Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

1973. április 4. SIULNUB MEGYEI NÉPLAP 3 Koszorúzási ünnensések a fővárosban és a m eoyeszékh e íyen A kemence parazsánál A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa — hazánk fel­szabadulásának 28. évfordu­lója alkalmából — tegnap délelőtt koszorúzási ünnep­séget rendezett a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű­nél. A koszorúzási ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Fock Je­nő, a Minisztertanács elnö­ke; Aczél György, Benke Va­léria, Biszku Béla, Fehér La­jos. Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Né­meth Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Övári Mik­lós és Pullai Árpád, a Köz­ponti Bizottság titkárai. Ott volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kor­mány számos tagja, politikai, gazdasági és kulturális éle­tünk sok más vezető sze­mélyisége. Koszorúzási ünnepség volt tegnap a felszabadulási év­forduló alkalmából a Hősök terén is, a magyar hősök emlékművénél. Szolnokon, hazánk fel- szabadulásának 28. évfordu­lóján a szovjet hősök em­lékművénél rendezett koszo­rúzási ünnepségek tegnap délután fél négykor a teme­tőben kezdődtek el. Koszo­rút helyeztek el az MSZMP városi bizottság, a Városi Tanács, valamint a fegyve­res testületek és az egész­ségügyi intézmények képvi­selői. Délután öt órakor a Hősök terén folytatódott a koszorú­A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk fel­szabadulásának 28. évfordu­Kiss Lajosnak, a Tisza Cipő­gyár vezérigazgatójának, Morvái Sándornénak, a zagy- varékasi Béke Tsz főköny­Barta Imrének, a Szolnak megyei Tégla- és Cserép- ipari Vállalat kemence ki­hordójának, Feke Sándor­nak, az Országos Mérésügyi Hivatal Szolnoki Mértékhi­telesítő Kirendeltsége tech­nikusának, Jánoki Lászlónk­nak, a tiszaföldvári ÁFÉSZ főkönyvelőjének, Joó József­nek, a Szolnoki MÁV Jár­műjavító Üzem főműveze­tőjének, Katona Lajosnak, a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat csoport- vezetőjének. Ladányi Imré­nek, a Szolnok megyei Ta­nács V. B. csoportvezetőjé­nek, Máté Jánosnak, a VO­LÁN 7. sz. Vállalata igaz­gatóhelyettesének, Móra Pé­ternek, a Jászberényi Aprí­tógépgyár hegesztőjének, Rontó Bélának, a Szolnok Andrási Lászlónak, a kun­hegy esi Vörös Október Tsz főagronómusának, Balogh Sándornak, a Szolnok megyei Növényvédő Állomás nö­vényvédelmi főmérnökének, Baráth Ferencnének, a Jász­berényi Hűtőgépgyár szere­lési csoportvezetőjének. Bi­hari Lajosnénak, a fegyver- neki III. sz. Általános Iskola igazgatójának. Bugán Mi­hálynak, a Qagyiváni Űj zási ünnepség. A magyar és ván első titkár, dr. Majoros után Szabadkai Mihály, a Járműjavító pártbizottságá­nak titkára mondott beszé­det. Méltatta az ünnep je­lentőségét, a huszonnyolc év alatt hazánkban és Szolno­kon végbement hatalmas fejlődést, amelyhez nagy se­gítséget adtak a szocialista táborhoz tartozó baráti or­szágok. A beszéd után el­helyezték a kegyelet, a hála és a megemlékezés koszorúit: az MSZMP megyei bizottsá­ga részéről dr. Gergely Ist­ván első titkár, dr. Majoros Károly, Szekeres László és Tóth János titkárok, a Me­gyei Tanács nevében Fodor Mihály elnök, a Szakszerve­zetek megyei Tanácsától Ár­vái István vezető titkár, a KISZ megyei Bizottsága ré­lója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül velőjének, Suba Istvánnak, a Nagykunsági Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetsége titkárának. Megyei Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetőjének, Safcsák Gyulának, a Jászbe­rényi Hűtőgépgyár osztály- vezetőjének, Szabó András­nak, a kunszentmártoni Zal­ka Máté Tsz állatgondozójá­nak, Szegő Lászlónak, a túr- kevei Táncsics Tsz elnökének. Szép Mihálynak, a Szolnoki Cukorgyár vízmű-kezelőjé­nek, Tolna Károlynak, a Magyar Nemzeti Bank Szol­nok Megyei Igazgatósága vezetőjének. Toró Zoltánnak, a jászapáti Alkotmány Tsz főagronómusának, Toros Sándornak, a Kunsági Egye­sült Cipész Szövetkezet el­nökének, Túrái Péternek, a Héki Állami Gazdaság trak­torvezetőjének, Vincze Lász­lónak, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szakasz­mérnökének; Élet Tsz elnökének. Csajbók Pálnak, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató • Vállalat szolnoki gyáregysé­ge műhelymunkásának. Csa­pó Istvánnak, a VOLÁN 7. sz. Vállalata gépkocsiveze­tőjének, Csík Józsefnének, a Jászberényi Lehel Ruhá­zati Szövetkezet termelő tag­jának, Kaposvári Gyuláné- nak, a VOLÁN 7. sz. Válla­lata bevétel-ellenőrének, Kiíi széről Szívós Antal első tit­kár, a Hazafias Népfront me­gyei és városi elnöksége ne­vében Oláh János megyei titkár. Koszorút helyeztek el a fegyveres testületek, az MHSZ, a hazánkban ideigle­nesen állomásozó szovjet csa­patok képviselői, a vállala­tok és a Tallinn körzeti ál­talános iskola úttörőcsapata. Részt vettek az ünnepségen és megkoszorúzták az em­lékművet a megyeszékhelyen tartózkodó észt turistacsoport képviselői is. A város lakos­ságának különböző rétegei egy-egy szál szegfűvel rótták le kegyeletüket A koszorúzási ünnepség az Intemacionálé hangjaival zárult. Jánosnak, a törökszentmik­lósi Mezőgazdasági Gépgyár­tó és Szolgáltató Vállalat kisújszállási gyáregysége géplakatosának. Kozma Gé­zának, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Közép- magyarországi Központja 1. sz. üzeme szakmunkásának, Mészáros Sándornak, a jász­berényi Lenin Tsz traktor- vezetőjének, Nagy Pálnénak, a Tisza Cipőgyár tűzőnőjé­nek, Rózsa Lajosnak, a Jász­berényi Aprítógépgyár mű­vezetőjének, Sasvári József­nek, a Nagyiváni Általános Iskola igazgatójának, Szabó Jenőnek, a Kisújszállási Vas- és Faipari Szövetkezet ter­melő tagjának, Szabó Sán­dornak, a Jászapáti MÁV Vontatási' Főnökség moz­donyvezetőjének Szántó Gé­zának, a mezőtúri Petőfi Tsz főagronómusának Szent- györgyvölgyi Lajosnak, a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat csoport- vezetőjének. Síjjártó László­nak, a Szolnok megyei Nö­vényvédő Állomás műszaki vezetőjének, Tari Ferencnek, a Szolnok megyei KISZÖV osztályvezetőjének adomá­nyozta. ☆ Tegnap kitüntetéseket ad­tak át a BM Szolnok megyei Rendőrfőkapitányságán is. M. Szabó István ezredes, a főkapitányság vezetője a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést adta át Kábái Mihály rend- őrőmagynak, Gál Sándor rendőr főtörzsőrmesternek. Kozák István rendőr alhad­nagynak, Juhász Ferenc rendőr főtörzsőrmester" "k és Budai Mihálynak, a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat igazgatóiá­nak. A kitüntetés ezüst fo­kozatát négyen, bronz foko­zatát ketten kapták. (Folytatás a 4, oldalon) — Mi minden évben épí­tünk. Magunknak, jó műhely­beli barátnak. Ha hiszi, ha nem, az én házamhoz csak a villanyszerelőt kellett meg­fizetnem. Felhúztuk mi! Lát­ja-e, most is ez a Sipos ba­ja. Bontotta a régi házat, aztán rosszul lépett. Gipszbe tették a lábát. Sipos csak mosolyog, s mondja, tudja, amit tud. Megígérte az orvos, hogy a nagy napra leveszik a gip­szet. Csak nem sántikálva megy az ország első házába. Nagy a hőség a tűziková- csok műhelyében, a kemen­cék körül. El is húzódunk csendesebb, hűvösebb helyre. Ahogy megyünk az öreg üzem udvarán, itt is, ott is nevető arpok, jóindulatú te­kintetek kísérik őket. Azt mondta a minap egy jár- műs: — Ezeknek aztán minden­ki örül, ezektől senki se irigyli a nagy kitüntetést. Igazi munkásgyerekek. Azok. Az első szavak után érzem én is. Nincs móriká- lás, nincs még egykis melás pöffeszkedés se. Homonnai János brigádvezető csakany- nyit mond: — Hallja, én inkább dol­goznék. Nem kenyerem a szó. A munka a mindenem. A kovácsműhelyben egyéb­ként se nagyon lehet be­szélgetni. Ott mindig zaj van, meg hőség. Nyáron 50—60 fok is. Kitikkad az ember, ha sokat jár a szája. Kovács Vencel a tapasz­talt ember jóindulatával hallgatja a brigádvezetőt. Ö a legidősebb a brigádban. — Láthatja, hogy magaso­dik a homloka. Jókedvű emberek a tűziko- váceok. Ülünk, sokszor ne­vetünk. Közben körömhe­gyig szívják a cigarettát. Ha­nem a rágyújtással baj van. Hiányzik a kemence. Mond­ja is Csontos István: — Nekünk gyufa nem kell. Mi ott, a kemence parazsá­nál gyújtunk rá. Ezelőtt húsz évvel, meg még tízzel is, szénkemence volt ott, a kovácsműhelyben. — Akkor még sokat szen­vedtünk, többet, mint most a melegtől, a rossz levegő­től. Megittunk nyáron nap­jában 5—6 liter vizet is. Csakúgy szíttá a testet a munka. Sípos István 1954 óta dol­gozik a tűzikovácsoknál. Ko­vács 1952-ben jött, a bri­gádvezető 55-ben, Csontos a legfiatalabb, 1959-ben. Mind itt szabadult, az öreg Jár­műben. — Orosz Sándor volt az oktatónk. Jól megtanított ne­künk mindent. Szépen éltek is a tanultak­kal. Amikor a Vörös Októ­ber brigád 1959-ben meg­alakult, az elsó szocialista címért küzdő brigád volt a városban, a megyében is. Ak­kor írt róluk az újság is. A megye valamennyi kezdő, fiatal szocialista brigádját versenyre hívták. Szabó Ká­roly, a mostani szb-titkár volt a vezetőjük. — Az ellenforradalom után nagy dolog volt az. Verseny­re, munkaversenyre hívni a megyét. Brigádverseny volt már az. Azóta öten érettségiztek a brigádból, jónéhányan ve­zetők lettek. Szabó Károly, a szakszervezeti bizottság­ban, Nagy Attila a tanmű­helyben kiváló oktatóként dolgozik. A hatvanas évek­ben a brigád tagjai annyit újítottak, hogy haszna sok százezer forint. És társadal­mi munkában az élen, vér­adásban elsők, ők kezdemé­nyezték sikerrel az önmeó- zást. — Nekünk nem volt selej­tünk, nem is emlékszem, mióta nem, de régesrég. Hat esztendeje önmeózunk — mondja kis csend után Cson­tos István. Csontost az apja hozta a műhelybe. Huszonnyolc évet ő is itt húzott le. — Lakatosnak adott, még­is tűzikovács lettem. Érde­kes az élet, én se hagynám a kemencét. Pedig tanult, sokat is, mostanában. — Minden gépjárműre hi­vatásos vezetői vizsgám van. Aztán letettem Pesten még egyet. Gépjármű-ügyintézői vizsgát. Kovács, a mókamester hu­nyorít: — Csak ne nagyon mondd, vigyázz! Még kiemelnek I Homonnai másképp van a tanulással. A felesége feszt iskolába jár. Tavaly érettsé­gizett, most főiskolai előké­szítőn tanul. Két gyéréit mellett nem könnyű. — Most mikor pityergett, hogy de nagy kitüntetés, de szép, csak kihúztam ma­gam, azt mondtam neki: dolgozni kell, anyukám 1 Két gyerek van Homon- naiéknál. — És mert külön neműek, csak ragasztok még egy szo­bát a kétszobás új házhoz. Tulajdonképpen nem szán­dékoztam még, mert először hűtőszekrényt kell venni, de most az is meglesz. Sipos István a gipszes lá­bára néz. Bízik benne, nem veti vissza a házépítésben. Kovács Vencelnek is sajátja van. A felesége, lánya is ve­le dolgozik. — Csak én élek az após házában — mondja Csontos István. — Jó helyünk van ott, aztán a pénz nehezen szaporodik, ahol egyik ki­csi, másik pici. Dupla szülé­si szabadságon van a felesé­gem. Az egyik fiam kétéves, a másik egy. Megint nevetni kell, mert valamelyikük kiböki a ko­csit Van Csontosnak autóin! — Skoda 440-es. öreg fca- lyiga. Beül a brigád, beteg- látogatásra kocsival me­gyünk. Ezt jó nem forszírozni, mert néha, tágul a kocsi bel­seje. Soknak kell benne bely** — Aztán mi lesz ezután? Homonnai néz, s majdnem azt mondja: nem kell úgy izgulni, mi kanjuk a kitün­tetést. Aztán nevet. Mond­ták neki előre, mindenfélét kérdeznek majd az újság­írók. Sóhajt, udvarias. Át­fut szemén egy hamiskás pillantás, aztán komolyra vált: — A lényeg az: továbbra is dolgozni tisztességgel. Vi­gyázni kell erre nagyon. A kitüntetés kötelez a jövőre is. Egy kicsivel még lobban is kell, tudunk is, dolgozni. — Egyre kevesebb tűziko­vács kell itt már. — Űoy ám. Gyorsabban megy a vonat, komolyabb a mozdony. Ami maradt tűzi­kovács munka, pontosabb, jobb minőséget kíván. Fel kell frissíteni mindazt, amit tanultunk. A kitüntetés után, másnap reggel ismét találkoztunk. Gipsz nélkül jött Sipos Ist­ván, feltűzte a kis jelvényt Homonnai János. Kovács és Csontos még mindig meg- illetődött volt. —' Az az igazság, akkor hittük igazán, amikor ott a Parlamentben jöttek a fény­képészek, rángattak bennün­ket jobbra-balra, kattogtat- ták a gépüket. Mondtam is, ez aztán már tényleg a nagy tisztesség. Gratulált nekik Fock Jenő a Vadászteremben, biztatta őket a terített asztalok előtt. Vegyenek, egyenek. — Ilyen helyen csak sza­bód ik, restellkedik az em­ber. Május elsején, mire Sipos István lába teljesen rendbe jön, akkor ünnepelnek majd. Minden május elsején egvütt voltak még. Most is úgy lesz. Csakhogy most nagyobb az ünnep, szebb lesz a munka napja. * A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa hazánk fel- szabadulása 28. évfordulója alkalmából a termelő mun­kában elért eredményeikért Homonnai János tűziková- csot, a MÁV Szolnoki Jár­műjavító Üzem Vörös Októ­ber tűzikovács szocialista bri­gád vezetőjét; Csontos Ist­ván, Kovács Vencel, Sipos István tűzi kovácsokat, a bri­gád tagjait az Állam díj megosztott II. fokozatával tüntette ki április másodi- kán. A kitüntetésre a négy tű­zikovács felesége, a százti­zenhetedik éves öreg üzem sok vezetője hivatalos volt. Tegnap reggel nyal. óra­kor a szakszervezeti bizott­ság beszámoló tanácskozásán pedig felállt idős Takó Jó­zsef. az szb elnöke, s így kezdte az üdvözlések sorát: — Minden járműs nevé­ben tisztelettel és szeretet­tel köszöntjük Állami díjas kedves munkatársainkat. Sóskúti Júlia Kitüntetések április 4-e alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát A Munka Érdemrend ezüst fokozatát 4 Munka Érdemrend bronz fokozatát A megyei és a városi KISZ-bizottság képviselői elhelye­zik a koszorút a szovjet hősök emlékművén Balról jobbra: Kovács Véned, Sipos István, Homonnai János és Csontos István

Next

/
Oldalképek
Tartalom