Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-25 / 47. szám
1973, február 25. 8ZOLNOB MKG1 ES NÉPLAP 7 ii UH ISIVÁ\ versei; Bira?ktát á m^dk a tél Paskolja vállamat a hó Pillámon meghal a pehely Lassan csordulva csillan S mint könnyet ejtem el Sírva roppan csizmám talpa Zúzmarát fú alá a szél S örökre bezárt ablakomra Barackját álmodik az éj. Bínatom halkan Azt akarom Elmondani Ami Az enyém Nyöszörög szú ette ágyam Igazam hangosan Bánatom halkan örömöm lágyan. Ib<ry játsszák öklöm te még nem voltál Ilyen mérges Bogy egyszerre rántsd Görcsbe ujjaim Hogy játsszak igy dalt A szegényes Sorsom húrjain Ki hallja A visköbogár Keserű hangját Ki érti meg Ki hallja Nyögni A Hangyát A sóhajtásaimba Bele rúgtál A könnyeimre Beléptél Igazam elöl elbújtál Mert féltél M »qikart sérteni Megakart sérteni S azt mondta paraszt Látta hogy föl se vettem Ö erre 3 koszost is Ráv>a mentem Petőfi a világirodalomban NYELVÜNK nehézségei ellenére Petőfitől 1846 és 1960 között 770 vers jelent meg 50 nyelven, mintegy 20 ezer fordításban szerte a világon. Már életében közölték a pozsonyi Dux Adolf és a Becsben született Kertbeny Károly német nyelvű fordításait. Heine az utóbbi korántsem hibátlan átültetéséből ismerkedett meg Petőfi költészetével. Még ezekben az eredetit meg sem közelítő strófákban is felfedezte a nagy tehetséget és a magyar lírikust Burns-szel és Béranger- vel hasonlította össze. A korabeli német fordítók közül talán a jónevű osztrák költő, Móritz Hartmann volt a magyar lírikus legihletettebb tolmá- csolója. Különben a német nyelvű fordítások száma a legnagyobb. Több mint negyven kiadványt tartunk számon. Utána az olaszok következnek 18 kötettel. Angol és francia nyelven az évek folyamán 10—lo alkalommal jelentek meg Petőfi verseskönyvek. Oroszra is már száz évvel ezelőtt fordítottak Pe- tőfi-verset. Első műfordítója M. L. Mihailov volt, a forradalmi demokrata Csernisevszkij harcostársa. A Szovjetunióban pedig végleg csatát nyert a magyar szabadságharc tragikus sorsú költője. Luna- cserszkij a neves szovjet politikus és irodalmár Petőfiről szóló tanulmányában párhuzamot von a magyar költő és Lermontov között. Mind a ketten 27 éves korukban haltak meg. Véleménye szerint Petőfi a magyar irodalomban hasonló szerepet játszik, mint az oroszokéban Puskin. Az orosz nyelvű kiadványok közül a legje- teljesebb a Kun Ágnes által szerkesztett négykötetes Petőfi, amelyhez Hidas Antal írt előszót. Verseit olyan kiváló műfordítók tolmácsolják. mint Paszternák, Martinov, Tyihonov, Marsak és más szovjet költők. Pervo- majszkij, a jeles ukrán lírikus — aki a második világháború során hazánkban is harcolt a fasizmus ellen, most adta közre újabb, 200 Petőfi-verset tartalmazó kötetét. Könyvében újabb ukrán János vitéz fordítás is szerepel. A múlt század hetvenes évei óta több lengyel Petőfi-kötet is napvilágot látott. Az utolsó kiadvány 1971-ben jelent meg, Ale- xandr Nawrocki szerkesztésében. Nyelvrokonaink közül a finnek ötször jelentették meg a magyar költő verseit, míg az észtek kétszer adtak ki Pe- tőfi-kötetet. A szlovákoknál 10, a bolgároknál 8 Petőfi verseskönyveinek száma, míg a csehek és a románok 6—6, a jugoszlá- vok pedig 4 kiadvánnyal szerepelnek. A dánok 3 Petőfi-kötettel, a svédek pedig két kiadvánnyal szerepelnek a listán, míg Norvégiában a mostani jubileumra jelent meg Petőfi-verseskönyv. Ezenkívül Európában egy kötettel gazdagítják a sort Albánia. Litvánia, Németalföld flamand és holland nyelven, valamint Spanyolország. Antológiákban ó- és újgörög, izlandi, latin, rétoromán és portugál nyelvű Petőfi-versek jelentek meg. Ezenkívül eszperantó nyelven is kiadták a költő verseit. NEM FELEDKEZHETÜNK meg a Keleten megjelent • Petőfi-kötetek- ről sem. Ismerünk török, perzsa, héber, arab, mongol, kínai, koreai, vietnami és japán kiadványokat. Több esetben magyarok, így Germanus Gvula. Bacher Vilmos, Patai József és Metzger Nándor kezdeményezték ezeket a fordításokat. A második világháború után 1945 és 1968 között 88 kötetnyi Petőfi- vers jelept meg 33 nyelven. B. B. Hanglemez-figyelő A Hungaroton Bartók összkiadásának új lemezén, A fából faragott királyfi a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának tolmácsolásában szólal meg Kórodi András vezényletével. A lemez méltó a francia nagydíjjal kitüntetett sorozat előző felvételeihez. Az orosz romantika nagy mestere Mogyeszt Pelrovics Muszorgszkij zenekari műveinek felvételét Németh Gyula vezényli. Az Egy kiállítás képei című zongoraciklust elhunyt festőbarátjának Viktor Hartmannak emlékkiállítása ihlette. A mű zenekari feldolgozását Maurice Ravel készítette el, s ma mindkét változatban igen népszerű. A változatos hangulatú és témájú tíz karakterképet összekötő Séta tételekben Muszorgszkij a kiállítás nézőjének szemlélődését, hangulati változásait ábrázolja. Az Egv éj a kopár hegyen című hangversenyfantáziát Gogol Szent Iván-éj című drámája nvomán írta. Hangszerelését Rimszkil- Korszakov készítette el, sőt a félbemaradt mű befpiező munkáit is ö végezte el, a szerző szellemében, öserejű látomás a Boszorkánvhegy- ről. közeli rokonságban Berlioz Fantasztikus szimfóniája Boszorkányszombat tételével, az ördögi vízió Muszorgszkijnál Gogol szeneméhez hasonlóan a sajátosan orosz néni fantázia kénéivel gazdagodik. A lemezen hallható haAn-vlik mű a Hovanscsina című történelmi opera előjátéka a »Hajnal ® Moszkva S®^ lyőn”. A gyönyörű természeti kép egyben a sorsának virradatát váró orosz nép szimbóluma. Schubert úgynevezett „nagy™ C-dűr szimfóniáját — amely a hetes sorszámot viseli — 1828-ban fejezte be. Ám e nagyszabású alkotás a szerző életében soha nem került bemutatásra, elfeledve porosodott mindaddig, míg Schubert lelkes híve, Robert Schumann rá nem bukkant. Több mint tíz évvel a mű megírása után játszotta el először a lipcsei Gewandhaus Zenekara, .Mendelssohn vezényletével. A mű „felfedezője” Schumann így ír a szimfóniáról: „Ebben a szimfóniában több van elrejtve mint puszta szépséges ének, több mint egyszerű fájdalom. vagy öröm... Olvan régiókba ragad bennünket, ahol valaha már jártunk, de emlékezni sohasem tudunk rá... A mű egésze fölött az a romantika ömlik el. amely Schubert világából már annvira ismerős számunkra.” A lemezen a szimfóniát a Budapesti Filharmóniái Társaság zenekara szólaltatta meg. Lukács Er"ir vezényletével. Méltó módon tiszteleg nagv költőnk emléke előtt a Petőfi emiéklemez. Ver- s"”'öl többek között a Szülőföldem. A ’ő öreg koc=- máros, az Eisö szerenem. az ^rgv telem T? a Unonl n f'íM.-rt! a bua őszi szél, valamint az Aonst-i eev részlete szólal meg Résf* Latos. Maior Ta^ás é« R~s senye! Fere”" “lőadásáfom £E. A.1 PALICZ JÖZSEF RÉZKARCA Rali W.ener: Ha megtenné a szívességet... orothea Plier, a i zenhét éves .aboránsnő még soha életében — na, ne pont arra gondoljanak! De mivel már megpendítették a témát: úgy látszott, Dorothea még valóban sohasem csókolt meg férfit, és léha gyanúsításnak tartotta volna, ha szürkéskék szemében bárki egyebet fedez fel, mint a látás eszközét. Dorotheának a kórházban, ahová enyhe íefolyású tüdőgyulladással kerültem, az volt a híre, hogy a legszebb, de a szerelem iránt legérzéketlenebb női lény. Ez annál sajnálatosabb volt, mert bájossága egészen más dolgokra tette volna érdemessé. Viselkedése valószínűleg sohasem változott volna meg, ha nem következik el március 21-e, a tavasz kezdetének napja. Langyos szellő fújdogált, rejtett ösztönök mozdultak, és én mint lábadozó, a kis telefonközpontban ültem, hogy Willi barátomnak gratuláljak a születésnapjára. „Nem tenne egy szívességet?” — kérdezte a beszélgetés után Ascher úr, a kórház telefonosa. „Szívesen”, válaszoltam, „miről lenne szó?” Ascher úr elővett egy kisebb dobozt. „Az előbb hozták. Ruha Plier kisasszony számára. Fent lakik a nővérotthon nyolcas számú szobájában. Én nehezen szabadulok most innen. Ha megtenné, i.?” Két perccel később a nyolcas számú szoba előtt álltam. Mély lélegzetet vettem, azután kopogtam. Dorothea nyitott ajtót. „Jó estét! Mit óhajt?” „Bocsánat’, mondtam és meghajoltam. „Megkértek, hogy adjam át Önnek ezt a dobozt.” „Ö, ez Igazán kedves”, felelte Dorothea. „Kérem jöjjön be.” Ez több volt, mint amit reméltem. Kis szívdobogással beléptem a szobájába, letettem a dobozt az asztalra. és máris indultam volna az ajtó felé. Ebben a pillanatban hangok szűrődtek be a folyosóról. „Kérem, ne menjen most”, suttogta Dorothea. „Ez a főnővér. Még azt gondolná, hogy férfilátogatóm volt, ami kínos lenne számomra.” Amikor felálltam, a folyosón újabb beszélgetés kezdődött. „Dorothea kisasszony”, szólaltam meg egy idő múlva. „most igazán mennem kell. Biztosan keresnek már a kórteremben.” „Hova gondol”, felelte izgatottan. „Már egy fél órája is elmúlt, hogy bejött a szobámba. Senki sem fogja elhinni, hogy csak egy dobozt adott át.” Beláttam, hogy Dorotheának igaza van. Közben a folyosón a kórház igazgatója is beleszólt a vitába és kevés remény volt rá, hogy egyhamar abbahagyják. Dorothea is mind idegesebb lett. Színházba akar menni, mondta, és még át sem öltözött. „Tudja mit?” suttogtam, „öltözzön át nyugodtan, én maid hátatfordítok.” És míg a folyosón a fő- nővér és a?í igazgató egyre jobban belemelegedett a beszélgetésbe, a hátam mögött csobogott a mosdóvíz, Dorothea ruhát váltott, be- rúzsozta a száját, megfésül- ködött — és minden jól ment volna, ha nem áll előttem a tükör. Először kikerültem a tekintetemmel. később lopva belepillantottam, azután már nem is néztem másfelé. Végül Dorothea elkészült. Az órájára pillantott. „A színházat lekéstem”, jegyezte meg és először nézett figyelmesen rám ezen az estén. „Ma van a tavasz kezdete”, állapította meg. „Ne főzzünk magunknak egy kávét?” Nem értettem ugyan, hogy mi köze a tavasznak a kávéjához —■ de amikor később a heverőn daráltam a kávét és ő olyan szorosan ült mellém, hogy a könyökömmel állandóan súroltam a derekát, nem kételkedtem benne, hogy ezt a március 21-ét nem fogom egyhamar elfelejteni. „Először fagyok kettesben egy férf’val”, súgta a fülembe Dorothea. így történt. Dorothea a megközelíthetetlen kapitulált a tavasz ébredésének hatása alatt. nnál nagyobb volt a meglepetésem, mikor néhány nap múlva a telefonközpont előtt elhaladva hallottam, hogy Ascher úr így szél egy fiatalemberhez: „az előbb hozták, ruha Plier kisasszony számára. Fent lakik a nő- vérolthcn nyolcas számú szobájában. En nehezen szabadulok most innen. Ha megtenné...?” „Sose mérgelődjön”, jegyezte meg egy arra sétáló őszes halántékú úr, aki észrevette. hogv a telefonfülke eláft hallgatózom. ..Ezvszer mór én is felvittem a ru- I hát!” Í Az esetről mindenkinek meg lehet a véleménye. Boldog Baláss fordítás* FALICZ JÓZSEF RAJZA