Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-09 / 57. szám

1973. március 0.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Ma este mutatják be a szolnoki Szigligeti Színházban Katajev A kör négyszögesítése c. vígjátckát. Képünkön a darab két szereplő;0, Andai Györgyi és Bárány Frigyes

1 V-tLÓZhl tS

Portréfilm Bernáth Aurélról, Bróíly-évforduló

G. B. Shaw A sors embere (szerda, 21.25) az Ödry Színpad előadása felvételről. A szatirikus humor mestere ezt a darabját 1895-ben, a Candida születésének évében írta. 1897-ben mutatták be először az egész estét betöltő darabnál rövidebb, s a jelenetnél hosszabb művet, amelynek hőse Napóleon, pályája kezdetén, de elhivatottságának. küldetésének és nagyságának teljes tudatában. Már ebben a darabban is megmutatkozik Shaw szellemének különlegessége, s színházmegújító hatásának néhány csírája.

A múzsák körül (péntek, 21.20) portréfilm Bemáth Aurélról. A 78 éves. Kossuth- díjas művésznek nemrégiben rendezték meg gyűjteményes

Esztergomi fmvek

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület esztergomi csoportja felajánlotta, hogy társadalmi munkában elkészíti Esztergom legnevezetesebb műemlékeinek, szobrainak díszkivilágítását.

Az ezredik évforduló minden jelentősebb rendezvényén és minden ünnepnapon fénypompa fogadja majd a város lakóit, és a várhatóan nagy számban érkező vendégeket. Többek között m“rrvi- lágitják a vármúzeumot, a tanácsházát, a technika házát és a város szobrait.

kiállítását, ebből az alkalomból az életművet bemutató kötet is napvilágot látott. Bemáth Aurél a két világháború közötti korszak haladó polgári festőinek egyik legkiemelkedőbb kénviselője volt. Emellett írásművészete sem jelentéktelen, erre művészetelméleti könyve, önéletrajzi művei, valamint a Nyugatban és a Csillagban megjelent novellái a megfőző bizonyítékok. A portré- film a gazdag pályát mutatja be, s egyben tisztelgés az idős művész előtt.

Vallomások prózában (vasárnap, 21.35) Bródy Sándor születésének 110. évfordulóján. Bródy a századforduló irodalmának kétségkívül leghatásosabb alakja volt. Ő az, akinek jelentősége nagyobb, mint műveinek ösz- szessége: személyében irodalmunk megelevenítöiét tisztelhetjük; az utána következők közül alig van jelentős alkotó, akire ne lett volna hatással, Móricz Zsigmond, Ady mesterüknek vallották s hatása még Krúdy Gyulánál is egyértelműen kimutatható. Novellái, regényei, drámái maradandó értéket képviselnek, elsősorban a kritikai élű drámák, A dada, A tanítónő és A medikus. Élete során minden művét lelkesedés' és szenvedélyes vita kísérte, s művei Európa majd minden jelentős nyelvén megjelentek. A tv-mű- sor a 110 éve született alkotót idézi.

A száz vés mező úri énekkar

Mezőtúron 1873-ban tizenhét dalolni szerető emberi megalakította a dalárdát, létrehozva ezzel a város első kulturális kis közösségét. S hogy mennyire szívügyüknek tartották az énék- lést, azt bizonyítja, hogy az énekkar megalakulás0 után néhány hónappal már nem múlt el úgy városi rendezvény, hogy fel ne csendültek volna a férfikar által előadott népdalok, indulók dallamai. Szereplésükről a helyi újság is rendszeresen beszámolt. Idézet az 1894-es mezőtúri Néplapból: „Nánai Szűcs Ferenc kántor úrnak érdeméül róhatjuk fel, hogy a helybeli dalárdánk jó és képzett erőkkel szaporodva időről időre szép haladást tanúsít.” Kezdi megismerni őket á megye, h an «versenyeznek más városokba is.

1908-ban az Iparos Dalkör nevet vették fel. Ekkor működésüket néhány hónapos kiesés. kama«vcsere, majd az újraszerveződés jellemzi. 1911 jelentős eseményt hozott: önálló hangversenyt

rendeztek Szarvason, az Árpád Szálló dísztermében. A bevétel egy részét a szarvasi szegény gyerekek felruházására fordították. 1919 táján elnémulnak, de két év múlva már újra szerepelnek. 192.7-ben először vesznek részt országos versenyen Szegeden, ahol a könnyűműdai kategóriában a huszonnyolcai létszámú dalárda ejüst serleget nyert. Aztán jöttek sorra az országos versenyek, a helyezések, a Liszt Ferenc * i

Shakespeare-bemulalé a szentendrei teátrumban

Az idén nyáron új darabbal lép közönség elé a szentendrei teátrum. A város főterén felállított színpadon július 6-ától kezdődően tizenegy alkalommal Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című darabját mutatják be. A vígjátékot Iglódi István rendezi. A szereplők között láthatjuk majd Béres Ilonát, Jobba Gabit. Lukács Sándort, Zala Márkot, Vajda Lászlót a kaposvári Csiky Gergely Színház tagját, Szacsvay Lászlót és Öze Lajost,

bronzplakett, az ezö-* babérkoszorúk, az ezüst serlegek. 1938-ban a férfikar mellé vegyesksrt is alakítottak.

A felszabadulás után a kulturális élet egész területére a fellendülés ieUemző. A mezőtúriak is úiult lendülettel láttak munkához Kávási Sándor vezetés 'vei.

Az országos téli falusi kul- túrversenv Szolnok meevei bemutatóján első díjat nyertek. Szerepeltek N’z’Vegvházán a magyar—szoviet barátsági hét megnyitóién. A kezdeti fellendülés után aztán ismét megtorpanás következett. A város vezetői nem ismerték fel az énekkar nyúitotta nagyszerű népművelési munka lehetőségeit, nem támogatták őket kellőképpen. Az énekkar kishí- ján feloszlott, tizenötre csökkent a tagok száma. Kávási Sándor karnagynak és néhány régi énekesnek, mint például dr. Antalicz Károlv ügyvédnek köszönhető hogy a felbomlás mégsem következett be. 1955-ben már any- nvira megerősödtek. hogy Bárdos-, Kodály-. Liszt-dalok és a klasszikus zene- irodalom különböző számai is szerepeltek műsorukban. Kávási Sándort 1960-ban a „Szocialista kultúráért” jelvénnyel tüntették ki.

Az utóbbi években utánpótlási gondokkal küzdenek. Szinte állandóan változik az énekkar összetétele. Bár Kávási Sándor általános Iskolai tanítványai közül többen is jelentkeznek kórustagnak, a fiatalok száma így Is kevés. A százéves énekkarban azonban most is vannak lelkes tagok, akiknek lendülete, énekszereíete magával ragadja a többieket is. Röpülj páva-körök kunsági vetélkedőiére készülnek, és szeretnének jól szerepelni a IV. Duna menti folklór fesztiválon is.

Az énekkar eddigi eredményei köteleznek. Próbáikat a művelődési házban tartják. Korábban a művelődési ház volt a fenntartójuk is, amelynek viszont nagyon szűkös az anyagi keret“ Szeren ctó- re a helyi ÁFÉSZ segítségükre sietett. Az .énekkar kiadásait magára vállalta, anyagilag segíti őket. E nemes támogatás eredményeként a következő évfordulók alkalmából valószínűleg még több sikeres szereplésről számolhatunk be.

T. M.

KEREKES IMRE:

o Esíe tíz után

— Gyere ki! — mondom, — mert belédlövök!

Felugrik, kintről jlátom, ahogy imbolyog a sötétben.

— Gyere az ablakhoz, mutasd a pofád!

— Jól van na — mondja a hang —. nem kell mind’árt így beszélni az emberrel.

— Ne pofázz — mondom —. gyere az ablakhoz.

Odajön. Mutatja magát, a szeme maid leragad. A baja csomókban egy kóc. Már megint ez a naplopó, a Pe- recz Vince.

Ezen a Perecz Vincén többet szórakoznak a gyáriak mint a cirkuszban. Targoncás lenne csak az a baj, hogy többet ért a targoncához. mint a műszerészek. Csak belenyúl, aztán három napig keresik, mitől nem megy a targonca. Ez hozta divatba a kutyás Elzát is. Előfordult már, hogy a reggeli műszak találja meg a sarokban. Ismeri a zugokat, vackot csinál magának, aztán benyúl a targoncába. Lead i a és már mehet is pihenni. Órabérben alszik este tízig, tíz után potyára. De ha tízkor kivonul, mindig pofázik valamit.

— Könnyű az alvajáróknak — mondja nekem a Érültkor.

Most megvagy, gondolom. A kezem a farzsebre teszem, a stukkerra. lássa, hogy most nem viccelek.

— Mássz ide — mondom neki.

— Nem férek M ez ablakon.

— Préseld magad! — parancsolom.

Kimászik. Vakarja masát, mert a gyárban sok’a bolha.

— Már itt se lehet egy jót aludni — mondja.

— Gyere csak velem, a többit majd elintézzük.

Megigazítja a nadrágszíjat, rágyújt, úgy fújja a füstöt, 'mintha tapasztalatcserére készülne velem.

— Mi a fene, még az eső is esett — mondja.

— Esett... — mondom.

— Na, akkor jó. Mennyi az idő? — kérdezi.

— Fél egy...

— Fél egy? Akkor siessünk, mert elmegy a villamos.

Nem szólok. Mikor a portásfülkéhez érek, mondom neki.

— Gyere be.

Bejön. Világosat csinálok, szétnéz. Látja, hoav fekhely is van a sarokban, f°n-i««s.

— Kiadhatnod — mondja

—, sokan kószálnak erre estefelé.

— Jegyzőkönyvet csinálunk.

— Csináld — mondja *—i de én alá nem írom.

— Jól van. de akkor felhívom a rendészt.

— Oké — mondja —,már úgyis eleget aludt.

Elmondom a rendésznek, hogy megfogtam a Perecz

i Vincét. Erre levágja a teie- : font. Az eső újra zuhog.

— Tűnj el — mondom —, ne is lássalak.

All kinn fedetlen fővél az esőben. Nadrágzsebben a két ökle. Nem lehet ennek senkije, ha ilyen nyugodtan be tud itt rendezkedni éjszakára.

— Gyere be ■— mondom.

Álám néz, már úgy alulról felfele, nem akarom-e csőbe húzni. Teát töltök neki, még forró, igya meg, ráfér. Köszörüli a torkát, se- hogyse tudja- elkezdeni.

— Eljönnék én hozzád ide, éjszakai segédmunkásnak — mondja.

— Hát csak igyekezz.

— Miféle mesterség ez?

— Szép.

— Mi a szép?

— A sötét.

— A sötét ?

— Az. Több a sötét, mint a világos. A sötét tömegre is több kilóra is.

— Ezt ki mondta?

— Csak körül kell nézni, te süket... Nézz körül, hát nem több?

— De több.

— Nahát, erőltesd meg magad.

= Minek?

— Ha bele akarsz látni az éjszakába, nyilvánvaló, hogy nem alhatsz.

— Te látsz a sötétben?

— Nem mindig. De néha látom, hogy a sötétből figurák alakulnak, a sűrűje ösz- szeáll.

=— Párzanak?

—■ Aha.

— Mondom ugye. 11

Megivott két bögre teát,

aztán tovább lépett

Állok a portásfülke előtt az utcán. Ilyenkor eső után a hosszú házsor ablakai már mind sötétek. Az öreg házaspárnál már napok óta nem világítanak. Meg kéne tudni, mi van velük. A Lip- ták úr már fordult e«”ot első álma után. Erdélvi űr, a festő, még éjfél előtt vacsorához ült, de az első szelet parízernél feje az asztalra bukott. Slezákné egyetlen pár harisnyája már a fre- golin szárad. Totosváry Adrienné szobatiszta daxlija pedig bizonyára felkapta a fejét, mikor Perecz Vince elhúzott az ablak alatt. Richter úr még lehet. hogy számol í a a borravalót, amit a blokk alatt csúsztattak néki, hoav kevesebb leeven a sörhab Vajda űr. a K">ZÉRT-es, lefeküdt ugyan, de nyitott szemmel a plafont bámupa. Azon meditál, mégis nem volna-e jobb, ha kibékülne a feleségével.

A nyolcórás hírekben mondták, hogv sok a mentők dolga. Frontátvonulás van.

(Folytatjuk.}

Az önállósággátjai

Sem^e'b n látott nap_

világot a KISZ KB Intéző Bizottságának állásfoglalása a kollégiumi önkormányzat megszilárdításával kapcsolatos feladatokról. A megjelölés eléggé bonyolult, a téma nemkülönben, bár bonyolultsága ellenére sokan ismerik, hiszen vissza-visz- szatér az ifjúsági szövetség munkájában és a sajtóban egyaránt.

Adott ugyanis a mindösz- sze kétéves kollégiumi szervezeti szabályzat. Szakértők, pedagógusok, ifjúsági vezetők és diákok szerint is a szabályzat szinte tökéletes. Papíron legalábbis. Sokan remélték is, hogy a kollégiumi nevelőmunka felfelé ível majd. s nemcsak folytatják az Eötvös- és a Győrffy-kollégium legjobb hagyományait, hanem többre is futja az erőből, lévén más tárgyi feltételek — általában jobb feltételek a jő kollégiumi élet megteremtésére.

Nos, as elmúlt hónapokban alkalmam volt néhány felső- és középfokú tanintézet kollégiumába látogatni, részt vettem diákparlamenten, kollégiumi tanácskozáson, a kollégiumi hagyományok felélesztését szorgalmazó soproni országos rendezvényen. Az ott hallottak, tapasztaltak arról győztek meg. hogy az általános javulás ellenére sok helyen nem elég világos, mit jelent a kollégiumi ön- kormányzat, mit a kollégiumok belső demokráciája stb. A nagy budapesti és vidéki egyetemek dicsekedhetnek kiváló eredményekkel, országos érdeklődést keltő akciókkal, míg némelyik főiskola, óvónő és tanítóképző diákotthonában idejét múlta módszerekkel, „nevelődik” a hallgató. A diákbizottságok névleges önállósága arra jő, hogy helyeselni tudják a felnőttvezetők utasításait. Köztük „dedós” rendszabályokat, mondván, a szigor nem árthat, fogni kell a gyerekeket stb.

NfTtl a szigor ellen szólok. Az értelmes szigor nevelő hatású. Hanem az ellen, hogy több ezer diákot a féltés ürügyével megfosztanak az önálló kezdeményezéstől, ötleteikben lázadást. kívánságaikban a fegyelem lazítását látva. így azután békés semmit nem akarás marad a program. Holott, a kollégistáknak, egyáltalán az egyetemi-főiskolai hallgatóknak a KISZ is számos, társadalmi jelentőségű mozgalomban kínál feladatot. Egyebek között a „diákok a negyedik ötéves tervért”, az „egyetemisták a városért” mozgalomban, az oktatási-nevelési feltételek javítása felett vállalt KISZvédnökségben, az „egyetemisták a szakmunkásképzésért” akcióban.

Van-e összefüggés egy-egy diákotthon belső élete és az itt felsorolt feladatok vállalása között? Természetesen van. Mert adhatja ugyan utasításban a diákotthon igazgatója a szakmunkástanulók patronálását, szólhat ' mellette a KISZ-titkár, a vállalkozás kevés sikerrel kecsegtet, ha nem azért kezdenek hozzá a hallgatók, mert értelmét látják, mert belső kényszert éreznek a segítséghez. Nem véletlen, hogy a fizikai dolgozók gyerekei a felvételi vizsgákra előkészítő tanfolyam ötlete a Bu'dapesti Műszaki Egyetemről származik, s ugyancsak a műszaki egyetemistáktól indult a szakmunkás- képzést támogató akció. Ezen az egyetemen jól értelmezik a diákönkormányzatot, a műegyetemisták kollégiumában gyakorolják a kollégiumi demokráciát.

Azt olvashatjuk a KISZ intéző bizottságának állás- foglalásában, hogy „a kollégisták társadalmi-közéleti tevékenysége ott eredményes, ahol a kollégium ön- kormányzata rendszeresen vállal különböző feladatokat, s a kollégisták minél szélesebb körének biztosít hasznos, vonzó, a társadalmi igényeknek megfelelő, leendő szakmájukhoz kapcsolódó munkát”. Könny® belátni, hogy ehhez kevés a diákok jószándéka. Sajnálatos módon néhol a városért tevékenykedni akaró diákokat is visszautasították az illetékesek”. Ügy vélték, az ifiúi lelkesedés legfeljebb parkok szépítésére, takarítására elégséges. Azt a szellemi kapacitást, amit négy-ötszáz egyetemista vagy főiskolás jelent, wem tartották figyelemre méltónak. „A kollégiumnak a társadalmi-közéleti tevékenység előiskolájává kell válnia” — idézem ismét az állásfoglalásból...

Természetesen lehet valakiből jó mérnök, tanár akkor is, ha a diákotthon, melyben éveket töltött csupán szállást adott neki. Csak éppen érdemesebb másként eltölteni a diákéveket. Az országos, nagy fellendülés ez ügyben még várat magára. Nagyon sok felnőttől függ, hogy meddig. Éppen ezért — bár az állásfoglalás az ifjúsági szövetségtől ered — nemcsak a fiatalok, nemcsak a diákok számára megszívlelendő.

^GS' megjegyzem: a középiskolások diákotthonainak helyzete korántsem kedvezőbb, sőt. S nemcsak annak következtében, hogy az ott lakók még majdnem gyerekek.

Maros Dénes

Döntő március 31'én

Több mint hatsz íz brigád versenyzett Jászberényben

Jászberényben befejeződtek a szocialista brigádok levelező válogatóversenyei. Az 1972 szent emberében kezdődött ötfordulós vátó-ató- versenveken több mint bötszáz szocialista brigád vett részt. Valamennyi nagv szorgalommal készült a versenyekre. Rendszeresen vettek részt az előkészítő tanfolyamokon tanulmányozták a versenvek anvaeát tartalmazó szakirodalmat, valóságos kutatómunkát végeztek a könyvtá rakban.

A sei “ltotok alan’én t!°“ríhat brigád jutott tovább, és

szerezte meg azt a jogot, hogy március 17-én részt vegyen a szocialista brigádok városi vetélkedőiének elő- dö-tőjén. Az egy hét múlva megrendelésre kerülő elődöntő a bri^tok írabb oróbatétole lösz. Ott válo-af’-k ki a legiobb nyolc brigádot a döntő résztvevőit.

A dnn+őbe iutott bototok között az elért helyezéseknek megfelelően értékes díjakéi osztanak ki. A árakat az érd“kolt vállaltokon kívül az 5?MT a iáazber. vi a iá^heré- nvi városi KISZ bizottsága adja.

*

J