Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

1973. április 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 w— Nekem szinte mindenem — Rohannak haza, dolgozni — Kellene egy amatőr sporttelep — Mindegy, hogy hol, csak játszhassak .. Munkások « üzemi sportéletről Régi május elsejék: erdők tisztásán vívott futbalmecs- csek, rögtönzött szorítókban ökölvívó csaták, kötélhúzás, emlékezetes túrák a Vörös sziklához... A munkások számára a sport többet jelentett, miht telszabadult játszadozást, ön­célú erőfitogtatást. Közössé­get teremtő sodrása, ember­formáló ereje a forradalmi munkásmozgalomban mindig előrevivő energia volt. Mit jelent ma a sport a munkások számára? Ma, amikor a felgyorsult élet­tempó szinte szétfeszíti a a nap 24 órás keretét? Ma, amikor a szabad idő eltölté­sére megannyi lehetőség kí­nálja magát? Ma, amikor motorizáltak vagyunk, ami­kor ... — de folytassuk a vitát velük, a munkásokkal. Szolnok Csepelje a Jár­műjavító. A VI1/A osztály maga is felér egy kisebb gyárral. Papp Lajos cso­portvezető itt dolgozik. Azonnal felkapja a fejet, Papp Lajos amikor a közelében kiejtik ezt a szót, hogy sport. — Hát igen, nekem szin­te mindenem. Sokat is áldo­zok érte. A MÁV ifjásági csapatánál intéző vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy csak a labdarúgás érdekel. A TITÁSZ röplabdamérkő­zéseire, az Olajbányász ké­zilabda meccseire is kijárok. Szeretnék mindenütt ott len­ni, ahol történik valami. Egy baleset következtében magam nem sportolhatok, be kell érnem a puszta sportszeretettel, ebben azon­ban nem ismerek mérté­ket. Hogy mi lenne, ha holnap betiltanák a sportot? Sokkal, sokkal szegényebbek lennénk valamennyien ... — És akik nem nézők, de aktív résztvevők akarnak lenni egy-egy felüdítő sport - vetélkedésben, nekik milyen lehetőségeik vannak? — kérdem Sándor Józseftől, a szakszervezeti s portfelelős­től. — Üzemünkben jelentősé­gének megfelelő helyet fog­lal el a sport. A munkahe­lyi bajnokságok szinte va­lamennyi sportágban meg­mozgatja*: azokat, akik ked­vet éreznek a versengéshez, a testedzéshez. A Szolnoki MÁV sporttelepe hétfőn mindig a dolgozóké. Nyeste István mosolyog, amikor a fentieket hallja. — A KISZ-szervezetünk a közelmúltban egy válogató mérkőzést akart szervezni. Vagy harminc-negyven fiú kilódult a pályára. Elutasí­tottak bennünket: nincs sza­bad játéktér. És nem ez az első eset. Való igaz, hagy az üzem a szervezetten zaj­ló bajnoki mérkőzések részt­vevői számára biztosítja a felszerelést, a pályát, de nem mindenki akar a kiful­ladásig küzdeni egy-egy meccsen. Azok, akik csak felüdítő mozgásra vágynak, nem találnak maguknak „életteret”. A továbbiakban megoszla­nak a vélemények: egyesek szerint az idősebbeket nem lehet megnyerni a sportnak, rohannak haza dolgozni, maszekolni. Mások szerint a fiatalok azok, akik nem sok hajlandóságot mutatnak ar­ra, hogy a sportpályákon iz­zadjanak. Egyszóval kevesen döngetik a kapukat. — Talán jobb propaganda kellene az üzemi sport fel­lendítéséhez ... Színes, ér­dekes vetélkedőkkel meg le­hetne próbálkozni — vetet­te közbe bizonytalanul egy másik munkás. Mert hát az NDK-ban, ott lehet? Aztán szó esett arról, hogy az NDK-ban a gyári uszpda mindig hangos a fürdőzők zsivalyától. Viszont a jármű mellett is ott az uszoda, de medencéjében jobbára csak elszáradt fale­velek úszkálnak. Propaganda ... Sándor Jó­zsef egy kísérletet