Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-07 / 288. szám

1972. december 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP / Parlez-vcus francais ? | Nyelvoktatás a TIT-ben A TIT szervezésében Szobiokon az 1972/73-as tan­évben tizenhárom csoportban, közel háromszázan ta­nulnak idegen nyelvet. Az angol, francia és német nyelvű csoportokban kilenc kezdő és négy haladó, ha­gyományos és audiovizuális oktatás folyik. Nyelvtudás és szakirodalom — Is this all right, Sir? — Yes Sir, this is all right, f Ezt a párbeszédet az an­gol kezdő csoport óráján hallottuk. A résztvevők az idén először bevezetett in­tenzív, audiovizuális okta­tást hallgatják. Az inten­zív, ez esetben a felemelt óraszámot, a szokásos heti négy helyett a heti nyolc órát jelenti. A diakép rajz­ban mondja el a tankönyv leckéjét. Az új szavakat a rajzokról „olvassák” le úgy, hogy azok a többi szóval összefüggésben, a szókör­nyezetben könnyebben meg­­jegyezhetők. , — Már tudunk szállodá­ban, étteremben mozogni, ismerjük azokat a szavakat, amelyek egy turistának elengedhetetlenül szüksége­sek. Ahhoz képest, hogy októberben kezdtünk, ez már igen jó eredmény, — mondja Homonnai György­­né tanárnő. A csoport hall­gatói valamennyien a Nagy­c'lföldi Kőolaj- és Földgáz­­termelő Vállalat dolgozói. A nyelvtanfolyamot a vál­lalat szervezte, azok részé­re. akiknek munkájához közvetlenül szükséges a a nyelvtudás. Ring Mária geofizikus! mérnök az idén végezte az egyetemet: — A geofizikai szakiro­dalom legnagyobb része an­gol nyelven jelenik meg, ezért örültem, hogy indult ez a tanfolyam. Galicz Gergelyné vegyész: — A munkám eredmé­nyeinek összehasonlításához és a következtetések levo­násához feltétlenül kell a külföldi szakirodaiam. Az anyakőzet-kutatás cikkeit például mind angolul pub­likálják. Vállalati költségen A Nagyalföldi Kőaloj- és Földgáztermelő Vállalaton kívül a közgadasági társu­lat és a Középtiszavidéki Kiállítás5 apró hibákkal Jászberényben véget ért a négy napig tartó hírlapokat és szakfolyóiratokat bemu­tató kiállítás. A Központi Hírlapiroda rendezésében megtartott bemutató egyike volt azoknak a kiállítások­nak, amelyek a bemutatott anyag gazdagságával „beve­zették” a látogatókat a sajtó világába. , A kiállított több mint félezer különféle nyelvű és rendeltetésű sajtótermék meggyőzhette a látogatókat az írott anyag .és a foto-, dokumentációk, valamint a grafikonok politikai nevelő, környezetismertető szerepé­ről. A kiállítás elértp cél­ját. rendezési hibái ellenére is. Értékesebb, érdekesebb lett volna azonban, ha a rendelkezésre álló szemlél­tető eszközökkel, napilapok­kal, heti, havi és egyéb fo­lyóiratokkal jobban tükrözte volna a magyar sajtó fel­­szabadulás utáni fejlődését. A kiállítás hiányossága to­vábbá, hogy az érdeklődő nem kaphatott képet arról, hogyan alakult a napi-, he­ti- és havilapok, valamint a folyóiratok példányszáma az utóbbi húsz évben. Jász­berény város olvasottsági grafikonján csupán az 1971. évi adatok szerepeltek. Ez megfosztotta a látogatókat az összehasonlítási alaptól, amelyből következtetni le­hetett volna az utóbbi évek fejlődésére avagy visszaesé­sére. Aprónak látszó hibák ezek, mégis árnyékot vetettek a különben jelentős, impozáns kiállításra. I r KÖNNYÍTSE, GYORSÍTSA MEG \ RAKODÁST HORDOZHATÓ SZÁLLÍTÓSZALAGOKKAL! Raktárról szállítjuk az alábbi típusokat: TR—5/500-as típusú SZÁLLÍTÓSZALAG dob távolság: 5 m a heveder szélessége: 500 m TR—7,5/500-as típusú SZÁLLÍTÓSZALAG dobtávolság: 7.5 m a heveder szélessége: 500 m December 30-ig egy szállítószalag vásárlása esetén 10 %-os> több szállítószalag vásárlása esetén 15 °/o-ös árengedményt adunk. A tsz-ek és az állami gazdaságok 40 %-os dotációt is kapnak. Forgalomba hozza: a műszaki Arit értékesítő v Szállítóeszköz Emelőgép részlege; Budapest. VIII., Teleki tér 3, Telefon: 111—431, 341—997. Vízügyi Igazgatóság is szer­vezett tanfolyamot ' dolgo­zói számára. Ez utóbbinál-: — illetve a hozzá tartozó három szolnoki vízügyi vál­lalatnak — hatvan dolgozó­ja tanul nyelvet ebben a tanévben, egy haladó német és angol, illetve kezdő francia csoportban. Az" igazgatóság minden résztve­vő dolgozójának teljes tan­díját fizeti (400 forint sze­mélyenként). A lemorzso­lódás megakadályozására - szerződést kötöttek a hall­gatókkal, mely szerint 20 óra igazolatlan mulasztás esetén az „iskolakerülő'’ köteles visszafizetni a vál­lalattól kapott összeget. Európa-körút TIT-szókinccsel A haladó német audiovi­zuális csoport óráján Herr Schulze lakásdíszítő ügyet­lenkedéseit tárgyalják a diaképről. A kérdezz-fele­­lek néha akadozó ritmusban megy, s dr. Kovács Zoltán tanár sokszor helyesbít. — Nagyon különböző elő­­képzettségűek a hallgatóink. Egyesek gimnázium után, mások a tavalyi kezdő cso­portból kerültek hozzám. De van NDK-ból hazajött tanu­lónk Is. mondja Kovács ta­nár úr. Tóth Lajos, a besenyszö­­gi Kossuth Tsz főkönyve­lője .feleségével együtt a múlt évben kezdte a német tanulást, s az idén a hala­dó csoportban gyarapítjákl szókincsüket. — Nekünk az utazáshoz kell a nyelvtudás, — mond­ja a férj. A nyáron az itt szerzett német szókinccsel — pedig még nem sokat tu­dunk — sikerült megértetni magunkat külföldön. Barhács István a szolnoki MEZŐGÉP meo csoportve­zetője. Gimnáziumban ta­nult németül. A nyelvtu­dásra a pneumatikus gép­elemek szakkatalógusainak fordításához van szüksége. ☆ Geofizikus, főkönyvelő, gépírónő, műszaki szakem­ber. Különböző foglalkozá­sú, különböző beosztású., érdeklődésű emberek, de egy közös tulajdonságuk! van: felismerték, hogy a nyelvtudás kitágítja az or­szághatárokat. Igriczi Zsigmond „ÉLETET AZ ÉVEKNEK“ Kedves ünnepség színhe­lye volt hétfőn délután Szolnokon a Múzeum Étte­rem. A Városi Tanács VB egészségügyi és szociálpoli­tikai osztálya és a Vörös­­kereszt városi szervezete az idén itt rendezte meg a vá­rosban immár hagyományos­sá váló öregek napját. Több mint háromszáz, munkában megöregedett ember jött el a rendezvényre, hogy fo­gadja a megemlékezés, a szeretet szavait. „Ne csak éveket adjunk az életnek, hanem életet is az éveknek’’ — ezzel a jelmon­dattal indította beszédét Nagy Imréné. a városi ta­nács szociálpolitikai főelő­adója. Az ünnepi beszéd elhang­zása után a Kassai úti álta­lános iskola ifjú hangszer­szólistái és kamarakórusa adtak rövid műsort. Fekete fejkendős nénikék, fehérhajó, görnyedten járó bácsikák mély meghatott­sággal hallgatták az ifjú előadók produkcióit. Itt-ott előkerültek a hófehérre mo­sott zsebkendők — felitatni a kicsorduló könnyeket. Négyes asztaltársaság. Fe­kete, ünneplő ruhákban idős nénikék Horváth Sándorné, Borzsik Menyhértné. Biró Ferencné, Hokvári Józsefné. — Valamennyien özvegyek, hármójuk már túl a nyolc­vanon. Egymás szavába vág­va mesélik, milyen jó, hogy gondoskodnak róluk. — Itt voltam még mind a hatszor — mondja Horváth Jánosné. — Most is eljöttem, mert nagy esemény ez ne­künk. Az öreg már inkább csak megtűrtnek gondolja magát. Itt pedig azt érez­zük, hogy fontosak vagyunk még. számon tartanak. Hol­nap elmegyek a barátnőmhöz, elmesélem neki, milyen szép volt itt. Ö sajnos nem tu­dott eljönni, beteges már, csak otthon járogat. Száz­éves. Viszek neki a Mikulás­csomagból is, amit itt kap­tunk a gyerekektől. Az ünnepélyt követően a rendező szervek vacsorával kedveskedtek az egybegyűl­teknek. Már az ötödik gyermek után kérdezték tőle munkahelyén,, a szol­noki Tempó Ksz-nél: „Mo­zsár szak társ nem lesz még elég?” Ügy látszik, nem. Ha­todikként kislány született, Máriának keresztelték. A Tulipán vendéglő nagy­terme foglalt. A keresztelőre „zártkprű rendezvényt” tar­tanak. Mozsár Elek és ke­resztkomája, Völgyi János az ajtóban fogadja a ven­dégeket. Van, aki kézfogás ürügyén egy százast akar nekik csúsztatni. Méltatlan­­kodnak. — Nem azért hívtunk ben­neteket. Nem vagyunk mi kóbor cigányok! * * * Hetven rántott szeletet, száznegyven kenyérszeletet .és három hektó sört ren­deltek a Vendégeknek. Aki mást akart, a pultnál kér­het. Völgyi János örömmel nézi a népes rokonságot. — Ugye, a magyarok sem mulatnak szebben? A cigányok között feszte­len, családias a légkör. Nem hangoskodnak, szép csend­ben mulatnak. Völgyi Já­nos Mozsár Elekkel közö­sen állja a költségeket. — Reggelig benne lesz vagy hatezerbe. — Megéri? Mozsár Elek arcán felhő fut át. — Megéri, ha egy hóna­pig megérzem, akkor is. Az apám 1972-ben halt meg, a fiam hetvenben belefulladt a Damjanich uszodába. Ne­kem minden pénzt megér, hogy ne hulljon szét a csa­lád, Völgyi János kilenc gyer­mek atyja, pedig még csak harmincöt éves. A Tisza­­menti Vegyiművek porfes­tékgyárában dolgozik. — Mit jelent keresztapá­nak lenni? — Kölcsönös visszaadás volt. Unokatestvérek va­gyunk. — Hogy történt a keresz­telő? — Hát az se megy az is­ten nevében! Amit kellett, duplán megfizettünk a pap­nak. — Mit kért? — Ötven forintot, de szá­zast kapott, hogy neki is kedves legyen a kicsi. Azt hittem, hogy Völgyi János is a közeli barakkban lakik. Önérzetesen helyre igazít: — Van nekem saját házam a Tabánban. Százhúszezerért vettem. — Kilenc gyermek mel­lett? — Kilenc gyermek mel­lett! A legidősebb fiam ti­zenötéves. Két éve a Tem­pónál dolgozik. A feleségem az épületelemgyárban kétez­ren felül keres ... — Akkor is! Három kere­ső egy tizenegyfős család­ban ... — De uram, a családi pót­lékot kihagyja a számítás­ból! V — No persze, persze.; 1 De így is meg kellett húzni a nadrágszíjak — Másképp nem a Tuli­pánt választottuk volna. De nálam disznóvágás is lesz, meg névnap. Arra gondol­ni kell, hiszen nem vagyunk a régi szorult életben, min­denkinek módja van arra, hogy vígan éljen. * • * Mozsár János négy évig volt a szegedi Csillag bör­tönben. Téglával verte szét valakinek a fejét, „mert ál­landóan szemtelenkedett az asszonnyal”. Pluszként 7500 forintot fizetett a kórházi költségre. Csendesen panasz­kodik: — Volna problémám a mai világgal. Elég kemény mun­kát végzek, vagonkirakó va­gyok. Sokat gondolkozom azon, hogy ha az ember meg­adja az emberséget a má­siknak, miért nem kapja vissza ? — Mire gondol? — Már két héttel ezelőtt kértem szabadnapot. Járna, hiszen mióta kijöttem a bör­tönből. egyfolytában dolgo­zom. Mégsem adták meg. Igazolatlanul hiányzóm. Ha rágondolok, pofozkodni tud­nék, — de csak nyelek, nem akarok többet visszakerülni a börtönbe. Ahogy kezel­nek ... Néha hazamegyek, odabújok a feleségemhez, és sírok. • • • Berki Tibornak, a prímás­nak nincs sok dolga. Itt úgy­szólván mindenki ért a he­gedűhöz. Egymás kezéből kapkodják a hangszereket, szívből jövő örömmel dicsé­rik társaik rögtönzött pro­dukcióját. A prímás derűsen szemléli őket. — Jó gyerekek ezek. Ha van pénzük isznak, ha nincs, lesnek. — Mit jelent a zenekar­nak a hosszabbítás? — Száz-száz forintot sze­mélyenként. De az ember haveri alapon megcsinálja. Munkából élnek ők is .. „ * * * Sánta Lajosra illik a neve. Keze-lába nyomorék, szíves szóval kérlel: — írjanak arról, milyen jó ember a bátyám, a Mo­zsár Lajos. Látja, én már csak ilyen elveszett, föld alá való ember vagyok. A bátyám sokat segített pénzben és min­denben. Az életemmel tar­tozom neki. Ha meglátogat, 3—400 forintot dob az ágy­ba. „Itt van. öcsém, majd megadod, ha sok pénzed lesz.” De soha nem fogadja vissza. Olyan fájdalom ne­kem, hogy nem tudok úgy dolgozni, keresni, mint a töb­bi cigányember. Tudja, azt mondják, hogy hegy hegy­gyei nem találkozik, de em­ber az emberrel igen. S az én bátyám: ember! • * * Fiatal magyar pár lép a terembe. A mulatozók helyet szorítalak nekik az asztal­nál. Simon Béla Keresztelő Késő ősz a tiszakürti arborétumban Fotó: Katona

Next

/
Oldalképek
Tartalom