Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-16 / 296. szám
v 1972. december 16. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 3 Drága diplomák kevés haszonnal Munkahely l ismsiiiy, h ötelei asszonyainak Egy évtized alatt az állami iparban a mérnökök és technikusak száma megkétszereződött. A népességen belül a felsőfokú végzettségűek aránya mindössze 1.5 százalék volt 1945. előtt, napjainkban már 4.3 százalékot tesz ki. Bonyolultabb világunk egyre több kiművelt emberfőt kíván, igényel, követel. A gazdaságfejlesztés intenzív szakasza előtérbe állítja — mint döntő erőfor-Az első lépés Apróhirdetések, üzemi sóhajtozások, pályázatok bizonyítják: a műszakiaknak sem gond az elhelyezkedés. A hatvanas években a felsőfokú oktatásban a műszaki hallgatók száma a két és félszeresére növekedett, a végzősöket három-négy állás várja. Az első lépéssel, a képzéssel nincs különösebb baj. Annál több a megszerzett tudás kamatoztatásával. A gazdaságfejlesztés intenzív szakaszának teendőiről szólva joggal állapítja meg a párt Központi Bizottságának nek. Rész és egész A különböző munkakörök más és más képzettséget követelnek. Azaz: megfelelő műszakit kell az adott helyre állítani. Ahol nem így történik, ott a részek összhangjának hiánya mjatt maga az egész is szervezeti enné válik. Fölösein használódik — s keveset kamatozik, -— a szellemi tőke, megbénulnak az alkotó energiák, s a termelési szervezetben ismétlődő lázak — túlórák, növekvő gépállások, anyagellátási zavarok, a selejt arányának emelkedése — jelzik t azt a betegséget, amely hosz'szú ideje gyógyításra vár. Több, mint 140 ezer műszaki tevékenykedik az állami iparban, megyénk szoci-Jól Vízeteti admínisítrálorolt ? Egy széles körű felmérés megállapításai szerint a műszakiak idejük, több. mint félét olyan adminisztrációs teendőkkel töltik, amelyek elvégzéséhez jóval alacsonyabb képzettség is elegendő lenne. E „jól fizetett adminisztrátorok” munkaóráik másik felét sem teljes egészében arra használják — használhatják, — amire kellene. Meghökkentően kevesen dolgoznak például kutatáson, . fejlesztésen. Az iparban összesen 196 kutatóhe- i * * 4 5 rást — a műszakiak gyarapodó táborát, s még inkább azt, e sereg miféle erődök bevételére képes? A hatvanas években átlagosan hathét százalékkal nőtt esztendőnként a műszakiak száma a KGST országokban. A számszerű bővülés a gazdasági növekedés természetes kísérője: a mennyiségi módosulások való értelmüket azonban, a minőségi változásokkal kaphatják meg. novemberi határozata: „El kell érni, hogy valamennyi gazdasági egységben lényegesen korszerűsödjön a szervezettségi’. Ami elsősorban, a szellemi kapacitások szervezett felhasználását követeli meg. Számítások szerint az állam egy-egy diplomás kiképzéséhez 800 ezer forinttal járul hozzá! Drága mulatság tehát adminisztrálni, műszaki rajzokat készíttetni, művezetői feladatokat elláttatni a mérnökökkel. Holott sűrűn, sok helyen erre kényszerülalista iparában pedig 3600 a műszakiak száma, s 308 a közgazdász — egyetemi, főiskolai végzettségű — szakember. Nem lekicsinyelhető sereg! S ' ha hozzátesszük, hogy immár évek óta a felsőfokú oktatásban a.műszaki hallgatók száma 32 ezer körül van, évről-évre 6300— 6500 a végzősök csoportja, közgazdasági szakon pedig 1400—1700, akkor az utánpótlás miatt sem kell. aggodalmaskodnunk. Amiatt már sokkal inkább, hogyan s höl épülnek be a gazdaság molekuláiba, sejtjeibe és szerveibe a nemzetközi szakirodalomban „fehér-gallérosok”ként jelölt emberek. lyet tartanak nyilván, s ezeken 9800 egyetemet, főiskolát végzett műszaki tevékenykedik, a teljes létszám mindössze 6.5—7 százaléka! Ugyanakkor a. munkában lévő kutatási témák, fejlesztési feladatok száma meghaladja a 15 ezret! Az elaprózottság, a koncentráció hiánya a két adat összevetéséből is 'nyilvánvaló. Igaz, tavaly 605 szabadalmat jelentetlek be a műszaki tudományok köréből, de tény az is, hogy a 44 műszaki kutató és fejlesztő intézetben a 16 ezres összlétszámból 4.3 ezret tesz ki a tudományos munkatársaké. S nem az a baj, hogy az un. kisegítők aránya magas — sőt. ez feltétele a hatékony kutatásnak, fejlesztésnek, — hanem az. hogy a lehetséges ■szellemi erőforrásoknak csak töredéke szolgálja a legfontosabbat. az új megoldások keresését. a gyártás és a gyártmányok korszerűsítését. A Hűtőgépgyár kezdeményezése már évekkel ezelőtt elismerést vívott ki. Kétszázhetven egyetemet, főiskolát végzett szakembere közül jelentős erőt képviselnek azok, akik kutatással, gyártmányfejlesztéssel foglalkoznak. A vállalat eredményei igazolják, érdemes a jövőnek, a jövőért dolgozni. A lehlek ideje A műszakiakkal való pazarló gazdálkodás már sok vitát kiváltott, s még több bírálatot szült. Fogalmazhatunk úgy is: a diagnózis egyértelmű. Mégis, a gyárakban, a vállalatoknál ma is általános gyakorlat, hogy míg szemrebbenés nélkül új és újabb mérnököket sorolnak be a műhelyek, üzemek létszámába, addig a kutató, a kísérleti részlegekbe, a gyártmányfejlesztési, | technológiai osztályokra „sajnálják” megadni a gyarapítás státuszlehetőségét. Fölöslegesnek ítélik ezt, Vélvén, a „termelők” seregét kell növelni. E látszat azonban mind üzemi, mind népgazdasági méretekben drága árat követel; a pocsékol ásnak soha nincsenek jogos indokai, s itt végképp nem lelni ilyeneket. ' m Elsősorban nem több emberre van szükség, hanem a meglévők mainál sokkal, ésszerűbb, a gazdaság változó szerkezetét tükröző csoportosítására. Arra, hogy a diploma, a felsőfokú végzettség ne csupán drága — az egyéni és a társadalmi ráfordításokat összegezve mintegy egymillió forintot érő — papír legyen, hanem olyan, kamatozó kötvény, amelyet tulajdonosa éppúgy, mint a közösség a magáénak érez, tehát úgy is használja, hasznosítja azt, azaz a társadalmi érdekeknek megfelelően. A minap megyénkbe látogattak a Főváriosj Közőpműipari Vállalat vezetői , és a megyénk vezetőivel elsősorban Tiszasüly és Kőtelek női munkaerő-foglalkozkfitásáról tárgyaltak. A tervek szerint Tiszasülyön jövőre »az első negyedévben már százötven -kétszáz nőt tudnak foglalkoztatni. Varrónőként jelenleg máris hatvanon dolgoznak a régi tanácsházbán. Kötőiken hasonló a helyzeti A kultúrház nagytermében létrehoznak egy többműszakos üzemet, amelyben lehetősé? nyílik körülbelül száz nő foglalkoztatására. Mindkét községben messzemenő segítséget nyújt a tanács és hasonló .i 6 szándék tapasztalható a Kézműipari Vállalat részéről is. Az üzemtelepítéssel belátható időn balül négy-ötsaáz nőt tudnak majd foglalkoztatni — bedolgozókat is alkalmaznak — és ezzel a szolnoki járásban eltűnik valamennyi fehér folt, megoldódik a nők foglalkoztatása. Export 1973-ra A Textil_ és Bőrfeldolgozó Szövetkezetben már befejeződött — legalábbis a termelésben — az 1972-es év. A szövetkezet 21,5 millió forintos termelési tervét teljesítette, a rendelt konfekció ruhákat, iskolatáskákat & egyéb bőrdíszműveket a kereskedelemnek - időben szállította. December 11-én megkezdték az NDK-exportra kerülő műbőr anyagú, blúz-szoknya granitúra varrását. A bakfis méretű, különböző színű együttesekből ebben az évben 1500 darabot készítenek. Ez a lekötött, csaknem 10 millió forintos megrendelés jövőre a (szövetkezet félévi munkáját biztosítja. A szövetkezet próbatermében elkészültek azoknak az orkán alapanyagú férfi és jiői rövidkabátokínak a mintadarabjai is, amelyekből jövőre 5000 kerül lengyel exportra. i — Volt jó. volt rossz. Az .4 emlékezés olyan, hogy utóbb # csak a jóra., szépre gondol # az embfer. Mégis azt monda* f nám, ne írjon éjről, ne írjon 4 rólam. Akik ismernek, úgyf is tudják, ismerik a mun* A kárnál. Magamról mit is ,f mondhatnék? f Csendes, halk hangon y mondja ezt. szemmel látha* x tóan meghatódva Jávor f Nándor, a szolnoki Jármű* I '-javító igazgatója. — Nagy \ csendesség, nyugalom üli J meg az igazgatói irodát. A búcsú csendje, rendje. \ Nyugdíjba megy, búcsú* i zik Jávor Nándor. Har* 5 min chat évi MÁV szolga* ^ lat után eljött az ideje. A j MÁVmál kezdte, ott is fe* f jezi be a munkáséletet. f — Ambrus János lesz az f utódom. Tudja, ki az. Ap* f ja. még nagyapja is itt doh i gozott. A héten mar együtt 4 mentünk mindenhová. Vol* 4 tunk a városi tanácsnál, a szakszervezetnél. Én búcsúzni, ő bemutatkozni. — Mert a város segítsége, a megye támogatása neki is kell. Nekem is nagyon ser kát segítettek. Az Északi Járműjavító* Mindennap búcsú ban kezdte a MÁV szolga* latot. Apja is ott dolgozott, szerszámlakatos volt. Jávor Nándor géplakatos, vasesztergályos szakmában sza* badult. — Amikor 1948 ban ipari központot szerveztek a KPM'ben, oda vittek. A személyzeti — politikai csoport vezetője voltam 1950-ig. Akkor két évre visszamen* tem, gőzmozdony osztályvezetőnek az északiba. Onnan 1952-ben a debreceni J árm űj avítóba hej yeztek. Ott voltam először Igazgató. 1958 bon megválasztottak Debrecen megyei jogú város tanácselnökének. Egy ciklus után, 1963 tavaszán búcsút mondtam, s azóta itt vagyok Szolnokon. Tíz évem lesz itt kereken, mire a hivatalos átadás ideje eljön. Látszólag ennyi az egész. Jávor Nándor december 27*én betölti hatvanadik évét., ő kérte a nyugdíjazást, s azt is, az új évet már az új igazgató kezdje. — Nézze, nekem erről a dologról, a nyugdíjazásról megvan a magam véleménye. Azt mondom, csak az ne menjen nyugdíjba 60 évesen, aki úgy érzi, addig ne rádolgozott eleget, vagy olyan kis nyugdíjra számol, amiből nehéz megélni. A hatvanon felüli ember már nem tud úgy dolgozni, kockáztatni, küzdeni, ahogy egy fiatal. A helyet, át kell adni. Ezt érzi, érti, aki reálisan gondolkodik. Jávor Nándor tíz évig irányította a műhelyt. — Ha itthon vagyok, — minden délben bejöhet hozzám ügyes-bajos dolgával a munkás. Rászoktak:, sok embert meghallgattam, ha tudtam, segítettem a tíz év alatt. A gyárból legalább kétezer embert: ismerek. . Ha névről nem, arcról. Mit, miben, kinek segített? Nem beszél róla. Tud ják, akikre tartozik. — Nem volt ez nehéz munka, nem volt nehéz tíz év. Nagyon jó munkatársaim, jó embereim voltak itt. Ezért nehéz most, ez a mindennapi búcsú. Szerettem itt dolgozni. — Pedig a nagy változáskorát éljük már, s élik jó pár évig még nehézségeit az emberek. Öt már csak egy kis kert, a három unoka, a pesti otthon várja. Olyan kis tervek, hogy színházba megy majd a feleségével sűrűn. Erre pedig nem futotta sokszor az idő. Nemcsak a Járműjavító búcsúzik ezekben a napokban Jávor Nándortól. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megyei szervezetében is megüresedik az elnöki poszt. Jávor Nándor egy azok közül, aKik a megalakulás óta szorgos muri kásái a szövetségnek. December vésén elköszön. Az igazgatói ii'oda csendjét elégedetlen1 hangon töri meg a búcsúzó: — Nem dolgoztam annyit a városért, amennyit .elvártam magamtól, Kóskuti Júlia 4 4 \ 4 4 4 4 % 4 4 4 4 4 4 Védjük elveinket 1 A szóén I izmus “p.a talizmus eszméjének küzdelme nemcsak világméretekben folyik. A marxista és " antimarxista nézetek nap mint nap összecsapnak nálunk is. a különböző munkahelyeken, a társadalmi és termelési gyakorlat minden területén. Éppen ezért, a kommunistáknak mindenütt kötelességük a marxizmus— leninizmus tisztaságának óvása, a párt politikájának védelme. Napjainkban különösen két területen támadnak bennünket: egyrészt a szocializmus építése során jelentkező hibákat, ellentmondásokat a rendszer lényegéből fakadónak tüntetik fel; másrészt eredményeinket a legfejlettebb kapitalista országok gazdasági, technikai eredményeivel hasonlítják össze, s ebből vonnak le elmarasztaló következtetéseket. Hogyan jelentkezik ez a támadás az első problémakörrel kapcsolatban? Ha válahol a szocialista elveknek ellentmondó esetet, tényt látnak, nyomban felteszik a kérdést: „Ez a szocializmus?” És agitátoraink ilyenkor nem egy esetben tehetetlenül hallgatnak, ahelyett. hogy őszintén megmondanák: „nem, ez nem á szocializmus, ez néhány embernek, esetleg egy rossz vezetőnek a hibás cselekedetéből faliad”. Egyesek, ha hanyagságot, felelőtlenséget látnak, azt is nyomban a szocialista rendszer rovására írják. Pedig az nem más, mint az ellenőrzés, a felelősségrevonás hiányának a következménye. Az. alapszervezetben ’dolgozó kommunisták, töniegKze,evezeti aktivisták feladata ilyenkor nem az. hogy megvédjék, kicsinyíteni vagy leplezni ' próbálják a hibákat, hanem az. . hogy megkeressék a hanyagság, a felelőtlenség okait, és mielőbb megszüntessék azokat. Ha kell — ha nem megy másként —, akkor mozgósítsák az egész kollektívát. Teremtsenek olyan légkört, olyan, üzemi, hivatali szellemet, amelyben nincs élettere a hanyagságnak, a felelőtlenségnek. Az ellenséges nézetekkel szemben a leghatásosabb érv . a helyes gyakorlat. A szópárbajban egyik ember megcáfolhatja a mások nézeteit, de ezzel az ellenséges ideológia nem semmisül meg, más emberek tovább terjesztik. Csakis a marxizmus helyes gyakorlata, helyes alkalmazása fiz. amely véglegesen rácáfol minden téves nézetre, amely megsemmisítheti a vele szembenálló ideológiai hatásokat. Válasszunk állításunk, bizonyítására egy gyakorlati példát. A rúárxista tanítás szerint a szocialista építés időszakában az az egyetlen helyes elosztási elv, hogy mindenki a végzett munkája szerint részesüljön a megtermelt. javakból. Előfordul azonban, hogy egyesek munka helyett ügyeskedéssel, más embebek rovására gyűjtik saját javaikat. Mások viszont — akik helytelenítik a harácsolást — nemcsak a harácsolókat marasztalják el, hanem bírálják magát az elosztás elvét is, egyenlősdit követelnek. 