Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
1973. március 4. btolnur ihegtei néplap 5 Holnapból tegnapba Több mint hétmillió állampolgár szavaz a tanácsi választásokon Dr. Papp Lajos nyilatkozata Mint ismeretes, a népköztársaság Elnöki Tanácsa április 15-re tűzte ki a helyi tanácstagok általános választását. Az egész társadalmat átfogó belpolitikai eseménysorozat előkészítéséről kért tájékoztatást dr. Papp Lajos államtitkártól, az Országos Választási Elnökség elnökétől Fehér Péter, a Magyar Távirati Iroda főmunkatársa. Az Élet és Irodalom idei 7—8. számában „A tanya — életrevaló’’ címmel jelent meg Kunszabó Ferenc elgondolkodtató írása. Már a címből kitűnik a szándék: a tanyavilág féltése, fejlesztésének sürgetése, — hiszen „a tanya életrevaló". Arra bizony, de milyen életre? Erről keveset szól Kunszabó Ferenc — pedig ez a kulcskérdés. Mivel a szerző mindenáron a védő szerepét játssza, képtelen összefüggéseiben vizsgálni a tanyavilág helyzetét, s ezért gyakran pendít hamis húrokat. A határban élők véleményét például így summázza: „Vagyunk, ha szavazni kell, ha katonának kell menni, ha dolgozni kell menni a téeszbe és ha adót kell fizetni — de ha avval állunk elő, hogy igényeink is vannak., hogy életünk van, hát akkor már nem vagyunk." Legalábbis, Kunszabó Ferenc szerint« „nem vagyunk”. A valóságban igen. Kevés társadalmi rétegnek változott talán annyit az élete, az elmúlt negyedszázad alatt, mint a tanyán élő parasztoké. Mégpedig az állam felbecsülhetetlen anyagi-pénzügyi áldozatvállalásával változott, — s tegyük hozzá: parasztságunk egyetértésével, cselekvő készségével a kezdeti időktől párosult ez a segítőkészség Hogy mennyi kín- tód, napi gondtól mentette meg a nagyüzemi gazdálkodás a tanyai lakosokat, annak ők a megmondhatói. Mindez annyira közismert, hogy nem érdemelne több szót, ha Kunszabó Ferenc nem vetne fel más témákat is. Így például szerinte „Voltaképpen a több évezredes beidegződés gondoltatja velünk még is azt, hogy civilizált — kulturált . életkörülményeket csakis városokban lehet teremteni." Szerencsére az ország ügyeit« már régen nem „több évezredes beidegződés” alapján mérlegelik és intézik. — hanem a valóságos helyzetet és lehetőségeinket figyélembeVéve. Ezért létesítenek tanyaközpontokat, ezért segítik' a községekbe való betelepülést, ahol a civilizált — kulturált életkörülmények jó feltételéi biztosíthatók. Kunszabó Ferenc azt írja: '„Miért ne akadnának emberek, családok, akik húsz kilométerrel odébb települnek, a jó levegő, a csend, a tágas zöld területek kedvéért, <— ha ott is összkomfortot teremthetnek (esetleg bizonyos fajta állami támogatással)?!" Nos, a víz, a villany részleges hiánya községeinknek is hosszú időn át gondot okoz még, — nem beszélve a korszerű közlekedést biztosító utakról. Évtizedek távlatában is naivitás az összkomfortos „modem” kis tanyákról ábrándozni. Lehetőségeink nincsenek, és feltehetően nem is lesznek ilyen célok támogatására. De nem ez a tanyavilág jövője sem. Az író sokoldalúan védi a kis tanyák konzervált világát. Nem valami jó véleménnyel van például a tanyai kollégiumokról, mélyben „a gyerekek egész nap és egész éjjel túlzsúfoltságban élnek”. Pedig ennek az intézményhálózatnak bővítését, korszerűsítését kellene szorgalmaznia, ha valóban szívén viseli a pusztai emberkék sorsát, ö inkább így érvel: „Egyetlen élőlényt sem lehet károsodás nélkül kiszakítani természetes környezetéből. Egy fejlődő értelmű gyerek — a városi is — benne él környezete biológiai ritmusában. Mély érzelmi-értelmi kapcsolatok fűzik játékai — csatangolásai megszokott tájékozódási pontjaihoz: a fákhoz, dombokhoz, ligetekhez, patakokhoz, csatornákhoz, a madarakhoz, vadakhoz, háziállatokhoz, — és persze, legelsősorban szüleihez, testvéreihez! De egészen egyszerűen: hol tud többet mozogni, hol van kisebb zaj, jó levegő, kevesebb neuratizáló tényező?!" Valami van — mondatja velünk ez a gondolatsor, — de nem az igazi. Ha a gyerekek hat-hét kilométerről esőben, sárban csaplatva járnak osztatlan iskolákba, otthon jószágokkal bíbelődnek, akkor a fiúk és ' lányok személyisége, kedélyállapota nem szenved csorbát? Avagy a tanyai ember személyisége akkor az igazi, ha keveset csipegethet a szellemi javakból, s azt is csak áldozatok árán? Máskülönben is: ha Kunszabó véleményét elfogadnánk, azt a nézetet fogadnánk el benne, ami a társadalom normális és szükséges átrétegeződési folyamatát, s struktúráját megmerevedésre kárhoztatná. Egyszóval, ha Kunszabó kiindulópontját komolyan vesszük és ad absurdum visszük, akkor logikailag a következő lépés: a munkás maradjon munkás, a paraszt gyermeke maradjon panaszt... Minthogy az a „természetes” környezete és osztályközege. Ez a nézet objektíve hibás és tarthatatlan, politikailag pedig elfogadhatatlan. A munkás, a paraszt, az értelmiségi nem egyszerűen csak biológiai „élőlény”, hanem társadalmi lény, akinek természetes környezete alapvetően ^ a szocializmus, ami jó közeg ahhoz, hogy a társadalmi mobilizáció ne fojtsa el személyiségének kibontakozását, kiteljesedését. A tanyavilág az utóbbi évtizedben nagy mértékben nép- telenedett, s ez a folyamat ma is tart. Emiatt sok tanyai iskolát meg kellett szüntetni. Sokukra feltehetően Ugyanez a sors vár a közeljövőben. Ezért érthetetlen az Író érvelése, miszerint „...a tanyai iskolásokat is a saját környezetükben, természetes közegükben kell nevelni, helyben kell megadni á városi szinttel egyező alapműveltséget, a korszerűen felszerelt tanyai iskolákban". Iskolaügyekben kicsit is jártas ember tudja, hogy nincs „városi szinttel egyező alap- műveltséget” biztosító, korszerűen felszerelt iskola esetenként még a városok peremkerületedben sem, a falvak ezreiben sem, — akkor miért ábrándozunk a tanyai iskolák városi szintre való emeléséről? Tízezernyi új tanterem, korszerű berendeMár őszré járt az idő, Erzsébet nap után, de hó még nem esett. Nedvesek az utcák, homály és ködfüggöny a gyár környékén. A zaj, meg a forgalom itt vonul a portásfülke előtt. Ilyenkor szemrevételezik a terepet a tolvajok. Figyelni kelL Az okos betörő mindig tudja, mi a helyzet a bejáratnál, milyen pali ül a por- tásfülkáfcen. Kalkulálják magukban, mire számíthatnak, milyen az esély, ha egymás szemébe kell nézni. AZ igazi éjjeliőr felkészül az éjszakára. A betörő még- inkább. Figyelni kell. Kj kell szúrni az alanyokat, ki az, aki a sarkon a csajra vár, ki az, aki sZajréra. A nyílt szerelmes a lámpa alatt álldogál. A kezdők még azt is megteszik, hogy itt stoppolnak a bejárat előtt, nehogy elkerüljék egymást. Más ügyekben a sötétebb helyen várakoznak. Az esti műszaknak vége, a haverok hazaindulnak, idé- pofáznak, mi van te vakegér, nézzétek a Gáspárt, ma megint a baglyokkal hál. zés, szaktanárok ezrei, pedagógusiak ások tömkelegé kellene ehhez a tanyavilágba, — abba a tanyavilágba, mely központjai kialakulása után is lélekszáma csökkenésével számolhat. Így volt és van még ma is szerte a világon, ahol korszerűsödik a mező- gazdaság. A tanyai kollégiumoktól azért is óv Kunszabó Ferenc, mert „egy kollégiumban végzett gyerek a legritkább esetben megy ,vissza a tanyára”. S ez olyan nagy baj? A tanya és a mezőgazdaság — ma még elválaszthatatlan. A mezőgazdaság további fejlődése viszont elsősorban nem az élőmunka függvénye, hanem a gépesítésé, a növényvédőszerek — egyszóval a korszerű nagyüzemi módszerek — tömeges alkalmazásáé. Ezt a kollégiumban jobban felkészült gyermekek hamarabb, s alaposabban elsajátíthatják, több inspirációt is kaphatnak a szakmaszerzésre. Egyszóval olyan kicsengése van Kunszabó Ferenc írásának, mintha a holnapból a tegnapba fordulna. Elfeledkezik arról, hogy a tanyavilágnak bőven volt kifutási ideje, de leragadt — távlat hiányában le kellett ragadnia — a startnál. Abban viszont igaza van az írónak, hogy több százezer tanyán élő emberről van szó, olyan emberekről, akik segítőkezet érdemelnek az „összkomfort” megteremtéséhez. Csak nem úgy, ahogy Kunszabó Ferenc gondolja, hanem úgy, hogy elősegítjük a tanyaközpontokba, nagyobb településekre való áramlásukat. Természetes, hogy amíg ez az objektív folyamat tart, a tanyán élő embereknek is igyekszünk a szolgáltatások sokoldalú fejlesztésével minél jobb körülményeket biztosítani. Minél több segítséget adunk a tanyavilágban élő embereknek, minél kevésbé hagyjuk konzerválódni életviszonyaikat: azaz, minél többet nyújtunk számukra a szocializmus áldásaiból, javaiból, és minél hatékonyabban építjük a szocializmust, annál inkább gyorsul fel a tanyavilág megszűnésének objektív folyamata. Ismerős a szöveg. A mucus, akit egyszer már kiszúrtam, mert tíz előtt lelépett: — Aztán Gáspár, gondoljon rám a sötétben ... Csak a szája jár, mint a többinek, hogy mondjon valamit, mert egész nap megszokják a dumát, egymást zrikálják, mókát csinálnak, balhéznak a művezetővel, a targoncásokkal. Mi más örömük van? Szóval, megy a szöveg, reggeltől a végtelenségig. Az éjjeliőr csak magában beszél. Hangosan beszélni könnyű, azt a bolond is megtanul. Hallgatni csak soká tanul meg az ember. Figyelem a mucusokat, ahogy előtipegnek a gyárudvarból, ugrálják át a tócsát, kapkodják a lábukat, nyakukat, a feneküket pedig behúzzák, mintha mindig attól tartanának, hogy valaki rá akar verni, gzemre ismerem mind. Hamar feltűnik, ha új keveredik közéjük. A régiek csak odabiccentenek a portára, hivatalosan, mint- ha ezt valaki elvárná tőlük. — A napokban ülést tartott az Országos Választási Elnökség. Milyen témákkal foglalkoztak az ülésen? — Mindenekelőtt áttekintettük az előkészületeket. Köztudott, hogy a Minisztertanács már az elmúlt év decemberében elrendelte a választók összeírását. Ez a rrftn- ka rendben megtörtént. Méreteire jellemző, hogy több mint 7 millió állampolgár töltötte ki az összeíró lapokat. Az összeíró biztosok az adatlapot eljuttatták minden olyan magyar állampolgárhoz, aki 1973-ban betölti 18. életévét, vagy házasságkötéssel vált nagykorúvá. — Az Országos Választási Elnökség megállapította, hogy az eredményes öszeícjs alapján már dolgoznak a választók névjegyzékének összeállításán. A névjegyzékeket a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai március 10-től 19-ig teszik közszemlére. A névjegyzékbe történt felvételről ezenkívül minden választó névreszóló írásbeli értesítést kap, ebből megtudja a lakóhelye szerinti választókerület és szavazókor számát, a szavazóhelyiség címét. Az értesítés — lehetőség szerint — a jelölőgyűlés helyét és időpontját is tartalmazza. — Milyen választási munkaprogramot dolgozott ki az Országos Választási Elnökség, mik a fő feladatok? ■— Az Országos Választási Elnökség munkájának alapját a választások politikai céljai és a törvényes előírások határozzák meg. Ennek megfelelően legfontosabb feladata: biztosítani a választások előkészítésének, lebonyolításának törvényességét. A testület egyben felügyeletet gyakorol a héjjá, valamint a fővárosi és a megyei választási elnökségek munkája felett is. — Az Országos Választási Elnökség hozza majd nyilvánosságra a tanácstagok általános választásának országos. valamint a két országgyűlési kerület választási eredményét, s a testület számol majd be a választások lefolyásáról. Megemlítem, hogy a választási elnökség Az újak kapkodják a fejüket, ide-oda vigyorognak, még nem tudják hogy illik-e elbúcsúzni az éjjeliőrtől. Így aztán hamar kiderül, hogy ki a kezdő a gyárban. Az új tagot már a műszak alatt kezelésbe veszik. Várj meg a másik utcánál, kis- anyám, ne pofázzanak ezek, hogy máris együtt látnak. Még majd valami könnyű esetnek tartanak, vagy azt hiszik, azért vágódtál ide, mert most szabadultál a sittről. Különben is felhívom a figyelmed, hogy a portás se vak, de az éjjeliőr mindent lát. Ezért aztán a mu- cusok úgy vonulnak ki a gyárból, mintha már egy teljes órával lekésték volna a vonatindulást. Volt már nekem is esetem itteniekkel, dehát ez mind nehéz ügy. Mert az éjjeliőrnek az a dolga, hogy vigyázzon arra, amit meg kell őrizni. Ezért aztán éjszakai életet nem élhet. Viszont, ha nappal nem alszik, jobb ha nem is vág neki az éjszakának. Ha eljön a sötét, az éjjeliőrnek nem a családi életben kell helyt állnia. Még- csak nem is a tv-nézésben. Szóval az éjszaka örömei nem rá várnak. A mucusok pedig azt szeretik, ha tíz után viszik őket a presszóba, fizetik a féldecit, söröznek velük, zenére rángatják őket. Közben telemegbízatását az 1971. évi választásokat megelőzően négy esztendőre kapta, munkáiét változatlan személyi összetételben folytatja. A helyi választási elnökséffek- ben is csak a két év alatt szükségessé Vált személyi változások miatti kiegészítésekre kerül sor. — Mennyiben tér el a mostani választás a korábbiaktól? — Az áprilisi választás sem politikai céljaiban, sem más alapelvben nem tér el az előzőktől. Ugyanakkor a szocialista demokrácia további szélesítését, a választók még aktívabb részvételét szolgálja a választási törvény 1970-es módosításából eredő néhány új vonás. Újdonság. hogy 1954 óta első alkalommal választjuk meg a tanácsok tagiait más időpontban, mint az orszévevű- lési képviselőket. A választási törvény módosítása előírta, hogy a tanácstagok és a képviselők eddig négyévenként egyszerre tartott választásának időpontját el kell különíteni e^-mástól. Legutóbb 1971 tavaszán. a még együtt tartott választásokon a képviselők a szokásos négy évre, tehát 1975- ig, a tanácsok tagjai pedig — kivételesen — csak két évre kapták megbízatásukat. Most tavasszal a tanácstagok már ismét négy esztendőre, 1977-ig kapnak mandátumot. — Az időpontok elkülönítése választási rendszerünk továbbfejlesztését szolgáló fontos célokat kíván elérni. A zalaegerszegi Kerámia és Cserépkályhagyár újabb építőanyagipari bázist alakított ki tófeji telephelyén: 50 millió forintos költséggel korszerű falburkoló csempegyárat épített. A gyár elsősorban a lakossági igényeket elégíti ki. Az ott készülő falburkoló' csempe 90 százalékát a fújják füsttel a helyiséget, negyedóránként kiszaladgálnak. Ha belejönnek, az illetőt még befűzik, jöhet a Zöldszilváni, vagy a Domosz- lói és az istennek el nem mozdulnak onnan, míg egy ujjnyi van az üvegben. A végén még kávét is isznak, csak aztán zötyögnek el a villamoson. Ezt az életet nem az éjjeliőrnek találták ki. Még szombaton se. Mert például a betörők se tartanak szabad-szombatot. így aztán szombat éjjel is meg kell kerülni a gyárat. Még vasárnap is. Igaz, meg is fizetik. Már ahogy. Pedig a személyzetis Is tudja, meg a munkaügyis is, hogy, a jó éjjeliőr aranyat ér. Ha a bérelszámoló rosszul ad össze, abból nagy hiba nincs. Könnyű az ügyet helyre rázni. Mert az hétszentség, hogy nem a dolgozó javára téved. De az éjjeliőr nem tévedhet, vagy ha így van, azt már nehezebb helyreütni. Ezért aztán jobb, ha nem a mucu- son jár az esze, meg a szeme, hanem a környéken. Szóval, ha figyeli a mozgást a gyár körül. Az a lány, akiről szó van, már az első este odapörkölt, ahogy meglátott a porta előtt — Magát aztán jól itt^ hagyták... Mi a fene, gondolom, még Mind a képviselők, mind a tanácstagok választása iránt növekszik az érdeklődés, s a két aktus különválasztása lehetővé teszi, hoay ez az érdeklődés és figyelem ne oszoljon meg. Ugyanakkor a jelöltek személye mellett fokozott jelentőséget kapnak a megbízásuk tartalmával ösz- szefüggő kérdések. Képviselőválasztáskor elsősorban az orseágos „ügyek” és nemzetközi politikánk kérdései kerülnek az érdeklődés középpontjába. A tanácsválasztások idején a tanácsok munkája, a községek, várnék fejlődése, a lakosságot közvetlenül érintő helyi gondok és eredmények kerülnek szóba, jóllehet ezek sem Választhatók el az egész ország előtt álló feladatoktól, lehetőségektől. Április 15-én a helyi tanácsok tagjainak megválasztására kerül sor. A Választási törvény szerint, a település nagyságától függően egy községi tanácstagot 50— 500, egy városi tanácstagot pedig 150—700 lakosonként alakított választókerületben választanak meg. Miután a tanácstag személyének megválasztásában és további tevékenységében a helyi lakosok a legérdekeltebbek, a választás napján az állampolgárok állandó lakóhelyükön szavaznak. Fel kell venni azonban a választói névjegyzékbe azokat is, akik — ideiglenes lakásbej eíen tővel — huzamosabb ideje tartózkodnak valamelyik község« ben vagy városban. Ilyenek például a sorköteles katonai szolgálatot .teljesítők, a tartósan munkásszálláson lakók vagy a diákotthonok, kollégiumok tanévi vendégei. — fejezte be nyilatkozatát az államtitkár. TÜZÉP-telepek hozzák forgalomba. A tófeji csempegyár évente 300 ezer négvzet- méter falburkoló anyagot állíthat elő. Ez a mennyiség hozzávetőleg 20—30 ezer lakás mellékhelyiségeinek, — konyha, fürdőszoba falainak burkolásához elegendő. Az új gyárban március végén indul a próbatermelés. nem is láttalak, már így rámnyitod a szád. Csak ránézek, végig a figuráján. Az ilyen új személlyel ne dis- kuráljon az ember, mert lehet, hogy tegnap még az URH-val volt ügye. Aztán mégis: — Aki féltékeny — mondom, — az maradjon. — Oda ne rohanjak! — Csak így. Az arcát tisztán láttam, ahogy elővillan. — Ha máskor nem volnék itt, a kerítés mellett vagyok található. — Ne szaladjam körül a gyárat? — Még az ujjaival is játszott hozzá a levegőben. — Csak úgy mondom... — És ha megpróbálom? — rittyent oda nekem. Menj már, kisanyám, mert még valaki meglát, hogy itt csináljuk az arénát. Más se kell nekem. Ha az éjjeliőrt nem veszik komolyan, leteheti a lantot. Meg kell hagyni, figurája aztán van. Még a kabátja is mini. De van is mit mutogatnia, nem mondom. Lehet olyan jó harmincas. Csak beszél, gondolom, mert annyit az is tud: mikor lehet egy ilyen poszton bulizni? A vülanyfőzőre készítem a vizet, mert az éjjeliőrnek az a legjobb, ha teázik. Ez ébreszt is, melegít is, orvosilag is tanácsolható (Folytatjuk) Simon Béla KEREKES ÍME: Este tíz után Cseni p egy ár Zalában
