Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-15 / 88. szám

ml ml hl SZOLNOK MfcGYEl NÉPLAP 3 Hitvallás a párt politikája mellett Szorgos kezek vasalják az ingeket a kisújszállási Férfifehérneműgyárban Házastársak, vezető poszton Az asszony, a karcagi Házi­ipari Szövetkezet elnöke. A férj, a karcagi Általános Sze­relő Ktsz elnöke. Férj és fe­leség vezető poszton, kis hí­ján húsz esztendeje. — Én inkább hazaviszem a munkahelyi gondjaimat — vallotta a férj- — Többször vagyok otthon is ideges, tü­relmetlen- Az, hogy a házas­ságunk harmonikus, abban az érdem hetven százalékban a feleségemé. — A nőnek ma is többet kell vállalnia — mondta a feleség. — A háztartás gond­ja az enyém a hivatali mun­kám mellett. Az én kisfiam is bölcsődében, óvodában neve­lődött, másképp nem is tud­tuk volna megoldani. Igaz, az édesanyám velünk él, most nyolcvan éves, szellemileg teljesen friss, olvas, horgol. A fiam hozzámegy, ha vala­milyen adatra van szüksége a történelemtanuláshoz, de nem akartuk és nem akarjuk munkával terhelni, hadd le­gyen szép öregsége. Egyformáp vélekednek ab­ban, ahogyan a szülőket tisz­telni. szeretni kell. A férj Erdély egy kis pályaőri laká­sában nevelődött öt testvéré­vel együtt. — Amikor hazalátogattunk, megmutattam a fiamnak hol cseperedtem fel. A gyermek­korom szép volt, pedig csak hét osztályt jártam, többre nem futotta. Dolgozni kellett­A háború vihara messzire sodorta a férfit a szülői ház­tól. Székesfehérvár, — majd Győr a Vagon- és Gépgyár az állomás- „Az állami ipar­ban nőttem fel. Az első há­roméves terv kezdetén én ol­vastam fel a rádióban a győ­ri vagongyári munkások hit­tételét: sikerre visszük a ter­vet, újjáépítjük az országot.” Később volt gyáregységvezető Diósgyőrben, majd az útja Karcagra vezetett. Az asszony így beszélt er­ről: — Én akkoriban már fő­könyvelő voltam. Mi tőzseyö- keres karcagiak vagyunk, a papa hadirokkant volt, en­gedélyezték neki, hogy nyis­son egy kis trafikot. Kezdet­ben neki segítettem, azután elmentem a Vegyesipari Szö­vetkezethez. ott megszerez­tem a könyvelői képesítést, majd átkerültem a háziioar- ba. mert ott főkönyvelőre volt szükség. Amikor Jancsi ide került hallottam, hogy őt választották meg elnök­nek. tudtam arról is, hogy szigorú, a munkában igényes, de emberséges- Sokszor ta­lálkoztunk. de soha nem gon­doltam arra, hogy a felesége leszek­Mégis házasság lett a vége? Ezt egy szövetkezeti közös kirándulásnak köszönhetik, ahol Gizella először vette észre milyen kellemes, vidám ember „ez a Csala”. Aztán egy szovjet delegáció látoga­tott a városba és őket bízták meg az ajándékok vásárlásá­vaU* Iratokkal teli barna bőr­tárca, a férj húzta elő a zse­béből: — Ezt akkor vette ne­kem Gizi, és aiklcor határoz­tuk el azt is, hogy összeháza­sodunk. A feleség bepárásodott szemmel forgatta ujján a jegygyűrűt: — Mind a ketten túl voltunk egy rossz házas­ságon, csalódottak voltunk, nem is nagyon fiatalok, még­is megtaláltuk egymást. És ez az egymásra találás __ vallották, — a munkában i s segítette őket. A feleséget is szövetkezeti elnöknek vá­lasztották a varró, kézimun­kázó asszonyok. A férj soha nem vitatkozott amiatt, ha asszonya kézimunkával teli bőröndökkel Budapestre uta­zott, mert akkoriban boltról boltra járva próbáltak meg­rendelést szerezni a szövet­kezetnek. Hogyan vélekedett erről az időszakról a férj? — Nehéz helyzetben vol­tak Giziék, láttam mennyit utazik megrendelésért. Saj­náltam, hogy fáradt de nem elleneztem, mert tudtam, szí­vének csak egyik fele az enyém, a másik fele a szö­vetkezeté. ö sem mondott el­lent, amikor én 42 éves fej­jel külön engedéllyel barát­koztam a szolnoki gépipari technikumba. Pedig neki kel­lett vállalni a nehezebbet- Az én időmet teljesen lefoglalta a munka és a tanulás. És a technikum után én elvégez­tem az esti egyetemet, és vol­tam országos vezetőképzésen is- A szövetkezet fejlődése követelte meg, hogy képez­zem magam. Ma a karcagi Általános Szerelő Ktsz modellüzem, mintegy háromszáz embert foglalkoztat, évente 111 mil­lió forint termelési értéket állít elő, készárutermékei­nek 84 százalékát exportál­ja, a lakossági szolgáltatás mellett. Mi volt a kezdet­kor? Harmincöt ember és másfél milliós termelés. A karcagi Háziioari Szövetke­zetnek huszonhárom község­ből hatszáz nő dolgozik. Ta­valy 13 millió forint értékű kézimunkát, felsőruházati cikket készítettek, ebből több mint 7 millió forintot érő terméket külföldre szál­lítottak. A kezdet? Néhány asszony, egy üzlethelyiség, párezer forintnyi termék. Ügyes kezű nők, férfiak, idősek, fiatalok munkájának húsz év alatt elért eredmé­nye a mai, mindkét szövet­kezetben. Ám ezeket a sike­reket a vezetők irányításá­val, köztük az elnökök — a Csala házaspár — hozzáér­tésével érték el. — A férj: — Akkor tud az ember a munkahelyén nyugdotan dolgozni, ha oda­haza is rendben vannak a dolgai. Sokszor viccelődöm a feleségemmel: édesanyám köztünk az a különbség, hogy te bejársz, én meg dolgozom. Tudja mind a kettőnknek az a vágya, hogy innen menjünk nyug­díjba. A feleség: — Szakmailag sokszor nem tudunk össze­jönni, Jancsi túlságosan va­sas-szemmel nézi a dolgo­kat. Én többször vitatkozom erről vele, ő meg legtöbb­ször tréfálkozik. Vitatkoz­hatnánk. Azt hiszem azér sikerült a házasságunk, mert alapjában véve mind a ket­ten tudunk hallgatni, alkal­mazkodni, mind a ketten igyekszünk társa lenni a másiknak. A Csala házaspár most az idei nyarat tervezi. Olaszországba szándékoz­nak menni Riminibe, Velen­cébe gépkocsival. „Mi hár­man a férjem, a fiam, meg én mindig együtt nyara­lunk. A mamát ilyenkor el­visszük a nővéremhez” — mondta az asszony, ö val­lotta be azt is, hogy: — Jancsi hobbyja, hogy ő vá­sárol be az útra mindent, ami kell. Sátorban alszunk és a férjem főz. Nekem nem lehet még közelébe se menni a bográcsnak. — A városban sokan azt mondják rólunk, könnyű a Csaláéknak, jól keresnek — mondta a férj. — Ez igaz, anyagilag jól állunk, hazud­nék, ha nem ezt monda­nám. De Karcagon mások is keresnek annyit mint mi. A megelégedettség titka nem a pénz. Én tudom azt is mi a szegénység, a ma­gányosság, tudom mi az, korán elkerülni a szülői háztól és az élet nehezebb oldalát választani: dolgozni és nem elzülleni. Én min­dent ennek a társadalmi rendszernek köszönhetek: azt, hogy tanulhattam és ma már tudom mi a jó iro­dalom, a komolyzene, a művészet. Jártunk a család­dal Olaszországban. Ne ne­vessen ki de amikor meg­álltunk a Szent Márk téren én arra gondoltam: milyen jó lenne, ha élne az apám, ha megmutathatnám neki, hogy az ő legkisebb fia, egy szerszámlakatosból lett szö­vetkezeti elnök, a saját ko­csiján utazott el Itáliába, hoey megmutassa a család­jának Velencét. Húsz év a szövetkezetben, tizenöt év ebből együtt. Minden szép volt, mindig minden ? — Nem — mondták mindketten. Voltak és van­nak gondterhes napok, de ha az ember túl van a ne­hezén, igyekszik elfelejteni a rosszat. .Meg aztán a munkahelyi jó közérzethez, és a jó házassághoz sok egyforma dolog keli: köl­csönös meebecsülés. tiszte­let. szeretet, a felelősség vállalása egvmásért. és egy egész kollektíváért. Varga Viktória A mai nap nagy, országos jelentőségű eseményének, a tanácsválasztásnak megvan a maga határozott politikai cél­ja. Mint azt Kádár elvtárs választási nagygyűlésén ösz- szefoglalva elmondta: „Egy­részt magát a választási kam­pányt is felhasználva — azt szeretnénk elérni, és remél­jük, el is érjük, hogy álta­lános politikai törekvéseink még jobban behatoljanak a tö­megekbe. Még nagyobb meg­értésre és támogatásra talál­janak. A választási kampányt a helyi községpolitika to­vábbfejlesztésére is szeret­nénk felhasználni, és remél­jük, hogy ez is sikerül. A választás célja, hogy jó ösz- szetételű tanácsok alakulja­nak és dolgozzanak a követ­kező négy esztendőben." Amikor állampolgári jo­gunkkal élve ma az urnák elé állunk szavazni, egy po­litikai kampány befejező ak­tusát teljesítjük. A népfront jelöltjeire leadott szavazatok arányának ismerete nélkül is elmondhatjuk, hogy a válasz­tási kampány eredményes volt. Ami az idézetben meg­fogalmazott politikai célkitű­zéseket illeti, — noha azok a szavazócédulák bedobásá­val nem veszítik érvényüket — sikeresen teljesítettük. Általános politikai célja­ink, törekvéseink megismer­tetése, elfogadtatása állandó eleme a párt politikájának, mégis ez a feladat az utóbbi hónapokban különös hang­súlyt kapott. A Központi Bi­zottság novemberi ülése — azzal, hogy mérleget készített és megmutatta az utat, ame­lyen járva a X. kongresszus határozatait maradéktalanul meg tudjuk valósítani — élénk érdeklődést, politikai aktivitást váltott ki. Orszá­gos méretű párbeszéd indult meg a párt politikájáról. A Körponti Bizottság ülését kö­vetően, éppen a lakosság nagy érdeklődésére való figyelem­mel, a sajtó, a rádió, a tele­vízió is bő teret szentelt en­nek a párbeszédnek. Társa­dalmunk úgyszólván minden politikai intézménye tanács­kozott a központi bizottsági ülés anyagáról és kialakítot­ta a maga állásfoglalását. A sort az országgyűlés márciu­si ülése zárta be, amely a Mi­nisztertanács számvetését hallgatta meg és részleteiben is megvizsgálta, hogy a párt­kongresszus útmutatásának megfelelően folyik-e a kor­mány munkájt, mely terüle­teken értünk el jó eredmé­nyeket, hol van még hiányos­ság, elmaradás, amit meg kell szüntetni. Ebben a politikai akcióso­rozatban a megyei pártbi­zottság is elvégezte a maga feladatát. Ugyancsak elké­szítette annak a mérlegét, hol tart Szolnok megye a X. kongresszus határozataiból adódó feladatok teljesítésé­ben. A mérleg alapján konk­rét programok ké f űltek, amelyek a végrehajtási ütem meggyorsítását, a kommunis­ták, s velük az egész megye lakosságának szervezettebb, hatékonyabb munkáját felté­telezik. Olyan programok, amelyek — az egyes terüle­teken tapasztalható lemara­dásokat is figyelembe véve teljesítésük esetén biztosít­ják az országos politikai cél­kitűzésekből reánk jutó fel­adatok maradéktalan végre­hajtását. Ügy a novemberi KB­ülés, mint az azt követő ta­nácskozássorozat joggal ál­lapíthatta meg hogy mérle­günk pozitív. Kádár elvtárs szavaival élve: „Nagy mun­kát végzett népünk és jelen­tős eredmények születtek. Másképpen fogalmazva: az elmúlt két esztendőben újabb jelentős lépést tettünk előre a szocialista társadalom tel­jes felépítésének útján." Ezért tehát a mai napon a szavazás nem egyszerűen az állampolgári jogok gyakor­lását, hanem a párt általá­nos politikájának a megérté­sét, igenlését is jelenti. Azt a készséget is. hogy együtt vegyünk részt e politikai cé­lok megvalósításában. Az országos politika és a helyi politika szorosan össze­függenek. Amíg az általános politika a nép egészének sor­sával, a helyi politika az egyes emberek, az állampol­gárok millióinak mindennapi gondjaival, megoldásra váró problémáival foglalkozik. Ép­pen ezért az általános poli­tikai hangulatot az országos politika és a helyi politika együtt határozza meg. A ta­nácsválasztást megelőző hó­napok nagyszerű alkalmat nyújtottak arra is, hogy min­denütt áttekintsék a választó- polgárok a helyi politikai célkitűzések megvalósítását. Megannyi mérleg, számvetés készült megyénkben is ezek­ben a hetekben. A választók, a korábbi tisztségviselők, vagy az újonnan állított je­löltek együtt vizsgálhatták az eredményeket, feltárhatták az esetleges elmaradásokat és újra fogalmazhatták — az országos politikához hoz­záigazítva — a községpoliti­kai célkitűzéseket. Ennek a politikai akcióso- rozatnak is a végére értünk. Elmondhatjuk — mert a vá­lasztópolgárok százai és ez­rei is elmondták —, hogy a párt általános politikájához hasonlóan a községpolitikai mérlegek is örvendetesen po­zitív képet mutatnak. A mérlegkészítés mellett |sok szó esett megyeszerte azok­ról a programokról is, ame­lyek az ipar. a mezőgazda­ság, a kereskedelem, a szol­gáltatás továbbfejlesztésének, vagy éppen a tudományos, kulturális élet. a lakosság szociális körülményeinek megjavítása érdekében ki­alakultak. E kérdéseket — tehát a helyi politikát — il­letően is általános az egyet­értés és ha szabad így fo­galmazni, még kézzelfogha­tóbb, konkrétabb a tenniaka- rás, a végrehajtási készség kinyilvánítása. Ezért a mai napon urnába kerülő szava­zócédulák a párt általános politikájának igenlését és ezeknek a kollektív munká­val kialakított helyi politi­kai célkitűzéseknek az elfo­gadását, cselekvő támogatá­sát is jelentik. A szavazócédulákon nevek állnak. Ha jelképesen azt mondtuk, hogy a szavazás az országos és helyi politika igenlése — az egyáltalán nem jelképes, hanem na­gyon is konkrét dolog, hogy kiket választunk e politika helyi képviselőinek. A ta­nácsok tagjának, majd tiszt­ségviselőinek. Hosszú hóna­pok kollektív munkája nyo­mán alakultak ki ezek a névsorok. Gondos mérlegelés után maga a nép állította je­löltjeit. S erre nagyon büsz­kék lehetünk: nincs a vilá­gon olyan „szabad”, magát a legdemokratikusabbnak valló polgári demokrácia, ahol a választópolgárok negyven százaléka személyesen is részt vesz a jelöltek kiválogatásá­ban. Nálunk így volt. Jól válogattunk? Minden bizony­nyal. Ezért a mai szavazás alkalmával közös munkánk végére teszünk pontot. De azért ennek a munkának a végeredménye az, hogy jól „választottunk”-e, nem a sza­vazólapok összeszámolásával dől el. Ez majd az elkövet­kező négy év közös munká­jában derül ki. Akkor, ami­kor újra mérleget készítve megállapíthatjuk, az országos politikai célok alapján meg­fogalmazott megyei, városi, községi feladattervek, prog­ramok, célkitűzések rendre megvalósultak. A jelölteket ismerve, a legfontosabb fel­tétel adott: alkalmas, ráter­mett emberekből álló, jó összetételű tanácsaink lesz­nek az elkövetkező ciklus­ban. Mindez együtt feljogosít bennünket arra a meggyőző­désre, hogy a mai tanácsvá­lasztás hitvallás pártunk ál­talános és helyi politikája mellett, népünkhöz méltó fe­lelősségteljes támogatása szo­cialista célkitűzéseinknek. Varga József Gagarinra emlékeztek Komlón, a hagyományok­hoz híven s a világ első űr­hajósához kapcsolódó szemé­lyes emlékek jegyében, idén is megemlékeztek az űrhajó­zás napjáról. Gagarin űrre­pülésének 12. évfordulójáról. A hős szovjet űrhajós 1961- ben vendége volt a bánya­városnak, részt vett a város­sá nyilvánítás 10. jubileuma alkalmából rendezett ünnep­ségen- Tragikus halála óta ut­cát, iskolát neveztek el róla és szocialista brigádok vették fel nevét. Tegnap a Gagarin utcai általános iskolában rendezett ünnepségen képviseltette ma­gát az MSZBT Országos El­nöksége is- Az egésznapos program csapatgvűléssel. — majd az űrhajózással kap­csolatos kiállítás megnyitásá­val kezdődött. Ezután tájér- tekezlet következett, amelyen a dunántúli iskolák MSZBT tagcsoportjainak ügyvezető elnökei elemezték az oktatási intézményekben végzett ma­gyar—szovjet baráti munkát, cserélték ki tapasztala taikat.,­A Gyógyáruértékesító Vállalat tiszajenői üzemében március elején kezdték meg a szokásos éves karbantartást és egy hónap alatt be is fejezték. Az üzem ismét termel

Next

/
Oldalképek
Tartalom