Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-21 / 300. szám
1972. december 21. SZOLNOK. MEGYEI NÉPLAP 3 Az ötéves reform őt esztendeje módosult a tervezés-gazdaságirányítás rendszere. Emlékszünk rá, soká „új" mechanizmusként emlegettük, majd a jelző észrevételenül elmaradt; az újból folyamat, a változásból hétköznapi gyakorlat lett. Fél évtized múltán az újdonság hatása-varázsa természetesen még inkább tűnőben, jóllehet, öt. esztendő — bár a személyes élet pályaszakaszán nagy időtáv —. országok fejlődésvonalán éppen csak pillanat. S ha most. öt év múltán, mégis olyannyira foglalkoztatja társadalmunkat, közéletünket mindaz, amit a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének nevezünk; ha tehát az irányítási rendszer mindmáig a változás, alakulás, megújulás gazdasági halmazállapotában van, az nem is annyira az elmúlt fél évtized történelmileg értelmezett rövidségéből, mint az irányítási mechanizmus jellegéből, lényegéből következik. Ezzel pedig már az öt esztendő hatásait, változásait összegező gondolatsor köze' péhez érkeztünk. Ha ugyan is a tervezés-irányítás mai rendszerének legnagyobb előnyét próbálnánk tömören megfogalmazni, alighanem ezt az összegezést kellene választanunk: a népgazdaság és benne a vállalatok — szövetkezetek hozzászoktak a folyamatos, dinamikus változáshoz, a rugalmas átalakuláshoz, a szüntelen megújuláshoz. Ha netán akadna, aki — ezt az előnyt megkérdőjelezve — szívésebben venné a gazdasági „nyugalmat", a mozgás, alakváltozás kiiktatását gazdálkodásunkból, az legfeljebb korunk valóságával perelhet, amelyben országok és különösképp az iparilag gyorsan fejlődő -kis országok gazdaságát a körül mények kényszerítik szüntelen igazodásra, lépéstartásra, átalakulásra. Ügy tűnhet, hogy az elónv, amelyre az imént utaltunk elvi lényegében tér el a gazdaságirányítás tartalmától, lényegétől, hiszen első látásra is nyilvánvaló- a tudati, gon dől kodá sbeli megújulást, mondhatni: a szubjektív elemet mutattuk fel legfontosabb tényezőként, noha a gazdaság javakkal, dolgok kai, mennyiségekkel és azokat mérlegelő, mértékekkel dolgozik. Mégis, csak megerősíthetjük az állítást: legnagyobb értékünk, amit az utóbbi fél évtizedben mind jobban sikerült „felhalmoznunk": a gondolkodásmód, amely az ország, a vállalat, a szövetkezet gazdálkodását korántsem min ősíti szélvé dett, kényszerű hatásoktól mentes, végrehajtó tevékenységnek. Ellenkezőleg: napjaink gazdasága megtanult és tanul nemzetközi összefüggésekben mérlegelni, változatok között dönteni, az új és a régi, a születő és az elhaló szakadatlan mozgásában szemlélni a világot csakúgy, mint a saját tevékenységét. Aligha túlzás azt. állítani, hogy az eredmények, amelyekről a tények heszélrtek, nem is annyira a szabályozástól, mint a „szabályozottak” önálló, felelős munkájától nem is annyira a tévedésmentes döntésekből, — mint a döntések vállalásától származtathatók. Ennek, tükrében nyer történelmi értelmet az MSZMP X. kongreszszusának elemzése: „A kongresszus megállapítja, hogy az elmúlt évek össztársadalmi jelentőségű feladata volt a gazdaságirányítás reformja- A párt átfogó vizsgálatok alapján, a szakemberek széles körének közreműködésével dolgozta ki, a gazdasági, feladatok iránti közérdeklődést jelentősem fejlesztve és érre támaszkodva vezette be a reformot Ennek eredményeként tovább fejlődött hazánkban a szocialista tervgazdálkodás, — erősödött a központi tervezés hatása, növekedett a szocialista piac. az áru- ég pénzviszonyok szerepe.” Lássuk most már mindezt az érveknél is sokatmondóbb tények tükrében, elvégre a gazdaság mozgása mérhető, fejlődése a számokkal ábrá • zolható. Nos, a legnagyobb figyehnet érdemli mindenekelőtt az a tény, amely e! só ként szavazhat az elmúlt esztendők eredményeiről, ez pe dig a növekedés üteme, a gazdaság gyarapodásának mértéke. A nemzeti jövedelem — a növekedésnek ez az összefoglaló jelzőszáma — a következőt, mutatja: a növekedési ütem (évi átlagban, százalék báni 1961—1967 között 5,3 volt. majd gyorsult és 1968—1971 között 6,2-re emelkedett. Ha már a növekedés üteméről szólunk, nem árt vázolnunk e fejlődés tervszerű ségét, hiszen — úgy tűnhet a közvetett szabályozás, a korábbi direkt tervutasítások megszűnése valamelyes „rendetlenséget", szabályozatlanságot visz. a gazdaságba Nos, a szocializmus építésének negvedsizázadában hat középtávú — három és ötéves — tervei hagytak jóvá, s á szakértői vizsgálódások nyomán kitűnt: a legtervsze rübben a harmadik ötéves terv valósult meg, amely pedig már nem tartalmazott kötelező tervutasításokat, — amely tehát a módosult gazdaságirányítás mozgásterében öltött végső alakot. A módosított gazdaságirányítás öt esztende je —. jól is mert ez —, korántsem volt mentes az immár divatossá vált kifejezéssel „feszültségnek" nevezett gondoktól. Három ponton tűntek elő elsősorban ezek a feszültségek: a költségvetés, a nemetközi fizetési mérleg es a beruházások terepén. A tárgyilagos helyzetkép követeli, hogy két meg j egy zéssel egészítsük k.i ezt a feszültség-térképet ■— Egyrészt: mindhárom gond erőteljesen jelen volt gazdaságunkban korábban is, ■— nincs szó tehát arról, mintha a feszültségek és a gazdaságirányítás között okozati kapcsolat lenne. A másik megjegyzés amint a közelmúltban az országgyűlésén elhangzott költségvetési miniszteri expozéból kitűnt, az idén — egész sor intézkedés hatására -— mérséklődtek ezek a gondot Bár a költségvetés még deficites. — a hi^ny csökkenő irányzatú; fizetési mérlegünk nagymértékben javult; a beruházási szabályozás nyomán pedig mérséklődött az építési nyo1- más, koncentráltabb a kivitelezés. hatékonyabb az új építmények, üzembehelyezése. összefoglalóan ég a lényeget kifejezően aligha jellemezhetnénk jobban az elmúlt. öt évet, mint. a Központi Bizottság novemberi állásfoglalásának e sorai: — „Az 1968. január l'én életbe léptetett gazdaságirányítási rendszer alkalmas és hatékony eszközként szolgálja a szocialista tervgazdálkodást, a szocialista építés céljait.” T. A. Szerényen, odaadással Tiltakozik, hogy ne írjak róla, mert úgy véli, nála alkalmasabb alanyt is találhatnék. Különben nincs semmi kiemelkedő az életében. Egyejprű, szerény tagja a pártnak, 1945. óta. Tizenhét éves kislány volt, amikor felvételét kérte a pártba Öcsödön. Szegénységben nőtt fel, Ismerte a múlt keserveit, s ösztönösen is érezte, hogy ott a helyé. A MADISZ-ban és az MNDSZ- bén tevékenykedett. Jól érezte magát a fiatalok és az asszonyok között. — Sok kellemes emlékem fűződik az akkori időszakhoz. Munkánk eredménye is látványosabb volt... Leendő férjével. Gál Gáborral is az ifjúsági mozgalomban ismerkedett meg Sorsuk, világnézetük tartósan összekapcsolta öltét. Most. mindketten az öcsödi ÁFÉSZ dolgozói. Három leányt neveltek fel és adtait férjhez. U nőj tájuk van. A legkisebbig a fiú lakatos tanuló Kunszeri tmár ton ban. — Amióta „kirepültek” a gyerekek, könnyebb. Több időm jut a pártmunkára, Igaz, amíg kisebbek voltak, akkor is tudtam, hogy mi a kötelességem. Szakszervezet} aktivista, majd községi pártbizottsági Sasa. yb-t&2 volt. Hat év óta az ÁFÉSZ harmincegytagú pártszervezetének titkára és propagandista. — Először 1947-ben jártam szemináriumra, — emlékszik vissza, ‘—r A párttagok jogairól és kötelességeiről tanultunk, Nagyon megjegyeztem amit akkor hallottam, végigkísért egész életummon. Megtisztelő kötelesség a közösségért dolgozni. Felnőtt fejjel ifit be az iskolapadba. A szövetkezeti és a háztartási munka mellett tanult. 1968-ban végezte el az esti egyetemet. Ügy érezte tovább kell lépnie, többet kell nyújtania a pártszervezet élén. — A gyerekek is iskolába, jártak együtt tanultunk, egymást biztattuk, ha nehézsé geink voltak. Megérte. A tanultakat jól hasznosíthatom, a mindennapi pártmunkában, s a pártoktatáson. Két évig szakszervezeti tanfolyamot vezetett. Azután a szocializmus építésének kérdései, tavaly a magyar forradalmi munkásmozgalom története, idén a pártélet és pártirányítás kérdései tanfolyamot irányítja. Hallgatói csaknem azonosak, de minden évben mást i tanulnak. Nagy többségük párttag és nő. — Csak az a baj, esetenként nehéz szólásra bírni őket. Kissé feszélyezettek. Pedig a szakmai munkában jól megállják, helyüket. Többen szocialista brigádban dolgoznak. Most kiselőadások tartásával igyekszem aktivizálni őket. A Központi Bizottság novemberi határozatára terelődik a szó. A határozat jó segítséget ad a pártoktatáshoz is. A párttagoktól fokozottabban kell megkövetelni a szervezeti szabályzat szerinti életmódot, magatartást, á párt politikájának érvényre juttatását. — A Központi Bizottság határozatával legutóbbi tag gyűlésünkön foglalkoztunk, A taggyűlés aktív volt, párttag iáink egymás után mondták el véleményüket a határozatról Egyetértettek a jogtala nul szerzett jövedelmek felülvizsgálásával, a fokozottabb adóztatással. Helyesel-Elvtársi, szívélyes fogadtatás Tallimtban Ésssi barátaink újévi |ókív4itséf#lke! küldik Szolnok megye és Tallinn immár hagyományos, benső seges testvéri kapcsolatának jegyében a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója Ünnepségeire megyei párt- és állami delegációt hívtak meg az. őszt. fővárosba. A delegáció dr. Gergely Istvánnak, az. MSZMP Szolnok megyei Bizottsága első titkárának vezetésével december 12. e.s 18- a között tartózkodott Tallinnban. A * delegáció tagia volt Fodor Mihály, a megyei tanács elnöke és Sári Mihály, a megyei partbizottság osztályvezetője. A megye küldöttségét meleg szeretettel fogadták Tallinn ban és .gazdag programot állítottak össze számara. December 13-án a delegáció megkoszorúzta az észt főváros felszabadítóinak állított emlékművet. Ezen a napon fogadta a' küldöttséget Johannson elvtárs, az Észt Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Tallinn városi pártbizottság első titkára és I Kallion, a városi tanács elnöke. A rendkívül szívélyes, elvtársi találkozón eszmecserére került sor a testvérkapcsolatok továbbfejlesztésének, el mélyítésének kérdéseiről. Aznap a megyei küldöttség négy nagrobb ipari üzembe és két minta-állami gazdaságba látogatott el. továbbá járt két főiskolán., iskolákban. óvodában egyik kulturális intézményükben, és ellátogatott a Balti Flotta tall inni egységéhez is. December 15-én került sor az. Észt Kommunista Párt Központi Bizottsága és az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsa ünnepi ülésére, amelyet a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója tiszteletére rendeztek- Az ünnepi ülésen felszólalt, dr. Gergely István, a megyei pártbizottság első titkára. Szólnék megye kommunistáinak és j lakosságának nevében forró szeretettel üdvözölte és köszöntötte az. Ülés résztvevőit és személyükben Esitónia népét. Aznao fogadta delegáción kát /. Kebin, az Észt Kom munista Párt Központi Bi zottságának első titkára, aki a Brezsnyev elv: icg vezette szovjet, párt- és kormányküldöttség tagiakén! nemrég járt Magyarországon. A megbeszélésen részt vett V. Vjaljasz, az Észt KP Központi Bizottságának titkára és Ny. Johgnnson. a talUnni városi pártbizottság első titkára. A hazautazás előtti napon fontos megbeszélést folytatott a delegáció a tallinni városi tanács vezetőivel.' Mint azt. lapunkban közöltük, a megyéi párt- és állami delegáció december 19-én érkezett haza , Szolnokra. Dr. Gergely István elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a delegáció vezetője lapunk útján tolmácsolja a megye dolgozóinak a tallinniak szívből jövő üdvözletét, karácsonyi és újévi jókívánságait Az életszínvonal-politika érvényesülése Szolnok megyében ED Mindennapi életünk gond jai. problémái közé tartozik életszínvonalunk, tágabb értelemben életkörülményeink változása, javulása. Természetesen -saját körül ményeiből, környezetéből kiindulva, mindenki másképp magyarázz^, ítéli meg a helyzetet. Ezért olyan sokrétű és tartva a kép, ha egyes emberekkel, családokkal, munkáskolíektívá kkal beszélgetünk e témáról. A IV. ötéves terv második 'évének' végén időszerű, hogy mi is számot vessünk; — hogyan . alakul, megyénk lakosságának életszínvonala, illetve életkörülményei, milyen a fejlődés üteme, és helyzete az országoshoz és a környező megyékhez viszonyítva és mejyek a további lehetőségek. Nein csalt a kerekei Az életszínvonalat, illetve ennek változását, javulását, legtöbben hajlamosak azon keresztül megítélni, hogy mi a keresetük — köznyelven szólva — „mennyi van a borítékban". Az életszínvonal pedig távolról sem ilyen egyszerű, hanem öszszetett fogalom Sok alkotó eleme van, pl, a jövedelmek, az árak alakulása, a lakásviszonyok, az egészségügy*, a kulturális ellátottba g stb. amelyek együttes alakulása a lényeges. A főbb ; elemeket külön-külön is meg kell ' vizsgálni, de mindenekelőtt az életszínvonal legátfogóbb és legjellemzőbb mutatóját, a lakosság jövedelmének alakulását, kell figyelemmel kísérni, amely részben munka utáni jövedelmekből, részben társadalmi juttatásokból származik. Mindenki kipróbálta mar saját háztartásában, hogy o?ak annyit lehet felélni, elkölteni, amennyi a család egyes tagjainak kereseteiből összejön. Ugyanez a helyzet népgazdasági szinten is, tehát csak annyit lehet szétosztani, amennyit megtermelünk. Ezt úgy szoktuk kifejezni, hogy a jövedelmek alakulása szoros kapcsolatban van a végzett munka mennyiségével ég minőségével. A II. ötéves tervben országosan az egy főre jutó nemzeti jövedelem as azt megelőző öt évhez viszonyítva — 20 százalékkal emelkedett: -- a lakosság reáljövedelme viszont csak 13 százalékkal.' A III ötéves terv időszakában ez a kapcsolat soldta! szorosabb és a lakosság szempontjából sokkal kedvezőbb volt. ugyanis az egy főre jutó nemzeti jövede'em 37 százalékkal, a reáljövedeléni íredig ezzel szinte párhuzamosan 35 százalékkal emelkedett, A társadalomnak egyetlen rétege sem maradt kJ az életkörülmények javulása hói, de a parasztság és a kettős jövedelműek reáljövedelme gyorsabban emelkedett, mint a többi rétegé. Ennek következményeként a parasztság személyéé jövedelme 1967-ben elérte, sőt azóta némileg túl Is haladta a munkások jövedelmét, Természeíesen az életszínvonal számos egyéb tényezője; pl. a társadalmi juttatások, a jövedelmek rétegen belüli szóródása, a munkakörülmények és a kommunális ellátottság különbözősége tekintetében a főbb rétegek között továbbra is jelentősek a különbségek. ték a nyugdíjak, családi pótlékok emelését Szóvátették, hogy az idén a magánkereskedők a heti piacokon túl magas árakon értékesítik a kötött- és rövidárut és jogtalan haszonra tesznek szert. Pedig ezek többnyire a szocialista nagyipar termékei. Nincs ki ellenőrizze a magánkereskedőket. Gál Gáborné árucsoport vezető a szövetkezetben, tehát befolyásolhatja a kiskereskedelmi árak alakulását, — Szövetkezetünk üzletpolitikájához tartozik, hogy szolid árakat alkalmazzon. Nemrég végeztünk egy felmérést, ebből is kitűnt, hogy haszonkulcsunk csökkenő tendenciájú. A múlt évhez viszonyítva például 10 százalékkal csökkent, Pedig többször előfordul. hogy a nagyker vállalatok a termelői árváltozásokra való hivatkozással emelik az árakat, Az áru minősége nem javul, csupán az ára emelkedik. Tiltakozunk ellene, de nem sok eredménnyel. Csaknem három évtized a munkásmozgalomban, a pártban. Az egykori, nincstelen munkás1 ány , megtalálta a helyét. Mindig szerényen, de •viaadással dolgozott a közösségért Azt adja, amit a párt joggal vár tőle. Máthé László Nőtt Hí családi pótlék, a nyugdíj A munkából származó jövedelmek mellett a lakosság összes jövedelmének másik része társadalmi juttatásból származik, amely — a különböző szociál- és jövedelempolitikai intézkedések hatására — az előzőnél lényegesen nagyobb mértékben nőtt. Ezek közül is a legfontosabbak a családi pótlék ég a nyugdíj emelése. Az említett intézkedések elsősorban az alacsony jövedelműeket érintették és így hozzájárultak annak a célkitűzésnek részbeni eléréséhez. hogy az egyes családok közötti indokolatlan jövedelmi különbséget mérsékeljék. Szólnunk kell arról is, hogy a jövedelmek kedvező alakulása mellett számos háztartás található, ahol az egy főre jutó jövedelem nem növekedett, hanem csökkent az említett időszakban. Vizsgálatok szerint 1906:—69 között a szellemi és munkás háztartások 18 százalékában, a paraszti és kettős jövedelműek 23 százalékában csökkent ki* sebb-nagyobb mértékben az egy főre jutó nominál jövedelem. Ebben elsősorban a születés és a halálozás, tehát a keresők számának változása, valamint a kereseti vagy alkalmi jövedelmek csökkenése játszott szerepet. A környezethatás Ez annál is inkább említésre méltó, mert az életszínvonalat befolvásolő intézkedések — kifejezettén szubjektív tényezők miatt — nem érik el minden esetben a kívánatos eredményt, ugyanis nagy jelentőséget, nyert az ún. körnvezethatás. Az egyes családok véleményalkotásában a jobban élőkhöz képest az elmaradás erőteljesebben hangsúlyozódik; mint saját életszínvonal-növekedésük ténye. A vizsgálatok kimutatták, hogy a lakosság az egyes életszínvonal-politikai intézkedések hatását r,em érzékeli kellően és szubiektíve staená1 ássál, vagy éppen életszínvonal-csökkenéssel azonosítja azokat. (Folyt, köv.) Dr. Lukács Pál a KSH Szolnok megyei Igazgatóságának vezetője
