Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-24 / 19. szám
1973. január 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Lammermoori Lucia A Szegedi Nemzeti izinh tz o-eratarsuia’ánah előadása Szolnokon Ha valaki azt mondaná, hogy Donizetti csak azért írta meg a Lammermoori Luciát, hogy a sextettnek és az őrülési jelenetnek keretjátéka legyen — alighanem közel járna az igazsághoz. Mi volt az 1830-as évek operadivatja? A meghonosodó romantika. A közönség romantikus történetet kívánt. De ezek tartalmának aktuális mondanivalóval történő megtöltése csak későbbi évtizedek vívmánya lett. Maradt tehát a romantika — csak önmagáért. Abban a korban az előadó énekesek sem elégedtek meg a zeneköltő álmainak egyszerű ■ tolmácsolásává'. Császároknak érezték magukat, a színpad császárainak. Ennek megfelelő, nagylélegzetű. pompásan csillogó áriákat követeltek a komponistáktól amellyel ámulatba ejthették a publikumot. Ilyen kötöttségekkel kel'ett dolgoznia a XIX. század első felében a zeneszerzőknek, közöttük Donizettinek is. Az opera témája adva volt Walter Scott nagysikerű regényében, a „Lammermoori menyasszonyban”. Néhány dallamos és bravúros ária, néhány duett és tercett, pár kis recitati vó. ami feltétlen szükséges a történet megértetéséhez — és kész az opera. Ez volt a korabeli zenei recept. S hogy éppen a Lammermoori Lucia legkiemelkedőbb a több mint hetven Donizetti-dalműből, annak oka a már említett énekhatosban és az őrülési jelenetben keresendő. De a csaknem 15 perces „őrülési jelenthez”. , amely hosszú időtartama mellett hihetetlenül nehéz koloratúr részeket is tartalmaz, kiváló, nagyon kiváló énekesnő kell. Ha ez megvan, akkor siker 0 Lammermoori. Ezt a kiváló énekesnőt találta meg a Szegedi Nemzeti Színház, a szinte még pályakezdő Fekete Mária személyében. Nemcsak hangadottsága és énektechnikája teszi nagyszerű Luciává, hanem külső megjelenése is. És ha ez még valakinek kevés lenne, tessék hozzáadni kiváló színpadi játékát, amely éppen az őrülési jelenetben mutatkozott meg leginkább. Az opera másik, bár kisebb Petőfi. Finnországtól Hol viáig Finnországban a Finn— Magyar Társaság rendezvényein kívül az év * folyamán mintegy 3500 iskola szervez, Petőfi-ünnepséget. Berlinben a városi könyvtárban, Becsben a Collegium Hungaricumban ugyancsak nagyszabású Pe- tőfi-kiállítást nyitnak meg. Varsóban a magyar—lengyel kulturális egyezmény megkötésének 25. évfordulója a kaiméból az ottani fővárosi művelődési házban látványos Petőfi-tárlatot rendeznek. Külön reprezentatív kiállítást küldünk Moszkvába, amely előreláthatólag februárban a Csehov Múzeumban kerül bemutatásra. Márciusban Ecuador fővárosában, Quitóban, valamint Milánóban, az Ambro- ziana kertben felállítják Petőfi bronzszobrát. Feren- czy Béni alkotását. A bolíviai La Pazban levő Petőfi téren felavatják a költő Vígh Tamás készítette szobrát Weimarban ápril;s 14-tő’ június végéig. a prágai Kultúra Házában és Bukarestben ősszel kerül sor a Petőfi-megemlékezésekre. jelentőségű csúcspontja a II. felvonás sextettje. Xehet, hogy Donizetti sem véletlenül komponálta meg ezt a szokatlanul nagy létszámú énekegyüttest. Mintha szándékosan egybegyűjtené a szereplőket, hogy azonnal összehasonlítsuk — „ki mit tud”. Kicsit benne is volt ebben a részben a szereplők jó és rossz énekesi tulajdonsága. Az Edgárt alakító Réti Csabában rendkívül muzikálisan, nagyon tisztán éneklő tenoristát ismerhettünk meg. Ám hangja kissé gyenge — különösen a többi szereplőhöz viszonyítva — és nazá is éneklési módja jellegte'enné teszi hangját. Littay György Lord Asthon szerepében néha bizonytalankodott. egy-egy zenei motívum kontúrjait határozatlanná tette, az énekegyüttesekben sem alkalmazkodott mindig társaihoz. Varga Róbert és Sinkó György Artúr, illetve Raimond szerepében hívta fel magára a figyelmet. Mindketten a szerephez illő jó hangadottsággal és zenei megformálásokkal. Megbízhatóan énekelte szerepét Gortva Irén és Juhász József is. Külön