Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

Az új fodrász Borostás voltam, a haja­mat is le kellet volna már vágatnom, amikor megszo­kott fodrászüzletem mellett elhaladtam. Sütött a nap és a borbély, akinek eddig ál­landó vendége voltam, az aj­tóban állt. Üdvözöltem és tovább akartam menni. — Most ráérek — állított mee, s kezével befelé muta­tott. — Köszönöm, de szakállt növesztek! — S határozott léptekkel továbbsiettem. Meg kellett volna monda­nom neki, hogy útjaink el­váltak, én már nem megyek be abba a fodrászioari üzem­be, amelyben 6 dolgozik. — mert nem bírom hallgatni szakértő kritikáját és jósla­tait a fu tball -mérkőzésekről. Elég volt. Negyedórával később be­nyitottam egy fodrászüzletbe és megkérdeztem a szabad borbél vsePédet: —• Bocsánat, ön futball- szakértő? =* Nem, kérem — csodál­kozott. — Nem vérmesen lelkes szurkolója valamelyik csa­patnak? — Dehogy vagyok! — ön az én emberem. — Balvágás, fejmosás, borotvá- íás? A géppel végigszántott a fejemen és megvető hangon mondta­—> Én képtelen vagyok megérteni azokat, akik foly­ton a vasárnapi meccsek fordulatain ''■érődznek. Lehe­tetlen alakok! Meoértóen bólintottam. — Vannak olyan emberek, — folytatta —- akik egy si­került, vagy sikertelen rúgás­ról órákig tudnak beszélni. Reggel néldául, amikor T- ről beutaztam Sz-ra. egész úton egy jogtalan tizenegyes vitáját kellett végighallgat­nom. Tessék mondani, nincs építőbb probléma, mint egy tizenegyes? A gép a halántékom körül járt és én megint bólintot­tam. — Mert mi egy tizenegyes? Büntetőrúgás, amely vagy bemegy a kapuba, vagy nem megy be — Vagy gól, vagy nem gól. Hát érdemes eiTől még szerdán is órákig be­szélni ? — Nem — helyeseltem ki­csit idegesen, mert már un­tatott borbélyom viszolygása a futballról. Most ollóval dolgozott és tovább beszélt: __ És azt tetszene látni, h ogy mi van nálunk, amikor véletlenül egy futballista jön be nyíratkozni. Körülrajong­ják, agyonkérdezik, dicsérik. Rossz hallgatni I Mert kérem, ki egy futballista? — Olyan ember, mint a többi, legfel­jebb kevesebbet dolgozik, mint más. Ezután, miközben meg­mosta a fejemet, az őrjöngő drukkerekről is beszélt. Borotválni kezdett. Halkan mondta: — Tetszik látni, annál ^ a harmadik széknél a kartár­samat? Az órákig tud beszél­ni egv gólról. — És elkezdte kifeiteni: — Pedig mi égy gól? Végre, amikor munkája befejeződött s ezzel szenve­désem is megszűnt, gyorsan fizettem, ő pedig így búcsú­zott: — Legyen máskor is sze­rencsém. Elhiheti, én soha­sem fogom önt meccsekkel untatni. -- Mert ml Is egy meccs? És elkezdte magyarázni. — i. 6. — Tréfák — Végre van telefonunk! ■— Nem is tudtam. — Hogy-hogy? Maga nem olvas telefonkönyvet? * Az áruház liftjébe beszáll három férfi. — A negyedikre kérem —- szólal meg az első. — Az ötödikre — mondja a második. — És ön? fordul a har­madik férfihez a liftkezelő. — Teljesen mindegy — hangzik a válasz. — Azért utazom, hogy felejtsek. Ü? — Mennyiért varr egy za­kót? — Hétszáz forintért uram — válaszol a szabó — Akkor megkérem, ne tegyen rá zsebet. Ezentúl úgy sem lesz rá szükségem, Velős mondások Szerencse az. arait szerencsé­nek tartunk. (Ingrid Bergman) * « * A nevetés olyan gyógyszer. — amely nemcsak orvosi rendel- véns-re kapható. (Relnhold Boiler) * * • A iőlzlés kicsiségekben mutat­kozik meg. CL111 Dagover) • * e Célszerűtlen dolog túlságosan barátságosan rendezni be a ven­dégszobákat. Olyan berendezést kell választanunk, hogy a ven­dégek ugyanolyan szívesen tá­vozzanak. mint amilyen kedvvel érkeztek, — így könnyű tigrist lőni1 (A Quick-ből) i: .rossz ember nem lehet (A Paris Matach-ból) A különc (Marcel Lelomt? Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 536 csípés Fehér jefeldolgoző: Városi légillatosító berendezés, (Lásd még: Környezetvéde­lem címszó alatt.) Fürdő: Emlékmű jellegű épületben lavornyi medence, amely a még fennmaradt minimális igényeket kielé­gíti. A városlakók egy része ugyanis újabban termelési tanácskozásokon, közgyűlé­seken és más rendezvénye­ken mosakodik. Jegyzék: *A diplomácia nyelvén: fenkölt hangú fo­galmazvány, amelyben az egyik fél egy adott kérdés­ről kifejti a véleményét a másik félnek címezve. Né­hány szolnoki vendéglőben: cédulácska, amelyen a fo­gyasztást számolják össze. Egyik esetben sem kötelező a tényékhez való szigorú ra­gaszkodás. Pelikán: (Pelecanus — a gödényfélékhez tartozó ma­dár). A város jelképe. A néphit szerint saját vérével tánlálva neveli fel gyerme­keit. Némelv városlakók ezért' feljogosítva érzik ma­gukat arra, hogv maguk Is pelikánfióka módjára élős- ködjenek. Más szolnoki la­kosok esrvszerűbhen fejezik ki lokáloatriótizmusukat: isznak, mint a gödények. Szökőkút: Külföldi turis­ták kedvenc lábmosó helye. Hasonló célra használják a bennszülött részegek is, haj­nali darvadozásaik idején. Telefon: Kezdetben a gyors érintkezés és hírköz­lés jól bevált eszköze volt. Néhány türelmes ember ál­lítólag még ma is fel tudja ilyen célra használni az egyébként szobadísznek is igen alkalmas piros, zöld készülékecskéket. Ugyanezek utcai fülkékben elhelyezve jó ürügyül szolgálnak titkos és gyors légyottok lebonyolí­tására, valamint helyette­sítenek más olyan helyisége­ket is, amelyekbe a mo­narchia Idején a király is gyalog járt. Zárszó: Utolsó alkalom az unalmas értekezletek továb­bi elnyújtására, az elhang­zott bírálatok visszaverésére. Verseghy: Felvilágosult szellemű költő, író, esztéti­kus és nyelvtudós. Egész életét annak áldozta, hogy huszadik századi utódainak ne kelljen sokat gondolkod­ni, ha iskolát, utcát, teret, hetet, havat kell elnevezni szülővárosában. Víz: Egv csőrendszerben a tengerszinttől mért ötödik emelet magasságig fellelhető iszapos, barnás színű lé. Egy­kor a köznyelv ugyanígy ne­vezte azt a kristálvtiszta, üde folyadékot is, amelv a szomii'ság oltására szol vált. összeállította: TaMnI Ki» vet k ezetesség mindhalálig? Vendéglőben Kézrekerítették a hírhedt tolvajt. Mivel más bűnök is nyomták a lelkét, halálra ítélték. A kivégzés előtt azt kérte: — Engedjék meg, hogy felolvassam egy versemet, melyet saját halálomra ír­tam. A verset elszavalta. A je­lenlévők felhördültek: — Hiszen ez nem a te ver­sedI Ezt a verset az egyik legnagyobb költőnk írtat Mire a tolvaj: — Hát igen. Ez volt az utolsó lopásom. Egy vendéglő csaposához odarohan egy férfi és ezt kiáltja: — Hé. csapos, három ko­nyakot, ide, de gyorsan mi­előtt kitör a balhé! A csapos oda adja a ko­nyakot, megvárja, míg a férfi kiissZa, azután meg­kérdi: — Milyen balhé tör ki? — Hát abból lesz baj, hogy nekem nincs egy va­sam sem!.,; ■W rí * *4 * L ^7 ® ) ____________ íi........ S E b— ni Kritik» Abszolút futball (A Polish Weekly-ből) leleUuläidonos Végre nekem is sikerült: kisparcella tulaj vagyok, munka után rendületlen locsolgatok, kapálgatok. Sok szellemi meló után fizikai munka segít, otthon egy kis gyomlálgatá* felfrissít és kedvre derít. Jó a mozgás hízás ellen, nem lesz érelmeszesedés, hasznos a maszek parcella akkor Is, ha kicsiny-kevés. Bevallom, hogy aranyat ér nékem a kis háztáji már, még akkor is, ha az csupán egy láda föld a lodzsiánl Dónké László Fcjgáasok — Nem vagyok annyira ellensége önmagámnak, hogy megmondjam, ki a barátom. ☆ — Nem találja nevetsé­gesnek? EnneK az az oka. hogy önnek nincs érzéke az én humoromhoz. — Az élet: lángolás — mondta egy Illető, miköz­ben mással kapartatta ki magának a gesztenyét a tflzből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom