Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-15 / 38. szám

1973. február 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Miről ha újságíró ? Szalóki László a Járási Hivatal művelődés­ügyi osztályának vezetője Jászberény — Hiszek a sajtó tudatfor­máló szerepében, ezért ha újságíró lennék, írásaim a szocialista közgondolkodás színvonalának emelését szol­gálnák. Ügy hiszem, erről a témáról akárhányszor írnak, mindig új tennivalókról és mind nagyobb célkitűzések megvalósításáról szólhatnak. Az MSZMP KB 1972. jú­niusi ülésén, ahol oktatásunk korszerűsítését tűzte ki cé­lul, olyan feladatokat hatá­rozott meg, amelyek megva­lósítása csak a társadalom összefogásával lehetséges. Munkánk során mi figyelem­be vettük, hogy a Jászságban a lakosság jelentős része nem rendelkezik az általános iskola nyolc osztályával. Ez határozta meg elsősorban feladataink nagyságát, és tet­te világossá, hogy megoldá­sukhoz a jelenleginél több oktatási intézményre, kor­szerűbb oktatási eszközökre és felszerelésre van szükség. Ezekről írnék én többet, konkrétan ismertetve egy- egy község oktatási gond­jait, az oktatási intézmények feladatait és lehetőségeit, írnék a pedagógusok jól és rosszul értelmezett társadal­mi megbecsüléséről. Arról, hogy az oktatásügy korsze­rűsítésével kapcsolatos fel­adatok megvalósítását úgy biztosíthatjuk, ha a pedagó­gusokat visszaadjuk az is­koláknak. Általánossá vált ugyanis, hogy a pedagóguso­kat elhalmozzák társadalmi megbízatásokkal. néhol a társadalmi funkciókkal járó elfoglaltság több, mint amit az oktatással töltenek. Ez nem használ sem nekik, sem pedig a társadalomnak. A figyelemelvonás, a túl­terhelés akadályozza a pe­dagógusokat abban, hogy el­mélyült, igazán hasznos ne­velőmunkát folytassanak. Ezekről a gondokról is írnék, mert meggyőződésem, hogy nemcsak felhívnám a figyel­met, hanem segítségadásra is ösztönözném a gazdasági és társadalmi szerveket. Sindely Mátyásné szövetkezetoolitikai előadó Jászapáti —. Amiről én szívesen ol­vasnék gyakrabban, a Nép­lapban — és többet is írnék róla ha újságíró lennék — az a kereskedelemben, ezen- belül az ÁFÉSZ boltokban dolgozó nők helyzete. Nem mondom írnak erről országos lapok, fr a megyei lapunk is, ée véleményem szerint es­olyan téma, amiről soha nem lehet elég szót ejteni. Főleg arról szeretnék több­ször olvasni, hogy a járás­ban az ipari, a mezőgazda- sági üzemekben és nálunk a fogyasztási szövetkezetek­ben milyen körülmények kö­zött dolgoznak a nők, és mi­lyen intézkedésekkel könnyí­tik az esetenként nehéz fi­zikai munkájukat. Azért .be­szélek a jászberényi járásról, mert itt sok az olyan külte­rületi egy, vagy kétszemélyes bolt, ahol nők dolgoznak. Ezekben a boltokban most is olyan állapotok vannak, mint tizenöt-húsz évvel eze­lőtt. Hetenként egyszer vagy kétszer viszne^ oda árut, negyven-ötven kilogrammos ládákban, vagy kartonokban, amelyeket az ott dolgozó nők — raknak fel és le a tehergépkocsiról. A rossz raktározási lehetőségek miatt azonkívül, naponta többször is át kell forgatni a nehéz, egyáltalán nem női fizikum­hoz méretezett csomagokat. Ilyen és ehhez hasonló gondokról írnék, nem mint­ha remélném, hogy egy új­ságcikk önmagában megol­dást hozhat. Meggyőződésem, ha a gazdasági vezetők gyak­ran olvasnának ezekről a gondokról és olvasnának olyan intézkedésekről is, amelyeket más munkahelye­ken a nehéz fizikai munka megszüntetése érdekében tet­tek. akkor előbb-utóbb eszükbe jutna, hogy illene rendet tenni saját házuk tá­ján. Azért is kellene ezekről többet írni, mert divatos mostanában a kereskedelmi dolgozók mulasztásait „ki­pellengérezni”, annál ritkáb­ban jelennek meg olyan írá­sok, melyek gondjaikat, ne­héz munkájukat ismertetik Oláh János nyugdíjas nyomdász a Városi Tanács V. B. tagja Jászberény — Mint nyomdász, csak­nem félévszázadot töltöt­tem a sajtó közelségében. Tudom, hogy nehéz mester­ség az újságírás. Meg va­gyok győződve arról is, hogy a mai újságírást össz­társadalmi érdek vezérli, ezért nem szeretnék meg­gondolatlanul válaszolni a feltett kérdésre. Mint volt nyomdász, az* za] is tisztában vagyok, hogy politikai napilapról és megyei lapról van sző. ez pedig meghatározza. hogy egy-egy témáról és terület­ről. mikor és mennyit ír­nak. Mindezekkel tisztában va­gyok, mégis azt mondom, többet írnék Jászberényről és a Jászságról. Sok olvan járási esemény marad ki a laoból. amiről szívesen ol­vasnánk. Nem kapnak he* ivet ezek az eseménvek, olyan írások miatt, ame­lyek ugyan érdekesek és fontosak, de országos la­pokban úgyis írnak róluk. Ami pedig kimarad a lap­ból megyei esemény, helvi ieűege miatt nem is kerül­het, más úiságba. Sokat írnék — mert űsv sok embert érdeklő fpma — arról hogv a kü­lönböző termelő üzemekben horvan használják fel a krtltnráli«! alapot. Több olvan vizsgálaton vettem részt, ahol arm kerestünk válását hogy például a termelőszö­vetkezetekben miként gaz­dálkodnak a kulturális cé­lokra szánt pénzzeL Elszo­morító, hogy bár minden szövetkezetben képeznek kulturális alapot, — nem is kevés pénzösszeget — szinte semmit sem tesznek azért, hogy megteremtsék a tagság részére az önművelés fel­tételeit. Ami még ennél is szomorúbb. hogy a pénzt mégiscsak elköltik valahol. Ilyen témákról írnék gyak­rabban. Az a tudat, hogy a nagy nyilvánosságot foglal­koztatja ez a kérdés, talán arra is ösztönözné az illeté­keseket; hogy nagyobb gon. dot fordítsanak a kulturális alap rendeltetésszerű fel- használására. Végül, ha én írnék az új­ságba, gondolnék azokra a mezőgazdasági dolgozókra, akik elfoglaltságuk miatt csak a hét végén tudnak időt szakítani újságolvasásra. Ré­szükre hetenként egyszer egy oldalt használnék fel ar­ra, hogy összefoglaljam a hét megyei eseményeit. Az oldalban természetesen meg­felelő arányban kapna helyet megyénk minden városa és járása. ÜrvÖlgyi Andrásné könyvtáros, a nőbizottság elnöke Jászárokszállás — Nagyon örülök, hogy alkalmam van válaszolni erre a kérdésre, mint dol­gozó hő és mint több gyer­mekes anya. Sokan azt mondják, hogy írnak mos­tanában eleget a nőkérdés­ről, nekem azonban más a véleményem. — Az .MSZMP KB nőpo­litikái határozata értelmé­ben — tagadhatatlan — hogy a munkahelyek több­ségében, az intézkedések egész sorát teszik. Ezt a munkát azonban vagy el­lentmondások nehezítik, vagy az önelégültség lassít­ja a végrehajtás ütemét. Sok helyen pedig — és ez á legbosszantóbb — apró­nak látszó hibák vagy fi­gyelmetlenség miatt nem lehet előbbre lépni. Véleményem szerint csak összehangolt munkával le­het a nőkérdésben eredmé­nyeket elérni. A határozat végrehajtásának legfőbb biztosítéka, hogy mindenki megérti: össztársadalmi ér­dekről van szó. — Divatos téma a mun­kahelyeken a női és a fér­fi . munkaerő összehasonlítá­sa. Ügy általában elisme­rik, hogy a dolgozó nők minden munkahelyen meg­állják a helyüket, jő mun­kát végeznek, de... A „de”- ből azután kiderül, hogy a nő többször hiányzik, mint a férfi, a műszak befejezése előtt már ideges, és amikor legjobban szükség lenne rá a munkahelyen, akkor ma­rad otthon. így vélekednek sokan. — Erről a témáról írnék én sokat, ha újságíró len­nék, de megírnám azt is, hogv a beteg gyerekkel ál­talában az édesanya marad otthon, hogy az óvodásgye­rekükért siető szülők közül férfi alig akad. Vagy pL száz férfi közül eEV vagy kettő ha akad. aki tudja, hogy a műszak befejezése előtt egy negyedórával a hentesnél már elfogyott -* hús, vagy bezárt a tej bolt Talán sikerülne megértetni az ilyen írásokkal, hogy az életben adódnak néha fur­csák helyzetek. Kovács László postahivatal-vezető Jász kisér — A kérdésre természete­sen elsősorban mint olvasó válaszolok, nem hagyhatom viszont figyelmen kívül azt sem. hogy mint postás — alti ismeri az előfizetők vé­leményét — a Néplap eladó­ja is vagyok. Örömmel ta­pasztalom, hogy az utóbbi időben lényegesen többet ír­nak járásunkról. Szívesen olvasom a három-négy he­tenként megjelenő Jászsági krónikát, amely bemutatja a kevésbé ismert, de fontos kisüzemeket. Ami mégis hiányzik a lap­ból azok az írások, amelyek a hétköznapok emberével foglalkoznának. Ha újságíró lennék, írásaimmal bemutat­nék sok olyan érdekes em­bert, idős tsz-tagot, fiatal szakmunkást, gyermekét egyedül nevelő dolgozó anyát, aki szerényen, észre­vétlenül él, jó munkájával mégis nélkülözhetetlen ré­szese eredményeinknek. Ügy érzem, színessé tennék a la­pot az ilyen írások, mert ezek a ritkán megszólaló „alanyok” valójában érdekes, sok ötlettel és élettapaszta­lattal rendelkező emberek. Az újságíró, ha megtalálja a hozzájuk vezető utat, szólás­ra bírja őket, színes és ér­deklődésre számot tartó té­mára lelhet. Többet kellene írni arról, hogy a járás termelőszövet­kezeteiben megváltoztak a tagok élet- és munkakörül­ményei, a termelési eredmé­nyek. Arról, hogy egy-egy jászsági ktsz-nek a termékeit a világ távoli országaiban is ismerik, a szomszéd község­ben ugyanakkor a ktsz léte­zéséről sem tudnak. Ebben a mi megyei lapunk is hi­bás, mert nem ír róluk. Ügy érzem, nem veszítene „har­cosságából”. ha úgy dicsérne, mint ahogyan bírál. Az előbb említett „szürke” emberek helytállásukkal olyan hétköz­napi hőstetteket hajtanak végre nap mint nap, ame­lyekről írni kellene. Biztos vagyok benne, hogy ilyen írásokkal jobban sajátjuknak tekintenék az olvasók a Szolnok megyei Néplapot. Szilvás! Ágnes gimnáziumi tanuló Jászapáti — Gyermekkorom óta vonzódom a könyvtárosi, a népművelési munkához. Sok szabad időmet töltöttem & ^könyvtárban. Sajnos szülőfa­lumban — Tiszasülyön, — a mostoha körülmények kö­zött működő könyvtár nem sokat tett — nem is tehe­tett — azért, hogy elmélyítse bennem ezt a vonzalmat. Azóta eltelt néhány esz­Í ndő, most érettségire ké- ülve az utolsó pár hónapot töltöm a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Gépé­szeti Szakközépiskolában. Gimnazista éveim alatt ta­pasztaltam, mit jelent, ha az irodalmat szerető. a világ dolgai iránt érdeklődő fiatal jól felszerelt iskolai könyv­tárban, vagy a nagyközség több ezer kötetes könyvtárá­ban a könyvek között válo­gathat. Ezekről a tapasztalatokról írnék, ha újságíró lennék. Ügy érzem, sokszor kellene írni róluk, bosszant ugyanis, hogy annyian panaszkodnak mostanában a szülőfalujukat elhagyó fiatalokra. Harag­szom azokra, akik talajta- lan embereknek nevezik az olyan fiatalokat, akik más­hol keresik azt, amitől saját községükben a közöny, a nemtörődömség megfosztja őket. Biztos vagyok benne, hogy az ilyen írások hasznosak lennének, jobban megértenék az ipari üzemek és szövet­kezetek vezetői — különösen a kis községekben, — hogy amikor az óvodák, a bölcső­dék bővítéséhez, a könyvtár vagy a művelődési ház fenn­tartásához járulnak hozzá, közvetve munkaerő-gondjai­kon enyhítenek, a fiatalok feláramlását” csökkentik. Togyela István ■* Kossuth Tsz párttitkára Jászberény Nagyon szűkszavúan írt az idén a Néplap a terme. lőszövetkezetek eredményei­ről, különösen a zárszáma­dó közgyűlésekről. Többet kellene írni a me­zőgazdasági nagyüzemekről. — véleményem szerint különösen az idén, amikor a zárszámadó közgyűléseken olyan esztendőről számol­tunk be a tsz tagságának, ami egészen jól sikerült. Ezekről kellene írni, és nem azért, hogy eldicseked­jünk eredményeinkkel — bár nem szégyelljük — ha­nem azért, mert az eredmé­nyekben a jó gyakorlat tük­röződik, és a tapasztalatok közreadása mások számára is hasznos. Tóth Béla büfévezető Jászárokszállás — Ügy hiszem nem lenne haszontalan, ha többször ír­nának arról, hogyan érvé­nyesülnek a szövetkezeti ke­reskedelemben a különböző állami rendelkezések. Itt van például az a rendelkezése amely a mértéktelen italfo­gyasztást hivatott megfékez­ni, az italozásból származott üzemi baleseteket megelőzni, Helyes; hogy a termelő­üzemek közelében, italbolto­kat az üzemi munkakezdés előtt nem szabad kinyitni. Csakhogy: az ÁFÉSZ ven­déglátásban az elért forga­lom után kapja az ember a fizetését. A büfékben, az italboltokban az összforga­lomnak csupán 10 százaléka az ételféleségek eladásából származó bevétel, a többi 90 százalék italforgalom. Vagy? a termelőüzemek közelében épült italboltok nem szegik meg az említett előírást, — mert tartanak a pénzbírság­tól — és munkakezdés előtt nem nyitnak ki. Semmi sem gátolja meg őket abban vi­szont, hogy munkakezdés után az üzemből egyenként, vagy csoportosan egy-egy fél decire „kiugró” dolgozókat kiszolgálják. Ilyen problé­mákról is szeretnék többször olvasnj megyei lapunkban. Irta: Illés Antal Fotó: Nagy Zsolt Olvassa, terjessze a Ni Sírkőre MEGRENDELÉSEKET GARANCIÁVAL VÁLLALUNK. műkő, márvány és gránitáruk TEKINTETÉBEN MINDEN IGÉNYT KIELÉGÍTŐNK, Garnitúrát vidékre is szállítunk, ALFÖLDI SZILIKÁTIPARI VÁLLALAT BETON. ÉS SlRKÖÜZEME SZOLNOK Bajcsy Zs. <L IC. TeL: 13-463, 18-830

Next

/
Oldalképek
Tartalom