Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-19 / 15. szám

1973. január 19. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 3 Minisztertanácsi ülés (Folytatás az 1. oldalról) szakközépiskolákban folyó szakmai képzéssel összefüggő ágazati feladatokat. A kép­zés irányításával és ellenőr­zésével kapcsolatos főhatósá­gi felügyeleti hatásköröket a jövőben az ipari és építő­ipari szakmákat oktató isko­lák tekintetében a munka­ügyi miniszter, az élelmiszer- és a fagazdaság szakmáiban a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, a ke­reskedelmi és vendéglátó­ipari szakarában pedig a belkereskedelmi miniszter gyakorolja. ..A szakmunkás- képző intézmények létesíté­se és fenntartása a jövőben a fővárosi és a megyei taná­csok hatáskörébe tartozik. A Minisztertanács megvi­tatta és elfogadta a műve­lődésügyi miniszter előter­jesztését az alsó- és közép­fokú oktatási intézmények irányítási rendszerének sza­bályozásáról. E szabályozás értelmében a szakközépisko­lák és a kollégiumok létesí­tésének, fenntartásának és közvetlen irányításának jo­gát a főhatóságok 1974. szep­tember 1-ig átadják a fővá­rosi és megyei tanácsoknak. Megfelelő jogszabályozási in­tézkedésekkel biztosítják, hogy különösen a szakmai irányításban, az iskolai há­lózat fejlesztésében, a nép- gazdásági igények és a beis­kolázás összhangjában a szakszerűség, illetve a köz­ponti elvek érvényesüljenek. Vízgazdálkodási terv az ezredfordulóig Az Országos Vízügyi Hiva­tal elnökének előterjesztése alapján a kormány megtár­gyalta és jóváhagyta a víz- gazdálkodás távlati fejleszté­si koncepcióját. Az 1985— 90-ig, fő vonásaiban pedig az ezredfordulóig kidolgozott tervek főbb célkitűzései kö­zét tartozik a lakosság ivó­vízellátásának és a lakótele­pek csatornázásának fejlesz­tése, a víz tisztaságának vé­delme, az árvízvédelmi biz­tonság fokozása, a mezőgaz­daság belterjes fejlesztésé­hez szükséges vízszolgáltatási és vízrendezési főművek ki­építése. A koncepció olyan országos jelentőségű vízpótló­rendszerek létrehozását is tartalmazza, amelyek már a távlati igények kielégítését szolgálják. A kou-mány úgy határozott, hogy a vízügyi ágazat gazdasági szabályozó- rendszerét tovább kell fej­leszteni, a két- és többoldalú műszaki-gazdasági együttmű­ködés keretében pedig hasz­nosítani kell a nemzetközi vízügyi együttműködésben rejlő lehetőségeket. A Minisztertanács tudomá­sul vette a nehézipari mi­niszter és az országos bá- nyaműszaki főfelügyelőség el­nökének a Mecseki Szénbá­nyák komlói Kossuth bánya­üzemében 1972. szeptember 28-án keletkezett bányavíz­ről szóló jelentését. A vizs­gálat megállapította, hogy a tüzet a szállítószalagot meg­hajtó tengelykapcsolón ke­letkezett műszaki hiba okoz­ta. Olyan biztonsági előírá­sokba, szabályzatokba ütkö­ző vétkes magatartás nem fordult elő, amely a tűzeset­tel közvetlen okozati össze­függésben lenne. A bánya­biztonság fokozása érdekében a nehézipari miniszter, az Országos Bányaműszaki Fő­felügyelőség elnöke és a szakszervezet megtette a szükséges intézkedéseket. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Híimagyaiázat A március 1-én éleibe lépő bérpolitikai intézkedések Az 1973. március l*i ha­tállyal életbelépő bérpolitikai intézkedések — a Magyar Szocialista Munkáspárt köz­ponti Bizottságának novem­ber 14—15-i határozatában foglaltaknak megfelelően — elsősorban a munkások túl­nyomó többségét foglalkoz­tató állami ipar és kivitelező állami építőipar munkásainak életkörülményeit hívatottak javítaná Az intézkedések több mint 1 millió 300 ezer dolgozóra terjednek ki, s 1973-ban tíz hónap alatt mintegy 2,3 mil­liárd forinttal növelik a munkások jövedelmét. A munkások bérét az ipar­ban átlagosan 8, az épí­tőiparban átlagosan 6 százalékkal kell emelni, úgy, hogy ezen belül a szakmun­kások bére az iparban át­lagosan 10, az építőipar­ban átlagosan 8. a se­gédmunkások bére pedig át­lagosan 5, illetve 4 száza­lékkal emelkedjék általában. A vállalatok a béremelést saját forrásaikból növelhetik. A határozat előírja, hogy tö­rekedni kell a központi bér- politikai keret és a saját for­rású bérfejlesztés felhaszná­lásának időbeni összehango­lására. Az 1973. évi saját for­rású bérfejlesztést az egyes állománycsoportok között a munkás-alkalmazotti bérek arányában kell elosztani. Et­től a vállalat csak minimális mértékben térhet eL A kormány előírja, hogy a béremelési kereteket a fel­ügyeleti szervek — a foglal­koztatott nők, a második- harmadik—negyedik műszak­ban dolgozók és a nehéz fizi­kai munkát végzők vállalati bértömegének arányát figye­lembe véve — differenciál­tan osszák el a vállalatok között A vállalatoknak ha­sonló differenciálási elveket kell követniök, úgy azonban hogy — a központi béremelé­si keretből — minden szak­munkást és művezetőt az iparban legalább 8, az építőiparban legalább 6.5 százalék, minden segéd- és betanított munkást az ipar­ban legalább 4. az építő­iparban legalább 3 szá­zalékos béremelésben kell részesíteni. Ezt — személyen­ként eltérő mértékben — tovább növeli majd a diffe­renciálására biztosított keret felhasználása. A béremelés az említett területeken kiterjed mind­azokra. akiket 1973. március 1. napján a munkás-állo­mánycsoportban tartanak nyilván és a 7/1971. (IV. 1.) Mü.M sz. rendelettel szabá­lyozott bérrendszerekbe van­nak besorolva, továbbá a fi­zikai munkát végző rész- munkaidőben foglalkoztatot­takra. — a termelésirányító munkakörökbe sorolt műve­zetőkre, főművezetőkre és más elnevezésű, közvetlen termelésirányítást végző dol­gozókra. Az intézkedés vég­rehajtása szempontjából szak­munkásnak azok tekinten­dők. akiket a vállalat a rend­szeres szeptember havi sta­tisztika előírásai alapján szakmunkásként tartozik je­lenteni. Minden személyi béren ala­puló bérformánál a személyi alapbéreket, darabbérezésnél — az előírt minimális emelés értelemszerű alkalmazásával — a munkadarab alapbérét s a darabbérben dolgozók sze­mélyi alapbérét kell emelni. Az 1973. március havi bé­reket már a felemelt alapbé­rekkel kell elszámolni. A kormány határozata a minisztériumi és a tanácsi felügyelet alá tartozó ipari és kivitelező építőipari válla­latokra vonatkoziK. Kiterjed azonban a kormány által meghatározott más ágazat­hoz tartozó, nagyüzemi, ipari és építőipari tevékenységet folytató vállalatra is. A kormány felhívja a fi­gyelmet arra. hogy a bérpo­litikai intézkedés nyereség­mérséklő hatását az üzem- és munkaszervezés javításával, a kapacitások jobb kihaszná­lásával, a termelékenység növelésével, összességében: a vállalati eszközök jobb hasz­nosításával kelj ellensúlyozni. A vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciója A gazdasági szerkezét át­alakulása az ipari és a me­zőgazdasági termelés növe­kedése, az urbanizálódás. a szociális ellátás és az élet- színvonal emelkedése a víz- gazdálkodás gyorsabb ütemű fejlődését követeli hazánk­ban. Az általános előrehala­dás fontos feltétele, hogy a vízgazdálkodás fejlődése megelőzze s így megalapozza a termelőerők általános nö­vekedését. A vízgazdálkodás-fej1esz- tési koncepció a hosszú távú tervezésben eddig kialakított fejlesztési változatokkal össz­hangban. de nagyobb táv­latra. 1985—1990-ig, sőt fon­tosabb vonásaiban az ezred­fordulóig vázolja fel a fej­lődés tendenciáit. A kom mány határozata szerint e koncepciót figyelembe kell venni a népgazdaság hosszú- és középtávú tervének ki­alakításánál és a szabályozó- rendszer továbbfejlesztésénél egyaránt. A koncepció sze­rint elsőrendű feladat a la­kosság közműves vízellátásá­nak és a lakótelepek csator­názásának az eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztése. El kell érni, hogy a telepü­lések vízgazdálkodási szín­vonala elérje a hazánkhoz hasonló fejlettségű európai országok színvonalát, A leg­közelebbi évtizedek egyik legfontosabb vízgazdálkodási feladata a vízmin őség véde­lem fejlesztése, új szenny­víztisztítási módszerek el­terjesztése. A növekvő iparvízigények, a mezőgazdaság fejlesztése, az árvízvédelem és a vízi köz’nkedés egyaránt sürgeti — összhangban a jugoszláv Tiszaszakaszon épülő Növi Becseji vízlépcső létesítésé­vel — a csongrádi vízlépcső építésének megkezdését. Ez­zel megvalósul a Tisza víz- gazdálkodásának korszerű fejlesztése, az úgynevezett Tisza-esatornázás. Á folyó­mederben tárolt víz csök­kenti a Tiszántúl vízhiányát s a vízlépcső^ lehetővé te­szik a tiszai hajózást Zá­honytól a torkolatig, s to­vább a Dunán a Fekete­tengerig. Az európai víziút­rendszerhez csatlakozás alapvető feltételének meg­teremtését, az árvízvédelem fejlesztését és a vízienergia hasznosítását jelenti a felső Duna-szakaszra tervezett Gabcikovo—nagymarosi kö­zös magyar—csehszlovák vízlépcsőrendszer. A jelen­tős vízkészlettel rendelkező Dunát a vízszegény Tiszával összekötő Duna—Tisza csa­torna egyesíti a két víz­rendszert és létrehozza a Tisza-medence kapcsolatát a Fekete-tengertől az Észa­ki-tengerig kialakuló euró­pai víziút-hálózattal. A kormányhatározat rá­mutat arra is. hogy nagy gondot kell fordítani a nem­zetközi vízgazdálkodási együttműködésre. A KGST-n belül tovább kell erősíteni a két- és többoldalú vízgaz­dálkodási kapcsolatokat. Nádaratás Nagyivánon Múlt év január 1-től a nagyiváni Új Élet Termelő­szövetkezet bérli a hortobá­gyi nádast, és hasznosítja a nádat. Ottjártunkkor az ara­tás 30 százalékát végezték el, több mint 50 ezer kévét kö­töttek, A várható termés mintegy 150 ezer kéve nád, aminek a hasznosításából származik a szövetkezet jö­vedelmének kb. 20 százalé­ka. Négy K.5 típusú univerzális traktor dolgozik a nádasban. Mögöttük ötven ember haj­long, köti szoros kévékbe a nádat. A legjobb minőségűeket, a ieghosszabbakat szabványméretü (105 centiméter kerüle­tű) kévékbe kötve NSZK-ba, Franciaországba, Hollandiába szállítják. A tsz-nek 54— 56 forintot fizet a nyugati vevő egy-egy első osztályú kévéért. A kevésbé jóminőségű nádat is hasznosítja a tsz. Egy volt pajtában húsz embert foglalkoztató hasúra kötő műhelyt rendeztek be. A nád és a gyékény összefüzésével készülő hasúra — képünk ezt mutatja — egy részét szintén a nyugati országokba ex­portálják. — katona — Kártérítésre 81 milliót fizetlek ki Tegnap délelőtt az Állami Biztosító Szolnok megyei Igazgatóságán dr. Dobos Ist­ván igazgató tájékoztatta a sajtó, a rádió munkatársait az igazgatóság elmúlt évi munkájának eredményeiről és 1973. évi feladatairól. A tájékoztató után interjút kértünk dr. Dobos Istvántól. — A tájékoztatón hallot­takból kiderült, hogy sikeres évet zártak. Szeretnénk, ha erről bővebben is szólna, külön megemlítve az egyes biztosítási ágazatokat. — A gazdaságirányítás je­lenlegi rendszere lehetővé tette a biztosítás kiterjesz­tését a népgazdaság vala­mennyi területére — mon­dotta az igazgató. — A köz­ponti szervek feloldották az állami vállalatok vagyonbiz­tosítási tilalmát, megszün­tették az állami gazdaságok és erdőgazdaságok elemi káralapját. Ezek következté­ben lehetőség nyílt arra, hogy, áz állami vállalatok önkéntes biztosításokat köt­hessenek. Szolnok megyében e gazdálkodási egységek egyre inkább felismerik a biztosítás szükségességét. Ennek bizonyítására néhánv adat: 46 megyénkben lévő állami vállalat közül 40 rendelkezik tűz-, mint alap- biztosítással. és 28 kötött CASCO-biztosítás. — Milyen összegeket fi­zettek ki a vállalatoknak, gazdaságoknak, szövetkeze­teknek kártérítésként7 — Tavaly szerencsére me­gyénket nagy elemi csapás, árvíz, belvíz, vihar, jégve­rés nem érte. összesen 31 jégveréses nap volt. amely mintegy 10 ezer 200 hektár területet sújtott, többségében a jászberényi járásban. Az e címen kifizetett kártérítés megközelíti a 19 millió fo­rintot. Említésre méltó a több mint 3 ezer hektárnyi területet sújtó téli kipusztu- lásos kár. valamint az 1455 hektárnyi területet ért vi­harkár. Az állatkárokkal együtt a tsz-eknek és az állami gazdaságoknak ta­valy 54 millió forintot folyó­sítottunk térítésként. Az ál­lami vállalatoknak, a kis­ipari és a fogyasztási szö­vetkezeteknek e címen mint egy 1 millió forintot utal­tunk át — És mi a helyzet a la­kossági biztosítások terüle­tén? Mennyire népszerűek a megyében az Állami Biz­tosító különböző szolgálta­tásai? — El kell ismernünk, hogy megyénkben még nem magas a biztosítási kultúra, bár a lakosság körében erő­teljesen növekszik a meg­kötött vagyon- és személy­biztosítások száma. Ma már a megye minden második lakosára jut egy biztosítás, így például a bérelt lakások 52 százaléka rendelkezik lakásbiztosítással, a bérből és fizetésből élő alkalmazot­tak 54 százaléka tagja a Biztosítási és önsegélyző Csoportnak. Tavaly tízezer­rel nőtt megyénkben a CSÉB-tagok száma. Az 1972. június 1-én bevezetett CASCO-biztosítás is meg­nyerte a gépkocsitulajdono­sok tetszését. Ezek után a biztosítások után az egyé­neknek, a családoknak 26 millió forintot meghaladó összeget fizettünk ki kárté­rítésként — Szólna röviden az idei feladatokról is? — Tovább kívánjuk nö­velni biztosítási állomá­nyunkat. különös figyelem­mel a lakás-. a CASCO- biztosítésokra. Szeretnénk elérni, hogy kárrendezésein­ket — bár eddig is elenyésző volt azokra a panasz — a jövőben, az érdekeltek tel­jes megelégedésére végezzük el. A gépjárműkároknál sze­retnénk növelni az úgyneve­zett számla nélküli, meg­egyezéses azonnal kifizethe­tő kárrendezést, amelyre 10 ezer forintos értékhatárig lehetőségűnk van, — mondta befejezésül dr. Dobos István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom