Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

1973. április 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAT 5 Akkor és most Tavasz van, gyönyörű, ahogy a költő énekelte. Fenyzu- hatagban fürdik minden, a táj ficánkol, mint anya kezén a gyermek. Berekfürdő, aprócska hétvégi ház. Ezt építgeti az ősz férfi, akit keresek. Mesél, mondja. A szépség mezőin járok. Ízlelgetem az ősz férfi emlékeit. A szép mellett sosem szabad elrohan­niinlr 1944. nyárelő ... Omló kátrány az este. Beborít mindent amit tud. Az em­berek magukra húzzák a sö­tétet. Bújnak, félnek. A tücskök nem. Teli ciripelik az éjszakát. Bíbic jajgat, tovaröppen. Szánalmas a szik, a madár is sírva repül el felette. A városka utcáin nehéz léptek. Halálfejes, feketeru­hás katonák. Fegyvercsör­gés. A téglagyár gödreiben két férfi lopakodik. Az egyik egyenruhás, a másik szinte semmilyen ruhás, olyan ron­gyos. Kétrét hajolva mennek. Mögöttük fényszóró pásztáz. Azontúl piheg a hadifogoly­tábor. Háromszázan vannak oroszok, ukránok. Az egyenruhás előveszi a pisztolyát. — Most már az úton me­gyünk. Ha megállít az SS, csak én beszélek. Gyanús alak vagy, érted, akit el­fogtam. A rongyos bólint, a pisz­toly elé áll. Mennek. A város szélén egy udvarban katonai rádió bömböl. „Csa­pataink újra nagyszerű el­szakadó hadműveletet foly­tatnak."­A pisztolyos, magyar ki­rályi honvéd szakaszvezető, fordítja az orosznak a híre­ket. A rongyos mosolyog. — Nemsolcára itt lesznek a mieink. A pisztolyos belöki a ron­gyost egy kapun. A gangon egy idősebb férfi pipázik. Kezetfog a rongyossal. — Fordíts, Hagymási — mondja a szakaszvezetőnek. A rongyos minden mozdula­tukat figyeli. A pipás lassan, tagoltan beszél. — A Kárpátukrajnában működő partizánegységek pa­rancsnoksága nem helyesli a tervünket. Nem látják biz­tosítottnak. hogy a karcagi és a kunmadarasi fogolytá­borban lévő elvtársak egy­szerre és elegendő fegyver­hez juthatnak. De ha igen, akkor sem érhetnek célt. A partizánok felderítése sze­rint a Hortobágy térségében és a hegyek alján nagy né­met erők állomásoznak, le­hetetlen áttörni. A rongyos bólogat, szomo­rúan néz a messzibe: — Dá... Sajnos, így igaz. A pipás folytatja: — Pártsejtünk arra kapott megbízást, hogy azokat a szovjet elútársakat, akiknek élete veszélyben forog, szök­tesse meg a táborból és a szovjet csapatok megérkezé­séig rejtse el... Valahogy így kezdődött az 1944-es karcagi nyár. De '->p- jünk vissza a mába. Ikarusz 55-ös „söpör” a fürdő irányába. Talán már az első kirándulók? Az ősz férfi újabb deszkát 6zögel fel a nyaraló ere­szére. — Ki volt az a szakasz­vezető. Csanádi elvtárs? — Hagymási Iván, nagy- szőllősi karpaszományos. Jól beszélt oroszul, ő volt az összekötő. — S a „pipás”? — Balogh Elek fényké­pészmester. — A rongyos? — Nem fudorn. — Aztán? Újra felszögei egy deszkát és mondja ... ☆ Tűz a júniusvégi nap. A cseresznye már érik. A fák alatt valaki kapál. A ^ülő- úton ■ kivénhedt nemzetőr baktat. — Jóember, merre van az állomás? — szól a kapásnak. Lendül a kapa, dől a gyom. Nincs válasz. — Hé, nem hallja? Kér­deztem valamit. A kapás férfi csak később egyenesedik fel. Belenéz a nemzetőr arcába. Mozgatja a száját, a fülére mutogat. A leventepuskás bámulja. A szomszédos házból akkor ér oda egy asszony: — Jónapot, vitéz úr. Tőlem kérdezzen, amit akar, mert ez a szegény olyan kuka sü­ket, meg néma is az isten báránya, hogy ezzel semmi­re se megy. A nemzetőr megenyhül: — Az más. Idevaló? — Ide hát, a Balogh fo­tográfus kapása. A nemzetőr tovább bak­tat. A kapás cseresznyét szed az asszonynak. Nevet, de az asszony Tény elvei: — Te, Anatolij, tel Mond­tuk már, ha jön valaki, menj be a présházba... Na, gyere, megfőtt az ebéd. — Köszénem — mondja a tagbaszakadt „süketnéma’’. •ic Karcag, Vöröshadsereg útja 21. Ide kalauzolt Berek­fürdőről Csanádi István, az őszhajú férfi. Nézzük az ao- ró, zöldre festett épületet. — Akkor, ’44-ben nem így nézett ki. Már átalakították. Egy gépműhely volt benne, ott dolgoztam tizerínyolcad- magammal. Valami német motort javítottam, amikor Balogh Elek üzent. Este meg­kerestem. Rögtön azzal kezd­te, hogy Tüdős Imre elvtárs­nak illegalitásba kell men­nie. A feleségét már letar­tóztatták. Még ma éjjel el kell rejtenünk. Jó, mondom, eljön hozzám, fel a padlás­ra, vagy valahová. Egy em­ber, csak egy ember, vala­hogy elrejtjük. Balogh na­gyot szipákolt és csak az­után mondta: — Nem egy emberről van szó Pista, hanem négyről. Az éjszaka három szovjet elvtársat is ki kell hozni a táborból. A présház meg már nem bír el több „süketné­mát”! Az ezüsthajú férfi végig­néz a házon, kapaszkodik az emlékeibe. —Tudtam, az életemmel játszom. De azt is sejtettem, miért olyan sürgős a há­rom szovjet elvtárs menekí­tése. Hová tegyem őket? Töp­rengtem — és veszett gon­dolatom támadt. A gépmű­hely állandóan teli volt né­met gépkocsikkal, motorke­rékpárokkal. A feketeruhá­sok egész nap ott nyüzsög­tek, lábatlankodtak, hogy csináljuk már ezt meg azt a gépet... De az őrjárat so­se jött be, mert látták, ott vannak a társaik. Hát ez ad­ta a gondolatot, hogy a né­metek feje fölé dugom el az elvtársakat. Hajnalra ott volt a padláson Tüdős elv­társ és a három szovjet tiszt, a táborból. — Hogyan élelmezte őket? ínséges idők voltak. Az ősz férfi nevet: — Nem éheztek. Este min­dig vittem nekik az élelmet, meg ami kellett. Többnyire a németekéből. Ha lesz „ham-ham”, mondtam az SS tiszteknek, akkor gyorsan kész a motor. Nevet, jóízűen nevet. Alig van szívem megkérdezni: — És „Raja”? Mintha felhők szállnának le a karcagi határra. Elko- morodik hazahív a lakásá­ra, hogy megmutassa Raja fényképét, elmondja Raja történetét... ☆ Egyre forróbb a ’44-es nyár. A tábori kórházon ho­rogkeresztes zászló. Az épü­let körül nehéz karbolszag. A bejárati ajtón moziplaJtát, félig leszakítva. A Halálos tavasz-t játszották utoljára. Egy SS-tiszt a kórház ud­varán neveket kiabál. Szá­zadnyi ember reszket előtte. Elhurcolt oroszok. Asszo­nyok. férfiak. Azok voltak valaha. Most már emberrón- csok. Tudják mit jelent ez a sorakozó. Amíg erejük volt dolgozni, élhettek. Nincs to­vább... A lezárt vagonok egy óra múlva elindulnak. Az SS-tiszt negyedszer or­dítja a nevet: — Nóra Litvinova! Az SS int. Az őrök száz­felé szaladnak. A szovjet partizánlány eltűnt... ☆ Az őszhajú férfi most öreg­nek látszik. Tördeli a kezét, maga elé mered. — Valahogy így