Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-30 / 75. szám

1973. március 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 i kömktatáspolirkai határozat szellemében Nemes pedagógiai program Tanév vé<»i pótlófovlalkozánok —- Kevesebb a * nk»H diák „Bukott szamár mégis is­kolába jár!” — hangzik fel az iskola kapujában. A gye­rekek nem indulnak el azonnal hazafelé, hanem körülveszik egyik pajtásu­kat, aki kétségbeesetten pró­bál kitörni a csúfolódók gyűrűjéből. A kórus hazá­ig kíséri és a kisdiák hiába zárja kulcsra az ajtót, en­gedi le a redőnyöket, a ma­ró szavak a zárt falak kö­zött is nagy erővel vissz­hangzanak. Azazhogy vissz­hangzottak, — ha nem is tűntek el egészen — hiszen néhány év óta sokkal keve­sebb megyénkben a buká­sok száma. A foglalkozásokat tizen­egy napon keresztül, napi két-három órában tartják azok a szaktanárok, akiknél a tanuló év végén elégtelen osztályzatra áll. E rövid idő alatt természetesen nem le­het csodát művelni. Arra azonban elegendő, hogy a már tanév közben elvégzett felmérések alapján az elég­séges ismeretszíntet elérjék a tanulók. A felmérések közben megtörténik a kivá­Nemcsak pedagógiai mód­szerről van szó», hanem olyan széles körű társadal­mi összefogásról, 'melynek keretében a tantestületek — vállalva a többletmunkát —■ a valamilyen ok miatt hát­rányos helyzetből indult, vagy gyengébb képességű tanulókat az elégséges tu­dásszint eléréséhez hozzáse­gítik. A tanárok kezdetben idegenkedtek a feladattól, de csak addig, amíg meg nem győződtek arról, hogy az. akció középpontjában nem egyszerűen a statiszti­kai adatok javítása áll, ha­nem a gyermekek jövőjéért érzett társadalmi felelősség. Az a felismerés, hogy felnőtt korukban ezekből a gyerekek­ből is dolgozó ember lesz ha megtalálják helyüket az életben, szívesen, hozzáér­téssel, szorgalommal végzik KEREKES IKRE: Nekem pedig be kell pó­tolnom az első kört. Ha már így elmaradt. De valahol el­maradt, ez az egész este. mert késő van ugyan, lassan éjfél és a Lipták úf még- csak most próbálkozik az­zal, hogy hazataláljon. Van így vele. ha összejön a h,a- verság, van kinek elmélked­ni. hogy kár folytatnom, úgyse értitek meg ti, hogy milyen az atom belseje. Mig van, aki fizet, folytatja. Ha nem is értik, hogy milyen az atom belseje. de azt értik, hogy Iápták úr addig foly­tatja, míg van. aki fizet. Es ha már megfejtette az atom titkait, a téma kéznél, lehet beszélni a súlytalanságról, ímelyhez soványságában már maga is közel áll, vagy a nemzetközi helyzetről, amely- lyel ma az történt ami még soha. Es ez így igaz. A Vaj­da úr, a KÖZÉRT-es is most érkezik, mert a taxi gyertya­Budapest, Szeged és Szol­nok megye néhány iskolá­jában a bukások számának csökkentésére 1967-ben „tanév végi pótfoglalkozá­sok” elnevezéssel akció in­dult. Az első évi tapasztala­tok alapján, — nem utolsó­sorban Szolnok megyei eredmények figyelembevé­telével, — a Művelődésügyi Minisztérium a pótlófoglalko­zások általános bevezetését javasolta. Az új módszer lényege abból áll, hogy év végén összegyűjtik az egy vagy két tantárgyból bu­kásra álló tanulókat és szá­mukra külön foglalkozáso­kat szerveznek. logatás, a készségek, a hiá­nyosságok feltérképezése és az egyénekre szabott mód­szerek kialakítása. A prob­lémás tanulókkal már az ismétlések időszakában is hatékonyabb, céltudatosabb munka folyik, tanítási órá­kon és korrepetálásokon, egyaránt. Nem pedagógiai megbocsátásról, de nem is valamiféle csodafegyverről van szó. Az akció közokta­táspolitikánk megvalósításá­nak jelentős állomáséi. majd napi munkájukat. En­nek eléréséhez szükség van arra, hogy míg ők eljutnak ä 'választás, a döntés pilla­natáig, megközelítőleg azo­nos, vagy legalább is az elégséges tudásszinttel is rendelkezzenek. E nemes pedagógiai programnak ez a lényege. Az akció bevezetése óta eltelt néhány év tapasztala­ta jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a tanárok ma már nagy szeretettel vállal­ják a foglalkozások vezeté­sével járó többletmunkát és fáradtságot. Meggyőződhet­tek arról is, hogy a pőtlófog- lalkozások eredményeit gyü­mölcsözően hasznosíthatják a következő tanévben. Egy­részt lehetőség van a saját oktató-nevelő munkájuk korrigálására, fejlesztésére, másrészt pedig a tanulók hibás voilt, Richter űr a kapuban áll, vidékről várja a feleségét, mert az egyedül nem mer felmenni a liften Attól fél, hogy a lift egyszer elszabadul, kiveri a tetőt, ő pedig valahol a világűrben köt majd ki. Richter űr ezt komolyan veszi, egész nap hasonló dumát hall a «öntés­nél. Józan ügyekkel már rég nem foglalkozik. Slezákné, messziről látszik, a homály­ból, a háztömb sarkán áll az alku és mindenki tudja, hogy így éjfél után érdemes al­kudni. Az árak mindig nap­közben emelkednek. Van itt egy vízcsap. Közel a bejárathoz, arra szerelem fel a gumicsövet, ha meg akarom locsolni a begóniá­kat. Fonnyadnak, a, fehér is meg a lila is szürkére vált. a nagy melegben nemcsak a nedvességük, de a színük is elpárolog. A nappali portás­nak eszébe nem jut, hogy személyiségének mélyebb ismeretében a legmegfele­lőbb módszert tudják alkal­mazni. A cél nem egy-egy tantárgy teljes anyagának megtanítása, hanem az év végi követelmények elérése. Ezért ezek a gyerekek is megszerzik azt a sikerél­ményt, amelynek tanév köz­ben még nem örvendhettek, s ez olyan emelő, amely meggyorsítja szellemi fejlő­désüket is. A gyerekek szí­vesen vesznek részt a pótló­foglalkozásokon, s ami ezen túlmenően is örvendetes: a tanulmányi eredményeiket megtartják a kővetkező tan­évben is. Javuló eredmények Az új módszer követke­zetes alkalmazása során ösz- szegvűitött tanasztalat nagy­ban hozzái árult ahhoz, hogy míg a bukások száma or­szágosan növekedik, a pótlófoglalkozások következ­tében Szolnok megyében az országos szint alá tudták szorítani az évismétlések számát. Szolnok megye kilencven­nyolc iskolájának 38 ezer 827 tanulójából 2 ezer 168 vett részt a tanév végi pótlófoglalkozásokon, tehát az osztályozott tanulók 5,58 százaléka. Milyenek az eredmények? Amíg 1969— 70-es tanévben a tanulók 4,2 százaléka bukott, addig az 1971—72-es tanévben a nevelők jő munkája, a kí­sérleti módszerek sikerét fémjelezve már csak 3,2 százalék, az 1970—71-es tanévben a tanulók 5,5 szá­zaléka. Ez 0,4 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. (Az országos át­lag 5,8 százalék.) Ez a ten­dencia ebben a tanévben várhatóan tovább erősödik, amelyek mögött a kemény munkával sikert elért gye­rekekre kell látnunk. Ezek az adatok is meg­győzően bizonyítják, hogy az új módszer valóban jő. Büszkék lehetünk arra, hogy megyénk pedagógusai az új módszer kialakításá­ban és hatásos alkalmazásá­ban országosan is kiemelke­dő szerepet játszanak. B. Gy. estefelé locsoljon, ez nincs a fizetésében. A legtöbben csak nézni szeretjük a vi­rágokat. így aztán estére úgy fest a kis kert, mint két elhanya­golt sír. ahova már régen el­temettek valakit. Nyáron nem jó itt a levegő. A me­legben árad a rozsdaszag, az éjszakára is nyitvahagyott műhelyablakokon át a gé­pek vas és olajszaga, meg a műanyagok szaga terjeng a levegőben, meg a haverok és a mucusok szaga, amitől nyáron se lehet kiszellőztet­ni a gyárudvart. A gumicsővel, ha már itt tartok, fellocsolom a portás­fülke előtt a járdát. Kihozom a széket a kis ablak alá, ahol napközben érdeklődnek a portástól a jövő-menők. Ülök. Már egy hete így van ez. Orvoshoz kellene menni, de az csak háromig ren­del. Nekem ez olyan, mint­ha valaki hajnali háromkor szedné magát, hogy beállít­son a rendelésre. Dé én még éjszaka is fáradt vagyok, amikor figyelni kell, nem­hogy nappal, alvás ideién. Már este fáradt vagyok. Alighogy beérek, máris le kell ülnöm. Mire meglocso- lom a virágokat, meg a jár­Az elégséges ismeretszintért A pedagógiai módszeren túl 25 Este tíz után Még nem elég. •. Jegyzetek egy KISZ vb-iiiés után A tegnapokból mindig marad valami a mába. 1970. őszén a kisújszállási KISZ vb-ülésen vettem részt. A vá­ros ifjúságának kulturális helyzetét tárgyalták. Parázs vita volt. Nem mondta ki senki sem, de mégis csak ez volt a tét: feltárni az adott helyzetet, vagy elmaszlagolni, — szépen kilakkozni. Minél fényesebb a foncsor, annál jobban takar. Azok mellett szóltam akkori cikkemben, akik vállalták az eddigi eredménytelenségük következtetéseit, és azt mond­ták: szembe nézni a tényekkel. Szembenéztek. Szerdán a jó két évvel ezelőtti vb-ülés határozatainak végrehajtásá­ról tárgyaltak a kisújszállá­si ifjúsági vezetők. Tehát a város ifjúságának kulturális helyzetéről. Milyen a horizont? A párt ifjúságpolitikai határozata nagy segítőerő a kisúji fia­talok számára is. De... A „de” után Váci Mihályt kell idéznem: „Még nem elég.. Amit elértek a kisújszál­lási fiatalok, abban a párt állásfoglalása segített, ami­ben meg nem tudtak előbb­re jutni, nem a párthatáro­zaton múlott, hanem azo­kon, akik nem tettek meg minden tőlük telhetőt az if­júság érdekeiért. Számottevő a javulás az ifjúság kulturális ellátottsá­gában. A különböző gazda­sági egységek fiataljainak egyre több lehetőségük van a kultúrált szórakozásra, ál­talában az önművelésre, a szabad idő helyes felhasz­nálására. De ennél is lényegesebb­nek, többet mondónak tar­tom a jövő ígéretét. A kisújszállási ifjúsági vezetők ugyanis most már nemcsak a célt látják, ha­nem a célhoz vezető utat is. Rögös út, csak hittel és értelemmel lehet rajt’ vé­gigmenni. Mindkettő meg­van hozzá, — de mi minden hiányzik még?! Amennyire örvendetes, hogy a termelőszövetkezeti fiatalok állandó és céltuda­tos támogatást kapnak a szövetkezetektől, annyira érthetetlen némelyik üzem­ben a munkásfiatalokkal va­ló törődés hiánya. Munkásfiatalokat írtam? Ez a meghatározás kissé pontatlan. Az újonnan léte­sített üzemek fiataljai, — pl.: a Budapesti Férfi Fe­hérneműgyár kisújszállási részlegének négyszáz KISZ- korú dolgozója — még kez­dő munkások, akik most in­dulnak el az életbe, akiknek munkástudata most formá­lódik. Csakhogy: éppen a mun­kássá válás éveiben nem kapnak elég segítséget az idősebbektől. Jönnek a fiatalok és mennek — panaszkodnak néhányan a gazdasági veze­tők közül. Igen magas a ki­lépők aránya a fehérnemű­gyárban is, máshol is. De megkérdezték-e már a fehérneműgyáriak a fiatalo­kat, miért nem szeretik a munkahelyüket ? A fárasztó napi munkán kívül mit kapnak a fiata­lok ettől az üzemtől? Meg- tettek-e mindent a gyár ve­zetői, hogy érzelmi szálak­kal az üzemhez kössék a felnőtté és munkássá válás küszöbén álló fiatalokat? Szervezett KISZ-élet, klub, közös szórakozás — mind hiányzik. Marad a fiatalok számára „a melóba megyek, melóból jövök” tudata. Az üzemek többsége alig ad valamicskét kulturális célokra. Talán azt várják, majd a tanács gondoskodik fiatal dologzóik kulturális igényeinek kielégítéséről. Á KISZ vb-ülésről szóló jegyzet műfaja tiltakozik a gondolatkör szélesítése ellen. Dehát olyan ez az egész, mint egy kézfogás, amikor a kezek még nem érik el egymást, nem szorulnak ösz- sze, csak nyúlnak egymás felé. A KISZ jószándékü igyekezete kevés, ha a ba­ráti jobbok nem adják meg a támogatást. Miért tud eredményese^ dolgozni a Delta ifjúsági klub, a METEFÉM Ktsz klubja, az Univerzum klub, stb.? Mert mögöttük a mun­kahely támogatása. Téves felfogás, hogy: „a fiatalság, a KISZ ügye!” így lenne? Aki mondja saját maga sem gondolhatja ko­molyan. Szocialista társadal­munkban az ifjúságról va­ló gondoskodásnak írott tör­vénye van. Két kiváló ifjúsági klub­juk van a „kisúji” fiatalok­nak. Szép ez, — de nagyon kevés. A fiatalok szeretné­nek kultúrált szórakozóhe­lyekre járni. Ilyen még alig van. Idézek a végrehajtó bi­zottság elé terjesztett jelen­tésből: „A városi vendéglátóipari szórakozóhelyek állapota to­vábbra is kifogásolható. 4 „presszó’ túlzsúfolt, piszkos, esténként teljesen kocsmává alakul. Az étterembe szom­baton és vasárnap nem lehet beférni és sok a nem meg­felelően öltözött, ittas ven­dég. Szeszmentes szórakozó­hely kialakítása ellen a he­lyi ÁFÉSZ „foggal, köröm­mel harcol”. Színházba is szívesen jár­nának a kisújszállási fiata­lok. Két „kőszínház”-a deb­receni és a szolnoki — von­záskörzetében ott a régi ka­szinó (mai városi mozi) igen szép színházterme, ahol akár nagydíszletú operaelőadást is tarthatnának, — ha... Ha lenne valaki, aki végre jobb belátásra kényszerítené a Moziüzemi Vállalatot, hogy a merev mozivásznat alakít­tassa át elmozdíthatóvá. öt­éves huza-vona: azóta sem történt semmi érdemleges. Panaszkodnak az ifjúsági vezetők, hogy kétszáznyi vá­ros szülötte értelmiségi so­kat segíthetne az ifjúság ne­velésében, .— ha segítene. De nem, vagy csak alig, tisz­telet a kivételnek. Mégis ezekkel a meg nem értésekkel, bajokkal együtt is szépülő látóhatár a kisúj­szállási. Biztató a fiatal ol­vasók számának emelkedése, a klubok munkájának javu­lása, általában a fiatalság műveltségi szintjének növe­kedése. De a teljességtől, a lehe­tőségek egészének elérésé­től még messzi vannak a kisúji fiatalok. Segíteni kell nekik, segíteni — a fehéme- műgyáriaknak, a Gyógyá­szati gyárá­nak, a téglagyárnak, a Fa­ipari Ktsz-nék és sorolhat­nám: úgyszólván mindenki­nek, aki erre hivatott — a párt ifjúságpolitikai határo­zata szellemében, amely az ifjúság nevelését az egész társadalom ügyévé tette. Tiszai Lajos Miniatűr Dózsa-antológia A Dózsa évforduló alkal­mából 120 oldalas Dózsa an­tológiát adott ki a Szegedi Nyomda miniatűr-könyv klubja. A száz példányban készített kis kötet mandzset­ta-gomb nagyságú — 18x22 milliméteres, — súlya mind­össze két gramm. Többek között az 1514-es parasztfel­kelés szegedi és a város kör­nyéki eseményeit tartalmaz­za a krónikaírók egykori feljegyzései alapján. Közre­adja Juhász Gyula, Móra Ferenc, Tömörkény István és mások Dózsával kapcso­latos verseit, illetve prózai írásait. A kötet borítóján és lapjain Derkovits Gyula Dó­zsával kapcsolatos metszetei­nek több kicsinyített mása látható. A mini könyvet Pé­ter László irodalomkutatú szerkesztette. dát,i alig váróim, hogy leül­jek. Látják rajtam a haverok, a műszakból hazamenet. A sápadtság a sötétben jobban virít. — Fel a fejjél, Gáspár! — Nesm kell annyit éjsza­kázni! De ezt csak úgy mondják, hogy elüssék a dolgot. Lát­ják rajtam. hogy valami nincs rendben. Megveregetik a vállam, megkérdezik, hogy ne hozzanak-e a talponálló­ból egy üveg sört, vagy egy kisfröecsöt. A mucusok itt akarják hagyni a kaját, amit nem ettek meg. Barackot meg dinnyét kínálnak, málna fagylaltot akarnak hozni a presszóból. Nem kell semmi. Az emberek szeretik az ilyesmit. Nyűgöd tabban in­dulnak haza, ha így csinál­ják. Mire hazaérnek, - már eszükbe sincs, hogy velem mi lehet Jól van ez így. Persze, én nagyon jól tu­dom. hogy mi van. Elképze­lésem szerint az orvos ha­nyatt fektetne, aztán hasra fordítana, megkopogtatna elöl-hátul. megvizsgálná a szívműködést, aztán felültet­ne, és kis kalapáccsal a tér­demre ütne. Itt a baj. Meg­roppantak az • idegeim. Pedig az utóbbi időben mintha a részegek is megrit­kultak volna a környéken Főleg mióta az URH-kocsik megszaporodtak és nagyobb a rendőrségi cirkuláció. Ki­cserélték a lámpa-oszlopokat, higanygőz lámpák világíta­nak a hosszú utcában. Az új fényektől még a talpon­álló sárga neonja is sá- padtabb. Akárcsak magam. Persze, hátul, a gyár mö­gött, maradt minden a régi­ben. A rét felől, a sötét ol­dalon, az éjszaka olyan, mint volt. Úgy él, ahogy megszületett. De hiába, ha valahol nő a fény, attól valami mindig hátrál. Magam is látom, hogy a sötét oldal egy ré­szén letaposott a fű. nappal ott gyerekek játszanak, ku­tyák ugrálnak, megy a há­borúsdi, a kamaszok fociz­nak, döngetik labdával a ke­rítést. A malterdarabok a fal tövében hevernek, meg ott felejtenek sapkát, inget, meg mindent, amit a zsebek­ből kiraknak. En aztán eáv helyre gyűitöm őket hogy másnap ott találják. Érte is jönnek, elviszik, hogy újra ott felejtsék, amit a zsebből kiraktak. (Wobjtatmkä Ünnepség az egyetemen Az egyetem megalapításá­nak 25. évfordulójára, vala­mint az 1848—49-es polgári demokratikus forradalom és szabadságharc 125. évfordu­lójára emlékezve tegnap bensőséges ünnepséget tar­tottak a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyete­men. Az ünnepségen meg­emlékeztek Széchenyi Ist­vánról, a magyar történelem haladó személviségéről. Az egyetem aulájában dr. Sza­bó Kálmán rektor méltatta Széchenyi örökségét, mun­kásságát. Ezt követően lep­lezték le Somogyi Árpád Munkácsi-díjas, Széchenyi Istvánról készített fehé' márvány melisaóbrát i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom