Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-11 / 35. szám
i973. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Élő népművészet DIVAT a népművészeti tárgvak gyűjtése, de a divatra' az jellemző, hogy változékony Vajon mi lesz a népművészeti tárgyak sorsa, ha a mostani divat elmúlik? A Népművelési Intézetben Bánszky Pá' osztályvezetőt kerestem fel kérdéseimmel: — A népművészetnek döntően megváltozott a fvnkció- ja. Évszázadokon keresztül a maguk használatára szánt tárgyakat díszítették az egyszerű emberek, innen az elnevezés: népművészet. Ma ellenben dísztárgyaknak használtuk az egykori edényeket és új változataik már eleve annak is készülnek, gondolok itt például arra a vizeskorsóra, amelybe nem lehet vizet tölteni. Ebben a megváltozott funkcióban, milyen lehetősége van a névmih'észetnek a továbbélésre? — A kérdés jogos, mert valóban, a népművészet soha sem volt öncélú, és jövőjét is csak úgy lehet biztosítani, ha megőrzi — legalább részben — gyakorlati értékét is. Tapasztalatunk szerint a hímzés-szö- vés-f arasás műfajában élhet tovább a népművészet, tehát azokban a formákban, ahol egyénenként vagy kisebb faluközösségekben is dolgozhatnak. A fazekasok már nehezebb helyzetben vannak, a kemence költsége, az anyagok beszerzésének problémája miatt — ön tehát a tiszta népművészet fennmaradását az amatőr, kis csoportok működésében látja? — Feltétlenül. Ezek a körök saját használatra, vagy szűkebb hozzátartozóik részére dolgoznak, számukra ez a munka nem kenyérkereset. — Milyen segítséget kapnak a díszítőművészeti körök? — A Népművelési .Intézet évente négy-öt kiadványt készít számukra, mintákkal, technikai eljárások ismertetésével. A kiváló szakembereknek minden nyáron tizenkétnapos tanfolyamot tartunk. — A népművészet gazdagsága abból is adódott, hogy tájegységenként változott. Vannak ma is hasonló törekvések helyi sajátosságok továbbfejlesztésére? — Igen. A legjobb példa erre Baranya megyében látható. ahol évente kiállítást rendeznek a megye népművészeti anyagaiból. A megváltozott társadalmi rendszer, a növekvő jólét hogyan tükröződik az új népművészeti alkotásokban ? — A változást legérzékletesebben a fafaragók munkáin lehet lemérni. Egyre többen készítenek kisebb- nagyobb méretű szobrokat, munkájuknak tehát már nem a hasznosság a célja, hanem az esztétikum. Ez örvendetes dolog, de egyben figyelmeztetés is, hogy tisztázzák, elsősorban maguk a népművészek, és az őket irányító szakemberek, hogy mi legyen az elsődleges cél. — ön hogyan fogalmazná meg ezt a célt? — Csak olyan tárgyakat készítsenek amelyet maguk is szívesen használnának. — Miben nem változott a népművészet? — Változatlanul közösséget jelent Elkötelezettséget azok számára, akik művelik, a vásárlók számára pedig egy olyan életformával való közösséget timely — ha nem is fogalmazzák meg ilyen tudatosan, de mégiscsak — a hazát jelen ti. László Ilona FAZEKAS MAGDOLNA RAJZA az „ezeréve nem jutott nemzedéknek ilyen történelmi feladat” érzése egyfajta büszkeségben, nemes tartásban kristályosodjon ki az emberekben, olyan emelkedettségben, amelynek nevében megvetően le lehet söpörni közös asztalunkról a kispolgári életérzés, gondolkodásmód szennyes maradványait. Egy nagyon mindennapi példa a sajtó területéről. Üj létesítményeink átadása mindig örömet jelent De tudunk-e ilyen alkalmakkor úgy ünnepelni, hogy annak hatására a büszkeség, az elégedettség, a szocialista építés szépségé, nek. értelmének nagyszerű érzése erősödjön a munkásokban. mérnökökben, akiknek a keze nyomán az a városnegyed. gyár, vagy egvéb mű megszületett? Ha azt hisszük, hogy az ilyenkor szokásoc szónoklat néhány sztereotip mondata elég ehhez. nagyon tévedünk. Nos: ne is csodálkozzunk, ha a kollektív munka eredménye feletti sikerélménynél (amely a szocialista közgondolkodás fontos eleme) nagyobb értéke. becse, vonzereje lesz a harácsoló kispolgár tollaso- dásának. Másik példa Nézzük meg 'ilmieinket. színházaink raű- orát Alig találunk olyan í a rabot amelyben a művészi zó erejével, hatásosan ábrázolnák korunk életeszményét. s annak hordozóját a modem, szocialista módon élő gondolkodó embert, azt a. drámai küzdelmet, amely tömegméretekben folyik itt, előttünk, s amelynek végcélja egy olyan mű. melyhez foahatót előttünk nemzedék ezer éve nem alkotott. Az „úitímjsú ember” fogalmát nálunk az ötvenes évek eleién meglehetősen leiárat’ák azzal, hogy azt állították: Itt van közöttünk, tömegméretekben. Ez nem volt igaz, de írni kellett róla. színpadra kellett állítani — csináltak hát belőle üres papírfigurát, sablont. Művészetpolitikánk régen korrigálta ezt a hibát, ám mégis tapasztalható. hogy a kispolgári sznobizmus a mai napig ezen lovagol. Ezért az abnormális helyzet: az új szocialista ember típusa az elmúlt évtizedekben valóban kiformálódott. Itt élnek közöttünk, de hiába keressük őket a színpadon, filmekben, regényekben. Ott nyüzsögnek he. lyettük a századforduló kispolgári világának árnyalakjai, olykor modem öltözetben. mai szituációkban, de ásatag, avas gondolatok, rég lejárt életeszmény hordozóiként. Általános érvényűnek tartom — nemcsak a színházat illetően — Brecht véleményét. aki 1055-ben mondta: „ .. elegendő talán, ha mindenesetre leszögezem a véleményemet, hogy a mai világ a színházban is visz- szatükrözhetö. de csak akkor. ha megváltoztathatónak fogják fel.” Alaovető gondolati fogódzó ez. A megváltoztathatóságban azaz: a szocializmusban való hit Mindazoknak a hite akiknek módúik van az emberekhez szólni. Politikusok írók, újságírók, rendezők, művészek, népművelők — mindenki, aki ezzel foglalkozik, a biztos eligazodás fonalát kapja ezzel a kezébe. Természetesen nem elég ennek a kinyilatkoztatása. A következetesség azt diktálja, hogy ne frázis színvonalon foglalkozzunk az üggyel. A7 elkötelezettség sorsvállalást értelmi, érzelmi azonosulást jelent — nemcsak a nemzet haladó múltjával hanem a jelennel, annak tartalmával, a szocialista építés ügyével, s mindenekelőtt e nagy ügy legfőbb hordozójával, a munkásosztállyal. A kispolgáriság elleni harcban — éppen ezért — a példát mindenekelőtt onnan kell vámunk, ahonnan az egész világot és benne az embert magát is megváltoztató történelmi folyamat elindult: a munkásosztálytól. Soha egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk, hogy ennek az osztálynak a programja foglalja magában korunkban az egész emberi haladásnak és boldogulásnak a programját. A munkásosztály soraiban található elsősorban az újtl- pusú ember. Azok, akik a választóvonal Innenső oldalán állnak, akiknek példája szembeállítható a kispolgári gondolkodással, magatartással. életmóddal. A gondolat- menet itt egy pillanatra megszakad. Éppen az MSZMP KB novemberi ülése mutatott rá. hogy társadalmunknak ez az alapvető osztálya. jövedelmét illetően az általánostól meglehetősen elmaradt. Ezen túlmenően, még a kiemelkedő munkások jövedelme sem olyan magas, hogy önmagában az anyagiak is bizonyítsák: a mi társadalmunkban a jól végzett munkának van csak nagy becsülete. Itt a következő évek gazdaságpolitikai