történt... Nóra — mi „Rajának” ke­reszteltük el, odaszaladt hoz­zám, hogy kaput, kaput... lokomotív, láger... Amíg az ősz férfit hallga­tom, aki harminckét éves volt, amikor a kis szovjet ápolónő berohant a mai Dé­ryné művelődési ház mellet­ti házukba. Raja fényképét nézem. Fitos orrú, fekete sze­mű, gyönyörű kis teremtés. Akkor tizenkilenc éves volt. Csanádi István most már nehezen beszél. Rajáról mond legkevesebbet, de az a kevéske emlék, ami szavak­ká formálódik, olyan mint az édes aszú. Nehéz, de lebeg­tető. — „Raját” azonnal Ba­logh Elekhez vittem Nálam egy percig sem maradhatott, az SS mindent feltúrt utána. A halálmars egy óra múlva elindult. Raja Baloghéknál maradt, de a magyar ható­ságok valahogy szimatot kaptak. Hová tegyem? Egy jó hét múlva vittem ki a sógómőmhöz az Oncsa-telep- re. Befogadták, elrejtették. A beszélgetésnek vége. A szabadban még erősebben zuhog a fényáradat. Magam­mal viszem az őszhajú f4rfi kézfogását: a szépség mezői­re vezetett, ott keresem to­vább az élefutakat. Ki merre él, hal, a törté­net szereplői közül? Az őszhajú férfi, Csanádi István Karcagon lakik, nyug­díjas, de ma is tevékeny pártmunkás. Balogh Elek, akit szinte ismeretlenül hagytunk elmenni közülünk, a hatvanas évek elején vég­leg megpihent. Tüdős Imre bácsi is elment már ősnek a karcagi szik alá. Hagymási Iván, az egykori pártössze­kötő? Csak a nagyszőllősi te­metőben lévő síremlékét lát­hattam. S kicsoda Rajameg- mentője? A mindent vállaló Oncsa-telepi asszony? ö is Karcagon él: Iglói Ferenc- né, a kórházban dolgozik, ápolónő. A „süketnéma”? Anatolij Drobinyin, volt politikai tiszt, Novgpzibirszkben él. A napokban is írt Csanádi Istvánnak „Írja meg kérem, hogyan virágzik a föld, ame­lyet kapáltam. Írjon min­denről, minden ott élt em­berre emlékszem, mindig, örökké.” A másik három szovjet tiszt a gépműhely padlásá­ról? — akiknek Csanádi Ist­ván mindig a Volga-dallal adott jel... Kettőjük sorsa máig is ismeretlen. Mihail és Borisz nem adott áletielt magáról. A másik Borisz, Borisz Malcev, ő igen. Szin­tén Novoszlbirszkben él. Ír­ja, büszke a lányára, Allára, aki építészmérnök. Borisz Malcev különben négy évvel ezelőtt Karcag vendége volt. Es Raja, azaz Nóra Litvi­nova, a tizenkilenc éves krasznodari partizánlány? Róla senki sem tud semmit. Emlékké vált, kedves, kis lénye. Amikor Karcag fel­szabadult. tovább indult a csapatokkal. Ne gondoljunk azért a leg­rosszabbra. mondta az ősz­hajú férfi. Várjunk, hátha, hátha... Tiszai Lajos (len táró gazdaságok Vetőgépek tavaszi „hadrendben” Ünnepek és hétköznapok Zagyvarékason Volt Zagyvarékason egy traktoros. Hajtotta magát, sokat keresett- Magára éve­ken át nem költött semmit. Néhányszor viccelődtek vele a többiek: minek neked a pénz, ha még magadtól is sajnálod. Maradt minden a régiben. Egyszer aztán a traktoros fogta magát el- ment a faluból- Hamarosan híre jött, vagy hírét küldte, hová lett. Örkényben vásá­rolt nagy gyümölcsöst, meg traktorokat. Vagyonáról ha­marosan nagy számok ke­ringtek. A Béke Tsz vezetői izgul­tak is: mi lesz, ha másak is követik, kezénél fogva sen­kit nem tarthatnak vissza. A csábítás nagy volt: Örkény­ben olcsón lehet földet ven­Elment a faluból az Egy­ség utcai Kiss Béla, a sőrés is. Vonatra ült és elment, Lajosmizsére, a rokonokhoz­— Sose járt még ottan Mindig ígérgette, na ha nyugdíjba megy, ő is jár- kel majd. Hát most aztán el is ment Február óta nyugdíjas Kiss Béla- Arra számított a fele­sége, majd többet lesznek már együtt — Nyolcszor kint töltötte már a napot azóta is, a te­henészeti telepen. Már a bankettet is megbeszélték. — Miféle bankettet? — Nem fért volna el a sok ember egyszerre zár- számadási vacsorán. Az állat- teenyésztőkét most tartják a Gólya-vendéglőben. — Dehát nincs is itthon a nyugdíjas? __ A bankettre itthon lesz. A zt mondta, egyszer van egy évben, erre már csak el­megy. Kiss Béláné virágokat ül­tet a kertben. Szép nagy ud­var, szép nagy új ház. Be- bútorozva szépen, a gáztűz­Az alsószászbereki köves- úton két jólöltözött lány sé­tál a buszmegállóhoz. — Szolnokra mennek, a Május 1. Ruhagyárba — ma­gyarázza Valkó Gyula, a szövetkezet gépkocsivezetője. — A téesz építette ezt az utat is. A téesz előtt a határban sehol nem volt műút, most majd minden évben épül egy. Ä tehenészeti majorhoz műút visz, de a folytatása már dűlőút Daruhátra. Daru- háton vannak a libások. Va­kolatlan, félkész kőépületbe megyünk be. Tanyai iskolát vásárolt, bontott le a téesz, abból épült fel ez a ház. — A szép otthonunk — ahogv Bicski Jánosné mond­ja. Mondja is, meg mutatja is. itt lesz a fürdő, ott az an­gol vécé. amott az ebédlő. A villanybojlerek már fel vannak szerelve de még nincsen bekapcsolva, még a sparherten főznek. — Mit szoktak itt főzni? — Mit? Hát zacskós ’evest leginkább. Gulyáslevest, ;lve«n-!Vet ami a zacskóban kapható. Este aztán otthon már rendes vacsorát ni, használt gépekhez is hoz­zájuthat, aki a „maga ura” akar lenni. Még egy téesztag akadt az is felcsapott Ör­kényi aranyásónak, összesen ketten, ezerkétszáztizenhat szövetkezeti tagból. Akkoriban költözött be Szőnyi Ferenc is Szolnokra, Azóta télen busszal vagy vo­nattal, nyáron motorkerék­párral jár ki Zagyvarékasra. — Szőnyi bácsinak nem ju­tott eszébe, hogy a téeszt is itthagyja? — Én itt kezdtem, itt van­nak az ismerősök, a rokonok. Miért hagyná ott az ember­fia ami jó, amit az övének tart? Szőnyi Ferenc „öreg” trak­toros, 1951 óta gépen ül. helynek már csak a zárt ve­randán jutott hely. Hatvan­háromban épült a ház. együtt az utcabeli többi új házzal. — Ügy mondhatjuk, hogy nem a tóeszből, mégis a téesz által. — Nézek Kiss nénire, mit jelent már ez? — Mert ez még nemcsak a téesz-keresetből jött össze, de ha nem Jett volna téesz, lehet, hogy nem adtuk volna rá. Tudja, hogy gondolkozott még az ember mikor ma­gángazda volt. 1635 forint nyugdíjat kap Kiss Béla, meg a háztájit. — Hát nem olyan sok, mert 3 ezer 700 forintot ke­resett az én uram- Csak kicsi volt az ideje, tizennégy év. Kézér Bertának sokkal több éve volt, jóval kétezren fe­lül kap­A család kirepült, magára maradt a két öreg. — Azt mondogattuk, min­denünk megvan, venni ne­künk nemigen kell- Eléldegé- lünk ebből, ha már nem azért jött az elvtárs, hogy emelje... Négy libatelepe van a rér kasi téesznek- Ez a daruháti a legkisebb a tenyésztelep. a májlibás, a legnagyobb, más­hol van. Itt most