Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
ml ml hl SZOLNOK MfcGYEl NÉPLAP 3 Hitvallás a párt politikája mellett Szorgos kezek vasalják az ingeket a kisújszállási Férfifehérneműgyárban Házastársak, vezető poszton Az asszony, a karcagi Háziipari Szövetkezet elnöke. A férj, a karcagi Általános Szerelő Ktsz elnöke. Férj és feleség vezető poszton, kis híján húsz esztendeje. — Én inkább hazaviszem a munkahelyi gondjaimat — vallotta a férj- — Többször vagyok otthon is ideges, türelmetlen- Az, hogy a házasságunk harmonikus, abban az érdem hetven százalékban a feleségemé. — A nőnek ma is többet kell vállalnia — mondta a feleség. — A háztartás gondja az enyém a hivatali munkám mellett. Az én kisfiam is bölcsődében, óvodában nevelődött, másképp nem is tudtuk volna megoldani. Igaz, az édesanyám velünk él, most nyolcvan éves, szellemileg teljesen friss, olvas, horgol. A fiam hozzámegy, ha valamilyen adatra van szüksége a történelemtanuláshoz, de nem akartuk és nem akarjuk munkával terhelni, hadd legyen szép öregsége. Egyformáp vélekednek abban, ahogyan a szülőket tisztelni. szeretni kell. A férj Erdély egy kis pályaőri lakásában nevelődött öt testvérével együtt. — Amikor hazalátogattunk, megmutattam a fiamnak hol cseperedtem fel. A gyermekkorom szép volt, pedig csak hét osztályt jártam, többre nem futotta. Dolgozni kellettA háború vihara messzire sodorta a férfit a szülői háztól. Székesfehérvár, — majd Győr a Vagon- és Gépgyár az állomás- „Az állami iparban nőttem fel. Az első hároméves terv kezdetén én olvastam fel a rádióban a győri vagongyári munkások hittételét: sikerre visszük a tervet, újjáépítjük az országot.” Később volt gyáregységvezető Diósgyőrben, majd az útja Karcagra vezetett. Az asszony így beszélt erről: — Én akkoriban már főkönyvelő voltam. Mi tőzseyö- keres karcagiak vagyunk, a papa hadirokkant volt, engedélyezték neki, hogy nyisson egy kis trafikot. Kezdetben neki segítettem, azután elmentem a Vegyesipari Szövetkezethez. ott megszereztem a könyvelői képesítést, majd átkerültem a háziioar- ba. mert ott főkönyvelőre volt szükség. Amikor Jancsi ide került hallottam, hogy őt választották meg elnöknek. tudtam arról is, hogy szigorú, a munkában igényes, de emberséges- Sokszor találkoztunk. de soha nem gondoltam arra, hogy a felesége leszekMégis házasság lett a vége? Ezt egy szövetkezeti közös kirándulásnak köszönhetik, ahol Gizella először vette észre milyen kellemes, vidám ember „ez a Csala”. Aztán egy szovjet delegáció látogatott a városba és őket bízták meg az ajándékok vásárlásávaU* Iratokkal teli barna bőrtárca, a férj húzta elő a zsebéből: — Ezt akkor vette nekem Gizi, és aiklcor határoztuk el azt is, hogy összeházasodunk. A feleség bepárásodott szemmel forgatta ujján a jegygyűrűt: — Mind a ketten túl voltunk egy rossz házasságon, csalódottak voltunk, nem is nagyon fiatalok, mégis megtaláltuk egymást. És ez az egymásra találás __ vallották, — a munkában i s segítette őket. A feleséget is szövetkezeti elnöknek választották a varró, kézimunkázó asszonyok. A férj soha nem vitatkozott amiatt, ha asszonya kézimunkával teli bőröndökkel Budapestre utazott, mert akkoriban boltról boltra járva próbáltak megrendelést szerezni a szövetkezetnek. Hogyan vélekedett erről az időszakról a férj? — Nehéz helyzetben voltak Giziék, láttam mennyit utazik megrendelésért. Sajnáltam, hogy fáradt de nem elleneztem, mert tudtam, szívének csak egyik fele az enyém, a másik fele a szövetkezeté. ö sem mondott ellent, amikor én 42 éves fejjel külön engedéllyel barátkoztam a szolnoki gépipari technikumba. Pedig neki kellett vállalni a nehezebbet- Az én időmet teljesen lefoglalta a munka és a tanulás. És a technikum után én elvégeztem az esti egyetemet, és voltam országos vezetőképzésen is- A szövetkezet fejlődése követelte meg, hogy képezzem magam. Ma a karcagi Általános Szerelő Ktsz modellüzem, mintegy háromszáz embert foglalkoztat, évente 111 millió forint termelési értéket állít elő, készárutermékeinek 84 százalékát exportálja, a lakossági szolgáltatás mellett. Mi volt a kezdetkor? Harmincöt ember és másfél milliós termelés. A karcagi Háziioari Szövetkezetnek huszonhárom községből hatszáz nő dolgozik. Tavaly 13 millió forint értékű kézimunkát, felsőruházati cikket készítettek, ebből több mint 7 millió forintot érő terméket külföldre szállítottak. A kezdet? Néhány asszony, egy üzlethelyiség, párezer forintnyi termék. Ügyes kezű nők, férfiak, idősek, fiatalok munkájának húsz év alatt elért eredménye a mai, mindkét szövetkezetben. Ám ezeket a sikereket a vezetők irányításával, köztük az elnökök — a Csala házaspár — hozzáértésével érték el. — A férj: — Akkor tud az ember a munkahelyén nyugdotan dolgozni, ha odahaza is rendben vannak a dolgai. Sokszor viccelődöm a feleségemmel: édesanyám köztünk az a különbség, hogy te bejársz, én meg dolgozom. Tudja mind a kettőnknek az a vágya, hogy innen menjünk nyugdíjba. A feleség: — Szakmailag sokszor nem tudunk összejönni, Jancsi túlságosan vasas-szemmel nézi a dolgokat. Én többször vitatkozom erről vele, ő meg legtöbbször tréfálkozik. Vitatkozhatnánk. Azt hiszem azér sikerült a házasságunk, mert alapjában véve mind a ketten tudunk hallgatni, alkalmazkodni, mind a ketten igyekszünk társa lenni a másiknak. A Csala házaspár most az idei nyarat tervezi. Olaszországba szándékoznak menni Riminibe, Velencébe gépkocsival. „Mi hárman a férjem, a fiam, meg én mindig együtt nyaralunk. A mamát ilyenkor elvisszük a nővéremhez” — mondta az asszony, ö vallotta be azt is, hogy: — Jancsi hobbyja, hogy ő vásárol be az útra mindent, ami kell. Sátorban alszunk és a férjem főz. Nekem nem lehet még közelébe se menni a bográcsnak. — A városban sokan azt mondják rólunk, könnyű a Csaláéknak, jól keresnek — mondta a férj. — Ez igaz, anyagilag jól állunk, hazudnék, ha nem ezt mondanám. De Karcagon mások is keresnek annyit mint mi. A megelégedettség titka nem a pénz. Én tudom azt is mi a szegénység, a magányosság, tudom mi az, korán elkerülni a szülői háztól és az élet nehezebb oldalát választani: dolgozni és nem elzülleni. Én mindent ennek a társadalmi rendszernek köszönhetek: azt, hogy tanulhattam és ma már tudom mi a jó irodalom, a komolyzene, a művészet. Jártunk a családdal Olaszországban. Ne nevessen ki de amikor megálltunk a Szent Márk téren én arra gondoltam: milyen jó lenne, ha élne az apám, ha megmutathatnám neki, hogy az ő legkisebb fia, egy szerszámlakatosból lett szövetkezeti elnök, a saját kocsiján utazott el Itáliába, hoey megmutassa a családjának Velencét. Húsz év a szövetkezetben, tizenöt év ebből együtt. Minden szép volt, mindig minden ? — Nem — mondták mindketten. Voltak és vannak gondterhes napok, de ha az ember túl van a nehezén, igyekszik elfelejteni a rosszat. .Meg aztán a munkahelyi jó közérzethez, és a jó házassághoz sok egyforma dolog keli: kölcsönös meebecsülés. tisztelet. szeretet, a felelősség vállalása egvmásért. és egy egész kollektíváért. Varga Viktória A mai nap nagy, országos jelentőségű eseményének, a tanácsválasztásnak megvan a maga határozott politikai célja. Mint azt Kádár elvtárs választási nagygyűlésén ösz- szefoglalva elmondta: „Egyrészt magát a választási kampányt is felhasználva — azt szeretnénk elérni, és reméljük, el is érjük, hogy általános politikai törekvéseink még jobban behatoljanak a tömegekbe. Még nagyobb megértésre és támogatásra találjanak. A választási kampányt a helyi községpolitika továbbfejlesztésére is szeretnénk felhasználni, és reméljük, hogy ez is sikerül. A választás célja, hogy jó ösz- szetételű tanácsok alakuljanak és dolgozzanak a következő négy esztendőben." Amikor állampolgári jogunkkal élve ma az urnák elé állunk szavazni, egy politikai kampány befejező aktusát teljesítjük. A népfront jelöltjeire leadott szavazatok arányának ismerete nélkül is elmondhatjuk, hogy a választási kampány eredményes volt. Ami az idézetben megfogalmazott politikai célkitűzéseket illeti, — noha azok a szavazócédulák bedobásával nem veszítik érvényüket — sikeresen teljesítettük. Általános politikai céljaink, törekvéseink megismertetése, elfogadtatása állandó eleme a párt politikájának, mégis ez a feladat az utóbbi hónapokban különös hangsúlyt kapott. A Központi Bizottság novemberi ülése — azzal, hogy mérleget készített és megmutatta az utat, amelyen járva a X. kongresszus határozatait maradéktalanul meg tudjuk valósítani — élénk érdeklődést, politikai aktivitást váltott ki. Országos méretű párbeszéd indult meg a párt politikájáról. A Körponti Bizottság ülését követően, éppen a lakosság nagy érdeklődésére való figyelemmel, a sajtó, a rádió, a televízió is bő teret szentelt ennek a párbeszédnek. Társadalmunk úgyszólván minden politikai intézménye tanácskozott a központi bizottsági ülés anyagáról és kialakította a maga állásfoglalását. A sort az országgyűlés márciusi ülése zárta be, amely a Minisztertanács számvetését hallgatta meg és részleteiben is megvizsgálta, hogy a pártkongresszus útmutatásának megfelelően folyik-e a kormány munkájt, mely területeken értünk el jó eredményeket, hol van még hiányosság, elmaradás, amit meg kell szüntetni. Ebben a politikai akciósorozatban a megyei pártbizottság is elvégezte a maga feladatát. Ugyancsak elkészítette annak a mérlegét, hol tart Szolnok megye a X. kongresszus határozataiból adódó feladatok teljesítésében. A mérleg alapján konkrét programok ké f űltek, amelyek a végrehajtási ütem meggyorsítását, a kommunisták, s velük az egész megye lakosságának szervezettebb, hatékonyabb munkáját feltételezik. Olyan programok, amelyek — az egyes területeken tapasztalható lemaradásokat is figyelembe véve teljesítésük esetén biztosítják az országos politikai célkitűzésekből reánk jutó feladatok maradéktalan végrehajtását. Ügy a novemberi KBülés, mint az azt követő tanácskozássorozat joggal állapíthatta meg hogy mérlegünk pozitív. Kádár elvtárs szavaival élve: „Nagy munkát végzett népünk és jelentős eredmények születtek. Másképpen fogalmazva: az elmúlt két esztendőben újabb jelentős lépést tettünk előre a szocialista társadalom teljes felépítésének útján." Ezért tehát a mai napon a szavazás nem egyszerűen az állampolgári jogok gyakorlását, hanem a párt általános politikájának a megértését, igenlését is jelenti. Azt a készséget is. hogy együtt vegyünk részt e politikai célok megvalósításában. Az országos politika és a helyi politika szorosan összefüggenek. Amíg az általános politika a nép egészének sorsával, a helyi politika az egyes emberek, az állampolgárok millióinak mindennapi gondjaival, megoldásra váró problémáival foglalkozik. Éppen ezért az általános politikai hangulatot az országos politika és a helyi politika együtt határozza meg. A tanácsválasztást megelőző hónapok nagyszerű alkalmat nyújtottak arra is, hogy mindenütt áttekintsék a választó- polgárok a helyi politikai célkitűzések megvalósítását. Megannyi mérleg, számvetés készült megyénkben is ezekben a hetekben. A választók, a korábbi tisztségviselők, vagy az újonnan állított jelöltek együtt vizsgálhatták az eredményeket, feltárhatták az esetleges elmaradásokat és újra fogalmazhatták — az országos politikához hozzáigazítva — a községpolitikai célkitűzéseket. Ennek a politikai akcióso- rozatnak is a végére értünk. Elmondhatjuk — mert a választópolgárok százai és ezrei is elmondták —, hogy a párt általános politikájához hasonlóan a községpolitikai mérlegek is örvendetesen pozitív képet mutatnak. A mérlegkészítés mellett |sok szó esett megyeszerte azokról a programokról is, amelyek az ipar. a mezőgazdaság, a kereskedelem, a szolgáltatás továbbfejlesztésének, vagy éppen a tudományos, kulturális élet. a lakosság szociális körülményeinek megjavítása érdekében kialakultak. E kérdéseket — tehát a helyi politikát — illetően is általános az egyetértés és ha szabad így fogalmazni, még kézzelfoghatóbb, konkrétabb a tenniaka- rás, a végrehajtási készség kinyilvánítása. Ezért a mai napon urnába kerülő szavazócédulák a párt általános politikájának igenlését és ezeknek a kollektív munkával kialakított helyi politikai célkitűzéseknek az elfogadását, cselekvő támogatását is jelentik. A szavazócédulákon nevek állnak. Ha jelképesen azt mondtuk, hogy a szavazás az országos és helyi politika igenlése — az egyáltalán nem jelképes, hanem nagyon is konkrét dolog, hogy kiket választunk e politika helyi képviselőinek. A tanácsok tagjának, majd tisztségviselőinek. Hosszú hónapok kollektív munkája nyomán alakultak ki ezek a névsorok. Gondos mérlegelés után maga a nép állította jelöltjeit. S erre nagyon büszkék lehetünk: nincs a világon olyan „szabad”, magát a legdemokratikusabbnak valló polgári demokrácia, ahol a választópolgárok negyven százaléka személyesen is részt vesz a jelöltek kiválogatásában. Nálunk így volt. Jól válogattunk? Minden bizonynyal. Ezért a mai szavazás alkalmával közös munkánk végére teszünk pontot. De azért ennek a munkának a végeredménye az, hogy jól „választottunk”-e, nem a szavazólapok összeszámolásával dől el. Ez majd az elkövetkező négy év közös munkájában derül ki. Akkor, amikor újra mérleget készítve megállapíthatjuk, az országos politikai célok alapján megfogalmazott megyei, városi, községi feladattervek, programok, célkitűzések rendre megvalósultak. A jelölteket ismerve, a legfontosabb feltétel adott: alkalmas, rátermett emberekből álló, jó összetételű tanácsaink lesznek az elkövetkező ciklusban. Mindez együtt feljogosít bennünket arra a meggyőződésre, hogy a mai tanácsválasztás hitvallás pártunk általános és helyi politikája mellett, népünkhöz méltó felelősségteljes támogatása szocialista célkitűzéseinknek. Varga József Gagarinra emlékeztek Komlón, a hagyományokhoz híven s a világ első űrhajósához kapcsolódó személyes emlékek jegyében, idén is megemlékeztek az űrhajózás napjáról. Gagarin űrrepülésének 12. évfordulójáról. A hős szovjet űrhajós 1961- ben vendége volt a bányavárosnak, részt vett a várossá nyilvánítás 10. jubileuma alkalmából rendezett ünnepségen- Tragikus halála óta utcát, iskolát neveztek el róla és szocialista brigádok vették fel nevét. Tegnap a Gagarin utcai általános iskolában rendezett ünnepségen képviseltette magát az MSZBT Országos Elnöksége is- Az egésznapos program csapatgvűléssel. — majd az űrhajózással kapcsolatos kiállítás megnyitásával kezdődött. Ezután tájér- tekezlet következett, amelyen a dunántúli iskolák MSZBT tagcsoportjainak ügyvezető elnökei elemezték az oktatási intézményekben végzett magyar—szovjet baráti munkát, cserélték ki tapasztala taikat.,A Gyógyáruértékesító Vállalat tiszajenői üzemében március elején kezdték meg a szokásos éves karbantartást és egy hónap alatt be is fejezték. Az üzem ismét termel
