Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
£&2Ü - Kffnap ulán Először két hete vettem észre. Mintha félénk lennék. Mintha időnként csodálattal néznék fel a férfiakra. Mintha sóhajtoznék: miért nem születtem férfinek óh ... Aztán a félénkség, bátortalanság elhatalmasodott rajtam mint nemrég az influenza. Napjában többször rájöttem, hogy én, a gyenge nő mihez se értek. Hogy legfeljebb akkor tudom csinálni a dolgom, ha felkarolnak. Ha bátorítanak. És bátorítottak. Mondták, hogy támogatni kell a nőket. Felkarolni kezdeményezéseiket. Segíteni őket, hogy tanulásban, miben felnöjjenek a férfiak mellé. Ügy, de úgy örültem, csak az a baj, hogy közben a mer- szem egyre fogyott. Mit tud egy szegény nő? Csak úgy magától, minden férfiúi bátorítás, segítség nélkül. Ugyan mit? Semmit. Történt ezekben a napokban, hogy több értekezleten vettem részt Szolnokon, ahol minden napirend a nőkről szólt. A nők helyzete. A nők tanulása. A nők a vezetésben. Hja kérem, ilyentájt... Az egyik értekezleten tizenhárom szavazati, tanácskozási jogú résztvevő ülte körbe az asztalt, ök is a nőkről beszéltek. Tizenkét férfi szólt ékesen lányokról, asszonyokról. „Hogy karoljuk fel őket. segítsük, bátorítsuk, stb.” A tizenharmadik felszólaló nő volt. A nagy megtiszteltetéstől, hogy ennyi okos férfi közt lehet, elcsuklott a hangja. És a férfiak bátorí- tón néztek rá. Bólogattak, ha okos dolgot mondott. Még szebb volt a nagytanácskozás. A nőkről természetesen. Ott is többen felszólaltak, férfiak. Az egyik olyan szívhez szólóan beszélt. — Segítsük a nőket, a feleségeket otthon is. Én például nem várom, hogy reggel a feleségem főzze meg a kávémat. Megfőzöm én, s ráadásul az övét is. Kell az otthoni segítség annak az asszonynak. Körülöttem több nő köny- nyezett, egy pedig zokogott. Hogy ezt is megértük. Mégis szép a nő sorsa. Ez igen! * * * Mától talán rendbejövök. Űjra a régi leszek, s nem gyötör semmi kisebbségi érzés, félénkség, bátortalanság. Mert mától nem támogatnak, nem segítenek, bátorítanak tovább. Vége a nőnapi ünnepségsoro: itnak. Jövő ilyenkorig csak rendbejövök ... — só — Meglepő probléma ff — Sietek haza, mert a kutyám sötétedés után fél az utcán!,,. (A Wochenpresse-ből) Vége a farsangi bálnak — Miért mondtad, hogy ez a film happy-enddel végződik? Hisz ezek a szerencsétlenek házasságot kötöttek! (A Quick-ből) A kis Galilei A főnök A főnök így szól egyik beosztottjához: — Ide hallgasson Gonda, a hivatalban megüresedett egy állás, szeretném alkalmazni az ikertestvérét. — Az ikertestvéremet, főafánlata nők úr? — csodálkozik a beosztott. — Igen — bólintott a főnők. — Az ikertestvérét, akit tegnap délután a — mécsesén láttam, miközben maga a nagybátyja temetésén járt Apai tanács ■ . A tapasztalt apa így oktatja fiát, aki aznap lép hivatalba: — Ne feledkezz meg róla, hogy a főnök olyan mint a tűz: ne kerülj túlságosan közel hozzá, mert még megégeted magad, de túl távol se legyél tőle, mert akkor megfagysz. KIBÚVÓ — Miért nem tartja be azt a rendelkezést, hogy csak 40 éven aluli dolgozót szabad továbbképzésre kötelezni? — Mert nem tudtam erről a rendelkezésről! — Na, de most már tud róla. — Igen, de amilyen szórakozott vagyok, holnapra ismét elfelejtem... Bfcmkaercíesábitás Szombati munkanapon >— Tudod, azért lettem kéményseprő, mert szeretem a friss levegőt (Kiss Béla rajza) MAGYARÁZAT A gyárigazgatóhoz váratlanul betoppan a felesége és ott találja a fiatal, csinos titkárnőt. — Iván, te mindig azí mondtad nekem, hogy öreg titkárnőd van. — Igen, igen — válaszol zavartan az igazgató — csakhogy megbetegedett és az unokáját küldte él maga helyett. — Nálunk népszerűek a szabad szombatok. Vezetőink népszerűségét is túlszárnya’ja...
