Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
1973. április 4. SIULNUB MEGYEI NÉPLAP 3 Koszorúzási ünnensések a fővárosban és a m eoyeszékh e íyen A kemence parazsánál A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa — hazánk felszabadulásának 28. évfordulója alkalmából — tegnap délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A koszorúzási ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke; Aczél György, Benke Valéria, Biszku Béla, Fehér Lajos. Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Övári Miklós és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai. Ott volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, politikai, gazdasági és kulturális életünk sok más vezető személyisége. Koszorúzási ünnepség volt tegnap a felszabadulási évforduló alkalmából a Hősök terén is, a magyar hősök emlékművénél. Szolnokon, hazánk fel- szabadulásának 28. évfordulóján a szovjet hősök emlékművénél rendezett koszorúzási ünnepségek tegnap délután fél négykor a temetőben kezdődtek el. Koszorút helyeztek el az MSZMP városi bizottság, a Városi Tanács, valamint a fegyveres testületek és az egészségügyi intézmények képviselői. Délután öt órakor a Hősök terén folytatódott a koszorúA Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 28. évforduKiss Lajosnak, a Tisza Cipőgyár vezérigazgatójának, Morvái Sándornénak, a zagy- varékasi Béke Tsz főkönyBarta Imrének, a Szolnak megyei Tégla- és Cserép- ipari Vállalat kemence kihordójának, Feke Sándornak, az Országos Mérésügyi Hivatal Szolnoki Mértékhitelesítő Kirendeltsége technikusának, Jánoki Lászlónknak, a tiszaföldvári ÁFÉSZ főkönyvelőjének, Joó Józsefnek, a Szolnoki MÁV Járműjavító Üzem főművezetőjének, Katona Lajosnak, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat csoport- vezetőjének. Ladányi Imrének, a Szolnok megyei Tanács V. B. csoportvezetőjének, Máté Jánosnak, a VOLÁN 7. sz. Vállalata igazgatóhelyettesének, Móra Péternek, a Jászberényi Aprítógépgyár hegesztőjének, Rontó Bélának, a Szolnok Andrási Lászlónak, a kunhegy esi Vörös Október Tsz főagronómusának, Balogh Sándornak, a Szolnok megyei Növényvédő Állomás növényvédelmi főmérnökének, Baráth Ferencnének, a Jászberényi Hűtőgépgyár szerelési csoportvezetőjének. Bihari Lajosnénak, a fegyver- neki III. sz. Általános Iskola igazgatójának. Bugán Mihálynak, a Qagyiváni Űj zási ünnepség. A magyar és ván első titkár, dr. Majoros után Szabadkai Mihály, a Járműjavító pártbizottságának titkára mondott beszédet. Méltatta az ünnep jelentőségét, a huszonnyolc év alatt hazánkban és Szolnokon végbement hatalmas fejlődést, amelyhez nagy segítséget adtak a szocialista táborhoz tartozó baráti országok. A beszéd után elhelyezték a kegyelet, a hála és a megemlékezés koszorúit: az MSZMP megyei bizottsága részéről dr. Gergely István első titkár, dr. Majoros Károly, Szekeres László és Tóth János titkárok, a Megyei Tanács nevében Fodor Mihály elnök, a Szakszervezetek megyei Tanácsától Árvái István vezető titkár, a KISZ megyei Bizottsága rélója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül velőjének, Suba Istvánnak, a Nagykunsági Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége titkárának. Megyei Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetőjének, Safcsák Gyulának, a Jászberényi Hűtőgépgyár osztály- vezetőjének, Szabó Andrásnak, a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz állatgondozójának, Szegő Lászlónak, a túr- kevei Táncsics Tsz elnökének. Szép Mihálynak, a Szolnoki Cukorgyár vízmű-kezelőjének, Tolna Károlynak, a Magyar Nemzeti Bank Szolnok Megyei Igazgatósága vezetőjének. Toró Zoltánnak, a jászapáti Alkotmány Tsz főagronómusának, Toros Sándornak, a Kunsági Egyesült Cipész Szövetkezet elnökének, Túrái Péternek, a Héki Állami Gazdaság traktorvezetőjének, Vincze Lászlónak, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnökének; Élet Tsz elnökének. Csajbók Pálnak, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató • Vállalat szolnoki gyáregysége műhelymunkásának. Csapó Istvánnak, a VOLÁN 7. sz. Vállalata gépkocsivezetőjének, Csík Józsefnének, a Jászberényi Lehel Ruházati Szövetkezet termelő tagjának, Kaposvári Gyuláné- nak, a VOLÁN 7. sz. Vállalata bevétel-ellenőrének, Kiíi széről Szívós Antal első titkár, a Hazafias Népfront megyei és városi elnöksége nevében Oláh János megyei titkár. Koszorút helyeztek el a fegyveres testületek, az MHSZ, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok képviselői, a vállalatok és a Tallinn körzeti általános iskola úttörőcsapata. Részt vettek az ünnepségen és megkoszorúzták az emlékművet a megyeszékhelyen tartózkodó észt turistacsoport képviselői is. A város lakosságának különböző rétegei egy-egy szál szegfűvel rótták le kegyeletüket A koszorúzási ünnepség az Intemacionálé hangjaival zárult. Jánosnak, a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat kisújszállási gyáregysége géplakatosának. Kozma Gézának, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Közép- magyarországi Központja 1. sz. üzeme szakmunkásának, Mészáros Sándornak, a jászberényi Lenin Tsz traktor- vezetőjének, Nagy Pálnénak, a Tisza Cipőgyár tűzőnőjének, Rózsa Lajosnak, a Jászberényi Aprítógépgyár művezetőjének, Sasvári Józsefnek, a Nagyiváni Általános Iskola igazgatójának, Szabó Jenőnek, a Kisújszállási Vas- és Faipari Szövetkezet termelő tagjának, Szabó Sándornak, a Jászapáti MÁV Vontatási' Főnökség mozdonyvezetőjének Szántó Gézának, a mezőtúri Petőfi Tsz főagronómusának Szent- györgyvölgyi Lajosnak, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat csoport- vezetőjének. Síjjártó Lászlónak, a Szolnok megyei Növényvédő Állomás műszaki vezetőjének, Tari Ferencnek, a Szolnok megyei KISZÖV osztályvezetőjének adományozta. ☆ Tegnap kitüntetéseket adtak át a BM Szolnok megyei Rendőrfőkapitányságán is. M. Szabó István ezredes, a főkapitányság vezetője a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést adta át Kábái Mihály rend- őrőmagynak, Gál Sándor rendőr főtörzsőrmesternek. Kozák István rendőr alhadnagynak, Juhász Ferenc rendőr főtörzsőrmester" "k és Budai Mihálynak, a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóiának. A kitüntetés ezüst fokozatát négyen, bronz fokozatát ketten kapták. (Folytatás a 4, oldalon) — Mi minden évben építünk. Magunknak, jó műhelybeli barátnak. Ha hiszi, ha nem, az én házamhoz csak a villanyszerelőt kellett megfizetnem. Felhúztuk mi! Látja-e, most is ez a Sipos baja. Bontotta a régi házat, aztán rosszul lépett. Gipszbe tették a lábát. Sipos csak mosolyog, s mondja, tudja, amit tud. Megígérte az orvos, hogy a nagy napra leveszik a gipszet. Csak nem sántikálva megy az ország első házába. Nagy a hőség a tűziková- csok műhelyében, a kemencék körül. El is húzódunk csendesebb, hűvösebb helyre. Ahogy megyünk az öreg üzem udvarán, itt is, ott is nevető arpok, jóindulatú tekintetek kísérik őket. Azt mondta a minap egy jár- műs: — Ezeknek aztán mindenki örül, ezektől senki se irigyli a nagy kitüntetést. Igazi munkásgyerekek. Azok. Az első szavak után érzem én is. Nincs móriká- lás, nincs még egykis melás pöffeszkedés se. Homonnai János brigádvezető csakany- nyit mond: — Hallja, én inkább dolgoznék. Nem kenyerem a szó. A munka a mindenem. A kovácsműhelyben egyébként se nagyon lehet beszélgetni. Ott mindig zaj van, meg hőség. Nyáron 50—60 fok is. Kitikkad az ember, ha sokat jár a szája. Kovács Vencel a tapasztalt ember jóindulatával hallgatja a brigádvezetőt. Ö a legidősebb a brigádban. — Láthatja, hogy magasodik a homloka. Jókedvű emberek a tűziko- váceok. Ülünk, sokszor nevetünk. Közben körömhegyig szívják a cigarettát. Hanem a rágyújtással baj van. Hiányzik a kemence. Mondja is Csontos István: — Nekünk gyufa nem kell. Mi ott, a kemence parazsánál gyújtunk rá. Ezelőtt húsz évvel, meg még tízzel is, szénkemence volt ott, a kovácsműhelyben. — Akkor még sokat szenvedtünk, többet, mint most a melegtől, a rossz levegőtől. Megittunk nyáron napjában 5—6 liter vizet is. Csakúgy szíttá a testet a munka. Sípos István 1954 óta dolgozik a tűzikovácsoknál. Kovács 1952-ben jött, a brigádvezető 55-ben, Csontos a legfiatalabb, 1959-ben. Mind itt szabadult, az öreg Járműben. — Orosz Sándor volt az oktatónk. Jól megtanított nekünk mindent. Szépen éltek is a tanultakkal. Amikor a Vörös Október brigád 1959-ben megalakult, az elsó szocialista címért küzdő brigád volt a városban, a megyében is. Akkor írt róluk az újság is. A megye valamennyi kezdő, fiatal szocialista brigádját versenyre hívták. Szabó Károly, a mostani szb-titkár volt a vezetőjük. — Az ellenforradalom után nagy dolog volt az. Versenyre, munkaversenyre hívni a megyét. Brigádverseny volt már az. Azóta öten érettségiztek a brigádból, jónéhányan vezetők lettek. Szabó Károly, a szakszervezeti bizottságban, Nagy Attila a tanműhelyben kiváló oktatóként dolgozik. A hatvanas években a brigád tagjai annyit újítottak, hogy haszna sok százezer forint. És társadalmi munkában az élen, véradásban elsők, ők kezdeményezték sikerrel az önmeó- zást. — Nekünk nem volt selejtünk, nem is emlékszem, mióta nem, de régesrég. Hat esztendeje önmeózunk — mondja kis csend után Csontos István. Csontost az apja hozta a műhelybe. Huszonnyolc évet ő is itt húzott le. — Lakatosnak adott, mégis tűzikovács lettem. Érdekes az élet, én se hagynám a kemencét. Pedig tanult, sokat is, mostanában. — Minden gépjárműre hivatásos vezetői vizsgám van. Aztán letettem Pesten még egyet. Gépjármű-ügyintézői vizsgát. Kovács, a mókamester hunyorít: — Csak ne nagyon mondd, vigyázz! Még kiemelnek I Homonnai másképp van a tanulással. A felesége feszt iskolába jár. Tavaly érettségizett, most főiskolai előkészítőn tanul. Két gyéréit mellett nem könnyű. — Most mikor pityergett, hogy de nagy kitüntetés, de szép, csak kihúztam magam, azt mondtam neki: dolgozni kell, anyukám 1 Két gyerek van Homon- naiéknál. — És mert külön neműek, csak ragasztok még egy szobát a kétszobás új házhoz. Tulajdonképpen nem szándékoztam még, mert először hűtőszekrényt kell venni, de most az is meglesz. Sipos István a gipszes lábára néz. Bízik benne, nem veti vissza a házépítésben. Kovács Vencelnek is sajátja van. A felesége, lánya is vele dolgozik. — Csak én élek az após házában — mondja Csontos István. — Jó helyünk van ott, aztán a pénz nehezen szaporodik, ahol egyik kicsi, másik pici. Dupla szülési szabadságon van a feleségem. Az egyik fiam kétéves, a másik egy. Megint nevetni kell, mert valamelyikük kiböki a kocsit Van Csontosnak autóin! — Skoda 440-es. öreg fca- lyiga. Beül a brigád, beteg- látogatásra kocsival megyünk. Ezt jó nem forszírozni, mert néha, tágul a kocsi belseje. Soknak kell benne bely** — Aztán mi lesz ezután? Homonnai néz, s majdnem azt mondja: nem kell úgy izgulni, mi kanjuk a kitüntetést. Aztán nevet. Mondták neki előre, mindenfélét kérdeznek majd az újságírók. Sóhajt, udvarias. Átfut szemén egy hamiskás pillantás, aztán komolyra vált: — A lényeg az: továbbra is dolgozni tisztességgel. Vigyázni kell erre nagyon. A kitüntetés kötelez a jövőre is. Egy kicsivel még lobban is kell, tudunk is, dolgozni. — Egyre kevesebb tűzikovács kell itt már. — Űoy ám. Gyorsabban megy a vonat, komolyabb a mozdony. Ami maradt tűzikovács munka, pontosabb, jobb minőséget kíván. Fel kell frissíteni mindazt, amit tanultunk. A kitüntetés után, másnap reggel ismét találkoztunk. Gipsz nélkül jött Sipos István, feltűzte a kis jelvényt Homonnai János. Kovács és Csontos még mindig meg- illetődött volt. —' Az az igazság, akkor hittük igazán, amikor ott a Parlamentben jöttek a fényképészek, rángattak bennünket jobbra-balra, kattogtat- ták a gépüket. Mondtam is, ez aztán már tényleg a nagy tisztesség. Gratulált nekik Fock Jenő a Vadászteremben, biztatta őket a terített asztalok előtt. Vegyenek, egyenek. — Ilyen helyen csak szabód ik, restellkedik az ember. Május elsején, mire Sipos István lába teljesen rendbe jön, akkor ünnepelnek majd. Minden május elsején egvütt voltak még. Most is úgy lesz. Csakhogy most nagyobb az ünnep, szebb lesz a munka napja. * A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa hazánk fel- szabadulása 28. évfordulója alkalmából a termelő munkában elért eredményeikért Homonnai János tűziková- csot, a MÁV Szolnoki Járműjavító Üzem Vörös Október tűzikovács szocialista brigád vezetőjét; Csontos István, Kovács Vencel, Sipos István tűzi kovácsokat, a brigád tagjait az Állam díj megosztott II. fokozatával tüntette ki április másodi- kán. A kitüntetésre a négy tűzikovács felesége, a száztizenhetedik éves öreg üzem sok vezetője hivatalos volt. Tegnap reggel nyal. órakor a szakszervezeti bizottság beszámoló tanácskozásán pedig felállt idős Takó József. az szb elnöke, s így kezdte az üdvözlések sorát: — Minden járműs nevében tisztelettel és szeretettel köszöntjük Állami díjas kedves munkatársainkat. Sóskúti Júlia Kitüntetések április 4-e alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát A Munka Érdemrend ezüst fokozatát 4 Munka Érdemrend bronz fokozatát A megyei és a városi KISZ-bizottság képviselői elhelyezik a koszorút a szovjet hősök emlékművén Balról jobbra: Kovács Véned, Sipos István, Homonnai János és Csontos István