Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-31 / 76. szám

1973- március 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vázlat egy neve!ő!anárról 25 éves lesz jőve re az orosz nye voktalós hozónkban Dr. Orbán Lászlónak, a művelődésügyi miniszter el­ső helyettesének elnökletével pénteken a Barátság házá­ban megtartotta alakuló ülé­sét az orosz nyelv- és iroda­lomtanárok magyarországi szekciója. Nagy Mária, az MSZBT fő­titkára méltatta az esemény jelentőségét. Mint elmondta, hazánkban az orosz nyelvok­tatás kiemelt helyet foglal el az idegen nyelvek tanítá­sában, s jövőre ünnepeljük az orosz nyelvoktatás beve­zetésének 25. évfordulóját. A párt kultúrpolitikájában, a művelődési tárca közoktatási politikájában mindig közpon­ti helyen szerepelt az orosz nyelvoktatás fejlesztése, módszereinek javítása, ör­vendetes, hogy a Szovjetunió­ban évente 210 magyar ál­talános és középiskolai pe­dagógus, itthon pedig to­vábbi 4—500 tanár részesül továbbképzésben. Évente 300 magyar középiskolai diák vesz részt szovjetuniöbeää tá­borozáson. Az Orosz Nyelv- és Iroda­lomtanárok Nemzetközi Szö­vetsége 1967-ben alakult meg Párizsban. Az MSZBT 1970 óta tagja a nemzetközi szö­vetségnek. amelynek ugyan­csak tagja a Művelődésügyi Minisztérium Országos Peda­gógiai Intézete, az Eötvös LOránd Tudományegyetem orosz tanszéke, és a TIT megalakulása óta a nemzet­közi szövetség sokat tett az orosz nyelvoktatás népszerű­sítéséért az egész világon, s ma már több mint 30 or­szágból csaknem 90 tagot számlál. Az MSZBT — az MSZMP KB illetékes veze­tőinek egyetértésével, a Mű­velődésügyi Minisztérium fel­kérésére — tett javaslatot arra, hogy a Baráti Társaság Országos Elnöksége mellett megalakuljon az orosz nyelv- és irodalomtanárok magyar- országi szekciója. Megválasztották a szekció 25 tagú elnökségét: az elnö­ki tisztséget dr. Suara Ró- bertre, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem orosz tanszékének vezetőjére bízták. Végül a tanácskozás résztvevői felhívással fordul­tak az orosz nyelvet tanító pedagógusokhoz, hogy a kö­zeljövőben mind nagyobb számban és tevékenyen kap­csolódjanak be a szekció munkájába. Kitört a tavasz! A Nap simogatóan lágy sugarai már előcsalták a fák rügyeit, javában melengetik a fagyos földet. Barátságos­sá varázsolják a parkokat, ligeteket. Leparancsolják az em­berekről a téli kabátot, a meleg ruhát. Sugarak cirógatják az utcákat, a tereket. Ez már az igazi tavasz! Ezt már nem­csak a naptár lapjai igazolják, hanem maga a ragyogó idő. Lassan a strandok is megnyitják kapuikat. Benévesülnek a sétányok. Egyre több ember — fiatal és idős — tölti szabad idejét kint, a jó levegőn. Élvezik a meleg napot, a tavaszt. Ezt láttuk Szolnokon, a Tisza-norton is. Filmek a képernyőn Napíürdö a vízparton Hinta-palinta Már a fagylalt is jólesik N. Zs.—Sz. E. Vándorló kiállítás Csákvári Sándorné nevelő­tanár Szolnokon az egészség- ügyi, a vegyipari szakközép­iskola, a Verseghy és a Var­ga Katalin Gimnázium közös diákotthonában. Ebéd után ráér egy kis beszélgetésre, bár máskor ezt az időt az otthoni teendők ellátására fordítja vagy foglalkozik két kislányával. — Négy éve hozták létre ezt a diákotthont — mondja. Férjemet és engem is von­zottak a diákotthon megszer­vezésével kapcsolatos új fel­adatok, s elvállaltuk a neve­lőtanári állást. Azelőtt Me­zőtúron tanítottam, gimnázi­umban nyolc évig. — Mi a különbség az is­kolai és a nevelőtanári mun­ka között? — Az osztályban tanítók minden nap meggyőződhet­nek árról, hogy magyaráza­tukból mennyit sajátítottak el a tanulók. Ezzel szemben a nevelőtanárok több hóna­pon keresztül munkálkodnak az igazi gyerekközösség ki­alakításáért, az eredmény lassabban mutatkozik meg. A diákotthon megszervezé­sének időszaka nagyon ne­héz volt. A gyerekek év vé­gére kezdték csak megszok­ni a házirendet. Ma már jól működő diákönkormányzati rendszerünk van, de a prob­lémákkal még most is min­dig felkeresnek a tanulók. — S mintha a tanár szavait akarnák igazolni, kopogtat­nak. Két diák keresi Csákvá- rtnét. Rövid megbeszélésre félrevonulnak. — Nekünk szinte egyálta­lán nincs magánéletünk — mondja, miután a diákok el­mentek. — A lakásunk itt van a kollégiumban, s a ta­nulók’ gyakran kopogtatnak az ajtónkon. Ilyenkor persze nem mondhatjuk, hogy most nem dolgozunk, s sokszor vé­gigbeszélgetjük a pihenésre szánt időt is. Többször az órára pillant. Közeleg a fél három, mikor ki kell nyitnia a kollégium kétezer kötetes könyvtárát, s KEREKES IHRE: Még sose láttam ezeket a srácokat, csak a holmikról gondolom, hogy hány éve­sek lehetnek. Kerek kis zöld, meg kék, meg fehér siltes sapkákat hordanak, olcsó kis pulóvereket, elől folto­sak az ételtől, madzagcso­mók, zsebkendők, sörkupa­kok meg játékpisztolyok maradnak utánuk. Ha ezekre gondolok, ahogy ülök a portásfülke előtt, va­lahogy megnyugszom. El­képzelem, hogy a zöld rét nem olyan kiégett, mint a valóságban, hintát is rak­nak oda, meg két kaput a focizóknak. A Nelli eltűnt, már egy hete nem láttam. Az éjjeliőrnek nincs gye­reke. A mucusok nappal otthon főznek, vagy mosnak, az üzletbe szaladgálnak, vagy a gyárakban kapkod­nak, vagy a hivatalokban töltik a drága időt, de vala­hogy agyonütik a napot. Es­tére készülnek. Estig meg­érik bennük az, ami nappal a fejükben jár, aztán este vagy igent mondanak, vagy nemet. De mindenesetre es­tére jön el az ő világuk, mert azt hiszik, hogy estére megváltják őket, vagy ők saját magukat. Nappal nem lehet semmire se menni a nőkkel. De az éjjeliőrnek nincs szabad estéje. A tolvajok, akárcsak a nők, egész nap tefweznevalahogy elütik a aztán este 10-ig talpon kell lennie. Háromnegyed 11, mi­re ágyba kerül. — Reggel fél hatkor kelek, hat órakor ellenőrzőm a há­lószobákat, rendben megy-e a reggeli készülődés. A fo­lyosóügyeletessel értékelem a hálók tisztaságát, majd reg­geliztetek. 8—1 óráig itthon vagyok. 1-kor ebédeltetek, utána ismét rövid pihenő­időm van. Délután könyvtár, aztán felügyelek a szilenci- umon. Hétkor vacsora és 10-kor villanyoltás. Ez az időbeosztás annyira igénybe veszi az egész napomat, hogy a családra bizony kevés ma­rad. — Minden nap ilyen beosz­tással dolgozik? — Nem, csak másnapon­ként. A közbeeső napokon csoportfoglalkozásokat tartok. Négy csoportom van. s mind­egyiknek kétórás, osztályfő­nöki órához hasonló foglal­kozásokat tartok. Minden második szombaton és har­madik vasárnap pedig ügye­letes vagyok. A beosztása különben minden nevelőta­nárnak hasonló. A szobában, ahol beszélge­tünk, mindenütt könwek halmaza vonja magára a fi­gyelmet. Comenius, Maka- renkó művei mellett számos neveléstudományi tanulmány és egyetemi jegyzet. — A debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetemen pedagógia szakán tanulok. A félévi vizs­gáim jól sikerültek, most év­folyamdolgozati téma után kutatok. — A két gyerek és a diák­otthoni munka mellett hogy van ideje a tanulásra is? — Arra marad az éjszaka — feleli egyszerűen. S elmondja, hogy férjével együtt nemrég még marxista egyetemre járt. Éjjeli lám­pájuk 11 óra előtt sosem sö­tétült el. Most fél három. Elnézést kér, de mennie kell: nyílik a könyvtár, ott a helye. T, M. napot, gyűjtik az energiát, lapulnak, ha van mitől. Ha éppen most szabadultak, ak­kor is, bújnak a fény elől, mert még nem szokták meg, vagy azon töprengenek, hogy nem lehetne-e mindent elölről kezdeni. De semmit se lehet elölről kezdeni. Így aztán minden marad a régi, az este a tolvajok világa. Kirajzanak a sötét­be és ha valami jó ötletük támad, befordulnak a tal­ponállóba, bedobnak két-há- rom féldecit mielőtt elindul­nak, mert azt hiszik, hogy az éjszakának sose lesz vé­ge. Az éjjeliőrnek nincs sza­bad estéje. Megnézheti, hogy merről fúj a szél, a teme­tő, vagy a vágóhíd felől, meglocsolhatja a virágot, megfőzheti a teát a villany- főzőn, de aztán semmi több. Aki szeret aludni, az még álmában se lop el egy gom­bostűt. A tolvajok nem al­szanak. Az éjjeliőrnek ettől ké­szülnek ki az idegei. Amikor leül a székre a portásfülke előtt, mert már elfáradt, még mielőtt beáll az éjsza­ka, hiába gondol az ottha­gyott gyerekholmikra a sö­tét kerítésoldalon, nem ér semmit. Mire megnyugodna, már hallja, hogy körülötte egész nap zúgott a gyár, a haverok káromkodtak, a mucusok sírtak a tegnapi szakítás matt, A targoncád A következő heteikben is kellemes, tartalmas szórako­zást ígér a televízió. Három­részes NDK-film mutatja be a köztársasági Spanyolország harcát a nemzetközi fasizmus ellen „Spanyolország fölött felhőtlen az ég” címmel. Ha­marosan láthatjuk a Lenin- díjjal kitüntetett „Felszaba­dítás” című szovjet alkotást, amely öt epizódjában a má­sodik világháború történetét foglalja össze. Az éjszakai előadások so­rozatában vetítik többek kö­zött Kozincev leksikereseb-b műveit, köztük a „Makszim visszatérése” és a „Felkel a Nap” című alkotásokat.. A francia űj hullám sorozatból képernyőre kerül Godard „Kifulladásig”, Ágnes Varda „Cléo 5-től 7-ig”, Truffaut „Bársonyos bőr” című világ­hírű műve. Thor Heyerdahl 1969-ben indított és 1970-ben megis­mételt nevezetes papirusz- haj ó-útjának filmélménye kon elszállították a kész ter­mékeket. Minden úgy meg­telik körülötte, hogy a leve­gő sűrű lesz, méghozzá itt valahol fölötte, mintha egy összetákolt helikopterre rak­ták volna a fényes napot, hogy most itt keringjen éj­szaka a portásfülke körül, míg csak ki nem hajnalodik. Pedig még csak este van, a tolvajok éppen hogy meg­borotválkoztak, kifényesítet­ték a cipőt és most néznek a tükörbe, hogy jólfésültek legyenek. Nehéz ügy. Indulni kell, mert ha el­marad az első kör, annál nehezebb elindulni a máso­dikra. Ez már így van. Mióta rájöttem, hogy meg­roppantak az Idegeim, a fi­ókban hagyom a stukkert. így aztán könnyű velem el­bánni. De mégse vihetem. Az ilyen ember könnyen lő. Márpedig az éjjeliőr akkor mondhatja, hogy ura az éj­szakának, ha nem használja a stukkert. Itt a félhomályos részen, szemljen a rövid utcával, még sose használtam. De a sötét sarkon, mint mindig, most is megállók. Még ide­világítanak az ablakok, a rét felőli sötét oldalról pe­dig messziről tisztán idehal­lani a kis erdő zúgását. On­nan fúj a szél. Nem félek jobban, mióta nincs nálam a stukker. A szél még csa­logat is, hogy húzódjak bel­jebb a sötétbe, ismerjük meg egymást. Elindulok, aztán egyre jobban távolodok a kerítés­től, befelé az éjszakába. Vissza-vissza nézek, a kerí­tés már eltűnt, de a kis ut­ca lámpái idevilágítanak. A levegő csak annyira mozog, mintha valaki a beborult ég felhőivel |esyezn4 De ez nem mindennapi részletekkel illusztrálja a világhírű tu­dós vállalkozását. Az év szovjet premierjei között találjuk az „öten az égből”, a „Nemsokára itt a tavasz”, a „Csengetnek, nyiss ajtót” című produkciókat Az NDK stúdióiban rögzítet­ték filmszallagra Arnold Zweig híres regényének, a Grisa őrmesternek filmvál­tozatát. valamint „Az alatt­való”-! Bulgáriából érkezett a „Hogyan robbantottam ki a második világháborút?”, „A ház”, illetve a „Fehér szoba” című produkció. Cseh­szlovákiából pedig „A nősü­lés keservei”, „A gyilkos a sínen vár” című alkotások ígérnek szórakozást a ma­gyar nézőknek. A magyar filmek közül ha­marosan láthatjuk a „Szem- üvegesek”-et, a „Stafétá”-! az „Utazás a koponyám kö­rül”-! a „Végre, hétfő”-t és az „Érik a fény”-! elég ahhoz, hogy a fák ko­ronái zúgjanak. Zúgnak is, amint tisztán hallom, egyre erősebben. Nem lehet olyan messze az a kis erdő, mint ahogy az ember a sötétből, a lát­hatatlanból gondolná. Mire az ember kényelmesen el­játszik a távolsággal, már a közelébe ér. S ha már itt vagyok, a zseblámpával be­világítom a fákat. De nem lépek alájuk. Megfordulóit, mert már meg sem találnám a gyárat, ha nem látnám a rövid utca villanysorát. Jó fű nőhet a fák alatt. Most kellene ott elheverni, mert itt egy óra alvás rend­behozná az embert. De nem lehet. Most se jutottam el a fák alá. Ha jó lesz az idő, még a nyáron kijövök ide. Nappal aztán enyém lesz az erdő, csak ne lássam innen az or­szágutat. Visszafelé elvezettek a rö­vidutca fényei. Ennyi jut egy éjjeliőrnek. Éjfél elmúlt, mire a gyárkerítéstől újra körülnézek a tájon. De sem­mi nem maradt, még ez a gyenge szél is elcsendese­dett, ami kivitt ma a kis­erdőhöz. A hosszú utcán már söté­tek az ablakok. A Richter úrnak már nyoma sincs. A Slezákné pacsulijának szagát is elvitte már a környékről egy gyenge kis szellő. A Vajda úr is horkol már, de azt itt a portásfülke előtt nem hallani. Az Erdélyi urat is lerakta már a csa­ládja, mielőtt még valami semmiségért földhöz vágja a kalapját és rátapos. Csende­sen behúzták rá az ajtót. (Folytatjuk!, A főváros centenáriuma alkalmából a budapesti Történeti Múzeum a buda­vári palotában rendezett nagyszabású fotókiállítás „kamara” változatait az egész országban — nagyobb városokban, megyeközpon­tokban is — bemutatják. Ezen kívül két budapesti képzőművészeti tárlat össze­állítására is készülnek, ámen üydseí fflgyamcsate orszááh szerte — körülbelül 40 tele­pülésen láthatnak az érdek­lődők még az idén. Az első vidéki centená­riumi kiállítás áorilis 2-án nyílik Debrecenben. Ezt kö­vetik majd a Nvíreevházán, Veszprémben, Tatabánván, Nagyatádon, Zalaegersze­gen, Salgótarjában és még számos vidéki városban íren- taeadó bemutatók .. __t 2 6- Este tíz után

Next

/
Oldalképek
Tartalom