Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-23 / 45. szám
1973. február 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A lakosság életkörülményei Megyénk fejlődése a IV. ötéves tervben A IV. ötóves terv első két évében tovább javultak a lakosság életkörülményei. Bő- V''lt a foglalkoztatottak köre, a lakosság főbb bevételi forrásokból származó pénzbevétele 18 százalékkal, a takarékbetétállománya 30 százalékkal magasabb volt, mint 1970-ben, a kiskereskedelmi forgalom pedig 17 ezá .lékkai emelkedett. A vizsgált időszakon belül azonban nem volt egyenletes a fejlődés, ugyanis 1972- ben mérséklődött a növekedés üteme. 1972-ben viszonylag alacsony volt az ipari munkások havi átlagkeresete, holott 2 év alatt jelentős — közel 8 százalékos — emelést hajtottak végre. A munkások átlagos jövedelme a minisztériumi iparban a legmagasabb, a szövetkezeti szektorban pedig a legalacsonyabb. Az alkalmazottak, ezen belül az adminisztratív dolgozók egy főre jutó jöved lmé- nek növekedése erőteljesebb yolt, mint a munkásoké. Emelkedő jövedelmek Az építőiparban a munkások többet keresnek, mint az iparban, de ez nem jelent elég vonzóerőt a rosszabb munkakörülmények miatt. Országosan viszont mintegy 280 forinttal magasabb volt 1972-ben az építőipari munkások átlagos havi keresete, mint a megyében. A mezőgazdaságban jelentősen nőttek a jövedelmek. A foglalkoztatottak és ezen belül a nem nyugdíjas és nem járadékos tagok évi részesedése 9 százalékkal magasabb volt 1971-ben, mint az előző évben. 1972-ben a Megyei Tanács pénzügyi oszA IV. ötéves terv mintegy 15 000 — évenként 3000 — lakás építését irányozta elő. Az elmúlt két évben a megyében előzetes adatok alapján 7 430 lakást adtak át rendeltetésének, vagyis ezer- négyszázharminccal többet, mint amennyit a tervben előirányoztak. Ennek ellenére az építési ütem kisebb, mint az országban másutt. A lakások felszereltsége, valamint mellékhelyiségekkel való ellátottságának mértéke a korszerű ú! lakásokkal fokozatod san javul. Egészségügyi ellátásban a IV. ötéves terv csak mérsékelt fejlődést írt elő. Az orvosellátottság javult ugyan az elmúlt két év alatt, de nem éri el az országos vidéki átlagot. A rendelőintézeti hálózat nem növekedett, holott rendkívül nagy a zsúfoltság. A fekvőbeteg-ellátásnál a legnagyobb az elmaratályának előzetes tájékoztatója szerint — átlagosan az egy dolgozóra jutó részesedés várhatóan 7 százalékkal emelkedik. A lakosság jövedelmének növekedése és a rendelkezésre álló árukészlet — a vizsgált időszakban — folyóáron 17 százalékos áruforgalom- bővülést tett lehetővé. Az eddig eltelt 2 év alatt a fejlődés üteme nem volt egyenletes: 1971-ben több mint 10 százalékkal, 1972- ben 6 százalékkal emelkedett a kiskereskedelmi forgalom. Kiemelkedő a bolti élelmiszerek forgalómfelfu- tása, javult a készletek forgási sebessége is. Átlagos volt a vegyesiparcikkek forgalomnövekedése. A kiskereskedelmi forgalomból 35 százalékot képvisel megyénkben a.vegyesiparicikk forgalma, mely igen alacsony az alföldi megyékhez képest. A ruházati cikkek árbevételének emelkedése messze elmaradt a többi áru-főcsoportétól, de az országostól is. Romlott a készletek forgási sebessége is. dás, mivel a kórházi ágyel- látottság 11 százalékkal rosz- szabb az országos vidéki átlagnál. Az ágykihasználási százalék is általában magasabb az optimálisnál. A gyermekintézményekkel való ellátottság a megvében szerény mértékben javult. A bölcsődék összes helyeinek száma harminccal, az óvodáké hatszáztizenhéttel növekedett. A tervekben előírtak egy része nem teljesült (!) Az általános és középiskolák nappali, esti és levelező tagozatán és a szakmunkás- tanuló intézetekben 1972/73. tanév elején 71 ezer ötszázan tanultak, számuk 13 ezer hatszázzal kevesebb, mint volt az 1970/71. tanévben. (Vége.) Szabó Rudolfné közgazdász KSH megyei igazgatósága Az űjszászi 12 tantermes új szakközépiskola A gyermekintézmények szűkösek Minden grammja aranyat ér Új elnök : Varjú Sándor u o Ülést tartott a Szövetkezeti Szövetségek megyei Bizottsága Tegnap délután a KISZÖV tanácstermében ülést tartott a Szövetkezeti Szövetségek megyei Bizottsága. A tanácskozáson megjelent és felszólalt dr. Hegedűs Lajos, a Megyei Tanács elnökhelyettese és Kukri Béla, a Megyei Tanács osztályvezetője is. Az ülést Bordás László, a KISZÖV elnöke vezette. A megyei bizottság először Suba István, a nagykunsági tsz-szövetség titkárának előterjesztésében az MSZMP nőpolitikái határozatának érvényesülését vitatta meg. Második napirendként Bordás László előadását hallgatták meg a szövetkezeti ágazatok közötti gazdasági együttműködés lehetőségeiről. Végül jóváhagyták a bizottság idei munkatervét. Ezután került sor a Szövetkezeti Szövetségek megyei Bizottsága soros elnökének megválasztására, egyéves időtartamra. A bizottság tagjai egyhangúlag Varjú Sándort, a nagykunsági tsz-szövetség elnökét bízták meg a feladattal. Napirenden a sütőipar rekonstrukciója Űj kenyérgyárakat adnak át 1973-ban (Tudósítónktól) Miniszteri utasítás értelmében minden évben egy a Italommal elbírálják azoknak az őzbakoknak az agancsait, amelyeket a megye vadászai ejtettek el. Ezekben a napokban mintegy 350—400 trófea kerül a bizottság elé. A bírálat célja, hogy a megyében lévő mintegy llOOO- es Őzá lomány minőségét javítsák. Ennek alapján kötelezik a vadásztársaságokat, hogy a rosszul fejlett, hibás trófeákat „terrpelő” őzbakokat selejtezzék, mert a rossz tulajdonság öröklődik. A bírálati előírásoknak megfele ően a trófea súlyát grammokban mérik, meghatározzák köbtartalmát, szépségét. színét, formáját és még számos más értékmérő tulajdonságát. Minden bírálati egység után pontot kap a trófea. Aranyérmet 130 pont feletti trófea kaphat, ezüstöt 115—130-ig. bronzérmet pedig 105 és 115 pont között Az első napon 100 e gáncsot bíráltak, amelyekből 4 ezüst és 5 bronzérmes lett, három pedig mínusz pontot kapott A külföldi vadászok elejtette őzbakok trófeáit az Országos Trófeabíráló Bizottság bírálja el és a pontszámtól függően minden gramm őz- Bgancsért. az arannval egyenlő értéket kell a vadászoknak fizetni. H Vágás? A sütőiparral kapcsolatos legutóbbi kormányhatározatok, valamint a beruházási, kivitelezési költségek növekedése miatt a MÉM és a tanácsok illetékes szervei a vállalatok bevonásával felülvizsgálták a negyedik ötéves terv sütőipari tervelőirányzatait A felülvizsgált és újra programozott tervek 1975-ig változatosabb és minőségében megfelelőbb lakossági ellátással számolnak, Az elmúlt két évben főleg a kisebb rekonstrukciókat sikerült meggyorsítani, miután jól hasznosították az üzemek a helyi építőipari erőt. 1973-ban 451 tonnával bővül a sütőipar teljesítménye. Üj kenyérgyárakat adnak át Miskolcon, Szolnokon, Egerben és Nyírbátorban. Nagy rekonstrukciót hajtanak végre Győrött. Tizenhat új sütőüzem építését kezdik meg, és 18 beruházás fejeződik be ebben az évben. t . Élenjáró gazdaságok Erőgyűjtő esztendők Tiszai oldváeon Január elején Szolnokon járt dr. Dimény Bjnre, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter. Találkozott az élenjáró szövetkezetek vezetőivel is. Ezen a beszélgetésen hangzott élt illenék, ha Szolnok megyebői vállalkozna valaki a búzatermesztő zártrendszer megalakítására. A hallgatóság soraiban a tiszaföldvári LeEddig a történet. Nagyon jellemző arra, hogyan gazdálkodik a tiszaföldvári téesz. Ahogy mondani szokás, mindig idejében veszi a lapot. Bódi Imre egyszerűen berendezett elnöki szobájának falán két makett van, a szakosított sertés- és szarvasmarhatelep kicsinyített mása. — A sertéstelepet az idén szeretnénk átvenni, a tehenészeti telep tavaly épült fel — mondta az elnök. Az utóbbi alapjait 1969- ben ásta ki a téesz építő- brigádja. Három évig erre tették félre a pénzt, összesen 21.5 millió forintot. Egy fillér hitel sem terheli a 632 férőhelyes tenyészál- lat-szaporító telepet. Most, hogy január elsejével élet- belépett a szarvasmarhatenyésztés fejlesztését ösztönző, támogató kormány- határozat, sokan mondják elismerően: a földváriak megint beletaláltak, megint előnyt nyertek. — Bizony úgy volt — emlékszik vissza az elnök — mikor mi, és még néhány téesz a megyében ebbe a nagy munkába belevágtunk, a háztáji állattartók szabadultak a tehéntől, a közös gazdaságok se nagyon szaporították az állományt. .Mit tagadjam, nálunk is veszteséges ágazat még a szarvasmarha. — Akkor hogy lehet — A kormányhatározat megnyugtatta és igazolta a földváriakat. r — Azért még ebben az évben is csak ráköltünk újabb 6 millió forintot a szarvasmarha-tenyésztésre — mondja Andrási Imre főállattenyésztő. — Ennyiből építünk 640 férőhelyes nö- vendéküsző-telepet a szaktelep mellé. Tbc- és brucel- lamentes állományt nevelünk, elsősorban a sajátunk utánpótlására. Azt tervezzük, hogy 1800 szarvasmarhát tartunk a jelenlegi 1400 helyett, már a következő években. Tenyészállatnevelő gazdaság lesz a Lenin Tsz. Az idén 200 tenyészüszőt szeretnénk eladni. Ez pedig nagy szó, hiszen a földvári téeszt eddig nem az állattenyésztők tartották számon, hanem az ország gabonatermesztői. Most meg egyszerre a sertéstenyésztés is komplett szaktelepen történik majd. Nagy beruházás. 69 millió forintból létesül az évente 12 ezer hízót kibocsátó telep. Juhos Gyula főkönyvelő 1970 óta szívja a fogát; akkor kezdték ugyanis a sertéstelep építését, amikor még a másik sem volt kész. Az erő végső határát súrolóan fejlesztik a gazdaságot immár negyedik éve. Igaz, ebben a négy évben nem is sokat Mindezzel együtt a Lenin Tsz nem felejtette el: nevét a búza tette a hírnév szárnya alá. A búzatermesztési rekordot 1967-ben állították be, 47.8 mázsás hektáronkénti hozammal. Noha azóta sem tudták ezt túllépni, tavaly is alatta maradtak, nin Tsz vezetői Bódi Imre és dr. Szabó Béla Államidíjasok is ott ültek. Hazamentek és hónap se telt el, kopogtattak dr. Hegedűs Lajos, megyei tanácselnökhelyettes irodáján: kidolgozták a gabonatermesztés leghaladóbb technológiáját, vállalják a vezérgazdaság szerepét, terjessze fel a minisztériumba javaslatukat. szólok közbe —, hogy mégis erre építették a jövőt? — Nemcsak erre — igazít ki az elnök — de ez valóban nem volt kis kockázat. Kilencszáz család vonhatott volna felelősségre bennünket, ha nem jó helyre tesszük a pénzt. Miből indultunk ki? Azt mondtuk az embereknek is, magunknak is; egy nagy gazdaság jövőjét nem lehet a divatra alapozni. Igaz, hogy voltak esztendők, amikor kifizetődőbbnek látszott gombkötőüzemet építeni, mint szarvasmarha-istállókra költeni a pénzt. Azt se mondom, hogy mi nem gondolkodtunk ezen. Mégis miért döntöttünk így? — kérdezi önmagát is Bódi Imre. — Figyeltük a világpiaci árakat, láttuk, hogy a szarvasmarhának jövője van. Erről győzött meg bennünket az is, hogy az állam nagy támogatással ösztönzi a telepek építését, márpedig az állam se ad pénzt olyasmire, ami hanyatlóban van. Ezek arról biztosítottak bennünket, az ország érdeke a szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosságának megteremtése, tehát a kormány előbb- utóbb változtat a kedvezőtlen helyzeten. De, ha mi is már csak akkor kapcsolunk, tempót vesztettünk — magyaré zgattuk a tagoknak. — Most kell elkezdenünk, amikor még nem sokan' kapkodnak utána. lehetett hallani róluk. Csendben dolgoztak. És az is igaz, nemigen okozott fejtörést ezekben az években: mire költsék a felesleges pénzt. Vitte a fejlesztés, de visszatérül a következő években. Hiszen mire a sertéstelep adja a sok hízót, épül a szomszédban, Kunszentmártoniján a nagy sertésfeldolgozó kombinát. Alapító tagjai a társulásnak, ettől az évtől fizetik is a rájuk eső részvényt, hiszen ott akarnak értékesíteni az évi 12 ezer hízóból 10 ezret. Azt lehetne most mondani, hogy lám a földvári téesznek ebben is a kezére játszott a szerencse. A gazdálkodásban azonban kicsi a véletlen szerepe. Hiszen még szó sem volt a kunszentmártoni iparszerű sertéstenyésztő programról, amikor a Lenin Tsz a szaktelep építését elhatározta. Nem is ebből indultak ki, hanem abból, hogy az állattenyésztés a biztonságos gazdálkodás alapja. Akkor pedig érdemes komolyan csinálni. Kezdve azzal, hogy nem aprózhatják szét sem a pénzt, sem a szakértelmet. Evésből megszüntették a baromfitenyésztést, s juhot is csak annyit tartanak, amennyi a hulladékot hasznosítja. Csupán két állatfaj maradt, de azokat nagyban, szakszerűen tenyésztik. bár 45,22 mázsát termeltek hektáronként. A földvári búzatermesztő Iskola előtt legalább tíz éve fejet hajt a szakmai közvélemény. Az utóbbi tíz évben egyszer sem takarítottak be 40 mázsán aluli hozamot, akármilyen volt is az időjárás. Hat kutatóintézetet 'foglalkoztat különböző megbízatásokkal a Lenin Tsz. A szarvasiakkal öntözésben, legelőgazdálkodásban dolgoznak együtt, a sopronhor- pácsiakkal cukorrépa-nemesítésben, a martonvásáriak- kaí kukoricatermesztésben, és így tovább. Búzatermesztési kísérleteket a szegedi és a karcagi kutatóintézetekkel együtt végzik, a 24 hektáros kísérleti parcellákon. A karcagiak ugyan talajkutatók, de a téesz megbízásából. dr. Sípos Sándor kandidátus dolgozta ki dr. Szabó Bélával a tömbösített növénytermesztési forgórendszert. Ez az új termelési eljárás abból áll, hogy 250 hektáros tömböket alakítottak ki a szövetkezet határában, és egy-egy szántótömbön 6 évig monokulturális növénytermesztés történik. A búza elővetemé- nyét tudományos alapon, a helyi kísérletek eredményeihez igazodva választják meg. Ugyancsak kísérletekkel alátámasztva, a földvári talajnak legjobban megfelelő művelés után 273 kilogramm hatóanyagú műtrágyát kap a búza hektáronként. Nemcsak ennyi üzemi titka van a földvári búzának. Eddig sem őrizték ugyan hét lakat alatt termelési eljárásaikat, mostantól meg igazán közkinccsé akarják tenni. Mivelhogy a Szolnok és a szomszédos megyei nagy gabonatermelő gazdaságok részvételére gondolnak termesztési zártrendszerükben, amelynek társvezetői lesznek a szegedi kutatóintézettel, és a vetőmag- termeltető vállalattal. A Lenin Tsz 1972-ben is 150 vagon vetőmagot adott el más üzemeknek. A zárt- rendszer gazdaságainak is ők biztosítanak vetőmagot. .Méghozzá az új, nagy hozamú fajtákból. Valahány növényt csak termel a szövetkezet mindnek elvégzik a termesztési kísérleteit kicsiben, hogy tapasztalatait a köztermesztésben hasznosíthassák. A cukorrépa vetésterületet — 217 hektár — megduplázták az Idénre és csatlakoztak a Héki Állami Gazdaság által irányított rendszerhez. Kukoricájukkal a szekszárdi társulásba kérték felvételüket. Pedig 63 mázsás átlagtermésük volt tavaly is 555 hektáron. Sőt, 70 mázsát is takarítottak már be. Tamtauak és tamilnak — Akkor miért kellett másra bízni a kukoricát? — kérdezem dr. Szabó Béla termelési osztályvezetőtől. — Több mindenért —> válaszolja. — Egyrészt se a répához, se a kukoricához nem értünk úgy, mint a búzához. Másrészt, mert még jó ugyan a répa és a kukoricatermés átlagunk, de a következő években bennünket igen lefoglal a gabona zártrendszer, annak irányítása. Nem lesz erőnk másra is jól odafigyelni. A műit év és a mostani esztendő a növénytermesztés teljes gépesítésének kifutó évei Tiszaföldváron. A kukorica, a cukorrépa, a lucerna, a hagyma teljes inűvelő-betakarító és szárító géprendszerének kialakítása. Az idén elkezdődik a tiszaföldvári öntözőfürt építése is. Ilyen esztendőket él most a Lenin Tsz. Igaz, hogy 3— 4 éve már kevesebbet lehetett hallani róluk, mint an- nakelőtte. Csakhogy ez nem megrekedés időszaka volt, hanem az új erő gyűjtése, ami nagyon hamarosan a magvar mezőgazdaság legjobbjainak nagy versenvtár- sává emeli a tiszaföldvári Lenin Tsz-t. Borzák Lajos Mindent idejében kezdenek Kevesebbet, de jobban A földvári iskola
