Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-17 / 40. szám

1973. február 17. SZOLNOK MÉRTÉI NFPLAP 5 Emléksorok eoy őre® munkás íejfájára UttörózenekaroL megyei bemutatója Akiről a szomorú történet $zol. életében márványtáb- lát kapott. A Jászapáti fő­utcáján egy modern épület belső homlokzatán őrzi em­lékét a márványlap: „ezt a házat áldozatos munkával építették...” nevek, az épí­tőké. köztük az övé is. Keveset tudok róla el­mondani. nem ismertem. A kömvezete. a volt munka­társai, a szomszédjai is alig je"v?7tek meg valamit pz életéről. Csak annyit tud­nak róla — csak! —. hogy rendesen dolgozott, aztán betegeskedett, vala­milyen nyugdíjat kapott. Szegény ember volt, nem gok vizet zavart, nyugodjék — ezt mondták még. leír­tam. Roggyant. nádfedeles ház­ban élt. nyomorék feleségé­vel. A ház falát majdcsak a libaúsztató mosta. A tó túlo'dalán fák. fekete föl­dek. varjúsereg, nehéz köd­pára. Egy szombati napon halt meg. Sehová sem kellett táviratozni, gyerekei nem voltak, öreg élettársa hét­főn, hatvan forinttal, teljes vagyonával a zsebében in­dult neki a falunak, hogy eltemetfcesse az urát Hiva­talos segítséget sehonnan sem kapott, de nem is igen tudta, hová kellett volna mennie. Este holtfáradtan csoszogott vissza a halott mellé. Fájdalmában, kétség- beesésében azt kiabálta a megboldogultra, hogyha tudta, hogy meghal, miért nem ment ki a saját lábán a temetőbe! Mert így, pénz nélkül, hogy kerül oda. Másnap, kedden a szom­szédok összeszedték vaa- hogy — kölcsönkérték — a temetésre való pénzt. Jött a gyászkocsi; délután lesz a temetés. Négy öreg szomszéd bal­lagott ki a temetőbe. De a temetés elmaradt. A sírásó azt mondta, későn kapta meg a sírásásért a munka­bérét, nem ásta ki a sírt. Majd holnap. Szerdán megint elmaradt a temetés. A pap és a kán­tor „nem értek rá”. Csütörtökön újra kiballa­gott a négy öreg szomszéd a temetőbe. Az egyik köte­let a sírásó fogta, a másikat a legerősebb szomszéd. így tért örök nyugovóra, halála utón a hatodik na­pon. Két koszorúja van: öreg hitestársáé, meg a szomszédokéi , Nézegetem a törzsgárda- jelvényét. öt évvel ezelőtt kapta, a szövetkezeti moz­galomban eltöltött 15 éves munkássága alkalmából. Itt van a díszoklevele is az asztalomon: nagy becsben tarthatta, gyűretlen. tiszta. Házacskája egy jó ki.o- méternyire van a munka­helyétől, ahol a törzsgárdá­hoz tartozott. Öreg, nyomo­rék felesége oda is elcso­szogott, mondta a megbol­dogult brigádvezetőjének, hogy meghalt... És? Hát azt válaszolta az az ember, hogy nyugod­jék. Így emlékezik a néni. Szegény ember volt vi­lágéletében, nem igen vol­tak érdemei, hallom vissza a szomszédokat, dolgozott szép csendben... De hisz van-e ennél nagyobb tett az életben? Legyenek ezek a megké­sett sorok munkáséletének, elfelejtett érdemének mél- tatói. Weigel József, élt 62 évet Tiszai Lajos Az úttörőzenekarok me­gyei találkozójára tegnap a szolnoki Kassai úti álta á- nos iskolában került sor, melyen részt vettek a kar­cagi, a jászberényi és a szolnoki zeneiskola zeneka­rai. A Szolnok megyei Ta­nács művelődésügyi osztá­lya és a megyei úttörőta­nács rendezésében kétéven­ként sorra kerülő zenekari bemutató célja, hogy a nö­vendékek számot adjanak zenei tudásukról, felkészült­ségükről, hozzászokjanak a közös, nyilvánosság e’őtti muzsikáláshoz. A legjobb zenekar részt vesz majd az országos zenekari találko­zón. A karcagi 20 tagú vonós- zenekar XVI. századi angol dalokkal, Haydn műveivel és Kókai Magyar táncával szerepelt a bemutatón Jászberény zeneiskoláját 28 tagú vegyes fúvószenekar és 24 tagú vonószenekar képviselte. A fúvósok indu­lókat és népdalfeldolgozáso­kat. a vonósok gordonka- versenyt és Farkas Ferenc Négy táncát mutatták be. A szolnoki 25 tagú vonós- zenekar Beethoven- és Bartók-művekkel, a 31 tagú fúvószenekar pedig indu­lókkal és kórusfeldolgozá­sokkal vett részt a találko­zón. A tanárok sok-sok. mun­kájának, a hetekig tartó rendszeres próbáknak ered­ményeként. a kis zenészek igényes, szép előadásmód­dal. formás produkciókkal álltak a szakemberekből összetevődött zsűri elé. A karcagi vonószen-kar Zarándi Zoltán csellőtanar ve­zényletével angol dalokat ad elő Prem’er a filmklubban Tegnap este a Körimta cí­mű Fábri-film vetítésével el­kezdődött a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ filmklubjának második évadja. Nagy szerepek na­az értelemben méltán került a sorozat élére, hiszen a pa­raszti Rómeó—Júlia törté­net ábrázolásában Törőcsik Mari és Soós Imre mara­dandó alakítást nyújtott. Ké­gyár filmekben címmel olvan filmalkotások szerepelnek a klub programjában, ame­lyekben a mozilátogatók egy- egy kiugró színészi alakí­tást csodálhattak meg. A nyitány, a Körhinta ebben pünk a Körhinta legniresebb jelenetének — hányszor és hányán utánozták már — a körhinta-költeménynek egyik lírai pillanatát rögzíti, Mari és Máté egyik boldog talál­kozását a repülésben. Országos iijúsági versenyt hirdrt a Rádió A következő hetek, hóna­pok számos érdekes, vonzó produkciót ígérnek az ifjú rádióhallgatóknak. A tavaszi szünetben, ápri­lis 4—16. között rendezi meg a Magyar Rádió — az OIRT. tál közösen — 4. nemzetközi rádiójáték fesztiválját a gyermekek számára. Az európai szocialista országok számára meghirdetett sereg­szemlén hazánkat Tordon Ákos Macskabolt című já­téka képviseli, amelyhez Se­bestyén András írt zenét. Jelentős vállalkozásnak ígérkezik az éneklő ifjúság idei harmadik hagyományos seregszemléje is, amelyen kis- és középiskolások egy­aránt megszólaltatják majd a magyar és a külföldi kó­rusirodalom remekeit. Gitárfesztivál Esztergomban Az esztergomi Városi Ta­nács a Fészek Klubban saj­tótájékoztatót rendezett ar­ról a nemzetközi gitárfesz­tiválról és szemináriumról, amelyet a város ezeréves ju­bileuma alkalmából ez év augusztusában rendeznek. Szendrey-Karper László gitárművész, a Zeneművé­szeti Főiskola tanára ismer­tette a rendezvény-sorozatot. Ilyen zenei eseményre a vi­lágon elsőízben kerül sor. Olaszországban és Spanyol- országban rendszeresen szer­veznek úgynevezett mester- kurzusokat. de ez más jel. tegű' lesz. A világifjúsági találkozó előkészületeként a rádió or­szágos ifjúsági versenyt hir­det meg a KISZ Központi Bizottságával és a televízió­val közösen. A több fordu­lós játék jutalmaként 100 küldött utazik majd Berlin­be, a X. nemzetközi ifjúsá­gi találkozóra. A versenyen 32. egyenként ötfős csapat indul. A járási, megyei se­lejtezők után a játék már a rádió és a tv sokmilliós nyilvánossága előtt folyik. A vetélkedő érdekessége az is, hogy 20 helyre a közön­ség szavazatai alapján azok a játékosok kerülnek, akik­nek csapatuk ugyan nem jutott tovább, de egyéni tel­jesítményükkel megérdemlik a kitüntető megbízást. A kéthetes programban egymást követik majd a hangversenyek. A középkori várpalota termeiben Czigány György kalauzolásával két­naponként adnak „sétáló” hangversenyt a szeminárium résztvevői. A fesztivál kiemelkedő eseménye lesz az a záró- hangverseny, amelyet a rész­vevőkből alakuló együttes gitárzenekar szólaltat majd meg. Farkas Ferenc Kossuth, díjas kiváló művésznek a ju­bileumi évfordulóra kompo­nált művét is bemutatják majd. LILLI PROMT: Szerelmes levél Mikk hazajött az iskolából. Éhes volt, mint a farkas. A nagymama behozta az ebé­det. az asztalra tette, leült Mikkel szemben az asztalhoz is figyelte, milyen jóízűen eszik a gyerek. — Mi az, a fogaddal té­ped szét a húst? Vágd fel a késsel apró darabkákra — oktatta. De Mikk nem sze­retett bíbelődni. Hiszen így kétszer olyan gyorsan végez. — Mi történt ma? — pró­bálkozott a nagymama. — Semmi. — Rendben ment minden? Jó voltál? — Igen. Nem kérdeztek. — Nem kaptál figyelmez­tetést ? — Nem. — Jól viselted magad az érákon? — Mh-mh-hl — Vagy fecsegtél? — Egy keveset. A nagymama nézi, hogyan eszik Mikk. — Történt ma valami ér­dekes? A nagymama részletesebb választ vár az eltelt iskolai napról. Hol ezt kérdez, hol azt, és közben figyeli az el­ejtett fél szavakat, a kurta megjegyzéseket, s ezekből próbálja összerakni egy nap eseményeit. Néha meglehető­sen furcsa kép sikeredik ki. Mikk a mennyezetre bá­mul, és igyekszik visszaem­lékezni. — Ma semmi nem volt. Befejezte az evést és fel­állt az asztaltól. • — Oh, de volt! — mond­ja hirtelen. — Enno az ősz­tályunkban udvarol egy lánynak. — Udvarol? — csodálkozik a nagymama. — Mit jelent ez? Mikk húzódozik a válasz­tól, bizonytalanul mosolyog, és megrántja a vállát. — Tudod te azt. — Nem tudom, tényleg... — bizonygatja a nagymama. — Hát udvarol... tetszik neki, hogy... — Ahá! — helyesel a nagymama. Szóval Snno- nak tetszik egy lány. Így valahogy? — Hát igen. — Honnan tudod, hogy tetszik neki? Mondta? — Nem mondta. De ez egyből látszik. — Hogyhogy? Mert amikor vége az órá­nak, utána Enno el­kéri ettől a .-*•*? a füze­tét. hogy megnézze. És mi­kor az odaadja neki, Enno azt mondja: „köszönöm”, a lány vedig halkan azt vá­laszolja neki, hogy „szíve­sen”, i — Ezekből a jelekből ne­héz valami komoly dolonra következtetni — ingatja fe­jét a nagymama. — De nemcsak ez van. Ma szerelmes levelet is írt neki. — Szerelmes levelet? — csodálkozik a nagymama. — Ez már egészen más. — Hát igen! Mikk örül. hogy a nagy­mama végre mindent meg­ért. Általában nehéz a nagymamákkal bizonyos dol­gokról beszélni. — Mégis, mit írt neki? — „Aki ezt a levelet elol­vassa — hülve!” A nagymama összecsapja a kezét a csodálkozástól, de Mikk gyorsan, hamarább, mint ahogy a nagymamának sikerülne valamit is mon­dania. hozzáfűzi: — Mert ha nem tetszene neki i lány valamék másik lánynak küldte volna a le­velet. De Enno az ö Mari­kájának küldte! Oroszból fordította Szabó István Készülődés a képernyőre Kávássy Klárának, amió­ta leérettségizett, soha nem volt valami túl sok henyélni való ideje, de az utóbbi hó­napokban elfoglaltsága egye­nesen vetekszik édesanyáé­val, Kávássy Sándoréval, aki pedig mint legalább öt kó­rus karnagya, általános és középiskolai pedagógus, a családi és társadalmi ünne­pék zenésze, az egyik leg­elérhetetlenebb ember Mező­túron. Klára a városi könyvtár­ban dolgozik, fiókkönyvtára­kat ellenőriz. tanyaközpon­tokat jár a művelődési autó­val. A tanulásban most tart a nehezénél: harmadéves a debreceni Tanítóképző könyvtár-népművelés sza­kán. Tagja a művelődési központ irodalmi színpadá­nak. továbbá két énekkar­nak is (ezzel édesapját akar­ja vigasztalni, amiért néma zenei pályát választotta). Nos, ezek csak a megszokott teendők, az utóbbi időben az dúsította tovább prog­ramját, hogy indult a Tele­vízió Petőfi Sándor-szavaló- versenyén. sőt mint az e heti műsorból értesülhettünk .nár róla. az elődöntőbe került. Vasárnap délután láthatjuk a képernyőn. — Általános iskolás korom óta egyfolytában kitartok versmondó szenvedélyem mellett — mondja. — Elő­ször ezüst-, aztán kétszer egymás után aranyérmet kaptam a Verseghy diákna­pokon, 69-ben ezüstre érté­keltek az egri diákünnepen. Meg akartam eonszer orszá­gos fórumon is mérni ma­gam. A Ki mit tud?-on a megyei döntő küszöbén ál­lított meg egy tüszős man­dula. Most aztán végre si­került. — Mit mond vasárnap? — Az utolsó percig halo­gatom a döntést, öt vers kö­zül kell választanom kettőt. Ezek: Petőfitől a Csokonai és a Szülőföldemen, aztán Radnóti Szerelmi ciklusa. Szabó Lőrinctől a hód óriás lesz és egy részlet Nagy ImszIó Rege a tűzről és a játdntról című költeményé­ből. •— Miért éppen ezeket vá­lasztotta? — Petőfi kötelező, de az ünnepi alkalomtól függetle­nül is nagyon szeretem. Kü­lönösen életkedvvel teli, egészséges humora ragad magával. Radnótiban a fe gyelmezett szépségű kéneket* Szabó Lőrincben az egyszo- rű jelenségek költészetté emelését Nagy Lászlóban rs lángoló lírai hevületet cso­dálom. — Kj készítette fel a ver­senyre? — Elsősorban maguk költők. Igyekeztem minél tel­jesebben megismerni iágu­kat. Ezenkívül sok hasznos tanácsot kaptam egy tanár- házaspártól, Horváth Ilároly- tól és feleségétől. — Érzi már a kamera- lázat — Szerencsére sose voltam izgulós típus. Különben sincs veszteni valóm. Mát azt sikernek érzem, hogs több mint hatszáz résztvevő közül sikerült bejutnom a legjobb harminchat közé. — Mik a tervei a tévé»’ szereplés után? — Ha tovább jutok, tér* mészetesen készülök a dön­tőre. Ha nem: annyi feladat­tal lát el a munkám, a ta­nulás. az irodalmi színpad, a kóruséneklés, hogy nem is kell túlságosan tervezget­nem. Jó népművelő akarok lenni. — Remélem, ez nem kevés életcélnak. Sz. X Távírászverseny úttörőknek A Magyar Úttörők Szövet­sége Szolnok megyei elnök­sége és a Magyar Honvédel­mi Szövetség Szolnok megvei vezetősége az MHSZ meg­alakulásának 25. évfordulója alkalmából március 6-án úttörő távírászv^rsenyt ren­dez. A versenyen részt ve. hétnek az 1958, szeptember 1. után született úttörők, akijk percenként legalább 50 morse jelet tudnak adni éa venni. A verseny első két helyezettje részt .ehet áp. rilis 6-én a Leninvá-osban rém1’ ndő országos verse­nyen, ahol a ..Lenin ifjú távírásza” címért versenyez aek a döntőbe jutottak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom