Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-25 / 47. szám

1973. február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 a nevelőszülőknél A Nagykunság kincsei a fővárosban A karcagi múzeum kiállítása a XIV. kerületben Otthon Az országos gyermekvédel­mi statisztikából: 1971-ben 36 ezer állami gondozott volt, közülük körülbelül 14 ezer él nevelőotthonban, 10 ezren egyéb intézetekben, a többi­ek pedig nevelőszülőknél, iparitanuló-intézetekben, kol­légiumokban kaptak elhelye­zést. Öcsöd szélén, az Arany Já­nos utcában régi, alacsony parasztházban él a hatvanöt éves Tóth Bálintné. A kicsi szoba falán mo­solygós kisgyerekek, fiúk, lá­nyok fényképei. Valameny- nvit ő nevelte. A sarokban egy állványon letakarva a minivizor készülék, alatta polcon táskarádió, tangóhar­monika. labda. Látszik, gye­rek van a háznál. — Édesanyámnál is mindig voltak állami gondozottak, hozzám 1932-ben került az első. Igaz. nekem akkor már volt egy fiam. később szüle­tett egy kislányom is. Mégis vállaltam őket. Nem a pén­zért, hanem mert nagyon szeretem a kicsiket. — Sok gyereket nevelt? — Harmincat biztosan! Legutóbb a három Pál Bíró testvér került hozzám: Gá­bor. Lajos és a kis Béla. En­nek mér 12 éve. Béla 17 hó­napos volt akkor, most hete­dik osztályos. / két nagyob­bik fiú már dolgozik, Gábor vízvezetékszerelő, Lajos se­gédmunkás. Igyekszem a kedvükben járni. Most is tésztát sütök a kicsinek, mert szereti az édességet. Próbá­lok mindent megadni nekik, azt szeretném, ha igazán ott­hon érezzék magukat — Nehezebb nevelni őket, mint a saját gyerekeit? — Nem látok különbséget a nevelésük között. Egyaránt sok-sok szeretet és türelem kell hozzájuk. Asztalos Kati hatodik osz­tályos. Az iskolában a ma­gas. szőke kislányt komoly gyereknek ismerik. — Mikor kerültél nevelő­szülőkhöz? — Negyedik éve, hogy a mamáéknál vagyok, akkor második osztályba jártam. Mamának szólítja nevelő­anyját, Kóródi Lászlónét, aki anyja helyett édesanyja lett — Ott kellett hagynod a szüléidét? Suttogva mondja: — Édes­apám meghalt nyolcán ma­radtunk édesanyámnál. Jászberényben tegnap ülést tartott a Városi Ta­nács. Többek között olyan közérdeklődésre számottar- tó jelentést vitattak meg mint a tanács 1973. évi költ­ségvetésének és fejlesztési alapjának megállapítása. A Városi Tanács V. B. előter­jesztése alapján az 1973. év költségvetését 69 millió 702 , ezer forintban, fejlesztési tervét pedig 71 millió 448 ezer forintban állapították meg. Fejlesztési tervét a tanács B jóváhagyott és felülvizsgált beruházások figyelembevéte­lével készítette el. Számba- vette az időközben jelentkező új fejlesztési problémák meg_ oldásának lehetőségeit, vala­mint az előző évről áthúzódó feladatok végrehajtását. A kiadási előirányzatok megha­tározásánál legfontosabb szempont, a lakosság ellátá­sának javítása, a lakás é<s a kommunális, az egészség- ügyi, szociális és kulturális ellátás színvonalának továb­bi emelése volt. — Jól érzed magad új ott­honodban? Szeretnek téged? — A mamáéknak négy gye­rekük van, de már mind csa­ládos. Én vagyok a legkisebb. Biztosan szeretnek, mert kü­lönben nem törődnének ve­lem. — Segíteni szoktál? — Elmegyek bevásárolni, segítek takarítani. Naivon szeretek főzni. A vizet is leg­többször én hozom a kútról. — Volt már nálad látoga­tóban az édesanyád? — Már régen láttam. Négy év alatt kétszer volt nálunk. A testvéreim közül legtöbb­ször Erzsihez megyek Szol­nokra. ő ott ápolónő. — Éreztette már veled va­laki, hogy állami gondozott gyerek vagy? A kislányból kitör a zoko­gás. A nagy barna szemek­ből peregnek a kövér könny­cseppek. A válasz ennyi: „Nem”. Lehet, hogy nem mondott igazat? Lehet, hogy régi seb szakadt fel benne? Egy gyerekcsúfolódás, vagy egy gúnyos megjegyzés, amelynek emléke még min­dig kíséri. 3 A lakás két helyiségből áll, egy konyhából és egy szép, táoias szobából. Lakói Farkas Mártonná és lánya. Simon Mária. Mindkettőjüket ott­hon találjuk, pedig ez ritka­ság a kora délutáni időben, mert Marika dolgozik. Most betegein fekszik. •— Influenza — mondja ag­gódó arccal Farkas néni. — Hogy került ide Ma­rika? — Nekem lsem született gyermekem, mindig a másét neveltem. Gyerek nélkül per­sze nem tudtam volna el­képzelni az életet, ezért vál­laltam állami gondozottakat. Mari’-a kétéves volt, amikor hozzám került. Ennek már 16 éve. Idegbeteg volt, mindig sírt. Állandóan orvoshoz jár­tam vele. Két-három év után megnyugodott, és megszűnt a betegsége Amikor már na­gyobbacska volt, a szülei el­jöttek meglátogatni. Én ak­kor kértem a beleegyezésü­ket, hogy örökbe fogadhas­sam. Az apja hallani sem akart róla. Azt szerette vol­na, ha velük megy, és dol­gozik nekik. A lányom en­gem választott, a szülők az­óta sem keresték. — Marika te még emlék­szel a szüléidre? — Nem emlékszem rájuk, és arra sem. hogy milyen kö­rülmények között éltem, mi­A Fürdő utcában épült 42 lakás műszaki átadása meg­történt, az év végére elkészül a Varga utcában létesülő 42 lakás. Hozzákezdtek egy 45 lakásból álló épület kivite­lezéséhez. A két épülethez kazánházat építenek, ami fö­lött újabb 8 lakás készül. A korábban tervezett magasház területére 36 lakás kiviteli tervét készítik el az év első felében, az épület kivitelezé­sét a negyedik negyedévben kezdik el és 1975 elején fe­jezik be. A 2. számú vízmű terüle­tén folytatódik a kútfúrás, és a kutakat összekötő gerinc­vezeték építése. Elkészül a 840 köbméter magas víztá­roló, sor kerül a 31-es számú út átvágásában épülő laká­sok szennyvízcsatorna-háló­zatának építésére. Tovább épüj a tavaly el­kezdett 24 munkahelyes or­vosi rendelő, a munka befe­jezésének határideje 1974 vé­előtt anyuhoz nem kerültem. Azt sem tudom pontosan, há­nyán vagyunk testvérek. A nővérem egyik levelében ír­ta, hogy hét testvérem van. Persze azóta már születhe­tett több is. Soha nem tu­dom a szüleimnek megbocsá­tani, hogy kicsi koromban el­dobtak maguktól, és csak akkor jutottam eszükbe, amikor máF valami hasznuk is lett voina belőlem. Nem tudnának olyasmit ígérni, amiért itt tudnám hagyni anyut, és az otthonom. Ilyen dolgom az életben nem lesz többet. — Hogyan képzeled el a jövődet? — Férjhez megyek, és lesz­nek gyermekeim, és én na­gyon fogom őket szeretni. A kunszentmártoni járás minden községében ismerik Szabó Andrásaié gyermekvé­delmi felügyelőt. — Már húsz éve dolgozom mint gyermekvédelmi fel­ügyelő. Akkoriban több mint száz gyerek volt a járásban nevelőszülőknél. Azóta létre­jöttek a nevelőintézetek, és egyre kevesebb lett a csalá­dokhoz kihelyezett gyerekek száma. Jelenleg harminckét állami gondozottunk van. — Hogyan változott az évek során a gyerekek ellá­tása? — Korábban és most Is egy évben kétszer, télen és nyáron kapnak ruhát. De ma már nem egyenruhában jár­nak. Méret alapján vásárol­juk meg a szükséges holmi­kat, Igyekszünk mindig a legdivatosabbakat választani. Minden nyárra kapnak két nyári ruhát, szandált, fehér­neműt. Télen ugyancsak két, meleg felsőruhát, csizmát, té­li cipőt, kesztyűt, sapkát, sá­lat. Háromévenként új téli kabát jár. ősszel a tanszert is megvásároljuk. Havonta ellátogatok a családokhoz. Elmegyek az iskolába is, ér­deklődöm, hogy tanulnak a gyerekek. Az osztályfőnökök­kel is tartom a kapcsolatot, minden hetedik osztályos di­ákkal beszélgetünk a pálya- választásról. Segítünk az el­helyezkedésben vagy a to­vábbtanulásban. Persze, ha ezenkívül más probléma van, igyekszünk ezt is megoldani. ft Az öcsödi nevelőszülőknél lévő gyerekek otthonra tar láltak. Nyugodt családi kör­ben élhetnek. Szeretet és gondoskodás veszi őket kö­rük Szekeres Edit ge. Rövidesen elkezdik é6 de­cember 31-ig befejezik az or­szágos mentőszolgálat által finanszírozott mentőállomás építését. A művelődési ágazatban egyik legjelentősebb fejlesz­tés az erősáramú szakközép- iskola kétszáznégy személyes kollégiumának építése, ame­lyet az idén, szeptemberben adnak át. ft Tanácsülést tartottak ezen a napon Jászki seren és Jász- szentandráson is. A nagy­községi tanács ülésén ugyan­csak a költségvetési alap képzése szerepelt a napiren­den. Elfogadtak továbbá a mezőgazdasági lakosság 1973. évi jövedelemadó tételeinek megállapításáról szóló jelen­tést. Jásizszeptancjráson a tar aács gazdálkodásáról szóló előr terjesztés mellett, a tanácsren­deletek felülvizsgálatának ta­pasztalatairól is tanácskoz­tak. —— I« a. “ A Budapest centenáriumá­nak tiszteletére Szolnok me­gye és a főváros XIV. kerü­lete közötti együttműködési szerződés megvalósításának első eseményére tegnap ke­rült sor. Az Ybl Miklós Épí­tőipari Műszaki Főiskola épületében a Thököly úton megnyílt a Nagykunság nép­művészetét bemutató kiállír tás, amelyet a karcagi Győrffy István múzeum gyűjteményéből rendeztek a Szolnok megyei Tanács és a fővárosi XIV. kerületi Ta­nács művelődésügyi osztá­lyai. A kiállítás rendkívüli ér­deklődést váltott ki a XIV. kerületben. A kerület párt és tanácsi veztői a társadal­mi és a tömegszervezetek képviselői szinte kivétel nél­kül jelen voltak az ünnepé­lyes megnyitón. De az ese­mény híre a kerület határa­in is túljutott, a fővárosi kulturális élet — különös­képpen a néprajzi tudomány ismert egyéniségei — közül is számosán megjelentek. Természetesen a Szolnok megyei és a karcagi vezetők, művelődésügyi szakemberek is a fővárosba látogattak a kiállítás alkalmából. Ott láttuk a megnyitón dr. Ma­joros Károlyt, az MSZMP megyei bizottságának titká- . rát. Sípos Károlyt, 'a megyei tanács elnökhelyettesét, Za­gyi Jánost, a karcagi városi pártbizottság első titkárát, Kundra Józsefet, a karcagi Városi Tanács elnökét és sokan másokat. A megnyitó beszédet Ba­lázs József a XIV. kerületi Tanács elnökhelyettese tar­totta. örömét fejezte ki, a Szolnok megyével való egyre szorosabb és már a közel ­Készülődés az országos diáknapokra Bemutatók Jászberényben« Szolnokon, Mezőtúron és Karcagon Az országos diáknapok előkészületeként a közeli hetekben Jászberényben, Szolnokon, Mezőtúron és Karcagon megrendezik a megyei bemutatókat, s egy­úttal különböző témákból tanácskozásokat tartanak. Jászberényben március 18-án a tánczenekarok, táncdalénekesek, a vers­mondók és a prózamondók mutatkoznak be. Szerveznek a fiataloknak akkor egy megbeszélést is, melyen na­pirendre kerül a KISZ- szervezetek feladatai, mun­kájuk tapasztalatai az álla­mi oktatás fejlesztésére ho­zott párthatározat megvaló­sításában. Szolnokon március 21-én az énekkarok, kamarakóru­sok és a diákszínpadok mé­rik össze tudásukat. A szol­noki tanácskozás napirend­je: az ifjúsági szövetség kommunista jellege erősíté­sének további feladatai és lehetőségei. A középfokú tanintézetekben lebonyolí­tott kísérlet tapasztalatai, a még tartalmasabb mozgal­mi munka kialakításának lehetőségei. Mezőtúron március 25-én a néptánccsoportok és szó­listák, a népi zenekarok ta­lálkoznak, s- ott lesz a tár­sastánc megyei bemutatója is. A fiatalok mezőtúri ta­nácskozásának napirendjén a szocialista hazafiság és internacionalizmus című té­ma szerepel Karcagon április 1-én szólóének, énekes duett, folk- és pol-beat, szóló­hangszerek, kamaraegvütter sek, zenekarok bemutatói a lesz. A fiatalok ottani ta­nácskozása az ifjúsági klur bök tevékenysége, a KISZ kulturális nevelőmunkájá­nak időszerű kérdései sze-: repelnek. ’ , jövőben számos érdekes ese­ményt ígérő együttműködés miatt és kerülete nevében ígéretet tett a jó kapcsola­tok további ápolására. A kiállítás megnyitását rendkívül hangulatosan kezdte a Sebő—Halmos együttes játéka, akik modern és régi népi hangszereken a nagykunsági zenei folklór legszebb dalaiból adtak elő. Az impozáns kiállítási anyagot dr. Bellon Tibor, a karcagi múzeum igazgatója ismertette meg a tárlatlá­togatókkal. Hangsúlyozta: a múzeum életében is kiemel­kedő eseménynek számít, hogy a nagykunsági népi ke­rámia legértékesebb alkotá­sai először láthatók együtt történed folyamatosságuk­ban. A XVI—XVII. századi (többnyire ifj. Szabó Mihály által rekonstruált) művektől kezdve a napjainkban kelet­kezett díszítő művészeti tár­gyak. Az elmúlt évszázadok ke­rámiai emlékei mellett a karcagi Kántor Sándor, id. — Ez meg már nem tej­bolt? Két fiatalember lépett be ezzel az önkéntelen fel­kiáltással a szolnoki Piknik bisztró ajtaján, szombaton, a megnyitás után alig né­hány órával. Csodálkozásra valóban volt okuk, nemcsak nekik, hanem a bisztró töb­bi vendégének is. A hely­ben fogyasztás kulturált körülményei, a kiszolgálás, az olcsó árak, a választék széles skálája a legkénye­sebb igényeket is kielégíti. A kopsmázni szándékozók itt nem találják meg azt, amit keresnek. Nem kap­ható ugyanis kimérve bor, sör, viszont a reggelizni be­térő vendégek — kiszolgá­lással együtt negyedosztályú áron — fogyaszthatnak te­jet, kakaót, tejeskávét, zsemlét, különböző sütemé­nyeket, házi páros kolbászt tormával, hidegkonyhai ké­A biharugarx három és fél? ezer holdas víztükör, a ná­das a tocsogós legelő. kitűnő búvóhelyül szolgálnak a ví­zimadaraknak — közöttük a nvári Indáknak, a k!skóc‘a~ gefenak g bíbiceknek, a szür­kegémeknek, amelyek áll a ni­do, vagy átmenet} szállást találnak itt, A hótakaró nél­és ifjabb Szabó Mihály, a mezőtúri Jakucs Imre, Ko­sa Klára, Gonda István, és a tiszafüredi Szűcs Imre művészi tálai, butellái, dísz­tányérai és más népi kerá­miaremekei láthatók kitűnő elrendezésben, az Ybl Mik­lós főiskola KlSZ-klubjában. A kerámiákon kívül gyönyö­rű nagykunsági motívumok­kal díszített szőttesek, cif­rán ki varrott és díszített szűrök, térítők és a régi nagykun népviselet remek­beszabott darabjai (ezek Csikós Sándorné és a kar­cagi Háziipari Szövetkezet dolgozóinak kezemunkái) va­lamint a Karcag környéki népi építészet alkotásairól készült fényképfelvételek te­szik teljessé a kiállítást. Mint a megnyitó iránti élénk érdeklődésből követ­keztetni lehet, a nagykunsági népművészeti alkotásoknak nagy sikere lesz a főváros­ban, a március 10-ig nyit- vatartó kiállításon. szftményeket És álljunk meg egy kicsit a hidegkony­hánál. Ha sikerül a „zsír­pártiak” közül néhánnyai megkedvelteim ezeket a könnyen emészthető, olajjal készített, ízletes ételeket, akkor elmondhatjuk, hogy valamit már tett ez a vendéglátóipari egység az egészséges táplálkozás ér­dekében. És végül egy kis történet. Egy bácsi a pultnál túrós buktát kért. Az eladó an­nak rendje-rnódja szerint becsomagolta. A vendég asztalhoz ült, kibontotta a papírt és nekilátott elfo­gyasztani. A bisztró vezető­je kistányért tett elé, mond­ván: ebből tessék fogyasz­tani. „Ó nem kell az ne­kem- JÓ papírból iß” Egyál- nalán nem! --=■ hangzott a válasz. —- Nálunk csak így leheti Kultúráltan. külí tél a bíharugari „rr.ít dároaradicsomban” is szo­katlan jelenségekkel járt. Tízezrével maradtak itt a vadlibák, holott más évek­ben ősszel melegebb vidék­re költöznek, s tavasszal éi*' ke?nek vissza. Jtt telelt né­hány bstla, a ónnni ártér jellegzetes madara is, U; lakóépületek, kollégium, mentőállomás ülés! tartott a Jászberényi Városi Tanács Szabó János Busó-farsangra készülnek Mohácson Hazánk egyik legnépszerűbb farsangjára — a busó-far< sangra — készülnek Mohácson. Kalkán Mátyás egy kiha­lóban lévő hagyományt, a busó-álarc faragást tartja még életben. Nyitás után a PIKNIK bisztróban i- me Ttit'/rA ieleltek a „madárparadiewwhao t

Next

/
Oldalképek
Tartalom