ajánl: — Tegyük közhírré a hangos­bemondóban, hogy aki spor­tolni akar, műszak után itt gyülekezzen. Azt hiszem, csak mi ketten lennénk. (mármint ő, és az újságíró). A vitát valahogy így ösz- szegezi: a városban kellene egy amatőr sporttelep, ahol nem lenne szégyen egy ki­csit kocogni, lábteniszezni. Kellene, de nincs. Talán ha a tiszaligeti stadion elké­szül, utána ez is megvaló­sítható. Említik, hogy régen igazi sportparadicsom volt a jár­mű üdülőjének környéke. „Milyen hatalmas fejelőpar­tik zajlottak” — emlékezik Nyeste István Kiss András. Aztán beépítet­ték a tisztást. Kár volt ér­te. A MEZŐGÉP kisújszállá­si gyáregysége ideális mun­kahely. A környező lom- 'er­dőt, a szerelőcsarnok tövé­ben elterülő smaragdzöld gyepszőnyeget egy szanató­rium is megirigyelhetné. Az üzem dolgozóinak át­lagéletkora nem éri el a 30 évet» ha valahol, hát itt pezsgő sportéletet kell talál­ni. — így van ez? — kér­dezzük az Április 4. brigád fiataljaitól. Sándor József — Többé-kevésbé — mondja Finta István. Ta­vasztól őszig megállás nél­kül zajlanak az üzemi baj­noki mérkőzések. Labdánk, felszerelésünk van, a füves pályán ugyan akadna még némi takarítani való, a kis­pályán azonban állandóan zajlik az élet. Posztós Zsigmond öregnek érzi magát, „már” harminc éves. — Nem tudnék meglenni foci nélkül, most is „elad­tam magam”; vendégjáté­kosként szerepelek a Kini­zsi Tsz csapatában. Mindegy hogy hol. csak játszhassak. Szerencsére Kisújszálláson még nincsenek pályagond­jaink. Valóban így van. A vá­ros fiataljai abban a szeren­csés helyzetben vannak, hogy szinte minden utcában találnak még egy-egy tisz­tást, ahol kedvükre játsz­hatnak. Szinte válogatnak a pályák között: ott ütik fel tanyájukat munka után, ahol a megszokott társaság­gal találkoznak. Amint Mel- nikoff László, a gyáregység KISZ esúcsvezetőségének sportfelelőse elmondta, mindössze annyi kell egy jóízű futballcsatához, hogy „hallod-e, komám, adjál már ki néhány szerelést”. Ennyi kell — no meg a szándék. És ebben olykor Kisújszálláson is hiány van. Kisújszálláson — jó lehe­tőségek; Szolnokon — szű­kösség. Mégis azt kell mon­dani. hogy az üzemi sport az élmúlt években veszített magávalragadó varázsából. Az MHK hőskora, a cigaret­taszünetek megannyi röp­labdamérkőzése már csak a múlté- Ma az élet szinte va­lamennyi területén megszo­kott igényességgel fordulnak a sportpályák felé a mun­kások. Ahol nem törődnek eléggé az üzemi sport jó | feltételeinek megteremtésé­vel. netán a meg nem értés állia a dolgozók útját — ott más időtöltés után néznek. A sport, a testedzés pedig az maradt, ami volt: az erő, a szépség, a gvőzniaka- rás nagyszerű szintézise. Közösséget erősítő, ember­formáló. egészséget szolgáló ereiét érdemes lenne óira felfedezni, hogv ismét fel­lendüljön az üzemi sport­élet, a munkássnort. palagyi b£la Magyarország-Ausztria 2:2 (1:2) Népstadion 75 000 néző, ve­zette: Kitzbdijan (francia). Magyország; Géczi — Pán- cíics (Fábián), Kovács, Bá­lint, Juhász P. — Kocsis, Szűcs — Fazekas. Bene, Du­nai II., Zámbó (Váradi B.) Ausztria: Koncilia — Strum- bergier — Sara, Krieger, Schmidradnpr, Eigenstiller — Hasil, Stranek — Parits, Kreuz, Jara. A 13. percben Bálint lab­dájával Zámbó iramodott meg a balszélen, s erősen ki­sodródva 10 méterről a kifu­tó kapus mellett a bal alsó sarokba lőtt (1:0). A 14. perc­ben a vendégek egyenlítet­tek: szabadrúgáshoz jutottak az osztrákok, 22 méterről Szolnoki Dózsa—SZEOL 5 a (3:1, i!0. 1:2. 0:0) Damjanich uszoda. 200 néző. — vezette Vuszek — tárgyilagosan. Szolnoki Dózsa: Ugrál — Pintér. Zámbó. Cseh. Urbán. Pásztrai. Edző * Kanizsa Tivadar. Hullámzó játék és -sistergő in­dulatok jellemezték az első ner­ceket. Vezsenyi remek jobbhor­gát Vuszek kiállítással honorálta. Cseh használa ki az előnyt, 1:0. Hecsei mutatós kis szólója bün­tetőt eredményezett. Pintér Esz­tergomiba lőtte a labdát, maid kavarodásból ismét megszerezte, és máris 2:0. Borzi a sima meg­oldások híve — egyből belőtte a büntetőt. 2:1. Hecsei pehelvpu- hán a jobb alsó sarokba ívelt. 3:1. Tűzijáték a szegedi kapu TITASZ—VEGYEPSZEB 3:1 (S. —11. 3. 4) Budapest. V.: Lajos. TIT ASZ: Cseresznyés. Boros. Kiss. Péter. Mészáros. Somodi. Csere: Balázs M.. Vígh. A hétről hétre javuló formá­ban látszó TITASZ a második játszma kisebb kihagyásától el­tekintve könnyen győzte le fő­városi ellenfelét. Szolnok) Dózsa—Kecskeméti Építők 3:i (—10. 0. 9. 14) Kecskemét, vezette: Bányai. — Szolnoki Dózsa: Nyári S.. Mé­száros I.. Urbán, Nyári E.. Ko­lozsvári. V Nagy. Csere: Bakos. Annus. Schmidradner lőtt, a labda a védőfalban helyezkedő Du­nai II. fejéről hátrafelé pat­tant pontosan Kreuz elé, aki fejjel Stranek elé játszott, s a középpályás 6 m-rol nem hibázott (1:1). A 29. percben Hasil cselez­getett a 16-os vonal előtt, aztán kiugratta Jarát, aki Páncsics mellett elhúzott, a hálóba lőtt (2:1). A 64. percben Bálint 17 mé­teres lövése utat talált Kon­cilia hálójába, ?:2. A magyar válogatott bár három kapufát is szerzett, nem játszott kiemelkedően és sorsát — a továbbjutást illetően — a svéd válogatott kezébe helyezte. előtt. Esztergomi bámulatos dol­gokat produkált, de Pintér kö­zeli dopplerével tizemben már tehetetlen volt. 4:1. C6apó kiállí­tása után Urbán lőtte az utolsó szolnoki gólt. 5:1. Borzi kétszer Is betört a szolnoki kapu elő­terébe. Urbán csak szabálytala­nul tudta szereim és a két 4 méteressel alakult ki a végered­mény Négy szolnoki játékos a szege­di csapatban, egykor világhírű játékosok a nézők között, a vi­lág egyik legjobb játékvezetője a parton. Közepes színvonal, ér­dekes játék az OB II. rangadó­ján. A túlfűtött hangulatú mér­kőzésen a görcsös bizonyítani akarás miatt a játékosok gyak­ran elfeledkeztek — a játékról. Nyírbátor. 400 néző. — vezette: dr. Bőrös. Olajbányász: Kupái — Thoraa. Horváth. Szokolai. Ba­logh. Varga. Fodor n.. Fodor m.. Zagyva. Szabó. Pálszabó. Edző: Somogyán József. Kitűnő időben, jó játékvezetés mellett a szépszámú közönség színvonalas, jóiramú mérkőzést láthatott. A vendégek átszerve­zett csapattal léptek pályára, és mindkét félidőben ők vóltak a kezdeményezők. A bányászcsa- oatból Horváth. Thoma. Szabó. Fodor II.. Balogh, a hazaiak kö­zül Mayer. Kálmánhelyi. Klade- fiik és Bujdosó dicsérhető. Mai sportműsor Április 50. hétfő. Kézilabda NB III. férfi: Szolnoki Olajbá­nyász—Békéscsaba 10.30. Hor- nyik. Szúcs. Túrkevc—Kondoros II. Dohányos. Valkovszki — NB III. női: Szolnoki Spartacus—űé­vaványa 10. Méri. Móczár. Jász- boldogháza—Orosháza 11. Far­kas. Hódos. Megyei I. o. férfi: Jászladány—Jászberény 11. Palo­tás. Horváth. Kilián FSE—Tisza- Düspöki 9. Sebestyén. Vegyimű­vek—Tm. Barnevál 10. Berényi J.. Fábián I.. Kunszentmárton— Rákócziiévá 11. Nagy S., Zagy- varékas—Mezőtúr ll. Kővári. — Női: Jászladány—Jászberény 9. Palotás. Horváth, Jászivány— Szajol 15. Gorgyán. Szolnoki MTE—Törökszentmiklós D. Sán­dor M.. Kunszentmárton—Tisza- földvár 9. Nagy S.. Tisza Cipő— Mezőtúr 8. Bene P. KOSÁRLABDA NB n. női: Szolnoki Vörös Meteor—Fővárosi Sütőipar Szol­nok. közgazdasági. 10.30. MOTORSPORT Nemzetközi ealakverseny, Szol­nok. MTE pálya. 15. SAKK NB n. férfi: Szolnoki Olajbá­nyász—Ganz-MA VÁG jSzoinoifj Beloiannisz u. 20. LABDARÚGÁS NB Hl.: Lehel SC—Balassa­gyarmati SE Jászberény. 16.30. Förster. Tiszaföldvári Tsz SK- Békéscsabai MÁV Tiszafödvár. 15. Bálint. Szolnoki Vegyiművek —Haidú Vasas Szolnok. 16. Da- lanics. Megyei I. o.: Tisza Cipő —Túrkeve 11. Csábi. Török Rá- kóczifalva—Kilián FSE 16.30. Hai­dú m-bői. Karcag—Üi szász 16. Ari. Kisújszállás—Jásziákóhalma 16.30. Grámán. Mezőtúr—Kunhe­gyes 16.30 Mák. Kenderes—Jáaz- árokszállás 16.30. Füzesi. Kun­szentmártoni TE—Fegyvernek 16.30. Bállá. Megye! n o.: Jász­boldoeháza—Szászberek 16.30. Balázsa Tiszagvenda—Szó. Cu­korgyár 16.30 Cs. Szabó. Jászla­dány— Abádszalók 16.30. Zsldai. Szajol—Jászalsószentsvörsv 16 30. dr. Botka. Jászapáti—Mezőtúri FFt 16.30. Pálinkás. Jászfénys^a- ru—Tiszafüred 16.30. Mihályi. Ti- szabura—Kengyel 16.30. Czifra. Tartalékbajnokság: Jb. Vasas­Szó. MÄV 14.30. Jámbor. Török­szentmiklósi Vasas—Jb. Lehel 16.30. Laikó. Szolnoki MTE—Ti- szaföldvár ll. Szabó S. IDEGENBEN SZEREPELNEK A Szolnoki MÁV NB II-es lab­darúgói Szegeden a Dózsa elleni az. NB m-as csapatok közül a Szabó Lalos SE Balmazújváro­son. a Törökszentmiklósi Vasas Rakamazon. a Jb. Vasas Mátra- novákon vendégszerepel. Túlfűtött hangulatú mérkőzés 4iB II. férfi röolabda Ólajbányász— Nyírbátori Dózsa 0:0 Túl a félidőn a tiszaligeti sporttelep építése Eddig tizenhat milliót «öltöttek rá Szolnokon, a tlszaíigeti stadion építésé­hez 1969-ben kezdtek hozzá. A jelenlegi látvány kissé csalóka: a pénztárfülkék, a pályákon nyüzsgő élet azt sugallja a fe­lületes szemlélőnek, hogy az építkezés lényegében befejeződött. Tenyeri István, a tiszaligeti üzem igaz­gatója, aki a félkész létesítmény „gazdá­ja”, gyors leltárt csinál: — Fussunk csak végig a beruházásokon. Eddig elkészült egy technikai pálya, két kézilabda játék­tér, a tenisz stadion, egy salakos labda­rúgó és egy röplabdapálya, felépült ezek­hez az öltözősor. Állnak a pénztárfülkék, készen van a kerítés, és már nyírják az ország egyik legjobb talajú füves pályá­jának gyepszőnyegét. — Hogy mi van még hátra? Ha a kör- lelátó jól halad, elkészül a nagypálya. 15—20 ezer ember befogadására lesz al­kalmas. Csak az alapjait rakták még le az öltözősornak. Eddig 16 millió forintot emésztett fel az építkezés, és még mintegy 8 millióra és jelentős társadalmi munkára van szük­ség ahhoz, hogy 1975-re Szolnok 900. szü­letésnapjára elkészüljön a sportkombinát. — Hogyan haladnak a munkálatok? — A földtöltés meglehetősen vontatot­tan. Ugyan 12 ezer köbméternyi már a helyén van, a hátralevő 18 ezer köbméter azonban a jelenlegi tempóban nagyon so­ká jön össze... — Mi gyorsíthatja meg az építkezést? — Elsősorban a szolnoki MTE NB I. B-s labdarúgó csapatának az esetleges kiemel­kedő szereplése. Ez bizonyára fellelkesí­tené az építőket és a társadalmi mun­kásokat is. Amennyiben sikerülne az együttesnek magasabb osztályba jutnia, úgy 1974. augusztus 20-án már bizonyára avatni lehetne a nagypályát. Kár, hogy ezen múlik. Nagy gonddal és szakértelemmel nyírják a nagypálya gyepszőnyegét

Next

/
Oldalképek
Tartalom