Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-19 / 298. szám

1972. december 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Vera szerelmei Furcsa, s mindamellett meghökkentő figurák Mándy Iván hangjátékának ifjú hő­sei. Világuk így, az író fo­nákjára fordító iróniájának tükrében árulkodóbbb, mint amilyennek csak a külsősé­gek, a felszín ismerete alap­ján gondoljuk. Vera és főleg barátai Mándy ábrázolásmódjában áttetszőkké válnak. leleplez ződnek. A szüleit bábfigura­ként mozgató csemete, Vera, a szinte misztikusságba bur­­kolódzó „főhippi”. Dada (Tahi Tóth László kitűnő alakítása) és Szabolcska. a hős-szerelmes, mind egy-egy torzkép. De alakjukban a köztünk járó emberek, fia­talok egy-egy jellegzetes pózára, gesztusára, ha úgy tetszik - „megjátszás-tívusok­­ra” ismerhetünk. Mert itt szinte mindenki megjátssza magát. Kicsit túl is játssza, ahogy a szatíra kívánja, hogy könnyebben felismer­jük a hamisan csengő han­got. A Tárakozás John Updike fiatal ame­rikai író történetének két hőse — mindketten egy-egy másik házasságból, gyerekek mellől érkezve — egymásba szeret. Ez a kapcsolat, első­sorban sem az őszinteséget, sem a szerelmet vállalni nem merő férfi miatt már halálra ítéltként született. Updike ezt az alapjában banálisnak látszó helyzetet ábrázolja, amolyan igazi amerikai módjára, „storisan”, látszólag minden drámai ütközés nélkül. A dráma mélyebb réteg­ben. a szavak mögött .zajlik. Nem. abban, amit kimonda­nak,' hanem abban, amit el­hallgatnak. amit talán végig­gondolni sem mernek, mert még önmagukhoz sem őszin­ték. Az író sajátos művészi ereje, hogy ezt a más szfé­rában zajló drámát, a sza­vak mögött, zajló vitát érez­tetni tudja velünk. Ez a két ember látszólag jól megvan együtt. hangos szó nélkül, barátságban. Előzékenyek és udvariasak egymással, gyak­ran biztosítják egymást: szeretlek — még házassá­got is terveznek, sőt ezzel búcsúznak egymástól, mégis tudjuk. hogy nincs lehetősé­gük. hogy vége van. — trömböczky — JÁSZKUNSÁG 1972. szeptember A megszokottnál lényege­sen kisebb késéssel jelent meg a Jászkunság harma­dik negyedévi száma. Javuló tematikai gazdag­ság jellemzi ezt a számot, — noha, még mindig fenn­tartjuk korábbi álláspon­tunkat, hogy számottevően bővíteni kellene — változa­tosabb rovatrendszerben — a folyóirat érdeklődési kö­rét. A lap első harmada a 125 éves szolnoki vasút történe­teve], ünnepeltetésének ese­ményeivel foglalkozik. Köz­li dr. Csanádi György mi­niszter ,'A szolnoki vasút 125 éve” kiállításon elmon­dott megnyitó beszédét és Tóth János vasútigazgató emléktábla-avatóját. Kapos­vári Gyula múzemigazgató a Pest—szolnoki vasút tör­ténetét írta meg, élvezetes, a kort jól idéző szemléle­tességgel. Dr. Dzur Gábortól a Ti­sza II. öntözőrendszere ha­tásterületén működő terme­lőszövetkezetek munkaerő­­mozgásáról olvashatunk, dr. Végző Zoltán pedig a me­gye szocialista iparában dol­gozók kereseti lehetőségei­ről értekezik. A folyóirat jelentős segítséget adott a helyes közgazdasági szemlé­let kialakítását szorgal­mazó törekvéseknek is e ta­nulmány megjelentetésével. Dr. Bartha Lászlóné Szol­­nokienzes ludi-Verseghy Diáknapok című cikke a Verseghy-évfordulóhoz kap­csolódik, régi diákhagyomá­nyokat, népszokásokat idéz. Rápolthy Viktor a megye zenei emlékeiről ad lexiká­lis ismertetőt, amely jó ala­pul szolgálhat a további, részleteiben is feltáró ku­tatások számára. Tizenkét országos minősítésű páva-kör Szombaton este fejeződött be a szolnoki Ságvári End­re Megyei Művelődési Köz­pontban a „Röpülj páva!”