Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-15 / 38. szám
1973. február 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Miről ha újságíró ? Szalóki László a Járási Hivatal művelődésügyi osztályának vezetője Jászberény — Hiszek a sajtó tudatformáló szerepében, ezért ha újságíró lennék, írásaim a szocialista közgondolkodás színvonalának emelését szolgálnák. Ügy hiszem, erről a témáról akárhányszor írnak, mindig új tennivalókról és mind nagyobb célkitűzések megvalósításáról szólhatnak. Az MSZMP KB 1972. júniusi ülésén, ahol oktatásunk korszerűsítését tűzte ki célul, olyan feladatokat határozott meg, amelyek megvalósítása csak a társadalom összefogásával lehetséges. Munkánk során mi figyelembe vettük, hogy a Jászságban a lakosság jelentős része nem rendelkezik az általános iskola nyolc osztályával. Ez határozta meg elsősorban feladataink nagyságát, és tette világossá, hogy megoldásukhoz a jelenleginél több oktatási intézményre, korszerűbb oktatási eszközökre és felszerelésre van szükség. Ezekről írnék én többet, konkrétan ismertetve egy- egy község oktatási gondjait, az oktatási intézmények feladatait és lehetőségeit, írnék a pedagógusok jól és rosszul értelmezett társadalmi megbecsüléséről. Arról, hogy az oktatásügy korszerűsítésével kapcsolatos feladatok megvalósítását úgy biztosíthatjuk, ha a pedagógusokat visszaadjuk az iskoláknak. Általánossá vált ugyanis, hogy a pedagógusokat elhalmozzák társadalmi megbízatásokkal. néhol a társadalmi funkciókkal járó elfoglaltság több, mint amit az oktatással töltenek. Ez nem használ sem nekik, sem pedig a társadalomnak. A figyelemelvonás, a túlterhelés akadályozza a pedagógusokat abban, hogy elmélyült, igazán hasznos nevelőmunkát folytassanak. Ezekről a gondokról is írnék, mert meggyőződésem, hogy nemcsak felhívnám a figyelmet, hanem segítségadásra is ösztönözném a gazdasági és társadalmi szerveket. Sindely Mátyásné szövetkezetoolitikai előadó Jászapáti —. Amiről én szívesen olvasnék gyakrabban, a Néplapban — és többet is írnék róla ha újságíró lennék — az a kereskedelemben, ezen- belül az ÁFÉSZ boltokban dolgozó nők helyzete. Nem mondom írnak erről országos lapok, fr a megyei lapunk is, ée véleményem szerint esolyan téma, amiről soha nem lehet elég szót ejteni. Főleg arról szeretnék többször olvasni, hogy a járásban az ipari, a mezőgazda- sági üzemekben és nálunk a fogyasztási szövetkezetekben milyen körülmények között dolgoznak a nők, és milyen intézkedésekkel könnyítik az esetenként nehéz fizikai munkájukat. Azért .beszélek a jászberényi járásról, mert itt sok az olyan külterületi egy, vagy kétszemélyes bolt, ahol nők dolgoznak. Ezekben a boltokban most is olyan állapotok vannak, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Hetenként egyszer vagy kétszer viszne^ oda árut, negyven-ötven kilogrammos ládákban, vagy kartonokban, amelyeket az ott dolgozó nők — raknak fel és le a tehergépkocsiról. A rossz raktározási lehetőségek miatt azonkívül, naponta többször is át kell forgatni a nehéz, egyáltalán nem női fizikumhoz méretezett csomagokat. Ilyen és ehhez hasonló gondokról írnék, nem mintha remélném, hogy egy újságcikk önmagában megoldást hozhat. Meggyőződésem, ha a gazdasági vezetők gyakran olvasnának ezekről a gondokról és olvasnának olyan intézkedésekről is, amelyeket más munkahelyeken a nehéz fizikai munka megszüntetése érdekében tettek. akkor előbb-utóbb eszükbe jutna, hogy illene rendet tenni saját házuk táján. Azért is kellene ezekről többet írni, mert divatos mostanában a kereskedelmi dolgozók mulasztásait „kipellengérezni”, annál ritkábban jelennek meg olyan írások, melyek gondjaikat, nehéz munkájukat ismertetik Oláh János nyugdíjas nyomdász a Városi Tanács V. B. tagja Jászberény — Mint nyomdász, csaknem félévszázadot töltöttem a sajtó közelségében. Tudom, hogy nehéz mesterség az újságírás. Meg vagyok győződve arról is, hogy a mai újságírást össztársadalmi érdek vezérli, ezért nem szeretnék meggondolatlanul válaszolni a feltett kérdésre. Mint volt nyomdász, az* za] is tisztában vagyok, hogy politikai napilapról és megyei lapról van sző. ez pedig meghatározza. hogy egy-egy témáról és területről. mikor és mennyit írnak. Mindezekkel tisztában vagyok, mégis azt mondom, többet írnék Jászberényről és a Jászságról. Sok olvan járási esemény marad ki a laoból. amiről szívesen olvasnánk. Nem kapnak he* ivet ezek az eseménvek, olyan írások miatt, amelyek ugyan érdekesek és fontosak, de országos lapokban úgyis írnak róluk. Ami pedig kimarad a lapból megyei esemény, helvi ieűege miatt nem is kerülhet, más úiságba. Sokat írnék — mert űsv sok embert érdeklő fpma — arról hogv a különböző termelő üzemekben horvan használják fel a krtltnráli«! alapot. Több olvan vizsgálaton vettem részt, ahol arm kerestünk válását hogy például a termelőszövetkezetekben miként gazdálkodnak a kulturális célokra szánt pénzzeL Elszomorító, hogy bár minden szövetkezetben képeznek kulturális alapot, — nem is kevés pénzösszeget — szinte semmit sem tesznek azért, hogy megteremtsék a tagság részére az önművelés feltételeit. Ami még ennél is szomorúbb. hogy a pénzt mégiscsak elköltik valahol. Ilyen témákról írnék gyakrabban. Az a tudat, hogy a nagy nyilvánosságot foglalkoztatja ez a kérdés, talán arra is ösztönözné az illetékeseket; hogy nagyobb gon. dot fordítsanak a kulturális alap rendeltetésszerű fel- használására. Végül, ha én írnék az újságba, gondolnék azokra a mezőgazdasági dolgozókra, akik elfoglaltságuk miatt csak a hét végén tudnak időt szakítani újságolvasásra. Részükre hetenként egyszer egy oldalt használnék fel arra, hogy összefoglaljam a hét megyei eseményeit. Az oldalban természetesen megfelelő arányban kapna helyet megyénk minden városa és járása. ÜrvÖlgyi Andrásné könyvtáros, a nőbizottság elnöke Jászárokszállás — Nagyon örülök, hogy alkalmam van válaszolni erre a kérdésre, mint dolgozó hő és mint több gyermekes anya. Sokan azt mondják, hogy írnak mostanában eleget a nőkérdésről, nekem azonban más a véleményem. — Az .MSZMP KB nőpolitikái határozata értelmében — tagadhatatlan — hogy a munkahelyek többségében, az intézkedések egész sorát teszik. Ezt a munkát azonban vagy ellentmondások nehezítik, vagy az önelégültség lassítja a végrehajtás ütemét. Sok helyen pedig — és ez á legbosszantóbb — aprónak látszó hibák vagy figyelmetlenség miatt nem lehet előbbre lépni. Véleményem szerint csak összehangolt munkával lehet a nőkérdésben eredményeket elérni. A határozat végrehajtásának legfőbb biztosítéka, hogy mindenki megérti: össztársadalmi érdekről van szó. — Divatos téma a munkahelyeken a női és a férfi . munkaerő összehasonlítása. Ügy általában elismerik, hogy a dolgozó nők minden munkahelyen megállják a helyüket, jő munkát végeznek, de... A „de”- ből azután kiderül, hogy a nő többször hiányzik, mint a férfi, a műszak befejezése előtt már ideges, és amikor legjobban szükség lenne rá a munkahelyen, akkor marad otthon. így vélekednek sokan. — Erről a témáról írnék én sokat, ha újságíró lennék, de megírnám azt is, hogv a beteg gyerekkel általában az édesanya marad otthon, hogy az óvodásgyerekükért siető szülők közül férfi alig akad. Vagy pL száz férfi közül eEV vagy kettő ha akad. aki tudja, hogy a műszak befejezése előtt egy negyedórával a hentesnél már elfogyott -* hús, vagy bezárt a tej bolt Talán sikerülne megértetni az ilyen írásokkal, hogy az életben adódnak néha furcsák helyzetek. Kovács László postahivatal-vezető Jász kisér — A kérdésre természetesen elsősorban mint olvasó válaszolok, nem hagyhatom viszont figyelmen kívül azt sem. hogy mint postás — alti ismeri az előfizetők véleményét — a Néplap eladója is vagyok. Örömmel tapasztalom, hogy az utóbbi időben lényegesen többet írnak járásunkról. Szívesen olvasom a három-négy hetenként megjelenő Jászsági krónikát, amely bemutatja a kevésbé ismert, de fontos kisüzemeket. Ami mégis hiányzik a lapból azok az írások, amelyek a hétköznapok emberével foglalkoznának. Ha újságíró lennék, írásaimmal bemutatnék sok olyan érdekes embert, idős tsz-tagot, fiatal szakmunkást, gyermekét egyedül nevelő dolgozó anyát, aki szerényen, észrevétlenül él, jó munkájával mégis nélkülözhetetlen részese eredményeinknek. Ügy érzem, színessé tennék a lapot az ilyen írások, mert ezek a ritkán megszólaló „alanyok” valójában érdekes, sok ötlettel és élettapasztalattal rendelkező emberek. Az újságíró, ha megtalálja a hozzájuk vezető utat, szólásra bírja őket, színes és érdeklődésre számot tartó témára lelhet. Többet kellene írni arról, hogy a járás termelőszövetkezeteiben megváltoztak a tagok élet- és munkakörülményei, a termelési eredmények. Arról, hogy egy-egy jászsági ktsz-nek a termékeit a világ távoli országaiban is ismerik, a szomszéd községben ugyanakkor a ktsz létezéséről sem tudnak. Ebben a mi megyei lapunk is hibás, mert nem ír róluk. Ügy érzem, nem veszítene „harcosságából”. ha úgy dicsérne, mint ahogyan bírál. Az előbb említett „szürke” emberek helytállásukkal olyan hétköznapi hőstetteket hajtanak végre nap mint nap, amelyekről írni kellene. Biztos vagyok benne, hogy ilyen írásokkal jobban sajátjuknak tekintenék az olvasók a Szolnok megyei Néplapot. Szilvás! Ágnes gimnáziumi tanuló Jászapáti — Gyermekkorom óta vonzódom a könyvtárosi, a népművelési munkához. Sok szabad időmet töltöttem & ^könyvtárban. Sajnos szülőfalumban — Tiszasülyön, — a mostoha körülmények között működő könyvtár nem sokat tett — nem is tehetett — azért, hogy elmélyítse bennem ezt a vonzalmat. Azóta eltelt néhány eszÍ ndő, most érettségire ké- ülve az utolsó pár hónapot töltöm a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskolában. Gimnazista éveim alatt tapasztaltam, mit jelent, ha az irodalmat szerető. a világ dolgai iránt érdeklődő fiatal jól felszerelt iskolai könyvtárban, vagy a nagyközség több ezer kötetes könyvtárában a könyvek között válogathat. Ezekről a tapasztalatokról írnék, ha újságíró lennék. Ügy érzem, sokszor kellene írni róluk, bosszant ugyanis, hogy annyian panaszkodnak mostanában a szülőfalujukat elhagyó fiatalokra. Haragszom azokra, akik talajta- lan embereknek nevezik az olyan fiatalokat, akik máshol keresik azt, amitől saját községükben a közöny, a nemtörődömség megfosztja őket. Biztos vagyok benne, hogy az ilyen írások hasznosak lennének, jobban megértenék az ipari üzemek és szövetkezetek vezetői — különösen a kis községekben, — hogy amikor az óvodák, a bölcsődék bővítéséhez, a könyvtár vagy a művelődési ház fenntartásához járulnak hozzá, közvetve munkaerő-gondjaikon enyhítenek, a fiatalok feláramlását” csökkentik. Togyela István ■* Kossuth Tsz párttitkára Jászberény Nagyon szűkszavúan írt az idén a Néplap a terme. lőszövetkezetek eredményeiről, különösen a zárszámadó közgyűlésekről. Többet kellene írni a mezőgazdasági nagyüzemekről. — véleményem szerint különösen az idén, amikor a zárszámadó közgyűléseken olyan esztendőről számoltunk be a tsz tagságának, ami egészen jól sikerült. Ezekről kellene írni, és nem azért, hogy eldicsekedjünk eredményeinkkel — bár nem szégyelljük — hanem azért, mert az eredményekben a jó gyakorlat tükröződik, és a tapasztalatok közreadása mások számára is hasznos. Tóth Béla büfévezető Jászárokszállás — Ügy hiszem nem lenne haszontalan, ha többször írnának arról, hogyan érvényesülnek a szövetkezeti kereskedelemben a különböző állami rendelkezések. Itt van például az a rendelkezése amely a mértéktelen italfogyasztást hivatott megfékezni, az italozásból származott üzemi baleseteket megelőzni, Helyes; hogy a termelőüzemek közelében, italboltokat az üzemi munkakezdés előtt nem szabad kinyitni. Csakhogy: az ÁFÉSZ vendéglátásban az elért forgalom után kapja az ember a fizetését. A büfékben, az italboltokban az összforgalomnak csupán 10 százaléka az ételféleségek eladásából származó bevétel, a többi 90 százalék italforgalom. Vagy? a termelőüzemek közelében épült italboltok nem szegik meg az említett előírást, — mert tartanak a pénzbírságtól — és munkakezdés előtt nem nyitnak ki. Semmi sem gátolja meg őket abban viszont, hogy munkakezdés után az üzemből egyenként, vagy csoportosan egy-egy fél decire „kiugró” dolgozókat kiszolgálják. Ilyen problémákról is szeretnék többször olvasnj megyei lapunkban. Irta: Illés Antal Fotó: Nagy Zsolt Olvassa, terjessze a Ni Sírkőre MEGRENDELÉSEKET GARANCIÁVAL VÁLLALUNK. műkő, márvány és gránitáruk TEKINTETÉBEN MINDEN IGÉNYT KIELÉGÍTŐNK, Garnitúrát vidékre is szállítunk, ALFÖLDI SZILIKÁTIPARI VÁLLALAT BETON. ÉS SlRKÖÜZEME SZOLNOK Bajcsy Zs. <L IC. TeL: 13-463, 18-830
