Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-16 / 63. szám

1973. március 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Újjáválasztják a KISZ csaknem százezer tisztségviselőjét —- Ev végén járási, városi és kerületi küldöttértekezletek Ifjúsági nagygyűlés a Múzeumkertben A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeti szabályzata szerint az idén esedékes a KlSZ-alapszer- vezeti vezetőségek és csúcs­vezetőségek, a KlSZ-bizott- ságok, valamint a járási, a városi és a kerületi bizott­ságok, illetve a pénzügyi el­lenőrző bizottságok újjává- lasztása. A KISZ KB Intéző Bizott­sága a közelmúltban úgy határozott, hogy a válasz­tásokat a felsőfokú tanin­tézetekben március 15. és április 30., a középfokú tanintézetekben április 15. és május 20., a dolgozók KISZ-szervezeteiben pe­dig szeptember 15. és no­vember 5. között kell meg­tartani. A járási, a városi és a kerületi küldöttérte­kezleteket november 5— 20 között tartják. A tagsági könyvek elmúlt évi érvényesítése, a külön­böző akcióprogramok vég­rehajtását értékelő beszámo­ló taggyűlések és az idei alapszervezeti programok kialakítása egyaránt beve­zetői a választási felkészü­lésnek — tájékoztatták az MTI munkatársát a KISZ Központi Bizottságának il­letékesei. A választási fel­készülés legfontosabb poli­tikai céljai közé tartozik, hogy * a KISZ-szervezetek és bi­zottságok mozgósítsák a fiatalokat a párt X. és a KISZ VIII. kongresszusa, valamint a párt Központi Bizottságának elmúlt é4 novemberében hozott ha­tározatainak teljesítésére, járuljanak hozzá a társa­dalmunk előtt álló politi­kai és gazdasági feladatok megértetéséhez, elfogadta­tásához és végrehajtásá­hoz. Az eszmei és politikai neve­lőmunkának továbbra is szolgálnia kell az ifjúság marxista—leninista világné­zetének, szocialista tudatá­nak kialakítását és elmélyí­tését. Jó alkalom erre a for­radalmi ifjúsági napok év­fordulóinak — március 15., március 21., április 4. — megünneplése, s a forradal­mi hagyományokhoz méltó megemiékhzés Petőfi Sán­dor születésének 150., vala­mint az 1048—49. évi pol­gári demokratikus forrada­lom és szabadságharc 125. évfordulójáról. Az ifjúság internacionalista nevelésé­nek újabb lendületet ad majd a X. Berlini Világifjú­sági és Diáktalálkozóra való készülődés. 1973-ban újjáválasztják a KISZ csaknem százezer tisztségviselőjét: A választási felkészülés során arra kell törekedni, hogy erősödjék a szövetség politikai, kommunista jelle­ge. Hatékonyabbá váljék az ifjúsági rétegek szerinti dif­ferenciált KISZ-munka, fej­lődjék az állami és társa­dalmi szervekkel az ifjúság szocialista nevelése érdeké­ben megvalósuló együttmű­ködés. Az alapszervezetek­ben tovább szilárduljon a szervezeti élet rendje és fe­gyelme. Az alapszervezeti vezető­ségek, a csúcsvezetőségek és KISZ-bizottságok újjá- választása során javítani kell a vezetés színvonalát. Olyan ifjúsági vezetőket kell választani, akik ké­szek és képesek kommu­nista szellemben nevelni, a szocializmus építésére mozgósítani a fiatalokat, megfelelően ismerik & párt politikáját, képvisel­ni tudják az ifjúságot az állami és a társadalmi szervek előtt, erkölcsi-po­litikai magatartásukkal kiérdemelték a KISZ-ta- gok bizalmát, lelkesedé­sükkel és fiatalos lendü­letükkel kivívták elisme­résüket, felkészült és nép­szerű ifjúsági vezetők. Negyedszízada alakúk az EPOSZ Huszonöt évvel ezelőtt, 1948. március 16-án, egy nappal a magyar szabadság- harc kitörésének 100. évfor­dulója után az ország min­den részéből kétezer pa­rasztfiatal gyűlt össze -kong­resszusra Budapesten. A küldöttek egyöntetűen val­lották: egvséges táborba kell vonni minden hazáját sze­rető, dolgozó parasztfiatalt, mert az ifjúság csak együtt, közös erővel tudja megte­remteni a maga számára a boldogabb, szebb, tartalma­sabb életet. Az elhatározást mindjárt tett is követte: még aznap megszületett az Egységes Parasztifjúsági Szervezetek Országos Szö­vetsége. az EPOSZ. Az EPOSZ tagjai legjobb tudásukkal vettek részt ab­ban a hatalmas termelési versenyben, amelynek láza betöltötte az országot, ala­posan kivették részüket a Duna—Tisza csatorna épí­tésében, támogatták a mun­kaversenyformát. Jó, válto­zatos, tanulságos EPOSZ szervezeti élettel bizonyítot­ták — magyarázták, hogy mit jelent a szocializmus falun. Hirdetői voltak a korszerű mezőgazdaságnak, harcosai a szövetkezeti for­mának, s megmozdultak a falvak fiataljai, az egyházi iskolák államosításáért is. Az EPOSZ kétéves tevé­kenysége hozzájárult a szo­cialista eszmék kibontakozá­sához, előkészítette a KISZ megalakulását, amelybe az akkor már csaknem negved- milliós szervezet beolvadt. A választások eredménye­ként a KISZ vezető testüle­téiben növekedjék a fizikai dolgozók — falun különö­sen a húsz éven felüliek — a fiatal párttagok, a hon­védségtől leszerelt fiatalok, a leányok és fiatalasszonyok aránya. Fejlődiék a vezetés színvonala, a testületi tagok felelősségérzete és aktivi­tása. A választásokat a KISZ- tagság jogainak tiszteletben tartásával, a demokratizmus biztosítása mellett — min­den tíznél nagyobb taglét­számú szervezetben — titko­san kell megtartani. A tíz főnél kisebb alapszerveze­tekben a választás nyílt szavazással történik. KEREKES IMRE: 13■ Este tíz után Van úgy. hogy hosszú ideig semmi nem történik, aztán egyszerre történik min­den. Van úgy. Megfigyelem szerint, ahhoz, hogy valami történjék, valaminek történ­nie kell. Rötstellem, hogy tu­datlanságomról most így el­szóltam magam, de nillanat- nyilag nem tudom ezt job­ban kifejezni. Már mással is megesett. Mindegy. Csak azt kellene tudni, mikor indul ed az a valami, ami már valaminek a kezdete. Ki ti1-Hó ezt? Amikor engem először le­ütöttek, ezt már akartam mesélni, tulajdonképpen lát­hattam volna előre. Tulai- donképpen. De semmit nem láttam. Mert kilenckor, ami­kor a rendészt telefonon ke­resték.'tudhattam volna, hoey ez fal.: Most már tudom, ha a rendészt telefonon keresik, fel kell húzni a stukkert... Aztán jött. hogy itt a gvár alatt egy Skoda nekiszaba­dult a lámpaoszlopnak. Tíz óra is elmúlt már, mire a mentők mindent eltakarítot­tak. a roncsot is elhúzótták. Aztán a rendőrök is össze­hajtották a mérőszalagot, zsebrevágták a krétát, ami- psi megrajzolják, hogy hon­nan fog a fék, aztán jóéj­szakát . Szerintem, aki ebből vala­mire jut, arra már lehet mondani, hogy nagyokos. Én nem vagyok, az szent. Mikor pedig már azt hit­tem, hogy megnyugszik az éjszaka, megjelentek a ré­szegek. Huligánok mindig lé­teznek. Itt mentek egymás­nak a portásfülke előtt, mint­ha csak az szúrta volna a szemüket. Garantálom, hogy ennél jobb helyet is talál­hattak volna. De ez nem volt egy komoly verekedés. A komoly verekedő nem rúg. Ezek meg rúgták egymást. Ha ütöttek, mindig mellé ment. Innen is látszik, ha részeg részeggel verekszik, az sose komoly. A fülke mellől fi­gyeltem, az éjjeliőr ne keve­redjen bele az ilyesmibe. A Lámpa árnyékában azért megfogtam a stukker végét. Árnyékban bizony jó a stuk­ker. Ennyi történt már kora es­te, mielőtt elindultam, ho«v tegyem, amit kell. Vagyis, hogy megkerüljem a gyárat. És akkor elindultam, és be­gomboltam .a kiskabátot, ahosv szolgálatban szokó«, és megütöttem a saokám siltiét, hogy félre ne álljon és meg­rántottam a nadrágszíjat és megnéztem az irányt, mer­re indulok. Semmi, isten bizony sem­mi. Annyi előérzetem nem volt, mint egy tojásnak, amikor még nem tudja, hogy rántotta lesz-e belőle vagy csirke. Ez a legrosszabb. A gyanút ugyanis soha nem szabad ébreszteni. Hamar ki­nyitja a szemét. Azóta is töröm a fejem, merre járt az eszem, amikor a hosszú házsornál befordul­tam. és a kis házsorral szem­ben ballagtam, a következő sarok felé. Csak annyit tu­dok, hogy valami régi histó­ria forgott a fejemben, arra emlékeztem. De arra aztán már végképn nem tud em­lékezni az ember, hogy egy­szer mire emlékezett. Mindegy. A saroknál még szétnéztem, hogy aztán bal­ra át. Mégis jobbra fordultam. Vagyis lefordultam. Máig ál­lítom, hogy azt, aki ütött, ki kellene tüntetni. Annyira nem fájt, mint egy kézfo­gás. Nem is haragszom rá, isten is bocsássa meg neki... Magányos fickó lehetett, annak van ilyen jó szíve. Másodmagával az emhor már gonoszabb. Még azt is megtette velem, pedig nem az ő asztala, hogy kihúzott a világosra, szemben a lám­pával, ami a kis utca köze­pén ég. De minden hiába, ha az ember terenszínűnek szü­letett. Aki a földön fekszik, annak föld a színe, különö­sen a félhomályban. (Folytatás az 1. oldalról) és a szocializmusért küzdve magáévá tette az 1848—49-es programot is. megtisztította a későbbiek során rárakódott reakciós nacionalista torzítá­soktól és diadalra vitte. Eb­ben a harcban vált ez a tör­ténelmi örökség a munkás­paraszt és értelmiségi töme­gek közkincsévé. Ebben a harcban lett a magyar kom­munista mozgalom nemzeti erővé, a magyar nemzet hi­vatott vezetőjévé. Beszélt arról Kállai Gvula, hogy március X5-e minde­nekelőtt az ifiűság ünnepe. — Öröm azzal a tudattal végignézni az Önök derűs, fiatal seregén, hogy az itt összegyülekezettek már nem tudják és nem is fogják so­ha megtudni, mit jelent el­nyomatásban és üldöztetés­ben élni. A nép szeretetét, a helytállást most másként, el­sősorban munkával, tanulás­sal kell igazolniok. Hatni, al­kotni, gyarapítani — ez * mi legfőbb és legszebb köte­lességünk! Az ifjúsági gyűlés szónoka kiemelte, hogy március 15-e nagy történelmi sorsforduló­inknak csupán egyike. Már­cius 15-ét követi március 21-e, a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásának év­fordulója, majd április 4-e, népünk teljes és végleges fel­szabadulásának ünnepe. Beszédét Kállai Gyula ezekkel a szavakkal zárta: — Népünk történetének ezen az emlékhelyén, a nagy korok nagy eseményeire visz- szatekintve, ünnepélyesen fo­gadjuk meg, hogy azok a fe­jezetek, amelyeket mi most írunk, és írni fogunk a leg­jobb tradíciókhoz méltóak, szépek és dicsőségesek lesz­nek. Fogadjuk, hogy hűsége­sen szolgáljuk hazánkat, a Magyar Népköztársaságotl Fogadjuk, hogy állhatatosan dolgozunk a szocializmus tel­jes felépítésén! Fogadjuk, hogy mindenkor áldozatké­szen támogatjuk a szabadsá­gukért, függetlenségükért, ® békéért harcoló népeket! Koszorúzás! ünnepséget tar­tottak & főváros fiataljai ® Március 15. téri Petőfi-szo­bornál, a Parlament előtti Kossuth-szobornál és a Du= na-partí Bem -szobornál ia, Március 154 ünnepségek Szolnokon ünnepség a Dana Jani ch-szob »mái. Szolnokon a 605. sz. Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet falán lévő Petőfi dombor­műnél, a városi tanács fa­lán elhelyezett Kossuth em­léktáblánál, az Űttörőház falán lévő Petőfi-emléktáb- lánál, az 1848/49-es emlék­műnél, és a Damjanich szo­bornál rendeztek koszoru- zási ünnepséget. A Damjanich-szobor kö­rül 10 órára, amikor föl­csendültek a Himnusz hang­jai, már sok százan gyűltek össze. Az ünnepségen Lakatos Lajos, a KISZ városi bi­zottságának titkára emléke­zett meg a negyvennyolcas forradalomról és szabadság- harcról, majd megnyitotta Senki nem háborgatott. Ilyen nyugodt fekvésem ta­lán azóta se volt. Hiába, aki az éjszakában él, távol a nappaloktól, az már így gondolja. Nem is gondolhatja másként, mert aki az éjszakában él, az na­gyon is jól túrni hogy egy ilyen ügy tulajdonkénoen semmi. Ez már így igaz. Minden vakondok tudja, hogy az éjszakában ennél sö- tétebb ügyek is vannak. Mindezt csakazért mondom el, megjegyzésül a mához, mert ez a mai ügy is vala­hogy így kezdődött. Az ember tanul. Ennyi az egész. A mai este ugyanis igaz­ság szerint még előbb kez­dődött, már amennyire in­nen a portásfülkéből látni lehetett a gyárudvarra. Ott, a kultúrterem körnvékén in­dul* a játék. Verekedtek. A fiatalságé a jövő. Nyolc óra alig múlt. de az időpont már ív- enyém, vagyis az én hatáskörör ’ a tartozik. Gon­dolták most már lehet vere­kedni, az ügyet valahogy majd eltakarja a Gáspár, meg a sötét. Ahogy engem is eltakart, amikor leütöttek. Magam­hoz tértem anélkül, hogy akár egv kancsó vizet is öntöttek volna a nyakamba. Saiát lá­bamon ballagtam vissza a portásfülkéhez. Szóval mond­hatnám úgy is, hogy megúsz­tam szárazon. Az erősebb úgy hiszi, ha végez a más’w'-al és otthagy­ja a helyszínen, maid segít a forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatát. — Ebben az évben 7. al­kalommal foglalja egységbe a forradalmi ifjúsági napok a három dicső tavasz ünne­peit, az 1848/49-es forrada­lom és szabadságharc kez­detének, a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának, és a fel- szabadulásunk évfordulóját — mondotta többek között A szolnoki Kertvárosi ál­talános iskola az idén tizen­öt éves, s ez a jubileum egybeesik úttörőcsapatuk a sötét. Eltakarja az ügyet. Bizony ígv hiszi. A két suhancot a kultúr- háznál szétzavartam. Régi mese, három pali közül min­dig az az erősebb, aki köz­belép. Csak az egyik szólt vissza: — Ezért még számolunk, Gáspár. — Kérem a számlát — mondom. Tudtam, ha nekem jön. a másik mellém áll. Elkotrő- dott. Megfigyelésem szerint, ahogy elment a portásfülke mellett, egy pillanatig meg­állt. — Kotródj — mondtam—, mert odapörkölök. Köpött. Nem felém, csak oldalt. Tapasztalatom, hogy aki oldalt kön, az bosszúálló. Aki a becsületét védi, az szembeköp. Elkotródott. Milyen a vi­lág. Cseng a telefon a portás­fülkében. A Nelli. Pedig úgy volt megbeszélve, hogy jön. De nem jön. Rajta vonult keresztül a front. Változnak az idők. Én is azt a csőt adtam, hogy ne álljon ellen. Ha front van, feküd­jön le. Ez minden fronton szabály. Ha' egyszer egy nő fejébe veszi, hogy neki fáj a feje, olyan gyógyszert ki nem találnak, amitől az kiáll. Az nem létezik. Könnyű a mucusnak, ha éjjeliőrrel kezd. Az asztaltól könnyű felugrani. De igazság szerint az éjjeliőrnek nincs asztala. És ha lenne? (Folytatjuk.} ünnepi beszédében. — E há­rom évfordulót ifjúságunk tisztelettel ünnepli és ápolja 1848—1919—1945 örökségét. A megemlékezés után a város tömegszervezetei, a KISZ-bizottságok, az isko­lák, a Tiszamenti Vegyimű­vek óvodásai és .a város la­kói helyezték el koszorúikat, virágaikat a szobor talapza­tán. névadójának, Petőfi Sándofr születésének 150. évforduló­jával. Ez alkalomból már­cius 12—17. között iskola­napokat rendeznek, amely­nek kiemelkedő eseménye volt a tegnapi ünnepély. Az úttörőcsapatok össze­fogásának szép példájaként a város minden iskolájának igazgatója, csapatvezetője ott volt az ünnepségen. Paróczai Ernő igazgató megnyitója után az iskola tanulói a költő születésének évfordulója tiszteletére ösz- szeállított műsorukat mutat­ták be. Ezután Turóczy Fe~ rencné, az MSZMP városi bizottságának titkára mon­dott ünnepi beszédet, mél­tatta az úttörőcsapat név­adójának forradalmi szere­pét, költól nagyságát. — Tisztelet azoknak, akik életünk szépítéséért, a költő által megálmodott szabad és emberséges világért dol­goztak és dolgoznak — mondotta. Majd leleplezte az iskola folyosóján elhe­lyezett Petőfi-emléktáblát, melyet Papi Lajos szobrász- művész készített. Az ünnepséget kedves színfolt, a jól tanuló pajtá­sok jutalmazása zárta. Ke­lemen Béláné városi úttörő titkár egy kisdobosnak és három úttörőnek a Kiváló úttörőmunkáért kitüntetést adta. Az iskola úttörőcsapa­ta által hirdetett városi szintű irodalmi és képző- művészeti pályázat eredmé­nyeit Kardos Jánosné, a vá­rosi úttörőelnökség tagja is­mertette. A beérkezett mint­egy hatvan pályamű közül tizenhármat jutalmaztak. Varsányi Lajos, a Petőfi-út- törőcsapat vezetője pedig a helyi szaval óverseny első három helyezettjének könyv­jutalmat adott át. Petofi-emléktáblát avattak a Kertvárosi iskolában

Next

/
Oldalképek
Tartalom