'S megint csak az: mit tehetnek a kommunisták, a párt politikájának hirdetésére, elfogadtatására hivatott aktivisták? Magyarázzák az elv hely-ességét és próbálják kisebbíteni a torzu lásokat? Nem! Akkor cselekednek helyesen, ha harcot indítanak a torzulások megszüntetéséért és érvényesítik a helyes elvet a gyakorlatban. A pártszervezet, a kommunista kollektíva sehol sem tűrheti el. hogy valakit érdemein felül bérezzenek vagy jutalmazzanak. Elveink védelmének másik frontján — a kapitalizmussal való összehasonlítgatásban — sem lehetünk megalkuvók. Annál kevésbé, mert ha reálisan, igazságosan vetjük össze helyzetünket, akkor minden területen kibírjuk az összehasonlítást. Csodálattal állunk meg a nyugati gépkocsik előtt. Az angol, francia, német gépkocsigyártásnak százéves múltja van. A mi autóbusz- és motorvonatgyártásunk alig néhány évtizedre tekint vissza, mégsem kell miatta szégyenkeznünk az összehasonlításnál. Mennyivel kisebb az érdemünk? Az amerikai mezőgazdaság gépesítése a múlt század végén kezdődött A mienk 1950-ben. Az angolok a televíziózást az 1920-as évék végén, mi az 1950-es évek végén kezdtük. A fejlett kapitalista államokban a háztartások gépesítése a századforduló idején kezdődött, nálunk 1950-ben. Milyen versenyfutás ez? Száz évet és ötvenet kellett behoznunk húsz év alatt. Le vagyunk maradva? Le! De mennyivel? Néhány évvel? f Ki futott jobban? Van neki: nk szégyenkezni valónk? fcletszínvonal? Egy francia munkás átlag - keresete 1200 frank. A ma gyár munkásé 2300 forint A frank értéke öt és félszerese a forint értékének. Ha a kereseteket összehasonlítjuk, a francia munkás csaknem háromszorosát keresi, mint a magyar munkás. Budapesten egy modern háromszobaösszkomfortos lakás bére, rezsije maximum 1000 forint Párizsban 1200 frank (azaz mintegy .6500 forint). Egy átlagkeresetű francia munkás legfeljebb álmodhat modern háromszoba-összkomíortos lakásról.1 de nem lakhat benne. Egy kiló marhahús nálunk 30—35 forint. Franciaországban 20—22 frank, (110—120 forint). A többit nem soroljuk. A ruha olcsóbb, a cipő néni. Tessék beosztani a keresetet, Párizs csillog, Párizs csodálatos. A mi turistáink elá,múlnak a gyönyörtől. ha meglátják. Csak éppen azt nem veszik észre, hogy a fény, a pompa, a csillogás hem a munkásoké. Budapesten kisebb a)fény és a pompa, mint Londonban, Párizsban vagy Rómában, De a külvárosban ugyanúgy öltöznek és ugyanúgy étkeznek az emberek, mint a belvárosban.. Ami szép és jó. az nem egyeseké, nem a kiváltságosaké, hanem mindinkább mindenkiéi Nem is szólva a társadalmi életről: a mi közösségünkről és a kapitalista társadalomról. Nálunk a munkásnak elhallik a hangja az igazgatóig. Ha kell, megmondhatja a magáét bárkinek. Elmehet igazával a járáshoz. a megyéhez, bármelyik központi állami vagv pártszervhez. A kapitalista országokban a gyártulajdonos döntése ellen nincs fellebbezés! A tőke érdeke a. döntő. Lehet ellene tiltakozni. tüntetni, sztrájkolni, de a hatalom ma még az övé. Minderre 1”1 mu~ jt művi ív tetni> R. le hét fejteni meg lehet világítani. A kommunisták vállalják bátrabban az ilyen vitákat. Álljanak ki bárhol, bármikor, bárkivel szemben, nem maradnak alul.
