Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-17 / 297. szám
8 SZOLNOK MEGY L1 NÉPLAP 1972. december 17. Norvégia legdrágább katonája India ellenáll a nagyhatalmaknak Indira Gandhi Indiai miniszterelnök ismét kijelentette, hogy hazája ragaszkodik az el nem kötelezettség politikájához és ellenáll a nagyhatalmak nyomásainak. India a jövőben is szabadon és függetlenül alakítja álláspontjait és folytatja tevékenységét. Nem áll az a tétel, hogy egyes országokhoz közelebb került, másokkal szemben ellenséges álláspontra helyezkedett — Badarság az az állítás is, hogy az indiai—szovjet barátsági szerződéssel kétségessé tettük függetlenségünket — mondta Indira Gandhi. Egy fiatal tengerész Norvégia legdrágább közkatonája. A Harald Harfagre hadihajó fedélzetén tölti tényleges katonai szolgálatát, a Norvég Királyi Tengerészeinél. Roger Hammernak hívják és az oslói haditengerészeti törzsparancsnokságnál 240-es szám alatt vezetik. A trondheimi születésű fiatalember miatt éppen eleget fő a feje nem csak közvetlen feletteseinek, hanem a legfőbb katonai parancsnokságnak is. Rpger egész fiatalon eljegyezte magát a tengerrel, a kereskedelmi tengerészet szolgálatába lépett. 1969'ben szülei levelet kaptak tőle Jokohamából, Japánból, amelyben közölte, hogy megnősült, egy japán lányt vett feleségül. — A fiatal férjnek esze ágában sem volt, hogy valamikor a tengerészeinél katonáskodjék. Az idén nyáron hazalátogatott szülővárosába. Ekkor azonban — norvég állampolgár lévén — a helyi katonai hatóság kihasználta az alkalmat, és gyorsan kikézbesítették neki a katonai behívót. Néhány nap múlva jelentkeznie kellett a Harald Harfagre hajó fedélzetén. — Mivel semmiféle kérvénye* zés, siránkozás nem segített. Hammer kénytelen volt kibékülni sorsával, hogy három évig angyalbőrt viseljen. Időközben azonban némileg megváltozott a hangulata, s ugyancsak jóízűket nevet a markába. A norvég katonai törvények értelmében ugyanis a tengerészeinél szolgáló katonáknak joguk . van a hadsereg költségén évente háromszor hazautazni szabadságra. Roger Hammer szabályos rendőrségi bejelentővel ellátott lakhelye pedig Jokohamában van. Minden egyes hazarepülése a katonai parancsnokságnak tízezer koronába kerül. Így hát az oslói admiralitásnak ugyancsak mélyre kell nyúlnia a zsebébe. ha eleget akar tenni saját törvényes kötelezettségeinek. Egy szemfüles katonatiszt a szabadságolásokról szóló törvény paragrafuséi között böngészve egy még érdekesebb előírásra bukkant. Ez arról szól, hogy az ilyesfajta katonaszabadságokra a legolcsóbb közlekedési eszköz legalacsonyabb osztályát veheti igénybe a tengerész. A jelen esetre vonatkoztatva a gyakorlatban ez azt jelentené. hogy személyvonat másodosztályon utazhat haza Japánba a transzszibériai vasúton. Egyetlen szabadságra történő utazás alkalmával tengerészünk kerek egy hónapot töltene így úton. Az otthon töltött esetenkénti tíz nappal együtt ez évente kereken négy hónap távollétet jelent. Roger Hammer bejelenen* tette, az idén karácsonyra kíván először hazautazni szabadságra, majd miután viszszatér és eltölt néhány hetet a norvég hadiflottánál, hús* vétra ismét „kirándul” Japánba, de onnan visszajövet május végén igényt tart az első szolgálati év harmadik, törvényadta szabadságolására is. Az egyik okmány, amely a naookban fogant meg az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének méhében, jelentősen befolyásolhatja az a térséget, amely igen távol esik Bonntól, ahol a szóbanforgó okmányt jóváhagyták. Az észak-atlanti közgyűlés, vagyis a. NATO tanácsadói szerve elfogadta a tengeri kapacitásról szóló jelentést, amely javasolja, hogy a tömb hatósugarát terjesszék ki az Atlanti-óceán déli részére és az Indiai-óceánra, vagyis a Ráktérítőtől délre, amelyet eddig a nyugati katonai szövetség hatósugara határaként tartottak nyilván. Patrick Wall brit alsóházi konzervatív képviselő, a szóbanforgó jelentés értelmi szerzője jól ismert a délafrikai és a rhodesiai fajüldöző redszerek iránti rokonszenvérőL NÁTO-körölcben nem először tárgyalnak arról, hogy a hadműveleti tevékenységet kiterjesszék a Ráktérítőtől délre eső térségek felé. E tervek realizálása azonban megkövetelné á szoros katonai együttműködést a Délafrikai “Köztársasággal és Portugáliával az afrikai kontinensen. 'A Délafrikai Köztársaság már régóta sok pénzt és fegyvert kap a NATO-országökból, Portugálja pedig tagja a tömbnek, amelynek segítsége nélkül ez az elmaradt európai ország egyáltalán nem folytathatná afrikai gyarmati háborúját A Délafrikai Köztársaság és Portugália vezetői azonban az afrikai felszabadító mozgalom terebélyesedése és eredményei miatt egyre kényelmetlenebbül érzik magukat. A NATO katonai és pénzügyi segítsége neír. elegendő számukra ahhoz, hogy továbbra is biztosítsák az európai kisebbség uralmát, Pretoria és Lisszabon árra a következtetésre jutott, hogy az egyedüli biztosíték részükre, ha a fajüldöző és gyarmati tömböt a nyugati katonai szövetség égisze 3Iá vonják. Ennélfogva minden alkalmat megragr l'-ak hogy haditengerészeti tí'”' -■'--.-ltokat kínáljanak . fel _a NATO-nak az igazgatásuk alatt álló területeken. A nyugati propaganda lelkesen támogatja az érdekközösség tételét, hiszen a fehér kisebbségi rendszerek fenntartása Afrikában megfelel az imperializmus általános érdekeinek, annak hogy megőrizzék afrikai pozícióikat, megakadályozzák a kontinens progresszív politikai és szociálgazdasági fejlődését. Az afrikai és az ázsiai országok a saját 'keserű tapasztalatukból tudták meg, hogy mi az ára a nyugati katonai jelenlétnek. A kongói intervenció, a kelet-afrikai partok mentén és a Bengáli-öbölben végrehajtott fegyveres demonstráció csupán hiányos listája az imperialista beavatkozásoknak. A japán parlamenti választások eredménye, amely a negyedszázada hatalmon levő Liberális Demokrata Párt stagnálásáról és a baloldali ellenzék, mindenek előtt a kommunisták és a szocialisták rohamosan fokozódó népszerűségéről tanúskodik; — valóságos sokként érte Tanaka miminszterelnököt és nagytőkés támogatóit. Tanaka, a választást követő első sajtóértekezleten elismerte, hogy konzervatív pártjának mérsékelt választási teljesítménye „a japán közvélemény fokozatosan csökkenő bizalmának” félreérthetetlen jele. Ami viszont a japán kommunisták láványos választási sikerét illeti, a szokatlanul komor arckifejezésű miniszterelnök csupán arra szorítkozott, hogy kijelentse: „attól tartok, hogy alábecsü'tem a Kommunista Pártot”. S a* új politikai légkört misem tükrözi jobban, mint az a tény, hogy Tanaka. aki a választások előtt nemlétezőnek tekintette a Japán Kommunista Pártot, ezúttal első ízben közölte, kész találkozni a Kemmu nista Párt vezetőivel. A Brit Nemzetközösség miniszterelnökeinek tavalyi Singapore-i konferenciáján Heath miniszterelnök „intelme” az Indiai-óceánon tapasztalható szovjet veszélyről nem váltotta ki a remélt hatást, sőt, a miniszterelnököt azzal vádolták meg, hogy szovjetellenes kirohanásaival csupán a Délafrikai Köztársasággal kötött fegyevreladási üzletet szeretné leplezni. A nemzetközösség afrikai és ázsiai országai már akkor tiltakoztak az ellen, hogy az Indiai-óceán szigetein angol—amerikai haditámaszpontokat rendezzenek be. Átszelik-e a NATO hadihajói a Ráktérítőt? Az afrikai és az ázsiai országok szempontjából ez egyáltalán nem másodrendű kérdés. A japán nagytőke, amelyet régóta foglalkoztat a Liberális Demokrata Párt népszerűségének fokozatos csökkenése, az utóbbi időben mind nagyobb pénzügyi támogatásban részesítette a középutas Demokratikus Szocialista Pártot, megfelelő alternatívát keresve a Konzervatív Párt helyett. A választás azonban érzékeny csapást mért erre a kísérletre. A Demokratikus Szocialista Párt, amely esetenként a Liberális Demokrata Párton is túltett a kommunista ellenességben. súlyos vereséget volt kénytelen elkönyvelni. Ennek következtében felborult a hagyományos hatalmi egyensúly és a Japán Kommunista Párt az ország harmadik legerősebb politikai pártjává vált. Nagytőkés körökben nyíltan céloznak rá. hogy Tanakanak nem sikerült záros határidőn belül olyan te’jesítménvt nyújtani, amelv helyreállítja a közvélemény bizalmát a Liberális Demokrata Pártban, A júliusban hatalomra került pártelnök ; és minisztere'nök napjai I meg vannak számlálva. Választások Japánban 50 éves a Szovjetunió 1972. december 30-án az Oroszországi Föderáció, Belorusszia, Ukrajna és a Kaukázusontúli Föderatív Szovjetköztársasággal együtt megalakította a kb. 21 267 714 km2 területű, 137,4 millió lakost számláló szocialista államot, a Szovjetuniót. (A Szovjetunió mai területe 22 402 200 km2, lakóinak száma 245,07 millió fő.) Az államszövetség létrehozását a létezett: az Oroszországi Föderatív SZSZK (1917. november 7.). az Ukrán SZSZK (1917. december 24.), a Belorusz SZSZK (1919. január 1.) és a Kaukázusontúli Föderatív SZSZK (1922. március 12.). A négy szövetségi köztársaság között kialakult szoros baráti kapcsolat azonban nem volt elegendő a köztársaságok védelméhez a közös ellenséggel szemben. Szükséges volt a gazdasági Föderáció feloszlásával az Azerbajdzsáni. a Grúz és az örmény SZSZK a Szovjetunió önálló tagállamává vált. 1939. szeptemberében a németek által megtámadott Lengyelország összeomlása után a Szovjetunióhoz kerültek a korábban lengyel megszállás alatt lévő Nyugat- Belorusz és Nyugat-Ukrán területek. 1940. március 12-én a finn—szovjet háborút követő 1 ©^O MOSZKVA /ukrán; s z k\ BUHARAl NSZK ............. vi { I BELORUSZ SZ SZ K \ V,. _ 2 KAUK AZUSON7UU SZOVJET * FÖDERATÍV SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG •____,• a AZERBAJDZSANI SZ SZ K b GRÚZ SZ SZ K . : c ÖRMÉNY SZ SZ K SZ SZ K Szocialista Szovjet-J^ Köztársaság N SZ K Népi Szovjet» köztársaság \ © ( / MOSZKVA I AZERBAJDZSANI SZ*SZ K ? GRÚZ SZ SZ K 3 KIRGIZ SZ SZ K « ÖRMÉNY SZ SZ K 5 TADZSIK SZ SZ K MOSZKVA ÉSZT SZ SZ K ....... ' KARÉL-FÍNN SZ SZ K LETT SZ SZ K LITVÁN SZ SZ K 6 MOLDVAI SZ SZ K fiatal szovjet államok helyzete tette szükségessé. A polgárháború befejezése után Oroszország területén négy önálló szocialista állam A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a szovjethatalom legsürgősebb feladata az imperialista háborúból való kilépés volt. A nehéz helyzetben levő szovjet kormány 1918. március 3-án Breszt-Litovszkban elfogadta a német követeléseket és aláírta a világháborút lezáró békét. Az Oroszországi Föderáció 1920. július 20-án elismerte a Litván Köztársaságot (154 491 A Szovjetunió szövetségi államai 1923 és 1936 között erőforrások egyesítése is. Ezért a négy szovjetköztársaság kimondta a Szovjetunió megalakítását. km2), augusztus 11-én pedig a Lett Köztársaságot (64 750 km2) és békét kötött velük. 1920. október 14-én a fiatal szovjet állam Finnország (315 534 km2) függetlenségét is deklarálta, 1921. október 14-én Rigában az Oroszországi Föderáció békét kötött Lengyelországgal, Nyugat- Belorusszia és Nyugat-Ukrajna 113 721 km2 területe lengyel birtok maradt. A lenini nemzetiségi politikának megfelelően 1925. május 20-án létrejött az Üzbég és a Türkmén SZSZK, A szocialista társadalom ^elkötésének ténvét 1936, de.......e> "-én a VIII szovietirn p “"za Jött alkotmány iktatta törvénybe. 1929. december 5 én pedig megalakult a Szovjetunió hetedik tagállama Szovjet- Tadzsikisztán. Az űi alkotmány szerint Kazab - és Kirgizia Szövetségi Szcv ietkoztirsasáaokként a '“hmió tagállama lett, A Kaukázusontúli békeszerződésben Finnország a Szovjetuniónak átadta a Karél-földszorost (32806 km2). 1940 máricus 31-én megalakult a Karéi—Finn SZSZK, amely azonban 1956. július 16-án megszűnt az Autonóm SZSZK-ként csatlakozott az Oroszországi Föderációhoz. 1940. június 28-án Románia visszaadta az általa 1918. januárjában jogellenesen megszállt Besszarábiát és az ukránok lakta Észak-Bukovinát. 1940. augusztus 2-án az Ukrán SZSZK-ból kivált a Moldvai ASZSZK és a viszszakerült Bukovina területén megalakult a Moldvai SZSZK. 1940. június és augusztus között a szovjet államtól 1918-ban elszakított Litvániában, Lett- és Észtországban helyreállt a szovjethatalom, a három állam a Szovjetunió tagállama lett. 1944. október ti-én a Tuva Népköztársaság (171 000 km2» Tuvai Automón Terület né ven csatlakozott az Oroszország; Föderációhoz. 1945. június 29-én Piebszlovákia átengedte Kárpát- Ukrajnát (12900 km2) a Szovjetuniónak. Kalinyingrád és környéke a Szovjetunió része lett. Távol-Keleten a Szovjetunió felszabadította a Kuril-szigeteket és Szahalin déli részét (46304 km2). 1947-t ben Finnországtól 45792 km2 terület a Szovjetunióhoz került — TERRA — A Szovjetunió területe 1936—1917 líözöit Átlépik-e a Ráktérítőt ? A szovjet állam területe 1917—22 között