­­körök első megyei minősí­tő hangversenye, amely az országban is első volt a ha­sonló jellegű rendezvények közül. A zsűri egyöntetű vé­leménye szerint a tizenkét benevezett kórus igen szín­vonalas teljesítményt nyúj­tott. Igazi népdalokkal sze­repeltek, amelyek közül jór néhány felfedezésnek számíV tott. Egységes hangszín, ter­mészetes éneklési stílus jellemezte az együtteseket. A csoportok közül ..or­szágosan kiemelkedő” mi­nősítést kapott a jászszent" andrási ÁFÉSZ és a szolno­ki Ságvári Endre Művelő­dési Központ kórusa, vala­mint a rákóczifalvai, a ti­­szaf öld vári és a törökszent­miklósi pávakör. Az orszá­gos minősítés második fo­kozatát a jászberény-porte­­leki, a martfűi’ és a szajoli csoport illetve a túrkevei ÁFÉSZ és az ifjúsági ház kórusai érdemelték ki. Raj­tuk kívül a kungyalui és a kunhegyes! együttes került be a páva-körök országos jegyzékébe. Rejtvényen nyert ajándék Még szerencse, hogy Pin­tér Sándorné mára tervezte a karácsonyfadíszek megvá­sárlását. Tegnap délután tudta meg, hogy kislánya, Ildikó, a szolnoki Költői Anna úti iskola hatodikos tanulója nyerte meg a nép­szerű rejtvény újság, a Füles, „Fenyőfák fényében” című karácsonyi pályázatát. Az első díj ér*» teljes kará­csonyfa-felszerelés. színes eletktromos gyertyákkal, szebbnél szebb díszekkel, a legjobb minőségű szaloncu­korral. csokoládékkal. No, és ezer forintos vásárlási utal­vány. A díjakat szerkesztő­ségünkben adta át a boldog győztesnek Tiszai László, a Füles főszerkesztője. El­mondta, hogy ez a pályázat volt a Füles idei rekordja: Pintér Ildikó nevét 45 ezer megfejtő közül sorsolták ki. Mezőtúri kamaratárlatok Mezőtúron csaknem egy­szerre nyílt meg két kép­zőművészeti kiállítás. Mind­kettő figyelemre méltó és érdekes művészegyénisé­get mutat be. méghozzá olyanokat, akiket igen ke­véssé ismernek a megyeha­táron belül. Hasonló jelle­gű kiállítás nem volt mos­tanában a megyében, s a kezdeményezésért feltétlen Kusztos Endre grafikái­nak bemutatásával egyben nemzetközi is a mezőtúriak képzőművészeti ismeretter­jesztése, hiszen a művész Romániában, az erdélyi Szovátán él. A pályája de­lén tartó alkotót a szülő­föld kínálta természeti és tájélmények kötik le. Kiál­lított képei elmélyedő, gyön­géd és mégis férfias alkatú egyéniséget tárnak elénk. Sötétlő erdőket rajzol, bal­jósán és méltóságteljesen ör­vénylő vizeket. Rácsodálko­zik a növényi rostok vonu­latában rejtőző ’törvényekre, a föld rögeinek elmúlást és teremtést idéző furcsa alak­zataira. .Különös, hogy ala­kot abg ábrázol, mégis min­den művén érezni az em­bert. Nemcsak a kanyargós utakkal, aprócska házakkal teli falurészleteken, csűrös­kerteken, katonás rendben Jakab Eszter néhány éve végzett a képzőművészeti főiskolán. A fővárosban él, önálló anyaggal először a Ferencvárosi Pincetárlat ki­állításán mutatkozott be. Mezőtúron kevés képet állí­tott ki ahhoz, hogy törekvé­seiről határozott véleményt mondhatnánk. Három fest­ménye (Magány, Nem várt virág, In memóriám) erő­elismerés illeti a rendező­ket, a Debreceni Agrártu­dományi Egyetem főiskolai karát és a városi művelő­dési központot. A két mező­túri kamaratárlat bizonyság rá, hogy ügyes szervezéssel a kisebb helységeknek is módjukban áll a művészet országos áramkörébe tarto­zó alkotók munkásságának megismertetése. sorakozó facsemetéken, ahol minden vonás az emberi munkát dicséri. Kusztosnak elég egy fatörzset vagy né­hány ágat rajzolni: olyan figyelemmel, elemző módon ábrázol, hogy a természeti képeken is a gyönyörködő és gondolkodó embert érez­zük elsősorban. A Mezőtúron bemutatott huszonegynéhány kép majd mindegyike fekete kréta­rajz, mégis inkább fest­­mény-jellegűek. Kusztos nem vonalasán rajzol, tónusokkal, foltokkal jeleníti meg témá­it. képeinek felülete szinte tapinthatóan bársonyos. Kompozíciója nagyvonalú, de mindig határozott szán­dékú. Mestersége titkait tö­kéletesen értő, rendkívül rokonszenves, valósághű al­kotót ismertek meg benne a tárlatlátogatók. teljes drámai hatásokra ké­pes, kevés de jól megválo­gatott eszközt használó mű­vésznek mutatják. Ezekkel a művekkel meg­lehetősen ellentmondásban állnak tűzzománc képei; amelyek a mezőtúri kiállítás döntő többségét alkotják. Az az érzésünk, hogy a mű­vésznő nem találta még meg az ehhez a kényes techni­kához és saját egyéniségé­hez egyaránt illő ábrázo­lásmódot. Hatásosan alkal­mazza ugyan a bizánci és a gótikus egyházi művészet néhány 'elemét, de képei gondolattalanok. olykor esetlegesnek tűnnek, deko­­rativitásuk is inkább a tűz­zománc látványos anyagá­ból adódik, mintsem egyé­ni ötletekből. A Pártás asz­­szony ízléses színharmóniá­ja és a kedvesen archaizá­ló Mátka-variációk azonban azt mutatják, hogy ebben a technikában is túljuthat a művész a kísérletező szin­ten. Végül egy zavaró rende­zésbeli momentumról: a ki állítás főhelyét egy fotótab­ló foglalja el. Ezen a mű­vésznőt és előző kiállításá­nak gratuláló közönségét láthatjuk, csupa országos élvonalbeli színészt Az ilyen felvételek bizonyára nagyon becsesek minden alkotónak, és megértjüle, hogy őrzik Jakab Eszter: Mátka (tűz­zománc-kép) őket, mondjuk; otthon, al­bumban. Ilyenforma nyilvá­nosság elé tárásuk azonban meglehetősen kereskedelmi ízű reklámnak hat. A mű­vész rangját művei hirdes­sék, ne tárlatlátogatóinak előkelősége, Sz. J. Kusztos Endre grafikái Kusztos Endre: Falurészlet Jakab Eszter festményei Parlamenti találkozások G---­Az iskolákban, de a tan­intézeteken kívül is. egyre több szó esik a fiatalok ha­zafias, honvédelmi nevelésé­ről. Ám ezzel kapcsolatban meglehetősen vegyes elkép­zelések vannak. Mi erről a véleménye Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszternek? — Sajnos így van. Megle­hetősen szélsőséges elképze­lésekkel találkozhatunk: van­nak, akik csak azt tartják hazafias, honvédelmi neve­lésnek, ha megtanítják a gyerekekkel a jobbra át­­balra átot. ha lőgyakorlatok­­ra viszik őket. A hazáról, a haza védelméről sajnos a tankönyvek csak magyaráz­nak, de példák említése nél­kül, így azután a haza vé­delme, a haza szeretete, va­lami elvont fogalommá válik a gyerek szemében. Nos, fontos feladatunk, hogy e két véglet között megtaláljuk a helyes utat, ami a napi mun­­kavitelhez elengedhetetlen. Szembe kell néznünk azzal az adott helyzettel is, hogy az iskolákban a pedagógusok többsége nő, akik ugyan nagy igyekezettel tanítják a gye­rekeket, de ők sem rendel­keznek ma még elegendő honvédelmi ismeretekkel. — A megoldás? — A pedagógiai főiskolá­kon kelj megtanítanunk, fel­készítenünk a leendő tanáro­kat e feladatok ellátására. Az MHSZ-nél pedig az álta­lános technikai ismereteket kell, hogy megszerezzék a gyerekek, mert ez a társa­dalom érdeke is. A hazafias neveléssel kapcsolatos egri tanácskozások hasznosak, de valóságos, gyakorlati segítsé­get nem tudnak adni az is­koláknak. Szerintem legfon­tosabb feladatunk a néhány éves tapasztalat birtokában: megfelelően értelmeztetn.i és értelmezni a hazafias, hon­védelmi nevelést, a nevelés­ben a különböző szervek kö­zött kialakítani az okos mun­kamegosztást, és sokoldalú anyagi, technikai segítséget nyújtani az oktatáshoz. Mindez nem kizárólagosan a Honvédelmi Minisztérium feladata. A művelődésügyi­nek a munkaügyinek is megvannak a maguk tenni­­vallój éppúgy, mint a ta­nácsoknak, a különböző üze­meknek. — Vannak-e már konkrét elképzelések, tervek a neve­lés javítására? — Titkos vágyam, amely hiszem, hogy egyszer való­ság lesz: nem külön-külön használjuk fel az oktatásban, lehetőségeinket. Addig is mi a magunk területén terve­zünk néhány elképzelést megvalósítani. Így például a katonai alakulatok között tervszerűen felosztjuk az or­szágot, hogy minden iskolá­nak legyen katonai alakulat­­patrónusa. Gondunk, hogy különösen a városi gyerekek fizikailag gyengébbek, és ez elsősorban a testedzés hi­ányával magyarázható. Nem­csak az a baj, hogy nincs elegendő tornaterem, hanem az is, liogy .eltűnnek a grun­­dok. Tervünk, hogy létreho­zunk egv szabadtéri torna­­kert-rendszert. Ahol a kato­nai alakulatnak van ilyen tomakertje. ott rendszeresen az iskolák rendelkezésére bo­csátjuk, ahol nincs, oda 1 >­­lepítünk egyet. Jóváhagyott tervünk van haditechnikai . parkok létesítésére. Elképze­lésünk, hogy ezek két rész­ből állnának, lenne egy repre­zentatív, bemutató része, és lenne olyan hely, ahol a gye­rekek haditechnikai játéko­kat. számháborúkat stb. játszhatnának. Mindezek azonban nem pótolhatják a gyerekek érzelmi nevelését, amit elsősorban a hivatásu­­,kat szerető pedagógusoknak és a szülőknek kell megolda­­niok. > * * * Rómában szeptefnber 21 és 29 között ülésezett az Inter­­parlamentális Unió 60. kon­ferenciája. Az országgyűlésen a képviselők kézhez kapták az ott elfogadott legfonto­sabb politikai határozatról szóló anyagot, melyet Barcs Sándor, az Interparlamentá­ris Unió magyarországi cso­portjának vezetője állított össze. Korántsem lehet egy ilyen rövid cikkben össze­foglalni azt a nagyon sok fontos határozatot, amit a római konferencia elfogadott. Így csupán egy kérdést; fog­lalkozott-e a konferencia a napjainkban egyre gyakorib­bá váló repülőgép-eltéríté­sekkel. emberrablásokkal? — A konferencia mélysé­ges aggodalmát fejezte ki a politikai nyomás egyre nö­vekvő új formái miatt, mint a kormányok vagy az egyes személyek által elkövetett erőszakos és olyan következ­ményekkel járó cselekmé­nyek, melyek ártatlan em­berek sérülését és halálát, valamint jogtalan cselekmé­nyek, amelyek a nemzetközi kapcsolatok megromlását okozzák: súlyos biztonsági problémákat idéznek elő, életeket veszélyeztetnek és kockáztatják a légiforgalom szabadságát; a nemzetköri jog alapján különleges védel­met élvező diplomaták és külföldi tisztviselők ellen el­követett erőszakos cselekmé­nyek; repülőgép-eltérítési cselekmények; valamint a loksság és ártatlan szemé­lyek elleni megtorló intéz­kedések. — A konferencia felhívást intézett valamennyi nemzet parlamentjéhez, gyakorolja­nak befolyást kormányaikra abból a célból, hogy azok például a legsürgősebben ra­tifikálják a repülőgép-eltérí­tések elleni tokiói, hágai és montreáli egyezményeket és tegyék komoly megfontolás tárgyává az e célból teendő további intézkedéseket. Tá­mogassák egy olyan egyez­mény elfogadásával foglalko­zó konferencia összehívását, mely egyezmény tárgya a nemzetközi terrorista cselek­mények, így gyilkosság, em­berrablás, zsarolás, kénysze­rítés, repülőgép-eltérítés és szabotázs megelőzése, meg­büntetése. Tegyenek meg minden hatáskörükbe eső intézkedést, amely alkalmas arra, hogy elrettentse és megelőzze a repülőgép-elté­rítést, a terrorizmust és az emberrablást, beleértve azo­kat, amelyek felölelik a cse­lekmények elkövetőivel való elbánást is. és így tovább. Különösen teljesítsék azt a kötelezettséget, amelyet az államok az ENSZ alapokmá­nya értelmében magukra vál­laltak, tartózkodjanak egy más állam területén levő belviszály, terrorista cselek­mények, a lakosság vagy az ártatlan személyek ellen el­követett megtorlás szervezé­sétől. az erre irányuló ösz­tönzéstől. annak támogatá­sától és a benne való rész­vételtől és így tovább. Ter­mészetesen a határozat egyetlen része sem értelmez­hető úgy, hogy az érintené a gyarmati uralom vagy Ide­gen megszállás alatt élő né­peknek iogát arra. hogy a nemzetközi jognak megfele­lően küzdjenek felszabadulá­sukért. (VÉGE) Varga Viktoria %

Next

/
Oldalképek
Tartalom