intézkedéseinek sora szükséges, a párt életszínvonal-po- Utikájának következetes megvalósítása, hogy a közfelfogás azt mondhassa: ha ezt. vagy azt a szakmunkás pályát jól megtanulom, jól dolgozok mindent elérhetek, amit csak a mi társadalmunkban becsületes munkával bárki elérhet. Ennek a gazdasági oldalról való biztosítása odébb van — de közvetlen cél. Következetes Kosa Csaba: MENETREND zt hiszem, senkit sem érdekelt ez a fura alak. A délelőtti vonatok ontották a pestieket; az egymás hátát érő szerelvényekből, mint valami feneketlen zsákból, ömlött a tömeg. E hadsereget nem afféle leruccanó. kalandot hajkurá- szó, éretlen fickók és nőcs- kék alkották — mint a balatonit —, általában szép, kerek családok látogattak a tóhoz. Ha valald szemmel kísérte az állomás életét, úgy vélhette: minden vasárnap egyforma, ugyanazok a vonatok fékeznek, ugyanazokkal az emberekkel, akik szinte szóról szóra ugyanarról beszélnek, mint előző héten. Ugyanazzal a közönnyel haladnak el a fura alak mellett is, mint bármikor, máskor. Dehát mi feltűnő lehet az állomás egyik szürke tartozékán, aki a hétvégeken megvalósítása a harácsolok, ügyeskedők, kis. és nagytolvajok elleni szigorú fellépéssel együtt objektív feltétele annak, hogy a gondolkodás- módban is a mi eszméink diadalmaskodjanak az individualista kispolgáriság felett H' nqsűlvoEom, ez szükséges — de nem lehet a dolog megoldását a gazdasági automatizmusra bízni. Mert már most és szinte tömegméretekben megvan az állampolgári és történelmi hivatástudat a munkásosztály, a dolgozó nép soraiban; az ezen alapuló áldozatkészség szemmelláthatóan és kézzelfoghatóan jelentkezik a szocializmus építésének mindennapi feladataiban — ha úgy tetszik: az olefinprogram, a Tisza II. építésénél. az üzemi exporttervek teljesítésénél — csak vegyük észre. Vegyük észre, éljünk vele. építsünk rá. hivatkozzunk rá. mert végsősoron mégiscsak ez a forradalmi hivatástudat lehet az, ami a kispolgáriság burjánzásának egyedül gátat vethet. Sokan vannak már közöttünk — hiszem, hogv többségben — akik nem az anvagi javak mohó birtoklásáért élnek, halnak, hanem a szocializmus eszméibe vetett hit. ennek alapján véezik becsületes munkáluk. a mindennapok kis sikerei felett érzett boldogság jelenti számukra az élet értelmét. Sokan vall. ják. hogy az igazi, emberhez méltó élet boldogító eleme a közösséghez, a családhoz, osztályhoz. néphez-nemzethez, az emberiséghez való tartozás — s ennek mai. korszerű tartalma: a szocializmus ügyének tudató, vállalása. Targa József ott táblából a sorompó mögötti, padokkal hintett pihenőhelyen, s békésen szemlél- geti a tavat, meg a frissen érkező utasokat? Nyilván arra sem figyelnek fel, ha kalapja mellől eltűnik a vad- kacsatoll — többek között ezért akasztották rá a fura jelzőt —, vagy ha válláról hiányzik a fényessé sötétedett bőrtarisznya, amelynek aztán végképp nem volt semmiféle víkendező ésszel felfogható rendeltetése. Kezdetben találhatták furának, mostanra jelentéktelenné változtatta a megszokás. Bár a menetrendszerűen aláhömpölygő tömeg tudomást sem vett személyéről, a fura alak- aki álló délelöt- töket eltöltött a semmivel sem magyarázható ácsorgás- sal. derűsen és szeretettel figyelte elégedettségüket, megfontoltságukat, s egyáltalán nem döbbentette meg izgá- gaságuk s a busz-tülkölés okozta hirtelen támadt pánik-hangulat Hiszen ez is mindén hétvégen, minden szerelvénynél megismétlődött. Általában a déli személyig maradt. Amikor ez is rendben kihúzott s az utasok felszálltak a félig már üdülőhellyé nőtt település északi részébe tartó autóbuszra, elindult a tó kanyarulatát követő parti sétányon. A délutánt a kocsmában töltötte; nem ült le. a pultot támasztotta. Két korsó sörrel estig kibírta. Megviselt, mégis rendben tartott ruhájában afféle kidőlt hajós- embernek is tűnhetett volna, ám bizonyos kellékek hiánya tökéletesen kizárta a megvénült matróz lehetőségét. Egy júliusi reggel, amikor friss kifliért mentem a pékhez, ráismertem. A kádakból kidagadó. barnásfehér massza körül tevékenykedett, csak villanásnyi időre tűnt fel. meztelen, lisztporos hátán nagy szakajtóval igyekezett a kemencéhez. A pékre néztem, azt hittem. egyedül dolgozik. — A kisegítőm — intett a forróságot lehelő. szürkésfehér oorba. — Tudja, nem egyszer megjártam különféle alakokkal. Ajánlkoztak, kétszer-háromszor eljöttok, aztán sorra elmaradtak. Nem bírták a korai kelést Ö még egvszer sem késett. Itt van Dontosan akár esik, akár fűj. befűti a kemencét, ki- seper. mindennel törődik. A pék beszédes ember; most is belelendült, szabadulni alig lehetett tőle. Megtudjam. hogy a ..fura alak” özvegyember, három éve temette el a feleségét. Gyereke rokon közelben, távolban sehol, asszonnyal meg nem kezd. bár akadna, aki szívesen gond’át viselné. Valahogy megváltozott. valami kihunvf benne. A tóra sem iár- mint ’•égen; a halászem- ter megkaphatta a nyugdíjat. de ki hagyja azért ott a vizet? Miért állt be a pékhez? Tán unja magát odahaza, vagy a kedve hozta így» ki törődik már a hóbortjával. Éldegél, nem bánt senkit, őt sem piszkálják. Ünnepnap a pék nem süt, mégis hajnalban kel. ahogy megszokta. Először a szőlő* hegyre kapaszkodik fel. onnan sétál le a tóhoz. Nézi a horgászokat, akik esküsznek rá. hogy a hajnali csönd vonzza a halakat, aztán elindul az állomásra, az első reggeli szerelvényhez. Szereti ezeket a vasárnapokat: boldogan szemléli a hetenként ismétlődő áradást, amely körülfollya, s hullámaival szinte elborítja figyeli a különféle vonatokat, amelyek reggel még itt zakatolnak. délben már az ország túlsó felében, de estére hűségesen visszajönnek, mert a vonatoknak is. mint minden dolognak a világon, megvan a maguk rendeltetése. A falubeliek eleinte megrökönyödtek, később már csak a fejüket csóválták: nagyon megviselte a felesége halála, háf így ücsörgés- sel gyógyítja a fájdalmát. Meg azzal, hogv bemagolta a Magyar Államvasutak Menetrendjét. Néhány napja találkoztam vele. A délelőtti személlvel utaztam, talán négyen-öten, ha lekászolódtunk a szerelvényről Hiába fénylett a délelőtt, a tó magányosnak, szomorúnak tűnt. afféle bú- csúzkodó hangulatban volt. ami. úgy látszik a tavakat is utoléri. A busz már nem jött ki az állomásra, gvalog kellett nekivágni az útnak. koraesti vonathoz váltottam jegyet. Még volt időm. sétálgattam a sínek mentén. A szem. közti kisvendég'őből kilépett valaki, egyenesen felém tartott. Amikor mellém ért, megszólított: — Késik. __ S ajnálkozva megvonta a vállát — Nem biztos — mondtam. — Tizenhat-tizenhétre be kellett volna lönnie. Belenéztünk a szürkületbe. Csak a szemafor macskaszeme zöldellt a tál fölött. — A 16.02-es időben elment. S csóválta a felét mint aki nem érti: hát akkor miért késik az ellenvonat? Helytelen. — Érdekes — mondta aztán. — Mostanában gyakran késnek. Hallom, még a Tokaj expressz is Állandóan csúszik öt-hat percet .. De nem zavarom tovább, a magáé már füstölög. Leereszkedett a töltésről, s a kiegvens'V vozott emberekre jellemző nvusodt kissé himbálózó lá-ással elindult a csupaszodé partmenti sétányon.
