Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-08 / 289. szám

. 1972. december 8. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem KISZ-szervezete mintegy 300 mun­kásszármazású fiatalt készít fel társadalmi munkában az egyetemi felvételire. A fel­vételi tantárgyakból az egyetem idősebb hallgatói tartanak előadást és konzultációt. A képen: Eerenczi Éva negyedéves hallgató politikai gazdaságtan szemináriumot vezet. Szolnok—Túrkeve Ankét Ságvári Endréről Szerda délután a Ságvári Endre megyei Művelődési Központban az SZMT- könyvtár és a Szolnok me­gyei Moziüzemi Vállalat szervezésében a névadó hú­ga. Ságvári Agnes találko­zott a könyvtár olvasóival és a város Ságvári szocia­lista brigádjainak, úttörő­őrseinek tagjaival. A műve­lődési központ előadóterme kicsinek bizonyult a részt­vevők számára, így a beszél­getést a színházteremben tartották. Ságvári Ágnes, -aki a Fő­városi.. Levéltár igazgatója, mint történész és a legköze­lebbi 'hozzátartozó beszélt a kommunista mártír életéről. — Aki igazán meg akarja ismerni Ságvári Endrét, an­nak inkább a kor társadal­mi, politikai összefüggéseit kell tanulmányoznia, s nem annyira az adatokkal tele­tűzdelt életrajzot. — A hozzátartozó számá­ra mit jelent egy új emlék­tábla vagy egy újabb Ság­­vári-brigád? — Sok intézmény felvette Endre nevét, és valószínű, hogy ezek száma még növe­kedni fog. Mindenesetre, ha százzal több ember ismeri mint embert, mint kommu­nistát. többet ér. mint ha százzal több utca és tér vi­seli a nevét. — Hogyan látja öt a tör­ténettudomány és művészet tükrében? — A történészek a magyar ifjúkommunista mozgalom jelentőségét, társadalmi (és politikai szerepét a rangjá­nak megfelelően értékelik. Ami viszont — s itt főleg irodalmi munkákra gondo­lok — róla megjelent, keve­sebbet mond el, mint ami valójában Endrére és mun­kásságára jellemző. A leg­újabb alkotás, a Harminckét nevem volt cselekménye a kort hűen idézi, alakjai is hitelesek. Ennek ellenére le­egyszerűsíti a problémákat. Veszélyesebb volt akkor él­ni. A filmből azt látjuk, hogy Endre mindig feltalálta magát, a kritikus pillanatok­ban is nyugodt volt. Ez igaz, de az is példa lehetne, ho­gyan tett szert erre a tulaj­donságra. — Mint legilletékesebb, írt-e a bátyjáról? — Nekem nagyon nehéz ezzel foglalkozni, mert szá­momra nemcsak hős volt, hanem a bátyám, és apám halála után a nevelőm is. Nem akarok az emlékéből élni. mint néhányan, akik a hozzátartozó hősiességét ön­maguk előnyére használják fel. Ha róla nagyobb mun­kát nem is írtam, a börtön­ből küldött leveleit valamint verseit és első novelláját közreadtam. — Milye-n korkrét elkép­zelései voltak az új rend­szerről? — Elsősorban a szociális körülmények megváltoztatá­sáról beszélt. Az utcán sok­szor mutatott egy-egy épü­letre: „ebből kórház lesz, ebből -öregek otthona”. Az iskolarendszerrel kapcsolat­ban sokszor beszélt a va­gyoni megkülönböztetés nél­küli iskoláról, a diákönkor­mányzatról, az egységes tananyagról és a tantervi reformról, új tankönyvekről. Az úttörők, ipari tanulók, szocialista brigádtagok kér­dései véget nem érően ost­romolták volna Ságvári Ág­nest, ha az újabb „köteles­ség” el nem szólította volna körükből. Indulnia kellett Túrkevére. ahol a Harminc­két nevem volt című film vetítése után találkozott Ságvári' Endre túrkevei tisz­telőivel. I. Zs. Harmincötezer helyes m es fejtő Kell a jó könyv olvasópál vázat Lezárult a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság „Kell a jó könyv'’ címmel meghir­detett olvasópályázata. Az első gyorsmérleg szép ered­ményekről ad számot. A ta­valy októberben kiírt pályá­zatra ez év október 1-ig csaknem 75 000 pályázati lap érkezett be. (A megyei könyvtárak jelzései szerint ennél jóval többen, több mint százezren kapcsolódtak be a szovjet irodalmi alko­tások népszerűsítésére indí­tott mozgalomba.) A ver­senyzők közül 35 000-en küldtek be helyes megfejtést. örvendetes, hogy a 75 000 vállalkozó kedvű versenyző többsége munkásfiatal és diák. A szovjet írók műveit népszerűsítő akció tovább gyűrűzött a munkahelyeken, elsősorban a szocialista bri­gádok körében. A pályázat sikeréért a könyvtárak kü­lön polcokat rendeztek be az orosz klasszikusok müvei és a mai szovjet szépiroda­lom remekei számára. Jól segítette a mozgalom sikerét az Európa Könyvkiadó is, amely az idén a versenyben javasolt művek közül tízet új kiadásban megjelentetett. Az irodalmi színpad művé­szei szovjet szépirodalmi műsorral léptek a fővárosi és vidéki közönség elé. A nagy érdeklődéssel kí­sért pályázat záróünnepségét december 12-én tartják meg a SZOT székházában. Itt sorsolják ki a 35 000 helyes válaszadó közül azt a 145-öt, aki értékes nyereményhez jut. Az első díj egy Zsiguli személygépkocsi. Ezenkívül gazdára talál egy moszkva— leningrádi kétszemélyes tár­sasutazás. négy egyszemélyes szovjetunióbeli utazás és sok értékes tárgy. A 145 nyertes névsorát az Ország-Világ december 10-i száma közli. Árcuiylcoszorús alapító Tanulmány a Jászsá» és a palócok kapcsolatáról Érdekes történeti kutatá­sokat folytat a Jászságban egy tizenhét tagú tudomá­nyos munkaközösség. A gyűjtő és feltáró munka ki­terjed a tájterület néprajzi adottságaira, antropológiai vizsgálatára, nyelvészetének tanulmányozására, a lakos­ság eredetének megállapítá­sára. A nagy alaposságot és körültekintést igénylő mun­ka első szakaszában a leg­jellegzetesebb jászsági tele­pülés, Jászdózsa monografi­kus igényű feldolgozását ké­szítették el. A szolnoki Damjanich János Múzeum gondozásában megjelenő ta­nulmány feltárja a Jászság és a palócok kapcsolatát. A XVIII. századi palóc „kirajzások” idején Nógrád, Heves, Gömör, Hont és Bor­sod megyék palóclakta vi­dékeiről sokan telepedtek le a Jászságban. A lakodalmi szokásokkal és a rokonsági rendszerrel foglalkozó mű­vek egyaránt utalnak a pa­lóc eredetre, amit az antro­pológiai vizsgálatok is meg­erősítenek. A tudományos kutatómunka első fejezeté­nek lezárása után az Alföld talán „legpalócosabb” tele­pülésén, Zagyvarékason kezdték meg a vizsgálatokat. — A családunkból én vol­tam az ötödik tanító Kőtel­ken. Dédapám, nagyapám, nagybátyám, apám mind ott tanítottak. Ismert bennünket az egész falu és én is ismer­tem mindenkit. Annak ide­jén a mozin kívül még nem sok szórakozási és művelő­dési lehetőség volt falun. Azon törtem a fejem, ho­gyan lehetne az embereket a bortól a könyv mellé von­zani. Nekiláttam a munká­nak. A kőtelkiek bíztak bennem, eljöttek a rendez­vényeimre. Aztán már hívás nélkül is jöttek. 1938-ban például 50 filléres belépő­díjjal esztrádműsort szer­veztem, ami akkor még szin­te ismeretlen fogalom volt. Szerepelt ott az énekkar, volt novella felolvasás. szavalat, egyfelvonásos. A műsor után mindenki a korábbi belépő­díjakból vásárolt ajándék­­könyvet választhatott magá­nak. Egy év alatt több mint ezer kötetet ajándékoztunk el, köztük 700 Petőfi kötetet. Az emberek megszerették a könyvet, az olvasást. Éven­te több mint hatezer kötetet kölcsönöztek ki az általam összezedett könyvtárunkból. Saját könyveimet is salátává olvasták. Könyvekkel zsúfolt pol­caira nézek. Tekintete kö­veti az enyémet, s mintegy mellékesen, tréfásan meg­jegyzi. — Több mint két és fél ezer kötetes könyvtáram van. De a fiaim lepipáltak, legöregebb fiamnak például majdnem négyezer kötetes könyvtára van. — Hogyan, került Szol­nokra? — Én voltam az állami iskola első igazgatója Kőtel­ken. Közben megszereztem a magyar-történelem szakos tanári diplomát. Az ottani népművelő tevékenységem­nek hattyúdala volt az 1950 januárjában megszervezett irodalmi est, melyen Bóka László író működött közre. A mozihelyiség zsúfolásig megtelt, aktív vita alakult ki, azt hiszem mindenkinek emlékezetes maradt az est. Aztán 1950-ben Szolnokra költöztünk. Voltam iskola­­igazgató. dolgoztam a me­gyei tanács népművelési osztályán és nyugdíjamig a járási tanácsnál. — Szolnokon is folytatta népművelő munkáját? — Az iskolákban fiók­­könyvtárakat szerveztem, amelyek nyitva álltak a szü­lők előtt is. Az akkori ol­vasók közül sokan azóta is könyvtári tagok. 1953-ban, mikor Szolnokon megalakult a TIT, alapító tagja voltam. — Milyen témákban és hol tartott legtöbbször elő­adást? — Főleg irodalmi témájú előadást tartottaxn, volt olyan év, mikor 70—80-at is. Nagyon szerettem a dohány­gyári, a Fürst Sándor utcai, az Ostor utcai és a Gábor Áron téri munkásszállók fiataljait, öregjeit. Élveztem meglepően ügyes kérdései­ket. hozzászólásaikat, vitái­kat. A megyei könyvtárban pedig vasárnaponként me­séltem a gyerekeknek. Beszélgetésünkbe a felesé­ge is beleszól, aki szintén nyugdíjas pedagógus. — Gyakran megtörtént, hogy férjem fáradtan jött haza az egésznapos munka után. Bekapta a vacsoráját, a szeme majd lecsukódott, alig állt a lábán. „Várnak rám” — volt a felelete itt­­honmaradásra kérő szavaim­ra. Aztán este 10 óra körül felüdülve, frissen jött haza. Mindig jót tett neki egy-egy jól sikerült előadás, beszél­getés. Kádár Ágoston kétszer kapott miniszteri kitüntetést. 1954-ben megkapta a Szocia­lista kultúráért, 1964-ben a Kiváló Dolgozó kitüntetést. A napokban pedig a TIT aranykoszorús jelvény tulaj­donosa lett. Élete értelmét a népmű­velő munka jelentette, az volt egyetlen nagy szenve­délye. 3*. M. A TIT kongresszusa után A TIT legutóbbi kong­resszusa után egy­értelműbbé, világo­sabbá vált a társulat hiva­tása, jobban körvonalazódtak feladatai. Korábban sokan úgy vélték, hogy a TIT ér­telmiségi tömegszervezet, pe­dig nem az. hanem mozga­lom, melynek célja a nép műveltségének emelése. E cél elérését a TIT nem tudományrr.űyelő intézmény­ként segíti. Á szellemi élet más műhelyeiből kölcsönzi a tudományt. A társulat ala­kításának kezdeti időszaká­ban nem így volt. Akkor a tudomány művelése központi helyen állt. Azóta viszont létrejött a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, a különbö­ző tudományos intézetek. Igv a TIT számára a tudomány közvetítése maradt feladat­ként. Ebből adódik viszont, hogy a társulat szervezetei valóban csak tudományos is­meretterjesztéssel foglalkoz­nak, s nem szerveznek olyan rendezvényeket (például: szabás-varrás tanfolyamokat)* melyek művelődési intézmé­nyek feladatai. Az utóbbi években az egész országban egyfajta arisztok­ratizmus, sznobizmus jeleit lehetett felfedezni a TIT munkájában. Mindenféle di­vatnak helyet adó, a gya­korlattól eltérő előadások hangzottak el, ugyanakkor a kétkezi munkások művelődé­sének segítése háttérbe szo­rult Márpedig a TXT-nek az ő számukra kell elsősor­ban közvetíteni a tudományt. A társulat előadódnak arra kell ügyelniük, hogy gyakor­lati tevékenységre irányuló ismereteket közvetítsenek a dolgozóiknak. Arra keresni kielégítő választ, amit a gya­korlati élet tesz fel, s nem" arra, amit kigondolunk. Né­hol azt igyekeztek megma­gyarázni a munkásoknak* hogy mi az egzisztencializ­mus, a strukturalizmus, az elidegenedés, — pedig nem ezek okoztak nekik gondot más kérdésekre vártak fele­letet. Az említett témák helyett sokkal inkább szükség volna a dolgozók közgazdasági is­mereteinek növelésére. Ugyanígy gondot okoz a jo­gi ismeretek hiánya. A termé­szettudományok területén alapproblémákkal küzdünk. Legalább olyan szinten, meg kellene tanítani a tömegeket matematikai, csillagászati, vegyipari stb. ismeretekre, hogy a tehnilcai forradalom­ról megjelenő cikkeket meg­értsék. Az ismeretek nyújtá­sával azt is elősegítheti a TIT, hogy a dolgozók élni tudjanak jogaikkal, fejlőd­hessen a szocialista demokrá­cia, jobban kibontakozhas­­sék a szocialista személyiség. Azt volna jó elérni, hogy a tudás gyarapítása az em­ber mindennapi tevékenysége legyen. Mondhatnánk ezt úgy is: tudjuk lerombolni önma­gunkban az „okos «über” szimbólumát, sose eléged­jünk meg ismereteinkkel. Memorizálás helyett a gon­dolkodási készséget igyekez­zenek a társulat előadói fej­leszteni az emberekben. Egy vizsgálat kimutatta, hogy a memorizálási képesség 80—• 90 százaléka általában ter­helt, a gondolkodási képes­ségnek viszont csak kb. 10 százaléka. Magától érthető, hogy ennek fejlesztésében vannak nagy lehetőségek. A társulat több évtizedes gyakorlati tapasztalata: szá­mottevő szerepe csak a szer­vezett tematikai sorozatnak van. Egyedi előadásoknak nincs sok értelmük. Ennek ellenére igen ritka (pláne a labnrgyakorlattal összekötött) a tematikai sorozat. Szex*ve­­zésében még sok a bizony­talanság. Több helyen szer­veznek ugyan szabadegyete­meket, de azok tulajdonkép­pen nem mások, mint egye­di előadások egymás mel­letti füzére. A gyakorlati élet azt kö­veteli, hogy a járási—városi elnökségeken túl üzemi, kör­zeti, állami gazdasági TIT- szervezeteket is hozzanak létre az egész országban. Székesfehérváron folytattak ilyen jellegű, igen jó ered­ménnyel záruló kísérletet. Ez lehetővé teszi, hogy ne csak tartalmilag, hanem szerveze­tileg is „életközelibb” legyen a TIT. Egyébként, ez az „életköze­­üség” ezernyi gyakorlati ten­nivalót jelent a TIT szá­mára. Megemlíthető ilyen vonatkozásban, például a te­hetséggondozás. — főleg a munkás—paraszt származású gyermekeknél. Az oktatásnak az iskolától eltérő , formáját sikerrel munkálta ld és több helyen alkalmazza a TIT. Gondolok például a kis tör­ténészek, matematikusok stb. klubjaira. A társulat munká­jában napirendre került a természettudományos bemu­tatótermek létrehozása. Jó lenne, ha megyénkben sike­rülne ilyen vonatkozásban is jó eredményeket elérni. Emellett azonban számtalan útja-módja van a gyermekek számára nyújtott ismeretter­jesztésnek. Szabolcsban pél­dául elektro-optikai játékok­kal ismertetnek meg alapfo­galmakat gyermekekkel. A társulat munkájáról — egészében nézve azt — még annyit: a végcél nem a tudományos ismeretek terjesztése, hanem azok segítségével a szocialis­ta ember nevelése. Ezért — például a természettudomá­nyok területén — a világné­zeti következtetések levoná­sát is az eddiginél jobban el kellene érni a TIT elő­adóinak. Mondhatnánk ezt úgy is: a tudományos isme­retterjesztéssel is a világné­zeti elkötelezettséget fejlesz­­szük az emberekben. S. B. Honvédelmi klubhelyiséget avattak Ünnep volt tegnap Szol­nokon, az Áchim úti ál­talános iskolában. Felavat­ták a Zalka Máté úttörő honvédelmi klubot, amely nemcsak a városban, de a megyében is egyedülálló le­hetőségeket nyújt a honvé­delmi nevelés színvonalának emelésére. Dr. Kovács Zoltánná igaz­gató vágta el a szalagot a klub bejáratánál, majd az úttörőtanács és a honvédel­mi szakasz jelenlétében az iskola honvédelmi nevelő munkáját segítő Ságvári lak­tanya néhány katonája hoz­ta be a csapatzászlót* Az igazgató rövid ünnepi be­széd után átadta a klub kul­csait a csapatvezetőnek és az úttörők képviselőjének. Az ünnepség a honismereti szakkör műsorával és lövész­versennyel fejeződött be. Az Áchim úti iskola út­törő honvédelmi klubját a fűtés korszerűsítése után a kiürült pincében rendezték be. A gyerekek társadalmi munkája mellett több válla­lat is segített a klub létre­hozásában. A helyiséget ve­títésre. lövészversem.ek ren­dezésére, szakköri foglalko­zások. klubdélutánok meg tartására lehet használni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom