Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

4 SZOLKOK MEGYEI NÉPLAP 1973. április 1. Faluszája Vicc Vilmos és Éle Éliás RctoIvcp-íi Jság Jászapátit! a századforduló idejéből A megye sajtójának történetében szinte egyedülálló S2int képvisel az 1903-ban Jászapátin terjesztett Faluszája című „humorisztikus hetilap", amelynek 22 megjelent számát az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. A rend­kívüli szellemességgel szerkesztett, vérbő, nemegyszer drasztikus humort tartalmazó újság érdekes képet nyújt a korabeli társadalmi életről és sajtóviszonyokról. Titokban megvásárolták A hetilap szerkesztője és egyben egyetlen munkatársa Tóth Andor korábban a hi­vatalos helyi újság felelős szerkesztője volt. Különösen éles kritikai tevékenysége azonban rövidesen kihívta az akkor virágzó járási központ virilis vezető rétegének ha­ragját, akik úgy próbáltak megszabadulni tőle, hogy a lapkiadó nyomdatulajdc-lóé­tól titokban megvásárolták az újságot, majd felmondták szerkesztői állását. Tóth Andor, hogy tovább­ra is nyilvánosságot biztosít­son magának, a szomszédos Hév® községben nyomtatta ki vicclapját. A szatíra éles fegyverével mutatta be he­tenként a nagyközönségnek Jászapáti „igazibb” képét, az események mögött rejtőző je­lenségeket. kíméletlenül rüév szerint támadva, a legválto­zatosabb módon téve lehe­tetlenné a helyi társadalmi és hivatalos élet irányítóit. Ez kitűnően sikerült neki. Olyannyira, hogy például He­vesen, ahol az engedély nél­küli lap árusítása kitolonco­lás terhe mellett tilos volt, a heti vásározó népnek a nyomda ajtajából olvasták fel a legfrissebb számokat nagy nevetés és frenetikus tapsok közepette. Még népszerűbb volt a lap Jászapátin, hiszen mindenki által közismert sze­mélyek szerepeltek abban. Cikkek versben A tep eaerfsezetí felépíté­se egyébként kitűnően paro­dizálta a korabeli újságok rovatbeeöztását, szigorúan megőrizve az ismert sablo­nokat a vezércikktől a szer­kesztői üzenetekig. Az ol­vashatóságot segítette elő még, hogy a tartalomnak több mint a felét versben ír­ta meg a szerző. A vezér­cikkek általában az elmúlt hét fontosabb eseményeit áb­rázoló szellemes tudósítások voltak bálokról, kaszinói tisztújításról, a helyi plébá­nos beszédéről, vagy éppen arról, hogy a korzón egy is­merős járókelő hangosat szél­ién tett. (Ennek legkülönbö­zőbb részleteiről azután he­teken át olvashattunk nyílt leveleket, hozzászólásokat a hírek, s a közönség köréből rovatban. Máskor azt énekli meg a szerkesztő, hogy ki­nek mit hozott a községben a Mikulás, újévkor koncertet rendez a község vezetőivel, akik ez alkalommal tréfás sanzonokban éneklik el bű­neiket; karácsonykor meg­hirdeti a Faluszája karácso­nyi végeladását, ahol újra az ismerős személyek kerülnék kalapács alá. Az érdekesség kedvéért idézünk két stró­fát; Galamb Sándor helyi nyomdászt, a hivatalos lap szerkesztőjét, a gyanús cse­répüzleteiről ismert volt fő­bírót idéző sorokat: Galambom a Morcos Ez a két ltobzos Felelős szerkesztőjével Csupán egy hatos. Abzug cserépgyár Van minálunk már, Kientzli Jóska lopott annyit Elég lesz itt óh sokáig. Hogy menjen gyorsan. Öt krajcárért a zsiványt is Eladjuk mostan. A vörösgárda rovat Az áUatndő rovatok közül érdemes megemlítenünk Vicc Vilmos és Éle Éliás urak beszélgetéseit, amelyekben számonként négy-öt, valódi aktualitásokhoz kapcsolódó személyes élű megjegyzést ol­vashatunk. Ez alkalommal a község állomásfőnökét nevet­ségessé tevő sorokat idézzük. Vicc; Ugyan mit szól szom­széd a községháza előtti ártérre? Éle: Nyakunkon felejtette az úristen, mint az állomás- főnököt. Vicc: Folyó hóban jubilál, ünnepel az áUomásfőnök, hal­lottad? Éle: Az ám. most két éve, hogy élete párja a Grósz vendéglőben szétvert rajta egy erősebb falta nyújtófát. Az úrikaszinó működését (ahonnan Tóth Andort egyéb­ként kizárták) a Vörösgárda rovatban tette lehetetlenné a szerkesztő A gárdába 18 évet betöltött nőtlen fiatalembe­rek léphettek be, a tagokat pedig folyamatosan mutatta be az újság, nem kis vihart kavarva ezzel a községben. Az akkori időkre jellemző egyleti élet tisztségviselői kö­zött például így jelentek meg a gárda tagjai. Elnök lett: Tilormeráni boconáctí he­vesi potyafalvi zsadányi tar- kaborjúfalvi bodi Nyele bor- bogyóparancsnok örökös bő­gönc, jelenkor vőlegénye, nye- tetéren saját házában lakó Nyete-Nyete-ne! (Horváth Aurél) Jegyző lett: Lavorfalvi Balázs Vilmos, jelenleg szárazföldi tenge­rész, boldogult vízipatkány, ivászati gyakornok, speciális monológ, hős éiieli nacht musikok vezére, táncbeli hujujuju cigányok és korcs- márosok védőszentje. (Pethes Tibor) A lap állandó figurája volt még Papír Gólya János, a helyi néptanító, aki a kultu­rális eseményekről szokott beszámolni sajátos, népies fogalmazással. A szerkesztő előtt különösen ellenszenves személy később szabadságot kapott, s rendkívül szellemes levelekben számolt be útjai­ról, betegségeiről. Később Csörgés Benjámin kovács­mester az állatorvos hírek rovatban megjelent frappáns látleleteiből és sürgönyeiből tájékozódhattunk Gólya Já­nos állapotáról, akit egyéb­Termés7etvédelem — turizmus A tihanyi tájvédelmi kör­zetet tovább szépítik, csino­sítják. Együttesen érvénye­sítik a turisták és a termé­szetvédelem érdekeit. A szigorúan védett körzetben érintetlen marad a termé­szet Gondoskodnak a vad­állomány. a gazdag madár­világ háborítatlan nyugal­máról. A Belső tó és kör­nyékén továbbra is megma­radnak a levendulatáblák és tovább terebélvesítik a vö­rösbort adó szőlőket Néhány,, az idegenforga»' lom által érintett területen azonban a növekvő turiz­mus érdekeit helyezik elő­térbe a tihanyi félszigeten is. Az ősi halász-falu szélén felbontották az egykori ha­lomsírokat, kimentették a régészeti értékeket és a fel­szabadult területen autó­buszparkolót hoztak létre. Jelenleg az akasztó-domb alján épül autóparkoló, mert a halászfalu szűk utcái már képtelenek helyet adni a gépjárműveknek, ként istállóban tartott két tehén közé kötve, hogy erő­södjön a jó levegőn. Kónya Kálmán éneklései madártáv­latból című fejezetet a hírek követik. Érdekessé teszi eze­ket a híreket az, hogy min­den esetben konkrét esemé­nyeket mondanak el. Például a takarékpénztári igazgatóról, aki a hozzá forduló földbir­tokosoknak saját pénzéből ajánlott fel kölcsönt, a fő­jegyzőről, aki hivatalos idő után nem hajlandó a sás­kák kártevése ellen intéz­kedni stb. A rovat kímélet­lenségének és stiláris jellem­zőinek bemutatására érde­mes idéznünk néhány rövi- debb hírt Friss hírek: Allomásfőnök úr. az öreg Mócz szemtelen magavisele­téért, mert virtuóz a sze­mérmetlenségben : Oláh Ger­gely az ablak visszaberaká- sáért, tehát nagylelkűségéért, a mozgó retarát gyors és türelmes szolgáiattételéért, mert a sőre bald (selymes bál) után egy nap 30 sze­mélyt volt képes megszaba­dítani terhétől: a „serbli” rendjelet kapták. Az öreg mócz A következő számban az áll omásfönökről ezt olvas­hatjuk: Részvét: Áll óm ásfőn okünk az öreg mócz nemsokára az utolsót rugdalja. Majd az ezt követő szám­ban: Lesújtó hír. Állomásfő- nök úr, az öreg mócz beteg­ségéből kezd lábbadni, nem kell ő még az ördögnek sem. Mgr «säte az érdekesség kedvéért említjük meg a Pletykapadról, a Vidékről cí­mű rovatokat. Az elsőben például a kővetkező felhívást olvashatjuk az úri kaszinó elnöksége felhívása kapcsán. Az elnöki iroda tehát kiadja a nagvevűlésre a következő felhívásokat. Felhívás. Felkéretnék tisz­telettel a szimplatehetség rendtelesek, a talpnyalási rendjelesek és a snasz lovag urak, hogv folyó hő 19-én megtartandó nagygyűlésre okvetlenül megjelenni szí­veskedjenek, musig. mert aki elmulasztja rendjeleitől meg­fosztalak s tulluri fajgunarák s kakasok, valamint szűztvú- kofc tolásait továbbá nem él­vezhetik. Tárgyak: 1. Hogyan véde­kezzünk a Faluszája ellen? 2. Egy új snasz lovag felvé­tele. 3. Egyéb Indítványok. P. Gólya János jegyző, Ki- entlz József elnök, ő eszte- lenciája. MvrovaJ KEREKES ÍME: 27 Este tíz után A műszakok jönnek és mennek, a gyárudvaron annyi a változás, hogy nagy- takarítást rendeztek. Elszál­lították a rozsdás gépeket, évekig napon-esőn álltak, most valamelyik ócskavaste­lepen kötöttek ki. Teherau­tókra rakták a faanyagot, gerendákat. Egy este, mire bejöttem, csak a helyük ma­radt ott. A kutyás Elzát kórházba vitték. Azt mondják ideg­osztályra került. A portásfülkéből most vé­giglátni azon a hosszú úton, ahol a faanyag volt. Éjszaka, ha világít a hold, hosszú fé­nyes folyosó vezet egészen hátra a raktárig. A fal mellett figyelem az éjsza­kai árnyékokat, mikor moz­dul meg valami. Az éjszakák hűvösek, de legalább tiszta a levegő. Mi­előtt indulnék, hogy körbe­járjam a gyárkerítést, vé­gignézek a szabadon ma­radt hosszú úton. Kerítésen belül is történhet valami, bár az ember hajlamos azt hinni, ha kívül minden rendben, akkor benn is nyu­galom van. Negyedórája, hogy a mű­szak elvonult, annyi sincs. Nem r • a » « áprilist íré fa ! De április 1-től kez­dődően az ország ösz- szes állami és tanácsi múzeumát nyitvatartási időben díjtalanul láto­gathatják az ifjúsági csoportok, és a tanulók egyénileg is. Az Országos Ifjúság- politikai és Oktatási Ta­nács az ifjúság művelő­dése és szabad idejének hasznos eltöltése érde­kében az ifjúsági kul­turális kedvezmények sorában az ingyenes múzeumi látogatást Is kezdeményezte. A Szolnok megyei Ta­nács V. B. művelődés- ügyi osztálya egyetért­ve a kezdeményezéssel így rendelkezett: „1973. április 1-től kezdődően a Szolnok megyei Múzeumi Szer­vezethez tartozó mú­zeumok kötelesek vala­mennyi — keresettel nem rendelkező — diák­fiatal (általános- és kö­zépiskolai tanuló, szak­munkás tanuló, egyete­mi és főiskolai hallga­tó stb.) számára bár­mely nyitvatartási na­pon díjtalan látogatást biztosítani. Az esetben, ha az if­júsági esoport érkezését a szervező intézmény vagy szerv (oktatási in­tézmény. KISZ-, úttörő­szervezet, ifjúsági klub, stb.) legalább nyolc nap­pal előbb bejelenti, és a látogatáshoz szakveze­tést igényel, a csoport számára a múzeum — lehetőségeit figyelembe véve — köteles tárlat- vezetést biztosítani.” Kedves Szolnok me­gyei Fiatalok! A múzeumok öröm­mel várnak titeket. Él­jetek ezzel a lehetőség­gel minél többször! Kaposvári Gyula Mostanában hagyom, hogy elvonuljon. Nem állok a portásfülke előtt, ki se né­zek az ablakon. Nincs mit mondani egymásnak. Ma is csak a végét figyelem az el- vonulóknak. Van, aki most is ráér, nem sürgeti az éj­szaka. Körülbelül sejtem mire megy a játék, ki mi­ért siet, miért marad le. Akik hátul jönnek, mindig tudják miért engedik előre a többieket. Még az utcán is úgy tesznek, hogy meg- megállnak. szétnéznek, mint aki elvétette az irányt és most keresi, hogyan is le­hetne kikerülni ebből a helyzetből. Van olyan is, aki rágyújt, tenyerével vé­di a gyufa lángját, az is időt hagy, hogy haladjanak a többiek. Aztán az utolsó is eltűnik, az utca elcsendesül, csak a járókelők maradna'.!. A Nelli ma az utolsók közt ment el a gyárból. Behúzta a nyakát a kardigán-gallér mögé, úgy pislogott a por­tásfülkére. A villany nem égett, nem láthatta, hogy ott állok a portásfülke kö­zepén. De én láttam őt. Ismerem az arcát és most pont olyan volt, mint ami- JÖ» valami nem tetszik ne? Egyik olvasónk leveléből idéztük a címben jelölt kérdőmondatot. Levélírónk­nak elsősorban az a problé­mája, hogy sokszor nem tud eligazodni a nyelvművelő cikkek állásfoglalásai között. Vannak cikkek, amelyeknek a szerzői válogatás nélkül elítélik az idegen szavakat, egyetemlegesen megtiltják a használatukat. Olvasott olyan cikkeket is, amelyek szerinte nagyon is elnézőek voltak az idegen szavak használatával kapcsolatban. Megértjük levélírónk elbi- zonytalankodását. Történeti szempontból ugyanis minden idegen nyelvből nyelvünk­be került szó idegen szónak minősül. Később azonban ezek az idegen szerezmények annyira beilleszkednek hangszerkezetileg is a ma­gyar szavak közé, hogy ide­gen voltuk teljesen elhomá­lyosul, illetőleg meg is szű­nik. Az asszony, iskola, zseb, tiszta, piac, polgár szavak is különböző idegen nyelvek­ből kerültek hozzánk, idő­vel azonban meghonosodtak, és kitéphetetlenül szervültek bele a magyar nyelv szöve­tébe. Ha az alábbi szavak so­rát megfigyeljük, az átlagos nyelvérzékű ember is érzi, tudja, hogy a felsorolt sza­vak még ma is idegen sza­vaknak minősülnek, mert alakjuk szerint Is rokonta­lanok, nincs nyelvünkben szócsaládjuk, a magyar szó hangszerkezetéhez viszonyít­va szokatlanabb a hangszer­Március utóján a Szolnok és Zagyvarékas között hű­zódó rét fölött, messzehang- zó fuvolázással jelezték ér­kezésüket a pólingok. E barnás színezetű, hosszú Iá­ki. Talán az, hogy engem nem látott ott a portásfül­kében. Még az utcán is megállt, előre-hátra tekin­tett, jól láttam, azt várja, hátha valahol feltűnök a ke­rítés mellett. Pedig tudta ő nagyon is jól, hogy tíz óra­kor még nem kerülöm a gyárat. Minek az. Utána már csak a Bokor úr, a művezető ballagott, hozta a kulcsot a; nagy vas­karikán. Ö zárja a műhely­ajtót. Minthogy minden ügyet le kell zárni egyszer. Messzebb haladva megállt, tenyerével védve a gyufa lángját rágyújtott, t olyan mozdulattal, hogy most va­lamitől megszabadult, vala­minek utána van. Akár a többiek. Mikor a megálló­hoz ért, hogy várja a villa­most, az utca már üres volt, mert közben az autók is ki­szaladtak onnan és eltűntek, mint az ürgék, a környező utcák lyukain át a semmi­be. És akkor valahogy úgy tűnt, hogy minden kiszaladt az utcából, kiszaladtak a há­zak és a villanyoszlopok, az üzletek cégérei és kiszalad­tak a fák és minden fény a levegővel együtt és csak a portásfülke állt ott egyedül, mintha valaki azért rakta volna oda, hogy a világ vé­gén őrséget álljon, hátha mégis kedve támad valaki­nek, hogy visszajöjjön és újra kezdje az egészet. A Nelli visszajött. — Csak visszanéztem mondja. . — Látom, kezetük is. De lássuk a pél­datárt! Az agresszor, az ag­resszió, az illuzórikus, a konvencionális, a precedens, a büdzsé, az eszkaláció, az infrastruktúra, a szin­kron, az eufória szavak ma is idegen szóknak minősül­nek, s a társalgási nyelvben inkább akadályozzák, mint elősegítik az egyértelmű közlést. A hivatalos nyelv­ben is módjával kell velük élni. Az utóbbi időben fe­leslegesen kapnak az ilyen típusú idegen szavak nyel­vi szerepet közéletünkben is. Levélírónknak arra a kér­désére, milyen álláspontot foglaljunk el a malter, a blúz, a sablon, a tabló, a tippel szavakkal kapcsolat­ban, az a véleményünk, hogy mivel a felsorakoztatott ne­vek elindultak a jövevény­szóvá válás útján, így bát­ran élhetünk velük. Az aszfalt, beton, vitamin de­mokrácia, szocializmus, kom­munizmus, materializmus szavaknak nincs jó magyar megfelelőjük, illetőleg a magyar megfelő nem pon­tosan fedi az idegen ere­detű szó fogalmi értékét, ne törekedjünk a kiiktatá­sukra. Az idegen szavakkal kap­csolatos problémák nagyon sokrétűek. Levélírónk min­den kérdésére sem tudtunk válaszolni ebben a cikkben. Legközelebbb visszatérünk erre a kérdéskörre. Dr. Bakos József bú és hosszú, lefelé hajló csőrű, sirálynagyságú mada­rak Afrika északi részein töltötték a telet, s most út­ban a költőhely felé, né­hány napra megpihentek ezen a tájon. — Azt hittem, felmond­tak ... — Az lehet. Bemegy a portásfülkébe, felgyújtja a villanyt, leül a priccs szélére. Mintha semmi se történt volna, kö­rülnéz, hogy neki itt mit is kell rendbehoznia. Fújja a füstöt. A füst vastagon, za­varos csíkokban húzódik ki­felé. Mintha neki nyitottak volna ajtót. — Vársz valakit? — kér­dezi. — Kit várnék. — Hát a mucusok közüL Akik olyan szépen tudnak ideköszönni. — Nem köszön ide senki. — Nem? — nevet. De ahogy nevet, abban nipcs semmi megbánás. Olyan gondtalanul, mintha semmi sem történt volna. Rámnéz. — Indulnod kell? — Van idő — mondom. Ránézek az órára. Tudja ő nagyon jól, hogy van idő. — Van idő — mondom. — Akkor csinálj egy te­át. Míg töltöm a vizet a kan- csóból a teafőzőbe, bedugja a konnektort. Leszedem a csészéket, aztán odaállítom a citromlevet. Műanyagüveg. Azt nézi. — Nem drága? — Nem. Van narancs is. Felnéz a szekrény tetejé­re, ahonnan a citromlévé^ üveg lekerült. Keresi a na­rancsot. Ott van. Aztán el­nyomja a cigarettát, leemel egy narancsot, a fogával kezdi hámozni, 4Folvtatjuk) Pihenő útközben

Next

/
Oldalképek
Tartalom