hatezer ludat tartanák­Most vesszük csak észre a kis Bíró Erzsit, II. éves baromfitenyésztő szakmun­kástanuló Jászapátiban. Egy jászladányi rokonkislány be­szélte rá: gyere libá-nak. A telep messze esik Zagwaré- kastól is. Szászberektől is — két falu közös szövetkezete a zagyvarékasi téesz — most biciklin jönnek a lányok. Máskor busszal. A téesz bu­szán. Menetrend szerint jár, hozza a libásokat, az építő­ket. a műhelyek dolgozóit. Itt van a mi gvárvárosunk — kísérőm. Agócs Gvula tanár, a téesz függetlenített népművelőié, a távolba mu­tat. A lucernaiiszt-üzem. a takarmánvkeverő. a termény­szárító együtt — 18 mill'ó fo­rintból — valóban kiemelke­dő épülettömb a pusztán. A kastély h el vén éneitek. Koh- ner báró e<?v1k kns+é'vá-nak hehrén. A toronvoző-ítóVinz csak egy villanyszerelő kell, a lucemaüzemben csak há­rom szakmunkás. A torony­szárító teljesítménye órán­ként 15 tonna termény. A keverőben is csak két em­ber dolgozik. Egyiküket. Varga Lajos karbantartó-szerelőt keres­sük. Nyílt arcú fiatalember. — Hogy-hogy idejött érett­ségivel? — Egy nagyközségi tanács­nál dolgoztam 170o forintért Anyám itt libagondozó a téeszben. Hazajöttem, itthon találtam igazán magamra. Az órabére 12 forint. — Mikor beindul a lucer­na, tavasztól őszig itt aztán van munka- De az ember tudja, miért tölti el az időt. Varga Lajosék Szolnokon építenek társasházat- Ügy tervezik a kicsit bölcsődébe adják. Varga Lajos kijár a téeszbe. Felesége Szolnokon maradna, a rékasi téesz épí­ti a megye szövetkezeteinek jubileumi áruházát, ők is lesznek a fenntartók, oda szeretne kerülni Varga La- josné. Elmegy a tanyáról Antal János célgépvezető is. Antal János tavaly került a John Deere traktorra. Egyből a zártrendszerbe tették, kuko­ricát vetni. Előtte tanfolya­mon volt Gödöllőn. A célgép­nek — hatalmas érték — 24 órában kell mennie. Tizenkét órát Antal János ül rajta, 12 órát a váltótársa, Pető Bé­la. Amit a géppel keresnek, azt osztják kétfelé. Havi ötezer Antal Jánosnak kezelőtáb­lázata van. Az agronómus azt mondja neki; a jugoszláv hibridkukoricából öt kilót vessenek holdanként. Akkor Antal János kiszámítja, hány centiméterenként vessen. Ahhoz, hogy 25 centiméte­renként essen egy szem. ő számítja ki a fordulatszámot, ő állítja be a fogaskerékát­tételt. Vetéskor egy menet­ben teszik a földbe a vető­magot és a növényvédő- szert is. Felelősségteljes munka ez. A téesz tavaly csatlakozott a szekszárdi rendszerhez. Termett 57.8 mázsa kukorica, hektáronként- Azelőtti esz­tendőben 39,6 mázsa. 1 — Magának is megérte? — kérdezem Antal Jánost­— Hát ilyen még nem volt, hogy minden második va­sárnap is mennem kellett. De majdnem ötezret kaptam havonta. Kis idő után hozzáteszi: — Meg. hogy mindenki megnézi a munkámat. Dol­goztam az országút mellett, ahány autó jött, mind meg­állt. Estére jár az idő. Hétköz­nap este. A határ még tele emberekkel, génekkel. Az iroda nem ürül ki öt óra után. Agócs Gyula a szín­házjegyeket szortírozza: szombatra 380 jesvet vettek tagiaiknak a SZOT-egvüttes szombati előadására. Akkor ünnep lesz 7acwarékason. Borzák Lajos Bankett a Gólya-vendéglőben Messzi mnntak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom