Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-26 / 21. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. január 26. Propagandistáknak aiőnl*uk Önállóan# személyes felelősséggel A pártkongresszus határozatainak végrehajtásáért Rendkívüli állapot lorokországitan A török kormány, a Nemzetbiztonsági Tanács javaslatára az ország kilenc vilajetjében két hónappal meghosszabbította a rendkívüli állapotot Egyidejűleg feloldotta a korlátozásokat Zon- guldak és Sakarya vilajetekben. A rendkívüli állapotot 1971. április 26-án vezették be Törökország 11 vilajetjében eredetileg egy hónapra, s azóta többször meghosszabbították. A kormány legutóbbi döntése a parlamenti megerősítés után lép életbe. Ankarából érkező jelentések szerint vasárnap este Adana és Hatay vilajetekben a rendfenntartó erők letartóztatták a Török Népi Fel- szabadi tási Front (FLPT) elnevezésű baloldali szervezet 39 tagját. Zambia védelmet kér Zambia állandó ENSZ- képviselője Paul Lusaka szerdán a Biztonsági Tanács haladéktalan összehívását kérte a területe éllen elkövetett rhodesini agresszió ügyében. A zambiai panasz beterjesztése után Chaidar Anwar Sani, a Biztonsági Tanács sonos elnöke, indonéziai nagykövet sürgős konzultációkat kezdett munkatársaival. Diplomáciai értesülések szerint valószínűleg hétfőre hívják össze a Biztonsági Tanácsot a kérdés megvitatására. A Biztonság Tanács elnökéhez intézett levelében a zambiai kormány azzal vádolja a szomszédos Rhodesiát, hogy gazdasági blokáddal s katonai fenyegetéssel akarja az afrikai felszabadító mozgalmak támogatásától elriasztani Zambiát Finnek érdekében agressziós cselekedetek egész sorát hajtatta végre a közelmúltban Zambia ellen, s a két ország határán komoly katonai erőket — köztük 4 000 dél-afrikai katonát vonultatott fel. Ezek a lépések —• hangsúlyozza a zambiai kormány levelében — veszélyeztetik az ország szuverenitását. E feszült helyzet kialakulásának okait elemezve, ENSZ-körökben emlékeztetnek arra, hogy Nagy-Britan- nia és az Egyesült Államok mindeddig figyelmen kívül hagyták a Biztonsági Tanács Rhodesiával kapcsolatos határozatait. Az egyiptomi kormány szerdán szolidaritásáról biztosította Zambiát A Párt Központi Bizottságának novembei állásfoglalása a X. partkongresszus határozatainak végrenaj kásáról. világos tennivalókat tartalmaz. Sem a harci programot. sem a munkaprogramot illetően nem mozog általánosságban. Mint a cikksorozatom előző részében is utaltam rá: konkrét feladatköröket jelöl meg. Anélkül persze? hogy beleszólna a részletekbe, az egyéni kezdeményezések sokszínű és helyileg jobban ismert módozataiba. Azt ugyanis már a vállalati igazgatónak kell tudnia, hogy mit akar tenni a jobb üzem- és munkaszervezésért. A párttitkárnak kell tudnia, hogy miként állítja minél tettre készebben csatasorba, hogyan lelkesíti, szervezi, vezeti — a párt- szervezet valamennyi tagjának bevonásával — a dolgozókat a szocialista építőmunka soronlévő feladatainak megoldására. A munkásnak kell tudnia, hogy a maga munkapadjánál mit tesz saját és közvetlen dolgozótársai hatékonyabb termelése, jobb minőségű termékek gyártása érdekében és miként tesz eleget a hibátlanul végzett munka egyre fokozódó követelményeinek. Ugyanis az irányító szervekben, a tanácsoknál vagy az értelmiségi, szellemi munka legkülönfélébb területein dolgozóknak személy szerint kell tudniuk az adott, konkrét, de részleteiben helyileg kidolgozandó feladatokat. A határozat alapos végrehajtása csakis sokrétűen, differenciáltan, a legkülönbözőbb helyi problémák tervszerű napirendre tűzésével lehet eredményes. Ezekből a látszólag részkérdésekből tevődik azonban össze maga az egész, a teljes határozat. Önállóan és felelősséggel — ez a két követelmény folyik mindebből. Ez a nyitja a sikeres végrehajtásnak, mert lehetetlen és megvalósíthatatlan lenne mindent fölülről várni, önállóan kell megfogalmazni a feladatokat. a helyi viszonyok ismeretében. Ugyanakkor azonban felelősen is. mert ha valaha akkor most aztán igazán nincs helye a kalan- dckodásnak. a megalapozatlan, felszínes látszatintézkedéseknek. Felelősséggel mérhető csak föl. hogy egy- egy lépés, intézkedés vajon mit szolgál, mii eredményez, s a próbatétele csak a Központi Bizottság határozata lehet. Ha annak szellemében született, ha szolgálja a határozat előírásait, törekvéseit, akkor megfelelő, jó és a közösség érdekében való. így segítve természetesen az egyén boldogulását is. A közösség és az egyén szerepének összefüggései, az egyéni érvényesülés kérdései a Központi Bizottság ülésén és az állásfoglalásban is újból megvilágításba kerültek. Társadalmunkat továbbra is foglalkoztató kérdés ez, amely már évek óta beszédtéma. Az individualizmus, a harácsolás merőben ellentétes pártunk erkölcsi felfogásával, de ugyanígy a szocializmust becsületes munkával építő minden embertől. A tisztességes emberek tömegei — amint azt az elmúlt hetek is bizonyítják — a határozatban foglaltakkal egybevágóan ítélik el az önzés, az anyagiasság, az emberi együttélés szabályait és a szocialista erkölcsi normáinkat semmibevevő, az eredményeinket lebecsülő cinizmus minden megnyilvánulását. Itt is azonban — mint mindenben — nagyon gondos megítélésre van szükség, esetenkénti pontos mérlegelésre. Tudunk régebbről olyan káros eseteket, amikor a fürdővízzel csaknem kiöntötték a gyereket is egyes kezdeményezések elfojtásával. Jól lehet azok nagy anyagi hasznot hoztak elindítójának, ki- , vitelezőjének, de még nagyobb lehetett volna a nép- gazdasági hasznuk, ha hagyják megfelelő keretek között kibontakozni. Az a helyes, ha anyagilag is jóljárhat, kiemelkedően kereshet mindenki, aki kisebb vagy nagyobb közösségnek, s így végeredményben az egész országnak válik jelentős hasznára. Fokmérőként — s a juttatás mértékéül is — munkájának társadalmi hasznosságát fogadhatjuk el. miközben az elsődleges szempont: az ország, társadalmunk érdeke. Ügy, amint erről is szól Kádár János elvtárs: „...kommunistáknál, a kommunizmussal valóban rokonszenvező embereknél mindig csak egy sorrendet fogadok el. Első a közügy! És ha valaki ehhez fűzi hozzá, hogy közös ügyet, a szocialista ügyet azért is támogatja, mert megtalálja benne anyagi számi, tásait — ebben én nem érzek semmi sértőt.” A későbbiekben még azt is hozzátette ehhez, hogy „a boldogulás útja a szocialista társadalom építése”. Világos vízválasztó ez mindazokban a sokat feszegetett kérdésekben. amelyeknél az anyagiasság és az egyéni kezdeményezésből, tehetségből szerzett nagyobb anyagi részesedés között elelmosódott a határ. Most épp a Központi Bizottság novemberi határozatával is újabb, kiváló lehetőségek egész sora nyílt még szélesebbre a személyes kezdeményezések, tervek megvalósítása előtt. Sok olyan probléma megoldására, amely mind-mind a szocializmus érdekében való és egyben ezáltal az értük dolgozók további boldogulását is előlendítik. A munka szerinti elosztás, az anyagi érdekeltség elve, a megfelelő kereseti arányok biztosítása — amelyeket a határozat is hangoztat — igazán és igazságosan a szocialista társadalom viszonyai között érvényesülhet. Már csak ez is minden embert joggal ösztönözhet önálló és felelős cselekvésre. Olyan határozat született a két kongresszus közötti helyzet alapos elemzésével, amely gazdag lehetőségeket kínál a cselekvésre, sőt egyenesen buzdít, serkent arra, ha tovább akarunk lépni, előrehaladni. Fejezetei — a nemzetközi kérdésektől a belpolitikai, a gazdasági építőmunka, az életszínvonal, az ideológia kérdésein át a párt működéséig, a pártépítésig — egységes, szerves egészet alkotnak. — Olyan komplex határozat ez, amely komplex megvalósítást is igényel, miközben részeit a helyi feladatokra alkalmazzuk. Most nem lezárult egy szakasz e határozat megállapításaival, hanem elkezdődött. •Azé a cselekvésé, amely az eddigieknél intenzívebben és konkrétabban kívánja való- raváltani mindazt, amit a X. kongresszus elhatározott. Menetközbe^ mutatta meg a Központi Bizottság, hogy jó úton járunk, de buktatók is vannak. Miközben megmutatta e buktatókat, arra is felhívta a figyelmet, hogy csak akkor kerülhetjük el azokat és — tovább folytatva a hasonlatot —akkor haladhatunk biztonságosabban előre az úton, ha mindig napirenden tártjuk, újból és • újból elővesszük, tanulmányozzuk a határozat pontjait, így alkalmazva saját közvetlen munkánkon. Ennek szellemében válaszolhatunk minden bizonytalanságra, kétségre, gondra. Nem hihetjük ugyanis, hogy a jövőben már nem lesznek akár gondok, akár nehézségek. Nem szivárványt kergetünk, de reális, mégis fölemelő célokat tűzve magunk elé kívánjuk megvalósítani, ami jelenlegi körülményeink között önálló, felelős, céltudatos munkával, tapasztalataink hasznosításával elérhető. A határozat záró mondatával élve: „Ha a párt- szervezetek, a párttagság szilárdan, lendületesen dolgozik meg van minden feltétel ahhoz, hogy a X. párt- kongresszus határozatai maradéktalanul megvalósuljanak”, Lőkös Zoltán (Vége) Nem csillapul az iziandi vulkán Tegnap reggel óta már tizenöt — egyenként csaknem háromszáz méter átmérőjű — kráter ontja a föld izzó mélyéből felszakadó lávát az Izland déli partjainál fekvő Wesmennaeyjar-sziget évezredek múltán működésbe lépett vulkánjából. Jóllehet a helyi hatóságok körültekintő szervezőmunkájának eredményeként az 5000 főnyi lakosságot sikerült idejében elszállítani a szigetről, s így emberéletben kár már nem eshet. félő. hogy a tűzhányó közelében lévő várost a lávafolyam elpusztítja. Egy izlandi geológus úgy nyilatkozott hogy a rendkívül intenzív belső mozgások miatt lehetetlen bármi módon is előre megállapítani, vajon hol keletkezik újabb kráter, vagy merre áramlik majd a lávafolyam. L Vettem nejemnek egy kalapot. Pontosabban, nem vettem, hanem szereztem, ami a ténynek különleges jelentést ad. Venni mindenki tud. na de szerezni.. Hazafelé menet bementem a rendelőintézetbe. Makacs epehólyag gyulladásom nem hagy nyugton. A rendelőintézet előcsarnokában felakasztottam a felöltőmet. a kalapot pedig dobozostól felhelyeztem a fogas .kis polcára. Egyszer csak úgy rémlik: valaki bámul a hátamba. Körülnézek. Egy meghatározhatatlan gyanús személy bámulja a fogast. Visszafordultam és maqamhoz vettem a dobozt. így biztosabb a dolog. A doktorhoz már dobozzal együtt léptem be. — Éppen jókor ion. — mondta Gavril Gavrilovics, illetve, ahogyan mi neveztük: Gav-Gav. — Érkezett egy újabb preparátum. Minden nap tizenöt cseppecske három alkalommal, beveheti étkezés előtt és étkezés után is. Mintha elvágták volna... Na, hát ez KALAP meg micsoda itt magánál? — Szerény kis ajándék, egy kalap. — Ajándék? — ráncolta homlokát az orvos. — Talán hallotta valaha is. hogy Gavril Gavrilovics ajándékot fogadott el? — E kis ajándékot, — jegyeztem meg — nem önnek. hanem Lidának. a feleségének vettem... — Nocsak! — horkantott Gav-Gav. — Már a feleségem nevét is ismeri! Hogy miféle emberek vannak! Rászedik az embert! Rászedik!... Bár, egy kalap, azt hiszem, semmiség. Feltételezem. hogy illeni fog Lidocskának. Na, még ez első alkalommal meg- bocsájtok — mondta G"v- Gav. s kezemből kiszedte a kalaposdobozt. Mikor hazaérkeztem az én drága hid&m megkérdezte: — Hol van hát a kalap, amelyről oly csábosán regéltél a telefonba? — A kalap Lidánál van. aki Gavril Gavrilovics felesége. .. — qüQvöqtem. — Mindent értek. — mondta keményen az asz- szony És majdnem elváltunk. A. Burmejev Bábmúzeum Monte-Carlóban Monte-Carlóban Charles Carni er, híres mú'tszázad- beli francia építész által épített, ódon házban bábmúzeum nyílik. A kétszintes múzeumban összesen 400 bábut, 87 automatabábut és 2000 különféle, egyéb tárgyat állítanak ki, amelyek a XVIII. századi és a XIX. század eleji mindennapi életet, szokásokat és ruhákat ábrázolják. A látogató előtt, miniatűr formában a kor szokásait ábrázoló „zsánerképek” bontakoznak ki. Számos kiállítási tárgy mozog, a bennük elrejtett szerkezet következtében: pl. egy ügyvéd heves taglejtések kíséretében védőbeszédet mond, bohócok és zsonglőrök mutatják be számaikat Ez a sajátos múzeum kétségtelenül kivívja az őt megillető helyet a francia Riviérán levő, többi múzeum sorában. Idomított vaddisznó Pawel Pieczik, a lengyel- országi Zielona Góra vajdaság erdésze, megvalósította a majdnem lehetetlent: megszelídített egy vaddisznót. Az állat harmadik éve az erdész portáján él. az erdőbe jár sétálni, és mihelyt vadászokat vesz észre nyomban hazaszalad. Medeo a korcsolyázók paradicsoma 1973 telén a Kazah SZSZK Zalijszkij Altáj hegyei között elterülő híres korcsolyapályán, két évi szünet után újra versenyt rendeznek. Medeo — ez a tenger szintje felett 1650 méter szer biztosítja a műjéig állandó hőmérsékletét. Októbertől májusig lehet a gyorskorcsolyázóknak, jég- korongozóknak és műkorcsolyázóknak versenyezni itt. A pálya körül 11 ezer nézőt befogadó stadion magasan fekvő helység — először 1951-ben vált híressé. A gyorskorcsolyapályán több éven át számos hazai és világrekord született. Medeoban nemrég befejezték az új sportkomplexumot. A létesítmény a régi ■ pálya helyén, a Mohnataja hegy lábánál fekszik. 140 kilométer hosszú csőrehdépült. A tribünök alatt helyezkednek el a sajtótudósítók szobái, az orvosi rendelők, filmvetítő és a szauna. A sportpályát felszerelték elektromos eredményközlő berendezéssel, célfotó- berendezéssel és más, a modern sportversenyek rendezéséhez nélkülözhetetlen berendezéssel. Repülő gépkocsi a láthatáron Ügy látszik, hamarosan valóra válik a gépkocsi- vezetőknek az a vágyálma, hogy szárnyas autójuk legyen. Ilyen ábrándjuk különösen a sorompó vagy közlekedési lámpa előtti gyötrelmes várakozás pillanataiban támad. Most a szakemberek olyan különleges gépkocsit szerkesztettek, amely egy tucatnyi egyszerű művelet segítségével hat perc alatt repülőgéppé alakítható. A repülősebesség több mint 100 kilométer óránként. a felszálláshoz 300 méter hosszú kifutópálya szükséges, a járműbén pedig két utas és kisebb rakomány szállítható. Milyen a jó vendéglő? Francoise Dórin francia írónő, számos színdarab szerzője, szabad idejében szenvedélyesen szeret főzni. Legutóbb bokros teendői úgy lekötötték, hogy barátait egy étteremben kellett vendégül látnia. A színpadi szerző szemszögéből nézve a következő szavakkal kommentálta a dolgot: „Egy jó vendéglő nem mindennapi művészet színpada. A színpadkép sokatmondó a rendezés gördülékeny, a szereplők tudják a szerepüket és a párbeszéd, akár csak az étkezés, spontán és mesterkéletlen.” A mások füstje Az egészség kérdésével fogla'kozó egy csoport, amelynek tagjai orvosok és politikusok közül kerülnek ki, olyan javaslato* szavazott meg. amelyben azt kérik a bonni parlamenttől, dolgoztasson ki törvényrendeletet a „nem dohányzók védelmében”, tiltsák be a gyárakban és a hivatalokban a munkaidő alatti dohányzást. Ezzel összefüggésben Ferdinand Schmidt mannheimi rákkutató professzor elmondotta, hogy az ón „szekunder füst”, vagyis az a füst. amely a hamutartóba helyezett cigarettából száll fel, a nemdohányos számára — akit „passzív dohányosnak” neveznek sokkal veszélyesebb, sokkal „rák- kettőbb hatású”, mint a közvetlen dohányzás. Az NSZK különböző városaiban sikerült megvédeniük a nemdohánvoookat. .Münchenben pl. rendeletet hoztak, amely megtiltja a dohánvzást a fö’dalattin. Az eredménv meglepő volt: a megkérdezettek 90 százaléka szavazott a tilalom mellett annak ellenére, hogy tökkcáfTfUr rnepnöc-ött dobáovn«; yToMnIT*>pmV»en —• titkos szavazás utián — a közhivatalok vezetőinek és alkalmazottainak nagy része (pontosan 65 százaléka) szavazott a munkahelyi dcri hány zás elleni
