Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-02 / 51. szám
1973. március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Prr'-ál a túrkevei művelődési ház Röpülj páva köre. Az együttes alig egv éve alakult, de máris a legjobb minősítést szerezték meg. Legutóbb Pórtelken szerepeltek nagy sikerrel Nagyszabású gyűjtő és kutatómunka Feldolgozzák a magyar ellenállási es partizan-mozgalom történetét Új környezetben — megújulás Téli tárlat 73 Nagyszabású gyűjtő és kutatómunka bontakozott ki a magyar ellenállási és partizánmozgalom történetének feldolgozására. Erről tájékoztatták a sajtót a Hadtörténelmi Intézet, a Magyar Partizán Szövetség és a Zrínyi Katonai Kiadó vezetői, valamint a témában érdekelt kutatók. Elmondották az eddigi munkáról, hogy az ellenállási mozgalmak kutatása erőteljesebben a felszabadulás 20. évfordulóját közvetlenül megelőző időszakban indult meg. Ennek eredményeként több jelentős munka látott napvilágot. Az első volt a „Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen” című dokumentumkötet, amely csaknem ezer oldalon, 246 dokumentum közreadásával mutatta be a magyar ellenállók, partizánok hazai és külföldi harcait. Ezt követte, a „Fegyverrel fasizmus ellen” című körtét. 1970-ban jélént meg á" hazai ellenállás eddigi legteljesebb feldolgozását tartalmazó munka „A magyar front és az ellenállás” címmel. — Az eddigi eredményeik ellenére tény, hogy a magyar antifasiszta ellenállók és partizánok harcainak kutatása területén még sok a „fehér folt”, tehát tennivaló még Tíz óra van, a táskarádió mondja az esti híreket. Véget ért a második műszak, indulnak haza, a műhelyekben leoltják a lámpákat. Aztán sötét lesz, csak az udvari fények világítanak. De a fények körül még sötétebb az éjszaka Délután esett. A mucusok átugrálnak az udvar tócsáin, a haverok meg nyomulnak utánuk, megy a szöveg, mintha játék lenne az élet. Ügetnek a mucusok után és abban reménykednek, hátha éppen ma este leesik valami. Szemerkél az eső. A nappali portás már este nyolckor lelép. Berakja a lábast az aktatáskájába, ócska, zsíros bőrholmi, avas szalonnából. Tíz után kiállók a portás fülke elé, szétnézek, ml újság az utcán. Mögöttem üres a gyár. Később aztán én is meghúzom a nadrágszíjat, begombolom a kiskabátot, megtapogatom a stukkert a hátsó zsebben, aztán körüljárom a gyárat. A ©oríásfülkévd szembea van bőven. Segíti a feltáró munka előrehaladását az a pályázat is, amelyet a partizán szövetség kezdeményezésére tavaly hirdetett meg a történelmi társulat. Már eddig mintegy kétszázan jelezték részvételi szándékukat a lakosság különböző rétegeiből: pedagógusok, helytörténészek és mások. — Az eddig végzett részkutatások és a következő esztendők hiánypótló kutatásainak várható eredményei kétségtelenül jó alapot adnak majd ahhoz, hogy öt-hat éven belül a történészeik és a történettudományi intézetek összefogásából megszülessék a magyar antifasiszta ellenállási harcok történetének összefoglaló monográA Kossuth Könyvkiadó a napokban megjelentette a január 24—25-én tartott országos agitációs, propaganda és művelődési tanácskozás néhány dokumentumát. A kötet tartalmazza Aczél Györgynek az ideológiai és kulturális élet néhány időszerű kérdéséről tartott előházsor áll. Magtárszerű szürke házak, egyforma ablakokkal. Oltják-gyújtják a villanyokat, a fények úgy vibrálnak, mintha egy óriás műszerfalon valamit jeleznének. Innen a portásfülke elől is látom, hogy melyik a prolilakás. Megismerem a függönyről. A gyár másik oldalán is házsor megy. De az már nem a város felé húzódik, hanem neki a rétnek. A gyárkerítés négyszögben fut, a másik két oldallal szemben nincs épület. Ott kezdődik a préri, a semmibe vezető pusztaság. Még nappal se látni a végét. Éjszaka viszont látni, különösen úgy éjféltájt, hogyan nyomul közelebb a sötét. Mint a feketére égetett szilvalekvár. Néha süt a hold, vagy látszanak a csillagok, de az éjjeliőrnek akkor igazi az éjszaka, ha koromsötét van. — Nem félsz, Gáspár? — kérdezik a haverok. — Mit okoskodsz? Menj márí Űj Barázda „Nevével is kifejezésre juttatjuk, hogy mozgalmunkban még járatlan terület ez. A föld azonban, amelyikbe ekénk Vasát eresztjük, termékeny. Ha lapunkkal annak jobb kihasználásához csak egy kicsivel is sikerül hozzájárulni, akkor elértük a célunkat.” Hatvanegy termelőszövetkezet. a szolnoki tsz-szövet- ség havi lapja, az Űj Barázda első számának vezércikkében írta ezt Bereczki Lajos szövetségi titkár. Szaporodott az üzemi lapok száma, megjelent az első termelőszövetkezeti újság menténkben, A jászsági és a közép- tiszavidéki szövetkezetek dolgozóinak szól, róluk: munkájukról, életükről ír. Űj Barázda — szövetkezeti parasztságunk szép egytagba simult földjének, jó sorsának szimbóluma. Kívánunk laptársunknak hasznos munkálkodást, eredményes esztendőket. S még azt is: szeressék meg az olvasók. — s. j. — Kiállítás Az NDK nemzeti néphadserege fennállásának 17. évfordulója alkalmából tegnap délelőtt kiállítás nyílt a Magyar Néphadsereg központi klubjában. A fotódokumentációs tárlat — amelyet a központi klub parancsnoka, Szász Domokos ezredes nyitott meg — bemutatja a demokratikus német állam nemzeti néphadseregének több mint másfél évtizedes fejlődését, eredményeit, szemlélteti a Magyar Néphadsereggel kialakult fegyverbaráti kapcsolatait. adását, valamint Övári Miklós „A tömegpolitikai munka néhány időszerű kérdése a Központi Bizottság 1972. novemberi állásfoglalása után” című beszédét. A könyv harmadik része Aczél György zárszavából vett részleteket ad közre. De azért harag nincs. A múltkor az egyik odaszólt a mucUsoknak: — Nézzétek a Gáspárt, ma éjszaka megint a baglyokkal hál... Szóval, nem bántjuk egymást. Minek? Nagyon is jól tudják, hogy velem nem érdemes kezdeni, mért ha arról van szó, megnézhetem az órát, hogy van-e már tíz. Ha éppen nincs, az nagyon sokba kerülhet valakinek. Akár mind a zsebemben lehetne, de én nem az ilyenekre vadászok. A gyár egyébként elektromos műszereket készít. Nem valami nagy ügy ma már. Csak akkor húzták ki a mellüket a haverok, amikor tavalyelőtt olvasták az újságban, hogy ők is feliratkoztak a listára. Amit gyártanak, hiánycikk. Leltárt nem láttam, nekem ilyet nem mutatnak. Pedig nem árt, ha az éjjeliőr tudja, hogy mire kell vigyázni. Nehogy a hiányra vigyázzon. Ma éppen ilyen szilvalekvár éjszaka van. A rét felől támad a sötét. Az éjjeliőr ilyenkor nem veszi elő a zseblámpát. A kerítés mellett óvatosan lép, belepislog a sötétbe. A szól esőt csap hozzá. Meg-megáll, fülel, háttal a falnak támaszkodik, hogy neki is legyen valami támasza. Nem látja, csak érzi, ha a sötét mögött valami lapul. Az is lehet, hogy valaki. Az éjjeli őr oson a kerítés tövében. Mikor aztán szemtől-szembe összekapcsolódik a pillantásuk, mint a mágnes, már csak azt figyelik, hogy melyik mozdul aiőbh. Mert itt dől el min» A Szolnok megyei képzőművészek téli tárlata ugrásszerű látogatottsági rekorddal zárul néhány nap múlva. Már eddig hétezernél többen tekintették meg, ami az utóbbi évek nézőszámához képest több mint háromszoros emelkedés. Ez az örvendetes tény elsősorban a tárgyi feltételek hatalmát dicséri, a művészet végre megvalósult szolnoki otthonának, a Galériának szükségességét igazolja. Helytelen lenne azonban az érdeklődés megélénkülését pusztán a felújított és új rendeltetésű épület vonzerejének tulajdonítani. A Damjanich Múzeum szakszerű vezetéssel egybekötött tár- iatlátogatások sorozatával igyekezett a megváltozott körülményekhez méltó közönségszervezést létrehozni, és ebben legfőbb támogatói a szocialista brigádok voltak. ☆ Maga a kiállítás a megújult környezetben is megőrizte sok-sok éve megszokott jellegét. A festők az alföldi hagyományok szélesre taposott útjait járják, kiki tehetsége, felkészültsége és vérmérséklete szerint. Chiovini Ferenc nagy mesterségbeli tudással megalkotott képein például mindig átsugárzik az életöröm, és ez megóvja a rutin fáradtságától, akár sokszor megfogalmazott témáin dolgozik (Olvadás, Szénahordás, Lovaskocsi), akár közösségi ember alkotókedvét magasztalja derűs ecsetével a Kiskörei Vízléocső építésének példáján. Herényi Ferenc kisméretű képeinek komoozíciős fegyelme, egyszerűsége rokonszenves, Sáros András borongós tájait a kulturált ábrázolás- mód. Fazekas Magdolna és Meggyes László finom színekben oldott líráját az élményszerűség teszi széppé. De még a legjobb alkotások is kétkedést keltenek den. Egy jó mozdulat és nyerhet az éjjeliőr. De veszthet is. Ha begyullad, kész, kidobhatja a stukkert a tolvaj elé. A berezeltből elszáll az erő, a lövést is elvéti. Nyakán a megvadult tolvaj, rúgja ahol éri, mert aki eddig jut, az már elszánta magát, hogy bármi áron, de átdobja magát a kerítésen. Mire jön az URH, már elnyelte az éjszaka. Lapulok a kerítés mellett, már túl a nehézén. Mögöttem az út nagyobbik fele, mikor valami roppan a sötétben. Lehet nyúl, vagy a szél gurított a kőre egy ócska lábast, de az is lehet, hogy ember hasal a mélyedésben. Csak ki kell várni. Oda kell tapadni, míg a szem megszokja azt a pontot. Aztán már okosabb az ember. Ha a szem már megszokta, akkor a lélegzet is haitik. Ha már a lélegzet is haitik, akkor mozdulni kelL Valaki mozdul. Nyúlok is a stukkerhez, csak magam elé kellene tartani. De nem tartom, mert ő jobban lát engem, s ha nála is van valami, idepörköl, mielőtt még pontosan látom a célt. Szerencsére semmi. Ellököm magam a kerítéstől, hogy mégis behatoljak a sötétbe. — Állj fel, pajtás» Hátra lépek, de semmi. Pedig ilvenkor már a lélegzet is haitik. Azok ott, akik a melósokkal lelkiznek a gyárban, azt mondják, hogy a sötét és a csend együtt a legrosszabb. Akkor érzi úgy az ember, hogy valahol lármáznak. _ Gyere elő, pajtás! {Folytatjuk) bennünk a vállalkozó szellem, az újat akarás csekély volta vagy teljes hiánya miatt, a képek többségéről pedig az egyéniség nélküliség, az önismétlés unalma árad, vagy még rosszabb esetben harsogással palástolt felületesség. Kivált olyan művészek esetében érthetetlen ez, akiknek képességei iránt nem lehet kétségünk, és erről egy-egy festmény erejéig — mint Baranyó Sándor a Kaszások drámaiságával, Palicz József a Tavaszi táj üde színharmóniájával — ezúttal is meggyőznek bennünket. Külön kell szólnunk Baranyó Sándor mozaikjáról, Dózsa. Papi Lajos szobra amelynek nagyobb a felülete, mint a kiállítás összes többi képéé együttvéve. Csaknem 40 négyzetméter. Színhatása kellemes, a nemes anyag látványértéke már önmagában hatásos. Csakhogy ennek az eredménynek az elérésére sokkalta alkalmasabb lett volna az absztrakt ábrázolás. A funkció nélkül, ritmusía- lanul felsorakoztatott, sematikus figurákból bántó üresség ásít. (A mű címe: Kortársaink.) «> Á négy szobrász lényegesen tömörebb együttest alkot, mint a hullámzó teljesítményű festők, noha stílusjegyeik világosan elkülönülnek. Simon Ferenc többféle anyaggal és többféle megjelenítési móddal dolgozik. Legerőteljesebb munkája a villára támaszkodó munkás domborított vörösréz alakja. Nyugalom, határozottság ömlik szét a lekerekített formákból szilárdra épített figurán. Több mint háromezer olyan pedagógus-állást ismertet a Művelődési Közlöny március 1-én megielenö száma, amelyre a már működő, illetve más pályáról visszatérni szándékozó pedagógusok ny '»thatják be pályázatukat. A pedagógus munkakörben va<*y másutt munkaviszonyban álló pedagógusképesíté- sűek részére minden tanévben csak egy alkalommal írnak ki pályázatot, ezek jegyzéke jelent most meg a Művelődésügyi Közlöny'bon, fin« Szabó Lászlónak egy vörösmárvány asszonyfej a legkiérleltebb alkotása. Kubikos-, hegesztő- és mun- kásőr-alakjaiból hiányzik az eredeti látásmód, és a téma kívánta erő. Nagy Istvánnak kisméretű, a népművészettel rokonszellemű te- rakottái (Számadó, Kuporgó) a legízesebbek. Ólomfiguráin (Átok a gátról, Gyűmölcsszedő) nem kifejező a mozdulat, a síklapokkal való határolás esetlegesnek tűnik. A legeredetibb módom Papi Lajos fogalmaz a plasztika nyelvén. Meglepően merész a hosszú keskeny márványlapból faragott Ülő nő kompozíciója, állatfejeit gyöngéd humorral bontja ki a kőből. Különös a súlyos gránitíömb alá helyezett Dózsa fej, a vezéri felelősség találó szobrász! szimbolizálása égy vaskos, emlékoszlopszerű formában. Dózsa ihlette a tárlat legizgalmasabb műveit is, Gáesi Mihály és Sáros András Miklós grafikai lapjait.’ Gácsi négyrészes metszet- sorozatán az élet könyörtelen és igazságos dialektikája, mozgalmas sokarcúsága lüktet szenvedélyes elevenséggel. A művész személyes igazságkeresésének feszültséggel teli találkozása ez a történelemmel, hitvallás, mindenre elszánt harcos magatartása mellett. A fiatal Sáros András Miklós, Gácsivdl ellentétben nem hatol részletekbe az Í514-re emlékező lapján. Csatamezőt ábrázol óriási távlatból, hangyanagyságú sziuletíé zsugorodott figurákkal, az objektíválódott küzdelem szigorú erővonalai adják a kompozíció lendületes ritmusát. Kitűnő másik grafikája is, a Kőműves Kelemen egyik kevéssé ismert változatát illusztráló rézkarc. Lehetetlen és felesleges is ötleteket kitalálni arra vonatkozólag, mi hozhatná igazi mozgásba a megyei képzőművészeti életet. A téma nem lehet ■ önmagában döntő, ami az itt kiállított Munkásábrázolás a képző- művészetben című pályázatra beérkezett művek a kiállítás többi részétől egy szikrányival sem különböző színvonala is bizonyítani látszik. De minden bizonynyal elengedhetetlen követelmény — elsősorban a két grafikus példájáról olvashatjuk le — az eleven kutató világszemlélet, a magasfokű Szakmai igényesség állandó tartása, és az egyéni úttal járó kockázatot eltökélten vállaló merészség. gsaisé 3&nm nek alapján pályázat esaüä egy állásra nyújtható be. A pedagógusoknak a munkáltatónál, más pályázóknak pedig — nem pedagógus ál« lásban lévőknek — a felhívást kibocsátó szervnél kell pályázatukat a megjelenéstől számított 10 napon belüli benyújtaniok. Március 24-ig az álláshir- detők elbírálják a pályázatokat, és elküldik az értesítéseket. Március 30-ig pe- c' a pályázó értesíti az állás elfogadásáról az állásfair defőt és a munkáltatót KEREKES ÍME: o Este tíz után Sajátos, modern munkás-regény Kerekes Imre írása. Hőse. hivatalosan, nagyon kis ember: beosztása éjjeliőr. De a figurát naggyá növeszti az a testi-lelki érzékenység, amelytől minden lépése belső kalanddá válik. S minthogy egész környezete rendkívül szuggesztíven hat rá, nem kell mást tennie, mint hűségesen őrködni a vak külvárosi éjszakában, s máris az emberi sors sajátságos színképei rajzolódnak ki előtte. Az éjjeliőr bár enyhe iróniával és burkolt szeméremmel szól hivatásáról, szavain mégis átsüt a kisember helytállásának nagysága, szépsége és értelme. fiája. Aqitcció—propaganda Megjelent az országos tanácskozás anyaga ITI«o| I • A. 1 * lobb mint baromezer pedagógusállás