Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-13 / 293. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. december 13. Színes tévé-műsor Ratonabarátság a gyerekeknek Gazdag, színes összeállí­tással készül a televízió gyermekosztálya a téli szün­időre. Ismét rendszeresen jelentkezik majd a vakáció­ban a szünidei matiné. .4 tévé karácsony előtti ötletzsákjában nemcsak az ajándékozás művészetéről lesz szó, hanem arról is, ho­gyan állítsák össze a kicsi­nyeknek a szünidei progra­mot. December 24-én, dél­előtt egyórás Csak gyere­keknek című összeállítás ke­rül képernyőre, s ekkor ve­títik a Kincskereső kisköd­­mön Móra-adaptáció utolsó epizódját. Az esti órákban sugározzák Gáli József „A tűz balladája’’ című mese­játékát, amely a Magyar Te­levízió első, kicsinyeknek szánt színes tv-játéka. December 25-én Róka, Rege, Róka címmel verses, zenés összeállítást közvetíte­nek Weöres Sándor versei­ből. Katonafiataljaink feladata­iknál fogva érdeklődnek a testvéri országok fegyveres erőinek élete iránt. Korunk-­­ban, amikor az imperializ­mussal szemben határozot­tan, szilárdan kell fellépni, elengedhetetlen követel­mény, a katonafiatalok mi­nél jobban megismerjék, be­csüljék és tiszteljék egymást. Az elmúlt évek, hónapok során szoros baráti kapcso­lat alakult ki a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskola hallgatói, katonái és a szovjet katonafiatalok kö­zött. A szinte már hagyo­mánnyá váló, sokrétű fegy­­verbaráti-kapcsolat jegyében számtalan közös rendezvény­re került sor, találkozóktól a sportvetélkedőkig. A magyaf és a szovjet katonafiatalok, ifjúsági vezetők rendszeres munkát végeztek és végez­nek egymás jobb megisme­réséért, a tapasztalatok ki­cserélésére. A szeivezett ta­lálkozókon nemcsak a kato­nafiatalok közötti mély és megbonthatatlan barátság ju­tott kifejezésre a légkülön-Lesz utánpótlása a híres karcagi agyagművességnek. A Népművészeti Agyagipari Háziipari Szövetkezet tizennégy leányt szerződtetett tanulónak. Az elsősöket a díszkerámia készítésbe ifjú Russói István, a korongozásba Bende Lajos vezeti be. Képünkön Medgyesi Anna és Nagy Erzsébet ke­rámia faliképeket készítenek. Vajon ízlik-e a Kossuth cigaretta? bözőbb módon, hanem sok személyes kapcsolat jött lét­re, közvetlenül szerezhettek ismereteket egymás életéről. Ennek az együttműködés­nek kiemelkedő állomása, volt, amikor a főiskola KISZ-aktívistái és a hazánk­ban ideiglenesen állomásozó egyik szovjet alakulat Kom­­szomol-funkcionáriusai ta­pasztalatcserét tartottak. Az ifjúsági szervezeteknek az internacionalista nevelésben alkalmazott módszereiről volt szó. majd sportvetélkedőkre került sor, amelyben labda­játékok és lövészet is szere­pelt. A lőtéren a magyar fi­úk állták a sarat, de a lab­dajátékokban kevés siker termett számukra. A szovjet katonafiatalok gyakran látogatnak a főis­kolára, hogy megismerjék a (Tudósítónktól) A Ganz Villamossági Mű­vek szolnoki gyára — dolgo­zóinak módszeres továbbkép­zésére — megszervezte az oktatás rendjét, s kialakítot­ta megfelelő formáit. így azt á kétéves tovább­képzést amelyben két cso­portban tanulnak a résztve­vők. Az egyik csoportban a gyárigazgatótól az osztályve­zető-helyettesig, huszonhá­rom ember, a másik csoport­ban pedig a művezetők, a diszpécserek, a csoportveze­magyar katonafiatalok éle­tét. az ifjúsági munkát és a szocialista versenymozgalmat. A hivatalos program után mindig kötetlen beszélgetés következik, amelyben új is­meretségek és barátságok kö­tődnek. A beszélgetéseknek érdekes színfoltja a nyelvi nehézségek leküzdése, a jel­vény- és fényképcsere, vala­mint a címek kölcsönös fel­írása. A formaságok keretein túl­nőtt kapcsolatok, a rendsze­res baráti találkozások, a kö­zös programok, — amelyek az utóbbi napokban a Szov­jetunió fennállásának 50. év­fordulója jegyében születtek, —Arámikét fél számára hasz­nosak, mert elősegítik az in­ternacionalista nevelést és a fegyverbarátság elmélyítését. — Tóth — tők továbbképzését biztosít­ják, harmincegy résztvevő­vel. A hegesztőtanfolyamon ez­úttal tizenheten sajátítják el a szakma elnjéleti és gya­korlati tudnivalóit. Most szervezik — a szolnoki ME­­ZÖGFP-vállalattal közösen — tíz hegesztő minősítő-tan­folyamát. A jövő év elejétől ugyanis bizonyos gyártmá­nyokon csak minősítéssel rendelkező hegesztők dolgoz­hatnak. Bakos Imre 0000000000000000000000000<»0000c0xí0ű00000000ü0ű000000c0000ü000000000000000ű00000ű00000000000000í3000000000000^0 T avaly nyáron, Bu­dapesten. a Ke­leti-pályaudvaron délután két óra­kor kezet fogott barátjával és váltó társával, aki öt óra múlva a vonatszerelvény­nyel együtt a Kárpátokban lezuhant a szakadékba, és szörnyethalt a hálókocsi utasaival együtt. Malmőből hajó hozza a népet az NDK partjaira. Sassnitzban, a vasútállo­máson már indulásra ké­szen dohog a Meridian­­expressz mozdonya. Irány: Berlin—Drezda—Prága— Budapest—Belgrád. Indu­lás: 17,10-kor. Nemzetközi az utazóközönség, nemzet­közi a vonat parancsnok­sága és legénysége, amely­nek tagja az 57 éves Ge­rencsér Károly hálókocsi­kalauz is. A parancsnokot és a legénységet minden országban cserélik, cseh­szlovák területen a moz­donyt kétszer is. Gerencsér Károly végigutazik, oda és vissza. Huszonnégy éve váltotta meg a MÁV-nál retúrjegyét, amely a nyug­díjig érvényes. Érvényes az összes vonatra, amelv tőlünk indul, vagy amely átrobog határainkon. Pá­rizs, Varsó, Bukarest, Moszkva, Belgrád, Malmö... Kinéz az ablakon, és azt mondja: Azonnal a határ­nál vagyunk. Bad Sandau következik, majd Decsin. Éjfél után fél három. Ko­romsötét az éjszaka, a csillagok állását sem látni, csak a kialakult reflexek segítenek felismerni a vi­déket. Itt az NDK és a csehszlovák határnál két feladványt kell Geren­csérnek megoldania: Heinz Helmignek ébresztő, mert itt akar leszállni, egy cso­dálatosan szőke svéd lány­nak segítenie kell öt bő­röndöt és néhány cekkert lecipelni. Egy retúrban. 48 órában az egész élet. A Keletiből vasárnap 14,25-kor gördül tovább a Meridián, amely Belgrádból indult, de a természetesen magyarul. Vasutas-mindentudó. De­­hát ez a dolgoknak fele még csupán. Többek között pincér és fejszámoló is. A nemzetközi gyorson mindig annak az országnak a pén­zén számolnak. amelyen éppen halad a vonat. De fi­zetni bármilyen pénzzel lehet. Egy szendvics és egy üveg sör, az annyi mint iksz svéd korona, ipszilon cseh korona, márka, forint, dinár... ft Aranyos kis fülkéje' van, ágy. íróasztal összezsúfolva Hálókocsiban MÁV-hálókocsit itt kap­csolták rá, itt szállt fel Gerencsér Károly is. Más­nap. hétfőn 13.50-koí ér­keztek Sassnitzba, és 17,10- kor fordultak vissza Bel­­grádba. A kalauznak volt három órája. Átnézte a diagrammot, a városra és névre szóló beutalókat, ki­­takarítota a kocsit, tiszta ágyat húzott, szappan-tö­rülközőt rakott, friss vizet, tiszta poharakat tett a há. lófülkékbe. Elvégezte a könyvelést, megrakta a ka­zánt, megborotválkozott, inget váltott, és fogadta a vendégeket. Mindenkitől elkérte a vonatjegyét, azo­kat ő kezelteti, hadd alud­janak békében az emberek. Három nyelven beszél és egy tenyérnyi helyen. Azt mondja, szobafestő volt, a vonat romantikája csalta ide. Nős, persze. Nagylá­nya utolsóéves egyetemis­ta. Ritkán van otthon, ilyenkor nagy az öröm. Öröm? Végszóra történt. A folyosón sírva kiabál egy csehszlovák mama, leesett a kisfia az emeletes ágy­ról. A gyerinek orra, szája vérzik. A kalauz nyugtat, kezet mos. előveszi a men­tőládát. beköti a gyerme­ket. No lám. most éppen felcser volt. De a baj nem jár egyedül. Ali<r készül el, megáll a vonat. Kisvá­ros kis állomása, húsz vagy ki tudja mermvi hangos és jókedélyű fiú tolakszik, kiabál szállondánk folyosó­ján. Az istennek sem akar­ják megérteni, hogy tilos az igazak álmát felverni. Közelharc lesz a dologból, és gvőz Gerencsér Károly, cseh nyelven teremti le őket. Visszaül és megint azt mondja: ,.EZ nem ügy, hanem a múlt héten, rosz­­szul lett egy asszony, azonnal jelentette a vonat parancsnokának, az megál­lította a szerelvényt az el­ső bakterháznál. Géptáv­író. telefon, a legközelebbi állomáson már várta a mentő a beteget. Szeren­csésebb, ha orvost találnak a vonaton.” ft Hajnalodik, Prágában vagyunk. Elindul, felkelti a hazaérkezőket. v — Maga magyar? — kérdi most egy felszállt fiatal férfi. — No akkor kérek szépen egy üveg Ki­nizsit és egy csomag Fecs­két. Amikor megkapja, boldo­gan kortyol. Komáromba késő dél­után érkezünk, órákat ké­sett a vonat. — Jó napot kívánok! Magyar határőrség. — Kö­szön a fiatal férfi, és oda­szól Gerencsérnek: — De soká jöttek, bá­tyám! A Keletibe estére fut be a gyors. Gerencsér közben ismét megborotválkozott, siet haza. Huszonnégy óra múlva virraszt, számol, se­beket kötöz, italt mér. éb­reszt és megrakja a tüzet. 8uha Sándor At i FjKÉPERNYoJE ELŐTT A főnök A farkas veszedelmes ál­lat. Tudjuk róla, a védtelen ember igyekszik is kikerülni. S ha mégis szembe találja magát vele. akkor menekül előle. Mert a farkas raga­dozó lény, sohasem lehet tudni, mikor ront áldozatára. De van ennél még veszedel­mesebb is. A báránybőrbe bújt farkas, amelyik nyája­san béget, mikor felénk kö­zelít, majd orvul és váratla­nul támad ránk. A kapitalista társadalom­ban ilyen báránybőrbe búj­tatott farkasok bőven van­nak, — állítja Goffredó Parisé, és bizonyításul egyet be is mutat közülük, Max doktort, az „agyontisztelt” és feltétlen engedelmesség­gel szolgált főnököt, benne korunk félelmetes nagyvá­rosi ragadozójának pontos lélektani látleletét nyújtva. Az áldozat pedig egy vidék­ről érkezett fiatalember, aki birkamódjára tűri — mert elegendő ereje nincs véde­kezni —, homr főnöke, a szuper-kereskedelmi vállalat korlátlan ura egyszerűen elfogyassza. No nem fizikai értelemben, hanem egyéni­ségét, akaraterejét falja fel. És hogy hol itt a báránybőr?, Az a raffinált demagógia, ahogyan hazug frázisok mögé bújva, hamis hízel­géssel vezeti félre ártatla­nul kis~olváltatott beosztott, ját. Szólamokkal hiteti el vele. vagy legalábbis szeret­né elhitetni, hogy az a világ, amelyik körülveszi, számára is csupán az útálat tár<*va és elviselése nyűg, teher. Pedighát valójában főnök­ségét is ennek a világnak köszönheti. S ő ezt jól tud­ja. Továbbá micsoda kör­mönfont „filozófiával” ideo­­logizálja meg uralkodásá­nak gátlástalanságát. Meg­tiltja hogy beosztottjai. így a fiatalember is, az ő tulaj­donának érezzék magukat. Hogyisne! Akkor még a fő­nöknek felelősséggel kellene tartoznia tulajdonáért. Le­gyen csak „szabad ember” mindenki akkor ő is szaba­don, korlát nélkül használ-^ hatja ki őket. s még a lelki­ismeretnek sem lehet sem­mi dolga. Ravasz demagógia. A görögöknél valamikor a degamógia a nép vezetésé­nek művészetét jelentette. Jól ismerjük azonban, hogy a fasizmus idején a szociá­lis, nemzeti és faji dema­gógia miféle szerepet töl­tött be a fasiszta ideológia széthintésében, népszerűsíté­sében. A főnök című, tv-re alkalmazott, abszurd eleme­ket is tartalmazó történet­tel az író és most a magyar tévéjáték rendezője, Mihály­­fi Imre is egyértelműen akarta felhívni a figyelmet egy még nem is olyan régi népellenes mesterkedés új köntösben jelentkező esetle­ges veszedelmeire. A fasiz­mus bukása óta ugyan év­tizedek teltek el. de a mo­dern kapitalista nagyváro­sok civilizált környezetében vajon nem bújnak-p meg ravaszul báránybőrbe bújt, modern farkasok. A kedd este látott tévé­játék egyszerre idézte a fasizmus rémületes emlékét és esetleges újjászületésének veszélyeit. Valami dermesz­tő hidegség csaphatott meg bennünket a képernyőről. Az elembertelenedett világ lehellete. már hűvösen csil­logó környezetével is ezt árasztotta magából. A „kacsa­lábon forgó vár”, a központ egyáltalán nem a mesék varázsát idézte — mesésen csodás modern világ — ha­nem azt az érzést sugallta, mintha valami elátkozott kastélyban járnánk, ahol „rejtélyes félelem igazgat”, s ahol a vakon engedelmes­kedő Lothar, a gép-portás, a legstílusosabb bútordarab. Vagy éppen egy olyan kí­sérleti laboratóriumban jár­nánk. ahol azon studíroznak, hogy az embert miként le­het megfosztani emberi tu­lajdonságaitól; érzelmeitől valamint akaratától. . A tévéjáték a realizmus talaján maradva jól adta vissza a főnök vezérelte nagy vállalat lélektani me­chanizmusának szorongást szülő, olykor fojtogató ha­tását. A képernyő előtt szin­te összeszorult torokkal fi­gyelhettük, hogy a jószán­dékú fiatalember (kitűnően formálta meg Timár Béla), hogyan semmisül meg a ra­gadozó főnök (Haumann Péter alakította mesterien) gyilkos bárányöleléseiben. Virrasztók Lakatos Vince, akit első­sorban néprajzi tárgyú film­jeiből ismerhetünk, újfajta alkotással jelentkezett a kép­ernyőn. Vasárnap délután látott filmjét — amely ős­bemutatónak is számított — a vallomás kényszere és a szülőföldnek kijáró adósság készíttette vele. Bár a cím szerint a tanyai tanítóknak kívánt emléket állítani, akik rendületlenül virrasztottak a nyomorúságos tanyák sö­tétjében, a szellem mécsei­nek világánál, de valójában Kiskunhalas és környéke publicisztikus hangvételű szociográfiáját nyújtotta át ^celluloid-szalagon. Aki haj­dan azért küzdött tollával, hogy ezen a tájon iskola építtessék a tanyai gyere­keknek. most kamerájával egy társadalmi és ha úgy tetszik történelmi folyamat krónikásaként lépett elénk. Filmjében a réginek és az újnak meg-megújuló harcát mutatta be tragikus felhan­gokkal és a bizakodás derű­jével. Idézte a harc neve­zetesebb pillanatait, és né­mi nosztalgiával temette el az egykor kivívott, de ma már idejétmúlt iskolákat és velük együtt a nehéz sorú tanyai világot. Nemcsak a homok pereg, az időt is gör­geti a szél. a történelem szele, — igazolta vallomás­nak szánt? dokumentum-film­jében. Az egykori halasi hírlapíró hatvan év élmény­anyagából állította és ren­dezte egybe igen szemléle­tesen és érzelmi mértéktar­tással művét, hogy az új, a megváltozott élet friss szép­ségeiről is vallhasson. A ta­nyakollégium egy szög a tanyavilág koporsójában, mondotta kénekhez kapcso­lódó kísérőszövegében. De amit nem mondott ki. az is benne volt filmjében. Hogy tudnillik ez a szög az em­beribb jövő épületének ge­rendáiba is beleillik. Csak itt említem meg, mennyivel ihletettebb alkotás volt La­katos Vince filmje, mint ugyancsak a múlt héten be­mutatott Sárköz, amelyben Várszegi Károly rendező és alkotótársai turisztikai szín­vonalon számoltak be a táj érdekességeiről. Röviden A Kubai Televízió nem­zeti estjében, pénteken csak­nem teljes képet alkothat, tunk magunknak a forrada­lom országáról. És ami az eddig látott nemzeti estek többleteként jelentkezett, az tapasztalható volt ezúttal is: Kuba világa sokkal színe­sebben és gazdagabban bon­takozott ki előttünk, mint ahogyan egy-égy rövidfilm láttán eddig hittük. Ez a bemutatkozás a kubaiak éle­tének teljes panorámáját adta. A hősi harcoktól kezd­ve a békés, alkotó, építő tevékenységen át a művészi megnyilatkozások különböző formáival bezáróan. V. so „Tanul a gyárunk“

Next

/
Oldalképek
Tartalom