Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-07 / 288. szám
1972. december 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP / Parlez-vcus francais ? | Nyelvoktatás a TIT-ben A TIT szervezésében Szobiokon az 1972/73-as tanévben tizenhárom csoportban, közel háromszázan tanulnak idegen nyelvet. Az angol, francia és német nyelvű csoportokban kilenc kezdő és négy haladó, hagyományos és audiovizuális oktatás folyik. Nyelvtudás és szakirodalom — Is this all right, Sir? — Yes Sir, this is all right, f Ezt a párbeszédet az angol kezdő csoport óráján hallottuk. A résztvevők az idén először bevezetett intenzív, audiovizuális oktatást hallgatják. Az intenzív, ez esetben a felemelt óraszámot, a szokásos heti négy helyett a heti nyolc órát jelenti. A diakép rajzban mondja el a tankönyv leckéjét. Az új szavakat a rajzokról „olvassák” le úgy, hogy azok a többi szóval összefüggésben, a szókörnyezetben könnyebben megjegyezhetők. , — Már tudunk szállodában, étteremben mozogni, ismerjük azokat a szavakat, amelyek egy turistának elengedhetetlenül szükségesek. Ahhoz képest, hogy októberben kezdtünk, ez már igen jó eredmény, — mondja Homonnai Györgyné tanárnő. A csoport hallgatói valamennyien a Nagyc'lföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozói. A nyelvtanfolyamot a vállalat szervezte, azok részére. akiknek munkájához közvetlenül szükséges a a nyelvtudás. Ring Mária geofizikus! mérnök az idén végezte az egyetemet: — A geofizikai szakirodalom legnagyobb része angol nyelven jelenik meg, ezért örültem, hogy indult ez a tanfolyam. Galicz Gergelyné vegyész: — A munkám eredményeinek összehasonlításához és a következtetések levonásához feltétlenül kell a külföldi szakirodaiam. Az anyakőzet-kutatás cikkeit például mind angolul publikálják. Vállalati költségen A Nagyalföldi Kőaloj- és Földgáztermelő Vállalaton kívül a közgadasági társulat és a Középtiszavidéki Kiállítás5 apró hibákkal Jászberényben véget ért a négy napig tartó hírlapokat és szakfolyóiratokat bemutató kiállítás. A Központi Hírlapiroda rendezésében megtartott bemutató egyike volt azoknak a kiállításoknak, amelyek a bemutatott anyag gazdagságával „bevezették” a látogatókat a sajtó világába. , A kiállított több mint félezer különféle nyelvű és rendeltetésű sajtótermék meggyőzhette a látogatókat az írott anyag .és a foto-, dokumentációk, valamint a grafikonok politikai nevelő, környezetismertető szerepéről. A kiállítás elértp célját. rendezési hibái ellenére is. Értékesebb, érdekesebb lett volna azonban, ha a rendelkezésre álló szemléltető eszközökkel, napilapokkal, heti, havi és egyéb folyóiratokkal jobban tükrözte volna a magyar sajtó felszabadulás utáni fejlődését. A kiállítás hiányossága továbbá, hogy az érdeklődő nem kaphatott képet arról, hogyan alakult a napi-, heti- és havilapok, valamint a folyóiratok példányszáma az utóbbi húsz évben. Jászberény város olvasottsági grafikonján csupán az 1971. évi adatok szerepeltek. Ez megfosztotta a látogatókat az összehasonlítási alaptól, amelyből következtetni lehetett volna az utóbbi évek fejlődésére avagy visszaesésére. Aprónak látszó hibák ezek, mégis árnyékot vetettek a különben jelentős, impozáns kiállításra. I r KÖNNYÍTSE, GYORSÍTSA MEG \ RAKODÁST HORDOZHATÓ SZÁLLÍTÓSZALAGOKKAL! Raktárról szállítjuk az alábbi típusokat: TR—5/500-as típusú SZÁLLÍTÓSZALAG dob távolság: 5 m a heveder szélessége: 500 m TR—7,5/500-as típusú SZÁLLÍTÓSZALAG dobtávolság: 7.5 m a heveder szélessége: 500 m December 30-ig egy szállítószalag vásárlása esetén 10 %-os> több szállítószalag vásárlása esetén 15 °/o-ös árengedményt adunk. A tsz-ek és az állami gazdaságok 40 %-os dotációt is kapnak. Forgalomba hozza: a műszaki Arit értékesítő v Szállítóeszköz Emelőgép részlege; Budapest. VIII., Teleki tér 3, Telefon: 111—431, 341—997. Vízügyi Igazgatóság is szervezett tanfolyamot ' dolgozói számára. Ez utóbbinál-: — illetve a hozzá tartozó három szolnoki vízügyi vállalatnak — hatvan dolgozója tanul nyelvet ebben a tanévben, egy haladó német és angol, illetve kezdő francia csoportban. Az" igazgatóság minden résztvevő dolgozójának teljes tandíját fizeti (400 forint személyenként). A lemorzsolódás megakadályozására - szerződést kötöttek a hallgatókkal, mely szerint 20 óra igazolatlan mulasztás esetén az „iskolakerülő'’ köteles visszafizetni a vállalattól kapott összeget. Európa-körút TIT-szókinccsel A haladó német audiovizuális csoport óráján Herr Schulze lakásdíszítő ügyetlenkedéseit tárgyalják a diaképről. A kérdezz-felelek néha akadozó ritmusban megy, s dr. Kovács Zoltán tanár sokszor helyesbít. — Nagyon különböző előképzettségűek a hallgatóink. Egyesek gimnázium után, mások a tavalyi kezdő csoportból kerültek hozzám. De van NDK-ból hazajött tanulónk Is. mondja Kovács tanár úr. Tóth Lajos, a besenyszögi Kossuth Tsz főkönyvelője .feleségével együtt a múlt évben kezdte a német tanulást, s az idén a haladó csoportban gyarapítjákl szókincsüket. — Nekünk az utazáshoz kell a nyelvtudás, — mondja a férj. A nyáron az itt szerzett német szókinccsel — pedig még nem sokat tudunk — sikerült megértetni magunkat külföldön. Barhács István a szolnoki MEZŐGÉP meo csoportvezetője. Gimnáziumban tanult németül. A nyelvtudásra a pneumatikus gépelemek szakkatalógusainak fordításához van szüksége. ☆ Geofizikus, főkönyvelő, gépírónő, műszaki szakember. Különböző foglalkozású, különböző beosztású., érdeklődésű emberek, de egy közös tulajdonságuk! van: felismerték, hogy a nyelvtudás kitágítja az országhatárokat. Igriczi Zsigmond „ÉLETET AZ ÉVEKNEK“ Kedves ünnepség színhelye volt hétfőn délután Szolnokon a Múzeum Étterem. A Városi Tanács VB egészségügyi és szociálpolitikai osztálya és a Vöröskereszt városi szervezete az idén itt rendezte meg a városban immár hagyományossá váló öregek napját. Több mint háromszáz, munkában megöregedett ember jött el a rendezvényre, hogy fogadja a megemlékezés, a szeretet szavait. „Ne csak éveket adjunk az életnek, hanem életet is az éveknek’’ — ezzel a jelmondattal indította beszédét Nagy Imréné. a városi tanács szociálpolitikai főelőadója. Az ünnepi beszéd elhangzása után a Kassai úti általános iskola ifjú hangszerszólistái és kamarakórusa adtak rövid műsort. Fekete fejkendős nénikék, fehérhajó, görnyedten járó bácsikák mély meghatottsággal hallgatták az ifjú előadók produkcióit. Itt-ott előkerültek a hófehérre mosott zsebkendők — felitatni a kicsorduló könnyeket. Négyes asztaltársaság. Fekete, ünneplő ruhákban idős nénikék Horváth Sándorné, Borzsik Menyhértné. Biró Ferencné, Hokvári Józsefné. — Valamennyien özvegyek, hármójuk már túl a nyolcvanon. Egymás szavába vágva mesélik, milyen jó, hogy gondoskodnak róluk. — Itt voltam még mind a hatszor — mondja Horváth Jánosné. — Most is eljöttem, mert nagy esemény ez nekünk. Az öreg már inkább csak megtűrtnek gondolja magát. Itt pedig azt érezzük, hogy fontosak vagyunk még. számon tartanak. Holnap elmegyek a barátnőmhöz, elmesélem neki, milyen szép volt itt. Ö sajnos nem tudott eljönni, beteges már, csak otthon járogat. Százéves. Viszek neki a Mikuláscsomagból is, amit itt kaptunk a gyerekektől. Az ünnepélyt követően a rendező szervek vacsorával kedveskedtek az egybegyűlteknek. Már az ötödik gyermek után kérdezték tőle munkahelyén,, a szolnoki Tempó Ksz-nél: „Mozsár szak társ nem lesz még elég?” Ügy látszik, nem. Hatodikként kislány született, Máriának keresztelték. A Tulipán vendéglő nagyterme foglalt. A keresztelőre „zártkprű rendezvényt” tartanak. Mozsár Elek és keresztkomája, Völgyi János az ajtóban fogadja a vendégeket. Van, aki kézfogás ürügyén egy százast akar nekik csúsztatni. Méltatlankodnak. — Nem azért hívtunk benneteket. Nem vagyunk mi kóbor cigányok! * * * Hetven rántott szeletet, száznegyven kenyérszeletet .és három hektó sört rendeltek a Vendégeknek. Aki mást akart, a pultnál kérhet. Völgyi János örömmel nézi a népes rokonságot. — Ugye, a magyarok sem mulatnak szebben? A cigányok között fesztelen, családias a légkör. Nem hangoskodnak, szép csendben mulatnak. Völgyi János Mozsár Elekkel közösen állja a költségeket. — Reggelig benne lesz vagy hatezerbe. — Megéri? Mozsár Elek arcán felhő fut át. — Megéri, ha egy hónapig megérzem, akkor is. Az apám 1972-ben halt meg, a fiam hetvenben belefulladt a Damjanich uszodába. Nekem minden pénzt megér, hogy ne hulljon szét a család, Völgyi János kilenc gyermek atyja, pedig még csak harmincöt éves. A Tiszamenti Vegyiművek porfestékgyárában dolgozik. — Mit jelent keresztapának lenni? — Kölcsönös visszaadás volt. Unokatestvérek vagyunk. — Hogy történt a keresztelő? — Hát az se megy az isten nevében! Amit kellett, duplán megfizettünk a papnak. — Mit kért? — Ötven forintot, de százast kapott, hogy neki is kedves legyen a kicsi. Azt hittem, hogy Völgyi János is a közeli barakkban lakik. Önérzetesen helyre igazít: — Van nekem saját házam a Tabánban. Százhúszezerért vettem. — Kilenc gyermek mellett? — Kilenc gyermek mellett! A legidősebb fiam tizenötéves. Két éve a Tempónál dolgozik. A feleségem az épületelemgyárban kétezren felül keres ... — Akkor is! Három kereső egy tizenegyfős családban ... — De uram, a családi pótlékot kihagyja a számításból! V — No persze, persze.; 1 De így is meg kellett húzni a nadrágszíjak — Másképp nem a Tulipánt választottuk volna. De nálam disznóvágás is lesz, meg névnap. Arra gondolni kell, hiszen nem vagyunk a régi szorult életben, mindenkinek módja van arra, hogy vígan éljen. * • * Mozsár János négy évig volt a szegedi Csillag börtönben. Téglával verte szét valakinek a fejét, „mert állandóan szemtelenkedett az asszonnyal”. Pluszként 7500 forintot fizetett a kórházi költségre. Csendesen panaszkodik: — Volna problémám a mai világgal. Elég kemény munkát végzek, vagonkirakó vagyok. Sokat gondolkozom azon, hogy ha az ember megadja az emberséget a másiknak, miért nem kapja vissza ? — Mire gondol? — Már két héttel ezelőtt kértem szabadnapot. Járna, hiszen mióta kijöttem a börtönből. egyfolytában dolgozom. Mégsem adták meg. Igazolatlanul hiányzóm. Ha rágondolok, pofozkodni tudnék, — de csak nyelek, nem akarok többet visszakerülni a börtönbe. Ahogy kezelnek ... Néha hazamegyek, odabújok a feleségemhez, és sírok. • • • Berki Tibornak, a prímásnak nincs sok dolga. Itt úgyszólván mindenki ért a hegedűhöz. Egymás kezéből kapkodják a hangszereket, szívből jövő örömmel dicsérik társaik rögtönzött produkcióját. A prímás derűsen szemléli őket. — Jó gyerekek ezek. Ha van pénzük isznak, ha nincs, lesnek. — Mit jelent a zenekarnak a hosszabbítás? — Száz-száz forintot személyenként. De az ember haveri alapon megcsinálja. Munkából élnek ők is .. „ * * * Sánta Lajosra illik a neve. Keze-lába nyomorék, szíves szóval kérlel: — írjanak arról, milyen jó ember a bátyám, a Mozsár Lajos. Látja, én már csak ilyen elveszett, föld alá való ember vagyok. A bátyám sokat segített pénzben és mindenben. Az életemmel tartozom neki. Ha meglátogat, 3—400 forintot dob az ágyba. „Itt van. öcsém, majd megadod, ha sok pénzed lesz.” De soha nem fogadja vissza. Olyan fájdalom nekem, hogy nem tudok úgy dolgozni, keresni, mint a többi cigányember. Tudja, azt mondják, hogy hegy hegygyei nem találkozik, de ember az emberrel igen. S az én bátyám: ember! • * * Fiatal magyar pár lép a terembe. A mulatozók helyet szorítalak nekik az asztalnál. Simon Béla Keresztelő Késő ősz a tiszakürti arborétumban Fotó: Katona
