Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. február 18. Száz éve már (8.) Wágé Pál: list kapitány ’ 'JL miit században élt kró- mikások — könyvünk szerzői •— nagy szeretettel írtak a (jászok földjéről és a régi puszták világáról. I Ä Jászságba» Jász-Berény lemelkedik ki. a Jászságnak (feje Történeti múltját a mgy Siun királyig viszi visz., ßza, kinek lakhelye a fe~ keneziék — egykor pálosok f— ódon temploma és zárda« helyén, sírja pedig a várost átszelő Zagyva medre volna. Széles népe délczegen Sár a hatalmas tornyú fő. templom árnyékában, mely te; ár saesn egyszer birkózott meg a földrengéssel. Szép (stílű leányiskolája van. A főtéren * díszes városháza lés az egykori kerületi székház közelében most készül a ffőgymnasiumi nagyszabású épület. A kerületi székházat az igazságügyi kormány kerületi börtönné alakította, a eszel jól kinőtte magát a híres jászberényi tömlöcz, feajdaa réme sí szegény-le. »Snynefe PUSZTA. Távolabb a végeláthatatlan szántódűlők, s a láthatárt köröskörül szegélyező tanyák és a puszták* A puszta szépsége egyszerű; az. a mi a tengeré: a vég. fclenség. Nincs semmi, a mi e láthatár szélét kicsipkézze, mindenfelől csorba nélkül borul reá az égbolt. A szem Csak annyira lát, mint a hajé födeléről: itt a víz. ott a vetés és fű zöldelő hullámait. Itt-ott egy város vagy falu tornya, mint távoli hajó árbócza, mereg ég felé. Egyes városok lakosai égész a legújabb korig kötemetése közbirtokosság tulajdona, s mellette Bene, a jászladányi. aké. összes területök körül, belül ötvenezer hold merő legelő. Egy puszta-bíró képviselte a területen a legfőbb hatóságot, a kit Jászberény városa küldött oda. A földet közösen bírták, a lege. löt közösen használták a város polgárai. A talaj egyik részében igen termékeny, de ezt sem szántották. Külön legelője volt a ménesnek, külön a csordának és a juh- nyájnak. Mindegyik jászberényi polgár otthon bírt földjének arányában küldhetett jószágot a legelőre. A pusztai föld voltakép a jászberényi városi földnek volt tartozéka. Az egész határban. kivéve a pusztabíró lakát s a pásztorok gunyhó- it, nem volt más épület, csak egy nagy fogadó az ország, út mellett TANYA. A hatvanas évek- ben a földet elosztották a jászberényiek maguk között birtokuk aránya szerint. A kinek többje volt a határban. annak több jutott a ger hullámzik; csakhamar megjelennek az aratók, erősen dolgoznak éjjel-nappal, néhány hét alatt behordják a gazdag termést azután nagy asztagokba. kazlakba és boglyákba rakják- A kisebb gazdák ősi módon még lovakkal a* nyomtatják ki a szérűiéi a gab- nát de a nagyobb tanyákon már gőzcséplőket használnak. A learatott földeket a fehér tarlóvirág ékesíti, egy ideig még a marha, juh és sertés járja, azután csakhamar felszántják. Beáll az ősz sűrű ködeivel, esőzéseivel és hideg szeleivel. Most a gulyák, ménesek és nyájak haza vonulnak, s' istállóban, akolban, a tanyai szárnyék. ban és karámok mögött húzódnak meg; a gólya és gém délibb, melegebb vidékre költöznek. Végre beáll a tél, a rideg, kopár pusztán vad szélvész nyargal végig, hózivatarok dühöngnek, a sík. ságot fehér szsemfödél takarja be. Kataszter a barlangokról Á Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat borsodi területi osztálya katasztert készít a Bükk-hegység keleti részében található barlangokról. A hegység földalatti üregeinek feltérképezésére fiatal barlangászokat kértek fel, akik tavasszal kezdik meg társadalmi munkájukat. Felkeresik a bükki barlangokat és zsombolyokat, felMozgósítás a zaj ellen A környezetvédelem egyik legbonyolultabb problémája a zaj. A civilizált életben alig lehet menekülni előle, pedig következményei sokkal súlyosabbak, mint gondolnánk. s A zaj erősségét decibellel mérik. A 80 decibel súlyosabb következmények nélkül elviselhető. 90 decibeír-’ — ami tízszer olyan erős, mint a 80 deci beles — alig érteni egymás szavát, 120 decibel felett már maradandó hallásromlás következik, a 130—140 decibeles zaj pedig fizikai fájdalmat okoz. Nyugodtan aludni legfeljebb 40 decibelnél lehet. A magyar munkavédelmi szabályok szerint 106 decibeles zajban legfeljebb 12 percig szabad dolgozni, utána a munkaidő hátralévő részét 70 decibelnél kisebb zaj lián kell ledolgozni. Magyarországon a hallást rontó zajban közel egymillió ember dolgozik. Nemré« nálunk is széles körű akcióba kezdtek a zaj ellen, a szakemberek Mind több helyen végeznek műszeres méréseket és megállapitásaikat egyre gyakrabban követi a zaj csökkentése is — néha milliós költségekkel Már 1971 nyarán rendelet jelent meg, amely a zajos munkahelyeken bekövetkezett halláscsökkenést foglalkozási ártalomnak minősíti és kártérítési kötelezettséget kapcsol hozzá. Javaslatok készülnek a zajártalmak kiküszöbölésének lehetőségeiről. Sürgetik a szakemberképzés megszervezését, ami jelenleg teljesen hiányzik. Részt vesznek a magyar szakemberek a zaj elleni KGST-szabványok kidolgozásában. Szorgalmazzák az épületek zajvédelmére vonatkozó előírások megfogalmazását, jó hangszigetelő épületszerkezetek gyártását, a gépkocsik zajának csökkentését. Szükségesnek minősítik önálló kutatóintézet ki- fejlesztését és az akusztikával, illetve a zajjal foglalkozó kutatóhelyek megerősítését jegyzik, hogy azokban eddig milyen mélységbe jutottak, és mi akadályozza a barlangi rész további feltárását. Különböző hidrológiai és kőzetvizsgálatokat is folytatnak. így néhány év alatt átfogó és pontos képet kapnak a hegység barlangjairól, felkészülhetnék a további feltárásokra. Tágé Pál: Jászsági őtősfogat összeállította: Tiszai Lajos ÖRDÖGI KALAND i. * í1'’" ■ ' ' ' ? Feszty Árpád: Tanya zösen bírták pusztáikat; néhol így bírják ma is. Kivált a kunok és jászok városai bírtak sokat, néha messze a község határától. A budapest—kecskeméti országúiban egy részt Kecskemét és Nagy-Kőrös, más részt puszták által határolva ezelőtt még húsz esztendővel merő pusztaság volt bajos Mizse, ® jászberényi pusztából is. A városiak egy része kint épített magának lakóházat a pusztán, s végleg oda költözött. ÉVSZAKOK. Legszebb mezét az Alföld kikeletkor ölti magára, mikor minden legelő és szántóföld zöldéi, minden virágszál, cserje és élőfa virít. Nyáron a nap forró sugarai elperzselik a legelőkéi és réteket de a — Az ördög vagyok — köszöntő:! be a minap, úgy estefelé Povázsai lakásának ajtaján egy kalapos férfi, s miközben a kellő udvariasság szabályai szerint kissé féloldalra döntve megemelte a kalapját, két kis dudor is látni látszott a homlokán. — Van szerencsém. Povázsai. Mivel szolgálhatok? — mondta az ajtó másik oldalán Povázsai és közben azon tűnődött, hogy milyen felesége lehet ennek a szegény ördögnek, hogy i'ven szabályosan tudta fejbe verni a fériét — Kérem szépen, én tudom. hogy maga a Povázsai. Ezt én nagyon jő' tudom, azért is jöttem. Mondom. az ördög vagyok. Nem érti? — Mi a fenét kell azon értenem, hogy masát Ördögnek hívják? Azt mondja meg, mit akar? Ha hússzor .mondja a nevét, akkor sem tudom, hogy mit akar tőlem tisztelt Ördög úr — mondta fennsőbbségesen Povázsai egy lépést sem hátrálva az ajtóból. — Csak. hogy kedves ügyfelem. én nem tulajdonfőnévként vagyok ördög, hanem ez a foglalkozásom ... Hogyis mondjam csak. Én a Pokol Műveknek vagyok a dolgozója... Világos? És eljöttem kedves Povázsai pokoltárs a leikéért... Világos? Akkor mehetünk is! — Na... na, csak lassan a szarvakkal... Milyen Telkemért? — Amit sok-sok évvel ezelőtt az ördögnek ígért, ha cserébe boldoggá teszi... Adós fizess! Megadtuk a bol logsá'-ot. viszem a lelked — fordította tegezésre és egyáltalán nem udvarias hanvhordozásra a dolgot az ördög, hogy a legbátrabb ember is megborzongott volHogyan írjuk? F"y értekezleten részt vevők a megjelentettünk igealakkal kapcsolatban vitába keveredtek. Az előterjesztésben a következő mondat is szereoelt: ..A kérdéssel kao- csolatban kiadványt is megjelentettünk.” A vitatkozók egvike hibáztatta a mondatban szereplő ige írásformáját, s az igealak első t-iét is kettőzve kívánta íratni. Mások az ellenkező véleményen voltak. Kinek van igaza? A kérdésre adandó vá'^sz keretében a szóbanforeó ige- alak eredetéről is szólnunk kell. Sok tanulságot tartogat számunkra a jel magvar főnév szócsaládiába tartozó nevek, névszói és igei szóalakok hangszerkezetének és jelentéstartalmának vizsgálata is. A jel főnév rágós alakja, a jelen határozószó adott alapot a jelenség, jelenleg. jelenik (láthatóvá válik, feltűnik), megjelenik (valahová oda megy, ott terem), jelenés, jelenet, megjelenít szóalakok képzéséhez. A jelenít ige jelen- tövéből alakultak az egyszerű művelte- tő -t képzővel a jelenvalóvá tesz, tudat, kinyilatkoztat, kinyilvánít, megmagyaráz fogalmi értékű jelent igealäk és alábbi igekötős formái: megjelent, bejelent, kijelent, feljelent stb. A megszilárdult rágós jelen határozó szóhoz más igeképzők is társulnak. A megjelen, illetőleg a nem is olyan régen ikesedett megjelenik igealak jelentésárnyalatai (eljön, jelen van) között igen gyakran kap nyelvi szerepet az a jelentésváltozat. amelyről ezek a nyelvi formák tanúskodnak : megjelenik, azaz kiadásra kerül a könyv, az újság, a cikk stb. Az 1900-as évektől kezdve bővült a szócsalád a megjelentet igealakkal. Ennek az igének jelentéstartalmára, használatára vonatkozólag a következő nyelvi formák nyújtanak felvilágosítást: lehetővé teszi, hogy az írásmű, a könyv megjelenjen, odahat, hogy a kiadvány, a könyv napvilágot lásson, kinyomtassák s a cikket közzétegyék stb., stb. A megjelentet, megjelentetjük, megjelentessük stb. igealakokban beleérződik a műveltetés, de a műveltető igék képzőjének két alakja van: a -tat -tét, illetőleg az -at -et. A szóbanforgó ige- aJak első í-jét még akkor sem kettőztetiük, ha valaki úgy gondolja, hogy a művel- tető képző előtti igető, a megjelent igealak lenne. Ebben az esetben is csak az -et képző vállalhat szerepet. Az építettünk és építtettünk igealakok analógiájára sem írhatjuk két -t-vel a megjelentet, megjelentettünk igealakot, mert ha a tővégi t-ét mássalhangzó előzi meg, akkor is az -at, illetőleg az -et képzőt kell használnunk a -tat -tét helyett. A szóbanforgó igealak helyes írásformája tehát: megjelentettünk. Or. Bakos József Kiválasztják a legrátermettebbeket A következő tanévben újabb 390 magyar fiatal kezdheti meg egyetemi tanulmányait ösztöndíjasként határainkon túl. Az elmúlt évben 360 külföldi ösztöndíjashely állt a magyar fiatalok rendelkezésére, az idén ez újabb 36- cal gyarapodott. A magyar diákok körében esztendőről esztendőre népszerűbb a diplomaszerzésnek ez a formája: jellemző, hogy tavaly 14Ó6-an pályáztak, az idén 1538-an nyújtották be felvételi kérelmüket. ősszel legtöbben — szám szerint 270-en — a Szovjetunió különböző egyetemein kezdik meg tanulmányaikat, nagyságrendben ezután az NDK következik. A szakemberek véleménye szerint a diákok felkészültsége minden eddiginél színvonalasabb volt, az 1538 pályázó közül 1042-en sikeresen vizsgáztak. Azok, akik a minimumot nem érték el, máris megkapták az elutasításról szóló írásbeli értesítést. A munka hátralévő részében az 1042 fiatal közül felvételi beszélgetések során választják ki a 390 legrátermettebb jelöltet. na. De nem így Povázsai. — Jó, stimt, már emlékszem ... Azt mondtam egyszer dühömben, hogy vigye el a lelkem az ördög, az se bánom, csak nyugodt és boldog lehetnék már egyszer .. A1 kor jöttem ki ugyanis a káderestől. Annakidején. De hol lettem én boldog? Mi? — Hogy hogy hol? A nőt, akit kívántál, megkaptad. Feleségnek is... — Az a boldogság? Őt vidd el ördög, s az lenne nekesp a boldogság... — Osztályvezető lettél, szép fizetéssel. Ez se boldogság? — kajánkodott az ördög. ■ — Voltál te már osztályvezető? — Nem, én egy szegény ördög vagyok. — Na látod, te oktondi — sóhajtott keserűen Povázsai. — A kitüntetés a főnököké, a fegyelmi az enyém. A prémiumot az igazgató adia, az áthelyezést és a bérbesorolást én. Az igazgató vállalati autón jár. én meg a buszra se férek fel, mert nem engednek fél a beosztottjaim. úgy utálnak. Mióta osztályvezető vagyok. A fizetésben meg az a szép. hogy a papírpénzeknek a színük szép. . S ezért akarod te a lelkemet? — És a szeretőid. akik voltak? Nyolc is volt... — Csak hét, ördög úr, csak hét. És mindből balhé lett. Micsoda boldogság az! — Az autó? — Felemelték az adóját! — Nyertél a lottón? — Majd megöltek a rokonok.. Szétosztottam, mint valami szent... — Ki ne»mondd ezt a szót még egyszer! — riadt meg a- ördög és szemmellát- hatóan tanácstalan volt... — Hát most mit csináljak veled? Azt mondod nem voi- tál boldog? Szerencsétlen ember — könnyezte el magát az ördög és a zsebébe nyúlt. — Kicsit meleg, de fogjad. Egy kis forró szurokra dugtam el ördögné elől, de most neked adom — és Povázsai ' meghatottan tette a zsebébe a tűzpiros testű százast. Még az ördögöt is megvágta, Mert sími tudni kell! Gyurié Gé*a
