Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-06 / 4. szám

1973. január 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hősséayattnk Öcsit Csütörtök este minden különösebb ünnepség nélkül mi, a házban lakók hőssé avattuk Öcsit Öcsit, azaz Gábó Sándort, a Ságvári kör­úti iskola VI. B osztályú ta­nulóját, ezt a nagykópének ismert, minden lében kanál gyerkőcöt Jégpálya híján a szolnoki gyerekek, főként a Zagyva környékén lakók, a folyó je­gére járnak gyakorolni kor­csolyázó tudományukat. Így volt ez vasárnap délután is, csakhogy ez a nap megpró­báltatást tartogatott há­rom gyereknek, meg a szü­leiknek. Hozzám az egyik szomszédasszony hozta a hírt, minekután azonnal fel­gyalogoltam a harmadik emeletre öcsihez. Nagy bar­na szemében a vidámság szikrái villantak: — Áh, nem volt az semmi különös. Tetszik ismerni, itt laknak a szomszéd házban az ikrek, a Bugyi Jancsi meg a Laci. Ök is a Ságváriba járnak, csak még másodiko. sok. Mi a barátommal Ba­lázs Sanyival, ő VI. C-s, le­mentünk korcsolyázni a Zagyvára, oda, ahol össze­torlódott a jég és jó vastag. Egyszer látjuk ám, hogy az egyik iker elindul gyalog a jégen. Mindenhová nézett, csak a lába edé nem. aztán csak hirtelen eltűnt. Lesza­kadt alatta a jég, és elme­rült a vízben. Kapaszkodott volna szegény... Akkor én hanyatt feküdtem a jégen. Sanyi tartotta a kezem, én meg becsúsztam a víz felé és a korcsolyám nyújtottam íz ikernek. Így veekelőd. tünk a partra. Hát ez tör­tént. — Más raem volt arra, csak ti? — Voltak, csak messzebb tőlünk, meg lehet, hogy na­gyobbakat nem birt volna el a jég. — Azután mit csináltál? — Sanyi barátommal együtt hazavittük az ikret. Amikor az anyja meglátta őt csuromvizesen, csak ennyit mondott: jaj kisfiam... Per­sze én is hazajöttem másik ruhát venni, mert én is vi­zes lettem derékig. — Öcsi, tényleg nem tu­dod melyik gyerek volt a kettő közül? — Becs’ szóra nem. Olyan egyformák, mint két tojás... Hát ezért avattuk mi hős­sé öcsit A gyerekek már napirendre tértek a dolog felett, de nekünk felnőttek­nek — és különösen a gyer­mekes szülőknek — figyel­meztetőül kell hogy szolgál­jon az eset. Még rágondolni is rossz: milyen következ­ménnyel jár, ha a két ti- zenkétesztendős fiú nem tud hirtelen határozni, hogyan mentse ki a nyolcéves kis­fiút a jég alól. V. V. E* évre idáig már több meg­rendelés érkezett a karcagi Agyagipari Népművészet! Szövetkezethez, mint ameny- nyit 1972-ben kaptak. A leg­nagyobb tételt az NSZK-ba szállítják majd — hatezer, — magyaros motívumokkal dí­szített elektromos fűtésű cse­répkályhát. — Jelenleg a 6 mintadarabon dolgozik a ter­vezőjük, idős Rnssói István népművész. Egyéb termé­keik: korsók, tányérok, agyagtálak, faldíszek főleg a magyar kereskedelem szá­mára készülnek HLWJEGYZET A vőlegény nyolckor érkezik Napjaink egyik veszélyes magatartásformájának, a kar­rierizmusnak karikatúráját láttuk a mozivásznon az el­sőfilmes rendező, Magyar József filmjében. Kotlár Jenő, egy vendég­látóipari vállalat osztályve­zetője rég óhajtott előlépte­tését, főosztályvezetői kine­vezését várja — legalábbis reméli, hogy a jelöltek közül őt választja főnöke, Bence. Osztályvezetőnk igyekszik is őt „megdolgozni” minden eszközzel. A Balaton-parti nyaraló­helyen elkísért a fárasztó kocogó-tomáző túrákra, nyelvlógatva bizonygatva ne­ki, hogy él-hal a sportért, s közben sűrű „elvtársazással” igyekszik hitet tenni „szo­cialista lojalitása” mellett. Ekkor megjelenik Mac Do­nald. a fiatal amerikai pap — farmerben — akivel Kol­lár összebarátkozik, s rövi­desen Kotlár egyszem leánya Betti is. Emberünk úgy véli, hogy az igazi karriert nem a főosztályvezetői kenevezés, hanem a „jó parti” jelenti. Akkor hát mindent bele, fogjuk meg az amerikait a lányunknak a Ford Mustang. jával, és a rakétagyáros apjával együtt. Igen ám, de a főosztály- vezetői cím is jó lenne. Nincs más hátra, konspirál- ni kell. Nem vagyok kom. munista, de a főnőknek be­bizonyítom, hogy Kotlár elv­társ jó elvtárs, és az ellen­jelölt nem elvtárs. Nem va­gyok vallásos, de a hívő Mac Danáiddá! elhitetem, hogy katolikusabb vagyok a pápánál. Nem számít semmi, csak vegye el a lányomat vallja Kotlár. Ennek érdeké­ben templomba jár. paphoz szaladgál, keresztet farag, Szent Antallal, Mária kép­pel, Ferencz Józseffel .be­bútorozza” a szobát, ebédre hívja a fiatalembert, meg­rendezi a lánya „elcsábítá­sát”, hogy aztán a sértett apa önérzetével elégtételt — házasságot követelhessen. Már-már úgy látszik, hogy a sok álszenteskedés Kotlár sikerét hozza, mikor kiderül, hogy a vőlegénynek szánt amerikai reverendás: isten­szolgája. Ez a házasság még az égben sem köttetik meg. S mi lesz a karrierrel? Mentsük, ami menthető — gondolja Kotlár — és újra­éledő „elvtársiasságának” tu­datában nyomába ered fá­radhatatlanul kocogó főnö­kének. Izig-vérig mai problémát dolgozott fel a rendező, a fordulatosság igényével. Ez helyenként örvendetesen jól sikerült, viszont sok volt benne az olyan részlet, amely nem vitte előbbre a cselekményt és a jellemek­hez nem tett hozzá semmit, csupán a nevettetést szolgál­ta a burleszk szokásos és újított eszközeivel. Sokat nevettünk. A főszereplő Kotlár Jenő alakítója az ötvenes évek komikus sztárja Pongrácz Imre volt. aki nagysikerű, „csodacsatár” alakítással tet­te nevét emlékezetessé. Egye­dül neki volt lehetősége sok­oldalú jellemformálásra a karrierista alakjában, s eb­ben bizonyította ismét a ré­gi tehetségét. A másik két főszereplő Betti és Mac Donald csak eszköze Kollárnak. Kőszegi Péter jól alakította a kísér­téssel küszködő fiatal papot. Andai Györgyi a film végén — szinte kivetkőzve a bábu­szerepből, mély emberi ér­zelmeket — igazi érzelme­ket — tolmácsolt a síró-ne- vető Betű alakjában. „A vőlegény nyolckor ér­kezik” című film néhány gyenge percétől eltekintve jó szórakozást nyújt a víg­játék-kedvelőknek. L Zs. Sztyepa n Mhargrdzeli: lubi'eumi A panaszkönyvben kilenc­venkilenc bejegyzés volt. Az étterem vezetője nem rea­gált egyetlen egyre sem. S íme most, mikor a századik bejegyzést várta, úgy izgult, mint a rendezők szoktak a századik előadás előtt. Az igazgató azt olvasta a tegnapi újságban, hogy a metro ejjymilliomodik utasát egy évi ingyenes bérlettel ju­talmazták. Itt meg — a szá­zadik panasz következik... Mit kellene kigondolni? Kö­szönetét mondani a panasz­tevőnek? Ez kellemetlen ? Odaadja neki a futballbér- letét? íiogyne. hogy kívül re­kedjen a stadion kapuin. Végül is döntött az igaz­gató: „Humánusak leszünk, teljesen ingyen fogjuk kiszol­gálni a panaszost”. Az étterembe bejött egy aktatáskás ember. A kaszir jelentette az igazgatónak: — Ennek az embernek ás­kálódó szokásai vannak, és bejegyzés biztosan beírja a századik panaszt! Mikor az aktatáskás férfi leült egy szabad asztalhoz, körülvették a felszolgálók. A férfi meglepődött ekkora fi­gyelem láttán, mégis megszó­lalt: — Kérném szépen... — Azonnal! — rikkantot­ták a felszolgálók és úgy ne­kiiramodtak, mintha sprín- terek lettek volna. S a vendég előtt rögvest megjelent a panaszkönyv. Az csak elcsodálkozott: — Egy étlapot szeretnék! — Ebben a könyvecskében valamennyi fogásunk jellem­zését megtalálja, — próbált tréfálkozni az igazgató, — de itt egy kissé elkomolyo­dott: — Az istenre kérem, gyorsabban írjon a panasz- könyvbe, mert torkig va­gyunk munkával! — De hiszen még semmit sem ettem! Ez éppen olyan, mintha úgy írnék könyvkri­tikát, hogy nem is olvastam a könyvet! — Ügy látszik, író! — sut­togta az igazgató fülébe a kaszir. — Írtam egy regényt a bü­fékről, — folytatta a ven­dég, — azonban szemrehá­nyást tettek, hogy ez a té­ma kicsinyes, a távlatok, azt mondják, nem ugyanazok. Most hát úgy határoztam, hogy az éttermekről fogok írni. S a téma megismerése miatt szeretném tanulmá­nyozni az önök konyháját. Röviden: egy hallevest és egy „Borzsomi” ásványvizei kérek. A felszolgálók egy szem- pillantás alatt teljesítették a kérést. Az aktatáskás férfit magára hagyták, de azért a távolból jól megnézték ma­guknak. — Most megissza a ..Bor­zsomit”, aztán hozzáfog, — jelentették az igazgatónak, mikor a vendég megette a hallevest A ..Borzsomihoz” azonban hozzá sem nyúlt hanem ki­vett valamit a kiürült tá­nyér fenekéről, nagyon meg­örült, majd ezt a „valamit” zsebre vágta és ekkor kinyi­totta a panaszkönyvet. — Hozzálátott! — közöl­ték az igazgatóval. Mindenki a vendéget les­te. Rázendített a jazz zene­kar. A zene alatt az igazgató megkönnyebbülve sóhajtott: megtelt a panaszkönyv jubi­leumi oldala. Mikor az írást befejezte, a vendég kérte a számlát. — A számlája el van in­tézve, — közölte vele a fel­szolgáló. — Ki fizette ki? Mit je­lentsen ez? — A férfi sie­tősen dobta a pénzt az asz­talra, fogta az aktatáskáját és elment. Valamennyien a panasz- könyv fölé hajoltak. S ott a következőket olvashatták: „Már három hónapja ke­resek egy ilyen hosszúságú facsavart az üzletekben. s végül megtaláltam az önök hallevesében! Megköszönöm az étterem iqa?aa*óiának. hogy kielégíti a lakosság mea-endelését az ezer apró­cikk áruválasztékából is.” Molnár Sándor fordítása Rongyrázás A nagyteremben szép hosszú asztalok mentén szol­gálatkészen álldogáltak a pincérek. Aztán — mintha láthatatlan kéz vezényelt volna — hirtelen fényes tálcákkal, rajtá konyakos poharakkal sürögtek — fo­rogtak a vendégek között. A fehérkabátosok mellett csinos lányok, megint csak tálcákkal. Édes és sós sütemények. Hadd mossa le a töményt. Kint, a kerítés tövében pontosan harmincöt sze­mélyautó. Állami mind. Elvégre ünnep van, avatunk! Flancosán avatunk. Az ünnepségre forgatókönyv készült. Néhány részlete: „A gyár ebédlőjében ... érkezéskor, sajtos, sós és édes teasüteményeket szolgálunk fel vendégeinknek, akiket elvtársi beszélgetések közben üdvözölnek a meg­jelentek ...” „Az ünnepség befejeztével a dolgozók elvonulnak, a vendégeket pedig átkísérjük az irodaépületben lévő ebédlőhelyiségbe, — amit addigra a vendéglátóipari szakemberek átalakítottak hidegtálas állófogadásnak meglel élőén,,... Az ünnepély befejezése után a dolgo­zók részére Szolnokon a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Nemzeti Éttermében disznótorossal egybekö­tött baráti összejövetelt rendezünk... Mezőtúrról Szolnokra gépkocsival visszük át a résztvevőket” Történt mindez az év utolsó megyei gyáravatóján, Mezőtúron. Ünnepség volt, vendéglátás. Nem is akár­milyen, még a kiszolgáló pincérek se helyiek voltak. Szolnokról, a Múzeum Étteremből hozták őket Mező­túrra. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat akarta így. Igazolja a forgatókönyv: „A mi gyárunkkal szinte egy ütemben épült fel a szomszédos területen a Dózsa Cipőipari Szövetkezet termelő üzeme is. — ezért, valamint egyéb kapcsoló­dások révén is egy ünnepség keretén belül avatjuk mindkét létesítményt, amelynek megszervezését ma­gunkra vállaljuk. A nevezett egység ünnepélyes ava­tásával is hangsúlyozni kívánjuk a létesítmény fon­tosságát úgy népgazdasági, mint vállalati szempont­ból” Nem tudom, mit kínáltak a hidegtálakon, mert elmentem a mezőtúri főtéri étterembe, ahol 15 fo­rintért' mezőtúri pincér, Mezőtúron sütött májat tett elém. És azt se tudom, mi volt a „disznótorossal egy­bekötött baráti” összejövetelen, Szolnokon. Nem is ér­dekel, unom már ezeket az eszem-iszomos rendezvé­nyeket. Nem tud az ember egy bolt, egy gyár avatá­sára elmenni úgy, hogy ne lenne terülj asztalkám; közpénzen rendezett dáridó. Olvasom a Központi Bizottság novemberi határo­zatát. A párt tagjaitól várja él, követeli meg. hogy harcoljanak a pazarlás, az úrhatnámság ellen .. mert az idegen a párt eszméitől, erkölcsi felfogásától. Akik a mezőtúri gyáravatót rendezték nem értik ezt? — Vagy nem akarják megérteni? S. J. Tanácsi számadás Kunhegyesen (Tudósítónktól) A kunhegyes! Nagyközségi Tanács V. B. eredményes­nek és jónak ítéli a községi tanács szakigazgatási szer­veinek kétéves tevékenysé­gét. Ez alatt az idő alatt a he­lyi tanács 27 feladatot oldott meg 1698 ezer forint érték­ben, bár a legfontosabb be­ruházások és létesítmények nem szerepelnek ezek között. Közülük is kiemelkedik a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár új épületkomplexuma, amelyhez a felsőbb szervek és a helyi tanács ötmillió fo­rinttal társult. — A főtéren emelkedik az új ruházati nagyáruház, emeletén a Kö­zéptiszai Állami Gazdaság irodaháza. Az előző épületek kisajátításához a tanács 500 ezer forinttal járult hozzá. Az idén kialakult az új „városközpont”. Elsőnek az állami gazdaság építtetett eg$ kétszintes 12 lakásos lakó­tömböt, amelyhez az OTP 8 lakású és a tanács 6 lakású többszintes házzal csatlako­zott Az Ady Endre úton 1 km hosszúságú portalanított út épült A községben tizenegyezer ember él. A három termelő- szövetkezetben ezeregyszáz tag munkálkodik. A keresők 36 százaléka ipari alkalma­zott. Kunhegyes diákközpont. A község öt általános és kö­zépfokú intézetében kétezer- háromszáztizenhárom gyerek tanul, száztizenhárom peda­gógus irányításával. Sajnos a tanterem ellátottság még mindig nem megfelelő, mert a negyven tanulócsoportra 29 helyiség jut. A távlati tervekben több fontos beruházás szerepel. A KTSZ-t ki kell költöz­tetni a központból a telepü­lésen kívülre, az iparitanuló iskolát fel kell újítani, szük­ség van egy új háztartási boltra, sportszékházra, a Dó­zsa iskolának tornateremre, a községnek ravatalozóra. — Bővíteni kell a jelenleg 29 km hosszúságú vízvezetékhá­lózatot, megoldást kell talál­ni a szennyvíz elvezetésére. A látszólagos száraz ada­tok, száfnok mögött egy fej­lődő nagyközség tanácsának és lakóinak mindennapos erőfeszítései, sikerei, gondjai húzódnak. D. Szabó Miklós Megkezdődött a jégvágás a Balatonon Teljesen beállt már a Ba­laton helyenként 15 cm vas­tag jégpáncél borítja a ta­vat. Ezt az időt igyekeznek kihasználni a Balaton-menti kereskedelmi és vendéglátó szervek, a SZOT üdMők, va­lamint a Siófoki Halászati Vállalat: Feltöltik a hetekkel ezelőtt gondosan előkészített jégvermeket, tegnap elsőnek a Siófoki Balatoni Halászat« Vállalat kezdte meg a jég- vágást. — A halászbrigádok tagjai most csákányokkal fel­szerelve vonultak ki a tóra. A 15 cm vastagságú jéggel Keszthelyen, Tihanvban, Fo­nyódon. Siófokon és Balaton- szemesen hat vermet tölte­nek meg. A Balaton mindkét partján becslések szerint több mint ezer vagon jeget tárolnak a nyári időszakra. !’

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom