés, hanem igen jelentős fejlődés következett. Saját erőből a társa­dalmi munka maximális bevonásá­val felépítettünk a városban egy 140 négyzetméter alapterületű klubhe­lyiséget. Vásároltunk három vitor­lázógépet, négy ejtőernyőt, rádió- készüléket. A klubtagok 20 éves vá­gya is teljesült 1968-ban: teljesen a klub költségén hoztuk létre az or­Felkcszülés a felszállásra szág egyik legimpozánsabb, 1000 négyzetméter alapterületű hangár­épületét 3 millió forint költséggel. Az elmúlt 15 esztendőben mintegy 10 millió forintot — ez mind saját bevétel volt és társadalmi munka — költött a klub kiképzési eszkö­zökre, repülést kiszolgáló berende­zésekre és objektumokra. Nem kis büszkeséggel mondhat­juk, hogy megbízatásunknak, fel­adatunknak negyedszázada mara­déktalanul eleget tettünk. A légi­erőnél és a polgári repülés egyes szakterületein ott találjuk azokat, akik előképzésüket a szolnoki repü­lőklubnál kapták. A klubok közötti versenyekben több alkalommal országos elsők voltunk: 1960-ban klubunkat az or­szágos vezetés a „Kiváló Munkáért” aranyjelvénnyel tüntette ki. 1949-től 1968-ig 20 éven keresztül klubunk baleset- és törésmentes kiképzést folytatott, ami egyedülálló volt az egész országban. Sporttevékenysé­günkkel is szép eredményeket ér­tünk el. Több éven keresztül az or­szág élvonalában, a válogatott ke­ret tagjaiként repültek sportolóink. Az utolsó 4 évben eredményeink kimagaslóak: a honvédelmi előkép­zésben többszörösre teljesítettük éves terveinket. Évenként 4—5000 felszállást hajtottunk végre és 1000 órát repültünk. Üjabb nagy fejlődés előtt állunk. Ugyancsak a klub saját bevételéből két, nagy teljesítményű műanyag repülőgépet rendeltünk, melynek birtokában minden reményünk megvan arra, hogy jó képzettségű, rátermett fiatal sportrepülőink több országos rekordot megdöntenek, és teljesítik a gyémántkoszorú elnye­réséhez szükséges feltételeket. Molnár István a szolnoki sportrepülőtér parancsnoka 1948. március 10-i keltezésű az első olyan dokumentum, amely a Magyar Szabadságharcos Szövetség létrehozására utal Szolnok megyé­ben. A Magyar Kommunista Párt Szol­nok megyei Bizottságának tömeg­szervezője körlevélben értesítette a párt járási, körzeti és városi titká­rait. hogy a Magyar Partizánok Bajtársi Szövetsége és a Partizán­barátok Szövetsége egyesüléséből létrejövő Magyar Szabadságharcos Szövetség Szolnok megyei tagozata március 14-én Szolnokon, a várme­gyeháza nagytermében tartja alaku­ló ülését. E levélben kérte, hogy a járások és városok küldjék el kép­viselőiket. Az alakuló gyűlésre ünnepélyes keretek között került sor. Megjelen­tek a koalíció pártjainak megyei ve­zetői és az állami szervek képvise­lői. Földi István főispán köszöntő szavai után dr. Bakondi Béla, a Partizánbarátok Szövetségének ügy­vezető elnöke számolt be a szövet­ség munkájáról, majd Kraiczi Kál­mán rendőr alezredes jelentette be a Magyar Szabadságharcos Szövet­ség Szolnok megyei tagozata meg­alakulását. Mint mondotta, a szö­vetség célja: a forradalmi hagyo­mányok tisztelete, a szabadság vé­delme és a történelem tanulságai­nak ismertetése. A gyűlés szervező bizottságot vá­lasztott, amely irányította a megyé­ben folyó szervező munkát. A szö­vetség első nagy demonstratív meg­mozdulására Mezőtúron került sor április 11-én. Ez a magyar szabad­ságharcosok Szolnok megyei sereg­szemléje és egyben a mezőtúri cső­Amiről a dokumentumok beszélnek A Magyar Szabadságharcos Szövetség karcagi szervezetének alapító tagjai az 1949. május 1-i felvonuláson. port megalakulása is volt. A gyű­lésen felszólaltak a koalíció párt­jainak képviselői, üzemi munkások és dolgozó parasztok. Ezt követően április 25-én került sor a szolnoki csoport megalakulásá­ra. Ezen a gyűlésen Görgényi Dá­niel vezérőrnagy, a szövetség köz­pontjának képviselője méltatta a Magyar Szabadságharcos Szövetség megalakításának nagy jelentőségét, majd sor került a vezetőség meg­választására. Elnökké Ragó Antal országgyűlési képviselőt, társelnök­ké Zsemlye Ferencet, dr. Tóth Sán­dort és Sóki Imrét, főtitkárra pedig dr. Bakondi Bélát választották. Ragó Antal székfoglaló beszédé­ben szólt a szövetség megalakításá­nak politikai jelentőségéről, majd utalva annak szerepére kijelentette: ..a magyar demokrácia lesújt szabadságának veszélyeztetőire .. A felvilágosító munka hatására sokan kérték felvételüket a szövet­ség tagjai soraiba. A szövetség munkája iránti ér­deklődésnek számtalan jele volt ta­pasztalható már a szervezés kezdeti időszakában. Tapasztalható volt ez a tanulóifjúság körében is. Erre utal a Tiszavidék 1948. május 2-i számában megjelent rövid hírecske, amely szerint a szolnoki Mészáros Lőrinc Népi Kollégium kezdemé­nyezésére a kollégium és a Verse­ghy Ferenc Gimnázium háromszáz­ötven tanulója csatlakozott a Sza­badságharcos Szövetséghez. A szervező munka eredménye­képpen 1948 végéig megalakultak a szövetség helyi csoportjai a me­gye városaiban, a járások székhe­lyein és néhány nagyobb községben, a taglétszám meghaladta a 3800 főt. 1949 elején már tisztújító közgyű­lések megtartására került sor. A tagság és a helyi csoportok vezető­ségi tagjainak felülvizsgálatára há­romtagú bizottságot hoztak létre. Ezt követően hosszú ideig a bizott­ság döntött a tagfelvételi kérelmek ügyében is. A szövetség szervezeti erősödése lehetővé tette, hogy részt vállaljon az 1949-ben tartott országgyűlési képviselő-választás propaganda- munkájában. Kultúrautója járta a megye falvait és részt vett a helyi propagandamunkában. Közben a szervező munka tovább folytatódott, s megindult a kiképzés is. Karcagon százas csoport, Mezőtú­ron, Túrkevén, Jászladányban, Tö- rökszentmiklóson, Kunhegyesen két-két szakasz működött. Mezőtú­ron motoros, Karcagon, Túrkevén, Törökszentmiklóson, Kunhegyesen lövészszakosztályok dolgoztak. A fiatal, de egyre terebélyesedő szervezet hamar megnyerte a la­kosság szimpátiáját. Vállalatok, üzemek, társadalmi szervek, intéz­mények és magánszemélyek a leg­különbözőbb módon nyújtottak se­gítséget a munkához. A Magyar Szabadságharcos Szö­vetség létrejöttétől kezdve eredmé­nyesen dolgozott. Munkájához min­dig számíthatott a párt messzemenő segítségére. Győri Tibor Az Igaz Szó című hetilap külön­kiadásban számolt be a Magyar Szabadságharcos Szövetség megala­kulásáról. vendékállomány honvédelmi felké­szítése mellett rendszeres sportolá­si lehetőséget teremtettünk a fiata- I lók részére. Ennek eredményeképpen 1969- I ben a nemzeti többtusa versenyen I csapatban III. helyezést értünk el a I Magyar Nemzeti Bajnokságon Hüse [ Károly egyéni összetett bajnok lett, ] Varga József második helyezést ért I el. 1970-ben csapatunk III. helyezést I ért el a többtusa bajnokságon. Ab- I bán az évben a súlyos árvízkataszt- I rófa miatt versenyzőinknek nem j tudtuk kellően biztosítani a felké- I szülést. 1971-ben többtusa csapa- j tunk III. helyezést ért el, eredmé- E nyük alapján részt vettek az első I testvériség—barátság komplex ver- I senyen. Az MNK versenyen fiatal I sportolóink vettek részt, ahol érté- I kés I. és II. osztályú minősítést sze- I reztek. Tavaly folytatódott fiatal sporto- I lóink eredményes szereplése, a I többtusa bajnoki címet, egyéni ver- I senyben — Nádházi Ferenc szemé- g lyében — bajnokságot nyertek. Az [ elért eredmények alapján négy I sportolónk részt vett a Szolnokon 1 megrendezett testvériség—barátság g komplex ejtőernyős versenyen. Sportteljesíményeink értékelésé- I nél feltétlenül meg kell említeni az I elért, illetve felállított és érvény- I ben levő új magyar rekordokat: I 2000 m-es csoportos ugrás 3,03 m 1 Hüse, Juhász, Borbély, Janovich, J Varga; 600 m-es csoportos ugrás I 0,00 m, egyben világcsúcs-beállítás E Hüse, Varga Janovich, Mészárovics; I 2000 m egyéni ugrás 0,01 m Varga | József; 600 m egyéni ugrás 0,00 m, í egyben világcsúcs-beállítás Varga j József. Varga József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom