Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-27 / 72. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. március 37. Közép’skolások szinvonalversenye Folklór bemutató Mezőtúroo Műnk álarcok Beszámoló oz országos oma1crii)m-ieszi)vá)ról Szivárvány Boros János műsora e csodaszép vasárnap reggelen a könyvekről a szellem erejéről szólt. Meglepően furcsa szerkezetű összeállítás. A meglepetés éppen abból adódik, hogy nem keres semmi különleges eszközt ahhoz, hogy figyelmünket felkeltse, szinte a legősibb, legegyszerűbb megoldást választja: elindul a kis első osztályosoktól, akik most tanulnak olvasni, és befejezi Mátrai Be- tegh Béla remekbeszabott jegyzetével. De éppen ez, a folyamat végig kísérése, az ember és a könyv értelmes barátságának kialakulása ad jellegzetes izgalmat a magazinszerű összeállításnak. A sok zenével, riporttal fűszerezett műsor most mintha gondolat- gazdagabb lenne e sorozat korábbi kiadásainál. (Ezt maga a választott témakör is indokolja.) Az említett két végpont között természetesen sok állomás van, így megtudjuk, hogy a nyíregyházi főiskola örökölte, tartja becsben Bóka László hagyatékát, teljes könyvtárát. Hallunk érdekes beszélgetést arról, l\ogy vajon dísz-e a könyv, holmi státusz-szimbólum, vagy mindennapi kenyerünk? A riporterek jól kérdeznek, a kérdezettek szinte önkéntelenül leplezik le önmagukat, pozitív vagy éppen negatív példát adva nekünk, hallgatóknak. Mert amíg az egyik beszélgető partner a világirodalom remekeinek sorozatával büszkélkedve elmondja, hogy milyen szép könyvek ezek, milyen jól válogatták meg az írókat, akik bekerültek a sorozatba; az is kiderül, hogy ezekből a könyvekből ő maga még egyet sem olvasott. Ungvári Tamás elmélkedését érdemes még megemlíteni, aki egy már sokszor megfogalmazott alapvető igazságot boncolgat: a könyv, a kultúra nem áru, nem szabad kereskedelmi cikknek tekinteni. Könyvesboltokban kuriózumok után kutatnak, a Telekin ponyvákat vásárló emberekkel beszélgetnek, azt nyomozva, ki milyen megfontolásokkal vásárol könyvet. Annak ellenére, hogy maguk a riporterek szinte nem is foglalnak állást, a hallgató mégis saját társai (olvasótársai) bírálójává válik. Hiszen az a hölgy, aki elmondta, hogy úgy vásárol könyvet, hogy itt-ott beleolvas, s ha elég izgalmasnak ígérkezik, akkor megveszi, bizony még nem komoly válogató könyvbarát. Végül Mátrai Betegh Beid jegyzete az agyonlőtt könyvekről. Azokról a könyvekről. könyvtárakról, melyeket a háború elpusztított, melyeket tudatosan elégettek, melyeknek szelleme — Miltont idézi — megölhe- tetlen, elégethetetlen, mert mindig újra éled. A végig élvezetes műsorral kapcsolatban egyetlen apró gondolat: miért kell például a nyíregyházi riportot budapesti riporterre bízni, amikor a rádiónak Nyíregyházán stúdiója van, többek között olyan munkatársakkal, mint Tóth Károly, az előző Riporter kerestetik győztese. — Trömböezky —Hirdetmény! Elveszett a Vörös Csepel Mg. Tsz Kenderes 5. sz. tejgyűjtő telepe örményes feliratú bélyegző. Használata 1973. március hó 20-tól érvénytelen. Az országos diáknapokra készülő néptáncosok, népi hangszerszólisták, zenekarok megyei színvonalversenyét vasárnap tartották a mezőtúri művelődési központban. A versenyen öt hangszerszólista illetve együttes indult, — mondhatjuk úgy is: ennyien citeráztak, és öt néptánccsoport, avagy efféle táncolt... Szomorú vasárnap volt. Ezt kellett megállapítanom a megye folklórhagyományainak áoolásáért negved- százada küszködő Várhelyi Lajos már-már csüggeteg bólogatása közben. Már önmagában az a tény is lehangoló, hogy népi kultúránk ápolásának ilyen szűkmarkú nyomait láthatjuk egy nagy, megyei diákversenyen. De hát ezúttal csak arról írhatok, amit láttam. A legbosszantóbb és legveszélvesebb tényezővel kezdem. Évek óta tartó, megállíthatatlannak tűnő folyamat csúcsosodott a vasárnapi megyei folklór diákversenyen: a giccs tobzódása. A tiszta levegőjű rónák muzsikája helyett biedermayer „népzene”: kinek kell ez, mire jó ez, miért csinálják, — akik csinálták. Felszabadult öröm, tiszta szépség volt ezzel szemben a tiszaföldvári gimnazisták ci- teraegyüttesének játéka. Nem véletlen, hogy a zsűri őket juttatta el az egri országos versenyre. Igaz, a játékukon még érződik, hogy rutintalanok, de muzsikájuk virágain gyönyörködni lehetett, náluk a rezeda nem nizai orchidea, a búza meg búza a héki határból és nem pálmafa a sorrentói öbölből. A mezőtúri Csider István citera játéka is egyszerű szépségével hatott, neki is lesz keresni valója az egri versenyen. A néptáncos diákok közül a törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági Szak- középiskola tanulói nőttek a mezőny fölé. Sajnos, ez nem jelent kiugró teljesítményt, csupán elfogadha- tóbbak voltak a többieknél, ígéret a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Szakközépiskola leánykara, de egyelőre csak bájos, jó szándékuk A második körnek egy óra után indultam neki. Ez már jobb kör. Ha az ember egyszer már került, kitapogatta már, hogy merre lépjen. Mert minden este mindent élőiről kell kezdeni. Nincs két egyforma éjszaka Másként nem megy. Ha megy. Ezért jobb a második kör. Akkor már össze lehet ko- mázni az idővel, meg az éjszakával. A szolgálatból is letelt már ennyi, amire rá lehet fogni, hogy valami letelt. Ennyi az egész. Félelem azért van most is, de csak a megszokott fokon. Ha nincs benne több maligán, mint amit megszokott az ember, ki lehet bírni. Vagyis tűrhető. Az ember észre sem veszi. De ha nagyobb, rögtön jelentkezik. Elindulok, még nem is vagyok a homályos oldalon, de már kőre lépek. Mintha valaki megcsavarta volna a lábaujjamat. Nem igazi sötét ez, de annál rosszabb. Nincs szem, ami az ilyen hatásos. A szolnoki 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet táncosainak tudását és lelkesedését a zenekaruk enervált, messzi van a mester utca stílű játéka nem engedte kibontakozni. Az egri bemutatón a törökszentmiklósi mezőgazdászok képviselik majd a megye diáktáncosait. Nagyon sokat kell javítaniuk, hogy sikerrel szerepeljenek. A kül- sőséges eszközök felhasználása csak ront teljesítményükön. Nem akarom a hihetően jó ambíciókat bántani, ezért a többi tánccsoport teljesítményéről inkább csak általánosítva szólok. Sokat, nagyon sokat kell fejlődniük, némelyik csoportnak merőben más úton kell majd elindulnia. Szakítani kell a népieskedő. szecessziós — a jászárokszállásiak esetében elviekben is tisztátalan — kompozíciókkal. A magyar néptánc maradjon a néplélek tükre, ne vegyünk rajt’ erőszakot, ne keverjük össze a lencsét nagyanyánk gyöngyös-bok- rétás ruhapitykéivel. Bőven volt részünk ilyesmiben ... Akadt olyan műfaj- és stí- tuskeveredéses tánckép, amelyben hol csűrdöngölőt jártak, hol meg rock-opera imitációt csináltak, — és ez egészen a slágerasszociációig vezette a nézőt: a vége- hossza nincs kínlódás majd- hogy beleénekeltette a színpadon történtekbe: „...ezek nem könnyű percek...” Összegezve: a mezőtúri verseny újabb figyelmeztető; hogy népi kultúránk értő ápolásáért még többet kell tennünk. — tiszai — Második alkalom, hogy a megyei szinvonalversenyek során Karcag látja vendégül az énekes és hangszeres szólistákat, valamint a zenekarokat. Ez alkalommal három kategóriában száznegyvenhárom középiskolás versenyző mutatkozott be. Bemutatóikat három zsűri bírálta el, s egybehangzó véleményük szerint jelentős színvonalbeli növekedés volt tapasztalható a két évvel ezelőtti versenyhez képest. sötétben pontosan látná, hogy mi van a lába alatt. Lehet tovább menni, persze, hogy lehet, nem történik ma semmi. Szólni kellene az udvarseprőknek, hogy egyszer a kerítés mellől is takarítsák el a szemetet. Minthogy a szemét természete is olyan, hogy a kerítés mellé húzódik. Ha ez így megy, nem sok idő kell és térdig szemétben járunk. Ha guberáló lennék, csak felemelném a papírzacskókat, meg az újságlapokat, meg az üres konzervesdobozokat, meg a kinyomott tubusokat. Aztán megmondanám, hogy a környékben ki micsoda, hol vásárol, mit olvas, mit eszik, milyen krémet használ. Egyszer egy gyilkos a helyszínen hagyta a krémes tubusát. Ez vezetett nyomra. Mind nyom ez, amit magunk után hagyunk, mint vízen a hajó a hullámokat. Aztán mindig vannak új nyomok Az éjjeliőrnek erre is &Igényes műsorválasztás, jól felkészült versenyzők, kidolgozott előadások — így summázhatnánk a bemutató tanulságait. A versenyszámok közül a zsűri tizenkilenc produkciót arany, tizenhárom ezüst és tizenkilencet bronz oklevéllel díjazott. A teljesítmények alapján kilenc versenyszámban a következők képviselik megyénk színeit az egri diáknaDokon: Szabó József (Gábor Áron Gimnázium, Karcag). Ladvánszki János (Bercsényi Gimnázium, Törökszentmiklós) zongora: Bereczki Gyula (629. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet Karcag) fuvola; Lázár Szabolcs (Móricz Zsigmond Gimnázium, Kisújszállás) hegedű; a 605. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet fúvószenekara (Szolnok); Szalay Márta szólóének (Verseghy Ferenc Gimnázium, Szolnok), a Hívatlan Edit—-Németh Zsuzsa énekduó (Lehel Vezér Gimnázium, Jászberény), a Katona Rozália—Takács Mária énekduó (Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskola, Mezőtúr), a Szalay Márta—Balogh Ilona énekduő (Verseghy Ferenc Gimnázium, Szolnok). A karcagi Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya három különdíjat ajánlott fel a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó versenyzőknek. A különdíjat Szalay Márta szólóénekes, szolnoki versenyző, Ladvánszki János törökszentmiklósi és Bereczki Gyula karcagi versenyző kapta. A színvonalversennyel egyidöben ötven KISZ*veze- tő tanácskozott — klubvezetők, kultúrvezetők — a középiskolai ifjúsági klubok helyzetéről és a kulturális munka időszerű feladatairól. A vitavezető előadást Virágh Ibolya, a karcagi Gábor Áron Gimnázium klubvezetője tartotta, a vitát pedig Nánási Mihály, a karcagi gimnázium KISZ- összekötő tanára vezette. Huszonnyolc hozzászólás hangzott el, amelyek hasznos tapasztalatokat tartalmaztak. gyelni kell, míg körbejárja a nagy malterszínű falkerítést. Még arra is, hogy melyik mucus, hogy öltözik. Amelyik nagyon, azt vagy kitartják, vagy esetenként szedi össze, vagy tolvajtól kapja. Ez így történik. Amelyik nem a gép mellett áll, hanem kóborol a gyárudvaron, az valamit figyel, hogy leadja a drótot. De honnan kapja a drótot az éjjeliőr? A buta tolvajok lebuknak. Lehet, hogy leütik az éjjeliőrt, de három nap alatt kézre kerülnek. Az okos betörő mindent tud, az nem indul el felderítés nélkül. Kilestem a Nellit. Az ablakon át innen láttam, hogy a megállóban, a villany alatt várják. A pali tízre ért oda. A Nelli behúzott nyakkal tipegett át az udvaron. Sietett, mintha otthon még várna a nagymosás, de aztán semmi. Az ipse a gyárkaput figyelte. Ennyi az egész. Vak vagyok, ha nem látom, mire megy a játék. Még fel is segítette a villamosra. Ide lehet szokni a környékre. Más nem jutott eszembe. Csak később, amikor már menetben voltam, gondolkoztam el az ilyen ügyeken. A sötétben ugyanis könnyű fényt látni. A mu-ncoknak is megvan a maguk fur- tangja, A Nelli most húz Csenár Imre, a Győri Ifjúsági Filmstúdió tagja nem tett egyebet, mint hogy kamerát fogott a kezébe, és néhány perc alatt levetíthető filmszalagra rögzítette, hogyan állítanak föl egy vil- , lányoszlopot a kapuvári szerelők, hogy birkóznak a talajfúró géppel, a rakoncátlan kígyókként tekergő huzalokkal, hogyan emelkednek légtomászokat megszégyenítő hidegvérrel a számunkra szédítő, számukra azonban a legtermészetesebb életelemet jelentő magasba... — Csak ennyit tett Csenár Imre, de aki odafigyelt Feszültség című filmjére, kénytelen volt végiggondolni, hogy milyen sokáig tanulmányozhatta ezt a munka- folyamatot a film alkotója ahhoz, hogy ilyen lüktető ritmusú, markáns riportot hozzon létre, s hogy mennyire tisztában kell lennie szenvedélye, a filmezés mesterségbeli szabályaival. A Munkásportrék című Szolnokon rendezett Országos Amatőrfilm Fesztivál zsűrije (elnök: Radványi Dezső, a Magyar Televízió Dokumentum Főosztályának vezetője, tagjai a KISZ KB, az Országos Népművelési Intézet, a Balázs Béla Filmstúdió munkatársai, illetve több megyei társadalmi és tömegszervezet képviselői), alaposan odafigyelt a filmre, és szinte vita nélkül Csenár Imróriek ítélte a fesztivál 3000 forintos nagydíját. Győri amatőrfilmes — dr. Haffner Szabolcs — vitte el a fesztivál első díját is. Filmjében egy kútásó munkásról rajzolt rendkívül érzékletes. laza dramaturgiájú, de a képalkotó fantáziát tekintve az egész fesztiválon kiemelkedő portrét. Három második díjat adtak ki, s ezek közül legjobban Pólya Pálénak örültünk, mert megyénkbeld: túrkevei. Filmriportjáhan egy hivatásáért rajongó autószerelőt mutatott be, kissé szürkén, de a legteljesebb igazmondásra törekedve. Kiss Ferenc és Tényi István, kőbányai filmesek érdemelték ki a másik két második díjat, Kiss Ferenc Hímje. az „Egy brigád három lavór” volt az érdekesebb: karakteres éfetengem, odarendeli az illetőt, a villany alá állítja. Az meg segíti fel a villamosra. Lássam, hogy van valakije. Méghozzá olyan, akit nem szólítanak le este a mucusok, ha vonulnak ki a gyárkapun. De annyit azért már én is megtanultam, mióta figyelem itt ezt a környéket a gyár körül, hogy a mucusok mindig visszaiámak. Legalább egyszer. Az első balhét csak a kezdők veszik komolyan Meg azok, akiknek eddig még minden ügyük elveszett. De az első balhé után a mucusok egvszer csak megjelennek. Itt a gyárkapu előtt, van aki húsz méterrel messzebb, de egyszer még ideáll. Az biztos. Ismerem őket, mint a tenyerem, mert van amikor hónapokig látom, hogy az esti műszak végén várja, akit várni kell. Nem sokat adok rájuk, nem tartom számon őket. Nem tartozik az éjjeliőrre, velük ügyem nem lesz, az biztos. Egvszer aztán elmaradnak. De eljön az este, amikor ideges lesz a levegő, valami felborzolja mindazt, ami volt. s mire az ember felnéz egyszer csak azt látja, már megint itt áll. Várja a palit, aki volt, hogy most merre veszi az irányt. kép az ingázó nyírségi építőmunkások. sajnos, egyelőre még lehangoló szociális körülményeiről. A martfűi Móczár Ferenc elsősorban azzal érdemelteid az egyik harmadik díjat, hogy egy csodálatos beszéd- képességű riportalanyt talált Maga József cipőgyári munkás személyében. A másik harmadik díjas. Brunczel Tibor A gép és az ember című etűdje elég jellegtelen volt. A hivatalos, szakmai zsűri mellett működött ^egy másik minősítő bizottság is. amelynek kizárólag munkások voltak a tagjai. Ök döntöttek a „Rólunk szól” elnevezésű különdíjak — Papi Lajos szobrászművész egy-egy alkotása — sorsáról, igen helyesen. A már ez imént is dicsért Haffner Szabolcs kapta az egyiket Vaspálya című kisfilmjéért. a másik pedig Rónyai Balázst jutalmazta, a Hat nap műszak című filmért, amely a Néplapból is ismert, erős tehetségű szolnoki munkásköltő életébe pillant be érzékeny tekintetű kamerával. Ennek a filmnek még egy különdíj is jutott (ugyancsali egy Papi-szobor), amelyet a kisújszállási MEZŐGÉP Vállalat ajánlott fel. A díjakat vasárnap adták át a szolnoki Vöröscsillag moziban, a győztes verseny- filmek vetítése előtt. A filmeket elszomorítóan kevesen nézték végig. • • • A munkásportre-amatőr- filmfesztivál megrendezésének gondolatáért és kivitelezéséért elsősorban a Vasutasok Szakszervezete szolnoki művelődési központját (Járműjavító) illeti elismerés, no és természetesen a többi rendező szervet is. ötvennégy versenyfilm érkezett be a pályázatra, ezeknek majdnem a fele Szolnok megyei alkotók munkája. Ennek alapján örömmel elismerhetjük, hogy van megyénkben amatőrfilmes mozgalom. s reméljük, létezését érezni fogjuk a legközelebbi fesztiválig eltelő időben is. Sz. J. De úgy, hogy útba essen neki. Megfigyelésem szerint, a két lámpa közt. a homályos részen van az a hely, ahol a jelenet lezajlik. A mucus vagy bárányszelid, vagy vállrabukós hangulatban van, vagy olyan, mint a tigris. Idehallatszik. — Azt hiszed, hogy engem csak így le lehet rázni? A palit ez leveszi a lábáról. Pedig rendszerint az volt, aki eleinte csüggedt utána. De most minden kiderül, mert a mucus szerint, őt dobták a szemét'--sárba. Hát ennyire egyszerű minden. Akárhogy folytatódik, de onnan a homályból együtt távoznak, nem is szállnak fel a villamosra, mert egy megállót még sétálnak, eny- nyit megér az ügy. Amikor felszálltak, már nem láttam, olyan világosan a Nellit, mert akkor már szembevágtak a fények. A mucusok az első balhé után visszatérnek, de itt már nem merném ezt a Nellivel biztosan állítani. Személyes ügy. De ezt csak a második kör után tudnám pontosan kikalkulálni. Azt is csak télen. Nyáron hamar megvirrad. .... . (fölytatiukj ■— Favári — KEREKES ÍVRE: 22- Este tíz után
