Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-02 / 51. szám

1973. március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Prr'-ál a túrkevei művelődési ház Röpülj páva köre. Az együttes alig egv éve alakult, de máris a legjobb minősí­tést szerezték meg. Legutóbb Pórtelken szerepeltek nagy sikerrel Nagyszabású gyűjtő és kutatómunka Feldolgozzák a magyar ellenállási es partizan-mozgalom történetét Új környezetben — megújulás Téli tárlat 73 Nagyszabású gyűjtő és ku­tatómunka bontakozott ki a magyar ellenállási és parti­zánmozgalom történetének feldolgozására. Erről tájékoz­tatták a sajtót a Hadtörté­nelmi Intézet, a Magyar Parti­zán Szövetség és a Zrínyi Katonai Kiadó vezetői, va­lamint a témában érdekelt kutatók. Elmondották az eddigi munkáról, hogy az el­lenállási mozgalmak kutatá­sa erőteljesebben a felsza­badulás 20. évfordulóját köz­vetlenül megelőző időszak­ban indult meg. Ennek ered­ményeként több jelentős munka látott napvilágot. Az első volt a „Magyar szabad­ságharcosok a fasizmus el­len” című dokumentumkö­tet, amely csaknem ezer ol­dalon, 246 dokumentum köz­readásával mutatta be a ma­gyar ellenállók, partizánok hazai és külföldi harcait. Ezt követte, a „Fegyverrel fa­sizmus ellen” című körtét. 1970-ban jélént meg á" ha­zai ellenállás eddigi legtel­jesebb feldolgozását tartal­mazó munka „A magyar front és az ellenállás” cím­mel. — Az eddigi eredményeik ellenére tény, hogy a magyar antifasiszta ellenállók és par­tizánok harcainak kutatása területén még sok a „fehér folt”, tehát tennivaló még Tíz óra van, a táskarádió mondja az esti híreket. Vé­get ért a második műszak, indulnak haza, a műhelyek­ben leoltják a lámpákat. Az­tán sötét lesz, csak az udvari fények világítanak. De a fé­nyek körül még sötétebb az éjszaka Délután esett. A mucusok átugrálnak az udvar tócsáin, a haverok meg nyomulnak utánuk, megy a szöveg, mintha játék lenne az élet. Ügetnek a mucusok után és abban reménykednek, hátha éppen ma este leesik vala­mi. Szemerkél az eső. A nappali portás már es­te nyolckor lelép. Berakja a lábast az aktatáskájába, ócs­ka, zsíros bőrholmi, avas szalonnából. Tíz után kiállók a portás fülke elé, szétné­zek, ml újság az utcán. Mö­göttem üres a gyár. Később aztán én is meg­húzom a nadrágszíjat, be­gombolom a kiskabátot, megtapogatom a stukkert a hátsó zsebben, aztán körül­járom a gyárat. A ©oríásfülkévd szembea van bőven. Segíti a feltáró munka előrehaladását az a pályázat is, amelyet a parti­zán szövetség kezdeményezé­sére tavaly hirdetett meg a történelmi társulat. Már ed­dig mintegy kétszázan je­lezték részvételi szándéku­kat a lakosság különböző ré­tegeiből: pedagógusok, hely­történészek és mások. — Az eddig végzett rész­kutatások és a következő esz­tendők hiánypótló kutatásai­nak várható eredményei két­ségtelenül jó alapot adnak majd ahhoz, hogy öt-hat éven belül a történészeik és a történettudományi intéze­tek összefogásából megszü­lessék a magyar antifasiszta ellenállási harcok történeté­nek összefoglaló monográ­A Kossuth Könyvkiadó a napokban megjelentette a január 24—25-én tartott or­szágos agitációs, propaganda és művelődési tanácskozás néhány dokumentumát. A kötet tartalmazza Aczél Györgynek az ideológiai és kulturális élet néhány idő­szerű kérdéséről tartott elő­házsor áll. Magtárszerű szür­ke házak, egyforma ablakok­kal. Oltják-gyújtják a vil­lanyokat, a fények úgy vib­rálnak, mintha egy óriás műszerfalon valamit jelez­nének. Innen a portásfülke elől is látom, hogy melyik a prolilakás. Megismerem a függönyről. A gyár másik oldalán is házsor megy. De az már nem a város felé húzódik, hanem neki a rétnek. A gyárkerítés négyszögben fut, a másik két oldallal szemben nincs épü­let. Ott kezdődik a préri, a semmibe vezető pusztaság. Még nappal se látni a végét. Éjszaka viszont látni, kü­lönösen úgy éjféltájt, ho­gyan nyomul közelebb a sö­tét. Mint a feketére égetett szilvalekvár. Néha süt a hold, vagy látszanak a csil­lagok, de az éjjeliőrnek ak­kor igazi az éjszaka, ha ko­romsötét van. — Nem félsz, Gáspár? — kérdezik a haverok. — Mit okoskodsz? Menj márí Űj Barázda „Nevével is kifejezésre jut­tatjuk, hogy mozgalmunkban még járatlan terület ez. A föld azonban, amelyikbe ekénk Vasát eresztjük, ter­mékeny. Ha lapunkkal an­nak jobb kihasználásához csak egy kicsivel is sikerül hozzájárulni, akkor elértük a célunkat.” Hatvanegy termelőszövet­kezet. a szolnoki tsz-szövet- ség havi lapja, az Űj Baráz­da első számának vezércik­kében írta ezt Bereczki La­jos szövetségi titkár. Szapo­rodott az üzemi lapok száma, megjelent az első termelő­szövetkezeti újság menténk­ben, A jászsági és a közép- tiszavidéki szövetkezetek dol­gozóinak szól, róluk: munká­jukról, életükről ír. Űj Barázda — szövetkezeti parasztságunk szép egytagba simult földjének, jó sorsá­nak szimbóluma. Kívánunk laptársunknak hasznos mun­kálkodást, eredményes esz­tendőket. S még azt is: szeressék meg az olvasók. — s. j. — Kiállítás Az NDK nemzeti néphad­serege fennállásának 17. év­fordulója alkalmából teg­nap délelőtt kiállítás nyílt a Magyar Néphadsereg köz­ponti klubjában. A fotódoku­mentációs tárlat — amelyet a központi klub parancsno­ka, Szász Domokos ezredes nyitott meg — bemutatja a demokratikus német állam nemzeti néphadseregének több mint másfél évtizedes fejlődését, eredményeit, szemlélteti a Magyar Nép­hadsereggel kialakult fegy­verbaráti kapcsolatait. adását, valamint Övári Mik­lós „A tömegpolitikai mun­ka néhány időszerű kérdése a Központi Bizottság 1972. novemberi állásfoglalása után” című beszédét. A könyv harmadik része Aczél György zárszavából vett részleteket ad közre. De azért harag nincs. A múltkor az egyik odaszólt a mucUsoknak: — Nézzétek a Gáspárt, ma éjszaka megint a baglyokkal hál... Szóval, nem bántjuk egy­mást. Minek? Nagyon is jól tudják, hogy velem nem ér­demes kezdeni, mért ha ar­ról van szó, megnézhetem az órát, hogy van-e már tíz. Ha éppen nincs, az nagyon sokba kerülhet valakinek. Akár mind a zsebemben le­hetne, de én nem az ilye­nekre vadászok. A gyár egyébként elektro­mos műszereket készít. Nem valami nagy ügy ma már. Csak akkor húzták ki a mel­lüket a haverok, amikor ta­valyelőtt olvasták az újság­ban, hogy ők is feliratkoz­tak a listára. Amit gyárta­nak, hiánycikk. Leltárt nem láttam, nekem ilyet nem mutatnak. Pedig nem árt, ha az éjjeliőr tud­ja, hogy mire kell vigyázni. Nehogy a hiányra vigyáz­zon. Ma éppen ilyen szilvalek­vár éjszaka van. A rét felől támad a sötét. Az éjjeliőr ilyenkor nem veszi elő a zseblámpát. A kerítés mel­lett óvatosan lép, belepislog a sötétbe. A szól esőt csap hozzá. Meg-megáll, fülel, háttal a falnak támaszkodik, hogy neki is legyen valami támasza. Nem látja, csak ér­zi, ha a sötét mögött valami lapul. Az is lehet, hogy va­laki. Az éjjeli őr oson a ke­rítés tövében. Mikor aztán szemtől-szembe összekapcso­lódik a pillantásuk, mint a mágnes, már csak azt figye­lik, hogy melyik mozdul aiőbh. Mert itt dől el min» A Szolnok megyei képző­művészek téli tárlata ugrás­szerű látogatottsági rekord­dal zárul néhány nap múl­va. Már eddig hétezernél többen tekintették meg, ami az utóbbi évek néző­számához képest több mint háromszoros emelkedés. Ez az örvendetes tény elsősor­ban a tárgyi feltételek ha­talmát dicséri, a művészet végre megvalósult szolnoki otthonának, a Galériának szükségességét igazolja. Helytelen lenne azonban az érdeklődés megélénkülését pusztán a felújított és új rendeltetésű épület vonzere­jének tulajdonítani. A Dam­janich Múzeum szakszerű vezetéssel egybekötött tár- iatlátogatások sorozatával igyekezett a megváltozott körülményekhez méltó kö­zönségszervezést létrehozni, és ebben legfőbb támogatói a szocialista brigádok vol­tak. ☆ Maga a kiállítás a meg­újult környezetben is meg­őrizte sok-sok éve megszo­kott jellegét. A festők az alföldi hagyományok széles­re taposott útjait járják, ki­ki tehetsége, felkészültsége és vérmérséklete szerint. Chiovini Ferenc nagy mes­terségbeli tudással megal­kotott képein például min­dig átsugárzik az életöröm, és ez megóvja a rutin fá­radtságától, akár sokszor megfogalmazott témáin dol­gozik (Olvadás, Szénahor­dás, Lovaskocsi), akár kö­zösségi ember alkotókedvét magasztalja derűs ecsetével a Kiskörei Vízléocső építé­sének példáján. Herényi Fe­renc kisméretű képeinek komoozíciős fegyelme, egy­szerűsége rokonszenves, Sáros András borongós tá­jait a kulturált ábrázolás- mód. Fazekas Magdolna és Meggyes László finom szí­nekben oldott líráját az él­ményszerűség teszi széppé. De még a legjobb alkotá­sok is kétkedést keltenek den. Egy jó mozdulat és nyerhet az éjjeliőr. De veszt­het is. Ha begyullad, kész, kidobhatja a stukkert a tol­vaj elé. A berezeltből elszáll az erő, a lövést is elvéti. Nyakán a megvadult tolvaj, rúgja ahol éri, mert aki ed­dig jut, az már elszánta ma­gát, hogy bármi áron, de át­dobja magát a kerítésen. Mire jön az URH, már el­nyelte az éjszaka. Lapulok a kerítés mellett, már túl a nehézén. Mögöt­tem az út nagyobbik fele, mikor valami roppan a sö­tétben. Lehet nyúl, vagy a szél gurított a kőre egy ócs­ka lábast, de az is lehet, hogy ember hasal a mélye­désben. Csak ki kell várni. Oda kell tapadni, míg a szem megszokja azt a pon­tot. Aztán már okosabb az ember. Ha a szem már meg­szokta, akkor a lélegzet is haitik. Ha már a lélegzet is haitik, akkor mozdulni kelL Valaki mozdul. Nyúlok is a stukkerhez, csak magam elé kellene tartani. De nem tartom, mert ő jobban lát engem, s ha nála is van va­lami, idepörköl, mielőtt még pontosan látom a célt. Szerencsére semmi. Ellö­köm magam a kerítéstől, hogy mégis behatoljak a sö­tétbe. — Állj fel, pajtás» Hátra lépek, de semmi. Pedig ilvenkor már a léleg­zet is haitik. Azok ott, akik a melósokkal lelkiznek a gyárban, azt mondják, hogy a sötét és a csend együtt a legrosszabb. Akkor érzi úgy az ember, hogy valahol lár­máznak. _ Gyere elő, pajtás! {Folytatjuk) bennünk a vállalkozó szel­lem, az újat akarás csekély volta vagy teljes hiánya miatt, a képek többségéről pedig az egyéniség nélküli­ség, az önismétlés unalma árad, vagy még rosszabb esetben harsogással palás­tolt felületesség. Kivált olyan művészek esetében érthetetlen ez, akiknek ké­pességei iránt nem lehet kétségünk, és erről egy-egy festmény erejéig — mint Baranyó Sándor a Kaszások drámaiságával, Palicz József a Tavaszi táj üde színhar­móniájával — ezúttal is meggyőznek bennünket. Külön kell szólnunk Ba­ranyó Sándor mozaikjáról, Dózsa. Papi Lajos szobra amelynek nagyobb a felü­lete, mint a kiállítás összes többi képéé együttvéve. Csaknem 40 négyzetméter. Színhatása kellemes, a ne­mes anyag látványértéke már önmagában hatásos. Csakhogy ennek az ered­ménynek az elérésére sok­kalta alkalmasabb lett vol­na az absztrakt ábrázolás. A funkció nélkül, ritmusía- lanul felsorakoztatott, se­matikus figurákból bántó üresség ásít. (A mű címe: Kortársaink.) «> Á négy szobrász lényege­sen tömörebb együttest al­kot, mint a hullámzó telje­sítményű festők, noha stí­lusjegyeik világosan elkülö­nülnek. Simon Ferenc több­féle anyaggal és többféle megjelenítési móddal dolgo­zik. Legerőteljesebb mun­kája a villára támaszkodó munkás domborított vörös­réz alakja. Nyugalom, hatá­rozottság ömlik szét a leke­rekített formákból szilárdra épített figurán. Több mint háromezer olyan pedagógus-állást ismertet a Művelődési Közlöny március 1-én megielenö száma, amelyre a már működő, il­letve más pályáról visszatér­ni szándékozó pedagógusok ny '»thatják be pályázatukat. A pedagógus munkakörben va<*y másutt munkaviszony­ban álló pedagógusképesíté- sűek részére minden tanév­ben csak egy alkalommal ír­nak ki pályázatot, ezek jegy­zéke jelent most meg a Mű­velődésügyi Közlöny'bon, fin« Szabó Lászlónak egy vö­rösmárvány asszonyfej a legkiérleltebb alkotása. Ku­bikos-, hegesztő- és mun- kásőr-alakjaiból hiányzik az eredeti látásmód, és a téma kívánta erő. Nagy István­nak kisméretű, a népmű­vészettel rokonszellemű te- rakottái (Számadó, Kupor­gó) a legízesebbek. Ólom­figuráin (Átok a gátról, Gyűmölcsszedő) nem kifeje­ző a mozdulat, a síklapok­kal való határolás esetleges­nek tűnik. A legeredetibb módom Papi Lajos fogalmaz a plasztika nyelvén. Megle­pően merész a hosszú kes­keny márványlapból fara­gott Ülő nő kompozíciója, állatfejeit gyöngéd humor­ral bontja ki a kőből. Kü­lönös a súlyos gránitíömb alá helyezett Dózsa fej, a vezéri felelősség találó szob­rász! szimbolizálása égy vaskos, emlékoszlopszerű formában. Dózsa ihlette a tárlat leg­izgalmasabb műveit is, Gáesi Mihály és Sáros And­rás Miklós grafikai lapjait.’ Gácsi négyrészes metszet- sorozatán az élet könyörte­len és igazságos dialektiká­ja, mozgalmas sokarcúsága lüktet szenvedélyes eleven­séggel. A művész személyes igazságkeresésének feszült­séggel teli találkozása ez a történelemmel, hitvallás, mindenre elszánt harcos magatartása mellett. A fiatal Sáros András Miklós, Gácsivdl ellentétben nem hatol részletekbe az Í514-re emlékező lapján. Csatamezőt ábrázol óriási távlatból, hangyanagyságú sziuletíé zsugorodott figu­rákkal, az objektíválódott küzdelem szigorú erővona­lai adják a kompozíció len­dületes ritmusát. Kitűnő másik grafikája is, a Kőmű­ves Kelemen egyik kevéssé ismert változatát illusztrá­ló rézkarc. Lehetetlen és felesleges is ötleteket kitalálni arra vo­natkozólag, mi hozhatná igazi mozgásba a megyei képzőművészeti életet. A téma nem lehet ■ önmagában döntő, ami az itt kiállított Munkásábrázolás a képző- művészetben című pályázat­ra beérkezett művek a ki­állítás többi részétől egy szikrányival sem különböző színvonala is bizonyítani látszik. De minden bizony­nyal elengedhetetlen köve­telmény — elsősorban a két grafikus példájáról ol­vashatjuk le — az eleven kutató világszemlélet, a magasfokű Szakmai igényes­ség állandó tartása, és az egyéni úttal járó kockázatot eltökélten vállaló merészség. gsaisé 3&nm nek alapján pályázat esaüä egy állásra nyújtható be. A pedagógusoknak a munkál­tatónál, más pályázóknak pe­dig — nem pedagógus ál« lásban lévőknek — a felhí­vást kibocsátó szervnél kell pályázatukat a megjelenés­től számított 10 napon belüli benyújtaniok. Március 24-ig az álláshir- detők elbírálják a pályáza­tokat, és elküldik az érte­sítéseket. Március 30-ig pe- c' a pályázó értesíti az ál­lás elfogadásáról az állásfair defőt és a munkáltatót KEREKES ÍME: o Este tíz után Sajátos, modern munkás-regény Kerekes Imre írása. Hőse. hivatalosan, nagyon kis ember: beosztása éjjeliőr. De a figurát naggyá növeszti az a testi-lelki érzékenység, amelytől minden lépése belső kalanddá válik. S minthogy egész környezete rendkívül szuggesztíven hat rá, nem kell mást tennie, mint hűségesen őrködni a vak külvárosi éjszakában, s máris az emberi sors sajátságos színképei rajzolódnak ki előtte. Az éjjeliőr bár enyhe iróniával és burkolt szemérem­mel szól hivatásáról, szavain mégis átsüt a kisember helyt­állásának nagysága, szépsége és értelme. fiája. Aqitcció—propaganda Megjelent az országos tanácskozás anyaga ITI«o| I • A. 1 * lobb mint baromezer pedagógusállás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom