Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

4

SZOLNOK MÉRTÉI NÉPLAP

1972. december 2 4.

07aj1 u'aiás

Szovjet és magyar szakemberek együttműködése

A Naqy Föld diplomásai

A kiművelt emberfők sokaságának egyre nagyobb a jelentősége. Fej lődésünk gyorsításának nélkülözhetetlen feltétele, hogy minél több megfelelően képzett szakemberrel rendelkezzen hazánk. A Szovjetunió ilyen vonatkozásban is felbecsülhetetlen segítséget nyújt számunkra, hiszen sokezer fiatalnak teszi lehetővé, hogy ösztöndíjasként szovjet főiskolákon, egyetemeken szerezzenek diplomát, s szaktudásukat idehaza kamatoztassák, A Szovjetunióban töltött éveket idéztük fel néhány öreg* diákkal:

A teremben csend. Figyelő arcok. A tolmács néha megakad, keresi a megfelelő szakkifejezést- A hallgatók időnként kisegí— Ha a kőolaj egy részét még kitermelés elöt^ a rétegben elégetjük. az így keletkező hő hozzásegít ahhoz. hogy a kőzet pórusaiból, repedéseiből a maradék olaj egy jelentős részét kitermeljük. A módszert már a harmincas években vizsgálták a Szovjetunióban, a háború után is több kísérletet végeztek.

Arkagyij Anatoljevics

Bokszermann, a műszaki tudományok kandidátusa ezután részletesen ismerteti vizsgálataik eredményeit a magyar szakemberek előtt

—- Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kőolaj-, földgáz- és vízszakosztálya — az már szinte hagyomány nálunk — rendszeresen felkéri a hazánkba érkező szakértőket tudományos előadásokra — mondja Placskó József szakosztályelnök az előadás, szünetében. — Így nemcsak a témával közvetlenül foglalkozó szakemberek ismerkedhetnek meg a szovjet olajipar tudományos eredményeivel, hanem a téma iránt érdeklődő, azzal esetleg csak közvetett kapcsolatban álló szakemberek is.

—■ Gyakoriak az ilyen meghívások?

— A Szovjetunió Olajtermelési Minisztériuma és a Nehézipari Minisztérium között már évek óta műszaki-tudományos együttműködési szerződés van.

— Az alföldi kutatást hogyan segíti ez az együttműködés?

— Hogy a végén kezdjük. A demjéni mezőben most van folyamatban az

első magyarországi földalatti elégetéses kísérlet. (Bokszermann egyébként meglátogatta a demjéni kísérletet és megbeszélést tartott a magyar szakemberekkel.) Szerződés van a két fél között az olajtelepek kiaknázásának hatékonyságát növelő eljárások vizsgálatára is. Ez az algyői telepekkel kapcsolatban érdekel bennünket.

— De említhetném azt is, hogy — még évekkel ezelőtt — az algyői olaj mező termelésére vonatkozó terveinket a szovjet kutatóintézet tudományos tanácsa is megtárgyalta. Az algyői mező művelésének műszaki kérdéseiben azóta is rendszeres a konzultáció.

— Feltehetően a két ország olaj- és gáziparának kapcsolata nem korlátozódik csak a bányászatra?

— Természetesen. A távvezetékek üzemeltetése, a finomítás, a különböző olajipari felszíni berendezések létesítésében kölcsönös a segítség. S ha baj van, akkor is. Az emlékezetes algyői olajkitörésnél a magyar védelmi brigádok mellett az első napoktól kezdve ott dolgozott a szovjet mentőbrigád is.

— A kapcsolatok új formáját jelenti, hogy az eddigi két- esetleg háromhetes tanulmányutak mellett a jövő évben hosszabb, másfél-kéthónapos utakra is sor kerül. A jövő évtől kezdve a moszkvai — Gubkinról elnevezett — olaj- és gázipari egyetemmel is lesz kapcsolatunk. Ez is döntően tudományos és kutatási jellegű, de egyben segítséget fog adni az ott tanuló magyar diákok szakmai felkészüléséhez is. Mindezek tudatában nyugodtan remélhetjük, hogy a szakmai és személyes kapcsolatok a jövő évben tovább gyarapodnak.

Sári Mihály,

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG OSZTÁLYVEZETŐJE:

Az elmélet mellett a gyakorlatot is megismerhettem

Sári Mihály a napokban érkezett haza élménydús tallinni útjáról. Annak idején a harkovi agrártudományi egyetemen végzett.

— Ha nem kaptam volna meg az ösztöndíjat, nem hiszem. hogy egyetemre kerültem Volna, hiszen akkor családunk hat gyermekéből négy még iskolás volt, nagyon be kelleti osztani a jövedelmet Az egyetem elvégzésén túl külön előnynek tartom, hogy a Szovjetunióban tanulhattam, hiszen akkoriban, 1953-ban mi még nem rendelkeztünk kellő mezőgazdasági nagyüzemi tapasztalatokkal. Ott viszont a nagyüzemi gazdálkodásnak már tekintélyes múltja volt. Így az e'mélet mellett, a gyakorlatot is megismerhettem. Ez természetes volt, hiszen az egyetem figyelembe vette a szovhozok, ko! hozok gyakorlati tapasztalatait. A szovjet mezőgazdaság fellendülésének már akkor számtalan jele volt — gondolok itt többek között az intenzív búzafajták meghonosítására.

— Intézményünk jogosult volt a tudományok doktora cím adományozására. Ebből is következtethető: nagyszerű oktatógárdánk volt, s amellett a szakirodalomtól kezdve a kísérletezési lehetőségig minden rendelkezésünkre állt.

— Tanulmányaim befejezése óta általában két évenként voltam a Szovjetunióban magánemberként vagy delegáció tagjaként. Egyértelmű tapasztalatom: hallatlan dinamikával fejlődik a Szovjetunió. Szinte kézzel tapintható ez, akár .a termelési eredményeket tekintjük. akár a közszükségleti cikkek tömegét, vagy általában az ottani állampolgárok életsznvonalát nézzük.

Szabari Kálmán,

AZ OGIL

KUTATÓMÉRNÖKE:

Szinte „naprakészen" a világ szakirodaimával

Szabari Kálmán az egyik olajipari vállalatnál. az OGIL-nál kutatómérnök Szolnokon. 1959-ben a leningrádi hűtőipari egyetemen végzett. Most általában fúrástechnológiai kérdésekkel fog alkozik.- — Kinti tanulmányaim mellett az orosz nyelv megismerésének veszem nagy hasznát. Nemcsak a társalgásra, az orosz nyelvű irodalom olvasására gondolok, hanem a szakirodalom figyelemmel kísérésére is. A világ kőolajipari publikációi általában maximum kétháromhetes késéssel megjelennek orosz nyelven. Korábbi tapasztalataink alapján viszont más nyelvű kiadványok fordítása 3—4 hónapot is igénybe vett. Orosz nyelvtudásomnak KGST szakmai tanácskozásokon is nagy hasznát veszem. Ugyanfgv a moszkvai, krasznodári, bakui stb. olaiipari kutatóintézetekkel való rendszeres szakmai kapcsolatunk során. Ez a kapcsolat .egyébként aa út“

formáció cserén túlmenően kölcsönös segítségnyújtásban is megnyilvánul. Persze, ez utóbbit tekintve általában mi kérünk. Ez a segítségnyújtás kettős — egyrészt szakmai, másrészt oszközbeli. A szovjet olajipari kutatóintézetek, vállalatok segítségnyújtásának kedvező hatása különösen a ferdefúrások bevezetésénél volt nálunk érzékelhető. Igen hasznosnak mondható az országaink között kialakult szakembercsere is.

Szabari Kálmán egyetemi évei alatt megnősü t, szevasztopoli lányt hozott Magyarországra. Öt is felkerestük.

Szabari Ká’raánné:

Szolnokon volt az első munkahelyem

Szabariné szintén Leníngrádban tanult, ott ismerkedett meg férjével. Egy diákszállóban laktak, de más-más intézmény hallgatói voltak. Ö a technológiai egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát.

— Szolnokon volt az első munkahelyem. A tejipari vállalatnál kezdtem, most a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat korróziófelelőse vagyok. A gépészmérnöki diploma mellé a korróziós szakmérnökit is megszerzem a budapesti műszaki egyetemen. Mindössze négy vizsgám van hátra. Ha túljutok rajtuk, az lesz a legnagyobb örömöm.

Arra a kérdésre, hogy könnyen beilleszkedett-e az itteni környezetbe, így válaszolt:

— Akaratlanul is kétfelé válik az ember. Amikor hazamegyek, vágyódom viszsza, Szolnokra. Itt meg néha úgy elkap a honvágy. A beilleszkedéssel nincs gondom, kedves, segítőkész emberek a kollégáim.

Pfe:fer Júlia

SZOLNOKI

RADIORIPORTERNÖ:

Bármelyik percben szíves :n visszamennék

Pfeifer Júlia a szegedi egyetem orosz szakos hallgatója volt, amikor egyéves moszto« öMtöüfeíjr« hirdettek pályázatot. A feltété ek szigorúak voltak: oroszból kitűnő tanulmányi eredményt, s legalább jó, vagy jeles átlagot követeltek. s amellett tevékeny mozgalmi munkát. Szegedről heten kerültek akkor Moszkvába, ő lett a csoport vezetője. A Leninhegyen. a Lomonoszov egyetemen kaptak szállást. Akkor. 1966-ban ezerötszáz magyar egyetemista volt Moszkvában, s a többi szovjet egyetemi városban is rengeteg.

Egyhónapos tanulmányi szünetükben kirándultak Közép-Ázsiába, így Pfeifer Júliának módja volt szétnézni a főváros mellett más területeken is. A tapasztala^ tok súmmázása:

— A szovjet emberek nagyon barátságosak, örömmel fogadnak vendéget. Bármelyik percben szívesen viszszamennék Moszkvába. Sok ismerősöm van, nemcsak az egyetemről. A moszkvai rádió magyar szekciójánál voltam a tanulmányi időm alatt másodbemondónő. Jól fizettek, jól jött az ösztöndíj kiegészítéséhez. Ott tapasztaltam. hogy mi. yen népszerű Magyarországon a moszkvai rádió. Volt, hogy egy pályázatra 5600 levél érkezett hazánkból.

Bereczki Lajos,

A SZOLNOKI

TSZ-SZÖVETSÉG

TITKÁRA;

Sokat tanultam a szovjet emberektől

Bereczki Lajos Moszkvában tanult az állatorvosi egyetem mezőgazdasági karán. A tíz testvér közül ő jutott egyetemre.

— A mamám nem tudta, hogy mitévő legyen. Két napig gondolkozott azon hogy aláírja-e az egyetértő nyilatkozatot. Le azután ő is szívből örü't. hogy tanulhattam. Nekem nagyon sokat adott a moszkvai egyetem. A Szovjetunió minden köztársaságából voltak tanulótársaim. Amellett japánok, spanyolok, koreaiak — egyszóval a világ minden részéről. Ez tette lehetővé, hogy a világ bármely nvelvén megjelent szakcikket pillanatok a'att lefordítottak csoporttársaim.

—- A szovjet emberekkel nagyon összenőttem. Sokat tanultam tőlük, emberszeretetben. Internacionalista szellemben, hazaszeretetben és szerénvségben egyaránt. S még egyben: a munka hő* seinek megbecsülésében — ami nálunk bizony még kívánnivalót hagy maga után. Mindezért minden alkalmat megragadok arra. hogy a hazánkban tartózkodó szovjet emberekkel találkozzam, s tő'em telhetőén segítsem őket A Szovietunióban tapasztaltak alapián tudom, mit jelent az ha a hazától távol emberi légkört baráti társaságot biztosítanak vst lakinek.

& Si

T. Fo

Ember, aki a legjobbat tette

Nagyiván, késő ősz. A Hortobágyi_ hideg ájert ereget a házsorok közé. GyűrJcőzik a tél, hogy szibériai fehérséggel takarja be a faluvégi libajárást, meg a házakat.

A puszta szélén mézeskalács-házikók. A kapuk előtt szemet követelő, sziszegő, gágogó libák. <

A legöregebb kunsági világformálók egyiket. Nagy Józsefet, ahogy errefelé mondják, Jóska bátyánkat keresem az iváni alvégen.

Az öregember a libákat hessegeti. Amikor elmondom miért jöttem, belehunyorog az alkonyodó pusztába, betessékel a házba.

Apró, mélyföldü szoba, kanapé, szekrény, duplavállú ágyak.

Az öregember dóznit vess elő, rágyújt. Fújja a füstöt, keresi az emlékeket. Már nem erről a pusztáról beszélgetünk, amelyik szinte az ablakig terpeszkedett, hanem a másikról, ahol éppen hogy csak felszárad, máris leesik az új hó.

Az öregember képzeletében most már a másik puszta, a Novoszibirszk környéki hósivatag az erősebb.

Az emlékek fiatalítanak. Egy öregaszszony mesélte a múltkor a lakodalmát Gondolatban táncolt, dalolt, odahúzódott a vőlegényéhez. A szemével húsz éves volt. mindent váró. ábrándozó.

Az öregember a hajdani erejéről beszél, a lovasrohamról, a géppuska pattogásáról, a pusztai csatákról.

Három évig hadakozott Kolcsak ellen az ifjú szovjet hadseregben. Erős volt, fiatdl, tudta, mit, miért tesz.

A régi cimborákról beszél, még most is féltőn, szeretettel. Sorjázza merre, hol harcoltak, véreztek, haltak.

Hogyan is kezdődött a regény, amelyben kiteljesedett az életmű? Ahogy a többi internacionalistáé: háború, hadifogság, majd érlelődő tudati segíteni a proletárforradalom győzelmét. Az öregember így mondja: eqyikün'Ml a másikáig ment a gondolat hogy jobbat nem is tehetünk, soha az életünkben, mint harcolni Lenin eszméiért Pedig még teljességében nem is ismertük azt. de amennyit tudtunk róla elég volt, hogy a puskához nyúljunk.

Nem messzire Nagy József eszmélése

helyétől Bányai Kornél így fogalmazta költői sorrá ugyanezt a gondolatot: „Egy reggel csírák szagától terhes a szél..."

Az öregember a szekrényhez megy. Nyikorog az ajtó. Öreg a szekrény is, régi, nagyon régi.

Vállfák, ruhák, kabátok és egy sötét

öltöny.

Megcsillan az arany, a Szovjetunió Harci Érdemrendje és a többi, a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Munka Érdemrend és a többi.,.

Minden kitüntetéshez emléksorok kapcsolódnak. Az öregember most újra fiatal és erős. Egyszerű kijelentő mondatokban beszél, ezeket hiába idézném, a betűk áttételével nem tudom visszaadni a szavak himnikus erősségű zenéjét. Csak egyetlen mondatsor a sok közül: A Szovjetunió hozzám képest fiatal. De ő úgy öregszik, hogy erősödik. Én már nem... én már nem.,, A nyolcvanhetedikben vagyok. De amit csináltam, amennyit tudtam, arra büszke leszek, míg élek. Mert ott voltam a születésénél. Puskával, gépfegyverrel. Mert csak így. puskával tudott megszületni, megmaradni. Hát arra a kevésre, amennyit tenni tudtam érte. büszke vagyok. Ahogy az apa a szép nagy fiára. Megint csak azt mondom, a legjobban csináltam...

Kikísér a kísőreg a kapuig, együtt hunyorgunk a pusztára. Mondja, mondja, tüzbejön, még egyszer végigjárja velem a novoszibirszki mezők csatáit, az aranyvonat útját, a soha vissza nem tértek földhányásaih

A pusztáról hideg szól fúj. Átölelem az öreg ember vállát, visszatessékelem a meleg kis házba. Nehogy megfázzon.

Int, köszön, nekem is, a pusztának is.

Én még ott állok egy ideig a Hortobágyszélén. morzsolgatom magamban az öregember szavait. Már a hideget se érzem. Bele forrósodom a világ*ormáló szántóvető öregember hitének mélységébe, nagyszerűségébe. Azt hiszem a legnagyobb dolgok egyike hogy valaki, már-már kilencven évesen i'yen meggyőzően mondhatja, hogy a legjobbat tette...

Tifczaj Lajos