kell szólni az énekkarról, amely állandó szereplője a darabnak. Tagjai végig nagyon fegyelmezetten. nagyon tisztán énekeltek és nem kis részük van a jő előadásban. Sajnos ez kevésbé mondható el a zenekarról, amelyet Szalatsy István karmester kissé magára is hagyott, az énekesekre és a kórusra fordítva figyelme javarészét Angyal Mária rendezése egységes munka volt, de ragaszkodott a romantikus operafelfogás régi hagyományaihoz. Nem volt hibátlan a szegediek Lammermoori Luciája, de jó előadás volt — Kutas — R lan a jég, hatalmas koi-gó gyomor. Az ökrök járást taposnak a hóba. fel a gátig, itt hordják majd fel a kívéket, vagyis a nádkötegeket... Régi kép... Piroska nap tájt, ilyenkor már igen csak hóval szaladt a szél. igyekezni kellett tehát, hogy fúvás előtt kocsira vagy szánra kerüljön a nád. A Tisza holtágai, a lápo- sok, tavak mellett a nád volt a szegény ember téli kenyérre valója. Harminc—negyven évvel ezelőtt még a nádvágással számolt minden nincstelen a mi vidékünkön. A nádpénzből kihúzzuk felengedésig, mondták — vagyis addig, amíg kubikolni nem lehet. A holtágak, laposok nádja az uraságé volt. Késő őszszel a környék nincstelenjeiből már megszervezték a „nádbandákat”, akiit, ha bírta a jég, nekiláttak a rengetegnek. öt fillért, tízet, húszat — mikor hogy — fizetett egy kéve nádért az uraság. Vesszőt, a kéve bekötéséhez, persze a „banda” hozott. Ezt még az ősszel, a nagyja fagyok előtt megszedték, hogy ne pattanjon any- nyira. Nyáron a melegtől szenvedett a szegény ember, amikor aratott, télen meg a hidegtől. Mert a nádvágás is felért az aratás keserveivel. Különösen akkor volt nehéz, amikor virágos volt a nád, tehát zúzmarás. A nádaló, a nádvágó nyakába hullott a csillogó hideg, meg ráfagyott a bajuszra, szemöldökre. A nádvágáshoz beöltöztek. Báránybőr kucsma, meg bőrtenyerű egyujjas kesztyű nélkül jaj volt annak, aki nekiállt a táblának. A csizmát Vietnamért A VOLÁN véradói rakozókat látom,, ennél jóval többen jöttek el. Örülök neki, hogy olyanok is sokan rászánták magukat a véradásra, akik korábban távol maradtak ettől a mozgalomtól. Négyesével hívják be az embereket. A folyosón álldogálók még vidámak, jóízűen fogyasztják az uzsonnára kapott teát. sajtot, kiflit. Egyik és vékony sugárban folyni kezd az üvegbe. A hangulat furcsa módon feloldódik. Az emberek kényelmesen elhelyezkednek, már egy-két óvatos tréfára is telik a jó (kedélyből. Az asszisztensnők állandóan készenlétben állnak, sűrűn érdeklődnek a véradók hogyléte iránt. A rosszullét legkisebb jelére közbelépnének, de nincs rá szükség. A vérvétel nem is olyan kellemetlen. Az erős Idegzetűek még nézik is, hogyan folyik az üvegbe az életet mentő vér Jó estét Magyarország Fórumok a tévé műsorában A televízió politikai műsorainak idei tervét úgy állították össze, hogy a nézők pontosan nyomon követhessék hazánk és a világ politikai eseményeit. Ebben az idén is fontos szerep hárul az elmúlt években népszerűvé vált tv-műsorra. a Fórumra. Februárban például a külpolitikai fórum témája a nemzetközi helyzet alakulása lesz A tervek szerint az európai biztonsági értekezlet előtt sor kerül olyan nyilvános adásra is. amelyben külföldi újságírók informálják a magyar közvéleményt. Az emlékezetes „Szovjet Fórum” után most egy másik testvéri országot akarnak bemutatni ezzel a közvetlen módszerrel. Természetesen tovább folytatódnak az egyszemélyes Fórumműsorok is, amelyek . „főszereplője” politikai, társadalmi. gazdasági életünk egy-egy kiválósága lesz majd. Az elkészült terv szerint műsorcsalád lesz a „Jó estét Magyarorszóg”-ból. Február 13-án a főváros felszabadulásának évfordulóján jelentkezik a „Jó estét Budapest” című adás. A következő hónapokban kerül képernyőre a „Jó estét Pécs” című műsor is. A sorozat folytatásaként tervezik egy szocialista ország fővárosának megismertetését is. Az államosítás 25. évfordulóján, március végén a Televízió helyszíni közvetítést ad több budapesti és vidéki nagyüzemből. „Emberek az átlagok mögött” címmel a tv népgazdasági osztálya hat adásból álló sorozatot készít, amely a statisztikát szembesíti a valósággal: azt szemlélteti, hogyan érvényesülnek az elvont adatok, számok egy-egy üzem, brigád, illetve egyén életében. Az MSZMP Központi Bizottságának novemberi határozata alapján négy—ötrészes sorozatban informálják a nézőket a népgazdaság legfontosabb problémáiról, többek közt az ár- és bérviszonyok alakulásáról. —■ Jegykiskészlet nyilvántartó vagyok — mondja Mudris Mária, Észre veszi, hogy nem tudom, milyen foglalkozás rejlik az elnevezés mögött. Mosolyog. — Én szerelem fel az új kalauzokat, az elmenőktől pedig visszaveszem a jegykészletet. A „Gagarin” szocialista brigádban dolgozom. A brigádvezető szólt, hogy véradás lesz, lehet jelentkezni. Én még sohasem adtam vért, de most elhatároztam, hogy jelentkezem. Egy kicsit izgulok, azt hiszem, ez látszik is rajtam. •ár A „Vért Vietnamnak” mozgalom az előkészítés után ezekben a napokban lép a megvalósulás szakaszába. — Karcagon már több vállalat dolgozói adtak vért, Mezőtúron január 26-án, Jászberényben február 2-án kezdődik a nagyobb arányú szervezett véradás. Szolnokon eddig az egészségügyi dolgozóktól vettek vért, majd tegnap reggel a Volán 7-es számú Vállalatának dolgozói folytatták a sort, ☆ Kulcsi Sándor autóbuszvezető. Munkásőr, a „Gagarin” szocialista brigád vezetője. — Másodszor adok vért. Tavaly a munkásőrszakasz egyöntetűen jelentkezett térítésmentes véradásra. és most is mindnyájan jelentkeztünk. A munkásörök fegyverrel a kezükben védik a békét.' Szerintem a legkevesebb, amit megtehetünk a vietnami nép érdekében, hogy vért adunk. ☆ Kaposvári Gyuláné, a vállalat Vöröskereszt szervezetének titkára. — Nálunk 1964 óta működik a Vöröskereszt szervezet. Elsősorban a szocialista brigádokra támaszkodunk. Évente kétszer tartunk véradó napot, tavasszal és őszszel. Ez a mai rendkívülinek számít a két hagyományos nap mellett. A vállalatnál 170—180 rendszeres véradó van. Ma ötvennyolcán jelentkeztek, de ahogy a válói megtermett társuk a tréfák célpontja: „Ettől’ a kövértől dupla mennyiségű vért tessék venni” — mondogatják a sürgő-forgó asszisztensnőknek. • A várakozásban már egy kicsit nyomottabb a hangulat. Az emberek szótlanul ülnek egy pádon, kezükben tartják az üveget, meg a lapjukat. Innen már egyesével hívják be őket abba a szobába, ahol a vérvétel megtörténik. — Furcsa dolog ez — mondja valaki —, tudom, hogy nem nagy eset ez az egész, fájni sem fog, meg önként js jöttem, mégis egyben van a gyomrom. Alig fejezi be, máris szólítják. Felfekszik az üres asztalra. Beleszúrják a tűt a karjába. A sötétvörös vér végigfut egy áttetsző csövön Csornán Ferenc rugókovács, a „November 7.” szocialista brigád tagja. — A vállalatnál 1966 óta dolgozom. Azóta minden évben adok vért, néha kétszer is. Kilencszeres véradó vagyok. A felhívás után tizenkét embert szerveztem a mai véradásra. Ha az ember úgy érzi, hogy tud segíteni másokon, és az egészsége is megengedi, akkor segítsen. Nem igaz? tói „ A vérellátó szolgálat délutáni közlése szerint a Volán 7-es számú Vállalatnak hatvankilenc dolgozója, ösz- szesen huszonhárom liter vért adott a vietnami nép megsegítésére. B. A. zsák vagy lópokróc darabokkal bugyolálták be, hogy ne csússzon annyira. Meg vigyázni is kellett a lábbelire, mert a finomabb bőrt köny- nyen kiszúrta a torzsa. A szerszám törött vagy kopott kaszahegy volt, olyan éle» mint a borotva. Egy banda tizenöt—húsz emberből állott. A bandagazda a legtekintélyesebb volt közülük, akinek jó nyelve volt. aki a legjobban húzta a kötelet az ispánnal, az uraság megbízottjával. A megválasztott bandagazdát aztán az uraság vagy elfogadta vagy nem. Kikötésük volt: büntetett ember nem lehetett bandagazda, csak a teljes becsület«, így mondták. Védekezés volt ez az uraság részéről, nehogy olyan valaki kerüljön a banda élére, akinek az agrárszocialista vagy a munkásmozgalomban való szerepe miatt összeütközése volt a törvénnyel. Nem a tyúkperek miatt tartotta magát az uraság ehhez az íratlan szabályhoz... Minden banda együtt fogott fel egy-egy táblát, de az öt—hat méteres parti sávokba kettesével álltak be az emberek: egy birós, egy öreg. 4 birósabb. tehát a fiatalabb vágta, a tehetetlen meg kívizte a nádat. A kéve méretét kikötötte az uraság, este, amikor vették át a hozamot, éles vassal mérték a kéve átmérőjét. A kisebb kévéket visszadobták. A hozamon, a keresetein a banda egyformán osztozott, csali a vizes — rendszerint süldőlány volt — kapott fél részt. A bandák váltogatták egy- _ mást, — hogy megközelítően egyformán keressenek. Akik tegnap a jobban voltak — vagyis a sűrű, erős nádakat termő partok alatt — a silányba mentek. — és fordítva. Ebből jövő hangos szóra nem emlékeznek a legöregebb nádvágók sem, pláne veszekedésre... A gyerek egyformán eszik, ez volt a a csere mondóké ja, de nem igen emlegették, természetesnek tartották. Hogy ki, mennyit vágott le, kévézett össze, a kurázsira volt bízva. Ez olyasmit jelentett: mindenki annyit dolgozott, amennyit mert, vagyis amennyire az erejéből futotta. Csak a nap még ne álljon ember egy se volt, mesélik a régi ugi, meg a szandai nádvágók — az ilyet már eleve nem vette be a banda — inkább azért szóltak egymásnak, ha valamelyikük nagyon meghajtotta magát, tehát sokat dolgozott. Vigyázz az inadra, hé, mondták egymásnak, a talyigát is tolni kell valakinek. A nádvágás komorabb. kevesebb beszédű munka volt az aratásnál vagv a kukoricatörésnél. Talán azért, mert itt a vizeslányon kívül egy fia fehémép sem volt. de lehet azért, mert kubiknehéz munka volt. Asszonynép nem taposta a jeget az emberek után, de az arrajárók igen sűrűn. A csendőröket hívták akkortájt arrajárókhak. meg errejáróknak, mivel mindig így kezdték: erre jártunk, emberek, megnézzük már magukat, megy-e a munka... A pendelyes gyerek is tudta az urasági földeken, hogy ahol a bandák dolgoznak, ott hamar, meg sűrűn megjelennek az arrajárók, a lovascsendőrök. A bandagazdának illő volt beszédbe elegyedni a csendőrökkel — amennyit muszájból meg is csinált — de a többi csak a fenekét forgatta a kakastollasokra. (Mindenki előtt világos volt, miért jöttek... A bandagazdától olykor meg is kérdezték a csendőrök: van-e olyasmi szóbeszéd ... Nem volt, soha nem volt, — csendőrök számára... Amikor kitelt a munka, amikor elfogyott a vágniva- ló, a bandák áldomást ittak a falujuk kocsmájában, vagy egy-egy üres birkahodályban. Az utolsó tíz—húsz kéve ára már az áldomáspénz volt, ezt minden bandatag betette a nagykalapba. A borozáson a banda tagjai már sógorolták egymást — akár sógorok voltak akár nem — és fogadkoztak, hogy jövőre is együtt vágnak. Aki úgy érezte, — az öregebbjei — hogy a következő télen már nem birja a jeget, annak jogában állt maga helyett kommendálni valakit a családtagiai közül. Ezt rendszerint el is fogadták, még akkor is, ha nem tetszett nekik az illető, de ilyenkor hozzá mondták: csak maga miatt... •fr Mindenfelé talpon állnak a nádak. Nem kell senkinek, nemigen vágja le senki. Nincs már rá szegénv ember, mondják a rég; nádvágók, akik segítségével felfrissítettem gyermekkori élményeimet. Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. De jó dolog, hogy nem kell bandákban tülekedni az uraságnál, hogy oéter-fillérekért levághassuk a holtágak nádrengetegeit. De lő dolog, hogy az egykori nádvágó szegényember fia. meg unokája még a disznóolja tetejére se tenne nádat, nemhogy a házára. De mégis nagv kár lesz, há az idén is ott pusztul a limánokban a Tiszafái tengem vi nádia: a nváron meg majd. amikor építkezünk, megint nem lehet nádpallót kapni. A tövén pusztuló öregnád a vizet is rontja, meg a szúnyogoknak is a legjobb búvóhelye. Valakiknek mégiscsak él kellene fogadniuk a vizek ajándékát, le kellene évenként vágni az öreg nádat, mert ma már ió pénz az __ É noen lapunkban olvastam. hoRv a nagvivání tsz 54—56 forintot kap egy kéve hortobágyi nádért. Tiszai Lajos Nádi szélben r h
