Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-29 / 99. szám

1973. április 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Családvédelem Véget ért a Magyar Vöröskereszt IV. kongresszusa. Küldöttek és meghívottak, külföldiek és hazánkbeliek most ha számba veszik mindazt, ami e nagy tanácskozáson — véleményem szerint munkamegbeszélésen — elhangzott, csak egy következtetést vonhatok le: hazánk milliós tag­sággal rendelkező tömegszervezete — amely elsősorban az ember életének szebbé, jobbá, egészségesebbé tételéért, a szocialista egészségügyért dolgozik — hatalmas felada­tokat oldott meg az elmúlt négy esztendő, a III. kong­resszus óta eltelt idő alatt. Egy cikkben nincs arra lehetőség, hogy a Vöröskereszt sokirányú munkájának eredményéről egészében véve szól­jak. Éppen ezért vegyük példának a családvédelmi munkát, annál is inkább, mivel az Egészségügyi Világszervezet is az idei világnapra ezt a jelmondatot tűzte a munka mottó­jául: „Az egészség a családban kezdődik”. Hogyan vett eddig részt e munkában a Vöröskereszt, mik a további tennivalói, hogyan járulhat hozzá a gon­dolat valósággá válásához? Mindezekről — más egyéb mel­lett — nagyon sok szó esett a kongresszus plenáris ülésein épp úgy, mint a szekcióüléseken. Milyen eredményeket mondhat magáénak e munkaterületeken a Magyar Vörös- kereszt? Íme néhány kiragadott példa: A kormány egészségügyi célkitűzése többek között a még mindig igen alacsony születésszám emelése (1972-ben 14.7 ezrelék volt); a koraszülések (10.8 százalék) és a cse- csecsemőhalálozások arányának (33 ezrelék) csökkentése, a mérhetetlenül elterjedt terhesség-megszakítások visszaszo­rítása, a megelőzés kultúrájának fejlesztése. Ebben a küz­delemben a családoknak nyújtott gazdasági segítség és más ösztönzők mellett nagy szerepe van a szemléletformá­lásnak, a felvilágosításnak és a gondozói tevékenység to­vábbi szélesítésének. Ehhez nyújtottak nagy segítséget a Vöröskereszt-szervezetek, például a mi megyénkben is. A terhes kismamák életmódja, a gyermekvárás, a cse­csemő- és kisgyermeknevelés kultúrájának elterjesztéséhez a leghatásosabb módszer az Anyák iskolája. Ilyen tanfo­lyamot Szolnok megye több településén épp úgy szerveztek a Vöröskeresztesek — hozzá kell tennem nagy sikerrel — mint például házasulandók iskoláját, vagy nagylányok is­koláját. A Vöröskereszt feladatai között jelentős helyet foglal el a gyermek- és ifjúságvédelem. Ma több mint 36 ezer gyermek van hazánkban állami gondozásban, ebből inté­zetben csaknem 25 ezer él, a többi nevelőszülőknél. Ugyan­akkor a veszélyeztetett gyermekek száma megközelíti az öt­venezret Nagy gond a fogyatékos gyermekek helyzete a családban, akik számára hiányzik az intézeti elhelyezés feltétele is. A tömegszervezet aktivistái nagy erőfeszítéseket tettek a veszélyeztetett gyermekek felkutatására, az okok meg­szüntetésére. Az alkoholista szülőket elvonókúrára javasol­ták, ugyanakkor felhívták e kicsikre az iskola, a tanács, a gyermekvédelmi, a gyámügyi hatóságok figyelmét. A sok- gyermekes családokat segélyezésre javasolták. Amint azon­ban a mi megyénk egyik meghívott vendégének, Patkós Gyulának, a családvédelmi szekció ülésén elhangzott hoz­zászólásából is kiderült, a vöröskeresztes aktivisták még nagyon sokat tehetnek az ügy érdekében. Például segít­hetnének újabb és újabb nevelőszülők felkutatásában, akik szívesen vállalkoznának arra, hogy magukhoz vesznek ál­lami gondozott gyermekeket, és felnevelik őket becsületes, munkáját, családját szerető, értük felelősséget vállaló em­berséges emberré. Részt vállalhat a Vöröskereszt a neve­lőszülők képzésében; közreműködhet társadalmi pártfogók szervezésében olyan fiatalok mellé, akik már kikerültek az állami gondozásból. A Vöröskeresztnek is szorgalmazni kell — erre sokféle mód, lehetőség van — újabb gyermek- intézmények létesítését, ugyanakkor felhívhatják az érde­keltek figyelmét arra is, hogy az egészségügyi gyermek­intézetek, intézmények nem eléggé differenciáltak kornak, képességnek megfelelően, nem utolsósorban, hogy fejlesz­tésük most már elengedhetetlen. Csupán néhány kiragadott példát említettem a kong­resszuson elhangzottakból, és még sokat lehetne szólnom mondjuk az öregek védelméről. A Vöröskereszt aktívái most minden bizonnyal ismé­telten áttanulmányozzák a kongresszusi előterjesztéseket meghatározzák — a legkisebb alapszervezetekben is — a további feladatai. És munkához látnak, szerényen, de igaz szívvel, becsülettel. Ügy, ahogyan eddig tették: önzetlenül. Varga Viktória Tárhat a Damjanich Múzeumban Nyári színházi program Az idei nyár nemcsak Bu­dapesten. hanem számos vi­déki városban is színvonalas színházi eseményeket ígér. A következő hónapokban ün­nepli fennállásának 10. év­fordulóját a gyulai Várszín­ház, amelynek nézői Darvas József A törökverő c. regé­nyének adaptációját láthat­ják, amelyet maga az író írt át színpadra. A játék azt nyomozza, hogyan vált Hu­nyadi valóban népvezérré. A 10. évfordulóra kiírt meghí­vásos pályázatra beérkezett művek között van Száraz György Nagyszerű halál cí­mű játéka is, amely 1849-ben játszódik és az aradi tizen­hármak emlékét idézi erede­ti dokumentumok, levéltári kutatások alapján. Vígjátékot te bemutatnak az idén Gyu­lán: ezúttal ismeretlen szer­ző Pathelin mester című mű­ve kerül színre. Hubay Mik­lós előjátékával. A Szegedi Szabadtéri Játé­kok július 20-án Madách Imre Mózes című drámájá­nak bemutatójával kezdőd­nek. Ezt három alkalommal láthatják a nézők. George Gershwin Porgy és Bess cí­mű operája mellett a Dóm- téren premiert tartanak Bel­lim Norma című operájából, — s felcsendülnek Borogyin Igor herceg-ének dallamai is. Felújítják Kacsóh Pongrác János vitéz-ét, 8 a tervek szerint Szegeden vendégül látnak szovjet táncegyüttest is, A szentendrei Teátrumban az idén Shakespeare Vízke­reszt, vagy amit akartok cí­mű komédiáját játsszák jú­lius 6-tól 22-ig. A szombat- helyi Iseumban július 30-án Sinkovits Imre szerepel ön­álló előadói esttel Augusztus 3-án és 4-én, Mozart Varázs- fuvoláját adják elő ismert művészek, míg augusztus 5- én a Musiea Hungarica együttes lép fel a hajdani szentélyben. A székesfehér­vári Gorsiumban augusztus 25-én és 26-án a budapesti Madách Színház társulata vendégszerepei Szophoklész Oidipusz király című tragé­diájával. Szeptember 6-án ugyanitt a győri Kisfaludy Színház művészei az Elektrát tolmácsolják. Álmok, látomások, víziók, komoly mesterségbeli tudás, — ezzel lehetne talán jelle­mezni Hídvégi Valériának, a szolnoki Damjanich Múzeum­ban tegnap megnyílt kiállí­tását. A falakról a részeire bontott és a műalkotásban sajátos egésszé összeálló vi­lág, napjaink világa néz ránk. A kiállítóterem két része két különböző arcát mutatja be a fiatal művésznek. Az egyik elvont, kevésbé egyér­telmű. Emlékezés, Sirató, A múlt című képek hántolt felületei, fénynélkiüli szürke, fekete színeinek eluralkodá­sa vibráló feszültséget te­remt A másikban a festészet adta lehetőségekkel arra vál­lalkozik Hídvégi Valéria, — hogy térben láthatóvá tegye a zenét, a nagybőgőn, trombi­tán, gitáron felharsanó meg­meglóduló muzsikát (Zene; Allegro című képei) Mindezt kemény, férfias ecsetkezelés­sel éri el, amely mögül azon­ban újra és újra ki villan a sötét tónusokat feloldó lí- raiság. A kiállítást Somogyi JózseS szobrász, Kossuth-díjas ki­váló művész nyitotta meg. (Képünkön a művé"z Sirató című festménye előtt.) B. Gy. Szolnokról Kalocsára Úttörő tánccsoportok megyei versenye Kiállítás Mezőtúron A Szolnok megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztá­lya, a mezőtúri tanács vb művelődésügyi osztálya, va­lamint a mezőtúri Művelő­dési Központ rendezi az V. megyei képző-, ipar és népi díszítőművészeti kiállítást, melyet április 30-tól május 13-ig tekinthetnek meg az érdeklődők a mezőtúri ki­állítási csarnokban. A kiállítást hétfőn délelőtt Bánszky Pál, a Népművelési Intézet osztályvezetője nyit­ja meg, aki a megnyitó után szakmai megbeszélést vezet a kiállító művészek számá- I rat A városi és járási úttörő néptánc versenyeken to­vábbjutott nyolc együttes találkozott tegnap Szolnokon a Ságvári Endre megyei Művelődési Központban, hogy a megyei bemutatón mérjék össze tudásukat. A népviseletbe öltözött fi­úk és lányok sikkesen, ügye­sen ropták a táncot. Néhány percre tanúi voltunk egy régi felvidéki leányvásárnak. A szolnoki Kassai úti álta­lános iskola negyedikes tán­cosai Györgyfalvi Katalin Cicella című gyermekjátékát mutatták be. Pöttöm kala­pos fiúk, tarka, bő szok­nyás lánykák ismertették meg velünk ezt a régi észak­magyarországi néptáncot. A túrkeveiek Ajkára, az öcsö- diek a Galga-mentére, a szolnoki Ságvári körúti is­kola tanulói pedig a Palóc­földre kalauzoltak el ben­nünket táncaikkal. Nagy tapsot kapott a karcagiak üvegestánca, a mezőtúriak; a tiszafürediek és a szolno- * ki Mátyás király úti iskola úttörőinek népi tánca. A gyerekek szeretik, is­merik és ápolják néptánc hagyományainkat. Ezt mu­tatta a szereplők végtelen lel­kesedése, az érdeklődők nagy száma, a produkciók utáni vastaps. A zsűri a Kassai úti ál­talános iskola tánccsoport­ját találta a legjobbnak, ő képviseli majd Szolnok me­gyét az augusztus 18—19— 20-án Kalocsán, a Dunamen- ti folklór fesztivál keretében rendezendő országos verse­nyen. Káplár József, a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályának vezetője, a zsűri elnöke minden résztvevő tánccsoportnak emléklapot és emlékplakettet adott át. Jarosláv Hasck:* Hogyan dolgozik a modern diplomata Gyakran szó esett róla, hogy a diplomatáknak nincs eszük. Ezt az állítást töké­letesen megcáfolja azonban Tevepúpy Rudolf gróf való­ban klasszikusnak mondható diplomáciai tevékenysége. Volt esze neki, de még mennyi esze, mint az aláb­biakból megállapítható. Tevepúpy Rudolf gróf ős­régi nemesi családból szár­mazott, amely az emberiséget a világtörténelem legdicsőbb idiótájával, Tevepúpy János úrral ajándékozta meg, aki kozmikus méretű hülyeségé­ben könyvet írt arról, hogy a föld nem forog. Később osztrák nagykövet volt az orosz cári udvarnál, s ami­kor meghalt, aa ottani törtéi nészek így írtak róla: sza- mij bolsij idiot vszego mira, ami magyarul annyit jelent: a világegyetem legnagyobb idiótája. Tevepúpy János úr fia volt Tevepúpy Károly, aki abban a rögeszmében szenvedett, hogy udvarhölgy lesz belőle. Hideg zuhanyokkal gyógyí­tották, míg sikerült kiverni fejéből a dámaságot. Egy fiúgyermeket hagyott maga után, Antal Józsefet, aki zsenge ifjúságában legurult a kastély lépcsőjéről, feje lá­gyára esett, koponyája be­horpadt, aminek következ­ménye később úgynevezett traumatikus neurózis lett. Nem is vitte többre tábor­noknál; az ő fia történetünk hőse, Tevepúpy Rudolf gróf. Amikor a kis Rudolf meg­született, a családi tanács úgy döntött, hogy Rudolfká- ból diplomata lesz, hogy új fényben csillogtassa meg a Tevepúpy nemzetség dicsősé­gét a monarchia külügyeinek elintézésében. A kis Rudolf erre mit sem szólt, csak böm­bölve tiszta pelenkát kért. Ez volt egyébként első dip­lomáciai cselekedete. Később kiderült, hogy sokáig fog tartani, míg megtanul be­szélni — nyolcéves koráig mindent „papának” _ hívott, csak a mellényt, a kávét és a levest nevezte „mamának”. Mihelyt betöltötte tizedik életévét, fejlődésében nagy­szerű fordulat következett be. Lassan, de biztosan meg­különböztette a tárgyakat, s hála hat házi tanítójának, ti­zenöt éves korában már ide­gen segítség nélkül le tudta írni a nevét, sőt, még el is tudta olvasni. A nagyszerű eredményen felbuzdult csa­lád további három friss házi tanítót fogadott Rudolfka mellé, s a kilenctagú nevelő- testület mindent megtett, hogy az ifjú Tevepúpyt elő­készítse az életre. Rudolf gróf huszonöt éves koráig megtanulta valamennyi euró­pai állam nevét, s harminc­esztendős korában már álla­mi szolgálatba lépett, miután megtanult makaózni és ru­lettezni. A külügyminiszté­riumba osztották be, ott ssok­ta tölteni a pihenés óráit át­virrasztott éjszakák után. Egy szép napon a külügy­miniszter a vállára verege­tett, s közölte, hogy titkos küldetésben a szomszédos birodalom szék- és fővárosá­ba kell utaznia. A titkos kül­detés egy ákombákomokkal sűrűn telerótt ív papíros volt, valami szerződés ter­vezete, amelyet a két or­szág egy harmadik ellen köt­ne — ez a harmadik állam az utóbbi időben valami ágyúk miatt illetlenül eladó­sodott. Tevepúpy gróf aktatáská­jába tette a fontos diplomá­ciai okmányt, és halogatás nélkül elutazott a szomszédos országba. A székesfővárosba érve a pályaudvarról a szállodába hajtatott. Ekkor azonban kü­lönös hiányérzete támadt. Az aktatáskát tudniillik a vonat­ban felejtette. De a világ minden kincséért nem ju­tott eszébe, hogy tulajdon­képpen mit is veszített el, mi hiányzik, s a szállodába érve hiába erőlködött, nem tudott rájönni, miért jött ide, mi keresnivalója van ebben a vadidegen városban. Telefonon felhívta a szál­loda tulajdonosát, de az sem tudott szabatos választ adni kérdésére. Elindult a városba, s út­közben nagyszerű ötlete tá­madt: ha már itt van, meg­kóstolja az itteni cigarettá­kat. Benyitott a legközelebbi boltba, és egy doboz legfino­mabb cigarettát kért. — Bocsásson meg, uram — mondta barátságosan az üzletes —, a mi cégünk vas­árubolt, nem dohányáruda. Szívesen szolgálunk minden­féle csavarral, szöggel, szer­számmal. esetleg teafőzővel, az utóbbiak közül őszintén ajánlhatom az olajfűtéses Creos védjegyűt. — Ez szemtelen sértés méltatlankodott Tevepúpy Rudolf gróf. — Maga nem hajlandó cigarettát eladni ne­kem. a szomszédos birodalom képviselőjének. — A Creos teafőző a leg­jobb — dodogta kétségbeeset­ten a boltos. — Drága uram, higgye el, ez itt vasárubolt. — Ebből háború lesz! — kiabált Rudolf gróf. — Kor­mányom nem vághatja zseb­re az efféle sértéseket. Ronggyá verjük magukat, és ráadásul egymilliárd hadi kárpótlást fizetnek! Dühösen kiment az üzlet­ből, az éjszakai vonattal ha­zautazott, és még az éjjel kiugrasztotta ágyából a kül­ügyminisztert. A miniszter úr nagyon ál­mos volt, s amikor Tevepúpy Rudolf elmondta, hogy a szomszédos államban megta­gadták tőle a dohányzás örö­meit, nagyot ásított és azt mondtál — Küldjön nekik jegyzé­ket, kedves gróf, vagy ahogy a diplomáciai szolgálatban mondani szoktuk, nótázza meg őket. De minél éleseb­ben! És most jó éjszakát, ál­modjon szépeket. Rudolf gróf egész éjszaka ismételgette magában: „Meg- nótázom őket, élesen meg- nótázom őket, az ördögbe is, mi lehet az a nóta?” Reggel a külügyminiszté­riumba hajtatott, s ahogy töprengve nézelődött az ut­cán, látja, hogy egy bolt fölött ez áll: Notenhandlung, vagyis nótakereskedés. Tüstént megállította a ko­csit, kiszállt, és berohant az üzletbe. — Sürgősen szükségem van valami nótára — esett neki az elárusítónőnek —, de mi­nél élesebb legyen, a pokol­ba is! — A Rákóczi-indulő tesz a legmegfelelőbb — vélte a kisasszony. Rudolf gróf sietve fizetett, hóna alá csapta a nótát, hazasietett, sajátkezű- leg becsomagolta, s a cso­magra ráírta a szomszédos kormány címét. Fogát csikorgatva maga Vitte el a csomagot a pos­tára, s ajánlva adta fel a miniszterelnök címére. Ez volt diplomáciai pálya­futásának legragyogóbb cse­lekedete. • Kilencven éve, 1883. TV. 30-án született a cseh iro­dalom mgy klasszikusa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom