Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-07 / 55. szám
t 1973. márdus 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hét forintnál nem lesz alacsonyabb órabér a bútorgyárban — 875 ezer forint béremelésre — Mindenkit írásban értesítenek Régen lehetett olyan nagy érdeklődés a szolnoki bútorgyárban tanácskozás iránt, mint tegnap délután volt. Ekkorra hívták össze ugyanis a vállalat gazdasági és mozgalmi vezetői a termelési tanácskozást, amelyen a béremelésekről hozott egybehangzó döntéseket ismertették. Jó eredményekről számoltak be és ezt mindenki szívesen hallgatta. Ebben a gyárban 1968 óta rendszeresen növekszik a munkások évi átlagkeresete. Az akkori 20 ezer forint helyett az idén meghaladja a 26 500 forintot. — Ha legalább úgy dolgozunk, mint tavaly — hangsúlyozta dr. Szilassy József gyárigazgató — akkor ezután is ilyen eredményekkel számolhatunk. A kormányhatározat, a vállalati és az üzemi eredmények adta lehetőségeknek megfelelően a bútorgyárban mindent megtettek, hogy javítsák a dolgozók bérét, minden forrást kihasználva, összesen mintegy 875 ezer forintot osztottak most szét, alapbérként. Ezzel elérték, hogy 7 forintnál alacsonyabb órabérért senki nem dolgozik a gyárban, az a százhetven nő sem, akik betanított mynkások. Kiemelten díjazzák a nehéz fizikai munkások, valamint az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók munkáját, összesen 7—16 százalékig terjedően, differenciáltan osztották el a meglevő összeget. A munkások anyagi és erkölcsi megbecsülésének tudható be, hogy két hónap óta ebből a gyárból senki nem lépett ki, és nincs munkáshiány. A tanácskozás résztvevői a napokban írásos tájékoztatást kapnak az üzemi vezetőktől munkabérük alakulásáról. De személyesen is kérhetnek felvilágosítást a gyár vezetőitől ezzel kapcsolatban. Vígóh'd Iránban A Komplex KülkeresKe- delmi Vállalat szerződést kötött az iráni mezőgazdasági minisztériummal marha-birka vágóhíd, valamint a hozzá tartozó hűtőház szállítására 3.3 millió dollár értékben. A vágóhíd, melynek kapacitása 8 óránként 4000 juh és 2500 marha levágása, valamint a 3000 tonna befogadóképességű hűtőház Shiraz- ban működik'majd. A 3.3 millió dollár értékű üzletkötés azért jelentős, mert ez lesz az első ilyen nagyméretű magyar létesítmény a Közép-Keleten. Jászkiséren a belvízlevezető csatorna bővítése és tisztítása miatt kivágják a csatorna melletti fákat a vízügy- , igazgatóság munkásai Az anyaság megbecsülése Ma hazánkban a foglalkoztatottak 42 százaléka nő, s az egymillió 700 ezer dolgozó asszony 50 százalékának van kiskorú gyermeke. A kettős terhet vállaló nők száma tehát rendkívül nagy, s ha ehhez még hozzávesz- •szük, hogy az asszonyok 13 százaléka egyedül neveli gyermekét, vagy gyermekeit, kézenfekvőén látszik mindaz a gondoskodás, amelyben államunk az anyákat részesíti. A gyermekintézmények elterjedtségét mutatja, hogy a 3—6 éves korú gyermekek 60 százalékát tudják óvodáink fogadni, bár bölcsődéinkbe csak a gyerekek 10 százalékát járathatjuk. Évente 160—180-ezren veszik igénybe a szülő nők közül a gyermekgondozási szabadságot, miután a három év alatt kétszer is módjukban áll változtatni, illetve megszakítani szabadságukat, ha körülményeik úgy kívánják. Törvényeink védik a gyermekgondozáson lévők jogait. Ezek szerint visszatértükkor eredeti munkahelyüket és fizetésüket köteles biztosítani számukra munkaadójuk. Demográfusok szerint — mindezek és a még fel nem sorolt számtalan egyéb kedvezmény következtében — a családok közül soha még ennyien nem vállaltak gyermeket, mint ma. A 2 millió 909 ezer magyar család 60 százalékában egy-két gyermek él, a háromgyermekes családok aránya 6 százalék. Igaz, hogy a családok 30.7 százalékában egy-két gyer- gyermek,- de ezek közé számítják azokat az idősebb házaspárokat, akik már felnevelték fiukat, lányukat. A családszerkezet változása, a gyermekek számának csökkenése nem magyar, hanem világjelenség, a több gyermekes családok száma a legtöbb iparilag fejlett ország oan csökkenőben van. Ma illuzórikus lenne az 1870-es évek ötgyermekes, és az 1940-es évek háromgyermekes átlagcsaládjáról ábrándozni; ma az egy-két- gyermekes család az általános. A családokat támogató kiadások és ráfordítások hazánkban 1949. óta ötszörösére emelkedtek. Elegendő a legutóbbi lakásrendeletre utalni, amely messzemenően figyelembe veszi a lakások árának megállapításánál a gyermekek és az eltartottak számát. Az anyaság megbecsüléséért nagyon sokat tesznek a munkahelyek társadalmi szervezetei, különösen a szakszervezetek. A társadalombiztosításban szinte szüntelenül fejleszti államunk az anya- és csécsemővédelmet. A fiatal nők személyiségét és egészségét romboló, a termékenységet és az utódokat egyaránt veszélyeztető születésszabályozási módot, a művi megszakítást, a SZOT határozott kérésére a Nővédelmi Tanácsadók felállításával is csökkenteni kívánják. A SZOT javaslatára az Egészségügyi Minisztérium nemcsak fendekezett a tanácsadók felállításáról, hanem annak tárgyi és személyi feltételeit is biztosította. Az anyaság védelmében a szakszervezetek rendszeresen ellenőrzik a különböző iparágakban a terhesanyákat és a kisgyermekeseket védő rendelkezések betartását, könnyebb munkára helyezésüket, és egyéb kedvezményeik maradéktalan biztosítását. A SZOT illetékesei nemrég tettek például kormányszerveknek olyan javaslatot, hogy a koraszülések gyakoriságának megelőzésére, hasznos lenne terhességük utolsó hónapjaiban betegállományba helyezni a leendő édesanyákat. A Munka Törvénykönyve szerint a terhesség negyedik hónapjától a gyermek féléves koráig nem köteles túlórázni a dolgozó nő. A SZOT Nőbizottsága már a 2—3 hónapos terhesek túlóra-mentesítését is javaslója, mert szakorvosok szerint az utód szempontjából szinte a legfontosabb időszak a terhesség első harmada. Az anyaság további megbecsülését és segítését' szolgálja az a javaslat is, hogy az édesanyák gyermekápolási táppénzjuttatását — évente 60 napon át — a gyermek 10 éves koráig terjesszék ki. A SZOT Nőbizottsága a gyermekgondozási segélyen lévő nőkről felmérést készített és megállapította, hogy az anyák 70 százaléka gyermeke 18 hónapos koráig visszatér munkahelyére, s ez főleg anyagi okokra vezethető vissza. Bár számszerűen növekedett a gyermek- gondozási segélyt igénybe vevők száma, a SZOT illetékesei úgy látják, hogy a 650 forintos segély ösztönző hatása, a bevezetés idejéhez képest csökkent. Javaslataik között szerepel, hogy a Művelődésügyi Minisztérium a pedagógusképzés és — továbbképzés keretében az egészségre neveléssel is foglalkozzék. A család iránti felelősségre nem lehet elég korán felkészíteni a fiatalokat. Éppen ezért a SZOT már. az ötödik osztályos gyermekek tantervébe is javasolja az egészségneveléssel, a család és az anyaság megbecsülésével való foglalkozás beiktatását. K. É. Az Országos Nőnapi ünnepségek megyeszerte Szakmai tánácskozás Szolnokon Ez a hét a nőké. Megyénkben talán nincs egyetlen olyan vállalat, szövetkezet és intézmény sem, ahol a 63. nemzetközi nőnap alkalmából ne köszöntenék az asszonyokat, lányokat. Tegnap Szolnokon, a Ság- vári Endre megyei művelődési ház (színháztermében például mintegy kilencven nőt köszöntöttek, az SZMT nőtagjait és az SZMT munkabizottságában tevékenykedő aktívákat Hosszasan sorolhatnánk, a gyárak, üzemek ajándékozással, jó néhány helyen pedig a kiváló dolgozó jelvények és kitüntetések átadásával egybekötött és kizárólag a gyengébb nem tiszteletére rendezett ünnepségeket. A tiszafüredi járásban például mintegy 51 helyen lesznek — zártkörű munkahelyi rendezvények. A Hazafias Népfront szervei pedig március 4-től 11-ig több mint 50 klubban, művelődési házban rendeznek ünnepségeket. Karcagon holnap délután 4 órakor városi ünnepség lesz, amelyen Zagyi János, a városi pártbizottság első titkára köszönti Karcag asz- szonyait, lányait (Tudósítónktól) Tegnap a Magyar Agrár- tudományi Egyesület Szolnok megyei szervezetének növénytermesztési szakosztálya és a Megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya szakmai tanácskozásra hívta össze a megye mezőgazdasági szakembereit. A tanácskozáson több mint kétszáz mezőgazdasági szakember, tudományos kutató vett részt, s megjelent dr. Gergely István, az MSZMP megyei bizottságának első titkára is. Dr. Láng Géza — akadémikus tanszékvezető egyetemi tanár — akit az elmúlt hetekben a szovjet tudományos akadémia tagjává választottak — a keszthelyi agráregyetemről jött el megyénkbe, hogy vitaindító előadást tartson a tápanyaggazdálkodás időszerű kérdéseiről. Előadásában elmondotta, hogy a mezőgazdasági növények hozamnövelésének egyik legfőbb kérdése a trágyázás, a talaj tápanyag-gazdálkodásának szakszerű ismerete. Dr. Bocz Ernő egyetemi tanár, a debreceni Agrártudományi Egyetem növény- termesztési tanszékvezetője, hozzászólásában a tápanyaggazdálkodással összefüggő öntözéses kérdésekről beszélt. Dr. Gerei László, az OMMI igazgatója a talajvizsgálatokról, a genetikus üzemi talaj-térképekről és kartogramjairól adott tájékoztatást. Az előadásokat élénk vita követte. A gyakorlati szakemberek számos kérdést intéztek a professzorokhoz, kutatókhoz. Kérték, hogy a tudomány legújabb eredményeit lehetőleg minél egyszerűbben és gyorsan juttassák el az üzemek szakembereihez. A vita után került sor a MAE kertészeti, talajtani szakosztályának megalakítására, valamint a MTESZ választmányi-küldöttek megválasztására. V. K. Öntözési Operatív Bizottság /elhívása Az Országos Öntözési Operatív Bizottság felhívással fordult a mezőgazdasági nagyüzemekhez a termelőkhöz: a csapadékhiány és a száraz időjárás miatt idén a szokásosnál előbb kell indítani az öntözőberendezéseket. A mezőgazdasági nagyüzemeknek időben kell gon- doskodniok az öntözőberendezések kijavításáról. Mindenhol el kell Készíteni az öntözési terveket, amelyek alapján a gépeket az optimális mértékig kihasználhatják. A gazdaságoknak most már haladéktalanul be kell jelenteniük öntözőgép-igér nyeiKet az AGROKER vállalatoknál. Erre azért van szükség, mert a gyárak a kellő számú rendeléstől teszik függővé, hogy megkezdjék-e az egves felszerelések sorozatgyártását Beszélik, hogy . •. Ilyenek a munkások Amióta a tévé is bemutatta a Jelenidő című filmet, azóta többször is alkalmam volt hallani véleményeket arról, hogy milyenek is ma a munkások. Sokan mondták, hogy nem olyanok, mint amilyeneknek a film bemutatta őket Nézzünk csak szembe néhány kifogással. Akadnak, akiknek az a bajuk, hogy a filmben ábrázolt munkások jobbára nélkülözik a harcos tulajdonságokat, amelyek pedig a valóságban jellemzik a szervezett nagyüzemi dolgozókat, a társadalom vezető osztályának tagjait. Hogy a Jelenidő melósai olykor kifejezetten sunyik, lanítnnak, amikor ki kellene állniuk a közös ügyért. S akikor végre rádöbbennek a csoportvezetőjükkel szembeni igazságtalanságra. és kiállnak érte, már késő. Mások szerint pont ellenkezőleg áll a dolog, mert a valóságban nem ilyen harcosak és összetartok a munkásközösségek, hanem csakis önös érdekeiket nézik és ebből kiindulva latolgatják a célszerű magatartást. Hogy hol van manapság olvan brigád, amelyik kiáll akár az igazgatóval szemben is egy munkatársuk svédeimében, sőt egy esetleges kollektív fölmondás lehetőségétől sem riad vissza. A szélsőséges vélemények sorában akad olyan is. amelyik kétségbe vonja, hogy a gép mellett dolgozó munkások úgy beszélnek, mint a filmbeliek, ök ugyanis nem épnen a francia udvari etikett szabályai szerint nyilatkoznak meg a különböző kérdésekben, hanem nevén nevezik a dolgokat. Az embernek az ülésre szolgáló testrészére például nem azt mondják, hogy fenék, netán far, esetleg popó. Az életre nem azt, hogy bonyolult, új, szép, hanem olyan jelzővel illetik, amelyet inkább a szerelmet pénzért mérő örömlányokra szokás mondani. Ha finomkodó széplelkeket hallgatok, rendszerint eszembe jut egy régebbi történet egy illetőről, aki csak azért nem nagybetűvel mondta ki azt a szót. hogy munkás, mert ez élőszóban nehézségekbe ütközik. Ez az ember vezető beosztású hivatalnok volt, kocsi vitte és hozta reggel és este. Egyszer azonban valami baj esett az autóval. ráadásul ojvan naoon, amikor nagvon korán kellett bemennie. Együtt álltunk a tömegben a villamosmegállónál. s a második fizennyol- casra föd is fértünk. Nem dicsekvésből mondom, de nekem ez könnyebben ment, mert ha megszeretni nem is, de megszokni kénytelen vagyok a reggeli csúcsforgalmat. Megadóan, tűrtem hát a lökdösődést, hallgattam az ajtók közelében megállónként ismétlődő veszekedéseket, minden pont olyan volt, mint más hétköznapi reggeleken. Egyébként autón járó ismerősöm szenvedett. Méltatlankodva szisszent fel, ha az oldalába nyomult egy könyök, ügyetlenül kapaszkodott, s szüntelenül fintor- gott. Aztán elsodorták és csak az átszálló helyen találkoz- koztunk megint. Azt mondta, hogy ezt nem lehet kibírni. Az emberek vadak, és hogy szörnyű ez a népség. Azt feleltem neki. hogy ezek az emberek a reggeli csúcsforgalom farkartörvé- nyei miatt ilyenek. Ha kényelmesen tudnának közlekedni. maid v-londok lennének tülekedni, vagy veszekedni. Sz°r>en leülné" ek a szabad ülésre, vagv beállná- nak a sarokba, újságot olvasnának, vagy szeretettel néznék útitársaikat így viszont haroolniuk kell azért, hogy időben beérjenek munkahelyükre, mert elkésni nem akarnak. Valamint azt is megkockáztattam, hogy e népség zöme feltehetőleg munkás, aki bélyegezni fog a gyár portáján. Az egyébként autón járó férfiú kissé zavartnak tűnt, de mélyenszántó elvi vitára nem maradt időnk, mert jött az >'4abb villamos és szem elől tévesztettem őt. Mondom, ez a jelentéktelen eset mindannyiszor vissza- rémlik. ha magasröptű elmélkedéseket hallgatok arról, hogv milyenek is ma a munkások. Milyenek is? Azt hiszem, hogy énpúgy, mint minden más embernek, a munkásoknak is vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaik. Szeretnek dolgozni, kivéve azokat, akik kev^K» szeretnek, de műszál. mert anélkül nem lehet megélni. Érdekli őket a közösség minden kisebb-na- gyobb öröme és gondja, kivéve azokat, akiket csak személyes ügyeik foglalkozhatnak, s a lényeg, hogy menynyi van a borítékban. Példás családi életet élnek, kivéve azokat, akik verik a feleségüket, vagy elisszák a fizetésüket. Ezzel együtt élő valóság, hogy a munkásosztály a társadalom vezető osztálya. Csakhogy a munkások egyenként nem azonosak azzal a plakáttal, amelyből régebben annyit láthattunk az utcán, s amelyen a munkás frissen mosott és vasalt műn. karuhá' an volt látható, amint éppen erőt sugároz és bizakodva néz előre, a jövőbe. A munkásosztály nagy, erős és a leghaladóbb osztály, — társadalmi méretekben. De tagiaitól nem várható el, hogv szüntelenül modellt álljanak aaitációs pl-’--<f/\i<hoz. Ezt a pózt rém nagvon szeretik, mint aho- gvan azt sem. hogv kívülről fiiveHék őket. milyenek is mint munkások, ho<*~- aztán saiót kialakult elképzeléseiket igazítsák a kénhez. A J lem’dő munkásai e— éhként nen- hívatásos színészek, hanem valóságos munkások. Árkus József \
