Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-05 / 3. szám
1973. jaruár 5. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 5 r „Áthozott44 adósság Alattvánban még mindig csak találgatják hogy mikor lesz kész a 2 millió 270 ezer forintos költséggel épülő művelődési ház. A • községi tanács már 1969-ben megállapodott a járási tanács költségvetési üzemével — azóta a jászkiséri nagyközségi tanács költség- vetési üzeme — amely vállalta, hogy 1970. júliusában elkezdi. 1971 augusztus végére pedig befejezi a művelődési ház építését. A tanács, hogy meggyorsítsa a munkát 1 millió 600 ezer forint előleget adott a költségvetési üzemnek. Az építkezés a szerződésben meghatározott időben elkezdődött, azután hirtelen abbamaradt. Nehéz így utólag kideríteni, vajon az előleg, vagy a munkakedv fogyott el előbb. Ami biztos, hogy az építők alig egy hónappal a.?, alapozási munkák elkezdése után ..elvonultak” és majd csak 1971 nyarán tértek vissza. Egy esztendei munkakiesést — különösen határidős építkezésnél — nehéz behozni, így volt ez Alaty- tyánban is. Az átadási határidőre még csak a falak felhúzásánál tartottak, azután elmúlt az év, de az építők nem jutottak előbbre. A beruházó kötbérigényt jelentett be, a kivitelező Jó pctdu a vállalati és tanácsi össze!olásra Szolnokon a Viktor János út és Üget utca térségében — a Mátyás király úti lakótelep közvetlen szomszédságában •— több új létesítmény épült az elmúlt években. Elsőnek a SZÜV szolnoki Adatfeldolgozó Központjának üzemépülete, majd egyszáz személyes óvoda, végül a 16 tantermes általános iskola készült el. A sok szép létesítmény feletti örömbe akkor üröm is vegyült, mert út nem épült — nem volt rá pénz. A számítástechnikai vállalat és a városi tanács vezetőinek összefogása végül is meghozta az eredményt. A SZÜV szolnoki Adat- feldolgozó Központja vállalta, hogy az útépítés költségeinek felét fedezi, ha a városi tanács 1972. év végéig a rendelkezésre álló kiviteli tervek alapján a kiszolgáló útszakaszt megépítteti. A több mint félmillióba kerülő útszakasz építése 1972. decemberében befejeződött, mintegy 200 SZÜV-dolgozó- nak, sok-sok óvodás-, böl- csődés gyermek és szüleik legnagyobb örömére. pedig magyarázkodott: a munka folytatásához szükséges pénzt először ki kell gazdálkodni, mivel a kapott előleget más építkezéseknél használta fel. Újból megállapodtak és az átadási határidőt 1972. július 15-re módosították. A tanács azzal próbált enyhíteni a kivitelező pénzügyi gondjain, hogy cementet, mozaiklapo- kat és más építőanyagot vásárolt 300 ezer forint értékben. -Ismét felcsillant a remény, ha késve bár, mégis elkészül Alattyánban a művelődési ház. A költségvetési üzem sietett eloszlatni ezeket a reményeket. A cementet és mozaiklapokat egy „maszek” építkezéshez diszponálta, „elkótyavetyélt” crenkívül más építőanyagot is. (A tetőszerkezethez szükséges vasat.) Ezután már szinte természetes. hogy a módosított határidőre sem készült el a kulturális létesítmény. A költségvetési üzem, hogy mentse a menthetőt magánál ütőképesebb alvállalkoMagyar kiállítások külföldön Elkészült a HUNGEXPO- nál a külföldön tavaly megrendezett hivatalos magyar kiállítások előzetes gyorsmérlege. Az összesítésből kitűnik, hogy tavaly 42 hivatalos vásáron és kiállításon a magyar bemutatók 30 ezer négyzetméternyi területén mintegy 160 vagon terméket, árut vonultattak fel vállalataink. Csaknem kétszer annyi kiállításon vettek részt, mint 1967-ben. A KGST-országok tíz nemzetközi vásárán összesen 18 ezer négyzetméternyi területen mutatták be a magyar termékeket. A tengerentúli fejlődő országok tíz városában, nemzetközi vásáron és önálló kiállításon összesen 8 ezer négyzetméternyi területen mutatta be exportkínálatát a magyar ipar-. A nyugateurópai és más tőkés országokban ösz- szesen 22 nemzetközi vásáron és kiállításon jelentek meg hivatalos résztvevőként a magyar kiállítók. A magyar bemutatók iránt mindenütt nagy érdeklődés nyilvánult meg. zókat keresett Magán kisiparosokkal végeztette el például a villanyszerelési és festési munkákat, a hatvani vegyes ktsz-szel az asztalosipari munkát, a jász- fényszami költségvetési üzemmel a központifütés szerelését. Alattyánban mindezek ellenére még most sem tudja senki, mikor fejezik be az építkezést. (Különösen azóta nem, hogy kiderült: a nehezen elkészült födém szigetelését fel kell bontani. a betont szét kelj verni.) Az elmúlt hetekben sokat írtunk és olvastunk arról, hogy vállalatok, mezőgazda- sági és ipari szövetkezetek eredményes esztendőt zártak és adósság nélkül kezdik az új évet. A jászkiséri költségvetési üzem nem tavalyi, annál régebbi adósságot hozott át az 1973-as évre. Ezt kellene végre rendeznie. annál is inkább, mert nem csupán az adósságról, de hírnevének visz* szaszerzéséről van szó. Illés Antal Levelező képzés a Tanácsakadémia szokoktalási tagozatán A Tanácsakadémia hétéves szakoktatási tagozatán három évi (hat félévi) tanulmányi idővel megszervezték a levelező' képzést. A Minisztertanács tanácsi hivatalának most megjelent utasítása szerint levelező hallgatónak — a fővárosi, a megyei, a megyei városi tanács elnökének javaslata alapján — a Tanácsakadémia oktatási intézeteinek igazgatói azdkat a 30—45 éves tanácsi dolgozókat vehetik fel, akiknek középiskolai érettségi bizonyítványuk (képesítő oklevelük) van. Legalább öt éve a tanácsok hivatali szervezetében dolgoznak; szakmai és politikai ismereteiket sikeres felvételi vizsgán tanúsítják. A felvételi feltételek alól — a megyei szintű tanács elnökének javaslatára — a főigazgató kivételesen felmentést adhat. A levelező képzés tantervét a kétéves szakoktatási tagozat tantervében foglaltaknak megfelelően a Tanácsakadémia főigazgatója határozza meg. Köznapi találkozások A magkészítőnő A homok, a gyermek kezében játék: pogácsákat, meg mindenféle apró figurákat formál belőle. A magkészítő kezében a homok—agyaggal, melasszal, bentonittal keverve — fontos alapanyag. <5 is formáz, a magszekrény, a ■ steigli, a fakalapács meg a levegőszúró, a szerszámai segítségével. És ügyes kezével, amellyel villámgyorsan tömi a homokot a magszekrénybe, s amikor kész a mag — amelyet majd körülfog, ölel az izzó vas, kialakítva a kívánt formát — még egyet — kettőt igazít rajta. A jó magkészítő művésze szakmájának. — Amikor 1951-ben ide kerültem a gyárba két évig hányódtam ide-oda. Dolgoztam a lakatosok mellett, meg másutt is. Azután kerültem az öntödébe magkészítőnek. Nem mondom. két-három pácig szokatlan volt, de mc?^ már azt mondom nagyon érdekes, szép munka, nyugdíjas koromig szeretnék itt maradni. Az asszony, aki munkájáról vall, alacsony, törékeny. Kék munkaköpenyben, fején fehér nylon kendőben üldögél mellettem az egyik irodában, ahová elhúzódtunk, hogy nyugodtan beszélgethessünk. Nézem erős. kidolgozott kezét, amelyben már benne él a formázó mozdulat. — Varrónő akartam lenni, jó tanuló voltam, de csali hat osztályt végezhettem el. Kellett a pénz. Szegény apám 13 évig beteg volt. nekem a legidősebb gyereknek kellett eltartani a családot. Dolgoztam sokfelé, míg végül felvettek ide a mezőgazdasági gépgyárba. — Olyan ugye, mintha ma lett volna? Gyorsa« múlik a® idő-Ji Bólint, olyan bizony mintha csak ma vette volna fel az első fizetését, amit az öntődében keresett: 590 forintot. Nagy pénz volt az számára. hisz annak előtte 2.40- es időbérért dolgozott. „Azért is kértem magam az öntödébe, mert itt jobb a kereset”. — Én 1900—2200 forint körül keresek havonta, az uram 2300—2500 forintot. A papa már régen meghalt. A testvéreim családot alapítottak, a mama velünk maradt. — A férje hol dolgozik? — Itt a gyárban. Lakatos. Somogyból került ide Török- szén tmiklósra. A gyárban ismerkedtek meg, aztán szép csendben megesküdtek. A gyáriak csak akkor tudták meg, hogy Kondás Ilona magkészítő férjhez ment Kónya János lakatoshoz, amikor ők a szak- Mßfwezeti házassági«)tóéi seTélen, nyáron felkereshetik az üdülők a hajdúszoboszlói gyógyfürdőt. Tavaly új termál részleggel bővült a fürdő, kétezer személyes vetkőző, szauna, foginyzuhany kezelő, inhalációs terem is épült. „Buli” hetenként egyszer Szolnokon, a Nemzeti Étterem kirakatnak is beillő ablakain színes felirat adja tudtunkra, hogy minden szerdán ifjúsági táncot tartanak, amelyen a Fantom együttes játszik. Este öttől tízig tart a „buli”. azonban hét óra körül már teltház van. Minden asztal foglalt, helyenként ezt csak a székek karfáján virító tarka pulóverek és az asztalokon hagyott félig kiivott colás poharak jelzik. Gazdáik néhány méterrel arrébb, a zenekar előtti „táncparketten” egyre jobb hangulatban járják a shaket. Lassan, lassan kicsinek is bizonyul a hely, és az asztalsorok között is táncoló párok gyötrik egymást. A zenekar saját számát játssza — a táncosok együtt éneklik velük a dallamot. Az egész műsorukat ismerik már. s úgy látszik nem unják. Aid itt van. szinte törzsvendégnek számít. — Szeptembertől rendez a Nemzetiben ifjúsági táncot a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat KISZ-szervezete — mondja Nagy György, a táncdélután rendezője. — Egy-egy alkalommal száz- nyolcvan, kétszáz fiatal, többnyire ipari tanuló és szakmunkás gyűlik össze. — Hétközben nem járok szórakozni, mert sehol nincs tánc, kivéve ezt a szerdai bulit, — mondja Piros Márta. harmadéves órás ipari tanuló. — Más szórakozás, időtöltés? — Mit csináljak? — vállát vonogatja. — Én meg Szandaszöllő- sön lakom — veszi át a szót Méhesí Rozália. — Ott sincs semmi érdekes. Itt legalább lehet táncolni, egyszer egy héten. Nagy Mária szintén harmadéves ipari tanuló, kereskedő. — A Fantom kedvéért jövök ide, mert jó számoltat játszanak — már mindet tudom kívülről — meg aztán nagyon szeretek táncolni. Mindenhová megyek, ahol a zenekar játszik. Hét végén mindig Üjszászon vagyunk. Ott még ennél is többen vannak. Takács Katalin tizenki- lencéves asszisztens. — Én is „Fantom-drukker” vagyok, és elkísérem őket a bálokra. Jól játszanak, egyszerűen és pontosan. Lehet rá táncolni. Itt Szolnokon nincs olyan szórakozóhely, ahol a hozzánk hasonló fiatalok igazán jól érezhetik magukat. A jobb helyek mind drágák. A Tiszát, vagy a Múzeumot nem nekünk találták ki. Jó, hogy ezt rendezték, de azért ez sem a legnormálisabb szórakozási lehetőség. Itt olyanok is isznak, akiknek nem lenne szabad. Szénási Gyula 22 éves lakatos. — Én tudok a szabad időmmel mit kezdem, nem járnék akkor sem máshová, ha ezenkívül lenne még több tánclehetőség. Nekem ez elég. Sportolok. Abban, igazuk van a többieknek, hogy kevés a fiataloknak, való szórakozóhely. Jó lenne, ha Szolnokon is nyílna. — legalább nyáron — ifjúsági park. A tánc folytatódik, egyre gyorsabb számokat játszik a zenekar. Kipirult arcok, nedves hajcsomók, átizzadt ingek villannák ki a tömegből. Szórakoznak a szolnoki fiatalok. Természetes igényük a tánc. A vendéglátó vállalat ldszesedt csak elismerés illeti, mert biztosították a lehetőséget hozzá. Az pedig, hogy e „szórakoztatás” nevelési és ízlésformáló értéke vitatható, méginkább szükségessé teszi egy kulturáltabb szórakozóhely létesítését. I. Zs. Az idén 900 éves Tokaj Borsod megyében ez új esztendőben csaknem harminc művészeti alkotással: szobrokkal, domborművekkel és mozaikképekkel gye." rapodnak a városok és falvak parkjai, illetve középületei. Tokaj községben, ahol az idén ünnepük a település fennállásának kilencszázadik évfordulóját, a Tisza és a Bodrog találkozásánál emlékoszlopot állítanak. gólyáit folyamodtak. Aztán beköltöztek bérlőként egy kis házba és éveken át spóroltak, rakták takarékba a forintot, hogy otthont teremtsenek maguknak. Dehát vannak emberek, akiknek mindenért nagyon meg kell dolgozni. — Megvettük 63 ezer forintért azt a házat, amiben leírtunk. Nem volt annyi készpénzünk, hogy egyszerre kifizethettük volna. Két évig egyikünk fizetése a részlet törlesztésre ment Alighogy kifizettük, jött a belvizes esztendő. A mi hajlékunk is tönkrement, le kellett bontani. Kezdhettünk mindent élőiről. Összefogott a család és új házat építettünk, 128 ezer forintba került. Szerencsére kaptunk a Vöröskereszttől 8 ezer forint segélyt, így csak 120 ezer a bankkölcsön. Mikor megkapjuk a fizetésünket osztunk, szorzunk az urammal: 425 forint a törlesztés, levonják az SZTK-t, a tüzelőt, kifizetjük a szakszervezeti tagdíjat. a villanyt, a tévét, mert a gyerek kedvéért azt is vettünk, a rádiót, az ötféle újságot, amit járatunk, mert olvasni szeretünk, hát be kell osztani a pénzt, hogy mindenre teljen, Elhallgat, zavartan simítja meg kezével az asztalon lévő hamutartót. — Tudja, még csak egy szobát tudtunk bebútorozni. Egy hálószobánk van. Többre nem tellett. Az idén szeretnénk a kislányunknak venni egy kombinált szobabútort. Dehát elég drágák a bútorok... De nem panaszkodunk. Nincs is miért. Van házunk, szép kertünk... És mesél a teraszról, ahová olyan jó kiülni nyári estéken. A kertbe ültetett szőlőtőkékről, amelyek a férje kezemunkáját dicsérik. Mert az ura nagyon rendes ember. Vidám, de nem hangoskodó és ami a legfontosabb: szereti a családját. — Én elértem azt, amit akartam. Most már csak az a vágyam, hogy a kislányom is megtalálja célját az életben. Sok lemondással, gonddal jár az élet, de sok örömmel is. A kislányom azt mondja varrónő lesz. Ami én akartam lenni valamikor. — És a szabad idő? — A gyárban három szombatunk szabad, a negyediken dolgozunk. A vasalás így is mindig vasárnapra marad. Néha elmegyünk moziba, de inkább tévét nézünk, meg Wvaüunk, Az uram mindig a szőlészeti szakkönyveket bújja, én meg regényeket, verseket. Könyvtári tagok vagyunk, de vannak saját könyveink is. olyan 50—60 kötet. Elvégeztem én a hetedik osztályt is, esti tagozaton. de már nem megy a tanulás. Nincsen se időm. se türelmem. Egy feleségnek, anyának mindig van mit csinálni. — Ismeri József Attila Mama című versét? Felcsillanó szemmel válaszol: — A kedvenc költőm — és már mondja is, meglepetésemre: — Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen ... Ugye így kezdődik? Amikor olvasok, rájövök miiven sok mindent mulasztottam, hogy nem tanulhattam... Lekísérem a vas és olajszagú műhelvbe. Szótlanul odaáll a munkapad mellé és folytatja a munkát, ahol, kérésemre abbahagvta Dolgoznak a magkéczftők számomra ismeretlen idomok kerülnek ki kezük alól, — homokból. Varga Viktória
