Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-06 / 54. szám
XXII. évf. 54. sz. 1973. márc. 6„ kedd. MhianMi iiwi ■ inwii i' i ír""1“"-™*— • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 80 FILLÉR Egy csónakban L assan túljutunk a hagyományos éveleji zárszámadáson, a vállalatoknál a felosztható nyereség szét- porciózásán is. Ilyenkor mindenütt felismerhetik mennyire „együtt sír — nevet” alapon dolgoznak a gazdálkodó egységek emberei beosztásra, végzettségre való tekintet nélkül. Éppen ezért most a vállalatoknál — ezt a felismerést segítendő — jó lenne, ha a szokásos eredményismertetőkön nemcsak a nagy, globális adatokat hallanák a résztvevők, hanem — és ez csak egy kis többlet számítást igényel — azt is, hogy az egyik üzem, a másik brigád egészen pontosan mennyivel is „szerepelt” azokban a nagy számokban. Vagy, például hogyan alakította a végeredményt a munkaerő fluktuáció? Nem említem ezt véletlenül, hiszen a .munkából kiálló, távozó ember mindig alaposan megcsapolja a maradók pénztárcáját: mielőtt elmegy, már keveset ér a munkája, aki jön helyette, annak tevékenysége pedig még sokáig nem lehet teljes értékű. Ezért furcsállható, ha valahol közönyösek a vándorlással szemben: mintha valóban nem ismernék fel saját érdekeltségüket mások ilyen vagy amolyan viselkedésében, tempójában a munka közben. Például: hát nem az a kézenfekvőbb, hogy a forgácsoló hibátlan öntvényeket kapjon az öntőktől? Mégis: hányszor megesik, tévesen értelmezett kollegalitásból — hogy nem küldik vissza az öntödébe a nem kifogástalan öntvényt, hanem igyekszenek továbbcsúsztatni a készáruraktárig. Az öntőnek — mert nem vagyunk stréberek! — nem kell tehát kétszer dolgoznia. I lyenkor viszont a vállalat távolabbi érdeke komoly csorbát szenvedhet: ez a szemlélet oda vezethet, hogy romlik a gyár termékének minősége, aztán romlik a híre, ebből rendeléshiány, amiből pedig csökkenő termelés következik és végülis az egyre romló vállalati eredmény. így: a példaszerinti forgácsoló és öntő nem ismerte fel, hogy már a saját pillanatnyi érdeke is elválaszthatatlan a vállalat jövőbeni érdekétől. A főnök elől — a vállalat elől — bújtatott selejttel — önmagukat csapták be. A munkaadói, tulajdonosi énjüket és a munkavállalóit is, hiszen ha a vállalat gazdálkodási eredménye romlik, akkor a saját egyéni jövedelem és a holnapi munka biztonsága kerülhet veszélybe. Ám máris jöhet a kétes értékű önvígasz: akkor majd másik gyárba megyek. De hiszen — az imént már említettük — aki vándorol, az megintcsak holnapi lehetőségeit sze- gényíti. Mint állampolgár mindenképp, hisz mögötte ott marad a kiesés valahol, ami végülis népgazdasági szinten is kiesés. A vándorlás, vagy a hanyagul végzett munka ezért — kétszeresen érinti a embert: egyszer, mert csökken a vállalati jövedelem — csökkenhet az egyéni is; aztán mert csökken a vállalati befizetés, csökkennek a költségvetés jövedelmei is és végül egy sor társadalmi gondunk később oldódik meg. E gy csónakban ül itt mindenki; a munkás perspektívája elválaszthatatlan a vállalat perspektívájától. (Az állampolgár jövője a népgazdaság gyarapodásától.) Ennek felismerése — felismertetése — lehet az egyik legjobb anyagi ösztönző a jobb munkára. A gyártmányfejlesztés, a tervezés, a szervezés, az eredmény javítása — ezért kell, hogy közös gond legyen mindenütt. A vezetőknek ezt a felismerést kell tökéletessé tenni valamennyi vállalatnál. A Központi Bizottság 1971. decemberi határozata ezért is utalta — a többi közt — a vállalati gazdasági vezetők hatáskörébe az eddigieknél sokkal jobban a szocialista munkaverseny szervezésének, irányításának felelősségét. Ehhez kell — sok más mellett természetesen, de korántsem utolsó sorban — a kollektívák folytonos és közérthető tájékoztatása a vállalat dolgairól, azok magyarázata, nyilvános elemzése, hogy az üzemi demokráciától joggal elvárható termelés-szervezési és eredmény-javítási hatás hamarabb hozza meg a hasznot. Ebben a keretben válhat bárki számára valóban világossá, hogy a termelő, gazdálkodó kollektívák közös érdekeltsége — a közös jövő egyértelmű és egyetlen gazdasági realitása. G. P. A SZOL\CJKI C*AT4 ÍVFORITUJ OJA\ Forradalmár elődök, forradalmár utódok Dr. Majoros Károly beszéde a 7íí3. számú Damjanich J mos úttörőcsapat ünnepségén Az őrsi zászló láttán, hallván a kürtszót a vörösnyak- kendős úttörők között úgy éreztem magam, mint akinek virázsütésre egyszeribe megelevenedik a gyermekkora. Az ünnepség felnőtt résztvevőinek a szép rendben, fegyelmezetten bevonuló lányokat és fiúkat simogató szemében meleg fények vil- lództak. Kinek mit juttatott eszébe ifjú kora emlékeiből ez a hangulat, ez a derűs, vidám gyermektabló — nem tudom. De abban bizonyos vagyok, mi idősebbek jóné- hány esztendőt „fiatalodtunk” tegnap a szolnoki 703. számú Damjanich János csapat úttörői, kisdobosai körében. A szolnoki csata 124. évfordulója alkalmából az úttörőházban tartotta a Beloiannisz úti általános iskola csapata ünnepi gyűlését. A népes vendégseregben ott volt dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára és Lakatos Lajos, a KISZ városi bizottságának titkára is. A Himnusz elcsituló akkordjai után a teremben felsorakozott rajok vezetői «■>•4- pen, katonásan jelentettek a csapattitkámak. A csapat- vezető megnyitó szaval után dr. Majoros Károly mondott ünnepi beszédet. — Kedves úttörők! Ilyenkor tavasz küszöbén minden évben forradalmár elődeinkre, igazi forradalmi napokra emlékezünk. Ma néhány percre a szolnoki iskolákban is megállt a munka, a tanulás, és a kipirult arcú, vörösnyakkendős úttörők gondolataiban megelevenedik a forradalmi múlt, a szolnoki csata navia, Damjanich János képe. Éppen 124. éve annak, hogy 1849. március 5-én itt Szolnokon Damjanich katonái kegyetlenül megverték és visszavonulásra kényszerítették a magyar nép szabadságára törő császári hadakat. Damjanich nevét a szolnoki csata emlékét városunk hagyománytisztelete, a haladás ügyéhez való ragaszkodás őrzi szeretettel. Ha városunkról beszélünk, ha Damjanich nevét halljuk, akkor mindig gondolni kell az igazi tenni- akarásra a haladásért, a szabadságért való önzetlen harcra — mondotta beszédének bevezetőjében, majd így folytatta: — Miért van az, hogy csaknem egy és negyedszázad után is ilyen mélyen él a szolnoki csata és Damjanich emléke bennünk? Mert bátor hős volt, mondják sokan. És ez iaaz. De ki lehet hős? Az, és csakis az, aki bátorságát, akaraterejét, lelkesedését, tudását, népe fel- emelkedésének szolgálatába képes állítani. Persze azt is tudni kell, hogy a magyar nép igaz ügyének szolgálata és a nemzetközi haladás sosem volt és nem lehet egymással ellentétes. 1848-ban is a magyar szabadságharc, Damjanich küzdelme és a nemzetközi haladás ugyanabba az irányba esett. Ezért lehetnek példaképeink a negyvennyolcas szabadság- harc hősei. A továbbiakban arról beszélt, hogy a Damjanich János úttörőcsapat egész héten át tartó rendezvénysorozatával és szépen megrendezett kiállításával a kései utódok tiszteletét rója le a szolnoki csata névtelen hősei, és Damjanich emléke előtt, akiknek hite a szabadságban, s lelkesedése a forradalomért méltán érdemli ki megbecsülésünket — Mire kötelez bennünket 1848 szelleme? — tette fel a kérdést a szónok. — Arra, hogy legyünk következetes és bátor harcosai a haladásnak. A múlt tisztelete annyit ér, amennyit útmutatásaiból, tanításaiból megvalósítunk. Szolnok büszke folytatója volt —, és ma is az a hősök példáinak. A hazaszeretet és a haladás szolgálata mindig hajlékra talált városunkban. 1848 hős harcosai, 1919 vöröskatonái, és a ma szocializmus építő dolgozók ezrei egyaránt példát mutattak és mutatnak hazaszeretetből, a haladás szolgálatából. Pél(Folytatás az 5. oldalon) Ma: Bemutató, gazdasághoz méltóan A tudomány világából Budapest hullámhosszán Sikeres rajt, értékes pont Kispolgáriság — ma Péter János hosaérlfezdtt Párizsból Péter János külügyminiszter vezetésével tegnap hazaérkezett a magyar küldöttség, amely hazánk képviseletében részt vett a párizsi nemzetközi Vietnam-koníe- rencián. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese. Jelen volt Hoang Coung, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, Huynh Van Than, a Dél-Vietnami Köztársaság nagykövetségének ideiglenes ügyvivőié. Ott volt a fogadtatásnál Gérard Amanrich, a Francia Köztársaság nagykövete. TAVASZ A FÖLDEKEN g* s"-%- - . - ' I: .; !■ ■ ■ ' # Négy géppel megkezdték a tavaszi árpa vetését a jászapáti Veleml Tsz-ben ÍREK — TUDÓSI mm HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK UDÓSÍTÁSOK — HÍRE Vietnami építésügyi küldöttség érkezett A Vietnami Demokratikus Köztársaság négytagú építésügyi küldöttsége Búi Van Cac miniszterhelyettesnek, a VDK építésügyi állami bizottsága elnökhelyettesének vezetésével tegnap Budapestre érkezett. A küldöttség egves spe^iilis építési, gAnosítési és éoítőanyagina- ri munkát tanulmányoz és p fórp o-Vnl kancsolatban le- q kölcsönös egvütlműködésre.-vn-n ír ■■ö" 'o utazott az NDK-ba A IV^vv» ^Rtrvüégpírt Közuanti Bizotísá- rrának meghívására tegnap Klézl Rúbcrtnek, a KB osz- ?ályve-"‘f.í helyettesének vezetésevei pártmunkásküldöttség utazott az NDK-ba. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Lendvai István, a KB alosztályvezetője búcsúztatta. Jelen volt Kari Heiland, az NDK budaoestl nagykövetségének tanácsosa. Táncművészek közgyűlése Tegnap a Fészek Klub nagytermében megkezdődött a Táncművészek Szövetségének VI. közgyűlése. A tanácskozáson megjelent és az elnökségben foglalt helyet dr. Molnár Ferenc, az MSZMP KB tudományos közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetőié. dr. Simó Jenő műve- lődésüavi miniszterhelyettes. Rábai Miklós elnök üdvözlő szavai, a tisztújítást bonyolító jelölő- és szavazatszedő bizottságuk megválasztása után Körtvélves Géza, a Táncművészek Szövetségének főtitkára ismertette az elnökség beszámolóját A magyar nyelv hete A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szabolcs- Szatmár megyei szervezete, a megyei művelődési központ és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola március 5—9. között rendezi meg Nyíregyházán a magyar nyelv hetét. A rendezvény jelentőségét Mszgácsy József, a nyíregyházi Tanárképző Főiskola főigazgatója nv'Vifta. s az első előadást O-őisv í.ásgTő kandidátus, a Magvar Tudományos d*m's Nyelvfudowíőnvi Tn- OS^Mlvve^ef ője nnvgnveiyünk gazdagságáról és szépségéről. Százötven éves a miskolci színház Az Idén ünnepli fennállásának százötvenedik évfordulóját a Miskolci Nemzeti Színház. A reformkor első magyar nyelvű kőszinháza megnyitása óta folyamatosan működik, s előharcosa a magyar nyelvért, a nemzet] kultúráért folytatott küzdelemnek. A városi Tanács anyagi támogatásával a Magvar Színházi Intézet — a miskolci H-rmw Ottó Múzeumban található és egyéb kömbe!! dokumentumok alapján dolgozza fel a százötven éves színház történetét. Kiss Kovács Óvnia szobrászművész készíti el a nevezetes jubileum emlékét megörökítő hronz-eml t,r*áb- lát. és a jubileum emlékérmét Is. Az ünnepség! program augusztus 24-én kezdődik, s ünnepi társulati üléssel. Ekkor leplezik le az emléktáblát és a színház dokumentumaiból kiállítás nyíLengyel elektrotechnikai napok Lengve! elektrotechnikai napok kezdődtek tegnap a Magvar Tudományos Akadémián. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület rendezte konferencia megnyitóján megjelent Tadeusz Drvzek lengvel energiaipari miniszterhelyettes, a Lengyel Elektrotechnikai Egyesület elnöke, dr. Csáki Frigyes, egyetemi tanár, a Magvar Elektrotechnikai Egyesület elnöke és Tadeusz Hanu- szek, Lengyelország budapesti nagykövete. A tanácskozások során 26 előadáson számolnak be a lengyel szakemberek a villamosgépgyártás, az energia- ellátás és az automatizálás terén elért eredményeikről. Rádiós ankét a galériában Tegnap este Mi a véle tnénye a Rádió műsorán címmel ankétot tartottak a Szolnoki Galériában. A rádiós-hallgató találkozót dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese vezette be, majd Lévai Bélával, a Rádió é^ Televízió Ű1ság főszerkesz tőjével. illetve Moraveqr Imrével és Juhász Előddel a Rádió M'sorszerkesztősé gének vezető munkatársaival egvütt válaszolt a hallgatóság kérdéseire, javaslataira. A beszélgetés a technikai kérdésektől kezdve a műsorok stílusproblémáiig úgyszólván a rádiózás minden területét felölelte.
